Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-30 / 149. szám, szombat

( Äntonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) telmiség két baráti osztálya alkotja. Ezzel történelmi célt értünk el: — győzött hazánkban a szocializmus. Ha a népgazdaság fejlődését attól az időtől értékeljük, amikor a párt magára vállalta a felelősséget köztársaságunk további társadalmi fejlődéséért, méltán lehetünk büszkék az eredményekre. Az ipari termelés volumene a háború előttinek több mint 4,6-szorosára nőtt. A társadalmi össztermék a legutóbbi 15 év alatt 2,9-szer nagyobbodott, ami persze azt jelenti, hogy jelenleg háromszor annyi anyagi érték áll rendelkezésünkre, mint 1948-ban. A nemzeti jövedelem azonos Idő alatt 2,6szeresére gyarapodott. A párt rendszeres, céltudatos politikát fejtett ki a nép élet- és kultu rális színvonalának emelésére. E téren világviszonylatban az elsők közé küzdöttük fel magunkat. Az egy lakosra jutó személyi fogyasztás az elmúlt tizenöt év alatt 90 százalékkal nőtt, még gyorsabban emelkedett a társadalmi fogyasztás és a lakosság általános reáljövedelme. A szocialista Csehszlovákia ma azok közé az országok közé tartozik, amelyekben anyagi és kulturális téren egyaránt magas a dolgozók életszínvonala. Mint a XII. pártkongresszuson, ma is méltán állítjuk előtérbe az ered ményeket, de ezzel semmiképpen sem akarjuk gyengíteni a tapasztalatok és az eredmények kritikai értékelésé.t Nem leplezzük, hogy az utóbbi időben az ország gazdasági fejlődésében a külterjesség jutott túlsúly ba, s főként az utóbbi években egyszerre számos termelési és egyéb probléma és fogyatékosság tornyosult az irányításban, ami nagy gazdasági nehézségeket okozott. Ezeket fokozatosan és céltudatosan meg kell oldanunk és ki kell küszöbölnünk. Nyíltan megmondtuk, miben voltak e nehézségek okai, milyen mértékben hatottak külső, a maguk Idejében objektív okok, s milyen mértékben látszottak szerepet saját hibáink és fogyatékosságaink. Mindenesetre sok tanúiságot vonunk le a múltból, s a jövőben gondosabban tervezünk szervezünk, Irányítunk és főként gazdálkodunk majd. Az alapos elemzésből a XII. kongresszus is levonta a tanulságokat, amelyeket társadalmunk továbbfejlesztésének pártprogramja 11 pontban rögzített. Ezek a programpontok fejozik ki politikánk fő irányzatát, amelynek célja minőségi változások elérése gazdaságunkban, az irányítás módszereinek javítása, az ipar, a mezőgazdaság és a többi gazdasági ág fejődésének szerkezeti és szervezeti átalakítása, valamint a dolgozók életszínvonalának további emelése. A Központi Bizottság azonnal hozzálátott a kongresszuson vitatott ége tő problémák céltudatos, rendszeres megoldásához, és tavaly s az idén is több plenáris ülésen foglalkozott velük. Elvtársak! Mint tudják, a XII. kongresszus feladatukká tette, 1963-ban, hogy járuljunk hozzá a nehézségek leküzdé séhez, és teremtsünk szilárd bázist a következő évekre. Sajnos 1962-ben a kemény tél, továbbá az iparban, a közlekedésben és az építőiparban várt eredmények el nem érése a források és a szükségletek közötti feszültség további fokozódásához és az eredeti tavalyi előirányzatok nem teljesítéséhez vezetett. Ezért a Központi Bizottság 1963 május végén foglalkozok a helyzettel, s az 1963. évi terv teljesítésének és az 1964-es terv előkészítésének tevékeny segítségére szólította fel a pártot és a dolgozókat A dolgozók támogatták a párt felhívását, továbbá azt a felhívást is, hogy egymilliárd koronával teljesítsék túl a gazdaságilag kivánt termékek termelését. Ennek köszönhetjük, hogy a múlt év második felében sikerült leküzdenünk az első hónapok váratlan következményeit, s végül általában teljesítettük az évi állami népgazdaságfe|lesztést tervet. A Központi Bizottság az Idén már két plénumon foglalkozott a gazdaságfejlesztési problémák megoldásával Újra felhívom a figyelmet a januári plénum határozatára, amely a tavalyi májusi plénum után ismét mozgósítja társadalmunk erőit a XII kongresszus határozatának végrehajtására A januári plénum határozaté nak lényege aktív intézkedések foga natosítása az idei terv teljesítésére, főként a „termelékenység — minő ség" jelszó megvalósítására. Elvtársak! Ez jó határozat, s az idei terv teljesítés eredményei azt mutatják hogy végrehajtásának gyümölcseit máris érezzük. Ezért újból elővesz szük ősszel valamennyi párt- és gazdasági szervben értékeljük a határozat teljesítését. Mérlegeljük, ki mivel és hogyan járult hozzá a határozat megvalósításához. A Központi Bizottság az idén márciusban — ugyanúgy mint tavaly tavasszal — megtárgyalta az idei mezőgazdasági feladatok teljesítését, és további konkrét intézkedéseket dolgozott ki, melyek távlati jelentőségükkel egy másik feladat teljesítésére is hatnak: a mezőgazdaság érje el az ipar színvonalát. Azért említjük ezeket a főbb kérdéseket, amelyekkel a XII. kongreszszus után a központi bizottság ülésén foglalkoztunk, hogy világosan kitűnjék, a Központi Bizottság megfontoltan és rendszeresen feldolgozza és alkalmazza a XII. kongresszus irányelveit. Azért ls említjük ezt, mert egyesek nem akarják látni eddigi fejlődésünk általában pozitív oldalait, a kákán is csomót keresnek, a hibákat alapvető tényezőkké minősítik, hogy sötéten ábrázolhassák eddigi fejlődésünket. Pártunk Központi Bizottsága természetesen örömmel fogad minden kezdeményező, építő javaslatot, vála mint a népgazdaság fejlesztésének problémáihoz fűzött minden bíráló megjegyzést. A XII. kongresszus óta sokat tettünk annak érdekében, hogy kibontakozhassék a tudósok, a gaz dasági és politikai szakemberek, a dolgozók részvétele a gazdasági problémák megoldásában. Egyet azonban nyiltan meg kell mondanunk: aki — bár jószándékkal — csupán rámutat a hibákra, de nem tud, vagy nem akar felelősségteljesen és a reális lehetőségek tekintetbevételével gyakorlati javaslatokat tenni a gazda sági hibák leküzdésére, kibújik a felelősség alól, és rossz szolgálatot tesz a pártnak és a népnek. Szándékosan hangsúlyozom: gyakorlati javaslatokra van szükségünk, azaz olyanokra, amelyek a szocialista társadalmunk jelenlegi helyzetének, lehetőségeinek és jövőbeni szükségleteinek alapos ismeretéből indulnak ki. Sok bíráló — köztük néhány közgazdász — azonban nagyon elvont területeken mozog Azt hiszem, egyes gazdasági dolgozók jelenlegi álláspontjára találóan illik Lenin közeli munkatársának, a GOELRO-terv szerzőjének, Kzsizsanovszkij akadémikus mondása: „ ... Elkerülhetetlenül két fronton kell küzdenünk: az egyik oldalon a prakticista opportunizmus ellen, amely ideiglenes, azonnali előnyökért a szocialista építés leglényegesebb távlatait is kész feláldozni, a másik oldalon pedig az olyan kalandor törekvések ellen, amelyek figyelmen kívül hagyják a gazdasági átalakulás egyes szakaszainak elkerülhetetlen folyamatosságát. Küzdenünk kell a gazdasági tevékenység igazi dialektikus értelmezésétől való elszakadás ellen." Gazdaságunk új szervezési és irányítási rendszerének előkészítése Elvtársak! Fontos, hogy valóban vetkező időszak tervét idejében kell tudományos, de egyszersmind polití kai felelősséggel és reálisan kezeljék a dolgokat. Most ez leginkább a népgazdaság irányításának problémáira vonatkozik: erről az utóbbi időben sokat vitatkoznak a központi hivataloktól a vállalatokig. Elvtársak! Mindenekelőtt meg szeretném mondani, hogy a Központi Bizoltság rendszeresen foglalkozik az irányítás és a szervezés tökéletesítésének kérdéseivel. Számos intézkedést tett a központi vezetés erősítésére és az úgynevezett decentra lizálás súlyos következményeinek helyrehozására. Mint tudják, most a Központi Bizottság elnökségének vezetésével előkészületek folynak a népgazdaság új szervező és irányító rendszerének kidolgozásán. A párt száméra az a fontos, hogy az irányítás valóban szocialista ésszerűsítésére irányuló törekvések következetesen a demokratikus centralizmus elvéből induljanak ki, és a gyakorlalban két. szempontból alkossanak egységet: Az irányítás módszereinek felülvizsgálása gazdaságunk belső és külső kapcsolatainak helyzetéből, valamint az előttünk álló feladatokból, ne pedig ideális viszonyokhoz idomított eszményi példákból induljon ki. A gazdasági életnek minden fejlődési szakaszban megvannak a maga sajátos problémái, amelyeket megfelelő módon kell megoldanunk. Ezért helyesnek tartjuk, hogy az irányításban és a szervezésben történő változásokat jól egybehangolja a jövő évi és a készülő 1966—1970. évi távlati tervvel. A változtatásoknak elsősorban a XII. kongresszus határozatából következő fő tervfeladatok megoldását kell elősegítenünk. Másodszor azt a célt kell követnünk, hogy az irányítás valamennyi eszköze fokozatosan összefüggő rendszert alkosson, amelyben a távlati és a folyamatos tervek összeállításának módját és megvalósítását jól megfontolt anyagi érdekeltségi rendszer, a kádermunka módszerei, s nem utolsósorban a szocialista társadalom javára végzett munkában kibontakozó politikai és erkölcsi tényezők fogják hatékonyan támogatni. Az Irányítás és a szervezés jelenlegi kapcsolatai több vonatkozásban már ma sem felelnek meg a népgazdaság intenzív fejlesztésének, ami a mi irányzatunk. Ezért a Központi Bizottság úgy irányítja e kapcsolatok tökéletesítésén végzendő munkát, hegy gazdaságunk valamennyi ágában elősegítsék a XII. kongresszus irányelveinek érvényesülését. Mindenekelőt' a korszerű technika érvényesülését, a termékek kiváló minőségét, a legnagyobb fokú gazdaságosságot és a társadalomnak valóban szükséges termékek gyártását kell biztosítanunk. Az a véleményünk — és szeretnénk hallani az Önök álláspontját is —, hogy e célokat elérjük, ha a szervezés és az irányítás kapcsolatainak módosításánál a következő elvek érvényesülnek: Erősödnie kell a távlati tervezés szerepének, elsősorban abban az értelemben, hogy az egész népgazdaságnak és minden egyes ágának mindenkot világos távlati terve legyen. A népgazdasági távlati tervet rendszeresen rögzítenünk kell, és a köösszeállítanunk. Ugyanakkor fontos, hogy a távlati terv összeállítása megfeleljen a népgazdaság intenzív fejlesztésének, minőségi erősítésének. Ez megköveteli, hogy a terv összeállításának alapvető módszere a gazdaságosság és a célszerűség legyen. Véget kell vetnünk a mérleg módszer lebecsülésének, ami a múltban abban nyilvánult meg, hogy a terv mérlegegyensúlyát a terv helyessége, sőt tudományossága elegendő bizonyítékának tartottuk. A tervben megjelölt célok érdekében az irányítás valamennyi eszközének egységesen kell hatnia. Ezért a távlati terv összeállításával és jóváhagyásával egyidejűleg kitűzzük az anyagi érdekeltség és a hitelpolitika elveit, az árak megfelelő szerepét,' amelyeknek már a terv összeállításánál, majd teljesítésekor céltudatosan irányítaniuk kell az emberek cselekvését befolyásoló érdekeket, tendenciákat. Irányító munkában tekintetbe kell vennünk és tudatosan fel kell használnunk az objektív áru- és pénzviszonyokat, természetesen úgy, hogy a termelés szocialista monopolszervezésének és tervszerűségének összes előnyei szilárduljanak, s hogy ez összefüggések a népgazdaság intenzív fejlesztésének eszközei legyenek. Ez a vállalat szempontjából megköveteli a nagyobb fokú anyagi érdekeltséget a vállalat gazdasági eredményeiben, az ár aktív szerepének fokozását, továbbá az árpolitika rugalmasságának növelését, a hitel jobb felhasználását stb. A szocialista szervezés tervszerűségének, előnyeinek és az értékviszonyok felhasználásának szerves összekapcsolásával el kell érnünk, hogy az irányítás távlati jellegét további fontos szempont — a feielősségteljes rugalmasság egészítse ki. A beruházási építés tervezésében és irányításában is módosításokat kell eszközölnünk. A jövőben a kívánt beruházási akcióknál — még a kis akciók esetében is — a döntést a társadalmi hatékonyságot és a ráfordított eszközök megtérülését bizonyító számításokkal kell megindokolnunk. Határozottan véget kell vetnünk annak a gyakorlatnak, hogy bizonyos termékek bővített volumének vagy a munkaerők létszámemelésének állítólagos szükségességét gyakran elegendő beruházási érvként fogadjuk el, ott is, ahol ez nem hasznos. Ugyanakkor fokozotabban érdekeltté kell tenni a beruházásokat a beruházási tevékenységben és az állóalapok újratermelésének helyes politikájában. Termelésünk és a világpiac szorosabb kapcsolatával ls el kell érnünk a termelés műszaki-gazdasági színvonalának emelését. A termelés eddigi túlzott elszigeteltsége a külkereskedelemtől nem segítette elő a termelés olcsóbbá tételét, a technikai mutatók és a minőség javítását, ami olyan létfontosságú feladat, melynek megoldása nélkül egyetlen vállalat sem számíthat pozitív gazdasági eredményekre, és gyártmányaink sem érvényesülhetnek a világpiacon egyre fokozódó versenyben. Mint már nem egyszer hangoztattuk, hazánk számára o külkereskedelem elengedhetetlenül szükséges. Behozatal nélkül nem tudjuk biztosítani a szükséges nyersanyagot, amivel nem rendelkezünk, sem a szükséges technikát, amit nem tudunk teljes mértékben magunk előállítani, sőt, a közszükségleti cikkek, főkén: élelmiszerek egyrészét sem, mert nem vagyunk önellátók. Általános fejlődési irányzat a szakosítás, a nemzetközi munkamegosztás, ennek folytén a növekvő külkereskedelem. E folyamatban csak az állja meg a helyét, aki termékeink műszaki színvonalában, minőségben és megbízhatóságéban eléri a világszínvonalat. E helyzetben egyre nagyobb jelentősége van a hitelpolitikának, mely ránk ls teljes mértékben vonatkozik. Hiteleket kell nyújtanunk és felhasználnunk, számítanunk kell rájuk, hogy beszerezzük a nyersanyagokat, értékesítsük gyártmányainkat, korszerű technikát szerezzünk külföldről stb. Gazdasági kapcsolataink alapja most is és a jövőben is az elmélyülő szocialista munkamegosztás és a kölcsönös együttműködés, elsősorban a Szovjetunióval. Párt- és kormányküldöttségünk tavaly novemberi tárgyalásainak szellemében nagy súlyt vetettünk a csehszlovák és a szovjet gazdaság fokozatos közeledésére. Kibontakoztatjuk kölcsönös együttműködésünket a KGST más tagállamaival is. A szocialista közösség kölcsönös gazdasági kapcsolataiban új szakasz kezdetén vagyunk, különféle problémákkal küzködünk, de a szocialista munkamegosztás fejlődésének törvényszerűsége fokozatosan érvényesülni fog. Tőlünk függ, hogy tevékeny szerepet játsszunk, ne csak megértéssel és az ügy hasznosságának elismerésével, hanem mint iparilag és főként a gépiparban fejlett ország hagyományaink fejlesztésével is, hiszen jó minőségű gyártmányaink világhírűek. Ezért rendkívül nagy figyelmei kell szentelnünk a külkereskedelemnek, az új szervezési és irányítási kapcsolatokban. A termelési bázis megszervezésének módosítását illetően a XII. kongresszus határozata szellemében az a véleményünk, hogy a kulcsfontosságú szervezeti láncszem a szak, esetleg kombinál: vállalat mint önálló gazdasági elszámolású szervezet legyen. Ez irányítaná a szakágazat vagy ágazati csoport összes termelési alapegységeit. Ez semmiképpen sem jelentheti a volt vezérigazgatóságok visszaállítását. amelyek állítólag a „szakosítás" érdekében több különválasztott üzemre bontották szét a kapitalizmus idején kialakult egységes vállalatokat. Áttekinthetetlen mammutvállalatok sem lehetnek, amelyekben ismét a jjapírháború volna az irányítás lelke. Az új szervezésnél a szállításnak mint a termelési folyamat elválaszthatatlan részének és népgazdasági fejlődésünk fontos láncszemének kérdéseit is meg kell fontolnunk. Természetesen a központi szervek és a minisztériumok rendszerének megfelelő egyszerűsítésére is számítunk, persze csak a vállalatok megszervezése után. Tovább erősödik a kormány irányító szerepe. A kormány mentesül az operatív feladatok egy részétől és tevékenységét alapvető gazdaságpolitikai kérdésekre és a munkálatok koordinálására összpontosítja. A Szlovák Nemzeti Tanács amíg időveszteség nélkül nem biztosítjuk a felszámolt vállalatoktól átvet; folyamatos termelést. Olyan tapasztalataink már vannak, hogy a termelési átveszik, de az átvett termékek előállítására csak egy év múlva számítanak, vagy termelésük teljesen kiesik. Vissza kell utasítani a vállalatok és a nemzeti bizottságok minden alapot nélkülöző ellenvetéseit az üzemek indokolt felszámolása ellen. Ugyanakkor egyetértünk azzal, hogy a munkaerőtartalékokra, valamint a járás eddigi iparosítására való tekintet nélkül nem szüntethetünk meg üzemeket. Ilyen esetekben megfontoltan és a népgazdaság szükségleteivel, valamint a foglalkoztatottsággal összhangban kell megítélni a konkrét helyzetet. Az újonnan választott nemzeti bizottságok jelenlegi és távlati politikai, szervező és gazdasági feladatainak tisztázására ez év szeptemberében szándékozunk összehívni a járási és városi nemzeti bizottságok elnökeinek, valamint a járási pártbizottságok titkárainak értekezletét. Egészen természetes, hogy a gyakorlati változások megvalósítása folyamatos munkát követel, nehogy zavart idézzen elő népgazdaságunkban. Egész folyamatról és nem egyszeri akcióról van tehát szó. Ennek ellenére az a célunk, hogy a változtatásokat még a jövő év folyamán végrehajtjuk. Vitathatatlanul igényes feladatok előtt állunk, amelyek komoly erőfeszítést követelnek egész pártunktól. A készülő intézkedések alapelveit és néhány konkrét javaslatoi a közeljövőben a pártmunkások és a szakemberek elé terjesztünk megvitatásra. Mi nemcsak azt akarjuk, hogy az elvtársak megismerkedjenek az elöter,esztett javaslatokkal. El kell gondolkoznunk sok-sok olyan kérdés felett, amelyek a népgazdaság fejlesztésének irányításában — a központtói egészen a munkahelyekig —i összefüggnek a párt vezető szerepének érvényesítésével. Hangsúlyozzuk, hogy a pártnak ezt a vezető szerepét a jövőben tovább szilárdítjuk, és az irányítás minden fokán, s valamennyi formájában érvényesítjük. Ugyanakkor visszautasítunk minden olyan kísérletet, amely gyöngíti a párt vezető szerepét. Az irányításban előttünk álló, feladatokkal kapcsolatban szeretnék figyelmeztetni arra a tényre, hogy a XII. kongresszus határozatában a népgazdaság további fellendítésének alapvető feltételeként az irányítás színvonalának lényeges emelését hangsúlyozza. Ennek lehetőségét az irányító és a közigazgatási apparátus, a nyilvántartás, az ellenőrzés, a statisztika és az irányítás módszertani, szakmai színvonalának emelésében, valamint az itt felsorolt műveletek gépesítésében látja. Csak így tudjuk megteremteni a hivatali apparátus létszámcsökkentésének feltételeit. Csak így csökkenthetjük a bérekre és a hivatalok fenntartására fordított összeget. Mostanában sok szó esik az ellenőrzésről. Szeretném, hangsúlyozni, hogy az ellenőrzés rendszerét nem az élettől és a termeléstől elszakítva képzeljük el, tevékenységében is hasonló módosí- I amely valahol heted-hét országon túl tások szükségesek. A nemzeti bizottságok gazdasági szervező tevékenységét ls tökéletesíteni kell a népgazdaság irányításában azáltal, hogy saját költségvetéssel rendelkező, de a nemzeti bizottságoknak alárendelt önálló vállalatokat létesítünk Mind a szervezési felépítésben, mind a jogkör és a felelősség kijelölésében végrehajtandó módosítások mellett le akarjuk vonni a tanulságokat a múlt hibáiból. Határozottan ügyelni fogunk arra, hogy világosan és pontosan kijelöljük az irányítási kapcsolatokat, hogy ne történhessék meg a felelősség alól való kibúvás és a végtelen huza-vona, hogy végleg gátat vessünk a bürokratizmusnak és az aktatologatásnak. Ezért mielőbb meg akarjuk kezdeni az új irányítási kapcsolatok megvalósítását, ]>ersze alaposan megfontolva a dolgokat. Nem engedünk meg elhamarkodott átszervezéseket, hanem lépésről-lépésre megtörjük a régit és újat alkotunk. Még az idén megkezdjük a vállalatnak mint alapvető láncszemnek kiépítését, ugyanakkor kiküszöböljük az eddigi vállalat-egyesítés nem megfelelő szervezeti típusának feiszámclását. A vállalatok tervet kapnak, s ennek teljesítése lesz konkrét tevékenységük. Az első konkrét intézkedést ősszel a vállalati igazgatók országos értekezletén szeretnénk megvitatni. Nagyon megfontoltan kell megoldanunk a koncentrációt és a szakosítást s ezzel összefüggésben az elavult kis- és improduktív gyáregységek felszámolását. Ám nem szabad beszüntetni termelésüket mindaddig, éli a maga világát, és amit tesz, minden „titkos" és „bizalmas". Egységes rendszert építünk ki, amely segítséget ad az irányítás minden szakaszán, tehát a vállalati igazgatónak is, akinek feladata, hogy az ellenőrzést is felhasználja irányító munkájában. Teljes nyíltsággal kijelentem, hogy az irányító és közigazgatási apparátus létszámának eddigi csökkentésével nem lehetünk elégedettek. Eddig ugyanis semmi kézzelfogható eredményt nem mutathatunk ki. Az adminisztráció leegyszerűsítését és az apparátus létszámának csökkentését szolgáló intézkedések körül éppen a központi gazdasági szervekben észlelhető határozatlanság és tétovázás. Sok helyütt az év végére halogatják a feladatok teljesítését. Ezért fordulok mindenekelőtt a központi gazdasági szervek pártszervezeteihez, nézzenek alaposan utána, vajon felhasználják-e az irányítás céljaira az üzemektől és vállalatoktól kért kimutatásokat, tájékoztató jellegű jelentéseket. Könnyen megeshet, hogy a kért adatok megegyeznek az országos kimutatásra készült adatokkal, és a fölöslegesen nagy létszámú apparátus kétszer végzi ugyanazt a munkát. A vállalatoknak sem kellene ölbe tett kézzel várniuk a felülről érkező irányelveket. Sokkal kezdeményezőbben léphetnének fel az adminisztra-. tív erők létszámcsökkentése feltételeinek megteremtésében. Egyes miniszter elvtársak ezzel kapcsolatban ellenőrzést végeztek a minisztériumokban, és maguk is elképedtek (Folytatás a 3. oldalún) 0] SZÖ 2 * 196

4' m

ái

u

s 30.