Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-01 / 121. szám, péntek

KANADA A varázsló és as ápolónő Amikor ápolónőnek Jelent­kezett, aligha gondolt arra, hogy fehér köpenyben és fe­hér pártában varázslókkal, kí­gyókkal kell hadakoznia... Egyébként a kenyai Nyanza­kórház ápolónőjének, Pintó­nak hétköznapjai alig külön­böznek a világ bármely más kórházi nővérének időbeosztá­sától. Reggel 6 kor kezd, a be­tegek tisztálkodását segíti, vagy ellenőrzi, azután a reg­gelinél segédkezik. Délelőtt az orvosnak asszisztál, ellátja a betegeket orvossággal, ebéd után rövid pihenő és így to­vább... Pinto élete mégis tel jesen eltér például az európai kórházak beteggondozóinak munkájától. Hogy miért, arról egy hétköznapi esetet mon dunk el. Kenyában a hétévtizedes an gol gyarmati uralom alatt na gyon kevés orvost képeztek ki. A százat sem éri el az afrikai orvosok száma, de ke­vés van az európaiakból is Sok angol orvos pedig az el­múlt hónapokban hagyta el Kenyát. Decemberben, a füg­getlenség kikiáltásakor fomo Kenyatta miniszterelnök kije­lentette, hogy Kenyának sür gősen 900 orvosra lenne szüksége! Kevés tehát az orvos, ezért az ápolónőkre is sokkal több és fe­lelősségtelje­sebb munka há­rul. Ráadásul a városoktól tá­volabb, az őserdő és a szavan­na falvaiban, kis králfaiban élő asszonyok többsége még ma ls viszolyog orvoshoz men­nt, félnek a kórháztól. Sokan még ma ls a varázslókhoz fordulnak, ha pedig elhatá­rozzák, hogy felkeresik a kór­házat, szívesebben fordulnak egy nőhöz, akinek Inkább el­mondják panaszaikat. Egy luo törzsbeli asszony, akt messzi falujából felkeres­te a Nyanza-kórházat, így for­dult Pintóhoz. — Ügy érzem, kígyó van a gyomromban — mondta az ápolónőnek. — Nagyon fáj, éjjel nem tudok aludni. Es egyre soványabb leszek ...A férjem küldött a kórházba az­zal, hogy itt felvágják a hasa­mat és akkor rendbe jövök! De én félek!... Nem akarom, hogy felvágják a hasamat! — sírt az ápolónőnek. — Adjál nekem valamilyen pirulát, az gyógyította meg a nővéremet is. Az ápolónő megnyugtatta öt, hogy nincs kígyó a hasá­ban és nem ts vágják jel rög­tön, sőt talán nem ls kell operálni öt. Előbb majd ki­vizsgálják. De mindenképpen hallgasson az orvosra, ha meg akar gyógyulni. Pirulát azon­ban csak az orvos adhat nekt. A luo asszony azonban csak nem merte magát rászánni, hogy belépten a rendelőbe. Betegen egész nap ott ült a kórház tornácán, egyik kis­gyermekével a karján. Az éj­szakát egy rokonánál töltötte a városban, s reggel ismét megjelent Plnto ajtajában: or­vosságot kért, hogy azután hazamehessen. Hiába volt a szép szó, amikor meglátta az orvost, a luo asszony annyira megijedt, hogy inkább elment a kórházból. Csak hetek múltán jött vtssza, lesoványodva, elgyen­gülve. Két nővére kísérte őt az ápolónőhöz, ök mondták el hogy az asszony, akit Do­risnak hívtak, közben felke­reste a varázslót, az egy kecs­két és egy tyúkot kért tőle a „gyógyító orvosságok" el­készítéséhez ... Valami me­leg löttyöt adott az asszony­nak, háromszor — de bizony nem gyógyult meg tőle. Ezért ismét eljött, szótfogad az or­vosnak ts, csak „vegyék ki a kígyót a hasából", gyógyítsák meg őt! Mert a varázsló váltig erősí­tette, hogy „gonosz kígyó" van az asszony hasában. Megoperálták és hetek múl­tán a luo asszony egészsége­sen távozott. De vele utazott a piciny faluba Plnto ts, hogy elmondja az ott élő asszo­nyoknak, férfiaknak: ne a va­rázslóhoz, hanem az orvoshoz forduljanak, ha betegség gyötri őket. Ha felkeresik a kórházat, nagyobb reményük lehet a gyógyulásra és keve­sebbet ls kell fizetntök, mint a varázslónak ... Ne gondoljuk, hogy ez olyan egyszerű dolog, mert azon a vidéken ma még so­kan hisznek a varázslók és a törzsi „orvosságos emberek" hókuszpókuszaiban, s bizonyá­ra azok is ismernek olyan gyógyító füveket, szereket, amelyekkel például gyorsan össze tudják forrasztani a se­beket. Ráadásul a varázslók nem nézik jó szemmel az or­vosok „konkurrenctáját"... Ezért azután nagy bátorság kell különösen egy nő számá­ra, hogy a kórház autójával, egy sofőr kíséretében elmen­jen a távolt falucskába s szembeszálljon évezredek ha­gyományaival és babonáival. De Pinto elégedett volt. A beszélgetés végén négy asz­szony kérdezgette őt, hová menjenek, hogy kigyógyulja­nak bajaikból ...A fiatal ápo­lónő megnyert egy kis csatát az őst babonák, a maradiság elleni SEBES TIBOR DÁNIAI ÚTIJEGYZETEK ANDERSEN HAZAJABAN Igaza volt Karel Capeknak, amikor azt Irta, hogy külföl­dön leginkább az képeszti el az embert, amiről vagy száz­szor olvasott vagy amit száz­szor is látott a térképen. Egyik Írásában beismerte, hogy egészen odavolt, amikor Milánóban megtalálta a mi­lánói székesegyházat, Rómá­ban a Colosseumot, s meggyő­ződött róla, hogy Londonban valóban köd van, hogy Hol­landiában tényleg vannak szélmalmok és csatornák... Koppenhágáról tudtam, hogy utcáin hemzsegnek a kerékpárosok, hogy a királyi palota előtt szálfatermetű, a napóleoni Időkre emlékeztető medvekucsmát viselő gárdis­ták állnak őrt. Mindent a he­lyén találtam és ... csodál­koztam. Mesealakok Egyszer a Richmond szál­lóból sétára indultunk, amikor valamelyik kollégám megle­pődve felkiáltott: Mennyi ke­rékpárI Az volt a benyomá­sunk, mintha a dán főváros apraja-nagyja összebeszélt volna, hogy csakis kerékpá­ron fog közlekedni. Természetesen, a királyi gárdistákat is megbámultuk. Az Amalienborg palotánál ré­gi Ismerősökként üdvözöltük őket A királyi rezidencia négy alacsony épülete között csendes kis tér van, amelyen ezek a régimódi mundúrba bújtatott, egyik szeglettől a máfeikig peckesen lépkedő le­gények úgy festettek, mint Andersen megelevenedett me­seflgurál. Milyen furcsa volt, amikor más helyeken ezektől a mesekatonáktól nagyon el­ütő NATO-fegyvereseket lát­tunk. Sokan voltak: az utcá­kon, a fényárban úszó Tivoli­ban, magánosan és csoportok­ba verődve, száguldó zsúfolt teherautókon. Dánia nagyon kis ország, s úgy látszik a természet ls a kis állam méreteihez igazo­dott. Így a legmagasabb hegy­ség 173 méter a tenger szint­je fölött, a leghosszabb folyó pedig 158 kilométeren kanya­rog. Az ember autóbuszra ül és észre sem veszi, hogy már­is ezer kilométert hagyott maga után. Érdekesek a városok és a falvak, a királyi színház, a villamosgépgyár, de a legér­dekesebbbek az emberek. Emberek Beszélgettünk miniszterek­kel, üzletemberekkel, mérnö­kökkel, munkásokkal, gazdál­kodókkal, tudósokkal és diá­kokkal. Sok érdekeset tud­tunk meg életünkről, például arról, hogy nézik a dánok or­száguk esetleges csatlakozá­sát a Közös Piachoz. Általá­ban bizonytalanul tekintenek a Jövőbe. Hans Jensen esbjaer­gl halász például nem tudja, kifizeti-e határidőre hitelbe vett halászhajóját. Az Atlas hűtőberendezésgyár Igazgató­ja nem tudja, erősebb lesz-e cége a konkurrenseknél, a Neruma harisnyagyár mun­kásnői pedig nem tudják, lész-e holnap munkájuk. Így kell-e élni? — ötlik fel a kérdés a dánokban Is. A mágnásoknak ez nem tetszik. Igyekeznek mindenképpen félrevezetni, becsapni az em­bereket. Tehát: hadd tündö­köljenek a kirakatok, hadd legyenek esztelenebbnél esz­telenebb filmek, TV-adások és comics-ok, hadd legyenek a folyóiratokon és könyveken Ízléstelen borítólapok, hadd legyen twist-őrületl Hadd zengjenek dicshimnuszokat az „igazi demokráciáról"! Nekünk nyugaton mindig szembetűnő az emberek életé­nek és lelki világának elüz­letiesedett Jellege. Az fizeté­sek általában tisztességesek, a kirakatok gyakran gazdagab­bak, mint nálunk. De ne sies­sünk a végkövetkeztetéssel. Hallgassuk meg az embereket Ha őszinte szót váltunk az üzletemberekkel, a kereske­dőkkel, a munkásokkal és az alkalmazottakkal, meglepődve kérdik: milyen lehetne az élet, ha nem Ilyen? Lehetne e másként, minthogy a fizetés fele adóra és lakbérre megy, s az ember nem biztos benne, hogy a következő hétfő nem lesz-e számára „fekete nap"? Isten ments, hogy valaki meg­betegedjék: az első hét napra semmit sem kap, a következő napokban pedig a betegsegély az átlagkeresetnek a felét sem éri el. A dolgozók pén­zéből fizetett nyugdíj persze nagyon kevés. Munkások Különféle vállalatokban jár­tunk, de mindenütt azonos kép fogadott bennünket. A munkásokat nemcsak szak­ágak és üzemrészlegek sze­rint különböztetik meg, ha­nem különbséget tesznek szakképzett és nem szakmun­kások kőzött is. Például egy műhelyben két munkás dol­gozik egymás mellett Egyfor­mán dolgoznak, ugyanazt a munkát végzik, mégsem kap­nak egyenlő fizetést Egyikük nem végezte el a kétéves kü­lönleges szaktanfolyamot. Egyrészt nincs ideje, másrészt ha munkaidőben végezné, na­gyon megcsappanna a bére ... Odensében elmentünk a vá­rosházára. Éppen adófizetési nap volt. Beszédbe elegyed­tünk egy éltesebb asszonnyal, aki 113 koronát guberált ki. Elmondta, hogy havi 640 dán koronát keres. Amikor meg­tudta, hogy szovjet újságírók vagyunk, gyorsan hozzátette, hogy szívesen fizeti az adót. Ezen aztán mosolyra derültek a körülöttünk állók. Egy fér­fi komoran meg ls jegyezte: En is az asztalra tettem a ma­gam háromszáz koronáját, de nem éreztem valami lelki megkönnyebbülést vagy elége­dettséget. Túl keveset kere­sek ahhoz, hogy feledjem a holnapot... Megint a holnap. ... Nem hiába mondta Tage Ölesen, hogy az emberben legfőbb a jövőbe vetett hit... JURlf FILONOVICS KANADAI TUDÓSÍTÁSUNK Európai utazásom Idején Igen érdekes jelenségre figyel­tem fel. Többek között meglepett, hogy a Nyugat-Európá­ban élő emberek jó része milyen elragadtatással beszél a „tengeren túlról", vagyis az Egyesült Államokról és Kana­dáról, de voltak még olyan tájékozatlanok ls, akik Dél­Amerikát szintén ebbe a kategóriába sorolva dicsérgették. J Persze, sohasem jártak Amerika földjén!) Egyesek úgy nyilatkoztak, mintha itt minden aranyból lenne, csak egy kicsit utána kell nyúlni, s úgyszólván a fáról szedhetők le a zöldhasú dollárok. Mint mondom, az ilyen nézetek igen megleptek, s úgy tűnt, hogy aki még nem járt itt nálunk, annak csak a dollár és az autó jelenti Amerikát. A z észak-amerikai emberek nl ezt a problémát. Mert ott életébén elhatalmasodott mindenki természetesnek tart­egy állandó, nyomasztó féle- ja, hogy nemcsak az orvosi, lemérzés. Ez a különös érzés kórházi kezelés Ingyenes, ha­még azoknak az életét ls nem még táppénzt is folyósí­megkeseríti, akik dolgoznak, tanak a betegség tartamára, házuk van és esetleg saját au- A foghúzás, tömés Ingyenes tójukon járnak munkahelyük- és az egész fogsor elkészítése re. Ez a nyomasztó félelemér- sem kerül vagyonba. A gyógy­zék nem másból, mint a be- szerekhez fillérekért juthat­tegségtől való állandó rette- nak, s így a szocialista or­gésből fakad. szágban, ha valaki megbeteg­A szocialista országokban szik, nem jut a nyomor szélé­élők nehezen tudják elképzel- re. >•• 1 BETEGSEG MIATT ELADÓ i > Chicagóban a főposta és a felhőkarcoló tövében rokkant, beteg ember kéreget. Amikor még tájékozatlan voltam az itteni viszonyok­ban, kezembe került egy helyi magyar nyelvű újság. Az apró­hirdetések között három he­lyen is találkoztam a követ­kező szöveggel: „Farm olcsón, azonnal eladó, betegség miatt". „Ház betegség miatt azonnal eladó." „Üzlet kevés lefizetéssel azonnal átvehe­tő. Jó helyen fekszik, nagy a forgalma, betegség miatt el­adó." Amikor ezeket a jelen­téktelennek tűnő hirdetéseket olvastam, csak részben értet­tem meg a „betegség miatt" szavak jelentőségét. Ma már tudom, mi a dolog nyitja. Itt Észak-Amerikában min­den magánkézen, vagyis a tő­kések kezén van, állami be­tegbiztosítás nincs. Kivételt képez a Kanadában levő Sas­katschewan tartomány, ahol az Űj Demokrata Párt 1962. július 1-én nagy harcok árán életbe léptette a betegbiztosí­tást. Ez annyit jelent, hogy a tartományi kormány kifizeti az orvosi és a kórházi költ­ségeket. Ez óriási haladásnak számít itt. A kanadai Ontario tartományban 1958 óta létezik állami kórházi biztosítás. Ha­vi 2,10 dollárt kell személyen­ként fizetni, családosnak 4,20­at és ezért az állami kórház ágyat biztosít a beteg részére, (jelenleg emelni akarják a biztosítási díjat.) A többi költ­ségeket, vagyis az operációt, a gyógyszert, stb. a biztosítás nem foglalja magában. Ezen­kívül mint az Egyesült Álla­mokban, Kanadában is ma­gánbiztosító társaságok mű­ködnek. Ezek óriási haszon­nal dolgoznak, a dolgozók pénzén annyira meggazdagod­tak, hogy a legjobb üzletnek számítanak. De jogászati ke­zelésre, vagy gyógyszerre egyetlen társaság sem köt biz­tosítást. Ezek a biztosítótársaságok azonban az alacsony keresetű munkások számára alig jelen­tenek valamit, mert kis össze­gekkel nem vesződnek. A munkások ezért úgy segítettek magukon, hogy betegsegélyző­egyleteket alapítottak. Ilye­nek működnek Kanadában, pl. a szlovák és magyar tagozatú Független Betegsegélyző Egylet, amelynek minden magyar, Illetve szlováklakta vidéken van fiókja. Az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és a magán­kőrházak óriási haszonnal dolgoznak. Csak néhány pél­dát említek meg, olyanokat, amelyeknek magam ls tanúja voltam. Egy Ismerősöm éppen akkor betegedett meg, ami­kor nála tartózkodtam. Engem kért meg, hívjak hozzá orvost. Telefonon hívtam a doktort, aki hívásomra a következőt válaszolta: „Kl beteg? Hol dolgozik? Kt fogla kifizetni a számlál? Nagyon sajnálom, de amíg ezeket nem tisztáz­za, nem mehetek kt a beteg­hez". Áz Ilyesmi Amerikában természetes, én mégis megüt köztem rajta, mert sürgős esetről volt szó. New Yorkban találkoztam egy magyar honfitársammal, aki elmondta, hogy Kanadá ban lakik, s havonta lakást kénytelen változtatni, mert örökösen a kórházi költségek miatt zavarják, ugyanis 1200 dollárral tartozik gyógykezel­tetéséért Most azonban mun­kanélküli, még nem tud dol gozni. Két-háromhetes kórházi kezelésben részesült, majd gyomorműtéten esett át. Alig­hogy hazaért a kórházból, megérkezett az 1200 dolláros számla ls. Egy olasz sokgyermekes ka­nadai alig egy éve tartózko­dott az országban, amikor megbetegedett Veseműtétet hajtottak végre rajta. 900 dol­láros adóssággal távozott a kórházból, holott már betegsé­ge előtt sem volt munkája. Fogalma sincs, miből fizeti kl adósságát. Ügyével a sajtó ls foglalkozott s megállapította, hogy ezt az összeget hosszú évekig nyögheti, s családja közben nyomoroghat A közelmúltban ráakadtam a Kanadában megjelenő Ma­gyar Elet című hetilap számá­ra, amelyben feltűnő helyen a következő segélykiálltás lá­tott napvilágot: „Hatvanéves újkanadás magyar vagyok. Egyik lábam tőből amputál­ták. Feleségem részére súlyos operáctóra pénzre lenne szük­ségem. Segítséget hálás kö­szönettel fogadnék. Stewe ö. 1000 Bathurst St. Toronto, Ont. Tel: Le 2-3678." A kanadai nemzetközi kiállí­táson egy stilizált fán egy­millió dollár értékű bankjegy látható. A szélen álló hölgy szedi a dollárt, a fáról. Per­sze a valóságban nem ilyen egyszerű dollárhoz Jntnl az Óceánon túl. (A szerző felvételei.) Később megtudtam, hogy a hirdetőt Ötvös Istvánnak hív­ják s a kórház először az Iránt érdeklődött, tud-e fizet­ni s mikor, mert addig nem akarták a feleségét megope­rálni. Az Ilyen esetekkel nap mint nap találkozhat az em­ber. Európából ez a földrész nagyon vonzó. De aki itt egy­szer megbetegszik, az a saját bőrén tapasztalja, hogy Ame­rika nemcsak dollárból és au­tóból áll. LŐCSEI ZOLTÁN mm. mmmmsaaasafsm mm 1984. május 1. * (Jj SZÖ 9

Next

/
Thumbnails
Contents