Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-09 / 129. szám, szombat

ALGÉRIA ALGÉRIAI PORTRÉK F ehérfalú tengerpatl kas­tély Algír közelében; kapujából az öböl vízére lát­ni. Olyan kék a tenger, mint a felhőtlen égbolt. Ahol egy­bemosódik a két kék színű végtelen óceánjáró sziluettje, felette narancsszínű léggömb­ként lebeg a nap. A kertben pálmák, eukaliptuszok, mag­nóliák, a fák' közt labdázó gyerekek. A táj: színes levelezőlap. A kastély: ezeregyéjszaka és Le Corbuster, összekeverve. Egy coloné volt Ma 155 gye­reké. Háromszázezer algériai ha­diárvából 115 Itt él, az Ourl­da Meddad gyermekváros­ban. Feljegyzem a kapura ki­szegezett táblán olvasható ne­vet, egy barna fiatalember, a húsz esztendős Idir Drlad, a gyermekváros igazgatója el­mondja, kl a névadó: „Tanító volt a Kasbah egyik arab is­koláidban. Az algíri csatában lőtték agyon az ejtőernyősök." Emlékeznek-e a gyerekék az algíri csatára? A háború­ra? I. A MOSOLYGO HADIÁRVA A nagyobbak még néha fel­felkiáltanak álmukban. De a kicsik már megtanultak ne­vetni és már elfelejtettek min­den rosszat. „Tele volt az or­szág apátlan-anyátlan árvák­kal, kódorgó, elvadult kis vademberekkel — mondja Idir Driad. — Amikor összeszed­tük őket, rúgtak, haraptak. Sose feleltem el: meg akar­tam simogatni az egyik kis­lányt, az arca elé kapta a karját, azt hitte, megütöm." Hol lehet most, fél-e még vajon ez a kislány? Gondolatban teszem fel ezt a kérdést, mintegy magam­nak, de mintha meghallaná a fiatal Igazgató, mintha vála­szolna, amikor Így folytatja: „Itt van nálunk, valahol a kertben, a többlekkel. Fatiha a neve." Fatiha nevet, a többlekkel. Kiáltozik, labdázik, ugrál, a többlekkel. göndörülő haját, hálásan rám mosolyog. Hamar megbarátkozunk. Az algíri utca űzött vadőcából nyílt tekintetű, éplelkű, egész­séges kisgyerek lett. Nyolc éves. Legjobban írni és verset -a mondani szeret. A félelmet és wt, azt a világot, amely a félé­viff. % lemre megtanította, egyszer '•--«' > >~ s mindenkorra elfelejtette. Riadt rémület helyett biza­lommal, mosollyal, életöröm­ül mel van tele; szeretik és nincs többé egyedül. A láto­gató tiszteletére elszavalja kedvenc versét, amit Itt ta­nult, együtt a többiekkel, együtt azokkal az árvákkal, akiknek ezentúl Algéria az édesanyjuk: Megtanultunk írni, együtt a többlekkel. Megtanultunk építeni, együtt a többlekkel. Megtanultunk harcolni, együtt a töblekkel. Amikor megkeresem, ke- Megtanultunk érted élni, " zet ad, bemutatkozik, édesanyánk-hazánk, együtt a többlekkel. Amikor simogatom borzasan A Kasbah zegzugos ut­** cácskáinak labirintusá­ban eltéved az idegen. A szó szoros értelmében botladozik az ember a dombra felkapta­tó lépcsőkön, a szűk sikáto­rok macskakövein, mert a fa­lak tövében guggoló árusok maguk elő tartják üzletüket; alig győzöm kerülgetni a ke­rek lepényekkel, a forró olaj­ból frissen kiszedett fánkok­kal, mandulás kiflikkel, raga­csos keleti süteményekkel te­li kosarakat, a kartondobo­zokban vagy ládákban kiállí­tott egyszeméyes miniatűr vegyeskereskedéseket. Van, aki ócska kofferben szállítja üzletét és teljes áru­készletét, zoknit, zsebkendőt, olcsó bazárholmlt, csecsebe­csét — leül a parkokban egy padra, az utcákon a járda szélére és kinyit. A bőrönd fedelével együtt nyílik a bolt. Van, aki párizsi mintára eser­nyőt nyit: a lefordított, föld­retámasztott ernyő tartja — kínálja a Járókelőknek pél­dául a nyakkendőket; a sza­naszét kígyózó színes nyak­kendők között kedvére tur­kálhat az Ifjúság. Az utcán venní-ennl min­dent lehet. Banánfürtök lóg­nak az élelmlszerkereskedé­sek cégtábláiként a Járókelők feje fölé; lábuk alá kiöntik a szemetet' annyira megrakják Eszterházy herceg hitbl-i ~ zománya? Algériában! ezt így hívták: „Domaine de la Trappé". Latifundiumok teljhatalmú ura? Algériában a Nagy Földbirtokost a leg­gazdagabb, leghatalmasabb colon, a Trappista Birtok tu­lajdonosa, Henry Borgeaud személyesítette meg. Neve a gyarmatosítás szimbóluma lett Az ultra földbirtokosok zö­me elment a független Algé­riából. Borgeaud maradt; re­ménykedett-e valamiben, vagy beletörődött a földre­formba, és csak a kártalaní­tást akarta kivárni? Akitől ezt kérdezem, Bor­geaud hajdani ültetvényének egyik öreg parasztja. Moha­med apó sokat látott, sokat ta­pasztalt, de erre nem tud fe­lelni: „Ugyan kt láthatott kö­zülünk Henri úr fekete lelké­be?" A feketelábúakkal kezdő­dött, hallgató szerzetesekkel és hangos üzletemberekkel folytatódott, s végül trónfosz­tással zárult az algériai bor­király dinasztiájának uralko­dása. A pontot a történet végére a fellah tette oda; Borgeaud Irodájának bőrhuzatú karos­székében ma Mohamed ül, s a paraszti önkormányzatnak, a gazdaság ügyintéző bizott­ságának tagjaként tervez és Intézkedik, a gazda felelőssé­gével, nyugalmával és örö­mével, harag nélkül, türel­mesen, okosan. A történetet Itt mindenki ismeri. A történelem Al­gériában véres és rettenetes. A fekete csizmát viselő hódi­A VÁNDOR SZŐNYEGÁRUS a narancsos vagy paradicso­mos kosarakat, hogy tetejük­ről minduntalan szétgurul közéjük néhány fényes gyü­mölcs. A nyitott hordókból a be­sózott szardellák átható sza­ga oly töményen árad szer­teszét, hogy nem Is érezni a faszénparázs felett piruló kol­bász Illatát. A mozgó laci­konyhák előtt mindig nagy a csoportosulás. Egyszerű a do­log: lapos, kétkerekű taligát „standjára" tolja az árus, rá­teszi a parázzsal teli tartályt, föléje a drőtrácsot; fapálcl­kákra húzza a jól megpaprl­kázott kolbászt, a mrgezt, annyi darabkát süt meg egy­szerre, amennyit éppen kér­nek. Aki Jobban szereti a las­san forgatott nyárson sütött juhszívet, az kalbot, aki a birkamájat, az kbdát kér. A nyársakról harapdálják vagy kenyér közé teszik a lacipe­csenyét, s forró olajban fony­nyasztott zöldpaprikát, sült krumplit vagy banánt esznek hozzá. Eátylas asszonyok, talpig r fehérben; turbános öre­gek; amerikai „szegecselt" nadrágot, rikító Ingeket vise­lő Eiatalok; kopottruhás és a párizsi divattal lépést tartó férfiak tarka sokaságában furakszom előre, amikor Ali­val megismerkedem: minden­képpen rá akar beszélni, hogy vegyek tőle egy sokszínű szőt­test, ágyterítőnek, falisző­nyegnek ls jó — én pedig az alkut, az elmaradhatatlan, az adásvétel szertartásához Itt mindenképpen hozzátartozó alkut arra ls felhasználom, hogy megkérdezzem tőle: ho­gyan él? Ali, a vándorkereskedö, egyik napról a másikra él. A munkanélküliség kegyetlen örökség, nehéz tőle megsza­badulni. A városokat ellepik a legszegényebb vidékekről szüntelenül áramló, munkát kereső emberek. Addig ls, amíg valamit találnak, keres­kednek, amivel csak lehet. Alinak még ládája, ernyője, kofferje sincs — hátán háza, vállán választéka. A szőttesek színesebbek-e, vagy Ali hasonlatokat kedve­lő, színpompás Jelzőkkel dí­szes, mégis komor mondatai? „Vándorlunk, mtnt az Isten madarai. Csapódunk erre, ve­rődünk arra, amerre a szél hajt, csak a fészkünkön nem ülünk meg. Nekem más bána­tom nincs, csak az, hogy öreg­ségemre fészek nélkül ma­radtam." Ali elszomorodik; az életé­ről mesél. „Azf mondta ne­kem tegnap egy fiatalember: vén papagály vagy te, ezek­kel a szőnyeg-szárnyakkal, Alii Tudja-e, mit mondtam neki? Hogy a színes tollak alatt öreg varjú vagyok, hát ne bántson." Jó kereskedő-e a lélektan mestere? Vagy őszinte, öreg­ségére fészek nélkül maradt vándormadár? Nem tudom — de mindenesetre csak tessék­lássék alkudok még egy ki­csit, a szőttest megveszem, annyiért, amennyit Ali kért érte. 3. BORNEMISSZA SZŐLŐSGAZDA tő katonák a múlt század ele­ján, amikor Abdelkader emir seregét a hegyekbe szorítják, a tengerparti termékeny sík­ságról elkergetik a paraszto­kat — földjüket hadizsák­mányként szétosztják maguk között. Telepesek a trappisták is. 1843-ban épült kolostoru­kat a terjeszkedő Borgeaud­család 1904-ben megveszi, hogy bellessze a családi bir­tokba. A kastély kapuboltozatán ma Is ott a felirat: „Ecce ianua coeli". Belépek a meny­nyek kapuján" — kibetűzöm a köbe vésett szavakat a fa­lon: „Ense, cruce, aratro". De Borgeaud nemcsak, „vassal, kereszttel, ekével" hódította meg ezt a földet — rablással, véres kegyetlenséggel ls. A hozzá hasonló többi nagy co­lon mind elment — ő, a leg­nagyobb, a leggyűlöltebb, ma­radt. Addig az éjszakáig, amíg a harag kiáltása fel nem riasz­totta. A parasztok a kastély előtt összegyűltek. Morajlott a tömeg, mint a birtok lábá­nál, a sziklás partokon, viha­ros éjszakákon a tenger. A zúgásra még nem kelt fel Henri úr, altatót szedett; csak a kiáltásokra ébresztették ré­mült cselédei. A fellahok azt kiáltották: „Menj el, fekete­lelkű, amíg teheted!" Minden úgy maradt a kas­télyban, ahogyan ebben az órában volt. Múzeum lesz be­lőle, azt mondja Mohamed bácsi, hadd lássa a fellah, hogy ott, ahová azelőtt arab csak szolgaként, cselédként tehette be a lábát, hogyan élt, micsoda pompában az, aki belőle élt. A pompa nyomasztó — az Imént láttam a lebontásra ítélt, de még lebontatlan utol­só gurbikat, azokat a paraszt­viskókat, amelyeknek földjén ágy sincs, csak gyékény. Bor­geaud éjjeliszekrényén az a könyv, amelyet azon az estén olvasott: „Série notre" — ponyvaregény, a párizsi „fe­kete sorozatból". Címe — a véletlen iróniája — jelképes is: „L'impasse — A zsákutca." B orgeaud és társai zsák­utcába Jutottak — de merre tartanak azok, akik visszakapták jussukat? Moha­med bácsi felteszi szemüve­gét, előszed egy dossziét, ki­vesz belőle és kiterít elém két címkét. Az egyiket régen ra­gasztották a borosüvegekre, a másikat most. A régin Bor­geaud címere: ez a Trappista Bírtok tizenkétfokos bora. Az újon szőlősdombok mögül fel­kelő sugaras nap alatt ugyan­olyan betűk: „Grands víns de l'Etat Algérlen." Kik Isszák az algériai állam vörös borát? „Mi nem — mondja Mohamed apó. — A Korán törvénye szerint élünk, a ml népünk bornemissza. Al­gériát mégis bortermelésre kényszerítették. Ez volt az érdekük, az üzletük. De a tő­kék megvannak — és most nekünk teremnek. Szállítunk a világ minden tájára, Sai­gontól Montreáltg, Washing­tontól Leningrádig. Jó bor ez; én egy cseppjét sem kóstol­tam soha, de akik megveszik, mind dicsérik." Kétezer hektár, a Mitidja termékeny síkján; a napsü­tésben zölden világító szőlők, gyümölccsel pettyezett sma­ragdszín narancsfák, buja cit­romligetek. Minden talapalat­nyl föld hasznot hajt: a kas­télytól a tengerig vezető utat ls szentjánoskenyérfák szegé­lyezik. „Allahnak hála, az el­ső esztendő, amikor magunk dolgoztunk, különösen bő ter­mést hozott" — felel elége­detten Mohamed bácsi, ami­kor a parasztok ügyintéző munkájának eredményéről kérdezem. És mit vár a Jövőtől? Mo­hamed apó megint, nem sza­bad a jövőt firtatni; de azért nekem mégis megsúgja, bizal­masan: „Jó lesz a mandarin­szüret". RUDNYkNSZKY ISTVkN MONTY METH LONDONI LEVELE A NATO ORSZAGOKBAN I NŐK IS VANNAK • Az Atlanti Szövetség az Időn lesz 15 éves. Tagállamainak asszonyai nem hagyják figyel­men kívül ezt az évfordulót. Csakhogy nem „születésnapi ünnepségek" keretében szán­dékszanak megemlékezni ró­la. Május 12—14 között — amíg a NATO parancsnokai zárt ajtók mögött tanácskoz­nak — Hágában nemzetközi béketüntetést rendeznek, ame­lyet az amerikai nők béke­szervezete kezdeményezett. A NATO újjáélesztette a fegyveres erőket Nyugat-Né­metországban olyannyira, hogy manapság a Bundeswehr Európa legerősebb hadserege. Ezerötszáz nyugat-németorszá­gi katonatiszt szolgál a NATO­ban, közülük 30 tábornok, pa­rancsnoksági tag. Egy volt ná­ci, von Klelmansegg tábornok vezérli a NATO közép-európai szárazföldi haderőit. Nyugat­Németország ezt még kevesli. Bundeswehri vezérkari tisztet szeretne látni a NATO legfel­sőbb parancsnokságában ls. Ami azonban a legveszedelme­sebb: a nyugatnémet hadveze­tőség 40 százalékkal akar hozzájárulni a multilaterális poláris flotta költségeihez, hogy Ily módon biztosítsa jo­gát a nukleáris fegyverek el­lenőrzésére. Noha a NATO sok nyugati politikus és katonai személyi­ség szemében még szent és sérthetetlen, egyre többen kez­dik kétségbe vonni a reakció e hírhedt szövetségének létjo­gosultságát. A Sunday Times hírmagya­rázója rámutat arra, hogy az Atlanti Szövetségen belül az egység egyre lazul és már fel­bomlással fenyeget. Zavaros és nem egybehangolt a NATO nukleáris stratégiája és kü­lönböznek a nézetek Európa védelmét, valamint a NATO politikai küldetését illetőleg Is. A NATO-országok nőinek feladata lesz Ismét felhívni minisztereik figyelmét arra, hogy a NATO egyensúlyozásá­ra alakult Varsói Szerződés tagállamai már nem egy ízben Javasolták mindkét szövetség feloszlatását. A hágai nemzet­közi béketüntetésen résztvevő angol asszonyok pedig majd azt követelik minisztere­iktől, álljanak el a vegyes le­génységű multilaterális atom­ütőerő tervezetétől, s hogy semmi esetre se egyezzenek bele abba, hogy Nyugat-Né­metország atomfegyverekhez Jusson. Az egyik küldött — Ivy Barlow asszony már 1300 aláírást gyűjtött egy erre vo­natkozó petíció alá. Sean O'Casey világhírű drámaíró és dame Sybil Thorndike híres színésznő üdvözletét küldte a Hágába készülő nőknek. Fran­ciaországból ls érkezett üze­net: Simon de Beanvoir el­lenzi a NATO elrettentő poli­tikáját és szolidaritását fejezi ki a hágai béketüntetéssel. így hát a világ figyelme má­jus 12—14 között a hideghá­ború további szitását tervező NATO vezérek titkos üléséről a gyűlési épület előtt 15 or­szágból összesereglett nőkre terelődik majd, akik a világ békeóhajának adnak kifeje­zést. TAJVAN! TUDÓSÍTÁS KÖNNYEK SZIGETE A régi Időkben „gyönyörű szigetországnak", „igaz­gyöngynek" nevezték Tajvant. E Jelzőket a szigetország kel­lemes éghajlata, termékeny földje, színpompás természete érdemelte ki. Az utóbbi évek­ben azonban még a burzsoá sajtó ls más Jelzőkkel Illeti Tajvant, mely helyzete miatt rászolgál a „könnyek szigete" névre. A bajok forrása A tajvani nacionalista kor­mány fennen hirdetett humá­numával és szabadságszerete­tével kendőzi Csang Kal-sek „generalisszimusz" kegyetlen népellenes diktatúráját. A tajvani uralkodó klikk­ben nagy szerepet visz Csang Kaj-sekné asszony. 0 volt az, aki a húszas években férjét összehozta az amerikai mono­póliumokkal. Most leghőbb vágya: nyílt agresszió a Kínai Népköztársaság ellen. Ami a kivénhedt „genera­llsszimuszt" Illeti, ő most is felszólítja a keresztényeket, „egyesüljenek Jézus keresztje alatt és alkossanak antikom­munista frontot a kínai kom­munisták megdöntésére". Csang Kaj-sek örökké a „min­denhatóra" hivatkozik, ám a földi dolgok sem kerülik el a figyelmét. Hadseregét 600 ezer főre növelte, s állandó harci készenlétben tartja. Eb­ben segítségére van az a 11 ezer amerikai is, akik kezük­ben tartják a katonai kulcspo­zíciókat, és a hadügyeken kí­vül gazdasági kérdésekben Is otthonosan cselekszenek. A sziget 11 milliós lakossága a kuomintanglsták megjelenése előtt boldogan élt, életszínvo­nala magasabb volt, mint az anyaországban. A föld gazda­gon termett rizst, cukornád it, gyümölcsöt, citruszféléket és teát. A sziget ipara acélt, alu­míniumot, cementet és ben­zint adott. A lakosság 80 szá­zaléka írástudó volt, ami ázsiai viszonylatban nagy szól A sziget urai A politikai kalandorok és korrupt tisztviselők hadainak beözönlése után egészen meg­változott a szigetlakók élete. Napirenden volt ártatlan em­berek felkoncolása, meg ezer­nyi erőszakosság. Nem csoda, hogy a lakosság 80 százaléka elfordult a sziget új gazdáitól, akik az elégedetlenek 1947. évi nagy tüntetését vérbe foj­tották. Azóta ls érvényben van az ostromállapot. A szigetvilág rendszerét a 77 éves Csang Kaj-sek Idősebb fia, e „Vaskezünek" nevezett Can Cin-go tábornok kormá­nyozza. Az ő kezében van a titkosrendőrség és a kuomln­tanglsta párt. Ellenőrzése a társadalmi és politikai élet valamennyi területére kiter­jed. Van „békét támogató rendőrség", „nemzetbiztonsági rendőrség", „külügyi rendőr­ség", „központi felderítő rend­őrség", „különleges megbíza­tású rendőrség" stb. Mondja még valaki, hogy Tajvan nem rendőrállam... Senki sem tudja, kl lesz a 76 éves diktátor utódja. So­kan marakodnak a vezető sze­repért. A helyzetre jellemző egy tajvani ismerősöm — vi­déki képviselő viselkedése. Amikor nála Jártam, készakar­va bömböltette a rádiót, hogy a rendőrség kl ne hallgathas­son minket. — Mindig két bő­rönddel alszom — mondotta. — Az egyikben olyan dolgok vannak, amelyeket a rendőr­ség elől szerencsésen elmene­külve használhatok, a másik­ban pedig a börtönben szük­séges holmikat tartom. ALBERT AXELBANK 1964. május 13. • ÜJ SZÖ 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents