Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-20 / 139. szám, szerda

Új Utak, Új lehetőségek a külkereskedelemhen Objektív szükségszerűség • Aki kapja; marja • Melegítőben színházban • Konzervnyitogató géplakatos * Aki lassan jár — lemarad • Rejtegetett világszínvonal •. Ne többet,; hanem jobbat! | JíuCtuta A „FOLYÉKONY KENYÉR" ÁLDOZATA Ä vllágk8"vélemény nagy ?r'deklfli déssel kiséri az ENSZ közreműködéi sével nemrég végre létrejött genfi világkereskedelmi értekezletet. Az Imi már 9 hete tartó tanácskozáson mind-, eddig ugyan kevés konkrétum szülei tett, de egyetlen konferenciától nem ls lehet azt várni, hogy megoldja a nemzetközi kereskedelem Jelenlegi bonyolult problémáit. Mivel azonban a nemzetközi kereskedelmi kapcsoi latok így napirendre kerültek, nem árt, ha bepillantunk a mi külkereskei delmünkbe, s megnézzük, merre ha-i lad, hogyan fejlődik. Számunkra létkérdés Mindannyian tudjuk, hogy hazánk" szegény ásványi kincsekben, ugyani akkor fejlett Iparral rendelkezik, te-i hát sok nyersanyagra van szüksége, Ebből pedig az következik, hogy szái munkra létkérdés a külkereskedelem. Az volt már a második világháború előtt is, amikor külkereskedelmi fori galmunk általában meghaladta az évi 10 milliárd koronát. Csakhogy az akkori és a mai méretek nagyon küi lönböznek. A múlt esztendőben péli dául külkereskedelmünk több mint 33 milliárd korona értékű áruforgalmat bonyolított le, A külkereskedelem fontosságát a hyersanyagimport és az árukivitel mellett az teszi Jelentőssé, hogy nemi zetl jövedelmünknek évente kb. az egynegyedét adja. Vitathatatlanul szükségünk van tehát rá, ezért egész népgazdaságunk egyre Jobban tái mogatja. Tulajdonképpen ennek tudi ható be az ls, hogy a felszabadulás után a külkereskedelem gyorsabban fejlődött, mint az Ipar, s Így ez utóbi blnak állandóan megfelelő készletek, tartalékok állanak rendelkezésére. Az ipari termelés folyamatossága szempontjából ez a külkereskedelem legnagyobb pozitívuma, .>»«.. o A pozitívumok I?®

; Külkereskedelmünknek természetesen nemcsak egy pozitívuma van, Eredményei közé sorolható az is, hogy évről évre növekszik gépexpori tunk. Tavaly például az egész árukli vitelnek mintegy 48 százaléka volt. Közel 9 milliárd korona értékben szállítottunk gépipari termékeket külföldre. Évről évre csökken a nyersanyagklvltel (fűtőanyagok, komi 16, kvarchomok stb.): ezerkilencszáz ötvenötben 39, ezerkilencszázötveni hétben 34, ezerkllencszázhatvanegyben 29, napjainkban már csak az export 27,2 százaléka. Bár az arány így sem a legjobb, meg kell békéli nünk vele, mert egyes külföldi parti nerelnktől csak nyersanyag fejében kapunk olyan árut, amelyie múlhatatlanul szükségünk van. Az irányelv természetesen továbbra ls az, hogy, a lehető legminimálisabb mennyiségi re korlátozzuk a nyersanyagkivitelt, s Inkább ml dolgozzuk fel, mert ez gazdaságosabb. Kedvező jelenség továbbá, hogy egyre több könnyűipari és közszükségleti Ipari terméket szállítunk külföldre. Ez többnyire munkaigényes és kevés nyersanyagot tartalmazó áru, tehát exportálása a legkifizetődőbb. Az ilyen áru idei exportunknak majdnem 19 százaléka. Továbbra is könnyűipari ós linommechanikal áruk kivitelére vetjük a fő súlyt, mert ez — éppen a fentiek miatt — különösen megfelel népgazdaságunk jellegének. Ésszerűbb megoldás Ha a közelmúltban változások történtek az export összetételében, az Importban kétszer annyi az újdonság. A nyersanyag-behozatal továbbra is fokozódik, s Importunknak mintegy 50 százaléka. Kedvezőtlen jelenség azonban, hogy a múlt évben 1962-höz képest 600 millió koronával nőtt az élelmiszer-behozatal. Rendkívül nagy ez a növekedés egy óv alatt. Az okoÖTNAPOS ELŐNY (Tudósítónktól) — A közép-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági üzemek az elmúlt év hasonló Időszakához viszonyítva ötnapos előnnyel végzik a tavaszi munkát. A rimaszombati járásban a tervezett 3334 hektáron már tegnap befejezték a kukorica vetését. Ezzel a közép-szlováklal kerületben megszerezték az elsőséget. A burgonyaültetéssel ls ők állnak a legjobban. Tavaly hasonló Időszakban a burgonya 80 százalékát ültették csak el, most 92 százaléknál tartanak. — ftej Kaf mindannyian IsmerjüK. Azf már azonban kevésbé, hogy a legjobb gépeinket kellett felkínálni a terven felül vásárolt mezőgazdasági termékekért, mégpedig a nyugati országoknak, ahonnan más szükséges árut akartunk behozni. Tavalyelőtt ugyanilyen mértékű volt a növekedés, és ha a mezőgazdaság nem tesz kl magáért, minden bizonnyal az Idén Is hasonló lesz. Mezőgazdasági termelésünk 1958-hoz viszonyítva lényegében nem fejlődött, de az élelmiszerfogyasztás igen, — 14 százalékkal. Ezt fedezi az import... Tavaly 33 százalékkal több mezőgazdasági terméket hoztunk be, mint 1958-ban. Külkereskedelmünk múlt évi mérlege azonban egészében véve pozitív. Exportunk több mint két milliárd koronával haladta meg az Importot. Emellett külkereskedelmi forgalmunk évről évre tartja az ütemet: 9,3—9,8 százalék között mozog. Ez egyelőre nagyon szép eredmény.., Népgazdaságunk új Irányelve —. mely szerint nem törekszünk önellátásra, nem gyártunk mindent, amire szükségünk van és amit a külföld szeretne tőlünk — mind ez Ideig az importban tükröződik vissza a legjobban, A hagyománytól eltérően egyre nagyobb mennyiségű kiváló gépet és gyári felszerelést hozunk be, tavaly, 12,6 százalékkal többet, mint 1959-ben, Hasonló arányban növekszik a nagy Jelentőségű találmányok, szabadalmak, műszaki világújdonságok vásárlása ls. Így nincs szükség arra, hogy mindent saját magunk kísérletezzünk ki, s lehetővé válik, hogy korszerű, a lehető legjobb műszaki paraméterekkel, tulajdonságokkal rendelkező árut adjunk piacra, mégpedig gyorsan és nagy mennyiségben. Ez a mai külkereskedelem egyik alapvető feltétele. Komoly sikert, jó üzletet csak ez biztosíthat, További feltételek Hazánk gyakorlatilag alig akad olyan vállalat, amelyiknek „semmi köze sincs" az exporthoz. így az árukivitelért, a külkereskedelmi forgalomért nagyon megoszlik a felelősség, ez a népgazdaság minden ágazatában mindenkit kétszeresen jó munkára kötelez. „Gyártmányaink világszerte megbecsülésnek, jó hírnévnek örvendenek" — mondogatjuk olykor-olykor nem kis büszkeséggel. Ez így ls van. Csakhogy a jő hírnév még nem minden, mert azt a szükséges fejlődés nélkül el ls veszíthetjük. Egy pillanatra sem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy a külkereskedelemben valóságos élet-halálharc folyik a piacért, az értékesítési lehetőségekért. Az egyre több versenytárs közül, aki nem tud lépést tartani a fejlődésben, könyörtelenül lemarad. Rugalmasság, gyorsaság szükséges tehát. Ez lényegében azt jelenti, hogy fokoznunk kell a keresett árufajták termelését, újdonságainkat mielőbb piacra kell adni, lehetőleg nagy szériákban. Éveken át tapasztalhattuk, hogy ezen a téren nincs minden a legnagyobb rendben. Előfordult ugyanis, hogy míg egy-egy drága pénzen kikísérletezett új gépfajtát sorozatban gyárthattunk, addig valamelyik más ország ugyanazzal a típussal (esetleg Jobbal), már elárasztotta a világpiacot. S mindez csak azért, mert a tervezőktől, kutatóktól esetenként még mindig túl hosszú, túl szövevényes az út a termelőig. Az élet, a verseny azonban egyre Inkább arra kényszerít, hogy rugalmasak, leleményesek legyünk. A magas műszaki színvonal és a kifogástalan minőség mellett nem szabad megfeledkeznünk a tetszetős kivitelezésről sem. Előfordult már, hogy gyártmányainkat a csúnya festés, a régi forma, a nagy súly, térfogat miatt nem vásárolták meg, holott műszaki színvonaluk vetekedett a külföldlekével. Az Ilyen áru melegítőbe öltözött színházlátogatóhoz hasonlít, ízlésesen, szépen Nem mai felfedezés, hogy a csomagolástechnikában bizony lemaradtunk a világszínvonaltól. (Nemrég még a reklámmal ls így álltunk.) Nyilván azt az elvet követtük, hogy nem a ruha teszi az embert... Ráfizettünk. Konzerviparunk remekeit például egyes országokban azért nem vásárolják, mert a konzervdobozok felnyitása sok esetben géplakatosnak, szerelőnek való munka. Ugyanakkor, más külföldi konzervekkel még a gyerekek ls Játszi könnyedséggel „elbánnak". Ma már általában nincs olyan nagy különbség a világpiacon kapható áruk színvonala között. Az üzletet ezért egyre Inkább befolyásolja .4 KMaljr #s ä ss.oigagDláSji Aj? egyszerű v'ásárlő nem látja a csomag tartalmát, legfeljebb az árkülönbségre figyel. De ezen túl számára éppen a külalak, a csomagolás a fontos. Ha termékeink színvonaluknak megfelelő külalakban és csomagolásban kerülnének a világpiacra, kétségkívül nagyobb sikerük lenne. E tekintetben tehát a túlzott takarékoskodás többet árt, mint használ, Többet ésszel... Eddig évről évre főként azért növekedett külkereskedelmi forgalmunk, < mert egyre több árut szállítottunk! külföldre. Termelésünk azonban né-; hány ágazatban már elérte viszonylagos tetőpontját, tehát Irányt kell vál-1 toztatnunk. Célunk most már nem az ; exportra szánt áru mennyiségének < növelése. Arra kell törekednünk, hogy ! ugyanazért a külföldre vitt árumeny-; nyiségért egyre több pénzt kapjunk. < Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy töb-! bet dolgozunk ésszel mint erővel. Nö-; vélnünk kell a gyártmányok műszaki • színvonalát, javítani kivitelezését,! ésszerű, ötletes megoldásokkal gyara-; pítanl a választékot, gyorsan és bát- < rabban piacra adni az újdonságokat,! egyszóval értékesebb árut kell ter-; melnünk, Képesek vagyunk erre. Is- • meretes például, hogy üveg- és ke-! rámiaiparunk termékel világszerte; keresettek. Ezért előállításukat egyre • fokoztuk. Hagyományos módszerekkel! a hagyományos típusokat. Nemrég; azonban új vonalú, modern tárgyakat 1 ls gyártani kezdtünk, s nagy megelé-,' gedésünkre ezekért már 30—50 szá-; zalékkal többet kaptunk, mint a r&- • giekért. Egy másik eset. Hangszereink i is jó hírnévnek örvendenek külföldön.; Egyes hangszerek súlyát azonban vl- č lágszerte csökkentették. Aránylag kó- J sőn, de felfigyeltünk erre, s miután ; például ml ls csökkentettük a harmó- • niumok térfogatát és súlyát, Jobb! áron azonnal többet adhattunk el. Az ; Egyesült Államokban hosszú éveken át nem volt keletje a csehszlovák cipőnek. Jött egy amerikai kereskedő,; s ajánlatot tett a gottwaldovi gyárnak, • mely szerint, ha bizonyos speciális! talppal elátott cipőket hajlandó ké-; szíteni, szó lehet az üzletről. A gott-' waldovlak belecsaptak az amerikai; tenyerébe, s az eredmény az lett, J hogy 250 000 pár cipő hajókázott át az . USA-ba. Igaz, ez az eset nem éppen dicsér minket, mert a gottwaldovlak ; érdeme akkor lett volna az Igazi, ha . nem várják meg az amerikai ajánla-; tát, hanem saját maguk „rukkolnak 1 kl" az új cípőtalppal... Jó üzleti ugyanis nem születik üzleti szellem i nélkül. A fenti jelenségek nemcsak kedve- • zőek, hanem egyúttal figyelmeztetőek \ Is. És főleg a termelőt figyelmeztetik. ; Az elzárkózás, a kitaposott úthoz való ' ragaszkodás, az Igénytelenség, a ké- ! nyelemszeretet egyáltalán nem válik ; külkereskedelmünk javára, mert a versenytársak kíméletlenek, a kon-! kurrencla egyre erősebb. Tartsuk a lépést Az elmondottakon kívül ls sok' tekintetben megújhodás tapasztalható külkereskedelmünkben. Oj, egyre észszerűbb módszerek érvényesülnek itt is lépten-nyomon. Például a piackutatás terén: ma már nem annyira az általános „mindenkivel kereskedés" a cél, Ma már nemcsak az eladás lehetősége mérvadó, hanem az ls, mire van szükségünk, és kitől szerezhetjük azt be. Belföldi viszonylatban pedig a legjelentősebb esemény, hogy a termelést is mind jobban, mind közvetlenebbül érdekeltté tesszük a külkereskedelem eredményeiben. A tervek szerint egyes vállalatokban például a prémium legfőbb követelménye az exportfeladatok teljesítése lesz. A dolgozók akkor ls kaphatnak majd prémiumot, ha más mutatókban nem érték el a 100 százalékot. A fejlődés tehát Itt ls tapasztalható. Olyan ország vagyunk, amelynek tulajdonképpen léte, kenyere függ a külkereskedelemtől. Ezt egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. Gazdasági eredményeink, Iparunk színvonala általában jó feltételeket teremtenek külkereskedelmünkhöz. Azonban nem válhatunk elbizakodottakká. Világszerte mérföldes léptekkel fejlődik a tudomány, az Ipar, a mezőgazdaság, tehát a világpiacon rohamosan bővül a választék. Ezzel arányosan szűkülnek az értékesítési lehetőségek az olyan áru számára, amely az ár, a műszaki színvonal, a kivitelezés tekintetében lemaradt, az élvonaltól. Nekünk ls vannak Ilyen gyártmányaink. Ezért szükséges a még fokozottabb fejlődés, ezért kell mindenáron tartanunk a lépést... SZABŰ GÉZA A Városi Egészségügyi Központ s a Kultúra és Pihenés Parkjának közös rendezésében — az utóbbi tárlati helyiségében került bemutatásra Jaroslav Knll akadémiai festő rajzainak és képeinek egy válogatása. A morvaországi születésű festő 1959-ben fejezte be tanulmányalt a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán Mudroch professzornál. Az önálló alkotómunkára felkészülve kísérletezik, saját hangját, keresi, Tisztában bé, Jobbá szeretné tenni életét, š csökkenteni a tragédiák számát. Temperái, tus- ós tollrajzal elgondolkoztatják^ megrázzák, sőt felrázzák a szemlélőt. Az élmény és a képzelet átütő erejével hatnak. A szürke papíron feketén vonagló kontúrok, a fakó háttérből kiugró vonalak, a fájón éles vörösek és zöldek feltárják az Ittas ember beteg lelkivilágát, félelmeit, önmarcangolását, kényszerképzetelt. Emberi formájukból kivetkőzött férfiak és ÜLDÖGÉLÉS I, van vele, hogy útja kezdetén áll és számos problémát kell megoldania, mielőtt a kitűzött célt megközelítheti. Mostani első egyéni kiállításán próbálkozásalt ismerjük meg, amelyeknek az anyaga egy témájú, s képzőművészeti jellege mellett hangsúlyozottan szociális irányzatú. Az emberi szenvedélyek közül talán a legrombolóbb, legnehezebben leküzdhető Iszákosságot, annak tüneteit és következményeit mutatja meg elrettents mivoltában. Fájdalom, eléggé Időszerű és égető társadalmi probléma ez nálunk is. A képzőművészet értelemre, érzésre és kedélyre ható kifejező eszközeivel talán eredményesebben lehet ellene küzdeni, mint a nevelés és meggyőzés Írásos és szóbeli fegyverével. Knll mondanivalójával a 20-as évek" csehszlovák festészetének szociális hullámához kapcsolódik: Legközelebb áll hozzá az alakos festés. Az embereknek az utcán, parkokban, kávéházakban, szórakozóhelyeken nyüzsgő tömege kelti fel érdeklődését. Knll az élet derűs megnyilvánulásai mellett látja az árnyakat ls. Célja, hogy az emberre formálólag hasson, Szebnők, a „folyékony Kenyér" zab'olátlart fogyasztói, eltompult, bamba és züllött figurák éreztetik a Mámort, a Vágyat, a Kijózanodást. Elesettek és magukba roskadtak, ernyedten nyujtjál? kl szikár kezüket a semmi felé. Leírhatatlan szomjúság gyötrl őket, —i szinte tehetetlenül vernek gyökeret a kocsma asztala mellett. Meghasonlottan sírnak, vagy a Boszorkányok szombatjának vérszínben és feketén örvénylő forgataga sodorja őket kárhozatos táncba. A normális emberi kapcsolatok felbomlanak. A Várakozó asszony kiégett tekintete, ajkának fájdalmasan vékony vonala megrendítő drámát jelez. Az alkohol mérges gőze előidézte halluclnácíók szülik a rémképeket, amelyek a testi és szellemi erőt elernyesztik, az egyéni és családi boldogságot megmételyezik, a közösségi érzést kiölik. Aki e rajzok és festmények szomorfl tükrében önnön képmására ismert, hisszük, hogy megrendülve és csírázó akarással törekszik az első, s majd a következő többi lépést megtenni — vissza — az egészséges és tevékeny élet felé, Bárkány Jenőné MIRKA POKORNÁ ZENEKARI ESTJE A Szlovák Filharmónia olaszországi hangversenykörútra ment. Május harmadik bérleti estjén az Itáliai vendégszereplésre előkészített műsorból kaptunk Ízelítőt. Az est szólistája, Mirka Pokorná Prokofjev I. zongoraversenyét adta elő (Des-dúr, op. 10.), A fiatal cseh művésznő rendkívül tehetséges muzsikus. Minden adottsággal rendelkezik, amit a tökéletes zongorajáték megkíván: kifinomult hangérzék, csapongó fantázia, spontán játékmodor, nehézséget nem Ismerő briliáns technika. Előadásmódját át- és áthatja nagy erejű muzikalitása, lényén és Játékán az ifjúság harmata csillog. Derűs, játékos muzsikáló kedve ellenállhatatlan. Mirka Pokorná fantáziadús formáló készsége Prokofjev I. zongoraversenyében szabadon kibontakozhatott. A fiatal művésznő nagyszerű beleérzéssel tárta elénk a mű érdekes Janus-arcát. Prokofjev fiatalkori zongoraversenye a hűvös tárgyilagosság és a szubjektív érzékenység különös keveréke. A tételek" motorikus menetében a „gépkorszak" szelleme érzik, de az éles, kemény harmóniák, a nyomatékos ritmika, a témák értelem sugallta feldolgozása mögött mindig újra felcsillan a zeneköltő Ural érzékenysége. A Prokofjev-verseny előadása után túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a fiatal cseh művésznő már ma ls a legjobbak közé tartozik és tárva-nyítva áll előtte a magasba ívelő karrier! útja, ' .»* I Az est karmestere, dr. Rajter Lajos a korai romantikus muzsika egyik legszebb hajtásának, Carl Maria Weber Oberon-nyitányának kitűnő előadásával nyitotta meg hangversenyét. Befejezésül pedig Beethoven V. szimfóniáját tolmácsolta. Ezen az estén tisztázott felfogásban, életteljes, tömör hangzással, sűrített érzelmi kifejezéssel hangzott el a nagy Sors-szimfónia, amely hatalmas erővel Igazolja alkotója művészi hitvallását: „A muzsika magasabb kinyilatkoztatás, mint a bölcsesség és a filozófia". Havas Márta AZ ÉPÍTŐMŰVÉSZÉT RAJONGÓJA VOLT Slatinsky Artúr építészmérnök sír' ját néhány napja emlékmű díszíti, ; Slatinsky 1891-ben Slatina nad Beb> ravouban született. Bratislavában mint ! tervező építész működött s buzgón ; tanulmányozta a szlovák népi építészetet. Tervel alapján számos ház épült, melyek a konstruktív formai | megoldáson kívül az új világnézet jegyeit is magukon viselik. • Érsekújvárott 1962-ben alakították meg a Művészbarátok körét, melynek célja az volt, hogy a komoly zenét népszerűsítse. Azóta ez a lelkes kör az üzemekben, az Iskolákon, az állomás kultúrtermében számtalan népszerű előadást tartott a zenéről. Hatása meg ls Ifitszik, mert azóta a hangversenyeken egyaw népesebb a közönség, Slatinsky 1919-ben Budapesten lépett a kommunista pártba. Itthon illegálisan dolgozott, majd 1945-ben a Szlovák Kommunista Párt tagja lett, A múlt művészi értékelt megbecsülő szocialista rendszerben több építészeti műemlék hivatott restaurátora volt. Számos középületet tervezett. — Ugrócon az első világháború hőseinek, Érsekújvárott az elesett partizánoknak az ő tervei alapján emeltek emlékművet. Húsznál több szlovákiai város szabályozási tervét készítette el, Slatinsky, a komoly megbízható és nagy műveltségű ember a szó Igazi értelmében építőművész volt, a megfagyott muzsika, az architektúra lelkes rajongója, aki alkotásaiban törekedett „a kollektív életérzés" kifejezésére, amely a külső és belső világ harmonikus egyensúlyához vezet." (Duisburg), (b. - a.( 1964. május 20. * (jf $7f) 5