Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-14 / 133. szám, csütörtök

A meghajszolt vándorok lefojtott tábortüzének füstjét, a megbéklyózott rőzseláng szomorkás hangulatát érzem a cigány név hallatára. A parázson sült krumpli Illata a szabad ég alatti nomád életmód romantikájával párosul a köztudatban — e romantika árnyát, a hazátlanul kóborló, üldözött cigánykaravánok örökös rettegését és feneketlen nyomorát azonban rég elmosta az idő. Már csak a szájhagyomány s a régi sajtótermékek furcsa történetei tanúsítják e külö- HHHHHH nős nép tragikus sorsát — és természetesen a megfakult bírósági akták. A cigányok a XIV. század végén tűntek fel Európában első ízben, s megjelentek hazánk területén is. Sajátos szokásaik és kóbor életmódjuk bizalmatlanságot szült a lakosság körében, s szinte egymást érték a „megfékezésükre" hozott törvények és rendeletek. 1724-ben a Magyar Helytartótanács már állandó lakhelyhez kötötte a cigányokat s a lótartást is megtiltotta számukra. Temes vármegye ural 1779-ben a sátorozástól is eltiltották őket. Karap Sándor aikapitány elnöklete alatt 1900-ig állandó külön választmány intézte a cigányügyeket. Karap beköltöztette cigányalt a városokba, s munkára kényszerítette valamenynyit. Zala megyében Hertelendy Károly földbirtokos telket adott és házakat építtetett a cigányok számára. Egyideíg nem Is volt panasz az új lakókra: békésen éltek, dolgozgatlak, ötnegyed év múlva azonban egy arrafelé vetődő vándor cigánykaravánhoz csatlakozva észrevétlenül eliszkoltak. Sajátos szokások, kóbor életmód, furfang! Üstöt foltoztak, fúrót élesítettek, jövendőt mondtak a lakosságnak — alamizsnáért! Ezzel szemben nem tartották tiszteletben a magánés a személyi tulajdont: megették a jobbágyok csirkéit, s még a lovat is elkötötték, ha módjukban állt. Sőt: néha embervér tapadt a kezükhöz! Cigányok. Sorsüldözöttek... A kóborlási ösztön nyilvánvalóan sokféle érzésből, vágyból és indulatból fejlődött ki bennük. Üldöztetés, félelem, rettegés, éhség, megaláztatás hajszolta őket szüntelenül a szabadsággal és kenyérrel kecsegtető ismeretlen tájak felé. ügyészek, bírák, hajdúk és csendőrkopók zaklatták a cigányokat lépten-nyomon, s nemegyszer az egész faj gyökeres kiirtását követelték. Időnként és helyenként pedig komolyan is vették a cigányirtást. Egy régi Vasárnapi Üjság hajmeresztő híre szerint például Hont vármegyében egyízben három hóhér három napon át mészárolta le és aggatta fel egyfolytában a Jól „megpuhított" s mindent elismerő és beismerő vádlottakat. Valamikor ők, a cigányok voltak minden baj okozói. r ng megyében már 1716-ban havi hat krajcár büntetést róttak ki a dohányzó cigányokra, mert álítólag ők népszerűsítették ezt az előbb-utóbb káros szenvedéllyé váló élvezetes szokást is. U' Valamikor ők voltak a bűnbakok. Most azonban hazánk mindenkivel egyenjogú polgárail A minap összetalálkoztam egyik cigányszármazású polgártársammal. Csinos, fiatal nő — a szeme tüzéCI6ANYTRA6EDIA ben bánatosan villog a végtelen puszták s a menedéket nyújtó úttalan erdőrengetegek kihúnyó ősi emléke. Nem tudom, lány-e vagy asszony, de annyi bizonyos, hogy a jó erkölcsét a faji hagyományok szigorú törvényei őrzik. Ha megtévedne, kopaszra nyírnák a fejét, az ilyesmi pedig kimondhatatlan pellengér náluk, elviselhetetlen szégyen. Zavartan rám mosolygott, majd hirtelen eltűnt az utasok forgatagában. Hasztalan kerestem tovább az alakját, a tekintetét. A Horváth család tagjai a falubéliek híresztelése szerint bosszút esküdtek a kéméndiek ellen: állítólag a szemük elé kerülő kéméndieket nemre és korra való tekintet nélkül azonnal megölik. A cigányátok és a cigánybosszú pedig borzalmas és irgalmatlan valami lehet. — Vagy talán egy szó sem igaz az egészből? A gyilkos támadás természetesen elmaradt. A nyilván szándékosan elosonó nő után egyetlen egy Horváthcsaládtag sem bukkant fel a közelben. — De miért nem mutatkoztak hát Horváthék, miért kerülték el a találkozást? Félelemből, keserűségből, vagy gyűlöletből? Esztendők óta ismerem őket, és sohasem vojtunk rosszban ^ egymással... Ami pedig a falu és a cigányok egymáshoz való viszonyát illeti... ki tehet róla? Szomorú történet. Tragédiai orváthék talán évszázadok óta kéméndiek voltak — már amennyire a cigányszármazású lakosok a felszabadulás előtt egyáltalán rendelkeztek valamiféle Illetőséggel. Őseik is innen indultak neki valamikor a nagyvilágnak, s a kóbor út után ide tértek vissza, elcsigázottan, s nemegyszer megtizedelve. Néhány esztendővel ezelőtt azonban megváltak a lótól, a kocsitól és a sátortól is — sutba vágták a szüntelen barangolás divatjamúlt eszközeit. Dundo, Horváth István, a családfő korszerű téglaházat építetett Kéménden, s így önként és végérvényesen, a maradás szándékával letelepedtek tehát a községben. Még a divatos szobabútor és a nagytükör is azt tanúsították, hogy a gazdáik civilizált életmódra rendezkedtek be. Házőrzőt is tartottak, gyönyörű farkaskutyát a négyfal közé szelídült magánéletük nyugalma érdekében. A kéméndiek persze egyre jobban nyugtalankodtak. Ha egy csirke elcsavargott az udvarból valamerre, máris a cigányokat gyanúsították meg miatta. Egy H< A TV műsoráról Az ostravai stúdióból Ritkán van rá alkalmunk, hogy a prágai, vagy a bratislavai TV-stúdiónál lényegesen fiatalabb TV-adóállomás munkáját értékeljük. E fiatal stúdiók közé tartozik az ostravai is, amely ugyan még nem olyan népszerű, mint a brnói, — utóbbi vitajellegű műsoraival vonta magára a nézők figyelmét és érdeklődését, — ezzel szemben azzal a komolysággal szerez elismerést, amellyel az egyes műsorok összeállítását végzi. Ezek többnyire három területet ölelnek fel: az Ostravai másodpercek cím alatt sugárzott, Ostrava életét bemutató riportok, a népszerű-tudományos műsorok és a drámai adások tartoznak ide, amelyekben egyrészt az ostravai TV dolgozói (rendezők, operatőrök és dramaturgok), másrészt az ostravai színházak művészei működnek közre. Az ostravai TV-stúdiő munkájának színvonaláról alkotó-művészi téren egyaránt hétfőn este győződhettünk meg, három rövidebb műsorszám közvetítésekor. Az első volt az Ostravai másodpercek című népszerű riportműsor, amely minden magyarázgatás és patetikus fellengzősség nélkül, tárgyilagosan és meggyőzően mutatta be a szocialista Ostrava jövőjét. Megtudtuk, hogyan laknak majd itt a jövőben a bányászok és a többi dolgozók, milyen lesz környezetük és kulturális életük. Közben egy ifjúsági majális nem szokványos, szellemes felvételeit láthattuk és meghallgattuk az Idősebb korosztály képviselőjének, a műszaki főiskola tanárának véleményét a mai ostravai fiatalokról. A műsor elég hosszú volt és valóban nes, egy percig sem volt az az érzésünk, hogy rendezetlen, össze-visszaságot látunk, érezhető volt a vonal egysége és világosan látható a cél. Ez elsősorban Jan Neuls üde, tárgyilagos összeállításának és František Mudra józan rendezésének köszönhető. Közvetlenül ezután került sor a Betyárvégrendelet cimű műsorra, amelyben a valašski Jánošikról, a janovlcei OndráSról volt szó, aki a szlovák betyárhőshöz hasonlóan elvette a gazdagok vagyonát, hogy szétossza a szegények között. Az a betyárhős — akinek ugyancsak nagyszámú csoportja volt — tragikusan fejezte be életét, legjobb barátja ölte meg. Vladimír Kotmel szövegkönyve bűnügyi történetként dolgozta fel a cselekményt, mintha a kincs után nyomoztak volna, amelyet állítólag a janovicei Ondráš a Beszkidekben ásott el. Az érdekesebb mozzanatok mellett azonban gyengéjeként könyvelhetjük el azokat a szemléltető részleteket, amelyekkel utólagosan magyaráz egyes jeleneteket. A műsor érdekes vonása volt a bábuk szerepeltetése, amelyek üdítően hatottak. Milan Vi„károsult" például egyízben egyenesen Horváthékon kérte számon az elveszett tyúkot, Dundo azonban megnyugtatta őt, hogy estig bizonyosan megkerül még ez eltévedt baromfi: — „Hiszen csak nem gondolja senki komolyan, hogy az egyik szomszéd meglopná a másikat, még ha az egyik cigány is, a másik meg paraszt!" A tyúk azután valóban hazakerült. Állítólag „hazaeresztették", de az ls lehetséges, hogy előzőleg be se fogták, csak a tyúkeszű tyúk egyszerűen eltévelygett... De ne kendőzzük el a tényeket: gyakran eltűnt a faluból más is, sőt a környékből is. A határból a krumpli és a kukorica, a kertekből a gyümölcs — sőt egyik-másik lakásban lábakelt a ruhaneműnek s az összekuporgatott pénznek. T

ermészetesen a közbiztonsági szervekre tartozik, hogy esetenként kl volt a tettes: a „cigány-, vagy a parasztszomszéd" lopta-e meg a másikat — az ítélkezés joga pedig kizárólag a bíróságot illeti. A kéméndieket és Horváthékat illetőleg pedig csak annyit, hogy a mások lebecsülése előbb-utóbb szomorú eseményekhez vezet. Az oktalan gőg, a nyilvánvalóan furcsábbnál furcsább jelzőkkel megtűzdelt leparasztozás és lecigányozás rossz vért szül. A község földműves lakossága jóformán még csak most kóstolgatja igazában az új közösségi élet ízét s kényesen érzékeny a tulajdonára — másrészt azonban a Horváthokat is eleget üldözték már a történelem folyamán ártatlanul is s most |ogosan méltatlankodnak, ha „egy faluban minden disznóságot a cigányokra akarnak kenni." A kéméndi történet minden esetre szomorú: valóságos cigánytragédia! Ismeretlen tettesek már jónéhány hónappal ezelőtt egy éjszaka vasvillával agyonszúrták a házőrző farkaskutyát, beverték az ablakokat, összetörték a bútort ' — s miután Horváthék elmenekültek a faluból, felgyújtották a házukat is. És bizonyosan úgy vélik, hogy helyesen és jogosan cselekedtek, mert hiszen „csak cigányokról van szó". S

zomorú történet. Amit a társadalmunk hosszú esztendők folyamán felépített a cigánykérdés terén, azt felelőtlen elemek egyik napról a másikra lelkiismeretlenül lerombolták. Pedig a nézeteltérések tisztázására más mód is volna. Bizonyos, hogy volna. Kovács Gáspár TÉVES ÉRTESÜLÉS? Grahame Greene levelet írt a Ltterary Supplement londoni lap főszerkesztőjének, jnelyet a szerkesztőség postájában"az első helyen közöltek. A levél így hangzik: „Uram, mint katolikus és mint aki nemrégen Kubába látogatott, kérem, hogy lapja helyesbítse azt a figyelemre méltó állítást, hogy Castro „kikészítette" az egyházat. Mert ezek után igazán érdekes, hogy ottlétemkor templomba járhattam. Különös az is, hogy Castro a pápai nuncius vendége lehetett, a Pál pápa megválasztása tiszteletére rendezett ünnepségeken. Az ön újságját valószínűleg megtévesztette Shean püspök rádióbeszéde. Graham Greei, ne. Hm rendező a Petr Bezruč Színház művészeinek osztotta ki a szerepeket, akik Ifjúi bájjal, értelmes, tartózkodó előadásmóddal nyerték meg a nézőket. S utoljára maradt a legjobb műsorszám. Pavel S>mok Szünet című TVantibalettje, amely mindössze 10 percig tartott. Először is ki ez a Pavel Šmok? Valamikor drámai színész volt, ma pedig Csehszlovákia egyik legjobb, legtalálékonyabb fiatal balett-koreográfusa. S miről szól ez a Szünet című TV-antibalett? Igazán csak a szünetről. A színház balettegyüttesének tagjai befejezték a próba első részét s most a szünetben pihennek. Am állandó bennük a mozgás iránti telhetetlen vágy, ezért azután a tranzisztoros rádió hangjai mellett először néhány modern táncot lejtenek, majd ugyancsak a tánc eszközeivel kifigurázzák a primabalerinát, végül pedig, amikor többségük elmegy feketézni, s a teremben csak ketten maradnak, ezek igéző táncmozdulatokkal vallanak egymásnak szerelmet. Éppen ilyen szellemes volt e miniatűr történet kerete is, például úgy ért véget, hogy a koreográfus visszatért a terembe, bemutatta a szereplőket, még a műszaki személyzetet és az operatőröket is. Jó lenne, ha hasonló érdekes műsorszámot, amely esetleg a művészet más területeit mutatja be, gyakrabban láthatnánk, — hiszen ez hozzásegít ahhoz, hogy a nézők jobban megértsék a művészi alkotás értelmét, amelyet bizony gyakran éppen a hozzá nem értés következtében lebecsülnek. STANISLAV VRBKA A chvaleticei ércfeldolgozó üzemben sikeresen oldották meg azt a problémát, miként helyettesíthetők betonforgó kerekekkel a „MS" típusú úsztató üllepítő készülékek öntött acélkerekei. Képünkön: Fran- tišek Rajmont feltaláló (baloldal) egy elkopott betonkereket hasonlít össze egy öntöttacél-kerékkel. Jobboldalt Josef Jiša, a „MS"-típusú úsztató-üllepítő berendezéseket karbantartók csoportjának vezetője. (B. Krejííí — CTK felvétele.) A prágai Műszaki Múzeumban a Transelektro vállalat nagy érdeklődés közepette nyitolta meg IV. önálló kiállítását. A csehszlovák külkereskedelmi szervek már az első üzletkötéseket is lebonyolították: háztartási hűtőket és alkatrészeket vásároltak. Tokodon a múzeulógusok az egykori római telepen 1800 éves, cementből készített „előregyártott elemeket" találtak. Ilyen anyag az ókorból eddig csak Pompeiben és Rómában került elő. Vlagyimir Golovanov professzor, moszkvai sebész súlyos sérülések esetén idegszálakat ültet át. A halottakból nyert idegszálakat mínusz 70 fokos hőmérsékleten tárolják. A sérült idegek pótlása már 35 esetben sikerült. Az Egyesült Államokban kanyarójárvány dühöng. Közegészségügyi szakértők szerint amennyiben a járvány nem csökken, rövidesen 10 millióra emelkedhet a megbetegedések száma. Megkerültek a március 14-én Rómában ellopott műalkotások. Egy római kereskedő lakásán bukkant rájuk a rendőrség — értéküket 100 millió lírára becsülik. — Mai műsorunkat befejeztük. Nyugodalmas jó éjszakát minden kedves nézőnknek. (Szovjetszkaja kultúra) Az Etna fokozódó tevékenysége pánikot idézett elő Brontesi város 20 ezer lakosának körében. A több mint fél kilométer szélas lávafolyam vésztjóslóan hömpölygött a város felé és azt valóban megközelítette. Nyomdáinkban lassan befejezik a szavazólapok nyomását. Május első hetében már elkészültek a szavazás eredményeinek feltüntetésére szolgáló nyomtatványok is. Dr. A. Thurmayer és G. Huber nyugatnémet alpinisták a Cso-oju himalájai, 8153 méter magas csúcs megmászása közben életüket vesztették. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külföldi képviseleti hivatalaiban is készülpek a választásokra. Szavazóurnákat állítanak fel Csehszlovákia folyami és tengeri hajóin is. ÖTVEN SZÁZALÉKKAL kevesebb a radioaktív-por ott, ahol a nyersanyagot Bohuslav Jiránek, a jáchymovi bányák príbrami üzemének dolgozója újítási javaslata szerint szállítják rendeltetési helyére. Jiránek a bányarakodógép mindkét oldalára egy-egy szórófejet szerelt, amelyek önműködőeri vízzel fecskendezik Be a továbbszállításra váró kőzetet. Az elmés berendezést sikeresen próbálták ki a Bytiz Bányában. HIVATALOS statisztikai adatok szerint Franciaországnak 1963. január 1-én 48 090 000 lakosa volt. • A MILÁNÓI LERICI könyvkiadó legújabb kötete nemrégen jelent meg, a terezíni gettóból fennmaradt gyermekrajzokat és gyermekverseket tartalmazza. • A PÁRIZSI NEMZETEK SZÍNHÁZÁNAK 1964-es évadját a moszkvai Nagy Színház balett előadásai nyitották meg. A Csajkovszkij, Szkriabin Rahmanyinov, Minkusz és Sosztakovics műveiből összeállított műsor rendkívüli sikert aratott. A francia sajtó különösen Jekatyerina Maximova, Vlagyimir Vaszlljev, Ina Zubovszkája ós Eleonóra Vlaszova teljesítményét emeli ki. craxa Csütörtök, május 14. FILMSZÍNHÁZAK (Bratislavai: HVIEZ- DA: Az Ezüst-tó kincse (NSZK) 15.30, 18, 20,30, SLOVAN: Szenvedély (olasz) 15,30, 18, 20.30, PRAHA: Én és a gengszter (angol | 10.30, 13.30. 18, 18.30, 21, METROPOL: Szerelmi románc (jugoszláv) 15.30, 18, 20.30, POHRANIČ- NÍK! Musztángok (USA) 15.45, 18 15, 20.45, TATRA: Akik ellopták a holdat (lengyel) 15.45, A szép Lurette (NDK) 18.15, 20.45, PAI.ACE: Nap a hálóban (szlovák) 22, MIER: Musztángok (USA) 16.30, 19, DUKLA: Amerika francia szemmel (francia) 18, 20.30, DIMITROV: Az éjszaka közepén (USA) 17.30, 20, PARTIZÁN: Utazás léggömbön (francia) 17, 19.30, ÜDÜLŐ ÉS KULTŰRPARK: Az utolsóelőtti ember (magyar) 19, MÁJ: Francianégyes (szlovák) 18, 20.30, MLADOSt: Vörös és fekete (francia) 17.30, ISKRA:Vörös kocsma (francia) 17.15, 19.45, ZORA: Bekerítve (francia) 17.30. 20, POKROK: Kölyök (magyar) 17, 19.30. FILMSZÍNHÁZAK (Košice): SLOVAN: Éva aludni akar (lengyel), TATRA: Éjféli revü (NDK), PARTIZÁN: Délben (USA), ÜSMEV: Dal a tűzpiros virágról (svéd). SZÍNHÁZAK (Bratislava): NEMZETI SZlNHÁZ: A sellő (15), HVIEZDOSLAV SZlNHÁZ: Puntlla úr és szolgája, Matti (19), KIS SZÍNPAD: Libikóka (19), Ü) SZÍNPAD: Túl tisztességes asszony (19.30), ZENEI SZlNHÁZ: Gershwin: Porgy és Bess (19.30). ÁLLAMI SZlNHÁZ (Košice): MA: Nyolc nő, HOLNAP: Nabucco (19). MAGYAR TERÜLETI SZlNHÁZ: NAGYKAPOS: A csillagszemű asszony (19.30). A SZLOVÁK FILHARMÓNIA HANGVERSENYE: BEETHOVEN: V. Es-dúr zongora- és zenekari verseny. PROKOFJEV: V. szimfónia. Vezényel: Rajter Lajos. Szólista: Mirka Pokorná. (20). A TELEVÍZIÓ MŰSORA Bratislava: 9.00: A béke első napja, szovjet film. 10.30: TV-érdekességek. 16.45: Az Intervízió műsora. A Béke-verseny közvetítése Berlinből. 17.15: Kicsinyek műsora. 17.45: Ifjúsági TV Liga. 19.00: TV Híradó. 19,25: Kaukázusi filmriport. 20.00: Az Intervízió műsora. Prágai tavasz, 1964. Nemzetközi zenei fesztivál közvetítése. 21.00: Erdőgazdálkodás. 21.40: TV Híradó. 21.55: összeállítás Sandburg verseiből. Budapest: 17.18: Hfrek. 17.25: Házunk tája. 17.30: Orosz társalgás haladóknak. 18.05: Kicsinyek műsora. 18.35: Időben szólunk. Aktuális Iparpolitikai műsor. 18.55: Telesport. 19.20: Esti mese. 19.30: TV Híradó. 19 45: Napló. A Quartett hadgyakorlat. A Varsói Szerződés évfordulóján. 20.30: A Televízió olvasóterme. Thackeray: Hiúság vására. 22.00: Az Iskola-tv postája. 22.10: TV Híradó, 2. kiadás. Szlovákiai keleti részében még derült, meleg idő várható, 26 fok körüli hőmérséklettel. Nyugaton fokozódó felhőzet, később helyenklnt futó esőkkel, vagy zlvatorokkal. A nappali hőmérséklet 18—22 fok, mérsékelt nyugati szél. A délután folyamán keleten ls fokozódik a felhőzet, s estefelé záporesők' vagy zivatarok várhatók. 1964. május 14. * flj S

ZQ 7