Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-21 / 140. szám, csütörtök

KOMAROM FELKÉSZÜLT PETER JILEMNICKÝ: Holnap kezdődik Komáromban a Népművelési Intézet, a Csemadok Mözponti Bizottsága, valamint a Járási és városi szervek által rendezett (a város szülöttéről: Jókai Mórról elnevezett) tíznapos, nagyszabású kulturális seregszemle. Komárom, az egyre fejlődő, szépülő Duna menti város napok óta a felkészülés jegyében él. Készítik a szállást, szervezik az előadásokat, festik a transzparenseket. A hatalmas idegenforgalom A komáromi irodalmi színpad tavaly Korunk és költészetünk címmel mutatta be nagysikerű irodaimi műsorát. Most az Emberbotanika című műsorukkal lépnek fel. Képünkön: a Korunk és költészetünk egyik jelenete. szívű ember fial című darabját mutat-! ják be. Naponta egy bemutatót terveztek, i Az előadások iránti érdeklődés azon-' ban olyan nagy, hogy valószínűleg; némelyik együttes kétszer lép majd ! fel. Az eseményt korai lenne kommen- < tálni. Ezzel kapcsolatban azonban a . mi véletaényünk is az: ha lehetőség; van rá és a szereplők bírják, naponta 1 kétszer lépjenek fel. Egyrészt azért, \ hogy a darabokat többen láthassák,; másrészt azért, hogy az együttesek ez- < zel is jobban felkészüljenek az esti' „vizsga"-előadásra. A szereplők messze vidékről érkeznek a hazai magyar színjátszás fel-! légvárába. A fáradságért is megérdemelnék, hogy Komárom kétszer tap- < soljon nekik ... Hosszú bevezetés a bírságoláshoz Peter Jílemnický hazai Irodalmunk szocialista realizmusának egyik legjelentősebb képviselője. Kyšperken született 1901. március 18-án. Mint tanító került Szlováklába, ahol a legelhagyatottabb, legszegényebb vidéken: Kysucán dolgozott. Az egyszerű nép életéről írt és hirdette a nemzetek és nemzetiségek összefogásának a szükeségességét. Május 19-én múlt 15 éve, hogy meghalt. Ebből az alkalomból közöljük a Győzelmes buták című művének egyik részletét. is növeli a prózamondó címért és az ezzel járó értékes díjakért. Az előadók versenye május 24-én ünnepi akadémiával, a Jókai-szobor megkoszorúzásával és kerekasztal-konferenciával végződik. Aztán kezdődik meg a színjátszó együttesek fesztiválja. A bemutatókat minden alkalommal szakelőadás, valamint a bemutatóról szóló vita kíséri. Az irodalmi színpadok közül a lévai „Himnusz az emberhez", a košicei „József Attila élete", a rimaszombati „Híd", a nagymegyeri „Szóljatok tamtam-dobok", a nyit

rai „Szót kérünk" a komáromi Magyar Területi Színház irodalmi színpada pedig „Emberbotanika" címmel mutatja be műsorát. A színjátszó-fesztivál keretében a dunaszerdahelyiek Peter Karvaš: Antigoné és a többiek a košlceiek Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza, a rozsnyóiak Gyárfás Miklós: Férfiaknak tilos, a rimaszombatiak Dunai Ferenc: A nadrág, a zseliziek Mesterházy Lajos: A tizenegyedik parancsolat, az érsekújváriak Kállay István: Majd a papa, a losonciak Jókai Mór: A kőA dynaszerdahelyi színjátszók Peter Karvaš: Antigoné és a többiek című drámáját mutatják be. Képünkön: a darab egyik jelenete. sietséget, forrósítja a hangulatot. Az érdeklődés középpontjában azonban a kulturális bemutató áll: ez teszi igazán elevenné és lendületessé a város életét. A jegyelosztő irodákban egymást érik a vásárlók. Szövetkezetek és üzemek dolgozói cstfportosan mennek az előadásokra. Sokan érkeznek vidékről Is. Komárom azonban felkészült. Gazdag műsort ígér, bátran várja a vendégeket. Mint már beszámoltunk róla, a hasonló természetű Dolný Kubin-t, Spiš- ská Nová Ves-i, prostéjovi és hronovi cseh és szlovák rendezvények mintájára a komáromi Jókai-napok keretében kerül sor a csehszlovákiai magyar szavalók és prózamondók versenyére, valamint a csehszlovákiai magyar színjátszó együttesek és irodalmi színpadok szemléjére. A szép szó ünnepén, a tíznapos vetélkedőn az ország minden részéből a legjobb magyar szavalők és prózamondók, valamint a legjobb magyar színjátszó együttesek és irodalmi színpadok mutatkoznak be. A találkozó keretében elsőnek a komáromi Magyar Területi Színház Arisztophanész Lüszisztraté című kétrészes komédiáját mutatja be F. Kriš- tóf Veselý érdemes művész rendezésében. A tulajdonképpeni vetélkedés másnap, május 23-án kezdődik. Az első napok a szavalóké és a prózamondóké. Négy korosztályban folyik itt majd a verseny, a legjobb szavaló és $ sjis Irodalmi színpadjaink között a nyitrai Pedagógiai Főiskolásoké a legfiatalabb. Képünkön: az együttesvezetői. Jükai Mór: A kőszívű ember fiai című történelmi drámájának egyik jelenete. A darabot felújított előadásban — a losonci színjátszók mutatják be. A felkészülésnél a segítségnek, a közös cél támogatásának szép példáját mutatták a komáromi üzemek • és a környező szövetkezetek. Azonkívül, hogy nagy érdeklődést tanúsí-! tanak a bemutatók ; iránt, több üzem és • szövetkezet védnökséget is vállalt. Korai lenne véleményt mondani. A holnap kezdődő komáromi Jókainapok azonban bizonyosan beváltják; a hozzájuk fűzött i reményeket: tovább ! mélyítik népeink barátságát és újabb színfolttal gazdagítják kulturális életünket. (bl POFON ES VIRÁG Újszerű kezdeményezés A losonci Járási Népkönyvtár az elmúlt két év alatt kimagasló eredményeket ért el. A sikeres munkájukat és a fejlődést igen kifejezően tükrözik vissza az utolsó négy év eredményei. 1960-ban csak 1689 olvasója volt a könyvtárnak, míg 1963-ban az olvasók száma már 2702-re emelkedett. Emelkedett persze a kölcsönzött kötetek száma is 1960-ban a könyvtár 40 845 kötetet kölcsönzött, míg 1963ban a kikölcsönzött kötetek száma meghaladta a 62 000-t. A losonci járási népkönyvtár most kiállításra készült. A prágai Magyar Kultúra felkérésére május 20-tól május 31-ig magyar könyvkiállítást rendeznek a könyvtár helyiségében. A kiállítás gazdag anyagát a prágai Magyar Kultúra biztosította a könyvtár részére, s azt a losonci járási népkönyvtár ízléses kivitelben állította ki. A kiállítás iráni Losoncon és környékén Is érthető érdeklődés mutatkozik. Losonc város közönsége mellett a környék lakosságának is módja lesz ezt az értékes és gazdag kiállítást megtekinteni. —sl— 1944-ben történt, valamikor ősz felé... A kis pince nyirkos félhomályában dideregve hallgattuk a négymotoros Iiberátorok halk, idegölő zümmögését. Súlyos láncosbombákkal megrakott gépek voltak ezek, amelyek a háború borzalmaitól távolabb eső hátországba a férjeikért aggódó édesanyák, apjukat váró kisfiúk, kislányok és a rózsaszínű tábori levelezőlapot nap, mint nap sokszor hasztalanul váró, ijedtszemű menyaszszonyok körébe hozták a halált. Mert ez volt a háború: pusztítás, félláb, béna kéz, özvegyek és árvák meleg sós könnye. Boforcok, gépágyúk, láncosbombák... Anyámmal szorosan összebújva a pince sarkában reszketve figyeltük a hulló bombák velőkig hasító sivítását. Szörnyű zene, ördögi koncert ez, amelyet ax pusztítás tébolya vezényel. Minden becsapódásnál egy pillanatig tartó megkönnyebbülés: nem ide esett..., de már a halál ujjal újra megnyomták a kioldó szerkezetet és újabb pusztulás zuhant lefelé. Meddig tartott mindez, ma már nehéz lenne pontosan elmondani, mert a halálvárásban a másodpercek is szörnyű órákká nyúlnak s a bombatámadás végét jelző egyenletes szirénabúgás mindig úgy tűnt, mintha a végtelen távoli időből hangzana CERUZAJEGYZETEK fel jelezve, hogy ez alkalommal egy rövid időre megmaradtak az életnek, akik megmaradtak ... Éppen készültünk felfelé, amikor csizmás léptek dübörögtek végig az udvaron. Majd hallottuk, hogy valaki gorombán rázza konyhaajtónk kilincsét. Anyám ocsúdott fel leghamarabb és sietve szaladt fel a grádicson. Erre én is bátorságot kap tam. Én voltam akkor ugyanis 12 éves fejjel az egyetlen „férfi" a házban. Ajtónk előtt két vad szempár és két géppisztoly feketén ásító csöve meredt ránk. — Kinyitni! — bökött a fegyver csővé vei az egyik, valamifé le rangot viselő német katona lakásunk ajtaja felé. — Na, mit bámul, maga baromi — üvöltötte a másik — azonnal kinyitni vagy keresztüllövöm! Agyamban lázasan kergetőztek a gondolatok: most anyámat, vagy az ajtót akarják keresztüllőni? Erre nagy bátorságot érezve előreléptem. — Védtelen asszonyt ne bántsanak! A katona felhorkant. — Fogd be a pofádat, te taknyos — és mire mozdulni tudtam volna, hatalmas pofon csattant az arcomon. Mindez most május kilencedikén jutott eszembe, amikor ötéves kislányommal a zászlódíszbe öltözött város egyik pontján állva néphadseregünk egyik tagja kedvesen mosolyogva egy szál orgonavirágot adott kislányom kezébe. Virágot a virágnak. Első virág volt ez, amit kislányom eddigi életében idegentől kapott. Meghatódottan nézegette: — Látod, apuci, virágot adott a katonabácsi ... s nekem egyszerre fátyolos lett a szemem, mert eszembe jutott, hogy életemben én is elsőként kaptam azt a pofont — és éppen katonától... (k. 1,1 A bátortalan napkelte után a ró" zsaszlnbe öltözött hajnal földerítette a munkanapot, amelyet a már elmúlt munkanapokhoz hasonlóan kellett az embereknek ledolgozniuk. Ismert dolog volt ez. Ismeretlen csak az volt, hogy Matyi iratot kapott kézhez, amellyel beidézlék a járási hivatalba. Ördög tudja, mit akarnak ott vele! Amikor elérkezett az tdézés napja, nem vihette Matyi magával a fejszét és fürészt, amire oly sürgősen szüksége volt az erdei munkában. Csak a nehéz, sáros csizmáját húzta fel lábára és zsebrevágta az idézést. F. kettőnek kellett elvezetnie a hivatal színe elé. A szél, amely tegnap a Skradno felől fúlt a völgybe és a Kicsera gerincén süvített végig, kiszárította a gyalogösvényt, amennyire csak tudta. Ezért Matyi vígan nekivághatott az útnak, fütyörészve szedte lábait, hogy az országúti fehér kilométerkövek gyorsabban fogyjanak. Fülledt, mozdulatlan, halott levegő ülte meg a földet. Csak a fák éltek. Es a dűlőkön jártak-keltek fehér kézelős és főkötös öregasszonyok, tarkítva a zöld egyhangúságot. Az országúton időnként száraz szekerek zörgése hallatszott. De valamennyi már a város felől a völgybe Igyekezett, a lengyel oldalra. Ezért Mutyinak az utat egész a városig saját lábán kellett megtennie, lába pedig nem szerette a felesleges utakat. A járási hivatal a város legszélén áll. Körülötte rácsos kerítés, mögötte néhány elnyomorított fenyő és megnyirbált cserje. A hivatal ablakait állandóan zárva tartiák, hiszen a hivatal valami egészen más, mint az ablakok mögött lüktető élet. Földszag. Rügyező fák. Kiáltozó gyerekek a tócsákban. A feketerigó füttye. Vonat. Az eddig eljutott valamennyi lépés elhalt az előszoba négy ablaka között. Hullaszag terlengett itt, és ezt nem tudta elűzni annak az orgonának a virága sem, amely minden tavasszal kivirágzott a kapuk előtt. Semmi sem maradt azokon az ajtókon kívül, amelyek elzárták a hivatal hatalmát néhány fehér táblával jelzett irodaszobán. Matyinak nem maradt más hátra, kopogtatott az egyiken, aránylag bátortalanul, mert itt a csönd és a papírra vetett holt betű uralkodik. ktadta az idézést a legközelebbi tisztviselők egyikének. Az ráhunyorgatott zöld félszemével, felállt és átment a szomszéd irodába. Lehalkított beszélgetés. — Hívjátok Ide! Csak ennyit hallott Matyi az ajtó mögött lezajlott egész beszélgetésből. De nem maradt ideje azon gondolkodni, ml következik. Szemközt találta magát egy sárga, kiaszottképű tisztviselővel. Sárgás papírszerü képe volt és bizonyára számtalan szolgálati éve. Még a keze is sustorgott az asztalon, amikor az irathalmazban kotorászott. Szeme rejtve a nagy pápaszem mögött, alsó ajka lebiggyesztve. — Maga tehát Horony Mátyás? — Az vagyok. Matyira hatott a merev hivatal. Epp oly szárazon vetette oda szavait, amilyen száraz volt minden abban a helyiségben. — Ügy... A tisztviselő hallgat, bizonyára elvesztette a beszéd fonalát a papírok között és most kotorászik az iratokban, keresi a szót. — Valami ügyünk van itt magával ... De sehogyse tudja, hogyan kezdjen bele. — Nos? — kérdi Matyi. — Azt mondják, lázítja a népet. Sok helyen olyan dologról beszél, amiről nem kellene. Ha csavargott is a világban, az még nem jelenti azt, hogy kell... Matyi bámul a sárga papírszínü arcba és valahogy kellemetlenül érzi magát. Ördög vigye, mint a darazsak lepik el az embert — és miért, mi miatt? Tán már beszélni sem lehet — a világról? — Semmiről sem tudok! — feleli röviden. A kimagyarázkodás sem segít magán. Tanúk vannak rá. Oroszországgal lázítja a népet, azt szeretné, ha itt is... Nemrégen a vásáron a kocsmákban is tereferélt, fosztogatásokat emlegetett és mit tudom én mi mindent még. Otthon meg ugyancsak A szomszédokkal... Sajátmaga bevallotta. — Kinek mondottam? — horkant fel Matyi. A pápaszem haragosan fordult felé ' és ő megint meghmyisúotfatt, magába süllyedt. Közömbösen. Minden mindegy. Mit tudják azt ezek az urak, mi foglalkoztatja őt leginkább. Örá vár az erdő. Odahaza a balta, a fűrész ... — Ne fecsegjen bolondokat a világba! Mindent tudunk: Oroszországban a bolsevikeknél katonáskodott. 19-ben Magyarországon volt ellenünk. Sajátmaga ... bevallotta ... Matyinak kerekre nyílt a szeme. Honnét tudják hát mindezt... Egyszerre csak világosság gyúlt agyában, eszébe ötlött a csadcat vásár, meg a kocsma, eszébe jutott az öreg gazda és a csendőrsapka. „Mutassa az Iratait" I — mondta akkor a csendőrsapka. Aztán a Kicsera alatti hegyoldalban, amikor hordta a trágyát és amikor ott elbeszélgetett... — Magát akár reggelig elhallgatná az ember! — mondták neki akkor azok ketten ... és Matyi visszaemlékezett akkor és mesélt... Most meg mindebből — járási hivatal. Kiverte a forróság a testét — szájában összetorlódtak a szavak és fojtogatták. Belsejében valami forrott, egész lényét égette a düh, a bánat, az epe. Lélektelenül állt ott, nem értette, ml történik vele, miért valamennyien ... Hiszen ő csak a Matyi.. valami ismeretlen kihajtotta a világba, járta a világot, a nagyvilágot, ami más mint Kysuca, tágabb, édesebb, ...de ő, Matyi... mégis visszatért Kysucára! A hivatalnok újból kotorászik a papirosok között, keresi a szavakat, megtalálja a szót. — Idéztük magát... Hiszen maga nem is jelentkezett, amikor hazatért. Pedig a katonasághoz tartozik. Ez már másképp hangzott. Matyi magához tért és kivergődött a hallgatás árnyékából. — Bizony, mondtam ts már. Nem tudtam, hogy kell. Meg aztán ... úgy örültem neki, hogy már itthon vagyok, beleuntam a katonáskodásba. Ezért bírságot kell fizetni? — kérdi és előre tudja. — Kell. A legkisebb bírság húsz korona. Első esetben, aztán további esetben mindig több. — De... pénzem nincs. Honnét vegyek ennyi pénzt? Annyi baj ért bennünket mostanában. Azt hiszem, tud róla... A kunyhó, pénz a fűrészre, aztán meg ... — Tudom — mondja a hivatalnok, — hallottam róla. De a büntetést meg kell fizetni. A törvényt nem lehet megkerülni. Ha nem itt, a jegyzőt hivatalban befizeti a pénzt. Beidézik majd... A hivatalnok szeme és hangja ellágyul. Talán azért, mert közeledett a dél. — Menjen Isten hírével! Ez minden. Matyi kilőtt a hivatalból és úgy érezte, se keze, se lába — mintha különváltak volna. Összetört. Darabokra vagdalták. Keresnek benne valamit, de hiszen ő csak Horony Mátyás. Horony Mátyás, a kysucal, ahol dalol az éj és köves a föld. Itt meg az urak: Ördög tudja mit gondolnak! Félnek tőle? Irtóznak tőle? lelkiismerete tiszta a bíróság előtt. Matyi keze tiszta, főleg anyja és saját maga előtt. Tudja, hogy tövises úton kell haladnia. Bizonyos változások jönnek, új barázdát szántanak fel az új helyen. Mind az az erő, ami a földben szunnyad, a bátor kéz és izom erejévé változik. Fordította: Dr. EISENHUT DEZSŐ KULTURÁLIS HÍREK • NEMZETKÖZI Shakespeare filmfesztivált rendeznek ez év szeptemberében Wiesbadenben. A fesztiválon 25 egész estét betöltő és 25 rövid filmet mutatnak be, valamennyi Shakespeare-művet dolgoz fel. • A IV. NEMZETKÖZI zenei és drámai fesztiválon Izraelben bemutatásra kerül Igor Sztravinszkij Ábrahám és Izsák című szimfóniája, melyet ez alkalommal maga a szerző vezénvel. A fesztivál drámai részében fellép a londoni Old Vie, a zürichi Schauspielhaus, a milánói Piccolo teatro és más együttesek. • A bonni kurmány egyezséget kötött a holland kormánnyal, amely szerint Nyugat-Németországba szállítják a Hollandiában elhunyt II. Vilmos, až utolsó német császár emlékeit. Ezek közé tartozik II. Vilmos fehérneműje és mindennapi használati tárgyai, valamint az az asztal, amelyen a kapitulációt aláirta. Az emléktárgyakat a Hohenzollerek múzeumában helyezik el. M"lt 1984. május 18. * ÜJ SZÖ S