Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-20 / 170. szám, szombat

SVÉDORSZÁG ^gsS* IMfVkhl LENGYELORSZÁGI RIPORTUNK: A

háború elfitt a lvovi Műszaki Főiskola hallgatóinak sapkáját hordta, a vegyész, mérnöki kar jelvényévei, a háború alatt mundérba bújt, a világégés utáni első években pedig jóformán sohasem vetette le a fehér köpenyt. A Jelenlej Górzen épülő Celwiskoza-gyár laboratóriumában negyedmagával megszállottként csak a kísérleteknek élt. BOHDAN BRODOWSKI mérnök csoportja szilárdan hitte, hogy a tízezrekre menő kísérletek mindegyike egy lépéssel közelebb hozza a polimerizáció titkának megfejtését. A polimerizáció az a vegyi folyamat, amelyben új anyagok születnek. Bíztak benne, hogy rövidesen megvalósulnak az álmok — az álmok, amelyeket Brodowski mérnök a háborús emlékekkel együtt hozott haza a tarsolyában Angliából. Az álmoknak csupán egy nevük volt: NYLON. Már egy évvel utóbb, hogy a mérnök csoportja a nylontól alig különböző anyagot állított elő, a Celwiskozában szállításra készen állt az első 20 tonna műanyag. Az „újszülöttnek" hazai nevet akartak adni, de csak a helyesírás emlékeztet lengyel származására: stylonnak keresztelték. A

lengyel műszál története egészen 1946 ig nyúlik vissza, amikor az elpusztított Wroclawban selymet kezdtek gyártani... Hogyan, miért éppen selymet a pusztítást követő ZDrd és ínséges időkben? Lengyelország korántsem bővelkedik ipari növényekben. A hazai gyapjú- és lengyártás csak nagyon csekély mértékben fedezi a szükségletét- A háború előtti műszál silány volt, vékonyka. 1948 ban két gyárban állították elő a műszálat, évente mintegy 7000 tonnát. E két gyárhoz idővel 1949-ben Sczeczinben egy harmadikat (selyemgyárat) építettek, majd 1950-ben Lodzban (a negyedik gyárban) megkezdik a hasított viszkózaszál gyártását. Ezután már új fejezet kezdődik a lengyel műszál történetében: Gorzów — a korszerűen felszerelt üzeni az ország nyugati részében. I

me, ezt olvashatjuk egy megsárgult újságlapon: ,.Az itteni újítások ás találmányok között akadnak olyanok is, amelyek nagy hasznot hoz nak az államnak. Ilyen például Bohdan Brodowski mérnök polan nevű műszálból előállított horgászzsinege." Tehát a legombolyított műszál visszavezetett régi ismerősünkhöz, aki a stylon-gyár megalapítása óta a műszaki igazgató tisztjét tölti be. ívelő pálya Az Új Szó számára írta: TOM ASZ MIECIK MH BOHDAN BRODOWSKI (AR-PRESS felvétele) A gorzowi krónika őrzi a kezdet emlékeit. Az egész gyártelepen nagy összevisszaságban heverlek a meggörbült vastraverzek, lövészárkok szelték keresztül-kasul az udvart, és lépten-nyomon szemétkupacokba botlott a látogató. Mindezt az I. G. Farben Industrie hagyta maga után. Nem hogy gépeik lettek volua. de még a legkezdetlegesebb szerszámok is hiányoztak. Cielení híján, pénz nélkül láttak a munkához. Ki milyen szerszámot, munkaeszközt szerzett vagy talált, odavitte. Ezekben a napokban a stylon jövő Mekkájának legnagyobb ünnepe az első esztergapad kiásása volt a romok alól. S

ocha mérnöknek ezen a napon szinte megdagadt a jobbkeze a sok gratuláló kézszorításától. 1954 nyarán virradt fel a lndzi műszál-gyár nagy napja- Számtalan jól-roszszul sikerült kísérlet, próbálkozás után végre napvilágot látott a lengyelek első, üvegből előállított műanyagfonala. Erre a sikerre várt a kultúra és az elektrotechnika. A mozikban és a színházakban használni kezdték az első tűzálló vásznakat és függönyöket. Az üvegszál a villanymotorokban összehasonlíthatatlanul jobban szigetel, mint a gyapot, lehetővé teszi a motorok méreteinek csökkentését. Végighaladva a műszál történetén most nézzük meg, mit értünk el: az 1960-as évi termelés már 78 U00 tonna volt, tehát a háború előtti időszak 11 szeresére növekedett. Ez az év újabb határkövet jelent: Torunban gyapjúhoz hasonló műszálat kezdenek gyártani. Két év és nyolc hónap alatt ugyanitt új gyár létesült. Ez a két év túl rövid idő ahhoz, hogy a munkások elfelejtsék az első napokat, amikor hosszúszárú halászcsizmában jártak a gyártelepen, mert térdig gázoltak a mocsárban. De aztán megjelentek a löldkotrók, és eltűnt a zsombék, az ingovány. A toruni Elana üzem krónikása nem más, mint Bohdan Brodowski mérnök. Nagy gondok nyomják a szívét: — Tulajdonképpen nagy természetimádó vagyok — közli bizalmasan az újságíróval. — És Tarun merőben más vidék, mint jelenia Góra vagy Gorzów. Hosszabb kirándulásokra pedig nem futja az idő Mert a mi műszálunk bizony még nem olyan jó, mint az angoloké. Pedig jobbnak kell lennie, hiszen ilyen üzemet, mint a toruni, még a műszál hazájában, Angliában sem találhat. V

égül a legújabb rejezet: Lodzban — a lengyel textilipar fellegvárában — ismét új műfonál-gyár létesül. Gyapjúhoz hasonló fonalat fognak itt is gyártani, az anilant, amiből nagyszerű műszőrmét, jersey-féle anyagokat lehet készíteni. A tervek szerint ez a három új üzem: a gorzovi Stylon, a toruni Elena és a lodzi Anilana— már a jövő esztendőben 25 000 tonna árut ad piacra. A lengyel népgazdaság távlati terveiben az 1960—1970 között egy új műszál bevezetésével pedig már évi 170 000 tonna műfonál gyártására számítunk. A pálya töretlenül ível felfelé! SVÉDORSZÁGI ÚTIJEGYZETEK A Észak Mielő,tt leszállnánk a gőzösről, meg kell ismerkednünk néhány vámelőírással. „A nem európai országokból érkező külföldiek csak két liter szeszes italt és két liter sört, az európai országokból jövö külföldiek csak 1.75 liter szeszes italt és két liter sört hozhatnak be Svédországba". A szeszes italok behozatalának ilyen sajátos, mondhatnók fájdalmas korlátozását azzal magyarázzák, hogy a szeszes italok gyártása és árusítása állami monopólium. Nem azért említettem a szeszes italok problémáját, mintha ez lenne az ország legfőbb kérdése, hanem azért, mert ezen keresztül ismerkedtem meg Svédországgal. Azzal a Svédországgal, amelynek hét és föl millió lakosa büszke rá, hogy egy hagyományosan semleges ország polgára. Azzal az egyhangú patriarchális politikai életet élő Svédországgal, amelyben kevés az esemény és 1946 óta ugyanaz a személy — Tage Erlander tölti be a miniszterelnöki tisztséget. Azzal a Svédországgal, amely Kari Linnét, a nagy természettudóst adta a világnak. • Egyenlő nyugdíjak Svédországban, mint általában minden tőkésországban, nagyon kidomborodik a munka és a tőke közti ellentét. Az országot 15 milliomos család uralja. A kisgazdaságok lassan felőrlődnek, a statisztika szerint naponta 15 falusi kisgazdaság kerül dobra. Az iparvállalatok nem használják ki teljesítőképességüket, és panaszkodnak a kevés megrendelés miatt. Mindezt, természetesen a munkás zsebe érzi meg. Viktor Buk, hórihorgas szikár svéd egy filmkölcsönző vállalat szerény alkalmazottja. — Már 65 éves vagyok, de kénytelen vagyok dolgozni, sőt mellékesen ts keresni, mert csak két év múlva kaphatok nyugdijat. Valóban furcsa, hogy Svédországban a nyugdíj korhatára 67 év. A nyugdíj elég szerény, mindössze 237 svéd korona (1 svéd korona kb. 1.50 csehszlovák koronának felel meg). Ezt még a nyolcvanon túl levő svéd király is megkapja. Azt mondják, havonta egyszer beállít a kézbesítő a királyi udvarba és VI. Gusztáv Adolf király sajátkezű aláírásával igazolja a 237 svéd koronát tartalmazó boríték átvételét. Nem tudom, aláírja-e egy másik összeg felvételét is: a riksdag /parlamentI döntése alapján további 4 millió 700 ezer koronát folyósítanak neki. Ennek az összegnek több mint a felét a paloták fenntartása emészti fel. A város központjában fekszik az kormányozza az országot úgy, hogy képviselőik benn ülnek a riksdagban és a kormányban. Természetesen, királyi pompával veszik körül és ünnepeltetik magukat. Göteborgban például ott láthatjuk Alstroner burgonyakirály emlékművét, s ugyanott Killer, a hajókirály saját magáról neveztetett el egy parkot és egy hegyet. Az átlagemberek „pénzcslnálási" igyekezetükben az amerikaiakra emlékeztetnek. Pedig nem szeretik őket. Általában mindenütt viszolyognak az amerikai turistákkal szemben. Egyszer motorcsónakon haladtunk át az egyik göteborgi híd alatt. Kísérőnk ránk szólt, hogy hajoljunk le. Nagyobb buzdításul megtolVeSenc fe/ óriási királyi palota pazar termekkel, gazdag és értékes ősi könyvtárral. A palota előtti tér parádés őrségváltás színhelye. A másik palota, a dróttningholmi a városon túl fekszik gyönyörű park közepén. Ösi színháza és a központi királyi palotáénál jóval gazdagabb képtára van. Belépti díj ellenében mindenki megtekintheti a két palotát; ez külön bevételt jelent a királyi udvarnak. • Stockholm Ogy vélik, hogy a Svédország elnevezés az ősi, mesés szép ország — Szvei nevéből származik. Ez valamikor szomszédos volt Göta országgal, a mai Dél-Svédországgal, amely az ország második legszebb és legjelentősebb városának, Göteborgnak adott nevet. Mindkét országban képzeletbeli király uralkodott, ezzal szemben a mai Svédországnak igazi uralkodója van. Az útikalauzok persze azt hangoztatják, hogy a királyi hatalom csak jelképes. Igazuk is van, mert a svéd király csak uralkodik, de nem kormányoz. Helyette az a bizonyos 15 milliomos család dotta egy történettel: „Egyszer egy amerikai nem volt hajlandó lehajolni az alacsony híd alatt, mire úgy beütötte a koponyáját, hogy a göteborgi „simogatástól" még New Yorkban is zúgott a feje". Inger Sandel újságírónő mesélte, hogy nem szívesen kér nyilatkozatot amerikaiaktól, mert mindig ízléstelenül kérkednek Amerikájukkal. Egyébként a svédek nagyon büszkék semlegességükre, és lelkesen fogadnak mindén olyan lépést, amely a világfeszültség enyhítését eredményezheti. Kitörő örömmel fogadták Stockholmban, Észak Velencéjében az atomcsendszerződés aláírását. Svédek körében gyakran halljuk ezt a köszönésfélét: Skol! Nehéz lefordítani. Anynyit jelent, hogy jó egészséget, sok sikert, jó szerencsét, vagy pohárüríté?kor — fenékig! Azok köszönnek így egymásnak, akik jót akarnak, akiket nemes emberi törekvések vezérelnek. Ezért visszaemlékezve találkozásainkra, én is szívemből mondom: „Skol, Svédország!" V. PARHITYKO IZLANDI ÚTIJEGYZETEK mmm Kietlen természet, holt lávamezők. Napsütésben csillogó fehér hótakaró borítja a magas hegygerinceket. A büszke Hekla tiszteletet és félelmet kelt a lakosságban. Nem is olyan régen még tüzet okádott, s az jzzó láva nyomában minden hamu lett. Most csendes és nyugodt a hegyóriás. A Verne-regényekbe illő sziget szinte elvész az óceánban, majdnem a sarkkörön fekszik. A természet fukar volt ehhez a „jeges" országhoz, pedig Izland sokat adott a világnak. Sagái, ezek a skandináv hőstörténetek máig megőrizték eredeti frisseségüket. A sóeók és Keflavik A hősregék jutottak eszembe, amikor a hosszú és puszta úton Reykjavíkba tartottam. Lehet, hogyha most az ősizlandi hősök körülnéznének, mindent olyannak találnának, mint ezer évvel ezelőtt volt. Mi azonban a keflaviki amerikai légi támaszponton értünk földet. A czéles startoló pályák, amelyekről a nehézbombázó'* is gyorsan magasba emelkednek, a laktanyák, amelyekben több ezer amerikai katona tanyázik, megzavarták ábrándozásunkat és gyorsan visszahoztak bennünket az atom- és hidrogénbomba korába A legnépszerűbb izlandi rege, a Njala-saga hőse arról volt nevezetes, hogy mint bölcs és békeszerető ember, sohasem vett kezébe fegyvei^ Keflavik viszont arra •íniékeztet, hogy egy olyan ország, amelynek egyetlen hivatásos katonája sincs, bármikor áldozatul eshet a történelem kegyetlen játékának. Reykjavik Egy dombon pazar emlékművet állítottak Ingvolfur Arnarssonnak, a szigetország első telepesének. Festőien szépek a hegyes régi háztetők. A város 'Közepén valaha börtön volt, most a külügyminisztérium és több más kormányhivatal kapott itt helyet. Űj, modern épületben működik az egyetem és a Nemzeti Múzeum, Izland múltjának őre. Emeletes szürke épületben ülésezik az Althing, az izlandi parlament. Még vagy tucatnyi templom és sok-sok műemlék — ez Reyjkjavík, Izland fővárosa. Más városoktól eltérően Reykjavik fölött nem keringenek mérgező füstfellegek. Természetes energiaforrásokból fűtik a várost, így a levegő tiszta és átlátszó, bár a városi parkban egy szál fát sem találunk, A messzeségben az óceán kéklik. A kikötőben halászés teherhajók horgonyoznak. Figyelmesen körülnézek, vajon nem látom-e meg köztük a legendás Thor-t, amely annak idején a 12 mérföldnyi halászövezetért vívott egyenlőtlen küzdelemben bátran szembeszállt az angol Russell hadihajóval. Az izlandiak sokat okultak a halászövezetért folytatott nagy csatározásból. Rádöbbentek, hogy egy kis ország könnyen áldozata lehet az „egyenlőek közösségének", amelynek maga is tagja. Egy hűvös júniusi napon beutaztuk az -országot. Lávamezők, mohos szirtek között kanyargó utakon bukdácsolunk. Autónk hirtelen jobbra kanyarodik és egy takaros kis ház előtt áll meg. Halidór Laxness, a híres Izlandi író lakik itt, tisztelgő látogatást teszünk nála. A G EJ Z

I RE K O R S Z A G A B A N \ Ezeréves parlament 'wmm AZ IZLANDI FŐVÁROS KÖZPONTJÁBAN (CTK felvétele) Úttalan utakon tovább rójuk a kilométereket. Kis idő múlva festői vidék tárul elénk s eljutunk Izland legnagyobb és legmélyebb tavához, a Thingvallavatn-tóhoz. A lejebb fekvő Thinga völgyet, a Thingvellirt minden izlandi szent helyként tiszteli. Ezer évvel ezelőtt, 930-ban itt ült össze az Althing, a legrégibb európai parlament. Amíg az ország fügetlenségnek örvendett „ide jártak a nemzet bölcsei", hogy megvitassák a közügyeket. Itt, szabad ég alatt születtek és terjedtek szájról szájra a ságák. Thingvellirben ünnepelték 1944-ben a független íz-. landi Köztársaság kikiáltását is. Ezt a történetet egy kül-. ügyminisztériumi tisztviselőtől hallottam, aki hivatalból kalauzolt bennünket a szigetországban. Ez a derék ember azonban egy dolgot elhallgatott: azt, hogy ezen a szent helyen bontakozott ki az izlandi népi mozgalom az amerikai megszállás, a keflaviki amerikai támaszpont ellen. Az izlandiak ismerik a szabadság árát, és szemükben Thingvellir a függetlenségi harc jelképe. Mindig itt gyűltek öszsze, valahányszor azt akarták, hogy az egész ország meghallja szavukat. Izlandot gyakran az ellentétek országának nevezik. Nemcsak a jégtáblák és a forró gejzírek évszázados szomszédságáért, hanem azért is, mert az izlandiak igyekeznek széppé tenni kietlen szigetországukat. Az erdőtlen országban már több mint 50 éve működik egy különleges erdősítő szolgálat. Láttunk jól berendezett műtrágyagyárat is. Bizony, a sovány föld sokat kíván, s Izland a műtrágya felhasználásában világméretben vezet. Egy nép jobb sorsot vár Az emberek

1 hadat üzentek az örök gleccsereknek. A jégtáblák szigetén banán, narancs, citrom, szőlő, sőt még kávécserje is terem. Persze üvegházakban, amelyeket természetes hőforrásokból fűtenek. Olyan sok helyütt tör fel gőzsugár a földből, hogy e nagy energiamennyiség tetemes rész© kihasználatlanul kárba vész. A természet ajándékát néhány iparvállalatban is felhasználhatnák, de úgy látszik, „a nagyoknak" nem érdekük az ország iparának fejlesztése. Több mint tíz éve, hogy az Egyesült Államok megszállta a szigetet. Az óceán túlsó oldaláról jövő „turistákat" nem a gejzírek, nem a tűzhányók, nem is a jégtáblák vonzzák ide. Küldetésüket Izland „védelmével" magyarázzák. De kitől kell védelmezniük a szigetországot? Egy nagyon befolyásos úriember váltig bizonygatta, hogy „ha nem volna Keflavik, Izland már régen áldozatul esett volna a kommunistáknak!" Pedig az izlandiak nagyon jól tudják, hogy Keflavik az amerikai légierők egyik fő támaszpontja a Szovjetunió ellen. A szigetország nyugati partvidékén fekszik Hvalfjordur. Kedvező fekvésű öblei, a fjordot a szelektől védő kiszögellései, a nyílt kijárat a tengerre anynyira megtetszett a Pentagonnak, hogy itt építi ki Polarishaditengerészeti támaszpontját. Az izlandiak nagyon szeretik a békét, erről számtalanszor meggyőződhettünk. — Engem ez a kérdés sokkal jobban izgat, mint másokat — mondja Halidór Laxness. — De hogyan biztosítsuk a békét? Ogy vélem, a politikusok, az írók, a tudósok és az egyszerű emberek sokkal gyakrabban találkozhatnának egymással. Szabadon és nyíltan fejtsék ki gondolataikat, türelmesen hallgassák meg egymást és sohase fenyegetőzzenek. J. GÖLÖSUBOV 1964. június 20, * t5j SZÖ 7