Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-03 / 123. szám, vasárnap

Hruscsov elvtárs beszéde a Kremlben A nemzetek megtalálják a helyes utat A moszkvai május elsejei ünnepségek vendégeinek tiszteletére fogadást adtak a Kremlben, amelyen Nyikita Szergejevics Hruscsov a legszfvélyesebben üdvözölte Ahmed Ben Bellát, az Algériai Demokratikus Népi Köztársaság elnökét. Az alábbiakban részleteket közlünk szovjet miniszterelnök beszédéből. A függetlenségükért, a nemzeti és szociális felszabadulásukért, a Jobb jövőjükért és a szabadságért küzdő nemzetek mind e Szovjetunióban, mind a szocialista tábor országaiban erős támaszt lelnek. A burzsoá sajtóban és bizonyos politikai körökben manapság sok szó esik arról, hogy melyik ország „kivel tart". A kapitalista hatalmak azt szeretnék, ha ezek az országok a kapitalizmus útjára lépnének, mert ezzel mintegy bebizonyítaná, hogy a kapitalista rendszer valamilyen istenadta szükségszerűség, s hogy mindaddig fog létezni, ameddig létezik maga az égbolt. A legcsekélyebb műveltségű ember előtt ls világos azonban, hogy a társadalmi formák szüntelenül váltakoznak. Tehát a kapitalista rendszer megingathatatlanságát hangoztatni naivitásra és tudatlanságra vall. Ügy gondolják, hogy miután a Szovjetunió és a Kínai Kommunista Párt vezetősége között nézeteltérések vannak, mindkét ország igyekszik magához csalogatni a fiatal országokat. Több nyugati politikus tehát ebből a szempontból vizsgálja a Szovjetunió és a fejlődő országok kapcsolatait, segélynyújtási egyezményeit. Ezek az emberek természetesen maguk szerint ítélnek ós minden szerződésben, minden hitelben lekenyerezést látnak: ha velünk jösz kapsz, ha nem Jösz, nem kapsz. A Szovjetunió és a fejlődő országok kapcsolatairól csupán a kúfárlelkfl egyének nyilatkozhatnak így. A Szovjetunió soha senkit sem akart a maga útjára kényszeríteni. Pártunk és a szovjet nép Jól tudja, hogy a nemzetek osztályharca és a nemzeti felszabadulásukért vfvott küzdelmük nem követi más ország érdekelt a tőlük származó receptek avagy utasítások alapján. A szabadságért folytatott harc formáját és módszerelt minAggodalmok Washingtonban Nem sikerül elszigetelni Kubát Washington — Johnson amerikai elnök aggodalmát fejezte ki Butler brit külügyminiszternek, mert Nagy-Britannia Washington akarata ellenére is tovább kereskedik Kubával. Jől értesült körök szerint az elnök nagyon nyíltan és élesen fejezte kl nemtetszését azért, hogy a brit kormány „nem képes felszámolni a kubai üzletet". Johnson Butlerrel folytatott magánbeszélgetésen élesen bírálta a brit kormányt, azzal vádolta, hogy komolyan veszélyezteti a Kuba-ellenes amerikai bojkottot. A brit—kubai kereskedelemről előzőleg Rusk külügyminiszter és helyettes George Ball is tárgyalt Butlerrel — de eredménytelenül. Állítólag Johnson elnöknek sem sikerUIt „belátásra" bírnia az angolokat kereskedelmi politikájuk megváltoztatását illetően. pigiiKi^pv A NEMZETI Demokratikus Szövetsrg (UDNj és a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselői a brazil parlamentben elhatározták, hogy C. Branco elnök kormányát fogják támogatni. Az új rendszer ezzel erős parlamenti többséget szerzett. Az új koalícióban a brazil Munkáspárt (PTB) mintegy negyven képviselője is belépett. (CTK) AZ AMERIKAI Republikánus párt 24 élenjáró képviselőjéből alakult bizottság április 30-án Washingtonban nyilatkozatot adott kl, amelyben a kormány Kuba ellenes politikájának fokozását követelte. (CTK) AZ AMERIKAI Nashwilleben (Tennesy állam) számos étterem előtt pénteken több mint 150 néger diák tüntetett a fajt megkülönböztetés ellen. A tüntetések már a hét elején kezdődtek. Az összetűzések során 39 tüntető és négy rendőr sebesült meg. (CTK) PÉNTEKEN este Kairóban a május elsejei manifesztáciőn Nasszer elnök mondott beszédet, melyben többek között élesen elitélte Nagy-Britannia beleavatkozását Jemen belügyeibe. (CTK) A GÖRÖG hírmagyarázók többsége úgy véli, hogy Dlrk Stlkkernek, a NATO főtitkárának ankarai és aténl látogatása nem hozta meg a várt eredményeket: semmiképpen sem járult hozzá a görögtörők kapcsolatok megjavításához. Stlkker szerint Athén és Ankara ütközőpontja a ciprusi kérdés. (CTK) AZ UTÓBBI napokban számos görOg politikai foglyot helyeztek szabadlábra. A görög kormány rendeletére május elsején a politikai foglyoknak mintegy felét bocsátották el a különböző görög börtönökből. (CTK) A SZARDlNIAI Salto dl Qulrra területen fekvő városok és községek polgármesterei, Illetve bírál nyilatkozatot küldtek a sajtónak, amelyben a NATO katonai objektumainak építése ellen tiltakoznak. (CTK) den ország népe maga választja meg, s hogy minden nép a maga Illetve hazája érdekeiért harcol. Ma, amikor vendégül látjuk barátunkat, Ahmed Ben Bella elnököt, a külföld Ismét csak azt mondja, hogy lám a Szovjetunió magához akarja édesgetni az algériai vezetőket. A találgatóknak és a rosszmájúaknak ismét csak azt felelhetjük: fejlődésünk módját senkire sem akarjuk rákényszeríteni még akkor sem, ha szerintünk ez a leghelyesebb üt. Az algériai nép maga határozza el, milyen formák és munkamódszerek felelnek meg számára a leginkább. Ml készséggel tárjuk tapasztalatainkat algériai barátaink elé, hogy megmutassuk az utunkat, elért sikereinket és céljainkat. Erőinkből telhetően támogatjuk a fejlődő államokat, mégpedig azért, hogy ezek a nemzetek is megszilárdítsák lábuk alatt a talajt, hogy felvirágoztathassák gazdaságukat, s hogy olyan társadalmi rendszert alakíthassanak kl, amelyben nincsenek kizsákmányolók és kizsákmányoltak. Ez a szocialista fejlődés titka. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom, örömmel látjuk, hogy minél több nemzet és állam tér rá erre az emberiség számára előnyősebb útra. Ezzel kapcsolatban azonban szeretném kiemelni a következőket: harcolunk és a jövőben is harcolni fogunk a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, a béke megszilárdításáért. A Szovjetunió igyekezete azonban csak akkor lehet eredményes, ha a világ minden nemzete — a másik oldal Is — megérti, hogy bolygónkon a béke a nemzetek békés együttélésétől függ. Ha néhány államférfi és politikus úgy véli, hogy a békés együttélés elvei csak a nagyhatalmakra vonatkoznak, s hogy a kis országokat — hogy úgy mondjam — nem kell komolyan venni, akkor alaposan tévednek. A Szovjetunió a békés egymásmellett élés Ilyen értelmezésével sohasem fog egyetérteni, s határozottan harcolni fog azok ellen az erők ellen, amelyek agreszív politikát folytatnak. Mint már mondottam, a Szovjetunió és Algéria között fejlődőképes baráti kapcsolat alakult kl. Számunkra az Is nagy öröm, hogy ugyanilyen baráti kapcsolat létesült Algéria és Kuba között, mert mind az Algériai Demokratikus Népi Köztársaság, mind a Kubai Köztársaság népei a szocialista fejlődés útját választották. Ünnepelt az egész világ Algéria a szocializmus jegyében ünnepelt • Leplezetlen csodálat Amerikában 3 Véres rendőrprovokáció Portugáliában A munka ünnepét világszerte felvonulásokkal, nagygyűlésekkel, népünnepélyekkel köszöntötték. A világ minden tájáról érkeznek még mindig hl rek a május elseje megünnepléséről. ® Havanna Havanna [CTK) — Havannában a Jósé Martiról elnevezett téren a tró pikus hőség ellenére ls 200 ezer kubai munkás, paraszt, hivatalnok, diák stb. vonult el az emelvény előtt, ahol Fidel Castro miniszterelnök, Dorticos elnök, a kormány és a párt képviselői foglaltak helyet. A felvonulás után Fldel Castro beszédet mondott, amelyben a kubai gazdaság néhány kérdését is érintette. ® Algír Algír (ČTKJ — A ragyogó afrikai napsütésben már kora reggel megkezdődött az algériai dolgozók május elsejei felvonulása a főváros feldíszített útvonalain. A felvonulók transzparensein a következő Jelszavakat olvashattuk: „Felépítjük a szocializmust", „A szocialista forradalom jelenti a földreformot", „A szocializmus vet véget a kizsákmányolásnak". A májusi ünnepségeket megtartották nemcsak a fővárosban, hanem Algéria többi nagyobb városában ls, Oranban, Konstantlnében stb. © Delhi Delhi (CTK) — Delhiben csak a késő éjszakai órákban ért véget az indiai főváros dolgozóinak ünnepi nagygyűlése. Dange, India Kommunista Pártjának elnöke beszédében felolvasta a májusi kiáltványt, amely 12 pontban foglalja össze az indiai nép alapvető követelményét: az életszükségleti cikkek árának csökkentését, a munkabérek emelését, a bankok, biztosítók, a kőolajipar és a cukorgyártás, valamint a külkereskedelem államosítását stb. A kiáltvány felhívja a dolgozókat, hogy e követelmények kivívásáért egynapos általános sztrájkot szervezzenek. ® Washington Washington (CTK) — A május elseje az Egyesült Államokban rendes munkanap, de tekintettel az európai és amerikai időszámítás különböző voltára az amerikalak a TV-n keresztül már a délelőtt folyamán végignézhették az európai és ázsiai dolgozók május elsejei ünnepségeit. A riporterek ismertették Mallnovszkij marsall beszédét és leplezetlen csodálattal beszéltek az új szovjet rakétafegyverekről, amelyek a Szovjetunió vitathatatlan katonai fölényéről tanúskodnak. Az esti lapok íz első oldalon írnak a moszkvai május elsejei ünnepségekről, ám tendenciózusan csupán a katonai díszszemlére szorítkoznak. © London London (CTK) — A Daily Telepraph című konzervatív napilap vezércikkben emlékezik meg a világszerte lezajlott májusi ünnepségekről „a kommunizmus eszméje a legerősebb forradalmi erő, amely visszhangra talál mindazoknál, akik a nyomor vagy a bőrük színe miatt szenvednek..." — írja a lap. O Párizs Párizs (CTK) — A párizsiak a hagyományokhoz híven a Köztársaság téren ünnepelték a május elsejét. A 15 órakor kezdődött nagygyűlésen számos

1 Jelentős politikai személyiség vett részt B. Fajonnal, a Francia Szakszervezeti Szövetség főtitkárával és Waldeck Rochettel, az FKP főtitkárával az élen. Az ünnepi beszédet Seguy, a Francia Vasutasok Szövetségének titkára mondotta, aki mindenekelőtt a dolgozók egységének jelentőségét emelte ki. © Lisszabon Lisszabon (ČTK) — Lisszabonban a május elsejei tüntetéseken, amelyeken mintegy háromezer polgár vett részt, összetűzésre került sor a rendőrség és a tüntetők között. A rendőrök géppisztolyokból tüzeltek a tömegre, és egy 44 éves cipőtisztítót agyonlőttek, valamint két más tüntetőt súlyosan megsebesítettek. Légifelvétel az új Moszkváról. CTK—TASZSZ felv. dsaagso b a 3 •• a o • s o ejs b a mi Isákntca vagy keresztút? Ä prilis 28-án véget ért a genfi ** leszerelési értekezlet további, háromhónapos Időszaka. A tizenhét tagú tizennyolchatalmi bizottság hathetes szünetet tart, elhagyja a genfi Nemzetek Palotáját. Am a palota tanácskozó termének bejárata fölött ott marad a felirat: A nemzetek vagy leszerelnek, vagy elpusztulnak. Az intelem időszerűségét fokozza a viszszapillantás az elmúlt tanácskozást időszakra. Ez az Időszak ugyanis fenyegetően csekély eredménnyel zárult, a leszerelési bizottság lényegében egy tapodtat sem haladt előre, úgyszólván zsákutcába jutott. Valóban helyes zsákutcáról beszélni a leszerelési tanácskozásokkal kapcsolatban? Hiszen a múlt év tavasza óta öt lépést tett már a világ a háborúval ellenkező irányban: 1. A részleges atomcsendegyezmény, 2. a világűr atommentesttéséről létre főtt egyezmény, 3. a Kreml és a Fehér Ház közötti „forró drót" üzembe helyezése, 4. a Szovfetunió és az Egyesült Államok idei katonai költségvetésének némi csökkentése, 5. valamint a legújabb — a hadicélokat szolgáló hasadóanyagok gyártásának csökkentése jelentik azt az Irányt, amely nem vezethet zsákutcába. Ezek a lépések nyilvánvalóan és minden kétséget kizáróan a leszerelés útját egyengetik. A genfi leszerelési bizottság múlt heti záróülésén a tanácskozások felfüggesztése előtt a nyugati küldöttek ezt az öt lépést Igen derűlátóan értékelték, s úgy állították be, mint a 18-hatalml bizottság óriási sikerét. Majdhogynem azt mondták, ez már a leszerelési folyamatot Jelenti. A valóságban azonban az elmúlt tárgyalási időszak értékelésében nem lehetünk ennyire derűlátók, a tényéknél kell maradnunk, ezek pedig cseppet sem beszélnek dlcsérően a Nyugat genfi küldötteinek magatartásáról. Nem beszélhetünk még leszerelésről, amikor fennáll a — nyugati kifejezéssel élve — „tűlölés", az overklll, a minden egyes embert többszörösen elpusztítani képes hadianyagmennyiség az arzenálokban. Egyes szakértők úgy vélik, a jelenlegi nukleáris fegyverkészlettel 1250-szer lehetne elpusztítani a földgolyót, Hruscsov elvtárs egyik példáfa szerint minden emberre 80 tonna robbanóanyag jut, a világ katonai kiadásai évente 120 milliárd dollárt tesznek kl, tehát 17 asszuáni duzzasztógát árát. A fegyverkezés teljes befagyasztása sem Jelentene Ilyen helyzetben leszerelést, hiszen a mindent elpusztító háborúra még akkor ls többszörösen elegendő eszköz marad. A genfi értekezlet fő feladata pedig a megegyezés előkészítése a leszerelés ügyében, tehát nem valamilyen befagyasztás, amint azt a genfi tárgyalóasztalon megjelent amerikai javaslat Indítványozza. A tényleges helyzet helyes értékelésekor ismételten le kell szögezni, hogy minden részleg-intézkedés — mint a már említett öt lépés — az előrehaladás feltételeit segíti megteremteni, tehát a kölcsönös bizalmat, a nemzetközi légkör enyhülését, a kedvező viszonyokat az érdemleges tárgyalásokhoz. Képletesen szólva, a hidegháború jégkolosszusáról eddig csupán néhány szilánkot sikerült lerepesztenl, ami elég ahhoz, hogy már ne csússzék le a csákány, legyen hol megkapaszkodni, de még kevés ahhoz, hogy a jéghegy megmozduljon. Ami valóban előrehaladást Jelentene, amit Igazán tényleges leszerelési lépésként méltathatnánk, az ott fekszik a genfi tárgyalóasztalon a szovjet leszerelési Javaslatokban. Ezek megvalósítását segítenék elő az ugyancsak szovfet kisegítő Javaslatok: • a nukleáris pajzs tervezete, • a NATO és a Varsót Szerződés köztt megnemtámadási szerződés, a haderők létszámának csökkentése, • a váratlan támadás elhárítását szolgáló Intézkedések, • az atomfegyvermentes övezetek létesítése, i® a katonai költségvetések telies megszüntetése, • a bombázó repülőgépek megsemmisítése, • az atomfegyverek terjesztésének megtiltása, • az idegen csapatok kivonása más államok területéről. Mindezekben a követelményekben nem tapasztalhattunk előrehaladást az elmúlt Időszakban, nyugati részről minden ilyen Javaslatot kereken elutasítottak és szembe állították velük saját javaslataikat — a fegyverkezés befagyasztásáról, a hasadóanyagok gyártásának csökkentéséről, a megfigyelőállomások létesítéséről stb. Csak egyetlen szovjet Javaslatról bocsájtkoztak vitába az amerikaiak, mégpedig a bombázók megsemmisítéséről. Az amerikai küldött javasolta, hogy semmisítsék meg az amerikai B—47-es bombázókat és a szovjet TU—16-os bombázókat. Itt az amerikaiak leszerelési Intézkedésként akarták beállítani az amerikai légierők korszerűsítését. Ismeretes ugyanis, hogy a B—47-eseket már évek óta kiselejtezik és újakkal helyettesítik. Ilyen folyamat a haderőkben mindig volt és lesz ls, milyen alapon nevezhetnénk ezt leszerelésnek? Ezek szerint leszerelés lenne az is, ha egy csapat puskáit géppisztolyokra cserélik fel. Ellenben a szovjet fél beleegyezett egy nyugati Javaslatba a hasadó anyagok gyártásának csökkentésébe. Ez a megegyezéshez az oly szükséges kölcsönös bizalom megteremtését szolgálja, s mint ilyen nem lesz hiábavaló. De a szovjet fél semmiesetre sem egyezik bele olyan nyugati Javaslatokba, mint a fegyverkezés ellenőrzése megfelelő leszerelési Intézkedések nélkül. Az akadékoskodás és a nem reális Javaslatok szorgalmazásán kívül teljesen leszerelés-ellenes nyugati nézetekkel ls találkozhattunk a genfi értekezleten. Bums tábornok kanadai küldött például még a leszerelés értelmetlenségét ls bizonygatBi akarta, amikor azt mondta: „Lám, Kongóban agressziót követtek el, pedig csak nyilakkal lövöldöznek." Már két évvel ezelőtt is felmerült ilyen nézet, miszerint „az atomfegyverhordozók felszámolása nem jelent semmit, mert az atombombát egy csacsi hátára szerelve ls át lehet juttatni a határon". A leszerelési tanácskozás azonban nem terelődhet a paritytyakövek és atomfegyverhordozó csa-j esik felszámolásának útjára. Mint láthattuk, valóban megvolt az Igyekezet, hogy zsákutcába juttassák a tizennyolchatalmi bizottság munkáját. A törekvés ismerős — találkoztunk vele a két világháború között is. A tárgyalóterem fölötti memento talán már akkor is ott volt a Nemzetek Palotáján. Párhuzamot azonban nem vonhatunk. Ma mások az erőviszonyok, mások a fegyverek, a Damoklesi kard nemcsak a. fél világ, hanem az egész világ fölött lebeg. Ez az, ami minden akadékoskodás, minden huzavona ellenére sem engedi zsákutcába jutni a genfi tárgyalásokat. Nem, nem beszélhetünk zsákutcáról. Egyrészt azért, mert némi haladás a háborúval ellenkező irányban mégis tapasztalható, másrészt azért mert a zsákutca a leszerelés legádázabb ellenségei számára ts veszélyt jelent. Ezért már a nyugati vezetőknek sem lehet érdekük — már amennyire reálisan gondolkozó, a világhelyzetet felmérni képes államférfiakról, s nem holmi Goldwater-féle rlkácsolókról beszélünk —' hogy zsákutcába juttassák a genji tárgyalásokat. Ma már nem akarhat-; nak zsákutcát — ma már rákény-i szerülnek, hogy az előrehaladásnak legalább a látszatát keltsék. Alapvei tő, leszerelést ellenző álláspontjuk nem változott meg, csak lavírozásni kényszerültek. A zsákutca sötétjétől félnek, de a keresztútnál még nem tértek a leszerelést valóban, tetteké kel igenlő irányba. A genfi értekez-i let tehát nem zsákutcába, hanem kei resztútra jutott: most kell eldöntei nl, hogy hat hét múlva a nyugati küldöttek a reális helyzetnek megi felelő, a tanácsterem ajtaja feletti feliratot megértő állásponttal téri nek-e vissza, vagy kitartanak lényei gében negatív, bár lavírozó, mesteri kedö álláspontjuknál, amely az úti kereszteződésnél csak az egyhelyben topogást eredményezheti. Az útke-i reszteződésen álldogálni azonban veszélyes. Ezt ma már minden városi gyerek tudja. VILCSEK GEZJ\ 1964. május 3, ÚJ SZÖ 3