Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-23 / 142. szám, szombat

ň Jj'ár néhány éve, amint alkalom l\/l adódik rá, rögtön hangozI V / tatjuk, hogy Irodalmi életünkben „valami történik". Ez a „pontos" meghatározás az elmúlt esztendőre is érvényes. Valóban történt egy és más. AZ IRODALMI ELET fokozatosan normális, illetve normálisabb kerékvágásba került. Azok, akik türelmetlen várakozás után 3—4 évvel ezelőtt a porondra léptek és még ma ls Illik hozzájuk a „fiatal" Jelző, már nemcsak elnéző vállveregetést kapnak. Az Időnként felbolygatott nemzedékprobléma azt a reményt kelti, hogy az értékmérésben rövidesen kizárólag az eredmények lesznek a döntők. Számos új író neve vált ismertté, s többüknek van is elég tapasztalata és egyéni hangja, hogy maradandót alkossanak. Végre bekerültek olyan írók ls az Idolalom körforgásába, akik azelőtt sokáig vártak műveik kiadására. A Csehszlovák Írószövetség kiadóvállalata és a Mladá fronta új kiadói tanácsot létesített, hogy lehetőség nyíljon a kísérletezésre, az Ismeretlen nevek érvényesülésére. Az elmúlt év a cseh és a szlovák Irodalom közötti kapcsolat formalizmustól mentes fejlődésének esztendője volt. Mináč, Mňačko, Tatarka új művei azonnal eljutottak a cseh olvasók kezébe is, amire a múltban alig volt példa. Mindez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az irodalmi művek a mai társadalom számára nélkülözhetetlen sokrétűségben lássanak napvilágot Hogy minden esetben megfelelő műWet tudjunk adni a különféle ízlésű, képzettségű, a nap különböző pillanataiban könyvért nyúló olvasó kezébe. Olyan könyvet, amely művészi élményt nyújt, érdekes, tanulságos, szórakoztató vagy pihentető. 1963-ban ismét az ún. „fiatal prózaírók" voltak az érdeklődés középpontjában. Bár a cseh próza Február utáni törekvéseiben sok jelentős sikert ért el, új hulláma — ha napjaink teljes valóságát akarta ábrázolni — kénytelen volt vitába szállni az előző alikotások számos eszmei és formai megoldásával. Elsősorban életet kellett lehelni a leegyszerűsített fekete-fehér hősökbe, akik pedig a valóságban szenvedtek a társadalmi és az egyéni érdekek között fennálló rejtett ellentmondásoktól. Ezzel szemben eléggé bátortalanul és ötlettelenül jelentkezett a formai kísérletezés. A „fiatal" írók művel Ismét bebizonyították, hogy az ember és a szocializmus rendkívül összetett érzékeny dolog, egyik •sem tűri a leegyszerűsítést, még kevésbé a torzítást. Az ember és a szocialista társadalom nem fejlődhet mereven meghatározott — esetleg sablonos — keretek között, és számolni kell váratlan meglepetéssel, sőt válsággal ls. ! 1 IRODALMUNK TAVALY egész évben — úgymond — leltározott. Főleg az erkölcsi-érzelmi kapcsolatokat mérte fel. Kétségbe vonta azt, ami sziklaszilárdnak tűnt és elvetette a múlt csökevényeit. Csaknem minden műben a hősnek át kellett esnie a maga kisebb-nagyobb válságán, az akaratát megbénító szkepszisen, a múltban szerzett rossz tapasztalatokon. Röviden, az élet elvesztette egyértelműségét, és minden örvényszerű mozgásba került.* Az új céloknak a rövidebb műfaj, a novella felelt meg a legjobban. < A rövidebb lélegzetű próza azonban veszélyes buktatókat ls rejt magában, így kiderült, hogy a fiatal Írók kezében ez a műfaj pusztán szerkezeti elemmé válik, és nem ritkán vét a stílus törvényeível szemben is. Ezzel magyarázható az a fenntartás, ami a fiatal írók műveit fogadta, különösen akkor, ha nem sikerült történeteiknek általánosabb, komolyabb érvényt adni. Álljunk meg egy pillanatra néhány sikerültnek mondható könyv problémáinál. Hana Bélohradská legutóbbi, A szél délkeletnek fordul című novellája tulajdonképpen kompozíciós gyakorlat. Am az író már a felépítéssel képtelen volt megbirkózni. Az elbeszélés ugyanis két részből áll, de hiányzik közöttük a belső összefüggés, a két rész nem szerves egység. Alexandr Klimentnek a Találkozás vonatindulás előtt című a múlt és a jelen szembeállítására épített Jellegzetesen erkölcsi elbeszélésében például sikerült Jól megragadni a konfliktus mellékkörülményeit — hogyan tisztítja meg a hős a narancsot, hogyan megy át a pályaudvar csarnokán — de amint azt akarja kifejezni, hogy e szomorú belső dráma — a két szereplő érzelmeinek eltompulása — tulajdonképpen a politikai helyzet következménye (s ennek az összefüggésnek kellett volna aláhúznia a cselekmény társadalmi vonatkozását) megmarad a szavaknál, és a motívum egészen értelmetlen, frázlsszerű lesz. Végül nézzük Josef Skvorecktj Emőke legendáit, amely az emberek közönyösségét és a gépiessé vált életet támadja. Az elbeszélés sikere elsősorban azon múlik, hogy a reális történet n művészet logikájával mennyire győz meg a konfliktus súlyosságáról és a befejezés szükségszerűségéről. A csej lekmény elemzésénél Itt túlságosa^ érezni a szerző szándékát, hogy szavakkal győzzön meg az érzelmek hevességéről. Így esik szét azután a legenda egysége. A főszerepet játszó nagy érzés és a szereplők között áthidalhatatlan a szakadék. Skvoreckýra egyébként erősen hat Faulkner prózája. A fiatal frókat vonzó novella-műfaj engedékenyen Idomul a tollforgatóknak ahhoz a törekvéséhez, hogy maradtéktalanul megértsék az ember magánéletét és ezáltal fokozzák az Irodalom vonzóerejét. Az utóbbi Időben oly gyakran szereplő értelmiségi hős lehetővé tette a hitelesség fokozását, tükrözte az író személyes tapasztalatait és a bonyolultabb gondohagyományos különbség az Irodalomban nem Jelent akadályt Az Író szándékának teljesítése és az érzelmi hatás kiváltása érdekében a közléemód és a stílus minden formáját, az öszszes Ismert vagy újonnan felfedezett alkotó-eszközt felhasználhatja. A cél azonban változatlan: művészi szinten, a maga teljességében ábrázolni a ma emberét, a mai világot, évszázadunk változó valóságát. Az emberi élet alapkategóriái — az egyén viszonya a társadalomhoz, a szerelem és a halál, a haladás és a civilizáció megszűnésének lehetősége, a remény és a kétkedés — kiéleződött ellentmondás formájában merülnek fel. A fasizmus és a háború alatt szerCSEH PRÓZA 196 latok kifejezését. De most már inkább e művészi irányzat árnyoldalai kerülnek előtérbe. Mintha ez az irodalom azt súgná, hogy már nem tud semmi érdekeset, semmi újat mondani. NEM RÉGEN MÉG ÚGY TŰNT, hogy, az irodalomban a „közügy" és az „égető" témák uralkodnak. Hosszabb Ideig tartott míg visszaállítottuk a témaválasztás szabadságát. Megfeledkeztünk azonban arról, hogy a választás szabadsága fokozza az írók felelősségét. Az bizonyos, hogy nem mindenki választhatja témájául „Iván Gyenyiszovics egy napját". Ugyanakkor meglepő a jellemek, ötletek és konfliktusok új egyhangúsága. Ma újból hangsúlyoznunk kell az ötletválasztás bővítésének igényét. Az is fontos, hogy az irodalom a különféle érzések, érdekek és társadalmi kérdések arányait is tükrözze, hogy ne keletkezzék olyan benyomás, mintha saját lakásunk kulcsával akarnánk kinyitni a társadalmi humanizmus zárját is. Az irodalom is csak úgy láthat hozzá az új elképzelések megvalósításához, ha előbb leszámol a múlttal. Ez a leszámolás még ma ls folyik, de valahogy a kelleténél jóval kevesebb a kezdeményezés. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a novella műfajának egy helyzetre összpontosított sematikus típusa nem foghatja át életünket a maga sokrétűségében. Tavaly elsősorban Bohumil Hrabal hozott váratlanul friss levegőt az irodalomba. Gyöngy a meder fenekén cimű. művével a hétköznapok tarka realitása került be prózánkba. Az író remek megfigyelő, az emberek nevetséges nyüzsgésében ls felfedezi az érdekest, jellemükben, cselekvésükben és beszélgetéseikben megtalálja az érzéseket. Másfajta levegő áramlik Ladislav Bublik Gerinc című művéből. E regény-próbálkozás a hagyományos szocialista táma átértékelésére vállalkozott, az ostravai brigádmozgalom őszinte képét tárva az olvasó elé. Bublfk könyve stilisztikailag ugyan nem kiegyensúlyozott, a régi és az új keveredik benne, ám szavahihetősége emelkedik azzal, hogy nem akarja leegyszerűsíteni a dolgokat. Ez az erénye tette Bublíík könyvét a tavalyi publicisztikai Irodalom legértékesebb alkotásává. A PUBLICISZTIKA ÉS A SZÉPIRODALOM, a való tények és a fantázia, a szubjektum és az objektum közötti zett fojtogató élmények, az atomháború állandó veszélye és a műszaki haladás nyomokat hagyott minden ember agyában és szivében. Az ember drámai helyzete a világban és a múló Időben Ismét az elemzés és a gondola kodás pontosságára mozgósítja az Irodalmat. A támadó értelem és a sziporkázó gondolatok a riportműfajt is megváltoztatják. Adolf Hoffmeister, Dušan HamSik és Jtfí Praiák müvei riportirodalmunk magas színvonaláról tanúskodnak. Miroslav Holub Angyal a kerekeken című müve még e sikeres alkotások közül is kiemelkedik, mivel nem marad meg az enyhe, megható lírával és elmélkedő gondolatokkal kevert érdekfeszítő leírásnál. 0] fényben mutatja meg Amerikát, az amerikai embert, bebizonyítva, hogy legyünk akár New Yorkban, akár Texasban, ugyanakkor Prágában ls vagyunk. Az irodalom különböző műfajaiban az elmúlt év folyamán érvényesülni kezdett a filozófiai elmélkedés és a racionális szerkezeti felépítés. A TAVALYI KÖNYVEK közül egy néhány él is a szerteágazó utak kínálkozó lehetőségeivel. Milan Kundéra az ironikus és furcsa szellemességet, a játékos, vidám hangulatot választotta. Nevetséges szerelmek című művében a már csaknem feledésbe merült könnyed, szellemes elbeszélő formát újítja fel, melyben az író szilárd kézzel, teljes fölénnyel bonyolítja a cselekmény szálalt. Ivan Vyskočil Hiszen repülni nem nehéz című első alkotásában főleg a szójátékokra és a groteszk túlzásokra épít Fantasztikus, nevetséges, gyakran képtelen tükörben mutatja be a komoly és szorongató érzéseket. Ladislav Fuks Theodor Mundstock úr című alkotásában a zsidóknak a fasizmus és háború alatti keserű élményeit tárja elénk szokatlan formában. Mindhárom mű egyéni hanggal gazdagítja Irodalmunkat. AZ UTÖBBI IDŐBEN sok sző esik a regény válságáról és arról, hogy gyengül a cselekmény és az alakok szilárd Jellemzésének jelentősége. E kétségek rendszerint akkor merülnek fel, amikor a művészi tudatban alapvető változás megy végbe. A regény Iránti bizalmatlanságot sokféleképpen Indokolják. Tény, hogy ma már nem helytálló a századforduló regénytípusa, és nem térhet vissza a közelmúlt sematikus meséje és Irodalmi hőse sem. Ám a nagy regények, az emberi sorsok regényének igénye még nem halt kl. A regényre szükség van már azért ls, mert a novella nem ölelheti fel az élet minden területét és kérdését. Irodalmunk még mindig adós az utóbbi 15—20 esztendő hű ábrázolásával. Nem a korszak belső vonásainak felvázolásáról van szó, hanem a múlttal szemben igazságos, de a ma elvi Ismeretein alapuló valóság felismeréséről, találó ábrázolásáról. Karel Ptáčnik Az éjszaka reggel távozik című regényében egy határmenti város történetén keresztül Igyekszik híven visszaadni az 1948— 1953-as évek társadalmi és politikai áramlatait. Ám mintha elvesztette volna drámai jellemeket formáló képességét, erejét. Igyekezett megfelelő alakokat találni a politikai mondanivalóhoz, ezeket azonban már kész vázlatba Illesztette be. Így nem lehetünk tanúi az emberek belső átalakulásának a Február utáni nehéz napokban. Ivan Klíma más módot választott. A csend órája című regénye főleg azzal aratott sikert, hogy következetesen egyéni sorsokon keresztül ecsetelte a kort (negyvenes-ötvenes évek) és a környezetet (Kelet-Szlovákia). Ebben a könyvben minden alaknak egyéni ritmusa van. Az írónak a hős megrajzolásával nemcsak a „csend" légkörével való összeütközést sikerült lefestenie, hanem az egyéni és társadalmi boldogság-érzés összefüggését ls. Ptáčník, Klíma és bizonyos mértékben Bublik tehát tavaly törlesztett. Am a regény helyzete feletti aggodalmunk elsősorban az írók középnemzedéke felé Irányuló türelmetlenséget jelent Ezek az írók ugyanis részt vettek a közelmúlt történelmének alakításában és van bőven élményanyaguk, tapasztalatuk. HELYTELEN LENNE kétségbe vonni tavalyi Irodalmunk vallomástételének őszinteségét Csakhogy az őszinteség még nem művészi érték. Az Izgalmas formában, az egyéni elfogultság pátoszával keletkezett próza mindig az ember jövőjének kifejező terveként, határozott életfelfogásként hatott. Olbracht, Vančura és Capek művel alapján mindez könnyen elképzelhető. Vagy ezek a példák túl Igényesek 1963-ban? Nehezebb talán a szocialista ember megrajzolása? És ha úgy lenne is — a cél igényessége mit sem változtat azon, hogy nagy egyéniségek, nagy alkotások nem képzelhetők el igényes célok nélkül. Csak így születhetnek olyan művek, amelyek nemcsak a kor mellékjelenségeire reagálnak érzékenyen, hanem magával ragadó erővel átfogják annak minden drámaiságát, és agresszívan bekapcsolódnak napjaink szocialista gondolkodásmódjának és érzésvilágának kialakításába. r\ efejezésül ennyit: a tavalyi h< irodalmi termés jobb volt az LJ előző évinél. Az irodalomban „valami történik", de még nem állíthatjuk, hogy a müvek minden szempontból kielégítenék várakozásunkat. A RUDÉ PRÁVO nyomán Szabó Gyula: Szamarkand (akvarell, 1961.) Hazai magyar Irodalmunk könyvfermése a közelmúltban újabb köteteKkel gazdagodott. S ezt a kifejezést — gazdagodott — valóban indokoltnak is tartjuk, hisz a megjelent művek mindegyikénél nyomon követhetjük a témagazdagságot éppúgy, mint a művészi megformálás izmosodó igényét. Addig is, míg a kritikusok tolla mozgásba lendül, — gondolva a részletes elemzésre — a megjelent könyvek' közül néhányról hadd szólunk pár szót, BÁBI TIBOR: TÍZEZER ÉV ÁRNYÉKÁBAN A költőnek — sorrendben ez a ne' gyedik kötete. Az előzőkhöz hasonlóan ez ls a gondolati líra mélységeivel, a művészi kifejező eszközök választékosságával ragadja meg az olvasót. Bábi felkészültsége, írói bátorsága az égető témákra, a filozófia és a politika nagy kérdéseire keresi a választ* Férfias lírájának középpontjában a' háború és a béke kérdése, a szerelem! és a szenvedély problémája áll. Verseli érett költőt mutatnak, s mondanivalógazdagságával, formakészségével nem"

1 csak a szlovákiai magyar lírában, hanem az egyetemes magyar költészetben is — sportnyelven szólva — ran-i gos helyezésre számíthat. (124 oldal 9.— Kčs) DÁVID TERÉZ: KÍSÉRTETEK MÚZEUMA A drámáiról ismert Írónő ebben S kötetében prózai írásaival Jelentkezik, A fasizmus sötét esztendejének borzalmas és nyomasztó képét idézve, megrázó emlékeken keresztül gondolkoztatja el az olvasót. A novellák, elbeszélések és a kisebb prózai alkotások a szerző szavait igazolják „...a: mi múltunkat bitófák árnyékában, gázkamrák füstjében galvanizálták acélossá, és ez kötelez!... Nem hirdetek' megtorlást, nem a bosszú Iángpallosát forgatom, Fučík éberségre intő lobo-« gőját tartom magasba". A múltat felvonultatva Ily módon nemcsak Int, figyelmeztet, hanem mondanivalójával a holnaphoz ls szól, a jövendőt védi, A fasizmus borzalma — sokszori megírt téma. S ha a könyv mégis úf színfoltokról ad tanúságot, ezt elsősorban élményszerűségével éri el. (186 oldal — 11,— Kčs 11 DUBA GYULA: CSILLAGTALAN ÉGEN STRUCCMADÁR Az önmagával folytatott képzeletlriterjú utolsó kérdésére adott felelete kívánkozik Ide, az író munkásságának Jellemzéséül: „Az ember munkája csak akkor érhet valamit, ha komolyan veszi önmagát és amit csinál", A könnyű műfajban indult író —. két előző kötete tanúsága szerint —i a karinthys megfogalmazásra gondolva „a viccben nem ismer tréfát", most; pedig a komoly prózában nem Ismer! téma — vagy műfaji kötöttséget. Újszerűen, a kísérletezés bátorságával beszól mindennapjaink, az élet komoly dolgairól. Túlzás nélkül, az öröm érzésével nyugtázhatjuk Duba Gyula örvendetes írói fejlődését. (202 oldal 12.— Kčs); GYURCSÓ ISTVÁN: NYUGTALAN ÉNEK Két verseskötet és egy riportkönyv után most Ismét versekkel jelentkezik Gyurcsó István, a szlovákiai magyar líra szenvedélyes hangú költője. A Nyugtalan ének érett, szocialista költő műve, aki közéleti és szerelmi Ihletésű verseiben egyaránt a mélységeket kutatja, a sokszínű élettel konfrontál. A szerelem, a magánélet, a hazai táj szólal meg lírájában, ezeken keresztül keresi a világgal való összefüggéseket. (146 oldal 10,50 Kčs): MONOSZLÓY M. DEZSŐ: VIRRASZTÓ SZERELEM Monoszlóy sajátos írói egyéniség, Irodalmi közvéleményünk elsősorban mint kiváló műfordítót ismeri. Versel intellektuális telítettségűek, s jő formaérzékre vallanak. A korábbi verseire — előző kötetét is ide számítva — jellemző formai szempontokat mostani kötetében tartalmi gazdagodás követi, s ily módon a gondolati líra jelentős, tudatos képviselőjévé avatja, Moqdanivalójával végső fokon a harcos humanizmust hirdeti, rátalál a közösségre, az élet értelmére, felismeri és bizonyítja a költő igazi küldetését, (196 oldal 11,50 Kčs]

1 idzj ŰJ SZÖ 10 * 1364 május 2»,