Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-06 / 126. szám, szerda

Ä szocialista munkobrigűdok és a népművelés Jozef Lenárt miniszterelnök átnyújtja az ällamdljat Ladislav Mňačko írónak. (Foto: CTK felv.) Ä legnagyobb elismerés lADISLAV MÍJACKO olyan művész, akit sohasem kellett meggyőzni arról, hogy menjen a nép közé megismerni az életet, mert neki mindig ez volt a legtermészetesebb dolog, az irodalmi ténykedést enélkill el sem tudta képzelni. Az irodalom számára sohasem volt Impulzus az élet megismeréséhez, hanem ellenkezőleg az ilyen megismerés egyetlen logikus és lehetséges eredménye. Minden műve úgy született, hogy a szerző a kor legdrámaibb eseményeinek középpontjában állva emberekkel, tárgyakkal, helyzetekkel találta szembe magát, amelyek provokálták emberi becsületét és magatartását, erkölcsi és politikai meggyőződését, Igazságérzetét, ellenszenvét vagy szimpátiáját. És Mňačko leült és írt, mert szerinte ez a legjobb mód arra, hogy a jó ügyet segítse, hogy sikeresen megküzdjön a fogyatékosságokkal, más szóval: hogy világra segítse a szocialista emberiesség eszmélt, s hogy a szocialista humanizmust minden sérelemtől megóvja. Ladislav Mňačko 1919. január 29-én született, Valašské Kloboukyban. Pályafutását újságíróként a Pravdánál és a Rudé právonál kezdte, — pontosabban mondva már kezdetben egyik legtehetségesebb és legátütőbb erejű újságírója volt pártunknak. Azon ritka újságírók közé tartozik, akik Egon Ervin Kisch riporter-hagyományainak nyomdokaiban haladnak, ö is elmondhatja, hogy „midenütt ott van". Valami csodálatra méltó előrelátással mindig ott termett, ahol valami fontos dolog történt, ahol a történelmet formálták, ahol a társadalom számára rendkívül jelentős döntéseket hoztak. És sohasem csak megfigyelőként, vagy kommentátorként van jelen, hanem mindig részt vesz az eseményekben. A háború alatt partizáncsoport tagjaként harcolt, a 47-es évben a milliomosokat leleplező cikkeket írt. S a februári események történelmet formáló napjaiban is az események forgatagában állt, és Ami nem volt az újságokban cimmel Igen értékes könyvet Irt e napokról. A kelet-szlovákiai HUKO-n újságot szerkesztett, Oraván az építészek között élt. Részt vett Power amerikai kém moszkvai perének tárgyalásain (1960-ban jelent meg erről az ü—2 nem tért vissza című könyve) és Adolf Elchman izraeli perének tárgyalásairól Én, Adolf Elchman címen 1961-ben jelent meg riportja. Sorolhatnánk még sokáig, mert Mňačko rendkívül termékeny és munkabíró két-három újságíró munkáját is képes elvégezni. Nem tudom, Mňačko minek tartja magát, újságírónak-e vagy írónak, de azt hiszem, neki ez mindegy. Neki mint újságírónak a riport, mint írónak a szépirodalmi forma mind egy célt szolgál: kiharcolni a helyes nézeteket, leleplezni azt, ami rossz, elősegíteni a haladást. Benne ideálisan egyesül az Író és újságíró, egyik befolyásolja a másikat, s ez mindkettőnek előnyére válik. Ezt tudva nem lephet meg bennünket müveinek sokrétűsége: Mňačkónak két verseskötete, színműve (1953-ban azért kapott először államdíjat) néhány sokat látó és sokat tudó útleírása, riportkötetei, elbeszélésgyűjteménye és regénye (A halál neve Engelchen 1959), számtalan vitacikke s néhány olyan kötete jelent meg, amelyek zavjrrba hozták a kritikusokat, nem tudván hová sorolják be őket, az elbeszélések, vagy a riportok közé-e. Ezen utóbbiakhoz tartozik az „Ahol a poros utak végződnek" és az „Elkésett riportok" című műve is. Röviden Mňačko mindig azt a formát vállasztja, amely az adott helyzetben a leghatásosabb és társadalmilag a legproduktívabb. Sohasem titkolta, hogy az irodalommal az Igazságot, a becsületességet, az ember tiszteletét, a szocializmust akarja szolgálni. A HALÄL NEVE ENGELCHEN című regényéért Ladislav Mňačkot ez év májús l-e alkalmából Klement Gottwald államdíjjal tüntették kl. E kitüntetés nemcsak az emiitett könyvnek, hanem az író egész művészi munkájának szól. Mňačko mindig félelem nélkül szembe mer szállni a rosszal, kommunista módra él a bírálat fegyverével, s csodálatra méltó aktivitással küzd a szocialista humanizmusért. Ezek a vonások Mňačkoban mindig fellelhetők voltak. A halál neve Engelchen című műve művészetének egyik leghatékonyabb megnyilvánulása. Partizán élményeinek riportmagvából kristályosodott ki ez a könyv, amely egyik napról a másikra tanúbizonyság lett a háború borzalmairól, a fasizmusról, a harcoló emberek tragédiájáról. Mňačko nem írja le a háborút, ítéletet mond felette. Semmit sem szépít meg, az emberek lelkiismeretéhez szói, lázít. A könyvet ma már az egész világon Ismerik, mindenütt segít leleplezni a hazugságot és hinti az igazság magvát, hogy megismerjék nemzeteinket, népeink erkölcsét. S ez Mňačko számára, — ahogy mi Ismerjük — kétséget kizáróan a legnagyobb elismerés. A kulturális-népművelési dolgozók a szocialista életmód kérdéseit boncolgatva nem téveszthetik szem elől a termelés és a nevelés szoros összefüggését. A munka azonban gépiessé válna, ha nem gondolkodó ember végezné, ha nem válna az élet értelmévé, tartalmává, ha nem jelentene örömet, egyéni érdeket. S éppen ezzel kapcsolatban kerülnek előtérbe a nevelés • olyan fontos Irányai, mint a szocialista öntudat, erkölcs és a közösségi szellem megszilárdítása, a kollektívák tagjainak általános felkészítése a munka- és a társadalmi feladatok teljesítésére. A nevelés e fő irányvonalait — melyek összességének a szocialista életmódban kellene megnyilvánulniok — annál Is Inkább hangsúlyozni kell, mert a kulturális-népművelő dolgozók közül sokan még az üzemi klubokban ls a probléma súlypontját másutt, a kulturális-társadalmi élet szakaszán keresik. Nem vitatjuk ennek fontosságát, ám a szocialista ember nevelésében nem tarthatjuk ezt a döntőnek, bár ahhoz lehetősége szerint hozzájárul. A szocialista munkamódszer és a szocialista élet egyik legfontosabb feltétele elsősorban a szocialista öntudat, meggyőződés a szocialista társadalom előnyeiről és történelmi küldetéséről, melynek fejlődése biztosítja a társadalom tagjainak jólétét. Hogyan állunk ezzel a szocialista öntudattal és mi okozza az egyes kollektívák lemaradását? Mert tény, hogy itt komoly fogyatékosságok vannak, s főleg a politikai-nevelő munka és a propaganda terén dolgozóknak van még bőven tennivalójuk. Elsősorban tisztáznunk kell a szocialista és a kapitalista termelés közötti különbséget, tisztázni kell a kapitalista kizsákmányolás ökonómiai tényezőit. HA AZT HISSZÜK, hogy a dolgozók tisztában vannak e kérdésekkel, akkor tévedünk. Mindenekelőtt már a termelési folyamatban vannak bizonyos azonos tényezők, amelyekkel a dolgozók nap mint nap találkoznak. Ilyenek a gép, a munka, a mester, a bér stb. Ma tőkés kizsákmányolótulajdonos nincs, a kizsákmányolás gazdasági és társadalmi feltételeit felszámoltuk, de a dolgozókra — legalábbis látszólag — ugyanazok a tényezők hatnak, mint valamikor. Erről nem szabad megfeledkezni, amikot' a szocialista tulajdon lényegét és következményeit magyarázzuk a dolgozóknak Hiszen a szocialista öntudat az a kulcs, amely a szocialista munkamód és életmód zárját nyitja. Mennyiben függ össze a termelési folyamat az erkölccsel? Nagyon egyAz emberábrázolás mestere KAREL HÖGER nevét jól ismeri hazánk apraja-nagyja, hiszen csaknem két évtizede az ország legjobb színművészet közé tartozik. Filmalaki fásaival külföldön ls elismerést vívott ki magának és a csehszlovák filmgyártásnak egyaránt. Nemzeti művészsző való kinevezése Karel Höger igényes művészetét, sokoldalú tehetségét és rendkívül kifinomult emberformáló tudását -értékeli. Pályafutását a brnói színháznál kezdte, ám szülővárosában nem tudott átütőbb sikereket aratni. Sokat játszott, de a szerepek, amelyekkel elhalmozták, nem feleltek meg egyéniségének, nehezen találta meg énjének azt a hangját, amely a beskatulyázott szerepkörben ls felejthetetlen alakítást eredményezett volna. Annál nagyobb meglepetést okozott, amikor átkerülve a prágai Nemzeti Színházhoz, üstökösként ívelt felfelé pá lyája, egyik sikert a másik után aratta és filmszerepeivel is rendkívül gyorsan népszerű lett. A színházi és filmszakemberek elismeréssel emlegették. Szerepelt minden esetben az életből összegyűjtött anyaghalmaz segítségével ötvözte művészi képpé. A szakemberek hamarosan felismerték, milyen értéket jelent, hogy lépésről lépésre kidolgozta színművészetének módszerelt s azt további szerepeinek tapasztalataival gyarapította. Éleslátása és ítélőképessége kiváltotta pályatársai elismerését, ugyanúgy, mint ahogyan csak csodálattal beszélnek a színművészet minden területét felölelő, — színészi, rendezői, dlszletezői, képzőművészeti és irodalmi ismereteiről ls. Höger olyan művész, aki az élet és a kultúra minden cseppjével művészetét duzzasztja, akinél az eszmei tisztaság, a módszertani biztonság és a formai pontosság az alkotó fantá zia előfeltétele. Karel Höger művészi profilja olyan korszakból emelkedik ki, amikor az új életszemlélet szüntelen összeütközésbe kerül az elavult konvenciókkal és misztifikációval. Művészetére a tragikomikus stílus jellemző, amelyben ott rezeg a szétdúlt emberiség bánata, sok gúnnyal és néha az em ber groteszk lefokozásával keverve. E felszín alól azonban fel-feltör a vágy, az élet Igazsága az emberies ség iránt. Höger fantáziája ott csihol tüzet Igazán, ahol a formált alak szenvedéseket, megrázkódtatásokat 61 A SZOCIALISTA MUNKABRIGADMOZGALOM már ötéves múltra tekinthet vissza és valóban tömeges jelleget öltött. Ezalatt számos figyelemre méltó eredményt ért el és vitathatatlan, hogy forradalmi módon befolyásolja társadalmunkban a munkamódszerek és a szocialista életmód kialakulását. Sajnos, éppen a mozgalom tömegjellegénél fogva sok még benne a formalitás, melynek hatása számos brigád munkájában még visszatükröződik. Ez abban is megnyilvánul, hogy egyes kollektívák, — függetlenül attól, hogy a cím tulajdonosai vagy sem — alig különböznek a többi dolgozóktól. Talán ezzel magyarázható, hogy itt-ott hangokat hallani e mozgalom egy helyben topogásáról, holott e brigádoknak fontos küldetésük van társadalmunkban, s az adott lehetőségeket még távolról sem merítik ki. át, átalakuláson megy keresztül s a művész ezen átalakulási folyamatban hozza ki a legdrámaibb jeleneteket. Felejthetetlen volt például Höger ala kítása Nazim Hikmet darabjában, amelyben Ahmed Riza ügyvédet személyesítette meg. Höger valamennyi nagyobb szerepében bekövetkezik ilyen drámai átalakulás, amikor a személyiség egysége meghasad, az egyén megváltozik és megváltoznak az emberekhez fűződő kapcsolatai Is. Számtalan megrázó alakítását sorolhatnánk Itt fel. De említsük csak meg talán Hrubln Augusztusi vasárnap című darabjában Alfréd Mórák, vagy Arthur Miller Az ügynök halála című drámájában Willy Loman alak ját... Mindegyikre ez a dinamikus lélekábrázolás jellemző. Karel Höger művészetével tulajdonképpen lerántja az álarcot, leleplezi a belső válsággal küzködő ember rejtett mélységeit. Mindez talán Hrubin Augusztusi va sárnap című darabjában Mórák alakIának megformálásában sikerült a legjobban. Höger megfontoltan, apránként, lépésről lépésre leplezi le, hogy Mórák már kiégett ember, akiszerűen. Nemcsak azt jelenti, hogy erkölcsi kötelességünk a feladatokat az előírt mennyiségben és választékban teljesíteni, hanem a kívánt minőségben is. A munkás, a gépszerkesztő nem állíthat elő az üzemben jó minőségű termékeket, ha rossz minőségű alkatrészeket vagy anyagot kapott a másik gyártól és egyáltalán, miért fizessen a társadalom a selejtért? Ebből is látható, hogy egy dolgozó lelkiismeretlensége, felelőtlensége közvetlenül érinti a társadalom számtalan becsületes, lelkiismeretes tagját is, elveszi kedvüket a kezdeményezéstől vagy fékezi teljesítményüket. A felületesség a munkában, a hanyagság tehát nemcsak az egyén ügye, ez társadalmi probléma, s ellene kemény harcot kell vívnunk. A kommunizmus építőinek erkölcsi kódexja egyöntetűen kimondja: „Aki nem dolgozik, ne ls egyék!" A ml körülményeink között még hozzátehetnénk: „a rosszul végzett munkáért nem jár fizetés!" S ez helyes ls lenne, hiszen a selejt megkárosítja a társadalmat, anyagpazarlást és elpocsékolt munkaidőt jelent. A SZOCIALISTA ERKÖLCS olyan fogalom, melyet nem érthetnek meg a burzsoá erkölcs neveltjei, akik még nem szabadultak meg elképzeléseiktől s azokat minden alkalommal el akarják velünk fogadtatni. Gyakran előfordul, hogy ezek szerint ítélik meg a brigádok tagjait is. E burzsoá szabályok hamisságát lépten-nyomon szembe kell állítani a kommunizmus építői erkölcsi kódexének humánus elveivel, melyek egyre szélesebb körben érvényesülnek a szocialista munkabrigádokban. Különösen a közösségi szellem nemes vonásáról, — a gyengébb, lemaradozó tagoknak nyújtott elvtársi segítségről és számos más megnyilvánulásról van szó, amelyeknek eddig nem ls szenteltünk elég figyelmet. Gyakran ezek jelentéktelen dolgok, de belőlük születhetnek a legnagyobbak. És végül is a szocialista öntudat és erkölcs nem lenne elegendő az egyre igényesebb feladatok teljesítéséhez, ha nem csatlakozna hozzá a tudás, a szükséges szakképzettség, a szakmai tapasztalat és ügyesség. Ebben az irányban kell fokoznunk és minőségileg javítanunk a műszaki-Ismeretterjesztő propagandát, s nemcsak az üzemekben, hanem a szövetkezetekben is. A KULTURÁLIS-NÉPMŰVELÉSI dolgozóknak tehát a szocialista életmód és szocialista munkamód fejlesztésé nek lényegét a szocialista munkabrlgád-mozgalomban ls látniok kell. Ez nemcsak rájuk, hanem az irányító és gazdasági szervek dolgozóira ls vonatkozik. Emellett a tényleges helyzetet kell figyelembe venniük és nem a valóságot torzító elképzeléseket. Jellemző például, hogy a dolgozók közül sokan elfogadják azt a hamis nézetet, hogy a brigádok tagjainál e szocialista tulajdonságok természetesek, mintha azzal, hogy a kollektíva tagjai lettek, automatikusan megszerezték volna ezeket. Mint sokoldalúan fejlett, öntudatos, szocialista emberekre tekintenek rájuk és nagy igényeket támasztanak velük szemben ahelyett, hogy rendszeresen segítenék őket és megteremtenék fejlődésük kedvező feltételeit. A nevelés fentebb említett Irányai a kollektíva valamennyi tagjának közös érdekeiből következnek. A munkában a feladatok teljesítése közben alakul ez ember, rendeződnek az új emberi kapcsolatok, s jön létre az öntudatos munkaviszony Ehhez azonban az szükséges, hogy a brigád tagjai minél nagyobb szakmai tudást bői teljesen kiveszett a fiatalkori költői tehetség utolsó szikrája is, s he lyét a mocskos kispolgári okoskodás foglalta el. Ez a lecsúszott ember, aki számára csak az élet al|a és az érzelmi elfogultságtól mentes, kényelmes élet maradt — Höger alakításában egyre meztelenebbül áll előttünk, míg végül is ott látjuk szánalomraméltón, üresen, az értelmetlen lét érzéseivel ... Höger művészetének nélkülözhetetlen kelléke a józan kifejezési mód, az érzések gazdag ábrázolókészsége, amelyeket minden szentimentalitás mellőzésével képes lélegzetfojtó drámai fokra emelni. Igen erős fegyvere a beszéd, melynek ritmlkáját, ütemét árnyalatokra kidolgozva fukar, de an nál kifejezőbb gesztusokkal aláhúzva állítja a cél szolgálatába. Művészetére azonban elsősorban az jellemző, hogy pontosan látja az embert, akit a színpadon megtestesít, alapos felkészültséggel lát az alak megformálásához és távol áll tőle minden rögtönzés. Karel Höger intellektuális, kulturált színművészetében a cseh színjátszás legjobb hagyományait fejlesztette tovább s a kor igényelnek megfelelő rangos művészettel gazdagltja kulturális életűnket. Jcka) igyekezzenek elsajátítani, hogy szakmájuknak mesterei legyenek. Ez azonban nem megy ösztönösen egyik napról a másikra. Céltudatos nevelésre, művelési folyamatra van szükség, melyet a vállalatok vezetősége, a társadalmi szervezetek és kulturális-népművelő dolgozók tervszerűen irányítanak és szerveznek. HOGYAN GONDOSKODTAK eddig H szocialista munkabrigádokról? E gondoskodás főleg a brigád szabad idejében a kulturális-társadalmi élet fejlesztésére Irányult. A kulturális-népművelő dolgozók legtöbbje, az üzemi klubok dolgozóit ls beleértve, feltételezte, hogy a szocialista munkamódszer fejlesztése az üzem vezetőségének a szövetkezetnek vagy a szakszervezetnek a feladata, míg a szocialista életmód kialakítása és fejlesztése rájuk tartozik. A termelési folyamat és a nevelés egybetartozása így látszólagossá vált. Emellett nem követték céltudatosan figyelemmel még a szocialista életmódban lényeges szerepet betöltő nevelő-művelődési tevékenység fő irányvonalait sem. Így következhetett be az a helyzet, hogy az üzemi klubok például nem foglalkoztak a termelési eredmények propagálásával, a dolgozók szakképzettségének növelésével, s tevékenységüket kizárólag a kulturális-szórakoztató rendezvényekre irányították. S ebben az Irányban nyomást gyakoroltak a brigádok tagjaira, az egész kollektívára ls. Hiszen a brigádokban tömörültek a legöntudatosabb, legfejlettebb dolgozók, őket kell tehát megnyerni előadóknak, Iskolázásokra, a műkedvelő együttesekbe, az érdekkörökbe, stb. stb. Ez néha sikerült, néha nem. Tény azonban, hogy ha minden hívásnak eleget tettek volna, nem jut idejük a termelésre. MÉRLEGELNI KEZDTÉK AZT, ml mindent kellene tenni kulturális téren a szocialista munkabrigádok érdekében: közös mozi-színház látogatásokat szerveztek, sőt még családi összejöveteleket Is tartottak. A szervezőknek főtt a feje, hogyan „szilárdítsák" meg a kollektívákat és csak hajszálon múlott, hogy nem öltöztették egyenruhába a brigádok tagjait. Gyakran nem törődtek azzal, hogy mindez érdekll-e a brigádtagokat, s klelégíti-e igényeiket. Kijelentették: az egyéni érdekeket összhangba kell hozni a kollektíva érdekeivel és nevelési céljaival. Így született meg az unalmas egyformaság, amely a formalizmustól is áthatva a brigádtagok egy részét nemcsak a társadalmi rendezvényektől, hanem a kulturális társadalmi élettől is elriasztotta. A kényszerjellegü előadások és összejövetelek a kollektíva számára csak felesleges Időtöltést Jelentettek. A formalizmus egyik formája volt az is amikor külön társadalmi-kulturális műsorokat, összejöveteleket rendeztek a brigádok részére, s ezzel végleg elszigetelték őket a többi dolgozótól és természetesen a rendezvények nem ls hozták meg a várt sikert. Bizonyíthatják ezt például a rudňanyi üzemi klub dolgozói Is, akiknek minden igyekezetük ellenére sem sikerült külön rendezvényeket összeállítani a brigádok számára. Bebizonyosodott, hogy a brlgádók tagjait nem húzhatják száz felé, nem szervezhetik be minden együttesbe, érdekkörbe stb. arra gondolva, hogy ez a brigádtagok erkölcsi kötelessége. Sokkal helyesebben jártak el a myjavai Armaturka üzemi klubjának dolgozói, ahol a műkedvelő együttesekben végzett rendszeres és jó nevelőmunka eredményeképpen az együttesek tagjai beléptek a versenyző kollektívákba és példásan dolgoznak mind a munkahelyen, mind az együttesben. Nem szabad tehát a kollektívákat elszigetelni a dolgozóktól, mert a helytelen gyakorlat egészségtelen légkört teremt. Előfordul az is, hogy kevésbé öntudatos dolgozók a munkabrigádok tagjait karriéristáknak tekintik, ahelyett, hogy a kollektíva példája vonzaná őket. NAPJAINKBAN a szocialista munkabrigádok felajánlásokat tesznek a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére és tömegesen érkeznek a vállalások hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére ls. A kuituráiis-népműveiéKVlP'8

oz

6'

c sokat tehetnének a konkrér^ötelezettségvállalások propagálását illetően. Természetesen itt is a vállalások minőségét kell szem előtt tartaniok. J. HOLICKÝ, a Népművelési Intézet Igazgatója • A szepsi magyar tannyelvű középiskolában az Iskola CSISZ tagjai a magyar szakos tanítók Irányításával a napokban Jólsikerült irodalmi műsort rendeztek Bábi Tibor verseiből és fordításaiból. Az iskola tanítói és tanulói a jövőben más hazai magyar írók műveiből is rendeznek irodalmi műsort. 1964. május 8. * ÜJ SZÓ Z