Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-02 / 92. szám, csütörtök

CSEHORSZÁGI TUDÓSÍTÁS Sok takarmány - több mezőgazdasági termék Hét-tíz nap alatt akarják elvégezni a vetést • Fokozzák a takarmánytermesz­tést • Egymillió liter tej, hatezer mázsa sertéshús, hetvenezer tojás terven felül A tavasz előhírnöke mintha lábujjhegyen, félve lopakodna a ehomutovt járásba ls. Pedig számítanak vele, akárcsak a kedves vendéggel, akit kellő fogadtatásban kell részesíteniük. Ennek tudatában, amennyire tőlük tel­lett, ki is használták az eddigi néhány verőfényes napot. Már a talajt ts elő­készítették és csak úgy próbaképpen, kíváncsiságból néhány árt be ts ve­tettek tavaszt árpával. Régen megjavították a gépeket Ott sorakoznak a fészerekben, gon­dosan megkenve, ragyognak a tiszta­ságtól. Éppenséggel nem ál­lítható, hogy túlsúlyban volnának az ú) gépek, de azért, vagy talán éppen azért, ezek a régiek is meg akarják mutatni, hogy még mindig életképe­sek és helytállnak. Sőt, még azt is bebizonyítják, hogy megfelelő bánás­móddal gazdáik irigylésre méltó ered­ményeket érhetnek el velük. Életkedvtől telítve És hogy mennyire nem csügged­nek a mezőgazdasági üzemek dolgo­zói, azt a legjobban talán a vezető­jük asztalán büszkélkedő zászló iga­zolja, mely az idén is versenybe szó­lítja a lounyi és a liťomyšli járáso­kat a termelés fokozásáért. — A szocialista verseny továbbfej­lesztése nálunk is biztosítja a gyors és jó minőségű munkát — véli Jirka elvtárs. — A gépesítők kollektívái, a szövetkezetek és állami gazdasá­gok dolgozói kötelezettségvállalásai­nak célja az egyes mezei munkák el­végzése legkésőbb 7—10 napon belül. A rétek és legelők gondos megmunká­lásának célja, hogy a fokozott fű- és szénatermeléssel nagyobb mennyiségű takarmánytartalékra tegyenek szert A takarmány az alapja mindennek Tavaly már nem panaszkodhattak a takarmány mennyiségére, sőt minő­ségére sem. Feljavítása az ő érdemük. A fehérjedús takarmányból a múlt év­ben 14 mázsa széna és 58 mázsa siló­takarmány esett 1—1 számosállatra. Ennek megfelelően a többi eredmény is kielégítő volt. Például a sertéshús eladását 25 százalékkal teljesítették túl. A bőséges takarmánynak tudha­tó be, hogy tejtermelésüket is siker koronázta: 18 százalékkal többet ad­tak el. Az eredményeken felbuzdulva hatá­rozta el a járás, hogy az idén egymil­lió liter tejjel, hatezer mázsa sertés­hússal és hétezer darab tojással tel­jesítik túl a tervet. — Mit tagadjam, eleinte magam ls elrettentem a magas számok láttán — vallja Jirka elvtárs. — Igyekeztem ls lebeszélni embereimet merész vállal­kozásukról. Nem szeretem a papíron maradt, meg nem valósított terveket, melyekről a számok szemrehányóan tekintenek vissza azokra, akik fele­lőtlenül odabiggyesztették őket. — Le­gyünk szerényebbek — Intettem, óv­tam a vezetőket a következményektől. Minden hiába volt. Nem hagyták meg­győzni magukat. Tudják, mit beszél­nek — állították. így aztán beletörőd­tem akaratukba, és csak arra ügyel­tem, hogy valahol hiba ne csússzék a számításokba. Lassanként arra ls rá­jöttem, hogy szakembereinket nem kell féltenem, érdemes volt „benevez­ni" abba a nagy versenybe is, amely­ben ma már a szlovákiai Érsekújvárt ls beleértve, tíz járás vetélkedik egy­mással a legkiadósabb, legtáplálóbb takarmányért, a legjobb eredménye­kért a mezőgazdasági termelésben. Elsők a kerületben Az első negyedév értékelésére már­cius végén került sor. Persze már csak az éghajlati viszonyok és az eltérő körülmények miatt sem volt egyszerű közös nevezőre hozniok a feltételeket. Mégis megbirkóztak a feladattal, úgy­hogy ez év január-februárjában pél­dául 320 000 literrel több tejet fejtek, mint tavaly Ilyenkor. — Egyelőre vezetünk az egész ke­rületben — utal Jirka elvtárs a faion függő térképre, amelyről kitűnik, hogy az év első két hónapját a tej­termelésben 102 százalékos, a marha és sertéshús termelésben 130, illetve 131 százalékos, a tojáseladásban pe­dig 152 százalékos eredménnyel zár­ták. 119 000 korona prémium Az Idei kezdeti sikereknek már meg is volt a foganatja. A két hónapra előirányzott prémiumokra szánt ösz­szegen, 119 000 koronán, 18 szövetke­zet fejőnői és állatgondozói osztoztak. Ha mondják, el is hisszük Sercen a ceruza, kattog, zúg a számológép, öten, közülük négy lány és egy fiatalasszony szorgoskodik a farnadi szövetke­zet Irodájában, amely úgy fest, mint valami író asztal-raktár. ök mégis akkor érzik jól magukat, ha valamennyien együtt vannak. Ha mondják, el ls hisszük. A „legfiatalabb" §|§ — Slávik Erzsébet — fél éve dolgozik, mint bérelszá­moló. A tizenegyéves iskola elvég­zése után Tornaiján a továbbképző­ben sajátította el a könyvelői szak­mát. Két évet töltött Gömör lankás vidékén. Nagyon megszerette a kis városkát, s az ország különböző ré­szeiről összesereglett osztálytársait. Aztán el kellett válni. A szemek elhomályosultak, a mosolygó ajkak elkomolyodtak, amikor befutott a gyors... Menni kellett, hívta, várta őket a számok birodalma. Erzsikét befogadta a közös. A so­kak által irigyelt irodába került. Milyen jó neki, sóhajtották néhányan a másutt dolgozó lányok közül. Az persze eszükbe sem jutott, hogy a kék szemű, kedves arcú lány öt év­vel többet töltött az Iskola padjai­ban, mint ők. Sokan csak azt látják, hogy nem esik, s a szél se fúj az irodában. Azt már kevesebben, hogy azért ez Is munka, mégpedig eléggé nehéz és felelősségteljes. A napok­ban is a kora esti „szórakozás" a bérlista elkészítése volt. ö ls szívesebben szórakozna a szö­vetkezeti klubban. Ott is lenne a he­lye. A legutóbbi választás óta a CSISZ politikai felelőse. Az újjászer­vezett vezetőség nagy lendülettel lá­tott munkához. Kulturális téren Is te­vékenykednek. A közeljövőben „Kl mit tud?" vetélkedővel lepik meg a falu népét. De másra is kellenének a szabad esték. Nagyon szeret olvas­ni. Néhány osztálytársával levelet ls vált. Sok mindent el kell ám mon­dani a gömbölyű betűkkel. A környé­ken tevékenykedő Jakus Marlkával, Takács Katóval ás Tűrök Klárival ta­tai álkozik néhanapján. A levelekből ős tőlük tudja, hogy az osztálytársak valamennyien mezőgazdasági üzemek­ben helyezkedtek el. Egyszóval sok mindenre kellene a szabad este. Ta­lán arra is, amit a szende kislány erősen tagad. Pedig a huszadik év határán nem szégyen, ha valaki után hevesebben dobog a szív ... A vezetőség bízik benne, rábízta a bérelszámolást. Ö azt tartja, helyt kell állni... Az ötéves találkozón nem szeretne szégyenkezni osztály­társai előtt. Macsodi Margitnak, a kissé sápadt, csinos arcú könyvelőnek ls elég a dolga. Főleg az év végén s elején sok a tennivaló. Erzsike a legfiata­labb, Margit meg a legöregebb mun­kaerő. Habár még csak két évtized határán jár, már ötödik éve köny­velősködik. öt a gyakorlat tette mesterré. Nemrégi­ben még úgy érez­te, elég, amit tud. Csak mióta újabb s újabb rendelke­zések látnak napvilágot és ketten ls vannak körülötte, akiket elméle­tileg felvérteztek, esik néha gondol­kodóba. — Mégiscsak sokat ad az Iskola — latolgatja —, s talán nem ls lenne késő. Az elnök, meg néhányan a negyvenedik év határán „belevágtak". Hát akkor ő Is és a mellette üló ba­rátnője miért ne próbálkozhatnának. Igaz, a tanulás nélkül is van elég tennivaló. A CSEMADOK kultúrfele­lőse, a CSISZ-ben is tevékenykedik. De ez nem lehet akadály. Minden bi­zonnyal megértik, hogy a tanulással eltöltött nehéz évek mind a szövet­kezetben, mind a művelődés terén gyümölcsöznek majd. Ezek a gondolatok foglalkoztatják mostanában s nem hagyják nyugton, amíg kl nem tölti a jelentkezést Ivet és hat év után — kissé szorongva — ismét az iskolapadba ül. Margitka is érzi, mint napjainkban sok ezren, hogy — jobb későn, mint soha. — tt — Hogyan csinálták? Jirka elvtárs nem minden büszkeség nélkül beszél a dol­gozók szakképzettségéről. Mert hiába volnának rátermettek, ügyesek a ve­zetők, ha a többiek nem támogatnák őket ötletekkel, tervekkel, kezdemé­nyezéssel, ha üzemeik sorsát nem tartanák szívügyüknek. Mit ér az egyén, a lelkiismeretes jó kollektíva nélkül? A Krušné hory vadregényes tája, a hegyesvölgyes vidék a len, a mustár és az olajos növények hazája. Jól megterem a cukorrépa, a gabona, és a burgonya ls. Mégis mintegy 1200 hektárra tehető az a földterület, mely­nek megműveléséről le kellett mon­daniuk a bányaipar javára. Hízókúra a hegyekben — Eleinte úgy véltük, nagy sérelem ért bennünket, még ha bele kellett is törődnünk a megmásíthatatlanba — magyarázza Jirka elvtárs. — Végül is elhatároztuk, pótolnunk kell a vesz­teséget. Próbát tettünk: PriseCnice és Kfímov állami gazdaság fiatal szar­vasmarháit felhajtottuk a hegyekbe. Áprilistól október végéig több mint 1200 állatunk legelt a domboldalakon. Az eredményeket látva, nem akar­tunk hinni a szemünknek — lelkese­dik. — Oly jót tett az állatoknak az „üdülés", hogy naponta 44 dekával gyarapodtak. Az állami gazdaságok ily módon több mint 120 vagon szénát takarítottak meg. Hulladékból sertéshizlalda A Bílencei Állami Gazdaság is meg­érdemli, hogy részleteket mondjunk az állattenyésztésben kifejtett kezde­ményezéséről. Persze a jő ötlet — bármily furcsán hangzik is — a dolgo­zók elégedetlenségének volt köszön­hető. Kevesellték a takarmány meny­nyiségét és minőségét. így azután kézbe vették üzemük sorsát és addig­addig tanácskoztak, amíg rájöttek a helyes megoldásra: az egész környé­ken széltében-hosszában megszervez­ték a konyhahullék gyűjtését Mi lett kezdeményezésük eredmé­nye? „Napi 6000 kg ételmaradékot gyűjtöttek, melynek szakszerű feldol­gozását, fertőtlenítését is magukra vállalták. E tartalmas, tápláló koszt jóvoltából szemes takarmány szükség­letüket mintegy 50 százalékkal sike­rült csökkenteniük. Hizlaldájuk csak tavaly óta van üzemben, de mert mind­össze 1200 sertés számára biztosítja az eleséget, az idén sor kerül bőví­tésére. — Nem ártana, ha a bílencelek pél­dáján okulva másutt ls megszerveznék a hulladékgyűjtést, — Jegyzi meg a jó gazda hangján Jirka elvtárs, majd így folytatja: — Hiszen csupán egy kis kezdeményezésről van szó. KARDOS MARTA Belterjesebben, célszer űbben, vérbeli gazda módjára A komáromi járási szövelkezeti konferencia tanulságai Nemrég zajlott le a komáromi járási szövetkezeti konferencia. Mint ilyenkor általában szokás, több szú esett a hibákról, bajok­ról, fogyatékosságokról, mint a jó eredményekről. Nem mintha ama­zok túlsúlyban lennének, de az egyszer igaz, hogy vitázni igazá­ból csak a problémákról lehet. Ami van, ami megtörtént, nem érdekli úgy az embereket, mint az, amit szeretnének elérni, ami még a jövő titka. A konferencia vezérfonala a mező­gazdasági termelés fejlesztési lehe­tőségeinek keresése volt. A legfon­tosabb termelőeszköz, a föld terjedel­me nem bővíthető tetszés szerint. Ezért a termelés fokozásának egye­düli lehetséges módja a munkaterme­lékenység növelése a Jobb munka­szervezéssel, Irányítással és munka­módszerekkel, a termelés szakosítá­sával stb. A JLLSZÖ — BELTERJESEBBEN A termelékenységet nagyban fokoz­hatjuk a termőföld belterjesebb ki­használásával és a parlagon heverő földek termővé tételével. A komáromi járásban ezt a lehetőséget nem hasz­nálták ki teljes mértékben. Az utóbbi két év alatt mindössze 350 hektárnyi parlagon heverő területet szántottak fel annak ellenére, hogy csupán a falvak belterületén 170 hektár ki­használatlan terület van. A tavalyi felülvizsgáláskor kitűzték, hogy aján­latos lenne még 750 hektár rossz rétet és legelőt művelés alá fogni. Ha csak 15 mázsa takarmánynövény­nyel emeljük e terület hektáronkénti hozamát, évente 250 vagonnal több takarmány teremhet rajta, mint eddig. FONTOS TEENDŐ: A TALAJERÔFOKOZÄS A talaj gazdaságos kihasználása szempontjából mérhetetlen jelentősé­ge van a szerves trágyának, mellyel évente legalább a szántóföld 25 szá­zalékát kellene megjavítani (habár alapjában véve ez is kevés). A talaj­ról való gondoskodás legfontosabb folyamatában nagy hibák történtek. Amíg Lipovén, Szilason, az Ifjúsági Faluban, Lakszakállason stb. aránylag helyesen fogták meg a dolog végét, Hetényben, Bogotán, Ögyallán, Mar­celkeszin alig 15 százalékban istálló­trágyáznak. A konferencia azt Is megállapította, hogy az egyforma körülmények kö­zött gazdálkodó szövetkezetek ered­ményei néha nagyon Is eltérőek. Sok felszólaló utalt erre. Tavaly a szemes termények hozamát Illetően bizonyos fejlődés állt be. Akadnak azonban szövetkezetek, ahol ennek az ellen­kezője történt. A tanyi szövetkezet például 20,17 mázsa búzát ért el hek­táronként, Lakszakállas 21,5 mázsát, Lipové 24 mázsát, ám Geller, amely pedig az előbbiek határai közé éke­lődik, csak 17 mázsás termést ért el. Hasonló a helyzet a kukoricánál. Az Ifjúsági Faluban 53 mázsát termesz­tettek hektáronként, ezzel szemben Hetényben 14, Virten pedig 18 mázsát. Magától adódik a kérdés: Tényleg az időjárás befolyásolta a terméseredmé­nyeket? Nem lesz itt hiba az embe­rekben, a szervezésben s az agrotech­nikában? Szóba került a vegyszsrek haszná­lata Is. Tavaly még nem voltak kel­lőképpen felkészülve a kukorica vegy­szeres gyomirtására. Ahol alkalmaz­ták, meggyőződtek róla, hogy jó és gazdaságos e módszer. A Gyulamajori Állami Gazdaságban például a herbi­cidek alkalmazásával 29 hektáron 44, B mázsa kukoricát értek el, sőt 40 hek­tárról 55,7 mázsát takarítottak be hek­táronként. Egy mázsa kukorica ter­mesztési költsége az előbbi esetben 58, illetve 44 korona volt. A jó tapasz­talatokból kiindulva az idén erősen fokozzák a vegyszeres gyomirtást. Be­vezetik a cukorrépánál ls, ahol tavaly kiváló eredményt értek el. Járási mé­retben 362 mázsát termesztettek hek­táronként. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS LEGÉGETŐBB PROBLÉMÁJA A TAKARMANYTERMESZTÉS A szövetkezetek gazdálkodásának: fájó pontja a takarmánytermesztés. Az 1961—62-es évek rossz termése visszaeóst eredményezett s ennek ha­tása megmutatkozott az állattenyész­tésben ls. A 100 hektár mezőgazda­sági területre eső szarvasmarhaállo­mány az 1961-es évhez képest 50,5-ről 48-ra csökkent, a fejőstehenek száma 19,5-ről 17-re. A takarmányt már említettük. Egyébként még a beteg állatok kise­lejtezésével próbálják magyarázni a számbeli csökkenést. Ez a nézet hely­telen. Az 1960-ban kidolgozott terv szerint az állomány 8 százalékát kell évente kiselejtezni. Tavaly azonban csak 8,4 százalékát távolították el. A selejtezés tehát seminiesetre sem ment az állomány rovására. Közelebb áll az igazsághoz az, hogy a szövetke­zetekben még mindig nem értékelik jelentőségének megfelelően a borjak elválasztását. A konferencián sokan rávilágítottak arra is, hogy a szövetkezetekben nem tudnak nagyhasznú állatokat nevelni. Az egy tehénre eső évi fejési átlag például 1961-től 2071 literről tavaly 1720 literre csökkent. Mondani sem kell, hogy nemcsak a tehenekben, ha­nem az emberekben is van hiba. Gel­léren például még ennél is keveseb­bet, mindössze 1597 litert fejtek egy­egy tehéntől, Hetényben 1414 litert, Okánikovón 1237 litert. A komáromi Járás mezőgazdasága fejlesztésének legfontosabb tényezője tehát a takarmánytermesztés és ezzel együtt, Illetve ennek révén, az állat­tenyésztés fellendítése. (pl) J avul a tejfelvásárlás s ennek mindnyájan csak örülhetünk. Az érsekújvári tejüzem körzetének termelői is kitettek magukért Hiszen az időszakos tervek feladatait min­den dekádban túlteljesítették és mint­egy 312 ezer liter tejjel adtak többet a közellátásra. Egyébként ez idén a tehénállomány csaknem 1070 darab­bal kevesebb, mint tavaly volt. Még­is minek köszönhetik sikereiket — tettük fel a kérdést JOZEF IVAN elvtársnak, a tejüzem igazgatójának. — Sok tényező közül elsőnek a szilárd takarmányalapot, az adagok Jobb összeállítását és nem utolsó­sorban a tehenek jobb gondozását említhetném. Természetesen ezenkí­vül serkentőleg hatnak a prémiumok és a terven felül eladott tej után ki­járó szemes takarmány. Ezek anyagi­lag is érdekeltté teszik a szövetke­zeteseket a tejtermelés fokozásában. Serkentő prémiumok A Michal nad Zitavou-i szövetkezet­ben szintén sokat javult a munkafe­gyelem s egyúttal a tejhozam is lé­nyegesen emelkedett. Tavaly több mint 13 ezer liter adóssággal zárta gazdálkodását a szövetkezet, de ez idén januárban csaknem 20 ezer li­ter tejjel értékesített többet a terve­zettnél. Az első három hónap ered­ményei alapján 9590 kilogramm sze­mes takarmány vásárlására szerzett jogot. A szövetkezet tehát, miután a tej literje után megszabott 1,60 ko­rona felárat is megkapta, a prémiu­mokból az első két hónapban 6500 koronával gyarapította bevételeit. Márciusban további 9 ezer liter tej eladásával ugyancsak tekintélyes pré­miumot kapnak. Jozef Hopan elnök röviden elma­magyarázza a gazdálkodás megjavu­lásának történetét: — A vezetőségben több változást kellett eszközölnünk. Kicseréltük a zootechnikust, leváltottuk az agronó­must és szilárd alapokra helyeztük a munkaszervezést. Joachim Bednár, az új agronómus, a Jó gazda pontosságával számol be a múlt évben bekövetkezett Javulás jelentőségéről. „Igen nagy gondot fordítottunk a takarmányok termelé­sére. Szántóföldjeink 23 százalékát az évelő takarmányok foglalják el." Ám halljuk, hogyan vélekedik a zoo­technikus: — Valóban komoly eredményeket értünk el a takarmánytermelésben. De ezenkívül a hasznot nem hozó, med­dő teheneket kiselejteztük és táp­anyagokban dúsabb takarmánnyal etetjük a meglevőket, — tájékoztatott Ľudovít Raček zootechnikus. (Anna Horákovával. Baloldali kép.) A tejhozam feltételeit a szövetke­zet vezetősége biztosította. Az állat­gondozóknak azonban oroszlánrészük van az elért sikerekben. Pavol Hra­decký, Michal Krčmár és Ľudovít Zá­branský gulyások (jobboldali kép) nem sajnálták sem az erőt, sem a fá­radságot, hogy a tejhozamot megja­víthassák. Dicséret illeti a fejőket is. Mária Chrenková, Anna Horáková és a Ha­lász nővérek a fáradságos kézi fejés ellenére örültek a tejhozam Javulásá­nak. A szövetkezet ez Idén 190 ezer liter tejet ad a közellátásra, 20 ezer li­terrel pedig megtoldja előirányzatát, melyet az év elején írásos pótszer­ződésben is megerősített. J. SLUKA 4 * J9«á éur'"-

Next

/
Thumbnails
Contents