Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-28 / 147. szám, csütörtök

Áthidalható ellentétek * Ä szép verőfényes májusi nap sűrű nyalábokban ontja sugarait üdvard lombos fákkal szegélyezett főterére. Régen jártam a községben, s szemem kíváncsian fürkészi az utcasorok át­alakított, csinos családi házait. — Ha többet akar látni — igazít fitba egy idős bácsi az újságbödénál —, menjen a templom felé. Ott épült az új Iskola, melynek nincsen párja a környéken. benne, mert a kertészet kellős köze­pén, megkerülve a hivatalos szerve­ket, 40 áros területen kukorlcaszárí­tőkat kezdett építeni. Annál elszomorítóbb a dolog, hogy az érsekújvári JNB mezőgazdasági szakbizottsága ez év elején beleegye­zett az említett terület kisajátításá­ba, noha személyesen nem győződött meg, milyen értékes terület beépíté­séről van szó. Éppen ez a felháboro­Oj épületben székel a helyi nemzeti bizottság. A virágokkal szegélye­zett, parkosított utcák a falu kulturális fejlődését hirdetik. Valóban nem ugratott a bácsi, hi­szen a zöld pázsittal, szép bokrokkal, fákkal övezett tizenkéttantermes fa­lusi iskola a járási székhely igényeit is kielégítené. Tiszta tantermei és megszépített környéke elárulja, hogy a tanulók, tanítók és a falubeliek mindnyájan nagy becsben tartják a közel 3,5 millió korona beruházással épült iskolájukat. Azt már le se írom, mennyi új há­zat építettek a község lakói. Ez ma természetes folyamat, a párt és a kor­mány gondoskodásának, az emberek törekvésének az eredménye. Az utób­bi választási időszak alatt a helyi nem­zeti bizottság is új, méltó székházba költözött, néhány év óta innen irá­nyítja a község lüktető kulturális és gazdasági életét. Szép, nagy tágas szobák fogadnak a nemzeti bizottságon. A földszinten találom Béták József elvtársat, a HNB elnökét. Izmos, bátor tekintetű ember. Régebben munkás volt, abból az idő­ből Ismerem. — Hatezer ember lakik Udvardon. Az érsekújvári járás egyik legnagyobb községe, s a helyi szövetkezet hatá­rában 4666 hektár termékeny föld terpeszkedik — mondja bevezetés­képpen. Persze, ilyen nagy kiterjedésű né­pes községben gond Is van elegendő. — Van? Ez nem kifejezés. Rengeteg ügyesbajos dologgal fordulnak hoz­zánk a választópolgárok ... Előveszek egy kézzel Irt panaszle­velet. Az elnök — úgy látszik, isme­ri az emberek írását — nyomban megmondja, kl küldte szerkesztősé­günkbe. — Ismert ügy. Mackó Feri bácsi a járási Felvásárlási Üzemet bírálja dás adta Mackó Ferenc kezébe a tol­lat, aki a jó gazda féltő gondosságá­val a termőföld védelméért szállt síkra. A helyi nemzeti bizottság közben­járására abbahagyták a szárítók épí­tését. Most a szövetkezetnek okozott kárt kell a Felvásárló Üzemnek meg­térítenie, hiszen olyan területet fog­lalt el, melynek hektárja 80 000 ko­rona jövedelmet biztosított a kerté­szetnek. Béták elvtárs kíséretében ezután a kertészetbe indultunk. Az öntözőpisz­tolyok vígan permetezték a fejes sa­látát, a paprikaágyakat. Mellettük fej­kendős asszonyok hajlongtak, papri­kát, paradicsomot ültettek. Feri bácsinak, a szövetkezet nép­szerű kertészének most sok a gond­ja. Csak annyit mondott röviden, hogy ez idén nagyobb erőfeszítést kíván a terv teljesítése, mert a pénzügyi ter­vek elkészítése után változtatták meg a zöldségárakat. Közelebbi tájékozta­tásért ezért Forisek Mária könyvelő­höz fordultunk. — Hárommillió 200 000 korona be­vételt irányoz elő a terv. Az Igaz, hogy a primőrárukból eddig 100 000 koronát kaptunk, de mikor közelítjük meg a hárommilliót? Nem kétséges, hogy teljesítik be­vételi tervüket, hiszen csaknem 60 000 korona futott be a palánták, virágok értékesítéséből. Az anyagi érdekelt­ség továbbra ls többtermelésre ser­kenti a zöldségtermesztésben dolgo­zó fiatalasszonyokat, lányokat. Hatalmas szövetkezet; szabályos parcellái beláthatatlan messzeségbe húzódnak. Mennyi gondot, fejtörést okozott, míg ezt a sokrétű gazdál­kodást a jók színvonalára emelték. Hasonló gondolatok kavarognak az agyamban, amint a falu felé hala­dunk. Béták elvtárs magába fojtja a vá­laszt, talán azért ls, nehogy azt a látszatot keltse, mintha ezzel szemé­lyét akarná előtérbe helyezni. Sze­rencsére a portya után — a nemzeti bizottságon — Schumann József tit­kárral válthattam néhány szót a szö­vetkezet fejlődéséről. — Köszönet a szövetkezet tagságá­nak, vezetőségének, hogy a közös gazdaság vagyonértéke megközelítet­te a 40 millió koronát. A négy évvel ezelőtti 20 millió koronával szemben tavaly több mint 21 milliót bevétele­zett a szövetkezet. Mit mondhatok még? Gépesítettük a termelést, ami a takarmánybetakarításnál mutatko­zik meg a legszembetűnőbben. Je­lenleg 54 kerekes és 10 lánctalpas erőgépe van a szövetkezetnek. Szilárd munkadíjazás lépett életbe, 18 koro­nát folyósítanak egy-egy teljesítmény­normára. Az anyagi érdekeltség javult, több fiatal tért vissza a faluba, sőt április 1-től — mióta a teljes családi pótlé­kot a szövetkezetben ls kifizetik — az állami gazdaságokat is otthagyják a korábban elköltözött emberek. Az átlagos életkor? Szintén kedvezően alakul, 144 huszonöt éven aluli ifjú dolgozik a szövetkezetben. A nemzeti bizottság továbbra ls raj­ta tartja kezét a közős gazdaság ütő­erén, gondoskodik a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások kibővítésé­ről, a falu szépítéséről. Ám ezenkívül még egy halaszthatatlan kérdést ls meg kell oldania. Nincs meg a kellő összhang a szövetkezet tagsága és a vezetőség között. A tagok nyilván úgy gondolják, a vezetőség minden intézkedése — mert a társadalmi ér­dekeket helyezi előtérbe — ellenük irányul. A vezetők pedig a szilárd munkadíjazás bevezetése óta maguk sem elégedettek a havi keresettel. Ez az egészségtelen állapot — — egyébként megfelelő fórumon nem beszélnek róla — lidércnyomásként nehezedik a szövetkezetre. Ez idén jók a terméskilátások, de még nagyob összefogásra van szükség, hogy az árutermelést ls a megfelelő szintre emeljék. Csakis így Juthat közös ne­vezőre a tagság, vezetőség érdeke. Természetesen a válaszfalakat együt­tes erővel kell lebontaniuk, hiszen nem áthidalhatatlan köztük az ellen­tét. SZOMBATH AMBRUS Szildrd a munkafegyelem A bélai szövetkezetben a napokban végeztek a cukorrépa egyelésével s most a kukoricát kapálják. Kiadós esőt kapott a határ, szép fejlődésnek indultak a növények. Ez annál na­gyobb öröm a falubeliek számára, mert lucernájuk kifogástalan minő­ségben már a kazlakba került. Szomszédaik, a muzslal szövetkeze­tesek sem tétováznak a munkában. Eddig 130 hektáron egyelték ki a ré­pát. Jelenleg a kártevők ellen vették fel a harcot ós a sarabolást folytat­ják. Mindkét szövetkezetben szilárd a munkafegyelem, a premizálás ösztön­ző hatása a zöldellő határ képén is megmutatkozik. Meidlík Kálmán, Párkány Folyik a takarmány betakarítása E napokban már a kelet-szlovákiai kerületben is megke?dték a takar­mányfélék betakarítását. A košicei járás szövetkezetesel és az állami gazdaságok dolgozói több mint 500 hektáron lekaszálták az évelő takar­mányokat, s több mint ezer hektáron az őszi keverékeket. A betakarítást a legjobban a Nagyidai Állami Gazda­ságban szervezik meg, ahol 111 hek­tár lucernát lekaszáltak. Ezenfelül 20 hektárról betakarították a lóherét és 226 hektárról az őszi keverékeket. A košicei járáson kívül a takar­mány félék betakarítása megkezdő­dött a mlchalovcei, a trebišovi és a rozsnyói járásban is. (tk) A kollárovói EFSZ-ben nagy gondot forditanak a gépek |avítására. Ogy tervezik, hogy május végére a kombájnok is üzemképesek lesznek. Felvé­telünkön munka közben örökítettük meg a gépjavítókat. (Németh J. felv.) Egy ellesett beszélgetés nyomán lltesiÉiiÉli'li Udvard büszkesége: a tizenkéttantermes új iskola. (Horváth felvételei J A Poprád felé tartó vonat egyik fülkéjében két idősebb útitársam be­szélgetése keltette fel érdeklődése­met. Szavaikból ítélve parasztembe­rek, szövetkezeti tagok voltak. Közös gazdaságuk elért eredményeinek la­tolgatása után, egyikük más témára terelte a szót. — Nem tudom, maga hogyan látja, de szerintem az utóbbi időben ke­veset beszélnek, írnak a magánter­melők helyzetéről, jövőjéről... — Pedig a mi járásunkban még van belőlük bőven — veszi át a szót a másik — és ami a legszomorúbb, ter­melési eredményeik jelentősen le­rontják a járási átlagot... Eredeti szándékomtól eltérve, a vasútállomásról egyenesen a járási mezőgazdasági termelési' igazgatóság­ra indultam. Trpák elvtárs, az igaz­gatóság vezetője kérdéseimre vála­szolva túlynomórészt igazolta útitár­saim állításait. Az utóbbi évek folyamán, konkré­tan 1900 után 6692 hektárral bővült a közös gazdaságok termőterülete, a poprádi járás földterületének mégis több mint 34 százalékán valóban ma­gántermelők gazdálkodnak. Ennek a területnek nagy része a Magura aljá­ban, Stará Ľubovňa körzetében terül el. Bizony, elég nagy problémát jelen­tenek a járásban az egyéni gazdák szétdarabolt földjei. Például Vikar­tovce község határában közel 32 ezer parcellát tartanak nyilván, átlagterü­letük nem nagyobb öt árnál. Vernár, Jakubany parasztjai több mint 17 ezer parcellán gazdálkodnak. Jelentős mér­tékben szétaprózódott a mezőgazda­sági földterület Vyšné Ružbachy, Chmelnica, Haligovce határában is. Tudvalevő, az Ilyen gazdaságok nem képesek lépést tartani a szocialista mezőgazdasági üzemekkel. Lemaradá­suk a társadalmi Igények kielégítésé­re is kedvezőtlenül hat ki. Amint említettük, a poprádi járás magánter­melői a földalap több mint 34 szá­zalékán gazdálkodnak. Viszont a ter­melési és felvásárlási feladatokból a tejnél 17,4, a tojásnál 39, a kalászo­soknál 13, a burgonyánál 26 százalék az ő részesedésük. Tény, hogy hihetetlenül alacsony termelési eredményeket érnek el a magántermelők, és a tervezett felvá­sárlási feladatalkat, a tojáson kívül, megközelítőleg sem teljesítik. Köztu­domású dolog ez, a probléma meg­oldása azonban nem megy egyik nap­ról a másikra. Különösen ott, ahol dimbes-dombos termőföldekről _van szó. Ez nem jelenti azt, hogy a kérdés rendezését halogatni lehet. Ezen a véleményen vannak a járás illetékes vezetői is. Figyelembe véve az adott helyzetet, tudományosan ls alátámasz­tott gazdasági elemzéssel foglalkoz­nak a poprádi járás magántermelői­nek jövőjével. Itt szerzett tapasztala­taik alapján is ezt kell mondanunk. Milyen feladatok megvalósítását tűzték célul? Elsősorban is azokban a községekben, ahol már létezik EFSZ vagy állami gazdaság, az egyéni ter­melőket beszervezik a közös gazda­ságokba. Ezenkívül továbbra is segítséget nyújtanak a magángazdáknak a minő­ségi vetőmagvak és a szükséges mű­trágyamennyiségek beszerzésénél. A poprádi járásban ebben az évben 111 tonna műtrágyát kapnak az egyé­ni gazdálkodók és 6000 mázsa vető­magot cserélhetnek ki. Egyéb intézkedésekkel is számol­nak. Az említett 34 százalék földte­rületen szintén fokozható a gazdál­kodás színvonala. Ezt egy új állami gazdaság létesítése ís elősegítené. A Magura környékén a helyi adott­ságoknak megfelelően szarvasmarha­és juhtenyésztéssel foglalkozhatná­nak. A járásban annak a lehetőségét ls keresik, hogyan nyújtsanak nagyobb segítséget a talaj termőképességének növelésében, hogyan tegyék őket ér dekeltebbé a növendékállatok tenyész tésének fejlesztésében stb. Tulajdonképpen azoknak a felada toknak megvalósításáról van szó, me lyeket maguk a magántermelők ve tettek fel. A poprádi járásban tehá napirenden tartják az egyéni gazdái ködök jövőjének rendezését. Egye azonban le kell szögeznünk. Ügyünk rendezése csakis a társadalmi érde kek szem előtt tartásával történhe s ehhez nekik is hozzá kell járul niuk. Ogy vélem, ebben mindkét Isme retlen útitársam véleménye is egy behangzó. Kulik Geller O T EV EREDMENYE Bevezetésként talán annyit Ipoly­szakállasról: 1960-ban előlegként egy munkaegységre 9 koronát fizetett a szövetkezet. De a zárszámadáskor sem osztották bőven a garast. Munkaegy­ségenként csupán két korona lett a részesedés. 1961-ben viszont már 11 korona előleg jutott egy munkaegy­ségre, zárszámadáskor pedig négy korona. Egy évvel később áttértek a szilárd díjazásra, munkaegységenként már 17 koronára futotta. Az idén már 25 koronát fizet a szövetkezet mun­kaegységenként a szilárd fizetési alapból. Mindezzel kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, hogy a szövetkezet valóban szilárd pénzügyi alappal ren­delkezik. A külső szemlélőnek mind­ez bizonyára elég is lenne. Minderre másképp néznek a falubeliek és nem utolsó sorban a környékbeliek. Nem nehéz kitalálni, hogy az ipolyszakál­lasl szövetkezet fellendülése mit je lent azok számára, akik néhány év­vel ezelőtt órák hosszat utaztak tá­voli munkahelyeikre. Ezek után azt hiszem én sem mondok különöset az­zal, hogy az elmúlt öt év alatt ko­moly változások történtek az itteni szövetkezetben. A szilárd díjazás be­vezetésének első évében hatan tértek vissza a faluba, a szövetkezetbe. Egy évvel később hét, és az idén újabb 11 falubeli határozta el, hogy a szö­vetkezetben fognak dolgozni. Mivel magyarázható a természetsze­rű visszavándorlás a faluba? Tények­kel talán legjobban bizonyíthatjuk. 1961-ben 11 kerekes és egy lánctal­pas traktora volt a szövetkezetnek, lé­nyegében ugyanennyi traktorossal. Mindezekből látható, hogy a gépek kétműszakos kihasználására még csak nem ts gondolhattak a szövetkezet vezetői. Ezután határozták el, hogy traktoros-tanfolyamot Indítanak. A tanfolyamon 32 traktorost képeztek ki a legtöbbje fiatal volt. Így tehát a szövetkezetnek 18 kerekes és 3 lánc­talpas traktora két műszakban Is üze­meltethető. A szövetkezet ma már 52 traktorossal vagy a traktorhoz értő szakemberrel rendelkezik. Ez Is egyik „titka" a szövetkezet fellendülésének A szövetkezetek eredményes mun­kája sokban függ a fiatal munkaerők­tői. Hozzávetőlegesen mintegy 70 a fiatal dolgozók száma. És ez meglát­szik nemcsak a munkában, de az irá­nyításban is.-A vezetőségnek a fele fiatal, és ami a legfontosabb, nem­csak papír szerint, mint sok esetben másutt tapasztalható, hanem hozzá­értő és tenni akaró fiatalokról van szó, akik az idősebbek segítségével elsajátítják mindazt, amire egy 1386 hektáros szövetkezetben szükség van. A tejtermelés premizálása, helye­sebben mondva a prémium ishető leg­jobb kihasználása is jelentősen hoz­zájárult a sikerhez. Itt nemcsak a prémium kifizetéséről van szó. A ki­fizetésre szánt prémiumnak csak a felét osztják ki. Ogy gondolják — és ma már nemcsak a szjvstkezet ve­zetői, de a tagság! v>vC !lís i-tán a tag­ság ls —, hogy a prímiv.oi másik felét inkább a tate3ir.ny-t*:ickaritás! munkák jutalmazásira fordítják, mely szintén már a jí>".'ó évi tejprämium biztosítását jelen' Tg" nemerék a fe­jők érdekeltek a teľ ozatn növelésé­ben — a premizálás ^izonvoü formá­ja már amúgy Is ríge^n ismer; — hanem mindazok, akik a takarmány betakarításánál dolgoznák, Szsj.'intük Ipolyszakállason ez a legalkalmasabb mód a tejhozam növelésére. A háztáji megműveléséről ís közö­sen döntöttek. A szövetkezetével együtt művelik meg. így jól jár mind a két fái. Egyszóval a kukorica hek­tárhozama emelésének egyik legfőbb biztosítékát látják ebben. Igaz, hogy nemcsak egyszerű és egyoldalú lépésekről, döntésekről van itt szó. A szövetkezet vezetősége és a tagság megtalálta azt a módot, mely lehetővé teszi minden felmerülő prob­léma, új módszer közös megbeszélé­sét és megvalósítását. Mindehhez per­sze hozzájárul a helyi nemzeti bizott­ság jó munkája ís. Nem csupán öt év munkájának eredménye ez, hanem a vezetés nagy­szerű példája. Nemcsak elégedett a szövetkezet tagsága, hanem minden­ben támogatja is a közöst. Példa erre, hogy a szövetkezet 1964-ben terven felül sok mázsa pulykahúst, 200 má­zsa sertéshúst, 40 mázsa marhahúst és 100 ezer liter tejet szándékszik el­adni. Sokról van szó, de ennek is reá­lis alapja van, hiszen tavaly csupán tejből 96 800 literrel többet adtak el a tervezettnél. Sárkány Árpád ÜJ SZŐ 4 * 1964. május 28.

Next

/
Thumbnails
Contents