Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)
1964-05-14 / 133. szám, csütörtök
SZEMBESÍTÉS Üj vonások a falu életében VAROSBAN NEVELKEDTEM, kevés tén eredmény. Az, hogy a régi házak emlékem fűződik a faluhoz. Az ol- tulajdonosai ikerablakot s az egy vastnányokon keresztül belém rűgző- szoba helyett két szobát, fürdőszobát dött faluképet hordozom és hasonlí- akarnak, nemcsak a módot, az átalatom a mai valósághoz. Arról, hogy az kításhoz szükséges lehetőséget, de az elmúlt években ez a kép mennyire megváltozott, — sokszor meggyőződtem. De most bizonyítani ls szeretném. Csallóközcsütörtökön jártam. Életemben először. Hogy milyen volt Itt az élet régen, nem tudom, De feltételezem, hogy olyan, mint a többi ízlést is kifejezi. S a legtöbb változás a falun ls az, ami belül, a lélek mélyén, az emberek tudatában alakul át. De én egyelőre a külsőségeket, a változás szemmel látható jeleit keresem. A két épületből álló alapfokú Iskolán és az üzletközponton akad meg hasonló faluban. Az emberek elzár- a szemem. Külsőleg az üzemi klubbal va a világtól, ha volt munkájuk, haj- együtt ezek az épületek jelentik a naltól vakulásig dolgoztak, vasárna- f a| u új arculatát. A tudásgyűjtést 11ponként aztán elmentek a templomba, letőleg a felnőttek az üzemi klubbal, munkára. Nehéz volt az élet azért ls, ről már csak annyit: egy kilométeres út átépítése kereken egymillió koronába kerül. Nem kis összegről van tehát szó, nem csoda, ha nem megy minden egyszerre. SZEMBESÍTÉSÜL bizonyításnak (hogy mi volt egykor és mi van ma, ml valósult meg az ígéretből) talán ennyi ls elég. De ez a dolgoknak csak az egyik oldala. A másik és a fontosabb oldal: a munkaviszonyban és a megélhetésben beállott változás. A felszabadulás előtt itt Is munkanélküliség és kiszolgáltatottság sanyargatta a népet. Egyesek a nagybirtokokon dolgoztak, mások Bratislavába jártak alkalmi a kocsmába vagy kiültek a ház előtti a tanulók az új iskolával emelkedtek kispadra. így ment ez hónapról hó- vá r osi színvonalra. A kereskedelemnapra, évről évre. Az élet alig vál- be n_ a vásárlásnál az új áruház szüntozott valamit... A falu lakói ma is teti meg a f ai u és a város közötti sokat dolgoznak. Az ősi rend nagy- különbséget. vonalakban megmaradt. A változás A korszerű mintára berendezett önmégis óriási. kiszolgálókban árubőség. Szép, izléElső benyomásom a falu közepén se s kivitelben mindaz megtalálható díszelgő hatalmas kultúrház. Itt va- ittj am ié r t valamikor a járási székiamikor bizonyára kacsaúsztató vagy helyre kellett menni. Az egér és petlegelő volt. Ma a kultúra temploma uralja a tájat. Mellette kuglizó épül. Még nincs bevakolva, de rövidesen ezt is elvégzik. A kultúrháznak — vagy ahogy hivatalosan az ilyen épületet mostanában nevezzük: művelődési otthonnak — Itt üzemi klub a neve. Már ez ls furcsa. Falun szöróleum szagú fűszerüzlet jutott az eszembe ... Mi lett az egykori „bót"ból, hová fejlődött a falu? KÉSŐBB TUDTAM MEG, hogy ez a modern áruház — a járási székhelyen levő kivételével — egyedüli a járásban. Ez azonban mit sem változtat vetkezeti klubok működnek. Üzemi a lényegen: új arculatot kapott a faklubok városokban, üzemekben létesülnek. Itt viszont nincs üzem. A több mint másfélmillió korona költséggel épült hatalmas épületet mégis üzemi klubnak Ismeri mindenki. Ennek az a magyarázata, hogy 1958-ban a Munkaérdemrenddel kitüntetett Csallóközcsütörtöki Gépállomás jó munkájának elismeréséül a magas kitüntetés mellé még azt az összeget ls megkapták, amiből — üzemi klubnak — e szép épületet építették. A művelődés korszerű fellegvára gyakorlatilag sokkal több, mint amit az üzemi klubok általában végeznek. Az épület nemcsak az üzem (jelen esetben a gépállomás), hanem az egész falu kulturális életét összpontosítja. És olyan színvonalon, amit a városok is megirigyelhetnének. Hetente háromszor vetítenek filmet, gyakran látnak vendégül műlu. S ami ma itt, holnap, holnapután mindenütt tnegvalósul. Lehetnek nehézségek, lehet ellenvetés, mehet csigalassan — mégsem frázis, hogy előbb utóbb nemcsak a szellemi és fizikai munka között, hanem a város és falu között is eltűnik a lényeges különbség. Ennek csírája Csallóközcsütörtökön már látható. Megnéztem a templomot is, amely szintén a falu főterén van. Hatalmas, szürke épület. Bizonyára még sokan látogatják, én mégis úgy vélem, abban a küzdelemben, amely az emberért folyik, a falut a város színvonalára emelő új lesz a győztes. Ez minden? Nem! Az említetten kívül még sok egyéb tanúskodik a fejlődésről, a falu új arculatáról. Nehéz lenne és nem is akarok mindent elmondani. Tekintettel azonban arra, hogy a választásokra készülünk, kimert nem lévén autóbuszjárat, gyalog, jobb esetben kerékpáron kellett megtenni gyakran 20—30 kilométert. Ma a falu lakosságának egy része az állami gazdaságban, másik része, — mintegy 200—250 ember — a városokban talált biztos megélhetést. A rendszeres autóbuszjárat a közlekedés nehézségét Is megoldotta. A munkaviszonyban és megélhetésben beállott változás a legtöbb, amit a falu dolgozói az elmúlt években kaptak. A szép lakások, a kultúrház, az iskola, az üzlet és minden más csak pótlék, de olyan, ami Igen megszépíti életüket. Üj vonásokat kerestem és fedeztem fel a falu: Csallóközcsütörtök életében. Amit azonban elmondtam, külsőség: a szocializmus, a jóléti állam természetszerű produktuma. Itt van még a minden érték létrehozója: az ember. Mennyit változott ő? Az életszínvonallal párhuzamosan hogyan alakult gondolkodásmódja? A szekér helyett autóbuszra, a ló helyett motorkerékpárra ült és maradt minden a régiben? Nemi Az életmóddal együtt szükségszerűen változik a gondolkodásmód is. De míg az egyik kézzelfogható és pontról pontra kimutatható, a másik egyenetlen, néha kerülő úton jelentkezik. Változtak a falu emberei is, csak kimutatni nehezebb, mint a gazdasági fejlődést. JÖ BENYOMÁST TETT RAM, hogy Csallóközcsütörtők lakói társadalmi munkával építettek iskolai étkezdét, és politechnikai műhelyt és Ilyen formában készülnek rendbe hozni a járdákat is. Ez mindenképpen arra vall, ÁLLAMDÍJÁSOK MEGACÉLOSODVA Ladislav Novomeský többévi kényszerhallgatás után 1963-ban tért viszsza a szlovák illetve csehszlovák irodalmi életbe. Tavaly a szlovák írók konferenciáján játszódott le az a felejthetetlen pillanat, amikor Dominik Tatarka meghatódottan üdvözölte Laco Novomeskýt, tizenkét év után felújítva tagságát a Szlovák írók Szövetségében. Novomeský visszatértét az Irodalmi lapok új alkotásainak közlésével kísérték. Költészetünket igen értékes művekkel gazdagította, ezek közé tartozik a röviddel egymás után kiadott Vila Tereza és a Városig harminc perc című poémája is, amelyekért most Klement Gottwald államdíjjal tüntették ki. A Vila Terezá-t — amint előbbi lapunkban arról már megemlékeztünk — a Le Lettres francaises egyik legutóbbi száma is közölte Kérel francia költő fordítása- ^ ban. Laco Novomeský ú| kötetei mély nlégi s megszilárdították az emberiesé le tupasz tada to k kal ÄÍIÄ * " T* ""ľ ^ Th°" tőt állítanak elénk. Verseiből sugár- tásaiban a rauIt es a ) ele n egymásba zik az ember, a kommunista belső olvad, szerves egészet képez. Verseiben ereje, aki megtisztultan és megacélo- saj^t életéről és a világról vall, Ifjúsodva került ki az őt ért elmaraszta- ságának bizalmas eseményeiről és a lásokból, s akiben ezek az évek máról, a mai bonyolult életről. AZ ÉNEK SZERELMESE 1953-ban államdljjal tüntették, 1958ban lett érdemes művész, most pedig a nemzeti művész címmel tisztelte meg népünk EDUARD HAKENT, a prágai Nemzeti Színház kiváló énekesét, a cseh énekművészet hagyományainak egyik legkifejezőbb egyéniségét. A zeneművészetnél, énekeseknél gyakran előfordul, hogy kerülő úton jutnak el a művész! pályára. Eduard vezetésével fejlődött tovább. Négy év múlva — 1941-ben — újból Prágába hívják, ű tiltakozott, ahogy csak tudott, nem akart ugyanis visszasülylyedni a statiszta-szerepekbe, de végül mégis csak beadta a derekát. S azóta, immár 23 esztendeje, az ország első operájában a legigényesebb szerepekben láthatjuk. E több mint két évtized alatt számtalan alakot elevenített meg, énekelt kedvelőket rendszeresen meghívják váncsl voltam, mi olyat eredménye- hogy új faluközösség van kialakulóa területi színházat és más művésze- zett még a falu életében az elmúlt ket. Ezenkívül saját együtteseik is választási időszak, amit szemlélodésokszor fellépnek. sem során nem láttam, de amit a Sajnos, de általános jelenség, hogy falubeliek számon tartanak, amiről a sport megelőzi a kultúrát, az al- beszélnek, amire büszkék és mit Ígér kohol meg a fontosabb élelmiszereket. A leghíresebb film, színdarab vagy más művészet sem kelt például akkora érdeklődést, mint egy közepes futballmeccs. Mlg az előbbinek a legjobb esetben Is csak százak, az utóbbinak ezrek a nézői. Az alkohollal Is nehéz versenyezni. Még a kivitelben ls. Rendszerint csomagolásuk is ezeknek a legszebb; a pálinkás és a boros palackokkal elrendezett kirakatok a legmutatósabbak. Nem beszélve a mulatókról, amelyek Igen sokszor összehasonlíthatatlanul különbek: jobban, ízlésesebben vannak berendezve, mint a mozik, színházak, könyvtárak és más művelődési Intézmények... Tudjuk, de ez ellen egyelőre keveset tehetünk. A vendéglátóipar jövedelmez — van miből „renoválni. A művelődés céljaira viszont máshonnan kell a pénzt előteremteni, ami gyakran Igen nehezen megy. De ezeket az ellentéteket csak azért említem, mert Csallóközcsütörtökön érdekes módon fordított a helyzet. Itt — ha a futballmeccsekkel kapcsolatban még nem is — a kocsmával kapcsolatban már mindenképpen a kultúra került fölénybe. Egymás mellett van a két épület. Az egyik gyönyörű, a másik omladozik. Nem állítom, hogy ez a helyes. A nemzeti bizottságnak is az a véleménye, hogy rendbe kell szedni a vendéglőt Is. Rövidesen hozzá ls látnak. En csupán azt helyeslem és azt tartom okosnak, hogy szebb a kultúrházuk, mint a kocsmájuk, előbb és többet áldoztak a tudás, mint az alkohol tárházára. Így kellene lennie ennek mindenütt. De ha még nincs Így, legaláb dicsérjük, ahol már így van. MIELŐTT BÄRKIVEL beszéltem, keresztül-kasul jártam a falut. Szemlélődjem, és szembesítettem. A régi képet hasonlítottam a maihoz, ugyanakkor kerestem, hogy mi valósult meg a falunak tett ígéretből. Villany már van, de az utcák még csúnyák, porosak. Pedig egykor ez volt a legfőbb óhaj: villanyt és jó utat. Itt a vágy és ígéret még csak félig teljesült? Egyelőre csak kételyeim vannak... De tovább megyek és alaposan megnézek mindent. Meglep, hogy nem találkozom szembetűnően sok újonnan épült házzal. A a jövő? Puss Vincétől, a helyi nemzeti bizottság titkárától tudtam meg, hogy az elmúlt választási időszakban kiszélesítették az utca és villanyhálózatot, az új iskolához társadalmi munkával étkezdét és politechnikai műhelyt építettek, rendbe hozták az orvosi rendelőt és lakást, megoldották az állanban, készek az áldozathozatalra, magukénak érzik a közvagyont, örülnek sikereiknek ... Űj vonások fedezhetők fel munkaviszonyukban és abban, ahogy terveznek, építenek. A faluban például nagy számban élnek cigány származásúak. Egy részük az úgynevezett pérón, másik részük már a faluban lakik. A kölcsönös bizalom egyre mélyül. A cigányszármazásúak megbírható dolgozókká válnak, a falusiak előítéleteiket küzdik le. Rövidesen felszámolják a pérót is, hogy rendes lakást, emberi életmódot teremtsenek dó fogorvosi szolgálatot, elintézték, mindenkinek. Mindez olyan Jel, és hogy a szükséges gyógyszereket a körzeti orvos adja ki, állami költségen körülkerítették a temetőt (eddig ez, mint a község szégyenfoltja, legelőül szolgált), átépítették az üzeleti hálózatot, szakbizottságaikon keresztül növelték a társadalmi és tömegszervezetek munkáját, fokozták az agltációt, a politikai és népnevelő munkát és általában minden vonalon a dolgozók képviseletében, a dolgozó nép érdekeit szolgálták. A FALU DOLGOZÓINAK jó munkájáról, az anyagi bázis erősödéséről, az életszínvonal állandó emelkedéséről tanúskodik, hogy a rengeteg rádión, hűtőszekrényen, villany- és gáztűzhelyen, valamint a háztartási" munkát megkönnyítő és az ember kulturális Igényeit szolgáló más iparcikkeken kívül jelenleg 82 televíziót, 160 mosógépet, és közel 200 motorkerékpárt tartanak nyilván. Tervezik, és az új választási Időszakra többek között olyan törekvés, amely beszédesen kifejezi: Itt az életmóddal együtt a gondolkozásmód ls változott. ISMÉT OLVASMÁNYÉLMÉNYEIMRE gondolok, mérlegelek, hasonlítgatok. A megtett út óriási — állapítom meg örömmel. Bár a teendő még mindig sok, a falu már új életet él, és az új életre szavaz megint. BALÁZS BÉLA Haken is ezek közé a művészek közé Händeltol Suchoň-lg mindent. A nétartozik. A középiskola elvégzése zők szívéhez különösen a cseh zene után Prágába kerül orvostanhallgató- nagyjainak műveiben került igazán nak. Remek hallása és szép basszus- közel. Smetana Eladott menyasszohangja arra ösztönzik, hogy egyete- nyának Kecalja, Két özvegyének mi tanulmányai mellett éneket is ta- Mumlal erdésze, a Csókjának apa-szenuljon, bár jövőjét csakis az orvosi repe, Dvorak Sellőjének vizimanója pályán tudja elképzelni. Időközben mintha egyenesen az ö számára íróazonban családi körülményei úgy ala- dott volna. Ezekkel az alakításokkal kulnak, hogy kénytelen kereseti le- meghódította Moszkva, Berlin, Velenhetőség után nézni és ekkor már ce Közönségét is. hangjával segít magán: esténként — Eduard Haken sokoldalú énekes, a némafilmek korát élték akkor — aki egyedülálló hanganyaggal és tea mozikban énekelt. Énektanára javaslatára jelentkezett a Nemzeti Színház kórusába. A felvételi bizottság azonban elutasította azzal az Indokolással, hogy hangja túl jó a kórusba. Václav Tallich felfigyelt rá és felajánlotta, hogy kezdő magánénekesi beosztással felveszik. Haken nehezen határozott az orvosi és a művészi pálya között. Tanára rábeszélésére az ének mellett döntött és a Nemzeti Színház tagja lett. Várakozásai azonban nem teljesültek, mert nagy feladatok, Igényes szerepek helyett Inkább csak szerény statiszta-alakításokkal bízták meg. Ez természetesen nem elégítette ki s ezért két év után otthagyta Prágát és az olomouci operához szerződött. Ott O. Heller és K. Nedbal hetséggel, végtelen szorgalommal, művészi hittel és önmagával szembeni igényességgel érte el sikereit. Kifejező eszközeinek gazdagsága tette lehetővé, hogy az egyes alakok drámaiságát illetve líraiságát mindig meggyőzően ábrázolta. De Haken nemcsak operákban lép fel. Gyakran énekel a hangversenydobogókon is. Gyermekkora óta rajong a népdalokért és ma is nagy szeretettel énekli őket. Az a vágya, hogy önálló népdal-estet rendezhessen a szláv népek dalaiból. Meggyőződésünk, hogy ez a vágya hamarosan teljesülhet. A most kapott magas kitüntetés alkotó erejének teljében érte a művészt, ezért várakozással tekintünk Eduard Haken további alakításai elé. BARRY PAIN: A KALAP ll/l ár régóta gyanítottam, hogy valami nincs rendben a kalapommal. Bizonyítani nem tudtam semmit, de a leghalványabb kétségem sem volt, ígérik, hogy hogy a cselédlány kissé önkényesen újabb lakásokat építenek, korszerűsí- kezeli becses tulajdonomat. Ml sem tik a vendéglőt, parkosítanak néhány könnyebb például, mint egy cilindert helyet, és portalanítják az utakat. Az a helytelen Irányban kefélni, ami viutóbbi a legfájóbb pontjuk. Amivel szont azonnal meglátszik rajta; és kapcsolatban kételyem támadt és ami- mivel a cilinderek rendszerint képről fentebb szóltam, a beszélgetés so- telenek önmagukat lekefélni, a dórán bebizonyosodott: az ígéret való- loghoz némt emberi közreműködés is ban csak félig teljesült... Többek kö- szükséges. Reggelről reggelre ott tazött villanyt és betonutat terveztek, láltam a nyomokat a kalapomon, és A sok mással együtt villanyuk már keletkezésükről nem tudtam számot van, de betonút még nincs. De ez nem adni. Nos, nem szóltam senkinek, de a helyi, sőt nem is a felsőbb szervek feltettem magamban, hogy nyitva tarhibája. tom a szemem. Nem is annyira a Az elmúlt választási időszakban a kalapom siralmas állapota, mint inhelyi nemzeti bizottság a községen kaob a személyem irányában tanúsíáthaladó országút megjavításához tott arcátlanság bosszantott. szükséges összegért többször fordult kettő között az esernyőtartóhoz támasztva, megpillantottam — valamit, amire még a legsötétebb kétség pillanataiban sem számítottam. Felemeltem a kalapot, úgy ahogy volt, a belerakott diókkal együtt és az ebédlőasztalra helyeztem. Aztán lehívtam Elizát az emeletről. — Ml van? — kérdezte, amint belépett a szobába. A kalapra mutattam. — Ez — mondtam — és ez így megy már évek óta! — Ugyan, beszélj végre értelmesen — szólt Eliza. — Miről van szó tulajdonképpen? — Nagyon jó — háborogtam. — Azt mondod, beszéljek értelmesen, mikor a saját kalapomat a hallban találom a földön, és méghozzá kisül, hogy — hogy diótartálynak használjákI Feleségem elmosolyodott. — Majd mindjárt megmagyarázom — mondta. — Azt nem is kétlem. De torkig vagyok már a magyarázatokkal. Tíz vagy tizenegy shillinget adtam ezért a kalapért, és most tessék, vége van. — Bánom is én, mit akartál mondani. Nem vagyok hajlandó meghallgatni. Itt nincs elfogadható magyarázat. Most az egyszer nem engedek a negyvennyolcból. Látod ezt a kalapot? Többet az életben a fejemre nem teszem. — Ezt nagyon jól tudom. — E s más sem fogja hordani. Fütyülök a költségekre! Ha neked úgy tetszik, hogy a lány tönkretegye a kalapom, ám legyen, de akkor az a kalap tönkre is lesz téve amúgy istenigazában! Felkaptam a kalapot, és kíméletlenül alaposat rúgtam, bele. Cipőm orra átlyukasztotta a szövetet, és a dió szerteszét gurult a szobában. Abban a pillanatban: plim-plim-plim, a szalonban halkan megszólalt a zongora. — Igen — mondta Elza. — A zongorahangoló. Ugyanakkor jött, amikor a dióárus, és ő vette meg ezt a diót. Es a kalapfába tette. A saját kalapjába, jól jegyezd meg, és nem a te kalapodba. Láthattad volna, ha kinyitod a szemed. Csakhogy te... — Eliza — vágtam közbe —, a töbszükséges összegért többször fordult Ealli k szombat délután éppen ott- I s™rem már az efféle magyarázató- bit nem szükséges elmondanod. Ha ez kéréssel a járási és a kerületi nemzeti hon tartózkodtam amikor equ diót ka t Megmondtad a lánynak, hogy ve- a helyzet akkor a lány fele annyira bizottsághoz. Még fontosabb teendők Tínálgató vándorárus állított be M en di6 t> d e hamarjában nem tudta sem hibás, mint ahogy feltételeztem. ° , _ K-uiuiyuiu uuiiuururus uiuíulí uc. .. ,-„-, „ i.„i„ n ua^^ai Nekem mnst pl IcpI monnom río ta miatt azonban a régen esedékes épít kezés elmaradt. A Körtvélyestől Nagy magyarig, valamint a Gabčikovótól Medvéig rendbeszedett úthoz kellett a járási nemzeti bizottság költségvetésében az útépítésekre előirányzott Csengetésére a lány nyitott ajtót, majd röviddel azután láttam, hogy az árus kocsiját maga előtt tolva, elhalad az ebédlő ablaka előtt. Nem tudom, hogyan és miért, de egyszerre mibe tenni, és a kalap éppen kéznél volt. De ha azt hiszed, beérem ilyen kifogással, akkor nagyon tévedsz. — En egyáltalán nem ezt akartam mondani. Vagy majd azzal állsz elő, hogy Nekem most el kell mennem, de te talán benézhetnél a szalonba és megmagyarázhatnád a zongorahangolónak, hogy valami jelentéktelen félreértés történt a kalapja körül. Es egy, pohár sörnél, meg, mondjuk két shilľs 8ľz b\j t euSorľk ma a1eíSk dľu ôľszeT ^aüó^cs™ fogtam. Hirtelen az ajtóhoz bel erägZWs7^eg77arab7ehTpľpm Ungnél többet nem szükséges felaján inkább a régi lakásokat alakították szerdahelyig jövőre portalanítják az Uptem és kinéztem a hallba. Senkit és akkor a f 0i t0k a bélésen nem ls iano aát és csinosították. Ez nem olyan lát- utat, valamint a faluban társadalmi se láttam. A bejárati ajtó nyitva állt, fognak látszani. Magyarázatok! Haha! ványos, mint az új házsorok, de szín- munkával betonjárdákat építenek. Er- a konyhaajtó szintén, és pontosan a — Ezt se akartam mondani. (Angolból fordította: UDVARHELYI HANNA) 1334. május 14. * (JJ SZŐ 5
