Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-01 / 121. szám, péntek

SZ. BARUGYIN: jLL SZERETI A Napnak a kék ég kedves, szélvésznek — a fellegek. A forrás a folyót félti fiaként, ba messze megy. Fát a földhöz köti a hűség, eső óvja, napsugár. A tél jeges hóval szágold. mennydörgéssel zeng a nyár. És mikor a falevelek hüllő táncba kezdenek, jön az ősz, az arany évszak bő szürettel, kéz a kézben, mint szép iker-gyermekek. Annyi út van a világon, gyalog fel sem mérheted: Az útnak a kerék kedves, megelőzve léptedet. Szép házsor: az utca éke, házaké — az eimelet. A lámpa a huzalt érzi, mint az áram átremeg. A verset a rim perdíti, az embert a munkapad, mikor varázsmozdulattal testet ád a holt anyagnak, s forgácsszikrák hullanak. Embert szolgál, emberért van földanyánk, s a napsugár. ' Az ember a munka híve: szép értelmet ott talál. Fordította: KOVÁCS BÉLA Komáromban még az első köztársaság Idején erős szerve­zetté kovácsolődott a kommu­nista párt. Bár akkor törvényes jog szerint bárki beléphetett a pártba, de a kommunisták na­gyon is szemmel tartott embe­rek lettek. Így történt, hogy egy szem­fülességéről híres titkosrendört helyeztek Komáromba azzal a megbízatással, hogy készítsen névsort a párttagokról!... Ügy­buzgó jlckó volt az istenadta. Ügy nekilátott munkájának, hogy egy hét alatt mindenki tudta, kt az a sandaképü mlct­sapkás, aki a kommunisták gyülekezőhelyéül szolgáló ven­déglő sarokasztalánál lopja hét­számra a napot. Sokáig semmi érdemlegeset nem tudott meg a spiclt-úr, de egyik este külö­nös beszélgetésre lett figyel­mes. A szomszéd asztalhoz négy becstccsentnek látszó munkás telepedett. Ogy tűnt, az ital megoldotta nyelvüket és nemigen tudnak halkan társa­logni ... — Minket, a becsületes dol­gozókat figyeltetnek — hangos­kodott az egyik — a szónoko­kat meg jutni hagyják! — Ez az igazság — toldotta meg a másik és jót húzott a söröskorsóból. — Itt van ez a Dint, a kutya se ugatja meg, pedig múltkor is milyen vérlá­zító beszédet mondott a mun­kásotthonban! ... — Hja barátom, a Faa Dini­vel nem olyan könnyű ám el­bánni — kapcsolódott a beszéd­be a harmadik. — Miért?!... Azért, mert fél­reeső helyen lakik?! öt ts el­hallgattatják egyszer, meglás­sátok! — Nem olyan félreeső utca az. Kimégy a rakpartra és a harmadik utca jobbra. Abban meg a harmadik vagy negyedik ház. Nem nehéz rátalálni. Így diskuráltak még vagy fél órát. Közben persze Faa Dini beszédéből lázító részleteket Idéztek. Pontos címet és sze­mélyleírást adtak róla a de­tektív előtt, akinek félméteres­re nyúltak fülei. Hamarosan úgy gondolta, mindent tud Faa Dénesről, akinek ellesett adatat már noteszében voltak. Gyorsan fizetett, aztán uccú, futott a rendőrségre. Még aznap este két rendőrrel beállított Faa Diniékhez. S míg JÓL MEGY A MUNKA A pionírszervezet fennállása 15. évfordulóján számvetést csinálnak a pionírok. A ragyolciak ls fel­mérték szervezetük tevékenységét és megállapították, hogy munká­juk eredményesen fejlődik. Az új 13-tantermes iskolában jobban meg lehet szervezni a ptonírmunkát. Az iskolában 282 pionír és 140 szikra tevékenykedik. Jól dolgo­zik az Irodalmi kör, a szavaló és színjátszó csoport, de a tech­nikai, kémiai, testnevelési kör sem marad el mögöttük. Legújab­ban a rádió- és modellező szak­kör ls sikeresen tevékenykedik. A pionírok a papír-, rongy- és ócskavasgyűjtésben jelentős ered­ményeket értek el. Három teher­autónyit gyűjtöttek belőle. A nemrég megalakított klubban élénk szervezeti élet folyik. Szín­vonalas kultúrműsorral ünnepel­ték meg a 15. évfordulót ls. Csaba Zoltán, Ragyolc a négy „fecsegő" a vendéglő­ben hasát fogta a nevetéstől, addig a „szemfüles" detektív azon fáradozott, hogy vallomás­ra bírja a jámbor Dénest. Fag­gatták, fenyegették hosszú ideig, amikor előtipegett Dint öreg édesanyja. Arcán Inkább nyugalom, mint ijedtség volt. — Mit akarnak ettől a sze­rencsétlentől?! ... — Hogy beszéljen — mordult rá a detektív. — Nem fog ez maguknak be­szélni soha — sóhajtott Dini édesanyja. — Majd fog a rendőrségen, ha kezelésbe veszik — fenye­getőzött a karhatalom embere. — Nem fog ez szegénykém ott sem megszólalni, mert hu­szonhat éve, amióta megszüle­tett, néma... Mindenki tudla a városban. A detektív megértette, hogy lóvá tették. Visszasietett a ven­déglőbe, de a négy „árulkodó­nak" már csak hűlt helyét ta­lálta. KOVÁCS 'JÖZSEF Tömmiv VÍZSZINTES: 1. Mai jelszavunk (a nyíl irá­nyában folytatva) 8. Virág. 9. Görög betű. 10. Rag 11. ös — szlovákul. 13. Azonos mássalhang­zók. 14. Ópiumot tartal­mazó növény (ék. hiány.) 15. A rossz fog . . . 17. Egér szlová­kul. 18. Egyszerű gép (ék. hiány.) 19. Férfi­név. 20. Menyasszony. 22. Ilyen női hang ls van. 24. D AZ. 25. Német ő. 27. Ék. 28. Csehszlo­vák repülőgép-Jelzés. 29. A drága. 31. Rang­jelzés 32. Ige betűt ke­verve. 33. Mássalhangzó kiejtve. 35. Masina. 37. Rag. 38. Fel ellentéte. FÜGGŐLEGES: 1. Korszak. 2. lóg peremel. 3. Ritka férfinév. 4. Sze­mélyes névmás (ék. hiány). 5. Nélküle nincsen élet a föidűn. 8. ÁCSOK Kovács István: Méregetik a vaskos gömbfákat, Majd megpattintják piros fonállal, Karjaikban feszülő tűz támad, S köröttük forró munkavágy szárnyal. S megvillannak a nehéz, nagy fejszék, Beleremeg a súlyos gerenda, Fényes forgácsok szállnak szerteszét, S hull belőlük az erdők illata. jajong a fűrész, ha kézbe veszik, S a friss betonnak ágyat mintáznak, — A magasság ts ismerős nekik: S pirosló tetőt szabnak a háznak. Mindig csillog az ácsok homloka, De verejtékük nem esik földre, Mert a napsugár füzérbe fonfa, S a fejszéjükön gyöngy lesz belőle .., A folyő teszi. 7. Nem rossz (ék. hiány). 8. Kronométer (ék. hi­ány). 12. Ravasz állat. 13. Jég — szlovákul. 14. Gyakori kérdés. 18. Ültet. 17. Felhő szlovákul. 20. A jelszó második része (a nyíl Irá­nyában folytatva). 21. Kenyeret süt (ék. hiány). 23. A fáknak van 28. Évekkel ezelőtt. 27. Mással­hangzó kiejtve. 29. Fordított ská­lahang. 30. Edit közepe. 31. öreg­ember. 34. Üt, bántalmaz v-vel. 36. Mutatószó. 37. Üres tér vissza. 39. Sértetlen (ék. hiány). Beküldte: Pierschala József, Safarikovo MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE A pionír nemcsak Jól tanul, d« segít ls mindenkinek. KIK NYERTEK Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtői közül könyvju­talomban részesülnek: Üjvári Má­ria, Borsi, Simonuttl Mária, Léva, Lasán Zsuzsa, Somorja, Izsót Ka­tó, Vághosszúfalu, Sándor Ilona, Nádszeg Leveleiteket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Oj SZO, GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gor­kého 10. A lőcsei fehérasszony feltámadása Az almafák virága mint millió fe­hér lepke sütkérezett az áprilisi napfényáradatban, és drága sma­ragdként csillogott a selymes fű az ódon városfalak tövében. Májusthozó tavasz volt, de a városka felett mégis ott lebegett az aranyló szepességi ősz ezüstkék felhőfátyola. Akkortájt tárult fel előttem a lőcsei múlt; om­ladozó falaival, Közép-Európa leg­szebb gótikus szárnyas oltárával, Lő­csei Pál mester reneszánszba mutató apostolaival, díszes szégyenkalitkájá­val, valamint a sajátos szepességi re­neszánsz gyöngyszemével — az árká­dos városházával. Azokban a napokban szörnyen frí"* gyeltem Prücsök urat azért, hogy megtudta valósítani kirándulását a XV. századba, s megértettem Jókait, Mikszáthot, Krúdy Gyulát... Álmo­dozva jártam a hepehupás lőcsei ut­cácskákat, vártam, melyik kapualjból bukkan elém Otrokócsy Rózsi, Görgey Pál, Fabríciusz városbíró, Celder Or­bán, vagypedig Andrássy, a korcs­magenerális ... És egy csipetnyit sem lepődtem meg, amikor az egyik bás­tyaajtón át megpillantottam Korpo­nay Jánosnét, született Garamszegi Ghéczy Juliánnát, a hírhedt lőcsei fehérasszonyt, aki a „fekete várost", ágyúöntödéjével, posztőkészítőmühe­lyeivel és betűszedő nyomdájával kiadta a császáriaknak. A tavaszi nap a virág és levélfüg­gönyön keresztül kísérteties zöld fényt vetett a fehérruhás, sápadt nő­alakra. A fehér ruhás asszony egy súlyos vaspántos ajtó zárát nyitotta fel éppen, nyilván a titkos földalatti folyosó rejtett ajtaját. Megindulva álltam az egyetlen áruló magyar nagyasszony — Így írta meg ezt Jó­kai Mór — kifakult képmása előtt. A régmúlt vértelen árnyának boldog­talan kifejezése után ítélve, nem volt kétséges. Korponayné már árulásának sorsdöntő pillanatában tudta, hogy mindez életdrámájának csupán a leg­első stációja. Tíz tavasz virágtengere pergett le azóta a régi víziárok pázsitjára és az elsüllyedt Atlantisz sápadt emlékeivé váltak Jókai, Mikszáth hősei. S már rég megfeledkeztem a bástyatorony fehérruhás bús rabjáról ls. Ám nemrégiben, mutatóujjammal éppen a szerkesztőségi térképen utaz­gatom nyugatról-keletre, meg délről­északra, egyik kedves kolléganőm megkérdezte, vajon nem akarok-e ta­lálkozni a holtjaiból feltámadt lőcsei fehérasszonnyal. — Miért ne? Válaszoltam villám­gyorsan, hiszen randevúztam én már a podolini határban a halott Lutricz­s imssm&mmiiim w s # mmnmBmmmmww Az új életrekelt lőcsei fehér asszony és Staudt Mihály, a restaurátor. (A szerző felvétele) kyvel, meg a levágott fejét hóna alatt hordozó kassal városbíróval, csakúgy mint egyszer éjfél után, a csobogó Sámsonkút árnyékában a České Budéjovicei főtéren lefejezett rebellis magyar szabólegénnyel ls. Mit tehát nekem egy új életre kelt bús árnyalak... S másnap délelőtt már is becsöngettem a Heyduk utca egyik öreg házába, ahol a lőcsei fe­hérasszony éppen látogatóban járt. Életében négyszer járt Pozsonyban Korponay János vitéz strázsamester hűtlen felesége. Negyedik pozsonyi látogatása azonban végzetes lett szá­mára. Pálffy János, a császárhű ma­gyar kancellárius lefogatta, megkí­noztatta. Alabástrom homlokára a hó­hér hármas kínzókoronája vérvörös fonáldíszt rajzolt, majd császári pa­rancsra Győrbe hurcolták hogy ott 1714-ben a hóhér pallosa alatt végez­ze életét született Garamszegi Ghéczy Juliánná, akiről orodostól emlékira­taiban a nagyságos fejedelem, nevé­nek megemlítése nélkül, mint a lő­csei árulóról emlékezik meg. Jókai, Thaly Kálmán és mások azt állítják róla, hogy a fia iránti vak szeretet vitte őt a lejtőre. Árulását azonban szerintük a lőcsai fehér­asszony százszorosan, ezerszeresen jóvátette: magával vitte dicstelen sír­jába a nagy Habsburg-ellenes kuruc összeesküvés résztvevőinek neveit. Hősi halála „száz főurat tízezer ne­mest és egy egész ország népét men­tette meg az üldöztetéstől", írja róla a nagy mesemondói És ez az. asszony ötödször ls el­jött városunkbal Benyitok. A lakás csupa könyv, és festmény, csupa festmény és könyv. Jobbkézre egy miniatűr műterem. Falához támaszkodva találok rá a lőcsei íehérasszonyra. Vadonatúj fehér ruhájában, bíborvörös köpeny­nyel vállán, mélabúsan tekint a mű­terem ablakán át a szemközti zsina­góga sárga épületére. Ujjai azonban ismét a rejtett ajtó kilincsébe ka­paszkodnak görcsösen. Hát valóban feltámadt holtaibóll Homlokán nyoma sincs a véres fonál­nak, s feje ls biztosan ül törzsén. Csupán a szemel szomorúhbak. Nagy hirtelen Jókaihoz fohászkodom. Hej, mi mindenre is lenne képes az öreg úr csapongó képzelete ... A régmúlt körülrajongott dámájá­ről, akit a kuruc Pelargus mind a vérpadig szeretett, a sebész-gyógyász­ra pillantok, Staudt Mihályra, a neves festőre és nagyszerű restaurátorra. Némán hajolok meg művészete előtti Mert az ő érdeme, hogy a lőcsei fehérasszony holtaiból feltámadt, az ő érdeme, hogy a Korponay János­nét ábrázoló — előzőleg már alig felismerhető festmény új életre kelt, hogy a győri vértanú eredeti szépsé­gében pompázik előttem. Hát bizony átkozottul szép asszony vala ez a született Ghéczy Juliánná, a néhai lőcsai fehérasszonyl És nem ls kételkedem, hogy a sikerült műté­tért Staudt Mihály a restaurátor meg is kapná tőle a csókos jutalomdíjat. De meg ls érdemelné, mert a selmeci Gwerk kiváló tanítványa Korponayné esetében mestermunkát végzett. Egy értékes — s minden magyarnak ked­ves — műemléket mentett meg fia­ink, ükunokáink számára. Az árkádos lőcsei városháza alag­sorának rejtett ajtajára, amely va­lóban a titkos földalatti folyosót zárta, a XVIII. század húszas évei­ben örökítette meg ugyanis egy Czi­rók nevű szepességi festő a lőcsei fehérasszony alakját. A festmény, a még túlságosan élő hagyományok alapján született meg, és azt a vég­zetes pillanatot örökíti meg, amikor a könnyűvérű asszony az ajtó zárját készül felnyitni. Kétszáz éven át rostokolt Korpo­nayné a lőcsei városháza pincéjében mindenkitől elfeledve. Ellenség, hó­hér el nem tudta pusztítani, szú meg nem rágta, ám az idő vasfoga mégis kikezdte. Az utolsó pillanatokban hozták fel a napvilágra, majd kelt aztán útra a lőcsei fehérasszony, hogy itt ebben a Heyduk utcai öreg házban, az egzotikus keletet Idéző olajak és modern gyárak technoló­giáját dicsérő lakkok segítségével a művész Staudt Mihály keze nyomán keljen új életre! Hogy aztán a sza­bad május ünnepén, „ezer orgonák lila búgájának ünnepi muzsikája kö­zepette térjen vissza az ősi szepes­ségi városba, hirdetvén az új idők humanizmusát, amikor harcos kom­munista művészek feudális nagyasz­szonyok, kámzsás barátok és bíboro­sok emlékét mentik meg a késel utókor számára! BARSI IMRE KUITURÍLIS HÍREK • BUKARESTBEN MEGFILMESÍTIK Liviu Rebreanu Akasztottak erdeje című regényét. A téma: egy fiatal román tiszt megszökik a monarchia hadseregéből, mert nem akar részt vállalni a román katonaszökevények elítélésében. • FILM KÉSZÜL Moszkvában Maja Pllszeckájáről, a világhírű baleriná­ról. A híres balerinát nemcsak a színpadon és a próbateremben, de magánemberként is bemutatják a fil­men. • ÁPRILIS ELSŐ FELÉBEN NEM­ZETKÖZI IFJOSÁGI könyvvásárt ren­deztek Olaszországban, amelyen ön­álló kiállítással részt vett az Állami GyermekkönyvkladÖ és a Mladé letá ifjúsági kiadóvállalat. Az áruminta­vásár versenyt rendezett, melynek keretében egy grafikai és egy irodal­mi díjat adományozott. A grafikai di­jat az Állami Gyermekkönyvkiadó nyerte el, Fuk: Hetedik mennyország­ban című könyvével, A LOVA TETT DETEKTÍV ÉLETRE KELT C. Carmelo (Kuba): Béke BaaflflW WKMK ME—HB8MB 1984. május 1. * (Jj SZÖ 15

Next

/
Thumbnails
Contents