Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-20 / 139. szám, szerda

V 4 - * S • . - * »- . .. — v > I Bratislava mellett, Dubravkán korszerű műszaki Üveggyár épQL (CTK — S. Petráš felvétele) Időszerű fogalom - a hideghengerlés A Kelet-szlovákiai Vasmű részlegei közül a vékony lemezeket és szalagacélokat előállító hideghenger mű kezdi meg elsőnek a termelést. A szállítmányokat népgazdaságunk már türelmetlenül várja. Miért mutatkozik olyan égető szükség éppen ezen a téren? A válasz egyszerű. Az iparilag fejlett országokban a hengerelt áruknak kb. a jelét lemezek alakjában használja fel az ipar. Gépkocsik karosszériái, kerékpárok, fényképezőgépek, hűtőszekrények, konzervdobozok, írógépek, világítótestek és számtalan további termék előállításához hideghengerléssel készült lemezanyagra van szükség. Nálunk az a helyzet, hogy amíg a Kelet-szlovákiai Vasműben nem indul meg a termelés, a hazai lemezanyag-szükségletet behozatallal f edezzük, tehát „szűk keresztmetszettel" kell számolni. Mi a különbség a melegen és a hidegen hengerelt lemezek között? Meleghengerlés közben a szalagon reveréteg keletkezik. A reve igen kemény és nem nyújtható, tehát akadályozza az anyag további alakítását. A felület nem eléggé sima, az anyag szerkezete, szilárdsága pedig nem egyenletes. Tudjuk, hogy a lemezfeldolgozó üzemekben egyre inkább terjednek a mélyhüzási és sajtolási eljárások, ezek pedig kiváló minőségű lemezanyagot kívánnak. Mélyhúzásnál pl. az eredetileg sík lemeznek el kell viselnie azt az igénybevételt, amelyet az edény alakú üreges test kialakítása Jelent A hideghengerlés kitűnően biztosítja ezeket a követelményeket. A hidegen hengerelt anyag tökéletesen sima felületű, nagyobb szilárdságú, jól alakítható, ónnal, horgannyal, fakkal, műanyaggal bevonható, ezenkívül tetszés szerint vékonyítható (elektrotechnikai célokra a hajszál vastagságának egytized részére is). Világszínvonalú berendezés A Kelet-szlovákiai Vasmű hideghengerdéje folyamatos üzemű, sőt részben automatizált lesz. Értékes segítséget nyújtott a Szovjetunió azzal, hogy rendelkezésünkre bpcsátotta a szükséges dokumentációt és szakembereket is, ezenkívül egyes berendezéseket szállított. A hideghengermű és a hozzá tartozó előkészítő és utókezelő berendezések működését érzékeny mérő- és szabályozó készülék Irányítják majd. Nézzük meg röviden a hideghengerde munkamenetét. A meleghengerdéből az anyag több tonna súlyú tekercsek alakjában érkezik, a szalag vastagsága 1,8—3 mm, szélessége kb. 1 méter. Mint említettük, az ilyen szalagot reveréteg borítja. Ezért a tekercset lecsévélik és a revét részben mechanikai eljárással, részben pácolással eltávolítják. A pácoldat 15—25 százalékos kénsavat tartalmaz, hőmérséklete eléri a 100 C fokot. A szabad savtartalom megtámadja és oldja a fém felületét borító reveréteget. A folyamatos üzemeltetés érdekében a pácoló berendezés előtt hegesztőkészülék van, amely összehegeszti a tekercsvégeket, úgyhogy az anyag végtelen szalag alakjában haladhat tovább. A közbeiktatott hurokgödrökben keletkező tartalék ls azt a célt szolgálja, hogy a berendezést ne kell* jen leállítani a további tekercs végének ráhegesztése közben. A pácolássál revétlenített szalag olajbevonatot nyer a korrózió megakadályozására, majd egyenként 15 tonna súlyt elérő íekercsekké csévélődik fel, Eltörte a tálat f Kora délután volt. A falu csendeskén pihegett a napfényben, a hosszú utca jóformán néptelen volt. Csak Csutora Marci tartott a korcsma felé. — Adj' isten fó napotl — kiáltotta a kocsmárosnak, amikor belépett a hűvös helyiségbe. — Fogad] isten, Marci bátyám — válaszolta a hájas kocsmáros s a legcsekélyebb érdeklődés nélkül tette hozzá: — Mivel szolgálhatok? — fó söritallal, mert ugyancsak megszomjaztam — lihegte Marci. — Szántottunk. j — Akkor hát egy nagy korsóval csapolok • — ásította a kocsmáros. — Tízes sörünk van. — Ügy, úgy csak ízibe! — sürgette Marci a hájast, aki illendőnek találta még odavetni: — Üljön le, Marci bá. tyám. Máris hozom. Marci lócára vetette a kalapját, hogy mellé telepedjen, amikor a hátsó zugban megpillantotta felvégi komáját, Pipás Bercit. — Ni csak, Berci! — kiáltotta örvendezve. — Hát te mit lógatod az orrod a sarokban? Berci felé fordítja nagy busa fejét és rekedten jeleli;. — Látod. Iszogatok. —Akkor hát iszogassunk együtt — ajánlja Marci és azonmód letelepszik Berci mellé. A másik dülledt szemmel mustrálgatja nagyhangú komáját és megkérdezi: — Már elvégeztétek? — El már, el. Kissé megszikkadt a föld, de akkor a legfőbb. — Akkor. Mikor nem tapad. A kocsmáros kigurul a söntésből és Marci elé állítja a söröskorsót. — Tessék a sör, Marci bátyám! Marci szó nélkül ragadja meg a poharat és nagyot húz belőle. Aztán elernyed és jókedvűen csettint a nyelvével. — Na, ez jólesett... Hát te mért nem iszol? — böki a kérdést Berci felé. — Igyál, egykomám, ne sajnáld az árát. , Berci felfortyan: — Sajnálja a rosseb! Komája békítőleg csitítja. — Tudod, hogy nem azért mondom. Csak úgy. Merthogy rosszkedvűnek látszol. -— Ami igaz, igaz — oldódik Berci dühe. — Nincs valami nagy kedvem, f® — Aztán miért? Berci sokáig forgatja a nyelvén a szót, végül kiböki. — Az asszony. — Az asszony? Ml bajod van vele? — csillan az érdeklődés a koma szemében. Berci lehuppantfa az öklét. — Éppen az imént törte el a tálat, a nagy cseréptálat. — Eltörte? Akkor az is olyan fákezű, mint az enyém — próbálja vigasztalni Marci és rálicitál kijelentésére. — Az is mindig eltör valamit. Hol egy ibriket, hol egy tányért. A múltkor meg a pipámat törte el. A sublótról verte le. A pipámért meg ls haragudtam rá... No, de azért az orromat nem lógattam miatta. Vettem egy másikat. — Ügy, úgy komám — bólogat Berci. — Te se búsulj egy tál miatt — csap a komája vállára Marci. — Majd vesztek újat helyette. Berct leszegi fejét és csendesen mormogja: — Nem is búsulnék én, komám ...ha azt a tálat, ha azt a cseréptálat nem a fejemen törte volna el az asszony. -úesEzután következik a tulajdonkép penl hideghengerlés az ötszékes hen gersoron. A hengerelhetőségre egyébként befolyást gyakorol az anyag minősége, a hengerlés sebes sége, a kenőanyag mennyisége, a hőmérséklet stb. A hengersor mégha j tását egyenáramú motorok végzik Tisztítás, izzítás; simítás A hengersort elhagyó tekercsek a tisztítást végző tartályokba vándorol nak. Mint minden művelet előtt, itt is lecsévélődik a szalag és áthalad a nátronlúgot és egyéb tisztítószereket tartalmazó fürdőn, amely eltávolítja a szennyező anyagokat, főleg az olajmaradványokat. A tisztító hatást elektrolikus eljárással is elősegítik Az ezután következő izzítás semleges légkörben történik, a fő szerepet Itt a nitrogén játssza. A megfelelő hőmérsékletű és időtartamú izzítás adja meg az anyagnak a kívánt tulajdon Ságokat, a finomabb szerkezetet és a jó alakíthatőságot. A nitrogén alkal mazása megakadályozza a reveképző dést és fényes felületet biztosít a fémnek. Izzítás után a kétállványos simító hengerművön halad át a szalag. Itt klsímítódik, kiegyenesedik, sőt szi lárdsága ls fokozódik. A két hengerállvány, sőt szilárdsága is fokozódik, A két hengerállvány közti feszítőerő tetszés szerint beállítható, fenntartásáról bonyolult automataberendezés gondoskodik. A végleges felület kialakítása A kívánt méreteket és tulajdonságokat elnyert szalagok még (korántsem értek el útjuk utolsó állomására a hatalmas üzemben. Fémanyagról van szó, amelyet a légköri behatások gyorsan megtámadnának, ezért a felhasználási célnak megfelelő bevonatról kell gondoskodni. A tekercsek egy része a darabológépekbe vándorol, amelyekből a szalagok hosszirányban átvágva keskenyebb szalagtekercsek alakjában kerülnek ki, vagy pedig táblákra darabolódnak. Ezeket a szük ségnek megfelelően ónbevonattal látják el, miután előzőleg pácfürdőn haladtak át. A tekercsek másik része pácoldatos kezelés után elektrolitikus eljárással kapja meg az ónbevonatot, majd táblák vagy tekercsek alakjában hagyja el az üzemet. Végül a tekercsek harmadik része tisztítás, vegyi előkészítés, szárítás és hűtés után védő lakkbevonatot kap. A lakkozást és ónozást néha kombinálva is alkalmazzák. így fest tehát dióhéjban a hatalmas vasműnek az a részlege, amelyet hideghengerde néven szokás emlegetni. Ne feljetsük el, hogy a felsorolt műveletek mindegyike egész sor kötött gépet és berendezést Igényel. Az egyes műveleteket végző komplexum mindig folyamatos üzemű, ezért a munka azzal kezdődik, hogy az olló egyenesre vágja le az előző tekercs végét ós a következő tekercs elejét, majd a hegesztőkészülék összeköti őket. Az egyes munkafolyamatokon átesett anyag felcsévélődik és tekercs alakjában vándorol tovább. A Kelet-szlovákiai Vasmű hideghengerdéjének népgazdasági jelentőségét mutatja, hogy végleges elkészülte után a hidegen hengerelt lemezek terén fedezni fogja a hazai szükségletet. DÖSA JÓZSEF • A rimaszombati járásban fekvő Simonyi község testnevelési egyesületének színjátszói a napokban nagy sikerrel mutatták be Mesterházi Lajos: A tizenegyedik parancsolat című háromfelvonásos színművét. A Juhász Katalin által rendezett darabbal a község színjátszói most vendégszerepelni járnak. [Bej |J|isszhang...| Visszhang Visszhang, Az utóbbi Időben egyre több szó esik az irodalom és a művészet szerepéről, küldetéséről, és ez nemcsak a fejlődés, a kibontakozás szempontjából vet fel komoly, figyelmet érdemlő kérdéseket, hanem a művészi kifejezési eszközök, valamint a tartalmi telítettség és eszmeiség szempontjából ls. A NOVA MYSL 5. számában A szocialista művészetnek koncepcióra van szüksége címmel Jaroslav Hes tollából olvashatunk elemző cikket. A cikk bevezetőjében a szerző rámutat vizsgálódásainak fő céljára: A kultúra és a művészet területén nyomon követni, mi minden történt a XII. kongreszszus határozatai, Illetve az Ideológiai plénum következtetései érvényesítése érdekében. Ez utóbbi tanácskozás annál is inkább jelentős, mivel a XII. kongresszus határozatai teljesítését tényszerű megállapításaival, alkotó szellemben segítette, s a művészet egyes területein tisztázatlan kérdéseket megvilágítva a párt irányvonalát mindenki számára nyilvánvalóvá tette. „Nincs és nem lehet kétség afelől, — hangsúlyozza ennek kapcsán a cikkíró — hogy a párt kulturális politikájában, a kultúra és a művészet pártirányításának módszereiben kijelölt irányvonal a párt kulturálispolitikai munkájának alkotó érvényesítéséről tanúskodik... s az új problémák megoldását Illetően következetes, kezdeményező, a marxista—leninista álláspont bátor érvényesítését követeli meg." A továbbiakban megállapítja, hogy az ideológiai plénum következtetéseit Illetően a pozitív Jelenségek ellenére nem lehetünk teljes mértékben elégedettek a kultúra és a művészet területén. Ez elsősorban a kulturális la.pok tevékenységére vonatkozik — ahogy azt a CSKP KB állásfoglalása is leszögezte, — azonban érvényes a kultúra és a művészet egyes szakágazataira is. A filmművészet útja ma már felfelé ível Kimagasló sikereket különösen a filmművészetben könyvelhetünk el. 1959-től a filmművészet fokozatosan küzdi le a pangás jeleit, s útja ma már felfelé ível, alkotásai nemcsak idehaza, hanem a külföldön ls kedvező visszhangra találnak. „A film alkotó művészei és a kritikusok meggyőződése — állapltja meg a szerző —, hogy a múlt év sikere csupán a felzárkózást jelentette, s ezen keresztül az utak járhatóságának ellenőrzését", s a csehszlovák filmművészet ma már jó irányban halad, hogy Jelentős erőt képviseljen a szocialista filmművészetben. A színművészet szakaszán — a hagyományoknak megfelelően — ugyancsak jó eredménynek tanúi lehetünk. S ezen nemcsak a kőszínházakra, hanem a klsszínpadokra is vonatkozik. Különösen ez utóbbiaknál a látogatottság csökkenése egyáltalán nem fenyeget. Ennek ellenére az egyes színházak műsorpolitikája s dramaturgiája nem egyszer kifogásra ad okot. Sok esetben nemcsak a „félkészáruként" jelentkező kiforratlan alkotásokban, hanem a klasszikus művek időszerűsitésében is hajlanak egyesek az olcsó hatásvadászat felé. Márpedig a kispolgári igény és Ízlés kiszolgálása aligha lehet célravezető, elfogadható. Mindezek a problémák egyre sürgetőbben vetik fel a kommunista színművészek felelősségét, valamint az elmélyült, a párt határozatai szellemét magán viselő művészi irányítás kérdését. A színművészettel szorosan összefügg az Irodalom helyzete. A prózáról és a költészetről folytatott vita, ahogy ezt az irodalmi lapok vezették, azt mutatja, hogy a vita előterébe vagy a kulturális-politikai kérdések kerülnek, vagy pedig a szűk szakmai szempontok. S e téren különösen kiütközik a jelenkori cseh és szlovák irodalom koncepciójáról céltudatosan vezetett vita hiánya. Az irodalom területén elért jelentős eredmények (Mňačko, Mináč, Klíma, Bublik, Novomeský, Fuks stb. munkássága) olyan alapot teremtenek, amelyen keresztül — az előző alkotásokkal öszszelüggésben — megoldható nemcsak irodalmunknak a világgal való eleven kapcsolata — mely egyértelműen a realizmus és a társadalmi haladás ügyét szolgáló Irodalom mellett bizonyít —, hanem a hagyományokhoz, így az avantgardizmushoz való viszony is. Ez utóbbiról szólva a szerző hangsúlyozza, avantgardizmusrói csak akkor beszélhetünk, ha a művészet elválaszthatatlanul összeforr a szocialista forradalom eszméjével. Az irodalom alkotó szellemű kibontakoztatása azonban további konkrét tetteket követel, s e téren jelentős feladat hárul nemcsak az írószövetségre, hanem minden egyes kommunista művészre. A képzőművészet és a zene helyzetét elemezve itt is a művészet felelősségét és az alkotások eszmeiségét helyezi előtérbe a cikk szerzője. Hangsúlyozza: a párt vezető erejének elmélyítése a kultúra és a művészet területén feltételezi a művészértelmiség körében végzett eszmei munka fokozását. Órák és percek Nyolc évvel ezelőtt, 1956-ban jelent meg először Alfonz Bednárnak ez a könyve. A kritika annak idején jórészt elmarasztalta, s a dogmatizmus időszakára jellemző esztétikai felfogás a Szlovák Nemzeti Felkelés méltatlan alkotást látott benne. A PRAVDA folyó évi május 17. számában Mikuláš Gašparík írt a könyvről részletes bírálatot. Bevezetőjében hangsúlyozza: a Szlovák Nemzeti Felkelés kisebb vagy nagyobb mértékben minden szlovák író alkotásában fellelhető. Alfonz Bednár irodalmi munkásságában azonban — az eddig kiadott művek tanúsága szerint — egyetlen téma, mely írói érdeklődése középpontjában áll. Nyolc évvel az első kiadás után — újabb novellákkal bővítve — az SZNF 20. évfordulója évében újra megjelenik ez az alkotás a könyvpiacon. Bednárnak ez a műve — első megjelenése idején — közvetlenül tükrözte a XX. kongresszus alkotó, felszabadult légkörének asszimilálását, ennek ellenére a meg ilem értés falába ütközött. Nemcsak a történelmi hűség, hanem az Írói mondanivaló szempontjából ls elutasításban volt része. Az azóta eltelt nyolc esztendő nemcsak az esztétikai kritériumok területén hozott újat, hanem napirendre tűzte — s ez a személyi kultusz Idején teljességgel lehetetlen volt — a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi átértékelését ls. A korábbi bírálatok vádjaira felelve a cikk szerzője hangsúlyozza: „Bednárt egyáltalán nem vezette az a szándék, hogy a Felkelés történetét adja. Bednárnak az Örák és percekben az volt a célja, hogy a múltat a jelennel szembesítse, felvesse a kérdést, vajon ma a Szlovák Nemzeti Felkelés céljai és ideáljai szerint élünke, amiért tegnap sokan oly hősiesen harcoltak, szenvedtek és meghaltak. Bednár novellái művészi visszautasításai a sematizmusnak, s az általa kitermelt pozitív hősnek, konfliktusnélküliségnek..." stb. Az író előnyeként nemcsak elbeszélő tehetségét említi M. Gagparik, hanem alakjai művészi megformálását, jellem- és lélekrajzát. Hősei magatartása „nem egyszersmindenkorra meghatározott, nemcsak negatív vagy pozitív típusok, — Bednár számára ismeretlen az így értelmezett pozitív hős — hanem „élő emberek, élénken reagálnak környezetükre és a történésekre". Nemcsak a hírnév, ha kell a bukás is osztályrészük. I A könyvbírálat részletesen elemzi az egyes novellákat, majd összegezésként megállapítja: a nemkommunista írónak ez az alkotása „hozzájárulás a szocialista társadalom, az új, jobb életért folytatott harchoz". Kemény szavak A következő sorok ugyancsak könyvbírálatot rögzítenek. A KULTÚRNY ŽIVOT 20. számában „Gyenge hozadék" címmel Andrej Mráz akadémikus taglalja Dobos Lászlónak a közelmúltban — magyar és szlovák nyelven — megjelent Messze voltak a csillagok című könyvét. örvendetes, hogy főleg Mráz akadémikus tollából a szlovák irodalmi közvélemény időnként tájékozódhat hazai magyar irodalmunkról, annak problémáiról. Említett írásában kritikusi szigorral elemzi a könyvet, s amolyan jól irányított „össztűz-szerűen" — alapjában véve indokoltan — találja telibe a könyv gyengéit. E helyütt nem ls mentséget akarunk felsorakoztatni, mindössze a kritika egyoldalúsága ötlött szemünkbe. A hiányosságok mellett ugyanis erényei is vannak a könyvnek. Mráz akadémikus megállapítása teljes mértékben helytálló: „A mi magyar elbeszélő művészetünk sok nehézséggel küzd, nem éri el a kitűzött célokat." Ezek a szavak létleletként is elfogadhatók. A könyvvel összefüggésben — Ismerve az utóbbi évek hazai magyar és a fiatal szlovák próza alkotásait — csupán annyit jegyzünk meg: nincs szó kimagasló műről, ez azonban nem lehet ok arra, hogy a könyv erényeit elhallgassuk, mellőzzük. A középszerűség elleni harc persze továbbra is programként áll íróink előtt, s a szavak helyett hovatovább bizonyítást Igényelnek. F. Z. ? '!> JJJ SZŐ 6 * 1964, május 2R.