Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-27 / 146. szám, szerda

rA TV műsoráról Filmek a televízióban A lapterjesztés időszerű problémáiról Indokolatlan nehézségek az előfizetés és kézbesítés körül ® A szabadságok idején is biz-. tosítani kell a zavarmentes kézbesítést Pártunk a sajtót mindenkor az agitáció és a propaganda olyan eszközének tekintette, amely a dolgozók szervezettségét és akcióegységét szilárdítja. Ezért a sajtó hatékonyságát a sajtótermékek tartalmán túl a hírlapterjesztés jó teltételeinek megteremtése is elősegíti. A lapterjesztés a sajtó átütő képességét jól és rosszul is befolyásolhatja: így a hírlapterjesztés politikai munka... A sportbarátok 14 napig ismét izgalomban éltek. Ezúttal a Békeverseny, — amelyen az utóbbi évek folyamán a mi csapatunk nem sok sikert aratott — hozta lázba e sport kedvelőit Az idén ugyanis megtört a jég, hiszen senki sem várta, hogy hazánk fial ilyen jól szerepeljenek. Azt pedig végképp nem reméltük, hogy Ján Smolík, a fiatal, nemzetközi viszonylatban még kezdő versenyző lesz a favorit, sőt a verseny győztese. Smolík neve a sportvllágban egyik napról a másikra vált ismertté. Hála a televíziónak, figyelemmel kísérhettük a Békeverseny egész lefolyását, saját szemünkkel győződhettünk meg róla, versenyzőink milyen hősiesen és kitartóan küzdöttek. Hozzátehetjük még, hogy a Békeversenyről közvetített képek minősége is jó volt és Vít Holubec kommentárja élénkségével, az események világos osztályozásával és szellemes lélekjelenlétével tűnt ki. A Békeversenyről közvetített felvételeknek természetesen dokumentum-jellegük volt. Álljunk meg ezúttal egy pillanatra a TV-ben sugárzott dokumentum- és Játékfilmeknél. Szombat este a népszerű, ám ma már kissé megkopott és egyhangú Nagymama doboza c. műsort láttuk, amelyet már Jifina Bohdálová sziporkázó konferálása sem kéj>es megmenteni. Utána a Leclerc inspektor francia bűnügyi filmsorozat további részét vetítették. Ezúttal sem hiányzott a szükséges feszültség, melyet azonban gyakran csak erőszakos motívumokkal és eszközökkel értek el. A szövegkönyv, a rendezés, a színészi teljesítmények, a darab pergő üteme és a rutin magukkal ragadták a nézőket. Nem kis szerepet játszott a konverzáciős tónus, mely nélkül jó bűnügyi filmet el sem képzelhetünk. Igazi élményt azonban mégis a következő három film jelentett. Az első a svájci Alpokban élő bátor férfit mutatja be, akinek szokatlan, nemes célú, ugyanakkor veszélyes kedvtelése van. Nap mint nap munka után beül kis magánrepülőgépébe és élelmet, gyógyszereket szállít a magas hegycsúcsok között elszigetelten élő embereknek. Ezenkívül, ha a szükség úgy kívánja, otthagyja munkáját, s figyelmen kívül hagyva a velejáró veszélyt, repülőgépével emberéleteket ment meg. A másik dokumentumfilm a híres Tűznyelőkről, az amerikai tűzoltókról szól, akik 11 hetes kemény kiképzés után szállnak szembe az egyik legveszélyesebb elemmel, a tűzzel. Mindkét film egyszerű dokumentációs rövidséggel, pátosz nélkül beszél az ember hősiességéről, amelyért nem várnak jutalmat. Arról beszélt ez a két film, hogy az emberek mindig és mindenütt közel vannak, közel lehetnek egymáshoz. Erre az alapgondolatra kapcsolt rá a Fogság című régebbi amerikai játékfilm. Hosszabb Idő után újból láthattuk Charles Boyert, a híres francia színészt. A film értéke elsősorban humanista mondanivalójában rejlett. A szövegkönyv írójának, a rendezőnek és a színészeknek mesteri tudását még fokozta az a tény, hogy végig csak két férfi jászik, a fogoly és az őr alakítója. Szerepük nem volt könnyű. Egyszerű eszközökkel és közvetlen párbeszéddel kellett meggyőzniük a nézőt arról, hogy a földön leküzdhető a kölcsönös elszigeteltség és bizalmatlanság, s hogy az emberek megérthetik egymást. Lehetséges ez akkor is, ha a kibontakozó barátság ideiglenesen gyűlöletté fajul, mint annál az őrnél, aki le akarja lőni foglyát, nem gondolva arra, hogy rövidesen 5 lesz fogoly. Az eddigi fogoly pedig elvállalja az őr szerepét és bebizonyítja neki, mit jelent az emberek közötti Igazi barátság. A film mondanivalója sokkal nagyobb hatású, mint amennyit e szerény történet kifejez. Egyszerűen azért, mert azt a gondolatot erősíti bennünk, hogyha emberibb világot akarunk építeni, akkor önmagunknál, környezetünkben kell a munkát megkezdeni. Nagy szavakkal, apró nélkülözhetetlen tettek nélkül semmit sem érhetünk el... STANISLAV VRBKA • Franciaországban tavaly 95 filmet forgattak, ebből 49-et koprodukcióban. Növekedett a vígjátékok száma és az epizódfilmek továbbra is divatban maradtak. Néhány értékes vágottfllm is született, de az eredeti forgatókönyvek hiánya — úgy mint másutt — a francia filmgyártás legfájóbb pontja. A Posta Hírlapterjesztő Szolgálatának feladata eljuttatni a sajtótermékeket az olvasóhoz és állandóan új olvasók toborozása. Munkájában a pártsajtó terjesztésének elsőrendű feladatként kell szerepelnie. Megállapítást nyert, hogy a Posta Hírlapterjesztő Szolgálata az utóbbi időben nem teljesíti a tituluskvantum tervét bár ennek semmilyen objektív akadálya nincs. Főleg a pártsajtó terjesztésében érezhetők a hiányosságok, s ezért csakis a PHSZ dolgozói a felelősek: Munkájukban nem szabad csupán a sajtó árusítására szorítkozniuk, hanem vérbeli lapterjesztőkké kell válniuk. Pártunk XII. kongresszusa feladatként tűzte a hírlapterjesztők elé, hogy falvainkban is fokozzák tevékenységüket... Ehhez a kerületi és a járási postaigazgatóságok legjobb hírlapterjesztői is hozzájárulhatnak értékes tanácsaikkal. Hogy falvainkban mennyire nem megoldott a lapterjesztés problémája bizonyítja ezt a dunaszerdahelyl, komáromi és rimaszombati járásokban összeállított kimutatás: Dunaszerdahelyen az Oj Szó egy példányszámára nyolc lakos jut, de a járás falvaiban tizenhárom. A komáromi járásban az arányszám még valamivel kedvezőtlenebb: Komáromban 10 lakosra jut egy Oj Szó, míg a járás területén 15-re. Az említett járások közül a rimaszombatiban a legrosszabb az arány. A járás székhelyén 15, a falvakban 22 lakos olvas egy lapszámot. Ez is bizonyítja, hogy a lapterjesztésnek vannak még tartalékai. Nem beszélve arról, hogy a Bratíslava-vldéki, a komáromi, a lévai és a nyitrai járásokban, de kisebb mértékben másutt is előfordul, hogy az újságelárusítőknál nem lehet kapni Uj Szót. Minden további fejtegetés nélvetkezett be először, hogy egy társadalom birtokába jutott azoknak a technikai eszközöknek, amelyek lehetővé tennék a nyomor felszámolását — és megdöbbentő módon Éppen ez a műszaki fejlettség súlyosbítja a szegények helyzetét. Kívül rekedtek az ország életén Most történik meg első ízben, hogy a lakosság többségének a múltban ismeretlen mérvű Jóléte közepette az Egyesült Államok megéli a lakosság kisebbségének tömegnyomorát. Mai mértékkel mérve az egy évszázaddal ezelőtti Amerika lakosságának zöme szegénynek volna mondható. Ugyanezt a mércét alkalmazva 1929-ben, a gazdasági fellendülés évében minden második amerikai szegénységben élt. A gazdasági válság idején Franklin D. Roosevelt „a nemzet egyharmadának" nyomoráról beszélt — a tényleges arány azonban közelebb állt a nemzet kétharmadához. Ezzel szemben, ha valaki ma szegény Amerikában, ez azt jelenti, hogy kívül rekedt az ország életén: idegen a paradicsomban, egy másfajta világ — sok esetben megszégyenült — képviselője. kül ls bátran elmondhatjuk, a fentebb vázolt helyzet nemcsak a megnevezett járásokra jellemző — s ez már figyelmeztető tény .. .1 Jól működő földművesszövetkezetekben meg kell szervezni a Posta Hírlapterjesztő Szolgálatának előfizető központjait. Meg kell gyorsítani az elárusító központok létesítését és fokozni kell a postahivatalok és a fogyasztási szövetkezet elárusító helyeinek kihasználását. A hírlapterjesztésnek a posta hibájából is sok akadálya keletkezhet. Panasz panaszt ér a sajtótermékek megkésett kézbesítésére. A késést azonban nem egyszer a szállítás okozza, s ez még csak a kisebbik baj. A tragédia ott kezdődik, amikor az olvasó' még másnap, sőt azután sem kapja meg az elkésett példányszámot. Ilyen esetről értesültünk Werner József haliči olvasónk révén, akinek már nem egy esetben a szerkesztőség készleteiből küldtük meg a hiányzó újságokat. A vasárnapi példányszámokat rendszeresen nem kapja. Csépi Kálmán ekecsi olvasónk az újságokat kénytelen volt visszarendelni, mivel a helybeli posta kézbesítője azzal a megokolással, hogy a vasúti őrház 70 méterre kívül esik kézbesítől körzetén, nem volt hajlandó kézbesíteni a lapszámokat. Arra is sokan panaszkodnak, hogy a kézbesítő nem fogad el megrendeléseket — Ez nem megokolt álláspont, hisz nincs olyan folyóirat vagy újság, amelyből nem tudnánk kielégíteni az igénylőket. Bármilyen lapot a kiadóvállalatok kellő mennyiségben mindenkor biztosíthatnak. Pártunk az eszmei-politikai munka szakaszán élénk ideológiai eszmecserét szorgalmaz, s a vita platformja nem egy esetben a sajtó, a publicisztika... Ezért kell a Posta Hírlapterjesztő Szolgálatának mindent megtennie az eredményes lapterjesztés érdekében, időben intézni a megren„A szegény emberek úgy érztk, hogy senki sem törődik velük" — állapította meg Paul Jacobs hajdani munkásmozgalmi szervező, aki a közelmúltban a Ford Alapítvány ösztöndíjával, pénztelen csavargóként járta be az országot, hogy személyes benyomásokat gyűjtsön a munkanélküliségről és a nyomorról. „Egy másfajta világban élnek: külön világ az övék, s a mienk. Ök húst, burgonyát és húslevet fogyasztanak; gyümölcsnek vagy salátafélének színét sem látják. Nem kapnak leveleket, mert hát ki írna egy szegény embernek? Sokáig alszanak — mert hát mi értelme volna a felkelésnek? Ha sokáig alszik az ember, megtakaríthat egy étkezést." Azóta, hogy John Kenneth GalbraIth hat évvel ezelőtt feltárta a „bőség társadalma" közepette fennálló nyomor visszásságát, közgazdásztársai a „nyomor" jelentőségéről és arról vitatkoznak, hogy mekkora a probléma súlya, az Egyesült Államokban. Mivel az adatokat ki-ki a saját egyéni szempontjai szerint értékeli, elhangzott egy olyan szélsőséges becslés, amely 90 millióra — a lakosságnak majddeléseket és állandóan toborozni az előfizetőket. Minden év elején — ez már többéves tapasztalat — csökken az újságok előfizetőinek száma. Ez a gyakorlat annyira rendszeressé vált már, hogy okát senki sem vizsgálta. Ma azonban már tudjuk, hogy döntő módon befolyásolta ezt a kézbesítők kifogásolható munkája akik nem egy esetben az egész évt előfizetési díj inkasszálásával rettentették el a megrendelők népes táborát. Erre pedig semmi szükség nincs. Gondoskodni kell arról, hogy a diákság nyári táborozási helyein, az ifjúsági brigádok munkahelyein és a nyaralóhelyeken is legyen elegendő sajtótermék. Ezekre a helyekre mozgőelárusítókat kell biztosítani. A fürdőhelyek, tavak és más hétvégi kirándulóhelyek Idényszerű látogatottságát is figyelembe kell venni. Azokban az üzemekben, ahol a dolgozók kollektív szabadságolással oldják meg a nyári idényt, haladéktalan intézkedéseket kell foganatosítani arra, hogy a dolgozók szabadságuk idején is zavarmentesen kaphassák az újságokat. Ismerni kell az előfizetők nyári tartózkodási helyeit. Ennek az akciónak a lebonyolítását a kézbesítők havi inkasszójával kell egybekötni. A Posta Hírlapterjesztő Szolgálatának mindig operatívan kell megoldani a problémákat — ezzel elejét veheti a lapterjesztésben mutatkozó ingadozásnak. Végül hadd figyelmeztessünk még egy problémára: a PHSZ dolgozói nem szentelnek figyelmet az olyan munkahelyeknek, amelyek távol esnek a lakott területektől. Ilyenek az egyes építkezések, a nyári szénakaszálás a hegyvidéken, reggeltől estig a falutól távol arató szövetkezeti dolgozók, az erdei famunkások stb. Legyen cél az olvasó, ez előfizető mindenkori elégedettsége. Ha a Posta Hírlapterjesztő Szolgálatának ezt sikerül elérnie — köszönetet mondunk jó munkájukért. JOZEF PROKEŠ nem a felére — becsüli az amerikai szegények számát. A másik irányban a vélemények skálája addig a becslésig terjed, hogy 20 millió ember él az Egyesült Államokban a létminimum határán. „A lényeg az — állapítja meg Michael Harrtngton szociológus —, hogy manapság pokolian rossz dolog Amerikában szegény embernek lenni." , A lakosság egyötöde A Johnson-kormányzat a „nyomor elleni hadjáratban" — amelyet Sargent Shrivernek, a békehadtest igazgatójának vezényletével folytat —< 35 millióra, vagyis az összlakosságnak majdnem egyötödére becsüli a szegények számát. Ez is önkényes számadat, akárcsak a többi, de valamennyi szakértő egyetért abban, hogy a kormány által megjelölt szám lényegében reális. Kik tehát az Egyesült Államok szegényei, s mennyire szegények? „Az általános színvonaltól elmaradó emberek — mondja Galbraíth — négy kategóriába sorolhatók: a nem eléggé iskolázottak, a testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvedők, a rossz földrajzi körzetben élők, s végül a faji okok miatt korlátozott munkalehetőségekkel rendelkezők kategóriájába." A legtöbb szegény család a városokban él, s a családfő olyan férfi vagy nő, aki nyolcosztályosnál ki-, sebb iskolai végzettséggel rendelke-. zik. Ha az adatokat részleteikben vizsgáljuk, akkor kitűnnek az amer rikai nyomor jellegzetes fő vonásai. Az összes (városlakó és falusi) szegény családoknak majdnem a fele — 47 százaléka — a déli államokban található. A déli államokban élő amerikai számára a nyomor valószínűsége kétszer nagyobb, mint az ország egyéb részeiben élőknél. Az öszszes amerikai szegény családok 22 százaléka néger és egyéb nem fehér. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy egy nem fehér családnak a fehérnél két és félszer nagyobb eshetőséga van arra, hogy szegény legyen. Aa összes szegény családok egynegyedében a családfő nő; egyharmadában 65 évnél idősebb férfi vagy nő, A családok 30 százalékában egyáltalán nincsen kenyérkereső. Kétségtelen, hogy az amerikai nyomor egyik legfontosabb tényezője a munkanélküliség. A legutóbbi adatfe|A NEWSWEEK című amerikai burzsoá hetilap cikke A nyomor az Egyesült Államokban: a szegények a jólét közepette A

mai amerikai élet fájdalmas ellentmondása a páratlan bőség árnyékában meghúzódó nyomor. A világ leggazdagabb országa egyetlen nemzedék élete során száműzte gondolatvilágából az „Erik a gyümölcs" sivár perspektíváját, és valamiféle dúsan aranyozott képet tett a helyébe. A valóság azonban korántsem tartott lépést az amerikai álomvilág átalakulásával. Most, amikor Lyndon Johnson „fenntartás nélküli háborúba" szólította az amerikaiakat a nyomor ellen, mindenfelé csataterek tárulnak eléjük: Chicágó egyik szutykos szegénynegyedében egy néger anya elkeseredetten teszi fel a kérdést: ,Miért kell nekünk éheznünk és rongyokban járnunk?" Oklahoma legszegényebb megyéjében, a távoli Adalrban az egyik helyi vezető kesernyésen mondja: „A legfontosabb iparág nálunk a nyomorenyhítő akciói" Maine államban, a hőborította Portlandben egy izületi bántalmakban szenvedő öregasszony fáradtan készíti a virágcserépalátéteket, amelyeket 35 centjével árusít, s keservesen felsőhajt: „Ha az ember beteg, oly gyorsan jogy a pénz

i" A délkaliforniai Imperial Valley-ben egy szikár paradicsomszedő-munkás bizalmasan megvallja: „Arra összpontosítom az akaraterőmet, hogy ne veszítsem el a reményt. Ha elhagyom magamat, akkor minden elveszett..." Egy félhomályos toledói utcasarkon egy munkanélküli fiatalember, aki alkalmatlannak bizonyult a katonai szolgálatra, így szól: „Krisztusra mondom, ha egy féldollároshot futok, úgy megmarkolom, hogy Lincoln rugdalózik rajta fájdalmában." Egy detroiti asszony, aki keservesen erőlködik, hogy heti 60 dollárból fenntartsa munkanélküli férjét és öt gyermekét, Jgy panaszkodik; ,fiogy mi lesz a, 4 • ' • ÜT SZÖ Ä * 1984. máju* 2*. következő hónapban? Fogalmam sincs. A következő hónap „az angyalok térdén pihen." Segélyből élnek New York városában az év mindegyik napján 430 000 férfi, asszony és gyermek él segélyből — többen, mint amennyi Louisville (Kentucky állam] egész akossága: közülük ezrek olyan iszonyatos, férges lakásokban élnek, hogy végső elkeseredettségükben új taktikához, a lakbérsztrájkhoz folyamodtak. összesen csaknem 8 millió amerikai részesül (havi 400 millió dollár összegű) köztámogatásban. Számuk 1955 óta kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a lakosság összlétszáma. Az Appelach-hegyvidék zegzugos völgyeiben olyan primitív kalyibák vannak, hogy a téglaház ismeretlen fényűzésnek számít. A déli államokban a farmokon élő néger családok fele évi 1200 dollárnál kisebb jövedelemből próbál megélni. A kaliforniai poros Three Rocksban — amely Fresno megyében található, s egy csomó kalyibából áll — a gyermekek még soha életükben nem láttak vízvezeték-lefolyót. Az amerikai indiánok még mindig olyan rezervátorokon élnek, ahol a halálozási arány kb. háromszorosa az Egyesült Államok halálozási átlagának. San Franciscóban minden délelőtt pontosan 11 órakor 1500 rongyos ember — köztük számos anya gyermekével — a Szent-Antal Ingyenkonyhához tódul, ahol egy tál meleg ételt kap; többnyire ez az egyetlen étkezésük egész napra. De hát mi az új ebben a nyomorúságban? A biblia szerint szegények mindig lesznek — s ez áll még Amerikára is. De századunk közepén az Egyesült Államokban különösen fájdalmassá, elkeserítővé vált a nyomor. A történelem során most köJohnson elnök hadat üzent a nyomornak. Van hol kezdeniük o hadjáratot. Például ennél a családnál, amelynek hajlékét az U. S. News & World Report fényképésze örökítette meg. A család azokhoz a gazdálkodókhoz tartozik, akik kezdetleges módon művelik meg a béreit földet, s nincs állandó jövedelmük. A kép Alabamában készült, ahol Johnsonéknak mintegy 1900 hektár erdőterületük van.