Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-09 / 129. szám, szombat

MINDEN NAP FELSZABADULÁS NŐNEK AZ IGÉNYEK, szédületes gyorsasággal, sodró áradással, s mélységi szintekben ls állandóan új rétegekbe hatolva alakítják, formálják egy felszabadult nép ú], nagy élet-folyamának medrét. Az Igényeknek ezt a gyarapodását ma már az egyén% és a közösség vonalán egyaránt ^nyomon követhetjük. Alapja és Indítója hazánk társadalmi újjászületése volt, felelőse és az új Igények kielégítésének egyetlen letéteményese pedig a nép, mely a szocialista rend igazát vallva, követi annak bátor szép szavalt. ÜJ életünk hétköznapjainak szívós forradalma az Igények alakítása során olyan eredmények létrehozója, melyekre Joggal lehetünk büszkék. Az egykori műveltségi monopólium felszámolása, a szellemi Javak közkinccsé tétele szolgálja és munkálja ma már az osztálynélküli társadalom építésének nemes eszméit. Ezek a sikerek az építés fizikai vasbeton gerendái mellett a szellemi élet tartó oszlopait ls a helyükre rakják. Ahhoz, hogy fejlődésünknek ezeket a méreteit érzékelhessük, nem kell e távoli múltba kalandozni. A naponta születő, gazdagodó eredmények a tanulságai annak, hogy az új honfoglalásnak a kultúra, a művelődés területén ls olyan arányaival találkozhatunk, melyre méltán épülhet az emberiesség világát jelentő szocialista—kommunista társadalom. Hai a legfontosabbat akarjuk említeni, akkor az első helyre a tanulás népmozgalma kívánkozik. A jóleső, csendes elégedettség örömét nyugtázza az a tény, hogy hazánkban ma már tízezrekre rúg azoknak a száma, akik az új értéjcek létrehozását a több tudással, nagyobb felkészültséggel segítik. Csak 1962-ben több mint 40 000 volt azok száma, akik foglalkozásuk mellett közép- és szakiskolákban — több mint 14 000-en pedig főiskolákon — bővítették ismereteiket. Néhány évvel ezelőtt a dunaszerdahelyi Járás egyik szövetkezeti elnökétől hallottam a megállapítást: „A legjobb beruházás: a jó szakember. Ez a befektetés térül meg a leggyorsabban!" S íme, az eredmény — az előző gondolatot folytatva — négy évvel korábban az alkalmazás melletti tanulásban mindössze 12 000-en vettek részt, — a főiskolák esetében közel 7000-en. E kettő különbsége alapján ls lemérhető, hogy a tudásnak ma már rangja van, s a hozzáértés közmegbecsülésnek örvend. A művelődés méreteit, hatékonyságát azonban nemcsak az mutatja, milyen arányban növekszik az iskolába járók száma, hanem azok a művelődési formák Is, melyeket a tanulási vágy hívott életre. A szellemi gazdagodásnak ezt a formáját segítik a népművelés új vívmányai, a népi akadémiák és egyetemek. A Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügy! ós kulturális osztályának kimutatása szerint az 1962/63 as tanévben több mint 29 000 hallgató látogatta a népi akadémiákat (kétszerese az előző évinek!) ugyanakkor a különféle tanfolyamokon 85 000 en vettek részt. FÜGGETLENÜL ATTŰL, hogy a mennyiségi mutatók ellenére ezek a formák további tökéletesítésre, főleg minőségi javításra szorulnak, olyan eredmények ezek, melyeknek a népgazdaság csak előnyét látja. Érettségizettek, diplomások tömegei dolgoznak ma már országszerte, s az Ipar és a mezőgazdaság, valamint az élet legkülönbözőbb posztján évről évre növekszik a fiatal szakemberek száma. Hovatovább ma már ott tartunk, hogy nem az érdeklődés felkeltése, hanem a tudásszomj kielégítése, az Iskolán kívüli népművelés formálnak bővítése és a színvonal emelése okoz gondot. Az embereket ugyanis mindjobban sarkallja a vágy, hogy minél többet megismerjenek a világból, s tudásukkal könnyítsék munkájukat. A költő megfogalmazta: „a mindenséggel mérd magad" gondolat ma már nemcsak a művészetre érvényes, hanera társadalmi életünk egészére ls Jellemző. Egyre nagyobb mércék felé törünk s ezért céljaink megvalósításában is egyre következetesebben kell törekednünk népünk műveltségtartalmának állandó bővítésére. A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN végbemenő technikai forradalom terjedésével, a modern Ipari és a korszerű mezőgazdasági termelés térhódításával arányosan nő a gondolkodás Igénye. A népművelés állandóan növekvő szervezette — ha ma még nem Is tökéletesen —, de egyre jobban megtalálja az Igények kielégítésének legmegfelelőbb formált. A kultúra közvetítés forradalmasított eszközei — a film, rádió és a televízió — mellett ma már egyre nagyobb méreteket ölt az Ismerettejesztés, mely a tudomány eredményeit népszerűsítve — termelő, ható erővé teszi a tudományt, s általa gazdagodik az ország, kiteljesedik a dolgozók növekvő jólétének és boldogulásának állandóan fokozódó Igénye. A testesedö fij követelmények a szórakozást illetően ls éreztetik hatásukat. A film, színház vagy a televízlóval kapcsolatban ls tanúi lehetünk ma már a közönség differenciálódásának. A népművelési Intézmények — csak Szlovákiában közel 5000 népművelési otthon, üzemi klub, vörössarok stb. létezik — rendezvényeit Illetően ls egyre gyakrabban előtérbe kerülnek a minőségi mutatók. A különböző sikertelenségeknek, eredménytelenségeknek — amelyekkel nemegyszer találkozunk — külöi féle okai lehetnek. Ezek között azonban kétségtelenül megtaláljuk a tömegek állandóan növekvő, egyre erélyesebben követelő — s bizony nem minden esetben kielégített — igényeit is. Az előttünk álló feladatok e téren kettősek. Egyrészt: a Jövőben még fokozottabb mértékben kell törekednünk arra, hogy a népművelés hatósugara hazánk minden zúgát, kisebbnagyobb települését elérje — gondolunk Itt elsősorban a falvakra és a tanyavllágra —.másrészt: a szórakozva nevelés lehetőségeivel élve minőségileg is Javítani kell munkánkat. Az inkább „kevesebbet de Jól" elve annál :s Inkább indokolt, mivel az ízlés állandó fejlődése ma már azt eredményez!, hogy a tömegeknek — ahogy mondani szokás — nem lehet akármit „beadni". Hogy a kultúra Iránt! éhség kétségtelenül megvan, erre bizonyíték többek között az is, hogy a tv-tula]donosok száma csak ez év Januárjában (egyetlen hónap alatt, Szlovákiában!) 14 231-gyel gyarapodott. S bár a mozilátogatás csökkenő tendenciája érezhető, 1962-ben például — szintén szlovákiai adat — több mint 40 millió látogatója volt a filmszínházaknak. A számszerflségekről és az Igények ről hallva sokakban készülődhet az ellenvetés: Igényeink a múltban ls voltak, sőt ezek nyugaton sem Ismeretlenek. A gondolat még megtold ható azzal is, hogy ezeknek az Igényeknek a kielégítése sokszor még előnyösebb, mint nálunk. (Példaként a rádió — vagy a tv-tulajdonosokra ls lehetne hivatkozni, e téren az Egyesült Államok világviszonylatban az első helyen áll.) E KÉTSÉGTELEN IGAZSÁG — az anyagi Javak viszonylag (nem mindenki számárai) könnyebb megszerzése — mellett azonban kár volna megfeledkezni egyrészt arról, hogy a mögöttünk levő közel két évtized nem lehetett elég évszázados hátrány behozására, másrészt arról, hogy a dolgozó tömegek szellemi, társadalmi Jogi, erkölcsi Igényelnek kielégítésében messze magunk mögött hagytuk a legfejlettebb nyugati országokat. S hogy a múltban ls voltak Igényeik a dolgozóknak? Kétségtelen, Csakhogy ezek az Igények legtöbbször az elérhetetlen álmok, vágyak kategóriába estek. Ady szava — a húsz esztendős legények vackán álmodó nyomorról — máig ér: „Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan felkacag, Kicsit többért, egy jó tál ételt, Foltatlan ruhát, tisztességet, S emberibb szavakat A múltbeli álom-Igényeknek és a realitás könyörtelenségének aligha találnánk szívmarkolóbb Jellemzését, mint Adyét. S ha az egykori legmerészebb álmok a felszabadulást követő években igénnyé, tervvé, majd va lósággá magasodhattak, ebben a sza badságára ébredt néptömegek, a nincstelen milliók új honfoglalásé nak megmásíthatatlan Igaza dübörög. A rajtam-rajtad múlik felismerésétől a beteljesedésig nem volt ugyan mindig egyenletes az út, az a meggyőződés azonban, hogy a nép saját sorsának kovácsa — éltető erőforrás volt az elmúlt két évtizedben, s lendítő és ösztönző erő napjainkban ls. Kétségtelenül nagy üt áll mögöttük, s nagyok azok a feladatok, amelyek a jövő építésében ránk várnak. A har mónlkus emberi tulajdonságok fejlesztése a harmonikus műveltséganyag kialakításával jár együtt. S a konzervativizmus és az Igénytelenség ebben a munkában kimondottan el lenségünk! Céljaink felé akkor törünk helyesen, ha tudatosítjuk: a tömegművelés szüntelen tökéletesedő formál eleven vitákban edződve találják meg az új, célravezető megoldásokat. EREDMÉNYEINKRŐL nemcsak a külső Jelek tanúskodnak, hanem — és elsősorban! — a tudat formálódása, a szocialista gondolkodás térhódítása — munkában, köz- és ma gánéletben egyaránt. Naponta vetjük le magunkról a múlt örökét, s mindennapi apró munkával építjük nemzedékek számára a rend és az Igazság honét. Munkánkra visszatekintve s a Jelenben épülő Jövőt látva Hajdú Zoltán Naplótöredékének néhány so ra idéződik az emlékezetbe: „Jó ámulnt, csodálkozni azon, Hogy emberségünk, milyen hatalom. Milyen erődbe szép, be jó, be nagy. Es érezni, hogy társa, része vagy." FONOD ZOLTÁN - Az Irodalmi Szemle és a Hét közös irodalmi pályázata IVANOV: leszerelés A mi javaslatunk Hazánk" felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére az Irodalmi Szemle és a Hét szerkesztősége — a Szlovákiai Irodalmi Alap és a CSEMADOK támogatásával — széles körű Irodalmi pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy e történelmi jelentőségű évforduló megünnepléséhez a csehszlovákiai magyar írók ls érdemben hozzájáruljanak. A közös pályázati felhívás olyan művek megírását szorgalmazza, amelyek magas művészi szinten tükrözik a felszabadult, szocialista társadalmat építő ember életét. A pályázat révén kívánják elérni azt a célt, hogy íróink nagyobb érdeklődéssel forduljanak mai életünk jelenünk problémái felé. Ugyanakkor remélik, hogy e kezdeményezés nagy mértékben elősegíti hazai magyar Irodalmunk eszmei és művészi színvonalának emelését ós az új tehetségek fetfedezését. A pályadíjak az egyes műfajok szerint: Széppróza (regény, elbeszélés): Harmadik díj Publicisztika . 2000 Kčs 4000 Kčs Első díj . Második díj 5000 Kčs 3000 Kčs Drámai művek: Első díj a a a , 5000 KČS Második díj 3000 Kčs Harmadik díj . , . . 2000 Kčs Költői művek (versciklus, vagy verskötet): Első díj . , a , , . 5000 Kčs Második díj . a a a , 3000 Kčs Harmadik díj , , . . 2000 Kčs Műfordítások: Széppróza (regény, elbeszélés 3000 Kčs Vers (ciklus vagy kötet) . 3000 Kčs A pályázatra beküldhető minden magyar nyelvű Irodalmi mű, eredeti alkotás és műfordítás, mely 1964. január l-ig nem került nyilvánosság elé. A pályázatra szánt műveket 1965. február 28-ig kell beküldeni a Szlovákiai Írók Szövetsége magyar szekciójának elmére. A bíráló bizottság a pályázat eredményeit 1965-ben a komáromi Jókainapokon hirdeti kl, és 1965. május végéig a sajtóban közzé teszi. josef Liesler illusztrációja a kolini nyomüáüan kiadott falinaptáron Vojtech Mihólik: aga Mikor a Moldván úszik a tavasz, susog a partokon a fák lombkoronáfa, hőst regéket szősz a vár alatt, s kelni látlak a hajnali ködből, Prága. Lágy, halk fuvalom a leheleted, mint a dal, mellyel anyám ringatott rég engem, hősi múltad gót tornyald felett mint szirti sasok szárnya föl-fölrebben. Amíg az idők léptét hallgatod, ereidben az élet, a munka lüktet, őrizd hős múltunk, az alvó, néma kort, s őrizd a mát, új, élő jelenünket. Fürdesse arcod az örök tavasz, úgy, mint szívemet az édes Moldva habja, és egyre szebbnek ébredj a vár alatt, deríts fényt munkára, regére, dalral Kulcsár Tibor fordítása, Dénes György: Levegőt, napot Levegőért, napfényért kiáltanak a megkínzottak e széles földtekén, ahol annyi jaj gyűlt már évezredek óta, hogy nincs gondolat, amely felmérné, nincs szív, amely be tudná fogadni a világ bánatát. Öshordák s roppant léglók tapodták a földet, páncélos seregek, modern gyilkosok lőtték halomra az istenarcú embert, kegyetlenül, mint az öldöklő barom, amely azt se bánja, ha saját fia, borja, mert nincs lelke, vad ösztöne hajtja csak, ölni, meglékelni a koponyák gyönge csonthéját, kiontani a vonagló beleket, beletiporni a zsigerek kecses boltozatába s a finom művű szerveket sárba taposni. A fekete mágiák megszállotjai, hatalmi vágy farkasat, pénz, gazdagság ördögei, földrészek őrült imposztoral, császárok, királyok, diktátorok szépen zengő jelszavakkal indították a zsoldos sereget: haza, becsület, dicsőség meg ami vele jár, zsíros konc ígérete, a leigázottak kenyeréből egy jó falás, megalázott nők öle, némi aprópénz a nagy zsákmányból, amelyekkel ugyan nem lehet gyógyítani a nemzet nyavafáját, de arra jók, hogy elkábuljon az agy s a bolond kopját szegezve, kardot rántva, puskát ropogtatva, bombát hajítva kiélje ősi ösztönét s megalázva az emberi értelmet, meghemperedjen a szent vér mocskában s gyáván motyogja: Isten előtt miénk az igaz... Ma is gyilkolnak a felkent zsoldosok, modern haramiák, éhes horpaszú hiénák üvöltenek s gyáván, orvul rohanják meg a gyengét. Levegőért, napfényért kiáltanak a megkínzottak, hangjuk fekete felhőbe gyűlik s elfüggönyözi az eget. Tasnádi Varga Éva (MNK): Milyen lesz akkor... Milyen lesz akkor mondd, ha eljött már a béke, s nem adnak többé fegyvert a gyilkosok kezébe? Habos tej ring békésen és hófehér a sajtár, más íze lesz a szónak, a csóknak, amit adtál. Milyen lesz akkor mondd, ha atomtámaszpontok helyett új erdők nőnek s fényt ringatnak a lombok? — ha ágyuk helyett otthont mutat a vonatablak, — más fénye lesz a holdnak, a messzi csillagoknak. Milyen lesz akkor mondd, ha bátor lesz az ember, s örökké tartó kötés tartja össze a Renddel? Ha nincs már háború és dús a földek vetése, s kalács fonódik jelként az asszonyok kezére.., Milyen lesz akkor mondd, ha nincs már harc szívedben, ha megbékültél végleg és veled együtt minden épít, alkot és formáz. Es akkor majd meglátod, hányan teremtik újból a vajúdó világot, 1964. május 9. * ÜJ SZÖ 9