Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-30 / 149. szám, szombat

Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) vetésterületére ls. Jó termés mellett ennek kedvező hatása lesz majd az élelmiszerellátásra. Körülbelül 50 mii lió koronát szánunk az anyasági sza badság meghosszabbítására, 330 millió koronát tervezünk az egységes íöldművesszövetkezetek tagjainak csa ládi pótlékára, több mint 100 millió koronát irányozunk elö egyes alacsony nyugdíjak felemelésére és a mezőgazdaságban a nyugdíjbiztosítás módosítására. Ezek az adatok a folyó évre vonatkoznak. A további években nagyobb összegekre lesz szükség, tekintve, hogy az említett módosításokra szükséges pénzt egész éven át fizetni kell. Tagadhatatlan tény, hogy életszínvonalunk továbbra is a legmagasabbak egyike a világon. Ennek bizonyítéka egyebek közt a legfontosabb élelmiszerek vásárlásának állandó növekedése. A dolgozók ez év első negyedében a múlt esztendőhöz viszonyítva 3 százalékkal több húst és hústerméket, 106 százalékkal több baromfit, 11 százalékkal több vajai, 42 százalékkal több tojást stb. vásá roltak. A nép anyagi és kulturális életszínvonala emelkedésének biztosltásár i • • rr • w val, gazdaságunkban az ú) szervezési és vezetési kapcsolatok kiala kításával összefüggésben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy fokozatosan lerövidítjük a munkaidőt. Ezt a feladatot a fárasztó munka figyelembevételével oldjuk meg. Gondolunk a közszolgáltatások valamennyi fajtájának fejlesztésére is. A rendelkezésünkre álló eszközök megfontolt alkalmazásával, főként a rugalmasabb bér- és árpolitikával ezen a téren sok minden megoldható. A lakásszövetkezetek révén a dolgozókat hathatósabban bekapcsolhatjuk a lakásprobléma megoldásába. Sok a javítanivaló a lakásalap karbantartásának megszervezése terén is. Rugalmas szervezéssel ez összes gazdasági lehetőségek kihasználásával a kereskedelemben és a dolgozók ellátásában észlelhető fogyatékosságok nagy részét is el lehet távolítani. A párt Központi Bizottsága és a kormány következetesen megoldja a sürgető problémákat, és fokozatosan új intézkedéseket foganatosít, amelyek hatása előbb vagy utóbb kedvezően megnyilvánul. Annak érdekében, hogy ezek az intézkedések hatásosak [ legyenek, végrehajtásukat rendszere• sen ellenőrizni kell. A népgazdaság fejlődése valamennyi dolgozó Ugye Elvtársak, a termelés minőségi oldalát érintő és a népgazdaság fejlesztésében a nagyobb hatékonyság elérésével kapcsolatos számos, nyílt problémát meg lehet oldani a jövő évi terv előkészítése során. A januári plenáris ülés határozata alapján kidolgozták népgazdaságunk 1965. évi fejlődésének fő irányait, és áprilisban a Központi Bizottság elnöksége elé terjesztették. Az előzetes tervjavaslat kidolgozása lehetővé tette, hogy időelőnnyel megítélhessük, és idejében megszervezhessük azoknak a feltételeknek a kialakítását, amelyeket népgazdaságunk jövő évi fejlesztése megkövetel. Célunk az, hogy elsősorban a hoszszú termelési előkészítéssel dolgozó iparágak közti kapcsolatokat állandósítsuk, s a tervvel kapcsolatos további munkát úgy irányítsuk, hogy november végén jóvá lehessen hagyni az állami tervet. A jövő évi fejlődés alapvető irányelvei abból a feltételezésből indulnak ki — és ez nem is képzelhető el másképpen —, hogy az idén maradéktalanul megvalósítjuk mind a mennyiségi, mind a minőségi feladatokat, s betartjuk a termékek megszabott választékát. A tervezés jelenlegi és egész további szakaszában qélszerűen ki kell használni az időelőnyt arra, hogy a vállalatokban és a minisztériumokban gondosan megszervezzék a dolgozók részvételét a szabad tartalékok felhasználásában. Az is fontos, hogy a termelési program biztosítása, a szállítói-átvevői kapcsolatok elmélyítése, és a hatékony beruházási építkezés idejében történő előkészítése mellett kidolgozzák a termelésben a tudományos és műszaki ismeretek alkalmazására vonatkozó intézkedéseket, és megállapítsák hatásukat a munkatermelékenység növelésére és az önköltségek csökkentésére. Ezzel kapcsolatban szükséges továbbá, hogy megkezdjük új, korszerű ťermékek gyártását, s megjavítsuk a termelés szerkezetét az üzemekben és az egész népgazdaságban Elsősorban ezekre az akciókra kell összpontosítani erőforrásainkat. A Központi Bizottság elnöksége nemrégen megtárgyalta az Állami Tervbizottság mérlegelését népgazdaságunknak az 1966—-1970-es években történő fejlesztéséről. Ennek részletes kidolgozása most tovább folyik. E munkák során az eddiginél lobban kihasználják az egyes ipar ágak fejlesztésének műszaki-gazdasá gi koncepcióját, amelyet a tudomá nyos és műszaki dolgozók széles kö rű részvételével dolgoztak ki. A koncepciók a XII. kongresszus lrányvo na la alapján kitűzik a népgazdaság szerkezeti módosításának konkrét programját, s a tudományt és a tecli nikát illetően megszabják a népgaz daság legfontosabb gazdasági feladatait. Már kibontakozott ezen a téren bizonyos távlat. Egyéb kérdéseket is feldolgoztak már, többek között a nyersanyagalap problémáját és hasonlókat. Az Állami Tervbizottság mérlegeié sének értékelése megmutatta: elérkezett az ideje annak is, hogy a népgazdaság távlati fejlesztésének kidolgozásába bekapcsolják a dolgozók széles körét. Ebbe a munkába most számottevően be kell kapcsolódniuk a temelési vállalatoknak is. A mérlegelés alapján lényeges változásra kerül sor az ipar szerkezetében. A gépipar továbbfejlesztése mellett gyorsabb ütemben épül majd a vegyipar, amelynek segítségével megoldhatjuk a népgazdaság kiterjedt kemizálását. Népgazdaságunk műszaki fejlődésének előrehaladásában ez a két iparág döntő jelentőségű. Dolgozóink munkája nagymértékben befolyásolja majd a mezőgazdaságban, a közszükségleti iparban, az építőiparban és a közlekedésben is a hatékonyság növekedését. A gépiparban és a közszükségleti iparban nagyarányú technikai átépítéssel és korszerűsítéssel számolunk. Feldolgozó iparunknak fel kell készülnie arra, hogy nem számíthat új munkaerőforrásokra, ezért a termelést csakis a munkatermelékenység növelése alapján lehet tovább bővíteni. Az építőiparban fel kell számolni a munkák nagy szétforgácsoltságát, és alaposan ki kell használni a munká gépesítését. A közlekedésben gyakorlatilag teljesen át kellene térnünk az elektromos és Diesel-motoros vontatásra. A mérlegelésben a mezőgazdaságot illetően megnyilvánulnak az Ipar színvonalára emelésének fő irányai és feltételei. Az egész köztársaság fejlődéséhez viszonyítva gyorsabb ütemben növekszik majd Szlovákia ipari termelése. Néhány további kerületben is biztosítani fogjuk az ipar lényeges fejlesztését, hogy a helyi feltételek kihasználásával, a társadalmi érdekek és a mezőgazdasági termelés szükségleteinek szem előtt tartásával fokozatosan kiegyenlítsük a köztársaság valamennyi kerületének színvonalát. Népgazdaságunk fejlesztésének és a nép életszínvonala emelkedésének ügye dolgozó népünk, munkásosztá lyunk kezében van. A Központi Bi zottság elvárja a pártszervezetektől, hogy működési körzetükben felülvizsgálják, miképpen készültek fel e komoly feladatok végrehajtására, s aktívan részt vesznek e munkák elvégzésében és értékelésében. Az 1970-ig terjedő terv előkészítése egybekapcsolódik a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztésével, a nemzetközi szocialista munkamegosztás továbi elmélyítésével, főként pedig gazdaságunk és a testvéri Szovjetunió gazdaságának közelebb hozásával. A nemzetközi szocialista munkamegosztás alapelveinek érvényesítése, amit az 1962 •júniusában tartott moszkvai értekezleten fogadtak el, megmutatja a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés bővítésére irányuló őszinte törekvésünket, s azt az igyekezetünket, hogy ezt az együttműködést gazdaságunk és az egész szocialista rendszer gazdasági erejének fejlesztésére használjuk fel. Ezáltal teljesítjük a proletár nemzetköziségből eredő kötelességünket abban a békés küzdelemben, amely a világon a szocializmusnak a kapitalizmus feletti győzelemért folyik. Az ideológiai és a kulturális élet jelenlegi helyzete Elvtársak, engedjék meg, hogy az üzemi pártbizottságok elnökei konferenciája összehívásának lehetőségét kihasználjam az ideológiai és kultúrpolitkai szakasz — ahogy most a felépítményt Ü] SZÖ 4 * 1964. május 30. nevezzük — jelenlegi helyzetének megítélésére. Meg akarjuk tárgyalni azt, hogyan fogja a párt ezen a szakaszon fejleszteni pártunk aktív felsoraokzását a XII. kongressus irányvonalának megvalósítására. Ki akarom fejteni a Központi Bizottság nézetét azokkal a kérdésekkel kapcso latban, amelyek a párt becsületes tagjait nyugtalanítják, s azt, hogy mit tesz a Központi Bizottság ezen a területen. Ezzel egyszersmind reagálni akarunk a járási és a kerületi konferen ciákon elhangzott bíráló megjegyzésekre. A funkcionáriusok ezeken a konferenciákon jogosan rámutattak arra, hogy ideológiai-kulturális frontunk egyes dolgozóinak fellépésében olyan jelenségek észlelhetők, amelyek távol állnak a párt és a szocializmus alapelveitől, s amelyekkel határozottan szembe kell szállni A Központi Bizottság teljesen helyénvalónak tartja ezeket az elvtársi figyelmeztetéseket. Ezek megegyeznek saját értékelésével, amellyel az ideológiai felépítményben tapasztalható fogyatékosságokra, gyenge pontokra, politikai és ideológiai hibákra tekint. E dolgok részletes elemzésében arra kell törekednünk, hogy helyesen osztályozzuk őket, s a XII. kongreszszus programja mögött álló minden erőt a helyzet megjavítására összpontosítsunk, amint ezt pártunk Központi Bizottsága kidolgozta és megvalósítja. Ismeretes, hogy a XII. kongresszuson világosan kitűztük a szocialista társadalmunk továbbfejlesztésével kapcsolatos alapvető, ideológiai öszszefüggéseket, meghatároztuk a párt eszmei-nevelő munkájának fő irányait és a nevelőmunka valamennyi eszközének feladatait, s kifejeztük azt a reményünket, hogy e feladatok tel jesítésében ideológiai és kulturális dolgozóink aktívan részt vesznek Elsősorban azt mondtuk, hogy a dolgozók szocialista öntudatosságának magasabb színvonalra emelése a marxista—leninista elmélet és gyakorlat céltudatos alkotó fejlesztésétől és szocialista ideológiánk tisztaságától függ. Ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban áll a két fronton folytatott következetes harc szükségessége: az egyik oldalon határozottan el kel! távolítani életünkből a dogmatizmus visszamaradt csökevényeit, s be kell végezni a személyi kultusz időszaka valamennyi következményének felszámolását; a másik oldaion fel kell lépni a revizionista nézetek feléledése és a burzsoá Ideológiákkal való megbékélésre törekvő irányzatok ellen. Szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének teljes megértése, amelyet sokoldalúan kidolgozott a XII. kongresszus, magában foglalja és feltételezi a dolgozók tudatában végbemenő szakadatlan változást a szocialista társadalom szükségleteinek fele lősségteljes megértése szellemében valamint a szocialista egyéniség harmonikus fejlődését. Ez a folyamat áthatja társadalmunk életének minden szakaszát, s bonyolultságával sokkal igényesebb, mint a gazdasági terüle ten végbement előző változások. Ez azt jelenti, hogy hatást gyakű rol a kommunista munkaerkölcs kialakítására, a társadalmi érdekek megértésére és érvényesítésére, a szo cialista együttélés alapelveinek fejlődésére, a proletár nemzetköziség alkotó értelmezésére és az emberek, főként a fiatalság szocialista nevelésének további oldalaira. Nagy igényeket támaszt abban az értelemben is, hogy a szocialista társadalom kapcsolataiban végbemenő változásokat nemcsak a hazai helyzet figyelembevételével ítéljük meg, hanem mindazzal összefüggésben, ami határainkon túl történik. A XII kongresszus Irányelvei világos távlatot nyújtanak a párt ideológiai munkája minden szakaszának, kötelező tartalmat ad nak neki, s a pártszervezetek és min den egyes kommunistának tág teret adnak az alkotó szellemű, sablonmentes gondolkodásra és cselekvésre. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a XII. kongresszus után az ideológiai munka szakaszán nem került sor a várt és szükséges javulásra. Sőt, a XII. kongresszus irányelveinek megvalósítására irányuló offenzív felsorakozás helyett ideológiai téren bizonyos egy helyben topogás és tanácstalanság mutatkozott, a múlt évi áprilisi plénum után pedig a személyi kultusz leküzdésével kapcsolatban a szocialista társadalom életének alap elvei elleni támadásokra is sor került. Önök előtt Ismeretes már, hogy éppen ezért kellett közbelépnie magának a pártvezetésnek, melynek megbízásából Košicén megmondtam, s azután más elvtársak is nyíltan kimondták a párt állásfoglalását azok címére, akik a személyi kultusz elleni harc ürügyén lebecsülték a párt szerepét a szocializmus építésének időszakában, támadták a párt jelenlegi politikáját és a Központi Bizottságot. Világosan megmagyaráztuk, hogy a személyi kultusz praktikáinak felszámolásáért, a lenini elvek teljes ér vényesítéséért vívott döntő harcnak, ennek az egész folyamatnaik, melyben fölszámolunk mindent, ami elavult, s ugyanakkor szabad folyást enge dünk minden haladó, a szocializmus :egyéí>en fogant új gondolatnak, előkészítője és vezető tényezője a párt, a pártszervek, a funkcionáriusok és egyszerű párttagok, akik áldozatos munkájukkal tettekké változtatják a XII kongresszus irányvonalát. Ezt kimondtuk már közvetlenül az SZKP XX. kongresszusa után, s így visszautasítottuk azokat a nézeteket, ame lyek szerint a XX. kongresszus tanulságai nem vonatkozhatnak a ml pártunkra, s azokat a törekvéseket is, amelyek a XX. kongresszus tanul ságaival visszaélve arra irányultak, hogy opportunista-revizionista vonalat erőszakoljanak pártunkra. A Központi Bizottság 1963. évi szeptemberi ülésén levontuk a tanulságokat nemzetgazdaságunk irányításának hiányosságaiból, valamint a személyi kultusz időszakában elkövetett hibákból és az ideológiai szakaszon tapasztalt hiányosságok felmérése alapján megtettük a megfelelő káderintézkedéseket. A párt központi szervei mellett az új koncepció jegyében létrehoztuk a Központi Bizottság segédszerveit, többek között az ideológiai bizottságot. A Központi Bizott ság decemberi ülésén aztán átfogó kritikai elemzésnek vetettük alá az ideológiai fronton kialakult helyzetet, s ugyanakkor ismételten hangsúlyoztuk a párt ideológiai tevékenységének fő feladatait. A XII. kongreszus irányvonalának konkretizálásában a párt ideológiai munkájának egyes szakaszait illetően a plenáris ülésen ahhoz a lenini elvhez igazodtunk, hogy a burzsoá ideológiával való megbékélés elleni harc megalkuvás nélküli elveinek megfő galmazása és a harc sikeres volia éppen az eszmei-nevelő munka fel adatainak hatékonyságától és a meg valósításukhoz vezető helyes út kijelülésétől függ. Ha ebből a szempontból értékeljük a decemberi plenáris ülés eredményeit, megállapíthatjuk, hogy a XII. kongresszus tanulságai szerint helyes irányba tereltük a párt ideológiai munkájának megjavítását célzó törekvéseinket, helyes irányt szabtunk az ideológiai munka szakaszán működő szerveknek és kultúrpolitikai tevékenységüknek. Bizonyára egyetértenek azzal az állításommal, hogy a pártszervek és az egyes szervezetek helyeselték a decemberi plenáris ülés határozatait, de megvalósításuk a pártéletben és az egész társadalomban nagyon lassú és késedelmes folyamat. Ilyen értelemben sajátosan kedve zőtlen helyzet alakult ki néhány ideológiai és társadalomtudományi intézetben, kulturális intézményekben és kultúrpolitikai lapok szerkesztőségeiben, ahol a CSKP KB ideológiai plenáris ülésének irányvonalát kelletlenül valósították meg és kommunisták nem fordultak erélyesen szembe a különféle, gyakran elvtelen, külföldről importált liberális nézetekkel és elképzelésekkel. Ezek a törekvések különösképpen a bratislavai kultúrpolitikai lapokban, néhány tudományos és kulturális intézményben kaptak erőre. Ezért, elvtársak, szeretnék rámutat ni arra, milyen lépéseket és milyen intézkedéseket tett a Központi Bizottság a helyzet megjavítására. Arról van szó, hogy továbra is elvszerűen járjunk el a jelenségek megítélésében, és kellő érzékkel támogassuk az egészséges és pártos törekvéseket, amelyek hibáik ellenére is a szocialista társadalom fejlődését akarják támogatni. Ugyanakkor vessünk véget az olyan törekvéseknek, amelyeket nem lehet összeegyeztetni a párt politikájával és a szocialista társadalom elveivel. Ügy vélem, elsősorban arra van szükségünk, hogy határozottan leszögezzük a párt állásfoglalását, és ne hagyjunk semmi kétséget afelől, hogy következetesen a két fronton vívott harc lenini elve szerint, a baloldali dogmatizmus és a jobboldali opportunizmus elleni harc elve szerint igazodunk az alkotó marxizmus— leninizmus továbbfejlesztésében. Ma a nemzetközi kommunista mozgalomban a legnagyobb veszélyt a dogmatizmus, a szektás törekvések jelentik, amelyek a KKP vezetőségének politikájában a szakadár, egységbontó törekvésekkel, a személyi kultusz módszereivel, trockista kispolgári nézetekkel és a fajelmélettel párosulnak. Ebben a tekintetben pártunk következetesen teljesíti nemzetközi kötelezettségeit és a SZKP oldalán harcol a nemzetközi kommunista mozgalom lenini irányvonaláért. Biztosíthatjuk pártunk egész tagságát, hogy nálunk senki nem arat babért, aki azt hiszi, viszi valamire, ha a viszahozhatatlan múlt nevében dogmatikus és anarchista nézetek alapján kétségbevonja pártunk irányvonalának helyességét s egyetértésünket az SZKP XX. és a CSKP XII. kongresszusának tanulságaival és azok alkalmazásával országunk feltételei között. Hazai feltételeinket tekintve nyugondtan állíthatjuk, hogy a XII. kongresszus irányvonalának következetes betartása szilárd biztosítéka a dogmatizmus bármiféle megnyilvánulása elleni harcnak és sikeres leküzdésének, s a pártnak az utóbbi tíz évben folytatott politikája elegendő kezesség arra, hogy a személyi kultusz idején alkalmazott módszerek alkalmazásának, azok újbóli megismétlődésének még a lehetősége ls ki van zárva. Kérlelhetetlenek leszünk az ellenkező előjelű dogmatizmus minfenféle megnyilvánulásával szemben is, mert tény, hogy az ideológiai és kulturális szakaszon dolgozók közül jó néhányan elvetették a sulykot. Hogy ne csak általánosságban beszéljek. példaképpen felhozom, hogy a közelmúltban az egyik aktív „antidogmatikus" arra a következtetésre jutott, hogy manapság némely fogalom háttérbe szorult, túlságosan is az osztály fogalmában gondolkodunk, ugyanakkor megfeledkezünk a nemzet fogalmáról, az egymással szembenálló táborok fogalmában gondolkozunk és megfeledkezünk a világ fogalmáról. Ez szemmellátható revizionizmus, hamisan értelmezett humanizmus és naiv pacifizmus. S bizony nem ez az egyetlen ilyen eset. Ismételten és nyíltan kimondjuk, hogy jelenlegi helyzetünkben a hasonló revizionista és liberális törekvések jelentik a legnagyobb veszedelmet, s azért minden megnyilvánulásuk elleni harc, és a burzsoá ideológiának a mi életünkbe való becsempészésére irányuló törekvések elleni küzdelem pártunk egész politikai és ideológiai tevékenységének kulcsfeladata Tudatában kell lenni annak, hogy míg a világ táborokra oszlik és világméretekben fennállnak az antagonisztukus osztályok, megalkuvás nélküli harcot kell vívni a burzsoá ideológia ellen. A fentebb említett nézetek hirdetése az imperialista körök törekvéseit támogatja, amelyeknek az a céljuk, hogy a szocializmus vereségét előkészítsék, hogy a szocialista országi kat elfordítsák a Szovjetuniótól, s lemondjanak a szocialista fejlődés útjáról. Ha a „nemzet fogalmában" kellene gondolkodnunk, ez annyit jelentene, hogy a müncheni áruláshoz hasonlóan országunk és nemzeteink sorsát a tőkés hatalmak döntésére bízzuk. S ez a legjobb esetben is a harc feladását jelenti. Ismételten hangsúlyozom, hogy minden politikai ténykedésünk alapja osztályfelfogásunk, a munkásosztály és a dolgozók világnézete, a tudományos szocializmus. Szocialista társadalmunk fejlődésének alapja továbbra is a szocialista demokrácia elmélyítése. Jellemző vonása mégis az osztályfelfogáson alapuló törekvések, bár az össznépi állam építése és megerősödése során a népi egység kialakulásával párhuzamosan fokozatosan gyengülnek majd s végül elhalnak. Ennek a fejlődési útnak politikai alapja a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség szövetsége. A népi egység folytonos erősítésével, az osztálykülönbségek megszüntetésével, az egész nép kulturális színvonalának emelésével, s a szellemi és fizikai munka közötti ellentét fokozatos megszüntetésével új társadalmi viszonyokat hozunk létre és megteremtjük az új államiság fejlődésének feltételeit, mely végül is össznépi formát ölt. Igaz, hogy ezt a fejlődést nem szakíthatjuk el a nemzetközi helyzet alakulásától, mely saját helyzetünk megítélésében továbbra is fontos szerepet játszik. Pártunk, mint a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség képviselője ezt sose tévesztheti szem elől, és mindig résen lesz, hogy szocialista fejlődésünk a marxizmus—leninizmus elveihez igazodjék, és ne zavarják meg revizionista vagy egységbontó törekvések. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy abbahagyjuk a harcot a dogmatikus kényelemszeretet és felfuvalkodottság maradványai, vagy a bürokrácia ellen, a kritikával szemben tanúsított szektárius magatartás vagy a dolgozók jogos követeléseinek semmibevevése ellen. Mindig ahhoz az elvhez igazodunk majd, hogy a párt ereje és befolyása csak növekedhet, ha helyes politikájával és rendszeres meggyőző munkával megnyeri a dolgozók támogatását, ha nap-nap után megszerzi a beléje vetett bizalmat, lehetővé teszi az építő kritika fejlesztését, mely kiküszöböli a hibákat és hiányosságokat. Természetesen, ezt kissé más szemmel nézzük, mint azok, akik körülbelül ilyen stílusban fogalmazzák meg a választ a kritiká(oFlytatás az 5, oldalon) t