Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-01 / 121. szám, péntek

• TOVÁBB ÉPÜL AZ ÓRIÁSVEZETÉK H IRÁNY: ZÁLUŽÍ PRI MOSTE • REKORDOK AZ ÚJ SZAKASZON • 26 HÓNAP ALATT HÉTMILLIÓ TONNA SZOVJET . KŐOLAJAT KAPTUNK • CSŐRENDSZER — 75-EZER VASÚTI TARTÁLYKOCSI HELYETT "Depülőgépről — madártávlatból — nézve ls igen szép látvány lehet. Ml azonban gépkocsin utazunk, Így a hontl hegyek, dombok vonalához Igazodott, szeszélyesen kígyózó vonalat csak itt-ott pillantjuk meg. Amikor első ízben elém tárul a látvány, ahogy az emberek, gépek ott szorgoskodnak a munkahelyeken, akaratlanul ls felkiáltok: Nézd a kőolajvezeték! Már messziről feltűnnek az óriás fazekakhoz hasonló, fényes, ezüst színűre festett kőolajtartályok. Ebben tárolják a vezeték első szakaszán Ideérkezett kőolajat, hogy az később — az útközben levő tucatnyi szivatytyúberendezés segítségével a Bratislava melletti farkastoroki finomítóba érkezzen. Az új szakasz építésének Irodahelyiségeiben ismerősökkel találkozunk. Hol is láttuk már egymást? — Nem emlékeznek ránk? — dicsekszik jó memóriával az egyik műszaki. — Utoljára a fővonal — az első szakasz — építésénél találkoztunk. Akik most itt vagyunk, többnyire már a legelejétől építjük a vezetéket. A Kárpátokban, a legnehezebb szakaszokon is ott voltunk. Nem dicsekszem, de a Polakovics-partit akkor is mindig a legjobbak között emlegették. Ismerem én a vonal minden nehezebb szakaszát... — És ami azóta — a befejezés óta — történt egyet-mást talán elmondhatna arról, hogyan működik ez a hosszú, nagyon hosszú acélcső. — Ezerkilencszázhatvankettő januárjában készültünk el az első szakasz szerelésével. El se hinné az ember, hogy már több mint két esztendőt öregedtünk azóta. Az alig huszonhat hónap alatt több mint nyolcmillió tonna kőolaj érkezett hozzánk az acélcsöveken keresztül. Saját szükségleteinkre ebből mintegy hétmillió tonnát szállítottunk tovább a Slovnaftba, a többit pedig — csaknem másfélmillió tonnát — déli szomszédunk — Magyarország — kapta. Ügy látszik, az irodában valamilyen értekezlet van készülőben, mert — tervrajzokkal a kezükben — újabb Népgazdaságunk ütőere 99999@99®e99999<09999999999999999€99999999999999 a BARÁTSÁG szakemberek érkeznek az építésveze- földbe ágyazott acélcsőnek semmi tő dolgozószobájába. Az egyik érde- sem árt. kelt a vezeték népgazdasági jelentő- — Evés közben jön meg az étvágy, ségéről ^beszélve olyan számokkal tartja a közmondás. Űgy látszik, ép„szolgál", amitől még a kőolajszak- pen azért kezdtük meg az északi mában teljesen tájékozatlan, de sok kőolajvezetékszakasz szerelését is, mindenre felkészült újságíró is el- mert meggyőződtünk róla, hogy érdeámul. mes. A II. szakasz építésével kapcso— Sok baj van mostanában mindé- latban milyen feladatok várnak a nütt a vasúti szállítással. A vasutak- műszaklakra és a szerelőkre? nak ezernyi új megrendelője van, a — A Kárpátok hegyláncainak átvászállítandó áru mennyisége többszö- gása az első szakasz szerelésénél nerösére emelkedett. Ma Csehszlovákiá- héz feladat elé állított bennünket, ban több mint háromszor annyi mo- Azt gondoltuk, hogy az északi ág épitor és más energiaigénylő berende- tése m

al

d könnyebb lesz. Ma már zés működik, mint 15 esztendővel ez- tudjuk, hogy ez sem lesz gyerekjáték, előtt. Természetes, hogy ezzel párhu- Számunkra ez a hontl dombos vidék zamosan a kőolajszükséglet is foko- a legnehezebb. A prágai Plynostav zódott. Nem parádéra építettük a Ba- dolgozói — akik szembejönnek verátság-kőolajvezetéket, hanem az élet, lü

nk — viszont a Cseh-Morva fennsía gyakorlat szükséglete diktálja így. kon találkoznak majd meglehetősen Kiszámítottuk, hogy az a kőolajmeny- kemény feladatokkal. Ezen a vidéken nyiség, amely az acélcsöveken keresz- gránitba kell mélyíteniük a csővezetül érkezik hozzánk, körülbelül het- ték „ágyát". venötezer nagy kapacitású vasúti tar- Ez a két munkacsoport már az Idén razsszemu Va hibakereső ELLENŐRZÉS RADIOAKTÍV SUGARZASSAL Az atom szó hallatára sajnos nem tudok másra gondolni, mint a hirosimai tragédiára. Azt hiszem, hogy az emberek kilenctized részének agyában Is hasonifi gondolattársítás keletkezik. Pedig az ember azfita már ezernyi más célra is fel tudja az atomot használni. Például a kőolajvezeték építésénél. Igaz, hogy az acélcsöveket az egész vonalon mindenütt a legtapasztaltabb szakemberek a leggondosabb munkával hegesztik össze, az is igaz, hogy egy-egy csövet háromszor is köríilhegesztenek, d» azért a vezeték építfíl azt tartják, hogy az ördög nem alszik, jobb időben, mielőtt elföldelnék a vezetéket, tökéletesen megvizsgálni a csövek varratait. Mert nagy szégyen lenne, ha később üzemeltetés közben, az irdatlan acélcsövet kiásva kellene a hibákat eltávolítani. Az atomfizikusok elhatározták, hogy fik is hozzájárulnak a Barátságkőolajvezeték építéséhez. Egy kisméretű, könnyen hordozható, izotópokkal működű készüléket szerkesztettek, amely akžr a legkisebb hézakot is „észreveszi" az acélcsövek szerkezetén. A varázsszemű atomot az egyik munkaszakaszon háromtagú kollektíva kezeli, jurik Mihály, a munkaszakasz mestere igen elégedett a minfiséget ellenőrző csoport teékenységével. így nyilatkozik az Izotfipos hibakeresőről: — A készülék a rádióaktív sugárzás alapján a csöveken a legkisebb hibít Is felfedezi. A berendezés kezeifii az egész ellenőrző folyamatot filmen örökíti meg. Attól függően, a cső egyes részei mennyi rádiőaktív sugarat engednek át, állapítjuk meg, kibírja-e majd a cső a megterhelést. Ha nem volna ilyen készülékünk, mi szerelők — hogy úgy mondjam — soha nem aludhatnánk nyugodtan. Mert óriási felelősség részt venni egy ilyen jelentfis mű építésén. A mester késfibb még hozzáteszi: — Hej, ha mindenütt csak így használnák fel az atomokat! tálykocsiban férne csak el. Hogy legalább hozzávetőleges képet alkotA vezeték egy szakasza Tapasztaladátadás teljesíti feladatát. A tervek szerint a második vonalszakasz körülbelül hassanak róla, elárulom, hogy a 1965 végére lesz teljesen kész. A szovvasutaknál a tartálykocsik átlagos |

yf körfogásai Ideje tíz * nap. Ennyi időbe került régebben, míg a kocsi az átrakóállomáson „feltankolt", szerelvényre csatolva a Slovnaftba, vagy Mostra vitte az árut és az átrakóállomásra újra viszszaérkezett. Ha egy-egy tartálykocsi a két végállomás között évente átlagosan harmincaatszor fordult meg — ami pedig ritkán fordult elő —, körülbelül 1800 ciszterna szolgálná ugyanazt a célt, amit jet kőolaj így hazánk legtávolabbi tá_ a kőolajvezeték szolgál. Az 1800 tar- jaira Is közvetlen csővezetéken jut el. tálykocsihoz legalább 70—75 mozdony A

z ÚJ kőolajvezeték építése szépen is szükséges. Ha azt ls számításba halad A szer

eiés első hónapjában, vesszük, mennyi szenet „pusztítanak márclusba

n _ pedlg még az ldőjárá

s el ma a mozdonyok, mennyibe kerül kedvezett — csaknem hét kiloa tömérdek tartálykocsi előállítása, kedvezett - csaknem net kilo karbantartása, ha kiszámítjuk, meny- mé

t«rt haladtak a Hydrostav dolgonyi bért kellene a mozdonyvezetők- zól. Ugy látszik, az időjárás — és a nek és a többi vasutasoknak kifizet- sokéves tapasztalat — a tavaszi és a nünk, meglepő adatok birtokába ke- nyári Időszakban még további munrülnénk. A központi tervező irodában karekordokat hoz. Jurik Mihály mesnéhány évvel ezelőtt már készültek tar kollektívája például kijelentette, Ilyen elemzések. Kiderült, hogy a kő- hogy olyan hónap is lesz még ebben olaj-távvezetékek építése ma a leg- évben, amikor legalább 13 kllomégyorsabban kifizetődő beruházások tért haladnak majd előre. Utak és közé tartozik. Eddig már *jó félmii- folyók, vasúti sínpárok és más akaliárd koronát nyertünk a távvezeték dályok ugyan néha akadályozzák építésével. munkánkat, mondották a szlovákiai - Hiszen akkor rövidesen vissza is szakasz építői, de legújabban már térül az első szakasz építési költsé- ezeket ls újszerűen, korszerűbb eszge! közökkel küzdjük le. Az úttestek — Nem térül, hanem már visszaté- burkolatát például nem bontjuk fel, rült. A legóvatosabb számitások — mert ezek újraépítése lényegesen dráamikor néhány kedvező tényezőt meg gltaná az építkezést. A Szovjetunióból sem említettünk — ls bebizonyították olyan gépeket kaptunk, amelyek a már, hogy nem egészen két eszten- vastag acélcsöveket áthúzzák az út dővel a kőolajvezeték munkába álli- alat

t anélkül, hogy közben a közletása után az utolsó fillérig megtérült kedést akár csak kis mértékben ls az országnak a befektetés. Egyszóval: korlátozni kellene. A folyók medrén érdemes volt felépíteni ezt az „óriás- keresztül is könnyen építünk ma már kígyót". A volgai kőolajból előállított kőolajvezetéket. Itt ls a régóta bevált benzin, vagy a többi vegyipari készít- szovjet tapasztalatokat alkalmazzuk, mény előállítása lényegesen olcsóbb, Elöbb a víz alatt robbantással elkóamióta nem tengelyen, hanem acél- szítjük a megfelelő árkot, majd nagy csövön jvt el hozzánk. Azt is figye- teljesítményű gépek segítségével lelembe kell venni, hogy a vezetékes fektetjük az előre összehegesztett szállítás a külső tényezőktől — az csövet. Ma már ebben a szakmában Időjárástól, vagy az időnkénti szállí- Is olyan teljesítményeket érünk el, tási torlódásoktól — teljesen men- amiről az első szakasz építése megtes. A vasúti szállítást akadályozhat- kezdésekor még csak nem is álmodja a köd, vagy a hófúvás. A mélyen tunk. A szovjet kőolaj teret hódít • • A szovjet geológusok 450 milliárd tonnára becsülik a hazai iarlclékokat • A kőolaj kiszorítja a szenet? Az utóbbi időben a szakemberek több világgazdasági konferencián megállapították, hogyha eddig világszerte a kőszenet tartották a világ fő energiahordozójának, akkor ezt a nézetet rövidesen meg kell változtatai. Az utolsó huszonöt év alatt az energiagazdálkodásban új „primadonna" tört előre. A világgazdasági kimutatások kommentátorai általában az új helyzetet így értékelik: „A kőolaj lett a sztár". Ha csak az automobilizmus fejlődését kísérjük figyelemmel, akkor is az első pillantásra igazat kell adnunk ennek az állításnak. Az ENSZ-statisztika szerint a világon 1953 és 1960 között 76 millióról 120 millióra emelkedett a gépkocsik száma. A repülőgépek számbeli fejlődésének vizsgálatánál még merészebb fejlődésnek lehetünk szemtanúi. A Szovjetunióban például ma már ott ls repülőgéppel közlekednek, ahol a háború előtt a rénszarvas, vagy az „apostolok lova" volt a közlekedési eszköz. Az óceánok fölött nap mint nap százával repülnek keresztül az ezüst színű gépcsodák, melyek százezer liter számra fogyasztják az üzemanyagot. Ez a körülmény akarva-akaratlanul szükségszerűvé tette a hajtóanyag- és a vegyipar fejlesztését. Minden iparilag legalább valamenynyire is fejlett országban hétmérföldes léptekkel halad előre a kőolaj bázisán termelő vegyipar. Esőkabátot és élelmiszert, gyógyszereket és gépalkatrészeket, építőanyagot és autókarosszériát gyártunk ma már földgázból, vagy nyersolajból. Az új anyagok rengetegének eredetét legtöbbször ugyanarra az alapanyagra, a kőolajra, vagy annak valamelyik melléktermékére lehet visszavezetni. Hazánk a vegyipar és az üzemanyaggyártó ipar fejlesztésénél — elegendő hazai nyersanyag hiányában — behozatalra szorult. A Szovjetunió kőolajipara A világ nyersolajtermelése az elmúlt esztendőben is lényegesen — hét százalékkal — növekedett; elérte az 1 milliárd 300 millió tonnát. E tömérdek mennyiségű energetikai és vegyipari alapanyag csaknem egyhatodát a Szovjetunió termelte. A közelmúltban nyilvánosságra hozott statisztika szerint a szovjetek országában 1963-ban a lelőhelyek 206 millió tonna kőolajat produkáltak. Tekintve, hogy hazánk Igen jelentős kőolaj-behoza'alra szorul és importunk teljes 100 százalékát a Szovjetunió fedezi, bizonyéra nem érdektelen, ha a szovjet kőolajiparral összefüggő további néhány adatot ls megemlítünk. Elsősorban Is: sokszor elhangzott már a kérdés, érdemes volt-e felépítenünk a Barátság-kőolajvezetéket, mikor nem tudjuk, a közeljövőben hogyan alakul a szovjet kőolajtermelés. Nem apadnak-e ki a kaukázusi olajkutak, melyeket már évtizedek óta oly intenzíven szivattyúznak? Bátran állíthatjuk, hogy Ilyen veszélytől nem kell tartanunk. A szovjet geológusok a kaukázusi olajmezőkön kívül ma már tucatnyi más helyen is igen gazdag lelőhelyeket tartanak nyilván. Az ENSZ világstatisztika! kimutatása szerint a földkerekség eddig ismert kőolajtartaléka mintegy 500 milliárd tonnára tehető. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi termelési ütem betartása mellett a világnak jó négyszáz évre elegendő nyersolaja van. A szovjet geológusok azonban a szibériai olajmezők feltárása után meglepték a világot. Kijelentették, hogy az újonnan felfedezett olajmezők tartalékaival együtt a szovjet föld egymagában körülbelül 450 milliárd tonna nyersolajat rejt magában. Tehát csaknem annyit, amennyivel néhány évvel ezelőtt az egész világon együttvéve számoltak. Előnyös megegyezés a Szovjetunióval Feltehetjük a kérdést: Miért éppen a Szovjetuniótól vásároljuk a kőolajat? Hiszen a Közel-Keleten, vagy a világ több más országában is rengeteg az eladó olaj. A választ a legkézzelfoghatóbb módon a statisztika adja meg. Eszerint a világpiacon még két évtizeddel ezelptt is kizárólag a tőkésországok néhány óriásvállalata, azok között is elsősorban a Rockefeller-tröszt állapította meg az olajárakat. Derült égből villámcsapásként hatott az olaj-érdekeltségekre, mikor a Szovjetunió 1960-ban egyszerre nem kevesebb, mint 42 százalékkal növelte a nyugati tőkésországokba Irányuló kőokíjszállitását. 1964-ben pedig a Szovjetunió már csaknem 50 millió tonna nyersolajat szállított külföldre. És ezzel párhuzamosan a fontos ásványi anyag világpiaci ára is módosult. A Szovjetunió a nyugati érdekeltségeknél sokkal olcsóbban dobta piacra a kőolajat. Miért olcsóbb a szovjet olaj? A nyugatnémet Világgazdasági Intézet egyik jelentése kimutatást közölt arról, hogyan alakul az ásványolaj kitermelési költsége a legfontosabb kőolajtermelő országokban. Ezek szerint, ha az Egyesült Államok termelési költségeit 100-nak vesszük, a Szovjetunió termelési költségei mindössze 17-et tesznek ki. Tehát a szovjet külkereskedelmi szervek ezért tudták oly nagy mértékben csökkenteni a nyersolaj árát. A Szovjetunió tömeges kőolajkivitele, a hatalmas szocialista államnak a tőkésországokkal szembeni konkurrenciája valamennyi nyersolajat vásárló ország számára kedvezőbb feltételeket teremtett. Mi — jelentősen, fejlett Iparunk számára — évente néhány millió tonna kőolajat vagyunk kénytelenek vásárolni. A Szovjetunióval kötött hoszszú lejáratú szerződésünk alapján korlátlanul fokozhatjuk a baráti országtól vásárolt nyersanyag mennyiségét. Ezt egyrészt a gazdag szovjet források, de nem utolsósorban a két ország közötti kölcsönös jóviszony teszi lehetővé. A szovjet kőolajjal mind az üzemanyag-szükségletet, mind a vegyipar szükségleteit ki tudjuk elégíteni. A nemzetközi együttműködés, a szocialista országok közötti egyre mélyülő barátság megnyilvánulása ez. Korszerű eszközökkel építjük, g z olajvezetjkett [CTK felv

ét

elei] s Az oldalt összeállította TÖTH MIHÁLY I9B4. máju. t * ŰJ SZÖ 11 W