Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-30 / 149. szám, szombat

A ciprusi kormány védelmi intézkedései Nicosia (CTK) — A ciprusi kormány törvényt terjesztett a parla ment elé a kötelező katonai szolgálatról, mely valamennyi 18—50 éves férfira vonatkozna. A katonai szolgálat hathónapos lenne. Egyúttal bejelentették, hogy a ciprusi kormány korszerű fegyvereket, repülőgépeket, torpedorombolókat vásárol a hadseregnek. A ciprusi angol főbiztos azonnal felkereste Kiprianu ciprusi külügyminisztert és átadta kormánya tiltakozó jegyzékét e lépés ellen. Hasonló jegyzéket adott át a török nagykövet is. Kiprianu kijelentette, hogy a ciprusi kormánynak tekintettel a török fenyegetésekre jogában áll Intézkedéseket hozni a sziget biztonságának szavatolására. A kormány szóvivője hangsúlyozta, hogy a ciprusiak azt várták, NagyBritannia és az Egyesült Államok aggályokkal fogadja majd Törökország fenyegetéseit. Azonban az ellenkezője történt. Ciprus ezért 1963 decemberében segítségért folyamadott vala mennyi államfőhöz. Szerencsére sok barátot talált. A ciprusi kormány leszögezi, hogy a sziget védelme elsősorban saját ügye. A ciprusi kor mány attól kér segítséget, akitől akar és terveit nem hajlandó jóváhagyatni külföldön. Anglia-ellenes tüntetések Cipruson Nicosia (CTK) — Cipruson letartóztatták a szigetországban állomásozó angol csapatok egyik katonáját, Nyugdíj van Papennak, Hitler volt alkancellárjának Mannheim (CTK) — A mannheiml nyugatnémet bíróság nyugdíjat ítélt meg von Papennak, Hitler volt alkancellárjának. A bíróság döntése alapján az állam a havi nyugdíjon kívül visszamenőleg 55 000 márkát folyosít von Papennak. A baden-würtembergi tartomány) kormány eddig nem volt hajlandó nyugdíjt folyósítani von Papennak, mivel faji meg különböztető és más jogellenes törvények értelmében cselekedett. A nürnbergi tárgyaláson von Papent a szovjet küldött tiltakozása el lenére szabadon bocsátották. 1947-ben mégis 8 évi fogházra ítélték, de két évvel később szabadlábra helyezték, nyát 3135000000 a Föld lakosságának száma NEW YORK (CTK) — Az ENSZ statisztikai adatat szerint a Föld lakosságának száma 1950 ás 1962 között 25 százalékkal növekedett, azaz 2 509 000 OOO-ról 3 135 000 000-ra. A Föld lakosságának több mtnt fele 56,3 százaléka Ázsiában él. Ebbe még nincs beszámítva a Szovjetunió ázsiai részének lakossága. A második helyen Európa áll, majd a két Amerika, Afrika és végül Ausztrália és Óceánia következik. 1958 óta a lakosság száma évente kr>i. két százalékkal növekszik, a legyorsabban Ázsiában és a leglassabban Európában. aki a török terroristák összekötője volt. Ezzel kapcsolatban Ktimában, Famagustaban és Niciasiában tüntetések voltak. A tüntetők az angol csapatok kivonását követelték, el az angolokkal, el a NATO-val jelszót hirdetve. Ktimában kb 3000 ciprusi görög vonult végig a városon Angolok távozzatok Ciprusról!, Az álarc lehullott! — jelszókkal. Nicósiában letartóztattak még egy angol katonát, aki a dhekeli támaszponton szolgált. Johnson megkezdte választási kampányát New York (CTK) — johnson elnök a Demokrata Párt New York-i választási bankettjén megkezdte választási kampányát. Kijelentette, hogy folytatja az elhnyt J. F. Kennedy ma gasztos célkitűzését és kihasznál minden lehetőséget a béke biztosítására. A Francia Kommunista Pári Központi Bizottságának nyilatkozata Párizs (CTK) — A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága a napokban Párizsban ülésezett. Az ülésen többek között a délkelet-ázsiai helyzetet vitatták meg. Az ülés befejezése után nyilatkozatot tettek közzé, mely hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok nyílt intervenciót valósít meg Laoszban és ezzel megsérti a Laosz semlegességét szavatoló nemzetközi egyezményt. A nyilatkozat kiemeli, hogy az Egyesült Államok megsérti a Vietnamról és Laoszról kötött genfi egyezményeket és ezzel komolyan veszélyezteti a világbékét. A Belga Kommunista Párt elnöke az NDK politikusaival ZSUZSI B

e tárgyalt Berlin (CTK) — Ernest Burnelle, a Belga ' Kommunista Párt elnöke, Albert de Coninck és jozef Turf, a po , litikai bizottság tagjai Berlinben Albert Nordennal és Herbert Warnki kai. Németország Szocialista Egységpártja politikai bizottságának tagjai val tárgyaltak. Amint közölték, a tárgyaláson elsősorban a békéért folytatott harc kérdései, az NDK politikája, a két német állam közti kapcsolatok problémája, az NDK politikai és gazdasági fejlődése, valamint a kommunista világmozgalom kérdései kerültek ipegvitatásra. Stuckbuliiiban hatalmas békemenetet rendeztek A tüntetők nagygyűlésen észak-európai atoinfegyvermentes övezetet és az atombombák betiltását követelték a kormánytól. (CTK felvétele) Fészekrakás ©költözésünk után a házban ellenséges hangulat fogadott. Mindenkinek volt jelöltje a lakásra. A házmesterné a lányát szerette volna beköltöztetni, a szomszédasszony a barátnéját. Senki sem köszönt. Senki sem fogadta köszönésünket. Erre mi is visszahúzódtunk. Sckat jártunk el hazulról A rádiót is csak csendben hallgattuk, nehogy okot adjunk a még nagyobb ellenszenvre. Aztán megszületett Zsuzsi. Egy hét múlva édesanyjával hazajött a klinikáról. Elfelejtettem figyelmeztetni, hogy haragusznak ránk a házban: Csitt! O viszont még nem tanulta meg, mikor van éjszaka és mikor nappal. Egész éjjel bömbölt. A házban nagyon vékonyak a t'alak, mi is halljuk, ha szidják a szomszédban a gyerekeket. Még csak néhány napja volt otthon Zsuzsi, amikor egyik délután csöngetnek. Kinyitom az ajtót, hát egész csapat kislány áll az ajtó előtt. — Bácsi kérem, szeretnénk megnézni a kisbabát — jelentkezett a legbátrabb Zavarba jöttem. Ha beengedem őket, esetleg megijed Zsuzsi és most már napfwl is fog bömbölni, nemcsak éjjel. Ha meg nem engedem be, megsértődhetnek a kislányok és velük az anyjuk. Ajjaj. Beengedtem őket. — Bácsi, milyen pici a baba. Néni, hogy hívják a babát? jé, akkor kislány Milyen aranyos. Milyen pici és vékony a keze. tgy ment vagy negyedórát, aztán megúnták és libasorban kimasiroztak azzal az Ígérettel, hogy máskor megint eljönnek. A gyerekek ezután már köszöntek. Előbb csak a lányok. Zsuzsi első kocsizásakor találkoztunk a házmesternével Odajött hozzánk. Megnézte „a ház legfiatalabb lakóját" Később már vízért is becsengetett, ha elfogyott neki lépcsőmosáskor. A házbizalml választásakor beüzentek értem is és bevettek a ház körüli tisztogatást végző brigádba. A ház befogadott bennünket. Karakter Tsuzsi áll a csatatéren. Körülötte szétdobált folyóiratok, kockák, mackók. Büszkén áll, mint egy győztes hadvezér, és csorog az orra. Odaadom neki a zsebkendőjét: — Zsuzsi, töröld meg az orrod! Zsuzsi áll, mint a cövek. — Szófogadatlan vagy, Zsuzsi, apa haragszik rád. Látni se akarlak. — Elfordulok tőle és olvasom az újságot a heverőn. Egyszer csak érzem, hogy Zsuzsi felkapaszkodott a heverőre és ott lapul a lábamnál. Tovább tartom azonban a haragot, olvasok. Zsuzsi mögöttem csöndben piheg. Egyszer csak a pihegés egyenletessé vélik, elmélyült. Hátrafordulok. Zsuzsi búbánatában elaludt. A végén mégis övé a dicsőség, mert amikor elmesélem az esetet anyjának, annak kiperdülnek a könnyei. Szerelem M ár nem először szerelmes. Tíz™ hónapos sem volt, amikor először hírbe hozták Marcival. De ez csak olyan hajnalodó, gyengemajoránna szerelem volt. Annyi volt. hogy a kifutóban nem fért meg mással, csak Marcival. Ez az szerelem azonban csak a bölcsőde ajtajáig ért. Az utcán nem ismerték meg egymást, ha a két gyerekkocsi elment egymás mellett. Jancsi már sokkal komolyabb eset. Igaz, Zsuzsi most másfél évesnél is „idősebb" Jancsi sokkal fiatalabb. Talán két hónappal is Mind a ketten a bölcsőde harmadik osztályába járnak. Sétálni is járnak: elöl egy nővér, hátul egy néni. és egy még oldalt is vigyáz rájuk. Közbül a csemeték párosával. Zsuzsi mással nem hajlandó beállni a sorba, csak Jancsival. Keservesek a búcsúzkodások. Ha nem futunk össze az öltöztetéskor, akkor nincs baj Zsuzsi szófogadó, jó kislány. Hagyja magát öltöztetni és ürömmel indul haza. De ha mi szülők egyszerre futunk be munka után a bölcsődébe, akkor kezdődik a kálvária Az öltözőasztalon egymás mellett ülnek. Nevetgélnek, huzigálják egymás ruháját, játszanak. Kétszer-háromszor annyi ideig tart az öltözködés, mint máskor. — Zsuzsi, nyújtsd a kezed! — Zsuzsi nyújtaná is, de most épf)en Jancsi lábát ráncigálja. Sok huzavona után kikerülünk az utcára. Jancsiék balra laknak, mi jobbra. A két gyerek kézen fogva sétál ki a bölcsődéből, boldog mosollyal a pofiján. Aztán gondolnak egyet és berohannak a park füvére, utána az utca közepére. Szaladgálunk utánuk mint két vizsla. Így járunk jobbra, balra, várjuk, mikor intenek búcsút egymásnak. De arra várhatunk. Ha aztán egyikünk kifogy a türelemből, vagy az időből, kézen fogja a csemetéjét és határozottan elindul vele hazafelé, s kezdődik a szívet repesztő , sírás-rívás: — Jancsi, lancsikááá. Gyere. Hátranézek, és Jancsi valóban lohol utánunk, apja meg mögötte. Most mit csináljunk? Költözzünk össze Jancsiékkal? CSÚZI CS. FERENC MIT MESÉLT AZ UTOLSÓ SZAPI ARANY ÁSZ ?* A valóság azonban az, hogy a dunamenti embereket a szegénység vitte rá az aranymosásra Kevés volt a kereset ezen a táfon. aztán aratás után sokan nem is tudtak mit kezdeni két kezükkel, így hát szerencsét próbáltak. • Bereczki Vince A régi Időkben több falu népe foglalkozott az aranyásással így. a cslcsótak, kolozsnémaiak, medvelek, bodaktak, szapiak és mások. Szapról még ma ts azt tartfák a régiek, hogy tulajdonképpen aranyász település, mert az aranymosás volt a hajdani lakosság fö foglalkozása. Az elmúlt években felkerestem néhányszor a kis dunamenti falucskát, hogy megtudjam, mi igaz abból, amit a szájhagyomány állít. Megtudtam hogy tényleg sok aranyász került ki Szapról, bár én már csak egyetlenegy embert találtam, aki űzte ezt a mesterséget. Az idős, hajlotthátú bácsikát Bereczki Vincének hívták Apjától Bereczki Bálinttól örökölte az aranymosás mesterségét, aki annak idején gyerekfejjel fogott az aranyászáshoz, hogy sárgán csillogó szemcséket szűrjön a fövényből. Bereczki Vince a húszas évek elején, 1921-től 23-ig aranyászott utoljára Emlékezetében azonban élénken éltek az aranyász viszontagságok, a ritka mesterség érdekes mozzanatai. Elmesélte, hogy az aranyászok leginkább koratavasszal és ősszel, de ha enyhe volt a tél, ebben az évszakban ŕs munkálkodtak. Ha a szántóföldeken véget ért a dolog, nekivágtak a folyam zátonyainak, hogy szerencsét próbáljanak, pénzt csiholjanak a hordalékból Akadtak paraszt emberek, akik maguk helyébe szolgát fogadtak a földműves munka végzésére, hogy ne vesszen kárba a termés, amíg Ok a csillogó szerencsét kergetik. • A kavics színéről Amikor az aranyász útnak Indult, legelőbb ls körülnézett a Duna mentén és megválasztotta az aranymosásra megfelelő helyet Már a kavics színéről megállapította, hogy mennyi lehet benne az aranyszemcse. A kékes színű homok rendszerint jól fizetett A simább ho mokból több arany került, mint az érdes, durva hordalékból Az aranyászok előbb próA csallóközi öregek talán még emlékeznek a mondára: A Dunán innen, a mai Csal" lóközaranyos környékén élt egyszer egy tialászlegény. A legénynek a túlparton élt a babája, akit gyakran meglátogatott. A legény ilyenkor virágot tűzött a kalapjá-: hoz, amit aztán a kedvesének adott. Történt egyszer, hogy a legény virága véletle-' nü) belehullott a partmenti iszapba, ő meg otthagyta a besározódott szegfűt. Ám amikor visszatért csónakjával, csodálkozva látta, hogy a virágon aranyszemcsék ragyognak. A Duna, vize behintette, beszórta aranyporral. A legény nem volt rest, belemarkolt az iszapba, nézegette, vizsgálgatta, mosogatta s megtalálta benne az aranyat. A hír szárnyrakelt és mások is hozzáláttak az aranymosáshoz. ARANYPOR bát vettek a homokból. Merítettek egy falapátnyit belőle, s ha 70—80 aranyszemcse akadt benne, akkor megfelelt a fövény, ám ha csak 30—40 szemcsére leltek — odébálltak a folyó mentén. A megfelelő helyen csomóba lapátoltak néhány köbméter homokot és hozzáláttak a fárasztó munkához. A mesterség legfontosabb kellékét az aranyászpad, vagy más néven — az aranyászasztal alkotta. Az egyszerűbb aranyászpadot formáfa miatt „ló" nak csúfolták Az aranyászasztal méretet másfélméter hosszú és fél méter széles volt Rendszerint három lábon állt. Az egyik végében vesszőből font kosárféle, „saragla" volt, ebbe lapátolták a homokot. Ha megtelt a kosár, vizet öntöztek rá a hosszúnyelű, literes faedénnyel, a „köpöcé"-vei. A lejtős aranyász-padról a víz az asztal alatt

1 kifeszített posztóba mosta az aranyszemeket tartalmazó finom iszapot. Az aranyporzói az úgynevezett arany ász-sajtárban mosták ki a posztóból. Innen a „hibáilóba" került Ez egy közönséges fateknő. A teknőt addig-addig rázták, amíg az aranyszemcsék kl nem csapódtak az oldalára. A kicsapódott szemeket kénesővel szedték össze és golyócskákat gyúr tak belőle. Odahaza „gyócsruhá" -ba helyezték a golyócskákat, a higanyt kiszorították belőle, majd „köpűs vaskanál"-ban a nyitott tűzhely felett kisütötték. Tulajdonképpen ekkor tisztult meg telfesen az arany. A kisütött nemesfém cipóalakúvá formálódott s rendszerint hozzátapadt, hozzáégett a vaskanálhoz. A színe eleinte szürkésfehérben fátszott, majd megsárgult. 8 Ékszerész és adóhivatal A Csallóközt aranyászok a városok ékszerészeinél, aranyműveseinél értékesítették a színtiszta aranyat. A századelőn azonban már az adóhivatalba kellett vinniük értékesítés végett. Bereczki Vince bácsi például a somorjai adóhivatalba hordta szerzeményét. Az adóhivatalban minden golyócskát gondosan kettészeltek, megvizsgálták, nincs-e benne higany. Ha kénesőt találtak benne, spirituszláng felett újból kisütötték. Az Első Köztársaság idején 19 koronát fizettek a mosottarany grammjáért. Régebben, a Monarchia időszakában 30 krajcártól 5 forintig ingadozott az aranyászok napi keresete, kivételes szerencse esetén azonban többre is emelkedhetett. Nagyobbrészt azonban 16—20 Órai munkával még a napi forintot sem tudták megkeresni. Milyen történeti múltja van a csallóközi arany ászainak? Régi írások tanúsága szerint Pannóniában, a mat Dunántúlon már a rómaiak idejében ts mostak aranyat. Az 1887ben előkerült krasznat aranyrudakról megállapították, hogy aranymosásból valók és a sírmiumi pénzverde jegyét viselik. A pannóniai pénzverde tehát a Duna és a Dráva környéki aranyászok útján jutott mosott aranyhoz. Feltételezhető, hogy a rómaiaktól az avarok átvették ezt a mesterséget leszármazottaik viszont a magyaroknak és más, itt élő népneknek adták át. Így öröklődhetett az aranyászat mestersége a csallóköziekre is. Mások viszont azt bizonygatták, hogy az aranyászat mestersége Erdélyből származott el a Duna mentére, állítván, hogy az aranyász szó már Heltai Gáspár krónikájában is előfordul. • „Az ördög párnáján heverészők" Az aranymosás mestersége nagyon nehéz és hálátlan volt. Mint a bibliai Keresztelő Jánosról, az aranyászról ts el lehetett mondani: „Párnája kő, takarója a cstllagos ég." Mint már említettem, megerőltető munkát végeztek és sokszor 20 órát is robotoltak naponta. Különösen akkor vált emberfelettivé a munka, ha az aranymosót sürgette, szorította az áradás veszélye. Mégis, sokan dologtalan, mihaszna embereknek tartották az aranyászokat. Bizonyos, hogy náluk ls előfordult a korcsmázó, könnyelmű ember, vagy a más szerencséjére szemel vető orvaranyász. Az ilyeneket csallóközi nyelven: „Az ördög párnáján heverésző"-nek hívták. • „Mindig rongyos az aranyász" Az öreg Bereczki bácsi elmesélte, hogy kéthárom hétig is távol voltak hazulról — egyhuzamban. Ilyenkor tehetségük szerint feltarisznyáztak, élelmet és főzéshez alkalmatos eszközöket vittek magukkal és megépítették a „nádsellenc" -bői való kunyhót. Tulajdonképpen nádból vagy vesszőből készült o^r négyzetméteres sövény falról van szó, amr.yből két ágasja segítségével kunyhót lehet rögzíteni. A kunyhó előterében az aranymosók megjelelő tűzhelyet építettek és napközben itt sütöttek, főztek. Gyakran még dunyhát is hoztak magukkal, hogy kényelmesen, meleg ben tölthessék el a rövid pihenőidőt. Az időjárás azonban eléggé szeszélyes a Duna mentén. Sokszor hideg zápor, felhőszakadás zúdult a nomádok nyakába. De az áradás hideg hulláma ls végigcsapott rajtuk/ hogy kezük-lábuk belé gémberedett. De az aranyászoknak tűrniük kellett az idő mostohaságát, hiszen nem térhettek kt előle. Tovább gugyorogtak hát a homokparton, sokszor éhezve, jázva a szűkös keresetért. Nem csoda hát, ha így szól az aranyászokról máig fennmaradt szállóige: „Ritkán száraz a halász, sokat fárad a vadász, de mindig rongyos az aranyász" —das— Ül SZŐ 10 * 1964. május 30.