Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-26 / 145. szám, kedd

Dolgozó parasztságunk társadalombiztosítása páratlan a világon Egy idősebb szövetkezeti taggal találkoztam a minap. Régóta Ismerem. Sokszor elbeszélgettünk már a falu életéről. Hetvennégy éves. Sok mindent átélt. Gondja-baja is volt az életben elég. Évekig túrta más földjét. Részesaratással kereste meg a család mindennapi kenyerét. Később, miután erőre kapott, néhány hold haszonbéres földön küszködött. Érthető hát, hogy új életünket mennyire értékeli, becsüli. Annyi öröme, mint mostanában — néhány esztendő alatt — fél évszázadig sem volt. A legnagyobb büszkesége? Fia és családja rendesen él. Szép új házat épített. Mindene megvan. A négy unokán kívül — mert nagyon szereti a csöppségeket — neki is nemrég köszöntöttek be legszebb napjai. Akkor, amikor hetekig kórházban volt. Furcsa, ugye? Kórház és öröm egyszerre. Ez is lehetséges? Igen, de ezt csak az érzi, aki 40 évi szenvedés, lábfájás után gyógyultan hagyhatja el a kórházat. S milyen jól érezte magát a kezelés alatt Laci bácsi! „Egész nap beszélgettünk, nem volt semmi gondunk. Ötször adtak enni, és mindennap volt hús. Soha sem volt ilyen jó dolgom. Meggyógyítottak. És még pénzbe sem került. Igaz, az EFSZ-ben fizettem a betegsegélyzőtl" Hogyan volt ez régen? A korosabbak igen, a fiatalok aligha emlékeznek rá, hogy az első köztársaságban az egyénileg dolgozó parasztok az életbiztosításon kívül nem gondolhattak sem díjtalan gyógykezelésre, sem ingyen gyógyszerre. Az üdülés meg teljesen ismeretlen fogalom volt. 1925-ben ugyan hoztak törvényt a parasztság biztosításáról, de ez csak „csalóka játék" volt, hiszen a burzsoázia sohasem léptette életbe. Azoknak, akik mindezt nem élték át sejtelmük sincs arról, mennyire félt a dolgozó paraszt attól, ha ágynak döntötte a betegség. Dolgozni nem tudott, táppénzt nem kapott. Az orvos és a patika méregdrága volt. Ha a beteg sokáig nyomta az ágyat, azt megérezte a család és a vagyon, ha volt. Mit tehettek ez ellen? Nem volt szabad megbetegedni Talán túlzott ez a kijelentés, de így volt. Ismerek családokat, melyeket úgyszólván földönfutóvá tett egyegy súlyosabb betegség. Kis vagyonkájukat felemészetette a kórház, az orvos és a patika. És akiknek nem volt földjük, vagyonuk? Kaptak szegénységi bizonyítványt, ezzel Igazolták, hogy nincs semmijük, nem jut sem orvosra, sem gyógyszerre. Néhányat ugyan felvettek ezekből is kezelésre, de a többségnek a „legolcsóbb" kórházban sem jutott hely az urak világában. Szinte hihetetlen, de ez a meztelen valóság. S hogy félt a nincstelen szegény falusi földmunkás az öregségtől! Ha családja nem tudta eltartani, bizony foghatta a koldustarisznyát, mehetett kéregetni. A mezőgazdasági uradalmakban, vagy a nagygazdáknál dolgozóknak valamivel jobb volt. De csak valamicskével. A munkaadó munkábalépéskor köteles volt őket bejelenteni a betegsegélyzőbe, ám ezt ritkán tette meg. Csupán cséplés idejére biztosították a cséplőmunkásokat, mert ez a munka veszélyesebb volt a többinél. Az is megtörtént, hogy a munkásnak a munkaadó levonta a betegsegélyzőt, de nem jelentette be. Sok Ilyen úri huncutságra derült fény az utóbbi években. Számos volt mezőgazdasági munkásnak, aki 15—20 évig dolgozott, cseléGyékény műháncsbóf A sobrancei népi szövetkezetben köztársaságunkban elsőkként dolgoznak fel újfajta műháncsból készült gyékényt. A műháncsot a sviti Chemosvit gyártja. Képünkön Nagy Mária szállításra készíti elő a gyékényeket. ^CTK —. G. Bodnár felvétele^ deskedett, csak néhány hónapot, vagy évet „tudott" a biztosító kimutatni. Kántor Mihály polyáni lakos 26 évet dolgozott, de csupán nyolc hónapot volt bejelentve. Kiket sújtott legjobban a múlt „átka"? A nincsteleneket, a kisparasztokat. Rendszerint elbánt velük a kisebb kór is, bár kórházi kezeléssel megmenthették volna őket az életnek. A módosabbak feláldozták vagyonukat, de meggyógyultak. Igazságtalan volt az élet rendje! De init is kívánhatott volna a dolgozó parasztság a kizsákmányoló társadalmi rendtől? A népi demokrácia igazságot tett A felszabadulás utáni években, a népi demokratikus állam már olyan szocialista vívmányokban részesítette a parasztságot, amelyeket azelőtt nem ismert. Az 1948-ban megvalósított nemzeti biztosítás megmentette a parasztokat a koldusbottól, nem kellett félteniük létüket betegség, öregség vagy rokkantság esetén. A szövetkezeti tagok háromféle betegbiztosításban részesültek, aszerint, hogy melyiket választották. Többségük az úgynevezett C szerződés mellett döntött, amely szerint a szövetkezeti tagok „igényt tarthattak mindenféle megelőző egészségügyi gondoskodásra és gyógykezelésre, főleg gyógyfürdői kezelésre, továbbá gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre, művégtagokra és a fogak díjtalan kezelésére. Születések alkalmával a szövetkezeti tagok gyermekenként 150 korona segélyt kaptak." A járadékbiztosításban hat járadékcsoportot létesítettek. Az öregségi és rokkantsági járadék-összeg havonta 230, illetve 440 koronát tett ki. Ez volt a kezdet. A mezőgazdasági termelés fejlődésével módosult a szövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok biztosítása. 1962ben megváltozott a társadalombiztosítás. A szövetkezetek szociális alapjából is több jutott a tagságnak s az állam is nagyobb részt vállalt a járadékbiztosítás, valamint a szociális juttatások fedezéséből. Az EFSZ tagjának havi munkadíja, melynek alapján a családi pótlékot folyósítják A gyermekek száma 2 3 4 1400 koronáig 70 170 430 690 950 280 1400—2200 70 170 400 640 880 240 2200—3000 70 170 370 590 830 240 3000—3800 — 100 330 530 750 220 3800 korona fölött —— 310 490 710 220 Mi lesz velem, ha megöregszem? Sok idős, falusi ember ajkát hagyta el élete alkonyán ilyen aggódó kijelentés a múltban. Joggal, hiszen bevezetőben már szóltunk róla, mi várt a vagyontalan emberekre öregség, rokkantság esetén. Szocialista államunk törődik azokkal, akik életük folyamán sokat tettek a köz érdekében. Hogyan él most a szóban forgó Laci bácsihoz hasonló szövetkezeti tag? Ha erejéből telik, eljárogat a szövetkezetbe, vagy az állami gazdaságba. Tudok nem olyan hetvenhez közeledő — falusi emberről, aki havonta megkeres 400—500 koronát a szövetkezetben, vagy az „államiban", ehhez 250—300 korona nyugdíjat kap. Egy kis természetbeni is kerül a házhoz, jószágot is tartanak. Nincs nélkülözés, sőt! Nemrégiben alkalmam volt ellesni két idősebb szövetkezeti dolgozó beszélgetését. Azt mondja az egyik: „Hazajött a fiam. Városban lakik. Ió sora van. Mindig tisztelte a szüleit, mi is szerettük őt. Miután „megmelegedett" nálunk, s elbeszélgettünk, egyszer csak elővett néhány száz koronát, s azt mondja: Nézze, apa, nem fiatal már, jólesik, majd ez a kis segítség. Én meg azt feleltem neki: Csak tedd el, fiam, neked jobban kell a városban. Megvan nekünk mindenünk, a bankban is van 10 000 koronánk ... Ha majd szükségét érzem, kérek tőled, de amíg dolgozni tudok, s az államtól ls rendesen megkapom a nyugdíjat, megélek én abból". Ehhez nem kell kommentár. Csupán annyit, hogy a jövőben a Járadékcsoportok is módosulnak. Az eddigi hat további kettővel, egy havi 500 koronás és egy 560 koronás Járadékkal egészül ki. Az öregségi és rokkantsági Járulék alapminimuma: 300 koronás havi átlagos munkadíj mellett {belértve a természetbeniek értékét is) 230 korona, a legnagyobb, 900 koronás munkadíj = 440 korona járadék. Hogy az előbb említett kiegészítő járadékra ki jogosult, azt utólag határozzák meg, Ezenkívül JCufUívct A VALÓSAG MŰVÉSZE Nagy József grafikai A társadalombiztosítás költségeit; ebben az Időszakban a biztosítási 111 letékek csupán 49 százalékban fedez-1 ték, a többit — 5 milliárd 82 millió ; koronát — állami eszközökből pótoltuk. Családi pótlékra tavaly a szövetkezeti dolgozóknak állami eszközökből 260 millió koronát fizettünk ki.

1 Az idén 360 millió korona kerül kifizetésre családi pótlék címén! Az érvényes rendelkezések értelmében a családi pótlékot csak részben fedezte az állam, a többit a szövetkezetek szociális alapjából biztosították. A CSKP KB januári ülésének határozata alapján április 1-én és július 1-én további módosításokra került, Illetve kerül sor a szövetkezeti parasztság társadalombiztosításának rendezésében. A szövetkezeti tagok családi póltékjuttatása hasonló lesz az ipari dolgozókéhoz. A feltétel havonta húsz nap (évente 240) ledolgozása. Ez a leghaladóbb formája a parasztság szocialista juttatásának, i amilyen egyetlen népi demokratikus országban sincs, nem is beszélve a kapitalista országokról. Parasztságunk tehát olyan társadalombiztosításban részesül, melynek nincsen párja a világon. Mi tette lehetővé, hogy a dolgozó parasztság is olyan szociális juttatásokban részesül, mint az ipari dol- < gozók? A mezőgazdaság — bár las- i súbb ütemben fejlődik, mint az ipar — az utóbbi években nagy utat tett előre. A további célkitűzés: 1970-ig az ipar színvonalára akarjuk emelni a mezőgazdasági termelést. Ehhez megvannak a feltételek. A gépesítés nagyszerű fejlődése biztosíték erre. A szövetkezeti dolgozók gondolatvilágában végbement fejlődés, a közöshöz való jó viszony is azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaság mindent megtesz, amit szocialista társadalmunk elvár tőle. Az ifjúság sem hagyja ott oly könnyű szívvel a földet, a falut, ha mind anyagiakban, mind erkölcsi tekintetben megleli számítását. Pártunk nagyszerű, bölcs parasztpolitikáját dicséri az utóbbi határozat is. Idekívánkozik egy szemléltető táblázat, mely világosan mutatja a családi pótlék összegét. Bratislava peremkerületében, Püs pökin született Nagy József. A Csallóközzel, a Kis-Duna tájával annyira összeforrott, hogy Itt akar maradni, alkotni ezután is. Érdekli ennek a vidéknek a népe, az ember általában, táj, a Mezőn. Az újarcú táj zakatoló traktorával szembeállítja a mér fölösleges kapájukra görnyedő öreg parasztokat. Hol merev fába, — hol műanyagba metszi az eleven élet lélegzését. Elsősorban a falusi ember NAGY JÓZSEF: ÉNEKLŐ FEJ (1963) lesz egy 650 koronás járadékalap, amelybe a kiváló szakembereket és; azokat sorolják, akik sokat tettek a szövetkezet fellendítése érdekében. • « * Sokat lehetne még írni azokról az előnyökről, melyeket szocialista államunk nyújt a dolgozó parasztságnak. Nem szükséges részletezni, hiszen sokan érzik e gondoskodás hatását. S hogy mégis foglalkoztunk ezzel, azért tettük, mert sokan már csak a jelent ismerik, a régit vagy elfelejtették, vagy nenr ismerték. Ha majd az urnák elé áll a dolgozó paraszt: korosabb, vagy fiatalabb, erre is gondoljon, hogy szép, boldog életünk egyik fontos tartozéka a dolgozó parasztság társadalombiztosítása. MÉRY FERENC WWWVAAWWVA/WVWWVWVVWWNA

1 I a haladás, a ma, vagyis az élet a maga teljességében. Munkásszülök gyermeke, s korán ébredt föl benne a közlés ősi ösztöne, a vágy, hogy rajzban fejezze ki, amit érez, képzel, és elgondol. A vágy nála tehetséggel párosult, amit a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán Hložník professzor és Dubay tanársegéd fejlesztettek, irányítottak. Nagy József harmincnyolc esztendős. Nyíltszemű, nyílt szívű ember. Törekszik a közérthető kifejezésre, hiszen fontos neki, hogy az övéi, — nemcsak a család, — de a falu és a környék népe, csupa ismerős, értsék, szeressék, amit alkot. Ez nem azt jelenti, hogy elzárkózik a korszerű ösztönzésektől, vagy hogy nem elég igényes, — hiszen Vincent Hložník neveltje. De nem a tetszetős és divatos formáknak hódol. A valóságnak nem csupán külső képét mutatja, hanem a tartalmat, a lényeget keresi, — s annyit ad hozzá a saját énjéből, hogy műve nem a már meglevőnek felületes tükrözése, hanem alkotás. Grafikai lapjainak évjelzése szerint az utolsó négy év terméséből válogatta azt az anyagot, amit a Majerník galériában tett közszemlére. Itt vannak a díjnyertes színes kőrajzok: a Sztrájkoló és a Testvéri találkozás a keleti hadszíntéren. Azóta fejlődött és sűrűsödött kifejezése. A természetet, mint mélyen átérzett élményt, veszi ecsetjére. Ilyen az Öszi ós Téli a gyárak és mezők munkásai érdeklik. Rögzítik a múlt robotjában elformátlanodott testű bérest, a Kukorica morzsolőt. Érzékletesen vetíti elénk a Kukoricakapálás lassú ütemes mozdulatait. Egyik legszebb lapja a Búsulónak atmoszférát éreztető zárt egységbe foglalt alakja. Megindító fiúi gyöngédség árad a Szüléimből, az öreg házaspár tűnődő, jelent és múltat egybevető képéből, melyben egész életük, munkájuk saját ritmusa lüktet. A tus finom vonalaival kifejezett gondolatot érzékenyen választott színek veszik át és közvetítik. S mindenütt jelenvaló a társadalmi probléma. Nem megy el közömbösen a sport, a zene, s a tudománv mellett sem. Mindez közel áll hozzá. (Stadionban, Éneklő fej, Einstein). Filozófiájának, világnézetének is kifejezést ad, mondván: az embernek nem lehet és nem szabad elzárkóznia a kagyló vastag védőburkában az élet elől. .A Fekete Napban figyelmeztet, hogy a fegyverrel játszó gyermekben is felébred már a kegyetlenkedésre, az öldöklésre való hajlam és a militarizmus ártó gondolata. Nagy József tartalmas mondanivalója epikus, kulturált formájú lapjait hiteleseknek, őszintéknek érezzük, mert a művészi látomást sejtjük mögöttük. Bárkány Jenőné Olasz vendégművész fellépése A Szlovák Filharmónia Jelenleg Olaszországban szerepel. A csütörtöki és pénteki bérleti hangversenyen ezúttal a Csehszlovák Rádió szimfonikus zenekara muzsikált dr. Otakar Trhlík vezényletével. Az est szólistája, Mario Delli Ponti, olasz zongoraművész Bartók Ixl, zongoraversenyét adta elő. A III. zongoraverseny úgyszólván versenyt futott a halállal, a harmadik tétel utolsó 17 ütemét már Bartók barátja és tanítványa, Serly Tibor hangszerelte. Ez a kompozíció egyike a nagy magyar zeneköltő legszebb alkotásainak. Élete végén és élete csúcsán ezzel a művel mintegy beteljesítette küldetését. Űj szellemi világot és új hangzásvilágot tár fel. Kristálytisztán fejezi ki gondolatait, az egyszerűség magasáról. A forradalmi Bartók féktelen ereje a késői Bartók-korszak stílusjegyeinek ad helyet: magas fokú szellemi rend, a formális tisztaság, a hangzás fényereje, a kifejezésmód tisztult derűje... mindez tökéletes kiegyensúiyozotitságban olvad egybe, A Bartók muzsika megszólaltatása roppant igényes előadói feladat, nagy technikai tudás, rendkívül fejlett ritmusérzék, spontán és egyben kiművelt muzikálitás nélkül elképzelhetetlen. A fiatal vendégművészben megvoltak ezek az erények és ami előadásából még hiányzott, például az Andante religioso megrendítő „végső" őszintesége, amellyel egy megigazult emberi lélek tárja fel érzelmi élete mélységeit, azt bizonyára meghozza az Idő. Mario Delli Ponti ennek már az est folyamán ls szép bizonyságát adta. A közönség lelkes ünneplését három ráadásszámmal köszönte meg. Egy Beethoven Bagatell és Prokofjev Indulója után meglepetésszerűen Bach következett. A Bach Korál előadása világosan megmutatta a fiatal olasz művészben rejlő értékes belső adottságokat. A műsor második felében Janáček Ö-szláv nagymiséje került előadásra. Janáček a Glagolit-misét két évvel halála előtt komponálta. A mű, noha formailag a szokványos miserészekre tagolódik, gondolatilag eltér a hagyománytól. Nem liturgikus jellegű, de amellett mélyen bensőséges, a kompozíció szelleme alkotója lelki nagyságát, emberi bölcsességét sugározza. Az Ű-szláv misében Janáček, a dramatikus is szóhoz jutott, mert Krisztus mártírhalálának tragikumát hatásos ellentétbe állítja líraian álmodozó szemlélődéssel. A Glagolitmise egy leszűrödött, de amellett alkotóereje teljében álló lélek nemes megnyilatkozása. Az előadás nem tartozott a legsikerültebbek közé. A mise tolmácsolása főként hangerőre, tömörített tuttikra épült, ami által a gazdag árnyalású, élő Janáček muzsika vesztett kifejező erejéből. A zenekari hangzás nem volt eléggé kiegyensúlyozott és a szólisták is túlzottan használták hangjuk teljes „vivőerejét". Ezúttal a Szlovák Filharmónia énekkara sem énekelt olyan jó formában, mint máskor. A vokális kvartettet Drahomíra Tikalová, Jitka Pavlová, Jaroslav Stŕíška és Václav Halíf, prágai és brnói énekművészek adták elő. Az orgonaszólőt dr. Ferdinand Klinda játszotta. Havas Márta 1964. május 26. ílr fjl 5