Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-14 / 133. szám, csütörtök

„Z"-AKCIÓ pénzügyi támogatás nélkül Füry elvtárs, a kolárovői HNB alelnöke először feszengett egy kissé a székén, majd fejét tenyerébe hajt va elgondolkozott és végül így szóit: „Nos, ha éppen tudni akarjátok, ez valahogyan nem tetszik nekünk..." Kisvártatva el is mondotta, mi az, ami nem tetszik. Kolárovo a járás egyik legnagyobb, mintegy tizenegy ezer lakosú községe. A legutóbbi években rohamosan terjeszkedik Egyre több új utca és családi ház épül. Az új negyedek lakói jól tud ják, hogy az utcákat nem lehet egyik napról a másikra kikövezni, sem megvilágítani. Ezért elhatározták, hogy nem várnak ölbe tett kézzel, hanem minél előbb hozzáfognak a munkához. Az elhatározást tettek követték. A HNB tavaly 90 ezer koronát kapott fejlesztési célokra. A kolárovóiak ezt az összeget május végéig ki is merítették és egy éven belül — csaknem félmillió önkéntes munkaóra alatt — több mint 4 800 000 korona értékű közérdekű munkát végeztek. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben a Z-akció keretében is ők lettek az elsők a harmadik negyedévi versenyben. Az év végén ugyancsak a legjobbak sorában méltatták őket szorgalmukért és kimagasló eredményeikért. A kolárovóiaknak kevés volt a már említett 90 ezer korona. Ha több pénz állt volna rendelkezésükre, még szebbek lettek volna eredményeik, és alaposabban készülhettek volna fel az idei Z-akcióra is. Mindez így lehetett volna, ha... a Komáromi járási Nemzeti Bizottság nagyobb megértést tanúsított volna irántuk. Igaz ugyan, hogy a JNB múlt év utolsó negyedében már meggyőződött arról, hogy nem mindegyik HNB fordítja az előirányzott pénzeszközöket a Z-akció céljaira. A kolárovót HNB azonban még ezek után is hiába kért szóban és írásban segítséget a járási nemzeti bizottságtól, amelynek egy millió koronát kellett leírnia a Z ak ció folyószámlájáról, mert a járásban nem tudták felhasználni ezt az összeget. Ez tavaly történt és ez idén még rosszabb a helyzet. A Komáromi járási Nemzeti Bizottság ugyanis az idén egyetlen fillért sem juttatott a kolárovői HNB-nek a Z-akció céljaira. Ezt azzal indokolta meg, hogy előbb be kell fejezni a már régepben megkezdett akciókat. Ez teljesen helyes, viszont... ki kezeskedik arról, hogy ez idén már megfelelően felhasználják a járásban az említett célra előirányzott eszközöket? Vajon nem lsmétlődik-e meg ugyanaz, ami a múlt év végén történt? A koiárovóiak nemcsak szorgalmasak, hanem öntudatosak és kezdeményezők is. Pénzt csupán a legszükségesebb anyag beszerzésére igényelnek, de egyetlen fillért sem várnak a községfejlesztéssel kapcsolatosan végzett munkáért. Mit tehetnek azonban, ha az anyagbeszerzésre sincs pénzük? Jogosan neheztelnek a Komáromi Járási Nemzeti Bizottságra, de nem csüggednek Bár meg nem értés az osztályrészük, mégis megtesznek minden tőlük telhetőt községük korszerűsítése, szépítése érdekében. Ámbár ha pénzük is lenne, többet tehetnének, eredményesebben teljesíthetnék polgári kötelességeiket. (lt) ZSELÍZI MOZAIKOK AKIKET ÚJRA JELÖLTEK •k Ez év első negyedében a cseh országrészekben több mint 23 500 és Szlovákiában mintegy 10 000 volt az ingyenes véradományozók száma. Zselíz, az egykori poros község, a felszabadulás óta megnőtt ós valóságos várossá feji f-Jött. Az új házak sokaságából új utcák, telepek épültek ki. Ha csak az utolsó választások óta letelt négy esztendő eredményeit soroljuk fel, akkor is meggyőző képet nyerhetünk a város hatalmas iramú növekedéséről, amelyhez a lakosság társadalmi munkával nagyban hozzátárult. Molnár elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára szerint az első helyen a 240 ággyal rendelkező, korszerűen berendezett kórházat kell megemlíteni, amelynek költsége meghaladta a 20 millió koronát. E nagyarányú építkezésnél Zselíz és környékének lakossága több mint 20 000 brigádórát dolgozott le. A korházat tavaly öszszel adták át rendeltetésének. A környék dolgozóinak ezzel rég óhajtóit vágya teljesült. A lakosság aktivitására mi sem jellemzőbb, minthogy az 1957 óta épülő stadionnál egymillió korona értékű társadalmi munkát végzett. De hogy az elmúlt négy esz'endönél maradjunk: a helyi nemzeti bizottság ez idő alatt csupán iskola- és kulturális ügyekre 4 200 000, útak, gyalogjárók építésére és javítására 1 300 000 koronát költött. Az óvodára több mint félmillió, klegeszítő szociális segélyre 380 000, Üj-Zselíz csatornázására közel két millió koronát fordított. Sorolhatnák még a Garam szabályozására és a Garamot átszelő vasbetonhídra fordított öszszeget, de úgy véljük ennyi is elég, hogy hű képet nyerjünk a járás, de különösen a helyi nemzeti bizottság munkájáról. Ebben a sokoldalú munkában előfordultak hibák, hanyagságok is, amelyek elkerülhetők lettek volna. Így például az egyik utcában a villany • bevezetése során, a villanyszerelők úgy megcsonkították a brigádmunkával ültetett utcai diófákat, hogy joggal váltotta ki a lakosság felháborodását. És hozzá kell tenni, hogy ezért nem a villanyszerelőkre hárul a felelősség, hanem, a nemzeti bizottságra, mert a vállalat előre figyelmeztette a nemzeti bizottságot, hogy gondoskodjék a fák ágainak szakszerű lemetszéséről. Azért viszont, a villanyművekre hárul a felelősség, hrgy a város utcai világítása rendszertelen, néha egész éjjel sötétség uralkodik a községben, máskor meg délig ég az utcákon a villany. A nép, a lakosság mindezet számontartja és különösen most, hogy az új választásokra 'kerül sor, beszól is róla. Számontartja községük' képviselőit, kirostálja azokat, akik a közügyek irányt közönnyel viseltettek, helyettük másokat választ és újra jelöli azokat, akik eddigi munkásságukkal bebizonyították, hogy bizalmát megérdemelték. Hadd mutassunk be néhányat az utóbbi képviselőjelöltekből. Egyike közülük Du dich Sándor, a magyarnyelvű iskola igazgatóhelyettese. Eddig kétszer választották meg a városi képviselőtestületbe, tanácstag és a helyi pénzügyi bizottság elnöke. Most újra jelölték. Dudich, noha közel jár a hatvanhoz, ma is igen élénken érdeklődik a közügyek iránt és fáradságot nem Ismerve dolgozik a város fojlődésén. A közmondás, hogy a tanító a nemzet napszámosa, az teljesen rá illik. Nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kívül Is fáradhatatlanul taDudich Sándor nít. Igazi vérbeli tanító... Mindez érthető, ha meggondoljuk, hogy apja, nagyapja, távoli és közeli rokona mind tanító volt, most pedig a lánya is a tanítói pályát választotta. Derűs, közvetlen természetű ember. Amikor érdeklődöm képviselői ténykedése iránt, szerényen szabadkozik, azt mondja ne túlozzam el munkássága jelentőségét. Semmi egyebet nem tesz, minthogy vállalt kötelezettségét teljesíti. A két hetenként megtartott tanácsgyüléseken megjelenik, a felmerülő kérdésekhez hozzászól, a pénzügyi bizottságban pedig odahat, hogy a község pénzét a legszükségesebb munkák elvégzésére fordítsák. Törekvése, ha nem is mindig, de többnyire sikerrel jár. A siker örömmel tölti el. Többek között megemlíti, hogy a tanács ós a plénum segítségével sikerült a városi parkot megmenteni. Sikerült az új háromemeletes szlovák iskolát felépíteni és ma az a helyzet, hogy Zselízen mind a szlovák, mind a magyar iskola tanulói megfelelő, korszerű épületben tanulhatnak. Végül szóvá teszi a traktorállomás új épületét, amelyben egy korszerűen berendezett üzemi klub működik, ahol a község Ifjúsága zavartalanul tanulhat, szórakozhat. — Olyan eredmények ezek, — mondja — amelyekért érdemes volt fáradkozni. Ami pedig Zselíz lakosságát illeti, tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül minden kezdeményezésből méltó módon veszi ki részét. Hogy állítását bebizonyítsa, elvezet egy másik jelölthöz, Pliešovský Jurajhoz, a traktorállomásra. Pliešovský 29 esztendős, foglalkozása sofőr. A traktorállomás udvarán éppen munkaközben leptük meg, valamit javít gépkocsiján, keze, arca olajtól foltos. Amikor megtudja, hogy újságíró akar vele beszélni képviselői munkásságáról, azzai próbál a beszélgetés alól kibújni, hogy helyesebb volna, ha a tapasztaltabb, aktívabb képviselőket látogatnánk meg. Különben sincs ideje, nyakig benne van most a munkában. Vágül nyíltan azt is megmondja, neki nem a beszéd, hanem a munka a mestersége. Állítását Füri Gyula, a Zsellzi Traktorállomás üzemrészlegének vezetője is megerősíti. Azt mondja róla, hogy az üzem egyik legkiválóbb munkása, a szocialista munkabrigád tagja. Nemcsak munkájával, de egész magatartásával példát mutat a többi társainak. Ha kell, ha az üzemnek szüksége van rá, akkor vasárnap Is bejön dolgozni. Hasonló jó munkát végeznek fivérei is a szövetkezetben. Füri elvtárs hangsúlyozza, hogy mint a község képviselője és tanácstagja is rendkívül lelkiismeretes. Pliešovský olajos arca belepirul a dicséretek áradatába, látni rajta, hogy kínos midezt végighallgatnia. Végül, hogy a kellemetlen helyzetnek véget vessen, a következőket mondja: — Engem ezerkilencszázhatvanban választottak meg a községi képviselőtestületbe. Akkor huszonöt esztendős voltam. Hlgyje el nekem, őszintén mondom, fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent a nemzeti bizottság, milyen hatalommal rendelkezik és mennyi minden múlik rajta, hogy a lakosság jólétét biztosítsa. Ma már, hogy mindezt tudom és azt is tudom, hogy újrajelölésemmel a nép bizalmát újra megnyertem, Ígérem, hogy tudásommal és képességemmel odahatok, hogy ezt a bizalmat megérdemeljem. A harmadik jelöltet Farkas Jónás-, nak hívják, közel jár a negyvenhez, eredeti foglalkozása az ácsmesterség, de 1952-ben baleset érte, azóta az üzem könnyebb munkára osztotta be. Ma a Járási építkezési vállalat raktárnoka és egyben az üzemi tanács elnöke. Farkast tavaly augusztusban a pótválasztásokon választották meg először községi képviselőnek, de már előzőleg, évek óta az Ü;-Zseiíz-I polgári iigyek bizottságának igen agilis tagja volt. Farkas a közügyekben rendkívül aktív szerepet játszik, egyenesen izgalomba jön, amikor a közeljövő tervei felől érdeklődöm. Azt válaszolja, egyelőre csak egy terve van, ez pedig, hogy a kórházat a vasútállomással összekötő utat kiépítsék. Hozzáteszi, nem lesz nyugta addig, amíg ez a terv meg nem valósul, mert ez az út nemcsak a község, hanem a járás szempontjából is nagyon fontos. Egyelőre az a helyzet, hogy az anyag nagy részt már megvan hozzá, a terv pedig az, hogy az építési munkálatokat társadalmi munkával végezze el a lakosság. A szervezés már folyik. Több lakó kötelezettséget Is vállalt... de ebben a fontos munkában nagyobb arányú összefogást kell létrehozni. Reméli, hogy az ÜjZselíz-i polgári ügyi bizottságnak is ez a terve, a lakosság és a járás segítségével a közeli esztendőkben megvalósul. Mert nagy dolog lesz az, ha a Zselízre érkező utasokat, vendégeket és főleg a betegeket nem sártenger, hanem rendös út fogadja majd. A negyedik jelölt Molnár Lajos né, öt gyermek anyja, ezekből három diák, kettő pedig már házas. Négy esztendővel ezelőtt választották meg előszóra községi képviselőtestületbe. Akkoriban anyasertésgondoző volt a szövetkezetben, munkájában kiváló eredményeket ért el, ezt számos kitüntető oklevél bizonyítja ... Nevetve jegyzi meg, hogy az Oj Szó ls többször fogalalkozott munkásságával. Akkoriban 1700—1800 korona volt a havi átlagjövedelme. De nehéz munka volt, nem bírta, most kisegítő a szövetkezetben. Ha valakit helyettesíteni kell, akkor őt hívják. Mint kisegítő is megállja a helyét, múlt hónapban például közel 70 munkaegységét dolgozott le a szövetkezetben. Molnárné olyan asszony benyomását teszi, akinek keze alatt ma is ég a munka és nem tűr maga körül rendetlenséget. Nyíltsága közismert, akár a szövetkezetben, akár a tanácsban — mert tanácstag — kertelés nélkül megmondja a véleményét. Mint az építészeti bizottság tagja, főleg a város szópítészetl kérdései érdeklik. Szeretné, ha a szülővárosa minél szebb, minél mutatósobb lenne. Arra a kérdésre párttag-e, a következőket válaszolja: — Nem, párton kívüli vagyok, de a párt célkitűzéseinek a megvalósításáért dolgozom. Egy Ilyen asszony, mint én, akinek az apja cseléd volt, aki nehéz körülmények közepette nevelkedett már kiskorától, az tudja mit jelent a munka, s tudja hová tartozik. Tettek igazolják Molnárné szavait és tettek bizonyították a többi képviselőjelölt becsületes törekvését is, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, a nép bizalmát méltán megérdemlik. SZABÓ BELA Molnár Lajosné Egy katonajelölt arcképe Ha katonákat jelölünk a nemzeti bizottságba, hogy méltán képviseljék érdekeinket, ezt nem azért tesszük, mert változatosabbá akarjuk tenni a képviselők névjegyzékét. Ma már nem veszik szárnlN^ tásba, katóna e va'laki, vagy szövetm^ttmemmm® keze

t, dolgozó t Nem a jelölés érdeme, hogy a képviselők sorában hivatásos katonát is találunk, hanem a hadseregé, amely olyan embereket nevel, akikre mindenki szívesen leadja szavazatát... Stanislav Matula a felszabaduláskor 20 éves volt. Cipőgyári munkásként kezdte, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés mozgósító hangja harcba szólította. Topolčany, Dudanice, , Uherce környékén, a Felső-Garam vidékén harcol, majd egy partizánbrigádhoz kerül. A Banská Bystricát környező hegyekben szovjet partizánokkal találkozik. Ezekre a napokra még ma is szívesen emlékezik vissza: — Az első találkozás örökre emlékezetemben vésődött. Figyelemmel hallgattuk a szovjet partjzánokat. Nekünk fiatal munkásoknak ez politikai iskolát jelentett. Mert amikor mi fiatalabbak harcba indultunk — csak a fasiszta gyilkosok mielőbbi megsemmisítése volt a célunk. Az idősebbek' ugyan emlegették, hogy a hatalom is a munkásoké lesz — de olyanoktól hallani ezt, akik fiatalok voltak, mint mi és akik maguk is átélték már ezt, mégis csak más volt. Akkor hallottam először, hogy munkás is lehet képviselő ... Később Stanislav Matula fogságba esett, de az első „politikai iskolázás" sok hitet adott — nem csüggedt.., A felszabadulás után újra visszatért munkahelyére. Negyvennyolcban már tudta, felismerte, hogy a harcot, a munkások teljes egészében megnyerték. Maga is részt vett az országépítő munkában. Másodszor is hadba szólították, csakhogy ez alkalommal már, a hadsereg békés életének megteremtésére. Négy évvel ezelőtt jelölték a nemzeti bizottságba. A városi nemzeti bizottság helyi gazdálkodási szakbizottságába dolgozott — segítette megoldani a város lakásproblémáit fejleszteni a helyi szolgáltatásokat, új lakónegyedeket építeni, új iskolát adni a városnak. Nem volt könnyű, mindezt a kaszárnyában szolgálati pontossággal végzett feladatok mellett elvégeznie, hiszen az alakulatnál a párt alapszervezete elnöki tisztségét ls betölti és a marxizmus esti egyetemét végzi. De Stanislav Matula őrnagy katonaszigorral értékeli eddigi munkáját; — Négy év alatt, ha meggondolom, többet ls tehetett volna az ember. Ám az első időben a tapasztalat is hiányzott... Matula elvtársat újra jelölik, ezúttal azonban már a járási nemzeti bizottságba. Miloš Beluš A TURISTAFORGALOM fejlesztése érdekében a közép-szlovákiai kerületben több turistaközpent építésére kerül sor: így Tály környékén, a Chopokon, a demenovái és a vrátnai völgyben, az árvái duzzasztógát mellett és Malino Brda környékén. Üj szállodák, autocampingek, strandok és sportlétesítmények felépítéséről van szó. Egy „kommuná A szolgáltatásokról, a kommunális üzemek munkájáról már annyi rossz szó esett, hogy a dicséret szinte lendületet ad az újságíró pennájának. Az első benyomás: a példás rend és tisztaság a tágas udvaron — valamikor itt volt a gép és traktorállomás — melynek mindkét oldalán, a traktorállomás volt irodahelyiségeiben és műhelyeiben sorakoznak a galántal közszolgáltatási üzem részlegei. A második benyomás: a sok oklevél mely csaknem kitapétázza az igazgatói Iroda falát. A harmadik: az a sok ötlet, elgondolás mellyel Ondreák 'istván Igazgató eláraszt, az a lelkesedés, amellyel munkájáról, munkatársairól beszél. Mindenekelőtt megtudtam, hogy a helyi gazdálkodás fejlesztésének prágai központi szerve, április elsejétől a köztársaságban elsőnek a galántal járásban valósította meg a közszolgáltatási üzemek átszervezését — lis" dicsérete illetve központosítását. Ennek folytán megszűnt a szeredi, sellyei, farkasdi és a galántal közszolgáltatási üzem — és szerepüket átvette a galántai járási nemzeti bizottság hatáskörébe tartozó járási közszolgáltatási vállalat. Mit Jelent ez az átszervezés a gyakorlatban? Gazdasági oldalát tekintve, lényeges megtakarítást. Az eddigi 54 adminisztratív dolgozó feladatát 33 látja el, ami évi 200 ezer koronával csökkenti a béralapot. Ehhez járul további félmillió koronás megtakarítás az önköltségeken, helyiségek szabadultak föl üzemeltetési célokra. Ez a dolog egyik oldala. De mennyiben javul meg a szolgáltatás a központosítás következtében? A helyzet hasonló ahhoz, amit már számtalanszor elmondottunk a nagyüzemi termelés előnyeiről. Ami kicsiben nem fizetődik ki, az nagyban már beválik. Egy városban például nem fizetődött ki a .takarító szolgálat — most, az egész járásra kiterjesztve máris jói működik. Hasonló a helyzet a pelenkát házhoz szállító szolgálattal is. Jobban ki tudják használni az egyes üzemek, például a mosodák kapacitását. Az eredmények már első hetek után megmutatkoztak — ezért valószínű hogy a jövő évben más járásokban is megvalósítják az átszervezést — természetesen csak ott, ahol ehhez megvannak a kellő feltételek. Mert sajnos nem mindenütt működik olyan közszolgáltatási üzem mint Galántán, beleértve a régi városi kommunális vállalatotl Kubacska Károly, a tervezési osztály vezetője elmondta az üzem legközelebbi terveit, melyek azért ls érdekesek, mert szorosan öszefüggenek a most oly „divatos" turisztikával, idegenforgalommal: — Sereden, a Vág mellett, az ún. „Szerelem szigeté"-n autocampingot építenek — állandó mosodaszolgálattal, estéről reggelre kimossák, kivasalják a camping vendégeinek fehérneműjét. Ilyesmi még nincs nálunk. .— Ugyancsak Sereden éjjeli autószervízt létesítenek — estéről reggelre megmossák, megolajozzák az autót, elvégzik rajta a szükséges javításokat. Ebben is az elsők lennének köztársaságunkban. — Selly én homokstrandot, kabinokat. büfét építenek a Vág partján. Ez annál is fontosabb, hiszen a Duslo üzem következtében állandóan növekszik a város lakosságának száma. Mind ez ideig kultúrált fürdőzésre, strandolásra nem volt itt lehetőség. — Rendbehozzák a deáki fürdőt, ahol 33 fokos termál gyógyvíz buzog elő a földből, de eddig kevés reumás beteg látta hasznát. Szép tervek és a galántaiak eddigi jő munkája arra enged következtetni, hogy fokozatosan mindezt meg is fogják valósítani. Beszámolóm elején említettem az igazgatói iroda falát díszítő okleveleket. Nos, ehhez a „felülről" jövő dicsérethez járul az „alulról" jövő dicséret: a lakosság elismerése. Mert mit ls csinálnak a közszolgáltatási üzem dolgozói? Például. Minden egyes „kuncsaftot számon tartanait Ha valaki huzamosabb ideig igénybe vette a szolgáltatásokat és egyszferre kimaradt, személyesen felkeresik, megkérdezik mi a panasza? így azután könyebben orvosolható a hiba. Egyáltalán Ondreák igazgató a „személyes agitációt" ezen a területen is a leghatásosabb fegyvernek tartja. Mintákat készítettek: kimostak, kivasaltak, egy-egy inget, blúzt, ágynemű-darabot, Szépen celofánba csomagolták és házról házra járva felkeresték vele a háziasszonyokat. Megkérdezték tőlük,• mennyibe kerül otthon a mosás, mennyi Időt, fáradságot fordítanak rá?. Közösen kiszámították a háziasszonynyal, mennyibe kerülne a nagymosás a mosodában? A szám pedig — erős érv! Befejezésül: még egy érdekességet hallottam: az igazgató megköveteli az alkalmazottaktól, hogy a mosodába adják fehérneműjüket. így a mosodában dolgozó asszonyok nem is tudják, mikor mossák a maguk, férjük vagy a gyermekük holmiját! Annál jobban vigyáznak. Ugy-e nem rossz ötleí?, dg, (J

] SZÖ 6 * 1964. május 16.