Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-23 / 142. szám, szombat

KENYA W^^T • r ľfZjLm- t A nyanzai vezető ms K

enya temérdek vért hullatott a szabadságért. Az ötvenes esztendőkben — hivatalos angol(l) statisztika szerint ls — 11 ezer kenyait ültek meg a gyarmatosítók, Százezernél többet zártak börtönbe és koncentrációs táborokba. Bombázó repülőgépekkel, tankokkal és ágyúkkal végrehajtott büntető terrorhadjáratukat a „titokzatos Mau Mau" mozgalom állítóla gos „fosztogató és gyilkoló" akcióival próbálták indokolni. A kikujuk, a hozzájuk csatla kozott más törzsekkel együtt valóban harcot kezdtek a gyarmatosítók által elrabolt földjeik visszaszerzéséért, de az angol bombázók megjelenéséig egyetlen angol haja szála sem görbült meg. S az Egység mozgalmának, ahogyan az esküt fogadott kikujuk szövetségét nevezték, az angolok adták a Mau-Mau nevet ... Arról, hogy milyen volt az élet akkoriban a brit korona kelet-afrikai gyarmatán, hogyan sínylődtek a hazafiak Kenya angol börtöneinek sötét celláiban, a Victória-Nyanza menti Kisumuban hosszú estéker át hallgattam a Jomo Kenyatta pártja, a KANU (Kenyai Afrikát Nemzeti UnióI nyanzai vezetőjének visszaemlékezéseit, ű megjárta a poklot..

j DÁVID OLOUCH OKELLÖNAK HÍVJÁK, Gem vidékén született, apja helyettes törzsfőnök volt, tehát nem tartoztak a legszegényebbek közé. Vasúti gépésznek tanult, azután mozdonyvezető lett. Ott ismerkedett meg a politikával. 1936ban esett át az első tűzpróbán: sztrájkba léptek, az alacsony bérek felemelését követelték. Sikerültl Később a vasutasok szakszervezetének elnöke lett. Újabb sztrájk 1944-ben: az angol tisztviselő ingyen állami lakást kapott, az afrikaiaknak kunyhót sem építettek. De ezúttal 168 munkással együtt őt is elbocsátották. Három esztendőre Gembe száműzték, ezután évekig szárított hallal kereskedett. Csak messziről nézhette a mozdonyokat... De gondolatait nem űzhették ki agyából és 1951-ben már Kenyatta pártját szervezte Kisumui ban. Amikor az angolok letartóztatták Kenyattát, Okello tudta, ml következik. És 1953 első napjainak egyik hajnalán öt órakor, amikor az Egyenlítő alatt még koromsötétség üli a tájat, 12 angol és 24 afrikai rendőr Jött érte. Nyolc gépfegyverrel vették körül a kis házat, aknakeresővel kutattak át mindent, felásták kertjét: „Hol vannak a Mau-Mau fegyve-, r el?" Dávid Oluoch Okellót azonnal Nairobiba vitték, s csak évek múltán tudta meg, hogy házát porrá égették a rendi őrök. Szűk sötétzárkába dugták, villany a folyosón sem volt. Naponta vallatás. A Mau-Mauban való részvétel vádjával tartóztatták le, de nem volt bizonyítékuk. A kilencedik napon átvitték a kadjarai tá-. borba, még sötétebb cellába. •— Eheztetéssel kínoztak bennünket, azután vertek, hogy vallomást tegyünk. Ná-. lam erre nem számíthattak .., A következő állomás a hírhedt Macktnnon Road-i tábor volt, ahol a Javíthatatlan kenyai nacionalistákat" őrizték. Repülőtéri hangárokban épült kis cellákban zsúfolódtak a foglyok, s a vallatók között egy német is volt.,, — Kezünk-lábunk blltncsben, állandóan olyan sötét volt, hogy sosem tudtuk, nappal van, vagy éfjel. Durva nyírógéppel naponta levág-. ták a hajamat. A bőrömet is kiszakították. Ütöttek-vertek, de nem beszéltem ... Hét tábort járt meg, míg Ismét Nairobiba került. — Semmiféle bizonyítékuk sem volt ellenem, s akkoriban a világ már felfigyelt az angolok kenyai terrorjára. Ezért nem ítélhettek el, nem ölhettek meg. Nairobiban hat hónapig a halálraítéltek cellájában voltam, s amikor fizikailag már teljesen legyengültem, bedobtak a hullakamrába, tizenegy halott közé. Félig én ts halott voltam, s onnan már senki sem tér vissza... Mégis itt vagyok! A brit gyarmatosítók meghátráltak. Kiszabadulása után Okello Gem-be utazhatott, de házi őrizete csupán a falu piacára engedte őt. S 1961 óta a KANU-párt vezetője CentralNyanza területén. A mai gondok, a függetlenség kivívása utáni hétköznapok és a párthelyiségben töltött éjszakába nyúló beszélgetések kérdései egészen másként hangzanak. Nem, nem felejtik a múltat, de sürgetően a holnapokról kell beszélni. Klsumunak Iparra van szüksége, gyárra, amely feldolgozná a szlszál-kendert — sorolta Okello. — A távolabbi jövőben pedig vasipart is létesíthetnének itt a Vtctórta-tó mentén. Hiszen őseink már évszázadokkal ezelőtt olvasztottak vasat, de az angol uralom idején hiába kértünk geológusokat, elutasították a kérést. Geológusok kellenek ide, mert vasércet rejt ez a föld. Kl kell használnunk a Victória-tó adta lehetőségeket is, öntözőrendszert létesíteni a mezőgazdasági termelés kiszélesítéséhez. Sőt, talán elektromos erőmüvet is építhetnénk, van itt vízi energia! A tóban rengeteg a hal, bárhol merítik le hálóikat a halászok. De nem tudjuk tartósítani, ezért exportálni sem. Konzervgyárra van szükség, s akkor halat és gyümölcsöt szállíthatnánk külföldre ls, hiszen a Victórta-tóban jó ízü, szálkátlan halak vannak. Es az iparosítás rengeteg munkát adna, megszűnne a munkanélküliség. Mindezt a KANU-párf kis emeletes épületének egyik szobájában mondta, de a gondolatok és a tervek az angolok börtönében érlelődtek. Ezek nyugtalanították őt már az 1936-os sztrájk idején ls, s azt mondta, bár már ötven éves múlt, két felesége és tizenhárom gyermeke van, — egyik orvos, másik építészmérnök, harmadik festőművész szeretne lenni — mostanában sohasem fárad el. Nem szabad elfáradnial SEBES TIBOR KUBAI ÚTIJEGYZETEK Az eresz alatt álló, cukornáddal megrakott vagon megrázkódott és kissé oldalra billent. A munkások felemelték a vagon rácsos ajtatját, és a szállítószalag garatjára ömleni kezdett a kocsi gazdag tartalma. Egyidőben traktor tűnt fel a másik oldalról; a hozzá függesztett billenőkocsi tartalmát gyorsan kiürítették, s a traktoros azonmód eltűnt a láthatáron. A munkások körülállták az új termést. Figyelmüket lekötötte egy közepes termetű néger, aki hagy hévvel magyarázgatott valamit, jllberto Ortiz, a néger azt hajtogatta, hogy nem kettő, hanem három részre kellene vágni a cukornádat, mert a rövidebb „tongát" jobb feldolgozni, mint a hosszút... — Te csak olyan „teoretikus" vagy, filberto — jegyezte meg az egyik munkás. — Majd akkqr legyenek ilyen gondjaink, ha lesznek kombájnok. Addig az a jontos, hogy minél több cukornád teremjen. Több cukornádat... Nagyon sokan mondták ezt, akikkel találkoztam. Például a vállalatigazgatóságon ls egy férfi, aki Ramon Castro Ruzként mutatkozott be. Nagyon ismerős volt, mintha már láttam volna. Később rájöttem, hogy a megszólalásig hasonlít öccsére, Fidel Castro miniszterelnökre. Felajánlotta, hogy végigkalauzol a nagy üzemen, de váratlanul dolga támadt és el kellett mennie. Búcsúzáskor meghívott Olginba, hogy ott nyugodtan elbeszélgethessünk. ...Olgin város központjában földszintes házban tevékenykedik a tartományi cukorgyártási műszaki bizottság. Egy kis dolgozószobában akadtam rá Ramon Castrora. Sürgés-forgást tapasztaltam az egész épületben; a felkiáltásokból és az elejtett szavakból kiéreztem, hogy mindenkit egy gondolat foglalkoztat: a cukornád. Cukornád, cukor ... Ramon Castro aláírta az utolsó Jratot és megkönnyebbülve felsóhajtott: Végre. Miről is beszéltünk ott, a vállalatban? Ja, igen, bár lenne sok cukornád ... Mosolygós ábrázattal le s fel járkált a szobában: ... Azt akarom, hogy megértse a cukornád kérdését, inkább elmesélem az utóbbi évek jejleményelt. Batistáék bukása után a kormány megszervezte a cukornád betakarítását. Nagy szerepet játszott a jelkelő hadsereg, különösen Oriente tartományban, amely az ország cukorgyártásának egyharmadát adja. En akkor a második front ellátását irányítottam. Raul öcsém, a front parancsnoka engem bízott meg a cukornád-betakarítás irányításával. A két fő akadállyal — a szállítóeszközök hiányával és a lerombolt hidakkal eredményesen megbirkóztunk. 1959 májusában megjelent a jöldreformtörvény. Erre az észak-amerikai imperialisták nyílt támadást indítottak a forradalom ellen. A monopolisták érvénytelenítették évi rendszeres cukormegrendelésüket, s ennek következtében elestünk cukorpiacunktól. Az Egyesült Államok az európai országokra is nyomást gyakorolt, hogy szüntessék be kereskedelmüket Kubával. Válságos gazdasági helyzet állott elő. Ellátást zavarok támadtak. A forradalmi kormány intézkedéseket tett a gazdaság monokulturálts jellegének megváltoztatására. „Cukor nélkül nincs forradalom" Kubának rengeteg parlagföldje volt. A gyomnövények kiirtásához traktorok és gépek kellettek. Az amerikai gyártmányú gépeket vagy nem kaptuk meg, vagy pedig nem voltak szükséges pótalkatrészek. A legtermékenyebb földeket a cukornád foglalta el. Ezért a kormány az egyedüli kiutat a cukornádföldek csökkentésében látta. En akkoriban földbtrtokos voltam, ezt mindenki tudja, nevezhet akár nagybirtokosnak. Szóval 12 caballerla (1 caballerla egyenlő 13.4 hektárral) földön cukornádat ültettem. Kimondottan szaporításra. Egyesek kinevettek, bolondnak tartottak. 1962-ben aztán jól Jött az én termésem. Örültem, hogy vetőmagot adhatok az államnak... — Azt mondják, Ramon Castro nem Ismer más terményt, csak cukornádat? Igaz ez? — szóltam közbei Elnevette magát. — A földeken valóban csak a cukornád létezett számomra. Ezenkívül nagyon kedvelem az állattenyésztést. Mindkettőt alaposan ismerem, egész életemet nekik szenteltem ... Tudnunk kell, hogy a cukornád monokultúrája (melyet az észak-amerikai imperialisták Kubára kényszeritettek, s amelyről Ramon Castro is beszélt] okozta az ország gazdasági lemaradását. Ilyen sorsra jut minden ország, amely csak egy-két cikket termel és egy piactól függ. Nem termelhet többet, mint amennyire a monopóliumoknak szükségük van, a monopóliumoknak pedig nem érdekük a termelés bővítése. A „safra", azaz a cukornád betakarítása négy hónapig tart Kubában. Ezután „holt idény" következik, mely a forradalom előtt fél millió mezőgazdasági dolgozónak ínséget, állandó' munkakeresést, nyomort okozott. Nem túlzás, hogy az emberek a cukorban látták minden baj okát. Bár az ország a cukorból él, mégis „monokulturális ráknak" nevezték, mely felemészti a nemzet testét. A „cukor" főnévből és a „keserű" melléknévből állandósult szókapcsolat lett. Fernando Ortlz, a neves tudós és közéleti személyiség ezt irta könyvében: „Ha majd a kubai nép nem lesz a cukor rabja, étele ts édesebb, élete pedig kellemesebb lesz." Persze a bajok forrása nem a cukor, hanem a New York-i cukorpiac volt... A kubai forradalom vezetői napjainkban nem győzik hangoztatni, hogy a sokoldalú szocialista gazdaság megteremtésének alapja Kubában a cukorgyártás fejlesztése. Ma a cukor Kuba valutája. Cukorral fizet az olajért, a nyersanyagokért, a gépekért, a berendezésekért, az élelmiszer- és iparcikkekért. Éppen Kubában időztem, amikor a rádió közölte, hogy a Szovjetunió és Kuba hosszú lejáratú kereskedelmi szerződést kötött. A Szovjetunió a legközelebbi hat évben több mint 24 millió tonna cukrot vásáról Kubától. Ezért szorgalmazza a kormány, hogy évi 10 millió tonnára növeljék a cukorgyártást. Soha sem volt olyan szilárd piaca a kubai cukornak, mint most. Az emberek viszonya a cukornádhoz is megváltozik. Las Villás tartományban a 62 éves Jósé Manuel Pino nagyon sok egyszerű kubai nevében mondotta: — Kubának három dologra van szüksége: cukornádra, állattenyésztésre, gyümölcsre. Elsősorban cukornádra. Ez a kubai természet kegyeltje, a legszívósabb növény. 47 éve foglalkozom vele. Cukornád között születtem, ma ls itt élek, s ha meghalok, cukornád között temessenek el. En azt mondom: cukor nélkül nincs forradalom. VAGYIM-LISZTOV LŐCSEI ZOLTÁN KANADAI LEVELE A vancouveri szemét és Bewley bíró úr „bölcsessége" A

Nyugat-Kanadában fekvő Vancouver városának 1500 szemétgyűjtő alkalmazottja április utolsó napjai óta sztrájkol. A városi alkalmazottak szakszervezete 19 centes órabéremelést követel. A tárgyalások folyamán a városi vezetők mindössze hét cent emelést ajánlottak fel. Igy persze megegyezés nem jöhetett létre, a sztrájk tovább folyik, a városban pedig a szemét egyre halmozódik. Május elején a meleg is beköszöntött, s ez még rontotta a helyzetet, az óriási bűz már szinte elviselhetetlenné vált Vancouver utcáin. Szemét a léggömbön és a hűtőszekrényben Mivel a szemetet a város nem gyűjti össze, a háztulajdonosok maguk próbálják eltűntetni. Egyesek a hulladékot léggömbökre szerelik és amikor a parti szél erősödik, útnak engedik az óceán felé. Mások elégetik vagy elássák a szemetet. A helyi rádió felhívta a hallgatók figyelmét, hogy tegyenek javaslatokat a szemét eltüntetésére. Egy szellemes ember a következőt írta a rádiónak: „A hulladék legnagyobb részét elégetem, de a kimondottan mérgező anyagokat összegyűjtöm plaszttkzacskókba. A hűtőszekrényemben tárolom a következő városi választásokig, hogy akkor majd a helyi politikusok fejéhez vághassam." A helyzet napről-napra súlyosabb, s ha a sztrájk tovább tart, járványveszély fenyeget. A helyzetért a városi vezetőket terheli a felelősség, akik elzárkóznak még az újságírók elől ls, ha nyilatkozatot kérnek. KOCSIS TERÉZ KÉT GYERMEKÉVEL A bíró dönt: folyt le a városban, amely országszerte óriási visszhangot egyen a szemétládábó

l keltett. Az ügy főszereplője " egy magyar származású kanaA közelmúltban — még ml- dal asszony, Kocsis Teréz volt, előtt a szemét ennyire felhal- két kisgyermekével és kilenmozódott Vancouverben — egy cedik hónapban levő terhes botrányos bírósági tárgyalás ségével. A vancouveri bíróság vádat emelt és elítélte Kocsis Terézt azért, mert tettlegesen bántalmazott egy városi alkalmazottat. A 29 éves aszszony ugyanis családjával együtt városi segélyre szorult. Jelentkezett a szociális osztályon és előadta, hogy teljesen pénz nélkül állnak s nincs mit enniük. A városi tisztviselőnő, ahelyett, hogy a szükséges ideiglenes úgynevezett gyorssegélyt kiutalta volna, előbb meg akarta vizsgálni a körülményeket. Ez az a szokásos bürokratikus üt, amely legalább egy hetet vesz igénybe, s különféle sokszor megalázó hánytorgatásnak teszi ki a kérelmezőt. Kocsis Teréz erre végső elkeseredettségében elvesztette önuralmát és megütötte a tlsztvtselőnőt. A tárgyaláson a védőügyvéd minden tőle telhetőt megtett, a vádlott felmentéséért, s hivatkozott arra, hogy a bevándoroltakkal gyakran úgy bánnak, hogy az felér egy ilyen tettlegességgel. Bewley bíró űr mégis ítéletet mondott. Eképpen indokolta ítéletét: „En megértő vagyok a szegények Iránt. De mit látok? Egy jó húsban levő asszonyt, aki nincs is nagyon rosszul öltözve ... nem éhezik. Elég zsír van rajta ahhoz, hogy akár egy héttg ls éhen éljen, ha kell. En nem vagyok kegyetlen, amikor azt mondom, legyünk csak belátással, ö nem fog éhenhalnt. A legrosszabb esetben bemehet az üzletbe és kéregethet. A szemétvödörhöz ls mehet és ehet a hulladékból. De éhezni• és éhenhalnl biztosan nem fog." Kocsis Teréz, a bíróság kétnapi elzá ásri ítélte. Bewley bíró urat pedif a közvélemény — erkôlci halá'ra. i ; 1984. május 23. * ÜJ SZÖ 7