Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-19 / 138. szám, kedd

EGY RÉGI KÖVETVÁLASZTÁS N

yitra vármegyét azországgyűléseken 1848-ig rendszerint két megyei követ képviselte. Ez a régi szokás később megszűnt és helyébe a népképviseleti rendszer lépett. De azért az országgyűlési képviselők választását a nép még hosszú ideig csak követválasztásnak nevezte. Az 1896—1901-i ciklusra a privigyei választókerületet kivéve a vármegye többi választókerületében a szabadelvű pártiakat választották meg. Az újvári kerületben is Craus István nagykéri földbirtokos személyében. Bár szavazati joguk abban az időben csak az adófizető polgároknak volt, mégis nagy szenzáció volt országszerte, így Újvárban is, a követválasztás. Gyakran sorkatonaságot is vezényeltek ki a rend fenntartására. Különösen azokban az időkben, amikor az országban több választókerületbe a néppárti képviselők elhódították a mandátumot a kormánypárti képviselők elől. Ilyen választások alkalmával a város olyan volt, mint a hadszíntér. A két választótábor farkasszemet nézett egymással és a város utcáiban tömött sorfalként felállított szuronyos bakák mögül emelkedtek fel a dühtől ökölbe szorult kezek szörnyűséges szitkozódások között, hol az egyik, hol a másik oldalról. Persze mind a két részről az igazi bujtogafók a lefizetett kortesek voltak. Csúnya egy emberfajta volt az ilyen választási kortes. A kormánypárt részéről leginkább közalkalmazottak vagy a kereskedők osztályából kerültek ki, akik ettől bizonyos előmenetelt vagy koncessziót reméltek a maguk részére biztosítani. A néppártiak részéről pedig a gazdák és iparosok, különösen a politikus csizmadiák köréből regrutálódtak. A kormánypártiak szociális beruházásokat, eget-földet ígértek, a néppártiak kevesebb adót és kisebb városi közterheket helyeztek kilátásba. Ilyen cselfogással iparkodtak gazdájuk részére minél több szavazatot szerezni. Csakhogy az ilyen voksszerzés sem ment könnyen, mert a polgároknak'az ígéretekből már elegük volt, a nép már nem hitt az uraknak, akik négy vagy öt évenként újból és újból becsapták őket. Tehát valami újabb módszerhez kellett folyamodni. Mondjunk például csak egyet: Borban az igazság. Ez aztán igazán jó medicina, mert a jó bortól az ember mindig rózsaszínű üvegen át nézi a világot. Miért ne lehetne ilyen módszerrel egy-két napra jó világot teremteni. Ehhez pedig nem kell más, mint a képviselőjelölt úr tömött pénztárcája, a többit pedig elintézi az- ügyes kortes, aki az elvében meggyőzött polgárt, ha nem is a két lábán, de majd fiakeren feltétlen el tudja szállítani a szavazatot szedő tekintetes bizottság elé. Tehát a kortes ezekben a napokban legalább ls fontos hatáskört töltött be. Gyűrött ünneplő ruhájában, pomádés, lelógó bajusszal, színes tollakkal díszített pörge kalapjában végezte tisztségét. Zsebei ki voltak tömve az ingyen evésre és ivásra feljogosító utalványokkal, amelyeknek értékét a választás után a megválasztott képviselő örömmel, a bukott pedig savanyú arccal egyenlített kl valódi bankókkal. A

kortes működési köre nemcsak Újvár városára terjedt kí, de a járás községeire ls. A képviselőjelölt terhére az akkori közlekedési eszközök bármelyik formáját Igénybe vehették. A kortesek az utolsó napokban, bármilyen tisztes funkciót viseltek ls, undort és lenézést keltettek a józan polgárokban. A korteskedési rendszernek volt egy tekintélyesebb kasztja is az akkori Intelligencia köréből. Ezek szellemi tudásukkal léptek egyik vagy másik képviselőjelölt szolgálatába. Röpcédulákat fogalmaztak versek és énekek formájában, amiket aztán kinyomtatva százával szórtak szét nemcsak a városban, de a járás minden községében is. így aztán nem csoda, hogy nemcsak a választásra jogosult polgárokat, de az ezzel a joggal nem rendelkező ipari munkásokat, gazdasági cselédeket, zselléreket, alkalmi munkásokat úgy össze-vissza bolondították, hogy kl-ki a maga földesura vagy gazdája mellett korteskedve nem egyszer egy-két deci pálinkáért vagy borért még a legjobb koma vagy sógor fejét ls meglékelte. A főszószólók azonban mindig és mindenkor az asszonyok, a menyecskék és lányok voltak. Pedig akkor még a nők egyikének sem volt szavazati joga. De mit tesz egy jól sikerült kortes röpcédula vagy egy jóképű képviselőjelöltnek az asszonyok jobb sorsát biztosító ígérete, mint például: kiköveztetem a község utcáit, hogy ne kelljen sárban járni, lámpásokkal világítjuk kl esténként a falut. Ennek a férfiak is örültek, mert ha véletlenül valaki elázik a bortól, nem kell félnie, hogy a sötétben az árokba esik. Űj Iskolát építünk, kap a falu vasútállomást ls. Kikövezzük a sáros írta: VÁGOVITS GYULA utat. Tataroztatjuk a község templomát! Fogyasztási szövetkezetet adunk, hogy a Kóbl zsidó ne gazdagodjék tovább stb stb írták a röpcédulákon, mert elvégre minden faluba nem mehetett a nagyságos képviselőjelölt úr programbeszédet tartani. Viszont azt sem lehetett kívánni, hogy a kerület minden lakója Újvárba jöjjön a képviselőket meghallgatni, hogy mit hazudnak. Lássuk, mi volt egy-két röpcédula tartalma. Jobb a diós mint a mákos, Nem kell nekünk Timó Ákos (kormánypárti képviselő). Éljen dr. Kováts Pál! (néppárti képviselő), Elvégre nemcsak a férfiak tudják, hogy a diós kalács mégis csak jobb a mákosnál, de az asszonyok ls, hiszen ők sütik. Különösen akkor, amikor az asszonyok megtudták, hogy dr. Kováts néppárti, azaz kereszténypárti, Timó Ákos pedig haspárti vagy bunkópárti, ahogy akkor a kormánypártiakat nevezték. Ennek aztán ugyancsak szomorú és gyászos vége lett. A

délelőtti nagymise után a templomból kijött paraszt- és mesteremberek asszonyai nem mentek haza főzni, hanem a templom melletti utcákon sorakoztak fel. A városháza előtti téren, pedig ugyanabban az időben Timó Ákos kormánypárti képviselő hívei gyülekeztek, hogy a meghirdetett programbeszédet meghallgassák. A képviselő úrnak a reggeli bécsi gyorssal kellett megérkeznie Budapestről. A főkortesek az állomásra mentek eléje, hogy nagyobb külsőségek között vonultassák be a képviselőjelölt urat. Amikor a kocsisor élén a képviselő kocsijával a templom elé ért, az aszszonyok Timó Ákos képviselőt és kísérőit a kendőjük alá rejtett kosarakból záptojásokkal úgy megdobálták, hogy a képviselő fekete frakjában úgy festett, mint az aludtejbe esett légy, csak attól valamivel szagosabb volt. Szegény feje kapkodott a levegő után s alig várta, hogy a kocsi a zónán túlkerüljön. Közben az asszonyok énekelték: Jobb a diós, mint a mákos, Nem kell nekünk Timó Ákos. Éljen dr. Kováts Páll Fuj! fujl kiáltás és nagy nevetés követte az egészet. A programbeszédből természetesen semmi sem lett, az volt a képviselő úrnak minden gondja, hogy valamelyik jobbmődú párthlvénél teknőben megfürödhessen, mert még akkor Újvárban nem Igen volt kádfürdő, másik ruhát kapjon magára és kerülő úton, rendőrökkel fedezve az állomásra jusson, hogy Budapestre - vissza utazhasson. Természetes hogy a választásokon ls megbukott. Mégis csak az asszonyok szavaztak választójog nélkül ls. Egy másik Ilyen kortesnőta: Az újvári határon Druga ül a szamáron (kormánypárl képviselőjelölt volt) Dr. Rabár vezeti (Itteni közjegyző, aki Druga útját egyengette) Egész Újvár neveti. Éljen dr. Kováts Pál! D

e nézzük csak meg, hogy ls folyt le a követválasztás. Ha jól emlékszem, a képviselőválasztás 1906-ban ment végbe, amikor én a tizenegyedik évemben jártam. Akkor is két jelölt indult a nagy harcba. Druga József városi tanácsos kormánypárti programmal, mint később megtudtam, felsőbb utasításra lépett fel. Ellenfele, az előbbi képviselő', dr. Kováts Pál budapesti ügyvéd, néppárti programmal. Ebben az időben már nagyon befészkelte magát az újvári kerületbe a néppárt s így Druga József kevés reménnyel Indult a választási küzdelembe, de a cél érdekében a kormánypártnak mindent el kellett követnie. A kortesek mindkét részről akcióba léptek, mindenféle ígéretekkel főzték a szavazatra jogosult polgárokat. Az utolsó héten röpcédulákon különböző gúnyos kortesversek és énekek jelentek meg. X. János közismert gazdát megvették a kormánypártlak. Másnap reggelre az ellenzékhez tartozó duhaj legények János gazda házának nagy kapuját leemelték sarkáról és amikor az reggel kijött az udvarra, portáját tárva-nyltva találta. Bundás, a hű házőrző kimúlva feküdt a kapu előtt. A szegény állatot mérgezett hússal etették meg. A ház külső falán pedig egy nagy plakát volt kiragasztva, amelyen félméteres betűkkel ez állott: Éljen dr. Kováts Páll János gazdának a választások után még évek múlva sem volt maradása az utcában. Ha történetesen a kortes tanító volt, azt az iskolaszék rövid Időn belül kibuk tatta állásából vagy nyugdíjazta Az utolsó napokban nagy nemzeti színű zászlókat osztogattak ki a pártlroriák Minden zászlón az Illető jelölt neve volt ráfestve. A

választás előtti napon katonák szállták meg a várost. A választás napján, rendszerint va sárnap, mindenki talpon volt. A város főterére torkolló utakat máshonnan Idevezényelt szuronyos bakák zárták el és csak Igazolvánnyal lehetett oda be- vagy kijutni. Minden egyes pártnak kijelölt helye volt. Lacikonyhák voltak sátrak alatt felállítva, ahol a levágott ökröket és disznókat sütötték. Mindkét helyen szakadatlanul szólt a talpalávaló cigányzene. Akinek a kortesektől utalványa volt, annvit ehetett és ihatott, amennyi csak beléje fért. Feltétel csak egy volt, hogy a képviselőjelölt nevét torkuk szakadtából kellett ordítani: a kormánypártiak táborában — Éljen Druga Jňzsef, a néppárt táborában pedig — Éljen dr. Kováts Pál. Édesapám a késő délután! órákban így szólt hozzám: „No, Gyula fiam, hozz egy nagy táskát, ml is megnézzük a választást". Előzőleg azonban kioktatott, hogy amennyire csak bírom, kiabáljam ott, ahová megyünk: „Éljen dr. Kováts Pál!" Gyakoroltam is az úton nagy szorgalommal. Beértünk a választók táborába. Szólt a cigányzene, fiatal paraszt menyecskék és lányok ropták a csárdást. A képviselőjelölt úr nagy pocakjával hol az egyikkel, hol a másikkal táncolt. Keményre vasalt magas fehér gallérja az Izzadságtól összelapult, cilindere pedig a fülére csúszott. Én pedig a kioktatás szerint folyton ordítottam: „Éljen dr. Kováts Páll" Egyszer csak elénk került egy kortes csizmadia. „Maga is itt van Vágovits bácsi? Jól van kisfiam — biztatott a kortes — csak kiabálj jő hangosan." Hány utalványt kapott az édesapám a kortestől, azt nem tudom, csak rövidre rá kikötöttünk mí ís az egyik lacikonyhánál. Édesapám nemcsak lakmározott, de a sós cigánypecsenyét jó öreg móri borral kezdte öblögetni. Én Is kaptam mindenből és nekem ls jó kedvem lett. A kortes elvette a táskámat és megrakta cigánypecsenyével, diós meg mákos kalácscsal és két üveg bort is tett a táskába. Amikor étvágyunkat kielégítettük, búcsút vettünk a tábortól és mentünk, ballagtunk. Édesapám, aki valószínűleg szintén többet Ivott a szőlő levéből, elfelejtett felvilágosítani, hogy nem haza, de Druga József képviselőjelölt táborába érkeztünk. A helyzet képe Itt ls tökéletesen úgyanaz volt, mint a másikban. Cigányzene, lacikonyhák, sátrak, tánc, evés, ivás, dínom dánom, csak a figurák voltak mások, amiről én nem tudtam semmit, különben ls már lassan sötétedett. A

tábor szélén újból összetalálkoztunk egy kortes bácsival. Évekkel később tudtam meg, hogy vasutas. Czápának hívták. Eszembe jutott, hogy mégis csak illene itt is ordítani. Erre ordítani kezdtem: „Éljen dr. Kováts Páll" Ma már nem emlékszem hogy hányszor kiáltottam e szavakat, de annyi bizonyos, hogy következményeit az életben sohasem felejtem el. A kortes hirtelen megfordult és olyan hatalmas pofont adott, hogy az ég minden cslllagzatával úgy sziporkázott, hogy sem azelőtt, sem azóta olyan fényes csillagokat nem láttam. Majd vagy háromszor megfordultam saját tengelyem körül és a következő pillanatban a pázsitos fűben találtam magamat. Amikor feltápászkodtam, első dolgom volt, hogy elülső két fogamat kiköpjem, majd gondolkozni kezdtem, miért is volt ilyen nagy megtiszteltetésben részem. Fülzúgásom ellenére is hallottam, hogy szegény édesapám nagy diplomáciai ravaszsággal Iparkodott e szörnyű választási és korteshibát kimagyarázni. Majd megszólaltam, Illetve csak akartam: „De bácsi kérem, az apám .." de tovább nem folytathattam, mert apám gyengén bokán rúgott. Talán háromszor is próbálkoztam, de amint elkezdtem, mindig éreztem a gyengéd figyelmeztetést — és elhallgattam. Aztán a sátrak felé tartottunk. A kortes e rövid útszakaszon mégis csak megbánta a nekem kiutalt nagy pofont Belenyúlt a belső lajblzsebébe és markomba nyomott egy ezüst koronát, valószínűleg fájdalomdíj fejében. A cigánypecsenye és a móri bor mellett apámmal is megitta a békepoharat, majd a pecsenye, a kalács és a három üveg bor teljesen kitöltötte táskám űrtartalmát és megindultunk hazafelé. Az úton világosítottak fel, hogy hiba csúszott a kiabálásba, mert Itt Druga Jíuítuta a g r a bi v e nd ege A bratislavai hangversenyplakátokon e tavasszal nem jelent meg a jól Ismert és minden évben örömmel várt felirat: Zenei Tavasz. A muzsika tavaszi fesztiválja a zenebarátok sajnálatára az idén elmaradt, de a májusi hangversenysorozat amellett szép zenei élményeket hoz. Május második bérleti estjén a zágrábi szólisták kamarazenekara gyönyörködtette a hangversenyközönséget. Aki hallja őket, már az első pillanatokban felfigyel. Felhangzanak az első taktusok és a hallgatóság azonnal érzi: nem mindennapi művészegyüttessel áll szemben. Az összjáték Ilyen magas fokú kultúrája ritka jelenség a hangversenydobogón. Tökéletesre csiszolt produkciójukban az egyéni virtuóz készség művészi alázattal szolgálja a kamaramuzsikálás követelményeit. Az együttes minden egyes tagja tisztában van saját szerepével és az érzelmi kifejezés gazdag skálájában mindig megtalálja a hangerőt, amely érzékeny egyensúlyban tartja a zenekar kristálytiszta, egyöntetű vonóshangzását. Előadásuk a legapróbb részletekig kidolgozott, de amellett Impulzívan muzsikálnak, játékukat áthevíti a perc hangulata. Tolmácsolásukban minden kompozíció világos körvonalakat nyer és a technikai tökélyt náluk bizonyos „belső többlet" emeli igazi művészetté. Művészi vezetőjük Antonlo Janigro nagyszerű karmester, minden gondolata és minden mozdulata tiszta zene. A műsornyitó Vivaldi szimfóniában (3. szám, G-dúr) dús hangzással nyíltak ki és ágaztak szét a barokk folyondár témák. Luigi Boccherini gordonkaversenyében megcsodálhattuk Antonlo janigro sokoldalú művészetét, akinek kiváló karmesteri képességeit csak gordonkajátéka szárnyalja túl. Szonórus, színes hangzással, csellóhangjának tömör, fénylő zengésével, szép „hosszú vonókkal" tolmácsolta a Boccherini verseny érzékenyen álmodozó, lágy melódiáit, janigro játéka jóformán élő beszéd. A művész összeforrt hangszerével és olyan természetesen frazeál, hogy minden taktus él és lélegzik a keze alatt. Antonlo Janigro muzsikálásából egy őszinte, művészetében megtisztult egyéniség varázsa árad. Hajlékonyan, könnyedén, megragadó gráciával csendült fel Mozart Fdúr Divertimentója (K. 138.) Telemann a-moll Hegedűversenyét Jelka Stanič adta elő vérbő muzikalitással és azzal a lelkes muzsikáló kedvvel, ami együttesüket ls Jellemzi. Anton Webern vonóskarra írt öt tételének (op. 5) tolmácsolásával bebizonyították, hogy nemcsak a klaszszikusan lekerekített művek előadásában, de a modern gondolatvilágban is „otthon" vannak. Webern muzsikájában áttetsző gyöngédség párosul a kifejezés intenzitásával. A komponista éteri hangzással formálja leheletszerű képekké az emberi lélek legfinomabb, szóval kimondhatatlan rezdüléseit. A zágrábi szólisták Anton Webern öt tételét átszellemült hangvétellel, minden „földhöz kötöttségen" felülemelkedve muzsikálták. Végül Milko Kelemen, fiatal jugoszláv zeneszerző Hangversenyimprovizációja és Sosztakovics Scherzója hangzott el sziporkázó előadásban. A műsor után felhangzó tapsorkán és a hangversenyteremben szokatlan „brávó!" kiáltás jugoszláv vendégeink megérdemelten nagy közönségsikeréről tanúskodott. HAVAS MÁRTA Strážnica — Východná 1964 A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója méltó megünneplésével felszabadulásunk huszadik évébe lépünk. Az ország dolgozó népe aktivitásában, munkalendületében már tükröződnek e nagy jelentőségű események megünneplésének előkészületei. A népművészeti együttesek seregszemléi is az ünnepi hangulat kifejezői lesznek. A már hagyományossá vált strážnlcei népünnepély, amely, május 31-én nyitja kapuit, gyermekegyüttesek fellépéseivel kezdődik. Az ünnepély után az együttesek művészi vezetői értekezletet rendeznek, amelyen megvitatják a népdal, a népi játékok és táncok szerepét, a mai gyermek életében. Július második hetében a východná! szabadtéri színpadok is megelevenednek. Szlovákia legjobb népművészeti együttesei találkoznak majd Itt, hogy bemutassák a szlovák nép művészi hagyományainak legszebb gyöngyszemeit. Az együttesek kétnapos seregszemléjén fellép a prágai Állami Táncés Népdalegyüttes is. Východná várja vendégeit. A seregszemle alkalmából a vasút a látogatóknak kedvezményt biztosít, s a fellépések napjain a gyorsvonatok ls megállnak majd Východnán, (-1) KULTURÁLIS HÍREK • Franz Baake keletnémet rendező filmet készít a dachaui koncentrációs tábor 9. számú foglyáról. Ez a fogoly Willy Bader német kommunista volt, aki 12 évet töltött Dachauban és néhány nappal a felszabadulás előtt halt meg. Még egy élő személy szerepel a filmben, Edmond Michele, a francia ellenállási mozgalom élvonalbeli harcosa, aki a felszabadulás után Igazságügy-miniszter volt. Yves Montad személyesíti meg. • Pinok és Matho a két híres táncosnő elhatározta, hogy megtöri M. Marceau pantomim-monopóliumát (Marceau Ismét több mint egy éve folyamatosan szerepel a párizsi Renaissance Színházban). Pinok és Matho az újonnan berendezett Kaleidoszkóp Színház részére egész estét betöltő pantomim-műsort állított össze. Annak hangsúlyozására, hogy nők kezdeményezéséről van szó, a bemutatóra csak nők kaphattak belépőjegyet. • A szovjet levéltárakban megtalálták Garibaldi olasz forradalmár ismeretlen leveleit. Ezek között szerepel az a köszönőlevél ls, amelyet Garibaldi Pirogov orosz sebészhez intézett, aki megmentette lábát az amputálástól. • Több nyilvános főpróbát tartottak Dunai Ferenc A nadrág című darabjáról New Yorkban. A vígjáték amerikai címe The Sunday Man (A vasárnapi férfi). A Louis S. Bardoly fordításában színre került darab a háború óta az első magyar újdonság a Broodwayn. • Frederich Rievski amerikai zongorista három hónapig Európában vendégszerepelt. A brüsszeli közönséget azzal képesztette el, hogy előadott egy „orra" komponált szonátát. A művész a szonáta eljátszásánál nem kezeit használta, hanem orrával ütötte a billentyűket. Žilinán él és dolgozik a 68 éves Ján Vrtílek, a művészi színvonalú könyvkötés mestere, aki szorosan együttműködik több képzőművésszel, például Vincent Hložník kiváló szlovák grafikussal is. Képünkön: Vrtílek mester műtermében. (CTK — T. AndrejCák felvétele) Józsefet kellett volna éltetnem. De mér későn. O

dahaza az apám azonnal lefeküdt és alig pár percre rá az álmok birodalmában sétált. Csak én nem. Amikor aztán a külső jelek ls bizonyították, hogy apám alszik, csendben kibújtam a takaróm alól és kiosontam az udvarba, összeszedtem egy-két ködarabot és kimentem a kapun. Óvatosan átosontam az utca másik felére a képviselőjelölt Druga József kúriája elé. Egy-két jó célzás és a kúria ablaküvege! csörömpölve hullottak a kert gyepére. A teljes elégtételt megszerezve magamnak azzal a gondolattal bújtam vissza meleg ágyamban, hogy ha már a kortesen nem ls tudtam bosszút állni, legalább a gazdáján sikerült. A következő választás sem különbözött az előbbiektől, legfeljebb a kormánypárt részéről erőszakoskodásaival. Bár teljesen mindegy volt, melyik párt vitte el a babérkoszorút, mert a közért, a népek szociális boldoguláséért egyik sem tett semmit. Ül SZÓ 6 * 1884. május 19.