Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-09 / 129. szám, szombat

© 9 a DUNÁNÁL WoJfsíhat- 8rat is Jav m vízerőmű _ ľerinr C SEHSZLOVAUIA „A harcot, amelyet ősetnk vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem ls kevés". Hömpölyög a hatalmas víztö­meg, komótosan nyaldossa két or­szág határát. Mintha semmi más dolga nem akadna. Vagy tán ko­ránál fogva lett ennyire kényel­mes az öreg Duna? József Attila A Dunánál című versének fent Idé­zett sorai csengnek a fülemben. Gabčlkovónál (Bősnél) állunk a nagy folyam partján. Alulról, Ko­márom felől erőlködve, szinte lé­pésben közeledik egy „vonta". Bi­zonyára nem üres a három uszály, a motor munkája azonban ennél ls többet elárul. Azt, hogy így az árral szemben gigászi erővel bir­kózik a vontató motorja. Nagy úr a víz, még akkor is, ha sokkal kisebb, mint a Nagy­Duna. Hát még egy ekkora víztö­-dunaki/ifi duzzasztómű AUSZTRIA * a lerakodási lehetőségekkel. Az !(o ľŤVP/UťJ/ így képződő kavicszátonyok tör- • J .. .. vényszerűen bontották ágakra a Dunát. így talán már érthető, hogy va­lamikor a két Kis-Duna la lobb parton, Magyarországon is van egy Kis-Duna f köze ezernyi Duna-ágból s csupa szigetvilágból állott, s a szigetek nem kevés része szinte megközelíthetetlen ingovány volt. Ma talán már azt is kevesen hi­szik el, hogy a Kis-Duna medre valamikor jóval mélyebb volt, mint a mai Nagy-Duna medre. Ezt leg­inkább csak a halászok sejtik, akik egyik-másik Duna-ágban akkor ls 6—8, söt 10 méter mély vízre ve­tik kl hálójukat, amikor a Nagy­Duna a sekély víz miatt alig ha­józható. Az már könnyebben megfigyel­hető tény, hogy a lerakodás az utóbbi években is tovább tart, s ezen a Duna-meder állandó bag­^Gabcikovói vízerőmű ffemarrle 'óffíyü M A O V A fí O R SZA G 'ogyt.iorosi 'agymar o t % BUDAPEST r,fL"A^J^^VJ^Í gerozása, mélyítése vajml keveset ugyan mély sebet vág a testén, de „békés" időben ezért mindössze néhány percig „háborog", aztán mintha mi sem történt volna, hely­reáll a rend, a nyugalom. Mint most is. Alig vonul el a „vonta" meg a három uszály, máris méltó­ságteljesen fodrozza lágy hullá­mait a félkllométernyi széles víz­rengeteg, himbálva a partmenti fák árnyait és tükörképét. Morzsák a múltból A Duna ereje persze nemcsak akkor mutatkozik meg, amikor hajót hord a hátán, vagy hasonló Jót csinál. „Mint az őrült, ki le­tépte láncát, // Vágtatott a Tisza a rónán át. / Zúgva, bőgve törte át a gátat, / El akarta nyelni a vi­lágot". — írta Petőfi a megvadult Tiszáról. Hát a Duna ls megtette már jó néhányszor, hogy fittyet hányt a mérnökök számításának, s szinte elsöpörte a holtbiztosnak hitt gátat. De nemcsak azt, hanem egyszer-máskor egy-egy egész te­lepülést ts, hol az egyik, hol a másik oldalon. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig a 120 híján 3000 kilométeres szakaszon hét ország sok ezer falvának népe sokszor rettegett a pusztító áradástól. Igaz, hogy az áradás nem csu­pán olyan veszélyt jelentett, hogy a partmenti népek egyetlen ára­dáskor sem lehettek biztonságban, hogy gyakran a félkész vagy már ne m minden falu határában. Hát beérett termést egy szálig „beta- még abban az időben, amikor a karította" az ár. Szembeötlőbb, gát teljesen kirekesztette az eső­segít. Az is sok mindenre fényt derít a múltból, a valamikori 'Du­náról, illetve Csallóközről, hogy az utőbbl években végzett kutatások szerint egyes helyeken a vékony termőréteg alatt 8—12 méter kavi­csot, folyamhordalékot találtak. De maradjunk az egészségügynél. A szigetképződés együtt járt egyes területek elmocsarasodásá­val. Az meg kiváló ágyat vetett a szúnyogoknak, s a betegségeknek, főképp a maláriának. Csallóköz­nek úgyszólván nem volt ivóvize. Az 1847-es statisztika szerint Dél­kelet-Csallóköz és Komárom kör­nyékének lakosságát éppen emiatt tizedelte meg (méghozzá erősen) a járvány és tízezrek minden orvo­st segítség nélkül csak úgy-ahogy vészelték át a súlyos betegséget. Éppen ez a megpróbáltatás hívta fel néhány külföldet járt szakem­ber figyelmét arra, hogy az emlí­tett vidékkel valamit csinálni kell. Hogy el ne felejtsem, az említett idő előtt többé-kevésbé elkészült a Duna gátja. így a Vág s a Fekete­vízzel és a Dudvággal táplált Kis­Duna gyors áradása kész kataszt­rófát jelentett Komáromtól Vág­sellyéig és Nagymegyerlg, de ha­sonlóképpen a Vág, Nyitra, Zsitva alsó folyásánál is. A másik veszély a talajvíz volt. Még néhány évvel ezelőtt ls vízben aratták a gabo­nát Bodaktól le Komáromig csak­A földvásárlók csak pár év múl­va jöttek rá, hogy zsákbamacská­val próbálkoztak. Ugyanis a fel­tört földek néhány évig kiváló termést adtak a bennük felgyü­lemlett tápanyagokból, nagy hu­musztartalom évekig jól bírta a szárazságot. Ekkor minősítették kiválónak a földet, ehhez szabták az adóalapot és hozzájött a csa­tornázási költségek aránylag rövid lejáratú törlesztése. Bankhitel, adó, talajjavítást pótlék — a későbbe­sági Segítség Tanácsa (KGST) már ennek az eszmei egységnek a szü­lötte. Ez a gazdasági-politikai ösz­szefogás teremtette meg az alapot ahhoz, hogy végre igába fogjuk a Duna mérhetetlen erejét, s hogy teret nyissunk a Duna mentén a vízigényes ipari centrumok létesí­tésének, a mezőgazdaságban a kertgazdálkodásnak, az egészség­ügy terén végleg megoldjuk a problémákat, s nem utolsósorban, örökre eltüntessük az árvízve­vagy jobban mondva kézzelfogha­tóbb ugyan ez az árvízkár, a kö­vetkezmények azonban még ennél is nagyobb kárt jelentettek. Fő­képp egészségügyi téren. Tudnunk kell, hogy a vén Duna nem mindig a mai medrében höm­pölygött. Ha néhány évezredre visszamenőleg (évszázadokra oszt­va) föltérképezhetnénk az éppen pillanatnyi fő Duna-medret, óriási és talajvizet, sőt nem kis részben a még gát nélküli folyók árvizét is. A Csilizköz és a Rekettyés (Apácaszakállas — Komárom — Gúta háromszögj környékének rég elföldelt lakói lehetnének a leg­hívebb tanúk ,hogy éppen a gát vál. toztatta megközelíthetetlen mo­csárvilággá az említett területeket. A gát egyik átka tehát az el­mocsarasodás volt, ennek követ­ni években az egész termés is alig, szélyt: Minden túlzás nélkül új vagy egyáltalán nem fedezte a kiadásokat. Az állam és a bank sem volt könyörületes, szigorúan és kamatostul behajtotta, ami ne­ki Járt. A csallóközi ember tehát a legtöbb esetben nem vagyont, ha­nem koldusbotot vásárolt. A hosszúra nyúlt ismertetés is csak morzsa a múltból. Hozzátar­tozik még az is, hogy az utóbbi években a tudomány és a techni­ka vívmányainak fejlődése követ­keztében (jódozott só, mély kutak fúrása, a „szúnyogtenyésztő tele­pek" bepermetezése, dögégető ke­mencék létesítése stb.) sokat ja­vult Csallóközben az egészségügyi helyzet. De nem oldódott meg. Éppúgy nem mint az, hogy a Csal­lóközben ne a szárazság, illetve ne a vlz, azaz ne a természeti erő, hanem az ember legyen az úr. Egyszer se higgyük, hogy félév­századdal (vagy akár jóval töb­bel) ezelőtt a szakemberek nem tudták, vagy legalábbis nem sej­tették, hogy mekkora erő rejtőzik a 2880 km hosszú Dunában. Am azt ts tudták, hogy a gigantikus erő kihasználását csakis a Duna menti népek összefogásával lehet megvalósítani. Az összefogást pe­dig évszázadokon keresztül már eleve eltemette a mesterségesen szított örök ellentét. De az emlé­kezésből ugorjunk át néhány évet. változások tanúi lehetnénk. Ez kezménye a szúnyogtanyák létre­jötte, betegségfészkek kialakulása. A másik, a gát közé szorított fo­lyó már nem hordhatta szét a sodra-hajtotta kavicsot, a medrébe rakta. Ezért van az, hogy a Duna nem az egész Duna-szakaszra vo­natkozik, hanem elsősorban Sziget­közre és Csallóközre, továbbá Dél­Magyarország egyes vidékeire és a Duna deltájára. Pár ezer év alatt például a Duna Vág Sellyétől Győ­rig, illetve Pozsonytól Komáromig s hogy Csallóközben már elég sok bebarangolta az egész mostani a z olyan terület, amely alacso­Csallóközt, s a jobb oldalán levő nyabb fekvésű a Duna medrénél. S mivel az altalaj hordalékos, ka­vicsos, azaz, vízáteresztő, a Duna vize nyugodtan lúgozhatta az emésztőgödröket, temetőket, hogy mást ne is mondjak. Es mit jelen­tett egészségügyi szempontból ez Ami nem mindig volt természetes Jlök a parton, a tavaszi nap melengette kövön. Halk morajlás­sal siklik tova az erőtől duzzadó víztömeg. Mérhetetlen erő. Igába kell fogni, hadd szolgálja az em­bert! — Mennyire természetes ez a ma emberének. Mert nagyot vál­tozott a világ a Duna mentén. Nem vallatom a vén Dunát, mint a nagy költő, Ady Endre tette, de halha­Szigetközt. Ennek a Duna-meder­vándorlásnak egészen magától ér­tetődő a magyarázata, ha tudjuk, hogy Dévényig a Duna esése nagy, tehát sebes vizű folyónak számít. Am hazánk területére évre síkvidé­ki folyammá szélesedik, folyása c z áldatlan "állapot? Az orvosok a meglassul s a magával hozott ren- megmondhatót. geteg kavicsot igyekszik az adott első alkalommal „lerakni". Nos, a csallóközi és a szigetközi csaknem vízszintes róna (párszáz éve még nem nagyon illett rá a róna el­nevezés) igazán nem fukarkodott medre ^^ ^agasabb^színtű, tatl a,; sorai fmemb e 'csengenek: x. z-,--,,*..- „ „Mindig ilyen bal volt itt a vi­lág? / Eredendő bűn, lanyha vé­tek, / Hideglelés, vergődés, könny, aszály? / A Duna-parton sohse él­tek / Boldog, erős kacagó népek?" Egy másik versében, a Magyar jakobinus dalában már sürgető­ostorozón veti fel a dunai népek problémáit. „Hiszen gyalázatunk, keservünk / Már ezer év óta ro­kon. / Mért nem találkozunk sü­völtve / Az eszme-barikádokon? ... / Majd tovább..." Mikor fogunk már összefogni? / Mikor mondunk már egy nagyot / Mt, elnyomottak, összetörtek, I Magyarok és nem­magyarok? Érdekes, vagy természetes? Tény, hogy az írók és költők legna­gyobbjait elsősorban nem a dunai táj szebbnél szebb természeti szépségeinek ezernyi változata ih­lette dalra, hanem a dunai népek Az utóbbi évszázadban, főleg az utolsó másfél évtizedben nagy lé­pést tettünk előre a csallóközi problémák megoldásában. Már az is korszakalkotó tett volt, hogy 1854-ben elkezdődtek Csallóköz csatornázási munkálatai s a bel­és talajvizek levezetésére megépült néhány szivattyútelep. Tíz évi mun­ka után, éppen 100 éve, fejeződött be a bár nem befejezett, de lénye­gében mégis nagy mű. Tulajdon­korszak kezdődik a Duna mentén. A legszerencsésebbek Már évek óta szovjet, magyar, csehszlovák szakemberek százai kutatják a lehetőségeket, hogyan használhatják fel a legcélszerűb­ben a Duna erejét. Odáig könnyű volt eljutni, hogy például a dunai vízi erőmüvek évi 50 milliárd kWó áram termelésére lennének képe­sek. Ezt a mennyiséget persze legalább 50 vízi erőműnek kellene szolgáltatnia. Eddig az ausztriai szakaszon levő néhány kisebb tel­jesítményű erőmű alig egy száza­lékát adja a feltételezett mennyi­ségnek. A csehszlovákiai szakaszon három erőmű építésének lehetősé­gelvei foglalkoznak a szakembe­rek. Ennek kivitelezése persze már nem olyan egyszerű, mint például a Dévény feletti szakaszon, ahol meredek a part, nagy a víz esése s így könnyű a folyó felduzasztása. A sík vidéken, Bratislavától Nagy­marosig minimális a víz esése. A há­rom erőmű építése mégis megva­lósul. Egy Bratislava és Dévény között, a másik Bősnél, a harma­dik már a magyar határon belül (a határtól 12 km-re) Nagymaros­nál. Az utóbbi kettőt Magyarország­gal közösen építjük, természetesen a termelt áramot ís (50:50 száza­lék arányban) közösen használjuk majd fel. Olyan építkezés lesz a bősi vízi erőmű, amely párját ritkítja a vilá­gon. Nem a nagyságával, mert olyan mégsem lesz, mint a bratsz­ki, de kivitelezése egyedülálló. Hadd idézzek egy Duna-parti epi­zódot. Bajuszos bácsi kortyolgatja a ha­bos sört a parti kiskocsma udva rának asztalánál. Megszólítom. — Mit szól hozzá, bátyó, ha 5—8 év múlva már nem Itt lent a Dunán úsznak majd a hajók, hanem olyan 8—10 méterrel a fejünk felett? Akkurátosan letörli a bajuszára tapadt habot, aztán is kivár még egy keveset, gondolom hosszú me­sébe kezd az öreg. ö meg elintézi annyival, hogy: — Semmit. — Talán nem hiszi? Végigmér. Ugyancsak analfabé­tának tűnhettem a szemében a Csallóköz Ismeretével. — Ugrasd az öreganyádat — mondja inkább csak úgy magának és a korsó után nyúl, nagyot nyel az italból. Aztán mégis felém for­dul. — Ha idevalósi lennél, nem be­szélnél ilyen badarságokat. Hát tu­dod te azt, hogyha a Duna vize a part szélét eléri, a bőst határban sok helyen már előtör a talajvíz? Mert alul itt mindenütt „suter" van. Ilyen ni — mondja és meg­rúgja a folyamkavicspadlót. — Ha képen ekkor kezdődött Csajlóköz me? 0] dásr a' váró problémái. Lásd itt tízméteres vizet csinálnak, hát mezőgazdasági termelésének egy üj szakasza, Jóformán csak a csa­tornázás után mutatta meg a föld hogy mire képes. Veríel mérnök a kiváió szakember vezeti a brnói geológiai kutatócsoportot. A talajvizsgálatnál már eddig is jelentős munkát végeztek A várt változás elmaradt Ez idő tájt sok csallóközi pa­rasztember foggal-körömmel Igye­kezett földhöz Jutni, természete­sen a meggazdagodás, a felemel­kedés reményében. És érdekes, a vagyonosabb birtokosok nagyobb -észé éppen ebben az időben nem­hogy két marokkal kapott volna ÍZ eladásra kerülő földek után, gyakrabban inkább maguk is áru­ba bocsátották földjük egy részét. Még bankhitelre ls. a nagy magyar proletárköltőt, Jó­zsef Attilát: „...s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi mun­kánk; és nem ls kevés". És eljött a kor, hogy a nép rendezte (végre) közös dolgait. Lényegében ez azzal az ismert a házaknak még a teteje se lesz kt a vízből. Még sokáig beszélgettünk arról, hogy a vízi erőmű éppenséggel nem a Dunán épül, hanem az új csatornán, amelynek 14—16 méte­res gátját úgy szigetelik majd el, ténnyel kezdődött, hogy a Szov- hogy abból ugyan ki nem szökhet Jetunió öt dunai országot szaba­dított fel a múlt Járma alól, s foly­tatódott azzal, hogy ezeknek az országoknak a népei egyazon úton, a szocialista országépltés útján indultak el. Dévénytől a Fekete­tengerig az eszme-barrikádokon tehát találkoztak a dunai népek. A fennállásának 15. évfordulóját nemrég ünneplő Kölcsönös Gazda­a víz. Csak akkor, ha a szivattyú átemeli az öntözőcsatornákba. Ak­kor aztán Jöhet a szárazság a bősi határra, meg az egész Csallóközre. Lesz víz elegendő, csak árvíz nem lesz. Az öreg hiszi is, nem is, amit mondok. Nem is állja meg szó nélkül. — De ha a víz sem lesz? Áll­hatnak majd a turbinák és a tehe­nek is az ólban. — Tudja-e, hogy Körtvélyesnél csaknem kétszer akkora víztároló épül, mint a bősi határ? — Hallottam. De mi haszna ab­ból Bősnek. — Onnan a csatornán Idejön a vlz. Az ls szóba kerül, hogy ml lesz az öreg Dunával, a szigeti erdők­kel, meg a kanálissal. — Azt az áramfejlesztőt, szerintem — csó­válgatja a fejét — egy félév alatt betemeti a kavics. A fák elszá­radnak, ha a Duna ts kiszárad. Mondom, ugyanezek a problémák foglalkoztatják azokat is, akik az erőművet ide tervezték. Magyarok, csehszlovákok, sőt szovjet szak­emberek is segédkeznek. A hor­dalékot majd egy könyök fogja fel, s annyi kavicsot ad majd a Duna, amennyi csak kell. Vízben sem lesz hiány, mert áradás Idején a tárolóból jut majd az öreg Duná­ba is víz elegendő, meg egyébként a nagymarosi erőmű a Dunán épül, az meg a Vág, Ipoly, Kis­Duna és természetesen egészen Bősig a Nagy-Duna szintjét is meg­emeli. ŰJ sör kerül az asztalra, a bá­tyó belebámul a fehérhabú sárga italba. De talán nem ls ezt látja, hanem az új Dunát, a hatalmas építkezést, mert azt mondja: — Nagyon kíváncsi vagyok arra az emeletes folyóra. A végén, amikor a Csallóköz me­zőgazdaságának Jövője ls szóba kerül, már békülékenyen Jegyzi meg: — Akkor meg hát mégiscsak ml leszünk ezzel a Duna-rendezéssel a legszerencsésebbek. Mégsem mese Valamikor Aranykertnek nevez­ték Csallóközt. A névadáskor Jó­formán még csak Felsó-Csallóköz­ben művelték a földet, a Duna mentén és az alsó részen az ál­lattenyésztés, a hal és a vad volt a jövedelmi forrás. Az Aranykert­ben a gabonatermés sokévi átlag­ban mindmáig nem haladta meg hektáronként a 24 mázsás átlagot. A dunai vízrendszer megépítése után a nyugat-szlovákiai kerület déli részén (nagyobb részét a Csallóközben f 240 ezer hektár föl­dön valósíthatunk meg öntözéses gazdálkodást. Sokat mondok, ha most ebből a területből 1500 hek­tárt öntöznek. Egyáltalán nem mesét mondok, ha azt állítom, hogy a Csallóközben a mezőgazdasági termelés megkétszereződik. Nem­csak a hektárhozam növekedik, hanem a föld nagyobb részéről két termést takaríthatnak majd be. Ma még szinte felmérhetetlen, mit ad majd a Csallóköznek a du­nai vízrendszer. Az már eléggé is­mert, hogy a nagy erőmű 3,7 mil­liárd kWó villamos energiát szol­gáltat a két államnak. Az sem ti­tok, hogy éppen a dunai erőmüvek szolgáltatják majd a legolcsóbb áramot, s az áram értékét még nö­veli az az 5000 hektáros víztároló, amely lehetővé teszi, hogy az erő­mű éppen a csúcsfogyasztás Idején termeljen. Már azt ls tudjuk, hogy az erőmű villamosenergia-termelé­sét Szlovákia összes szénbányát sem fedeznék. A felsorolásban per­sze még sok minden nem szere­pel. Nem is szerepelhet A kísérleti munkálatok még csak most kez­dődnek. Lehetetlenség ma fölmér­ni, mit Jelent például egészségügyi téren a dunai vízrendszer megépí­tése, mit hoz majd a kertgazdál­kodás. Egy azonban tény: a du­nai népek életében 19 évvel ez­előtt új szakasz kezdődött azzal, hogy a nép vette kezébe a hatal­mat. S hogy még tovább menjek, ez a felépülő vízrendszer csak egy része lesz annak amit Dévénytől a Fekete-tengerig (ren­dezvén közös dolgalkat) megvaló­sítanak a kommunizmust építő Du­na menti népek. HARASZTI GYULA 1984. május 12. * (Jj SZÖ 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents