Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-01 / 121. szám, péntek

A kátyúban sem rekedt meg a szekér A leleszi Május 1 szövetkezet krónikájából TVYÄR VOLT. 1949. Az egyik legforróbb bodrogközi nyár. Á leltmagvú kalászok a föld felé hajoltak, megszűkültek. Kaszára, szorgos kezekre várt a szélben ringó sárguló élet. Leleszen nemcsak a nap perzselt, hanem az a szinte egyik napról a másikra kialakult parázs helyzet is, amely az egész falut mozgósította. A gépszövetkezet már egy évvel korábban megalakult. Elnökét, Palágvi M. Jánost, Cap István pártelnököt, Bodnár Pista bácsit, a helyi nemzeti bizottság akkori elnökét sokat foglalkoztatta a kérdés: az aratnivaló sok, h munkás kevés. A falu férfiaínak legalább kétharmada az iparban, meg egyebütt dolgozik. Egyébként ls leleszi sajátosság, hogy 10 férfi közül (kivétel a major) legkevesebb 7 kitanult valamilyen szakmát. Nagyobb részük ács meg kőműves. Itt vannak ugyan a gépek, de még a gépszövetkezet tagjai ls kaszát kalapéinak. Szólni kéne nekik. De ki tudhatja, megállja-e helyét a kévekötőgép? Palágyi bácsi így morfondírozott: — Tyű, a nemjóját, nagy szégyen lenn?, ha ml Itt agitálunk és a végén a gép... — Tudjátok mit? Vasárnap hajnalban ... kipróbáljuk. Még alig pitymallott. „Szerencsésen" kiéltek a nagy tett színhelyére. Hűs a hajnal, hol dideregtek, hol izzadtak a jelenlevők. Elindult a gép Ott, ahol a sarkon a fordulónál a leg ritkább volt a ga bona. Már megtet! §| néhány métert, a ' kasza működött, a ponyva ls szép rendben hordta a terményt a kötő szerkezetbe. De ké ve még nincs. Ja ni bácsinak a tor kában dobogott a szíve ... Dobos Imre — Hátha mégis valami baj van, s akkor kinevet a falu, de ki ám azért, hogy traktorosnak mentem — valami ilyesmi szorongatta Compoly Berti torkát. Újabb móter, aztán még egy, és ... Földre huppant az első kéve. Hárman is kaptak utána. Nem volt valami formás, nagyon a kalászánál kötötte meg a gép, meg aztán nem is szorította annyira össze a spárgával, mint a kötöző a gabonából vagy a sásból készült kötéllel. Egy kis Igazítás, még egy kicsi és már csaknem tökéletesek lettek a kévék. Most már unszolta őket a vágy, csak minél több kévét, mire néző ls akad. Nemsokára akadt. Nem is egy, hanem sok. Valaki megszólalt: — Mégiscsak szaporábban megy, mint a kézi kaszával. Jani bácsi csak mosolygott, a pártelnök válaszolt. — Csak menne, ha eltüntetnénk a mezsgyéket. A Jelenlevők összenéztek. Hát erre megy? Még azok arcán is ott ült a megbotránkozás, akik már aláírták a belépés! nyilatkozatot az első típusú szövetkezetbe. Hiszen nekik akkor azt mondták, hogy az első típusban mindenki a magáét takarítja be. Csak géppel. Vagy aszerint részesedik, amennyi a földje. — Kolhoz lesz ebből — mondta az egyik hazamenet és estére megkalapálta a kaszát. A kévekötőgépeknek azért akadt munkájuk. Főképp a többhektáros gazdák földjén. Mert a gép gyorsabb és olcsóbb, mint a részes arató. Még aztán a beszolgáltatási kötelességnek még úgy is elég volt eleget tenni, ha a termés részét nem vitte el a részes arató. Nem, egyáltalán nem volt átütő erejű az első év. Csak annyit értek el, hogy a már korábban szervezett tagokhoz továbbiak is Jelentkeztek. A földnélküliek azért, hogy az elhanyagolt földeken megindult közös gazdálkodásban helybeli munkaalkalmat kerestek s a falu gazdagabbjal közül néhány a beadás elől „menekült" a közösbe. Többé-kevésbé azt is nyélbe ütötték, hogy a határ nadrágszíj parcelláinak egyik részébe a kalászosok, a másikba a kapások kerültek. Tizenöt év távlatából ez igen szerény lépés volt. De 1949-ben? Mérföldes lépést jelentett előre. 1950 júniusában a falusi pártszervezet kétszer is ülésezett. Sok vita, kemény összecsapások után olyan határozatot fogadtak el, hogy a szövetkezetet „előléptetik" a II. típusba. Méghozzá az aratással egyidőben, hogy az új gazdasági évben már mezsgyék nélkül műveljék a határt. Péter Pál táján az érlelődő gabona illatát hordta a langyos szellő. Mégsem kalapálta a kaszát senki. Ott a gép, dolgozzon — mondogatták. Igen ám, csakhogy a határozatnak híre futott a faluban. Jó néhányan a tagok közül kijelentették: — Nem kolhozba léptem be, nem adom a földem. £s az aratás már az ajtón kopogtatott. Főtt a vezetőség s a pártszervezet némely tagjának a feje. Házi agitációra volt szükség, hogy úgyahagy- helyreálljon a rend és a kenyér ne vesszen kárba. — Emberek — agitált akkor Kobák Ferenc, Cap István, Bodnár István, Palágyi János és még néhányan —, ne azon vesződjünk most, hogy mi lesz aratás után. Egyébként is a tagguülés dönti el, hogyan akar tovább gazdálkodni a szövetkezet. De aratás után. Most a kenyér az első. Aránylag könnyen ment az aratás. Talán könnyebben, mint utána a gyűlés. Érvekkel felfegyverkezve jöttek az emberek. — Magam szereztem a földem, abba ne parancsoljon senki, hogy mit teqyek vele. — Több mint 12 000 parcellából áll a leleszi határ. Ha mezsgyék nélkül, 30—40 nagy táblán gazdálkodnánk, legalább 300 hektárnyi földet nyernénk. Ennyivel több föld termését, jövedelmét oszthatnánk el a jövő évben. És a gépek. Nem arra való a traktor, hogy a keskeny parcellák hosszú mezsgyéit egyenesítgesse s kétszer is meggázolja a szomszédok földjét. A Járási és a helyi vezetők nem voltak mindig Ilyen türelmesek. Gyakran elröppent a kulák, a reakciós titulus. Dehát a másik oldalról sem válogatták a jelzőket. A többség (ki ezért, ki azért) mégis aláírta a II. típust. A közös gazdálkodást — barázdák nélkül. Ekkor talán még senki sem hitte, hogy a határban eltűnt barázdák helyett mélyebbeket húztak. Nem, nem a földeken. Az emberek lelkében. Ez már a legközelebbi hónapokban megmutatkozott. — Hát ez az a hires szocializmus? | — vágták a veze; tők fejéhez a földit nélküliek meg a szegényparasztok, amikor lassan megismerték a jövedelem elosztását. A gazdák jóval többet kaptak. Pedig a munkában éppenséggel ők sem „ölték" magukat. Nekik még volt tartalékuk, meg hát a földért ls kaptak valamit. A szegényebbeknek a mindennapi munka volt az egyetlen jövedelmi forrás. A novemberi gyűlésen a vezetőség már előterjesztette a javaslatot: lépjenek ét harmadik típusba. Ott a munka szerint, igazságosabb lesz a díjazás. — ÉS a föld semmi? — ijedeztek a gazdák. Harc volt ez, újat, Jövőt formáló harc. És eredményes. 1950 novemberében a Leleszi Szövetkezet a III. típusba lépett. Évről évre erősödött a közös gazdaság. A környékbeliek már-már kezdték irigyelni a szővetkezetesek jövedelmét. Lelesz felé fordult a figyelem. Sokan talán a szomszédjukénál is Jobban ismerték a szövetkezet problémáit. Ez volt akkor az érdekes: boldogul vagy bukik-e a közös. Mert ha marad és erősödik, nyilvánvalóan nem lehet majd megállítani a szocialista nagyüzemesltés folyamatát. Akadtak „Jószívű" agitátorok, akik szinte lámpással keresték a közös gyengéit. 1951-ben aratás idején például kárörvendőn futott végig a hír a járásban: No, most aztán végképp tönkremennek, ott rothad el a földön minden gabonájuk. Tény, ami tény, a dús kalászú gábona csaknem mind a földön feküdt. Szarvas Imre Fapp Imre — Ki fog kaszát az elkényelmesedett „kolhozosok" közül? — ez volt a kárörvendés alapja. A ledőlt, sőt összekavarodott gabonával a kévekötőgépek akkor még valóban nem tudtak megbirkózni. De megbirkózott az akarat. Elővették a kaszát. Jöttek až iparban, a hivatalban dolgozók, a szomszéd falusiak is sokan. És jött az első kombájn. Szovjet mérnök ült a kormánykeréknél A dús kalászok kövér magjából Le lesz a kerületbei elsőnek teljesítette a gabonabeadást Még ráadás ls ju ff tott, 530 q. Bur 5 gonyából (amely 200 mázsás hektár hozammal fizetett 22 vagonnal adtak el terven felül De minek részletez zem? Több mint 14 millió korona jövedelemmel zárták az évet. A busás jövedelem a lelkek barázdáit kezdte elboronálni. Hosszúra nyúlna a szövetkezet históriája, ha minden évről legalább a legjellegzetesebbet megemlítenénk. Azonban mégis kár lenne elhallgatni, hogy a klrályhelmeci járásban (két falu kivételével) 1952 nyarán felszántották a mezsgyéket. Lelesz volt a példa, jó példái Ugorjunk át néhány évet. Bár kisebb zökkenőkkel, de 1957-ig töretlenül felfelé ívelő volt a Május 1 útja. Eredményesnél eredményesebb zárszámadások követték egymást. A szövetkezet vezetői jól felhasználták az állami beruházásokat s nemcsak az építkezés terén. Például már 1951-ben felszántották a legelő jelentős részét. Jól jövedelmezett a rizs, a cirok, a dohány, a zöldség. Ogy tűnt, hogy a gazdálkodás szilárd alapokra épült. S azután egyik évről a másikra kátyúba zökkent az országos hírű szövetkezet. Éppen akkor, amikor a később alakult szövetkezetek komoly versenytársakká váltak, Lelesz eltűnt az élvonalból. Legtöbben az új elnökben keresték' a hibát. Mi tagadás, a szövetkezeti demokrácia megsértése is hozzájárult a munkaerkölcs romlásához az elkedvetlenedéshez. De kissé a tagság is. Néhány mondattal lehetetlen a szövetkezet akkori helyzetét elemezni, de annyival mégis tartozunk az olvasónak, hogy a Május 1 tagsága becsületének érdekében rávilágítsunk néhány gazdasági és a tagság hibáján kívüli tényezőre. Nem a lelesziek bűne, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének éveiben kialakultak az ún. reklámszövetkezetek. Ezekre is szükség volt. De nem mindenáron. Lelesz, Kelet-Szlovákia első szövetkezete sok mindent élvezett a különjogokból. Mindjárt itt teszem hozzá, hogy nem saját hibájából, de saját kárára. Jól jövedelmezett a rizs, akkor is fizetett, ha nem termett. Egyszermáskor a biztosítótól kapott összeg (munka, kiadás nélkül) egy jó termés árát ls meghaladta. Csakhogy a rizstermelésnek néhány éven belül befellegzett. Egyrészt: feleannyiért behoztuk, mint amennyiért megtermeltük. Másrészt: a hosszú ideig vízzel elárasztott, korábban is savanyú talajt eluralta a sás, a nád. Évekig nem lehetett bekapcsolni a termelésbe. Közben természetesen állandóan növekedtek a beadási feladatok, gyarapítani kellett az állatállományt. 1952-től 1957-ig az állatok száma több mint megkétszereződött, a takarmánytermesztés (éppen a rizs miatt) alig növekedett. Következményeként csökkent a súlygyarapodás, a tejhozam és növekedett az elhullás. 19Í2re tehenenként 2190 liter tejet terveztek, 1959-ben és a további években 1700 litert sem értek el. Szólni kellene _ még a beruházási § építkezésekről. Mint említettük, a Május 1 szövetke- i zet egy kis „vá \ rost" építetett az állatoknak, millió kért. Nem beszél ve arról, hogy' ezekben a követel ményeknek nen : megfelelő istállók ban százezrekre rúgott az elhullott állatok értéke, a nagyobbik hiba ott kezdődött, hogy a reprezentálás kedvéért felülről lefelé nem nagyon szorgalmazták a hitelek törlesztését. Azután, amikor mégis törleszteni kellett és kevesebb lett a Jövedelem ... hát uram bocsá' olyan még nem történt, hogy a kedvenc gyerek mosolygós arcot vágjon, ha szigorúbb kezek közé fogják. S a munkaerkölcs lazulása? — az már amolyan velejáró. De ne firtassuk tovább, nem csupán ennyi az oka, hogy az egyik szomszéd falusi egyszer így „húzta" leleszi ismerősét: — Hát komám, a tt szekereteket tán még a Sztalinyec sem húzná kt a kátyúból. Beszéljünk inkább az utóbbi évekről. Mert a jóról mindig jobb beszélni, m;nt a bajról, a hibákról. Valahol ott kezdődött a döntő fordulat, hogy a korábban kiváltságokat élvező szövetkezet elkezdett (volt hozzá erejeI) saját erejére támaszkodni. — Minden jóra fordul, ha takarmányból önellátó lesz szövetkezetünk, s ha korszerűsítjük a gazdasági épületeinket — hangsúlyozta akkortájban Dobos Imre elnök. Ezt vallotta, az üzemi pártszervezet tagságának többsége ls. Azt tartják sokan, hogy a szövekezet szekerét leginkább a korábban már néhánv évig elnökösködő, köz r ben pár évig a Ki I rályhelmeci Álla | mi Gazdaság igaz gatójának kiemelt, majd újra visszatért Dobos Imre elnök húzta ki a kátyú bői. Meg azt ls, hogy ebben a JNB elnöksége idején gazdag tapasztala tokát szerzett Ko bák Ferenc, jelen leg HNB titkár is sokat segített. A megállapítással felesleges lenne vitába szállni. De hozzá kell tenni: a legnagyobb érdem a tagságé. Igen, az övék. mert a nehéz helyzet sem törte meg a hitüket, a bizalmukat. Amikor látták, hogy helyes irányba fordul a szövetkezet szekerének rúdja, nem kívülállók módjára szemlélték a fejleményeket, hanem amúgy istenigazában nekivetették vállukat a szövetkezet szekerének. Két éve például több mint 60 mázsa szemeskukoricát termeltek hektáronként. Olyan takarmányalapot teremtettek, mint egyetlen szövetkezet sem a járásban. Tavaly is szilárd volt a takarmánybázis. Pénzügyileg még nincsenek az élvonalban, ái a termelésben már felsorakoztak a legjobbak közé. EM VÁRTAK csodára a sokaktól már reménytelennek mondott helyzetben. Sápos bácsi, Szarvas Imre, Bednár István, Palágyi M. János, Papp Imre, Skala János, Kázmér János, Tóth G. János, Hornyák János, Ádám Imre, no meg a közben „kiemelt" elnök, Dobos Imre és a többi alapító tag és talán egy-két kivételtől eltekintve az egész tagság maga csinált „csodát". Az ő érdemük, hogy a Május 1. szövetkezet szekere kemény, kitartó munka árán, de felkocogott a kövezett útra. HARASZTI GYULA raiagyi M. |anos N

E KÉT CSEHSZLOVÁK FILM CANNESBAN A francia filmkritika hetében, amely az idén harmadszor kerül megrendezésre a Cannesl nemzetközi filmfesztivál keretében, azon fiatal rendezők alkotásait mutatják be, akik jelentősen befolyásolták a filmművészet fejlődését. Az idén a következő filmek szerepelnek a műsoron: Manaster és Kaufman amerikai rendezők, Goldstein című alkotása, A. Jessua francia rendező Fordított élet, F. Gaffary iráni rendező A púpos éjszakája, R. Aiventosa argentínai rendező Örökség, B. Bertolucci olasz rendező A foraríalom előtt, F. Khittl nyugatnémet rendező Párhuzamos út, továbbá a Valami másról s a Támogatásra szoruló alak című csehszlovák filmek. Csehszlovákia az egyetlen szocialista ország, amelynek filmjeit e hét keretében bemutatják s a csehszlovák filmgyártás az egyetlen, amelyet két film is képvisel e fesztiválon. RETTEGNEK A KOMMUNIZMUSTÓL A Times Irodalmi rovatában terjedelmes cikket közöl A. Nesin török | szatirikus íróról, aki műveiben a törököd elmaradottságát, bürokratizmusát és a parasztok kizsákmányolását figurázza ki. Nesin az időközben betiltott szatirikus folyóirat szerkesztője néhány évet börtönben töltött, mint „veszélyes kommunista". Ezzel I kapcsolatosan a lap közli, hogy Törökországban a kommunistaság vádjával börtönbe vetettek egy egyetemi tanárt is, akinél házkutatáskor egy „veszélyes orosz kiadványt" találtak: Larousse francia szótárát. Az egyik letartóztatott újságírót, aki a rendőr\ ségen azzal védekezett, hogy antikommunista, börtönbe vetették azzal az Indokolással, hogy „nekünk az mindegy, hogy maga a kommunisták melyik fajtájához tartozik, a kommunisták mind egyformák". SHAKESPEARE MINT JÖVEDELEMFORRÁS Nemcsak kultúrával, kultúrából ls él az ember, Stratfordban Shakespeura bázát, az idén körülbelül 500 I ezer turista keresi fel, a belépti di' jakból így körülbelül fél millió korona jövedelmet várnak. További milliót jövedelmez majd az emléktárgyak árusítása. A stratfordi szállodában — 1600 ágy várja itt a vendégeket — körülbelül 10 millió korona jövedelemre számítanak. A legnagyobb várakozással azonban a város kereskedői tekintenek a jelentős évforduló elé. Úgy számítják, hogy az idén 100 milliós forgalmat bónyolítanak majd le. bodnár István A rizs és a luminoforok A rizst manapság sajnos még mindig úgy termesztik, mint ezer esztendővel ezelőtt. A palántákat vagy a magot a víz alatt ültetik el. A napsugarak melegének hatására a rizs apró hajtásai megjelennek a víz felszínén. Az ám, csakhogy a gyomok szintén kidugják a fejüket, hamarosan útölérik és „ megfojtják" u rizst. Ezeket az ellenséges növényeket térdig vízben állva kell kigyomlálni. A rizs gyomlálása nehéz és kevéssé termelékeny munka. Egy hektár kigyomlálásához 70 munkaegységre van szükség. Néhány esztendeje Nukusz város pedagógiai főiskolájának tanára, Vaszilij Szedov, aki ma már a biológiai tudományok kandidátusa, elhatározta, hogy megoldást keres, mégpedig éppen abból a tényből kiindulva, hogy a rizs az, amelyik előbb jelenik meg a víz felszínén. Ha a vizet felkavarjuk, zavarossá tesszük, a napsugarak nem tudnak áthatolni rajt-, a gyomnövények fiatal hajtásáig, így azok nem fognak tovább fejlődni, — gondolta. A felkavart szennyeződés azonban csakhamar leülepedett, s a víz ismét kitisztult. A tudós tovább kísérletezett. Egy alkalommal úgynevezett luminofort, mesterséges fényport szórt a vízbe. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a gyomnövények nem hajtottak ki. A lumimofornak ugyanis megvan ai a tulajdonsága, hogy a Nap ibolyántúli sugarainak hatására maga is sugarakat bocsát kl, de úgy, hogy az ibolyántúli sugarakat elnyeli s helyettük látható sugarakat ad. A növények azonban ibolyántúli sugarak hiányában nem hajtanak ki és elpusztulnak. L NOVOMESKÝ FRANCIAORSZÁGBAN A Les Lettres Francalses legutóbbi számában három teljes oldalon Laco Novomeský Vila Tereza című költeményét közli, Fr. Kérel fordításában, V. Hložník illusztrációival. Az előszóban Aragon a következőket írja: „Már két éve kérem Kérelt, hogy ezt a költeményt szlovákból fordítsa le.... Laco Novomeský kétségkívül az Európa szívében élő kis nemzet legnagyobb költője. Az a folyamat, amelyben Clementls barátom életét vesztette, úgy tűnt, örökre eltávolította őt az élettől és az élő szótól: ma már Igazságot szolgáltattak neki, ' minden beérik. A Vila Terezához nem kell kommentár. Annak a nemzedéknek kiáltása ez, amely a cseh Nezval és a szlovák Novomeský nemzedéke volt, amikor a húszas években a költészet jósnak bizonyult. Az évszázad költészete ez az Évszázadnak neve| zett nagy úré, ahogyan az egyik ifjú | francia költő mondotta. E fiatal köli tő e kötet lapjain Novomeský szomi szédságában szerepel, aki mindenkij nél jobban ismeri a fájdalmat és a , reményt, amiből ez a huszadik század szövődött." LUMUMBA - DOKUMENTUMOK A szovjet idegen nyelvű könyvkiadó angol nyelven kiadta Patrice Lumumba dokumentum-gyűjteményét. A könyv többek között tartalmazza Lumumba levelezését V. Hammarskjölddel, az ENSZ volt főtitkárával, a belga kormánnyal, valamint Csombéval és szembeállítja Lumumba meggyilkolásának kétféle magyarázatát. E dokumentációból világosan kitűnik, hogy a katangai kormány közleménye számos — lényegbevágó — kérdésben eltér az ENSZ bizottság közleményétől. Cl SZÖ 8 * 1964. május 1.