Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-02 / 92. szám, csütörtök

A jövő építészei l éStom. N % N V S ' SÄfi ffi ^äS^SŠ&áfeS i. , M » (Németh J. felv.) (ZňatificKt a w&áfl fa mettďmínefi A bratislavai Hviezdoslav Színház bemutatta J. Rusnák darabját Alig huszonnyolc éves szlovák drámaíró szinte egyidőben három darabbal jelentkezik. Szokatlan dolog, s annál inkább figyelemkeltő, mivel főleg a legutóbbi bemutatkozás a meglepetés erejével hat. Kezdő szerzőnél ugyanis ritkán ilyen nyilvánvaló a tehetség, a gondolati és a formai igényesség. Az előttünk lepergő cselekményben nincsen semmi különös fordulatosság. Egyszerű, köznapi történet, amelynek drámai feszültségét az érdekes és időszerű konfrontálás adja meg. Az isten hátamögötti faluba, három év alatt immár harmadik állomáshelyére, érkező fiatal tanítónő. Jana életfelfogása áll a konfliktus egyik pólusán. Kevés még a tapasztalata, az emberekre, a jelenségekre a romlatlan fiatalság lelkes idealizmusával tekint. Ami a szívén — az a száján, tiszta érzéssel, komoly felelősségtudattal lát munkához, viaskodáshoz. Magánéletében és hivatásában egyaránt szembekerül a másik pólus képviselőivel. Az Igazgatóval, aki egy emberöltővel ezelőtt hasonló elképzelésekkel és álmokkal jött el oda, ahol a madár sem jár, de aztán lassan kihunyt törekvésének lángja. Ma már csak arra ügyel, hogy feletteseinél „jó pontokat" szerezzen és megőrizze posztját. És szembe kerül azzal is, akinek az első nagy szerelem édes ízét és a kiábrándulás keserűségét köszönheti. Karol, az Igazgató-helyettes sima modora, látszólag az ügy érdekében tanúsított er.geszteihetetlensége mögött megbújik a jellemtelen törtető visszataszító kétszlnűsége. Jana ebben a harcban alulmarad, kikerül egy tanyai egyosztályos Iskolába, de az erkölcsi győztes mégis ő marad. Rusnák közvetve vádol. Vádolja az olyan körülményeket, amelyek között elbukik az őszinte emberi akarás. S joggal teszi ezt, mert nem vitás, még ma is gyakran felülkerekedik az ezüstpaplrba csomagolt rútság. Az emberek viszonyában a szókimondó, érdes, de javunkat szolgáló igazságot nemegyszer megtépázza a behízelgő képmutatás,, a tetszetős, de meddő és ártó gazsulálás. Merészen megformált falusi papjával is erkölcsöt szembesít. Érdekes, ez talán a darab legpozitívabb figurája, de a szerző nem hagy kétséget afelől, hogy kiutat, megoldást nem jelenthet. Nem jelenthet azért, mert könnyű a világ sodró áramlatától elszigetelődve, egy szemmel mindig a megváltással és kárpótlással kecsegtető túlvilágra tekintve — megnyugodni, makulátlanul maradni. A boldogsághoz, a kiteljesüléshez vezető szűk ösvényre nem találhat rá Magda, az életből kiábrándult, megkeseredett, s fájdalmát cinizmussal palástoló orvosnő sem. A kiutat Rusnák csak közvetve jelzi, amikor egyik alakjának szavaival úgy jellemzi Janát, hogy nem azért forradalmár, mert meg akarja változtatni a világot, hanem azért, mert még nem fejlődött ki „önfenntartás! ösztöne". S valahol itt sejtem ennek a főleg első részében kitűnően sikerült, szellemes és találó aforizmákban dús darabnak gondolati félresiklását. Természetesen egyet értek az• A BRATISLAVAI IV. SZAMÜ népi művészeti iskola tíz éves fennállása alkalmából vasárnap, április 5én délelőtt 10 órai kezdettel hangversenyt rendez a Szlovák Filharmónia hangversenytermében (Redoute). A hangversenyen a budapesti 3-as számú körzeti zeneiskola tanárai és diákjai is fellépnek, a két zeneiskola ugyanis az ide! tanév elején baráti szövetségre lépett. zal, hogy a világot, a ml világunkat ls, elsősorban az emberi gyarlóságot és az erényt a környezet összetettségében tudatosan felmérő s ennek megfelelően fellépő forradalmi szellemű emberek formálják. De egyben meggyőződésem, hogy ebben a folyamatban nem becsülhetjük le a janák szerepét sem. Lelkesedésük, nyíltságuk, romlatlanságuk és minden áldozatuk egy kis lépéssel előre visz bennünket, nyomokat hagy. Ennek kihangsúlyozása hiányzik ebből a darabból. A végkicsengés valahogy ez: „Igen, Jana szépet, Jót akart és tett, d8 csakúgy, mint szent Johanna, az igazságért megégették a máglyán. Mi haszna ennek?" S bár újra hangsúlyozom, a dráma hiteles helyzetképet fest, és kétségtelenül szenvedélyesen szembeszáll a jellemferdítéssel és az elferdült jellemekkel — nem győz meg arról, hogy a Janák áldozatának is van értelme. Még jó, hogy Jana megkapta ugyan az élettől az első nagy arculcsapásokat, de harcát nem adja fel, megrendült, de nem tört meg. A pap szavaival zárul az előadás: „Sajnálom janát". De mi nemcsak sajnáljuk, büszkék ls vagyunk rá. Július Pántik egyszerű eszközökkel foglalja szorosan zárt keretbe ezt a hatásos és ami ennél sokkal több: agysejteket mozgató előadást. A színészek közül árnyalataiban is kiváló volt a papot játszó Jozef Króner és átérzett játékával figyelemre méltó teljesítményt nyújtott a fiatal Božidara Turzonovová (Jana). Magda szerepében a különben jó Viera Strniiková a bemutatón sajnos hang-indlszponáltsággal küzködött. Stefan Kvietik — valószínűleg a szerző hibájából ls — nem tudta hitelesen ábrázolni Karol Jellemének ellentmondásos egységét. Vladimír Durdík Igazgatójában érezteti a megcsontosodás kérge mögött még pislákoló emberi érzést. Az együttesbe jól illeszkedett be a szárnyatnylrbáló hazugság ellen lázongó fiatal tanítót, Gustot, játszó Michal Dočolomanský és az Idős parasztaszony szerepében Vilma Jamnická. GALY IVAN Wolfgang Schneiderhan vendégszereplése Március utolsó bérleti estjén Illusztris vendéget üdvözöltünk a Szlovák Filharmónia hangversenydobogóJán. Wolfgang Schneiderhan Beethoven Hegedűversenyét adta elő. Találkozásunk a bécsi művésszel hangversenyéletünk egyik zenei csúcspontja lett. Wolfgang Schneiderhan eredeti fényében ragyogtatta fel a beethoveni mesterművet. Érett, kikristályosodott művészete nemes vonalakkal rajzolta kl a hegedűverseny klasszikus alkatát. Játéka csodálatos tónusra támaszkodik. A hangok makulátlan tisztasággal, aranymelegen virulnak kl a keze alatt. Hegedűhangja a magas fekvésekben karcsú Ívelésű, olyan, mint' a folyékony ezüst, a mély fekvések telt, szonórus hangzása a gordonka zengésére emlékeztet. Könnyed, rugalmas vonókezelése nyomán eszményi szépségben szólal meg Schneiderhan hangszere. A szokásosnál 'jóval hosszabb első tétel tagolása és összefogása bonyolult előadó! feladat, de Schneiderhan művészete nem ismer nehézséget. Az átmeneteket szervesen fejlesztette, a legnehezebb futamnál sem éreztünk semmi „karcolót", tolmácsolását áthatotta a muzsika lelke, a beethoveni szellem sugallata. A Larghetto átszellemült szépsége, igaz emberi érzéssel áthatott lírája, a mű melegen áradó, nemes dolce-hangja sokáig emlékezetes marad. Beethoven a hegedűversenyt zongorára ls átdolgozta. A zongorakadenclákat Wolfgang Schneiderhan átírta hegedűre, és a különleges kadenciák (az egyik dobkísérettel) még jobban emelték az előadás fényét. A hegedűverseny előadása mint együttes produkció is kitűnően sikerült. Az est karmestere, dr. Rajter Lajos megértő muzsikus-partnernek bizonyult, rendkívül érzékenyen és szeretetteljesen alkalmazkodott a közös művészi feladathoz. A hangverseny befejező számaként Beethoven IV. szimfóniájának életteljes tolmácsolása szerzett a hallgatóságnak szép perceket. A Negyedik hangvilága nem késztet „elképzelésekre", de a kristálytiszta, minden anyagiságtól elvonatkoztatott muzsika beszédes varázsa, poézise és humora, az álomszerű napfény mögött lappangó problematika ellenállhatatlanul megragadja a hallgatót. HAVAS MÄRTA M. ZAHAROV: A BELSŐ HANG A Železný Brod-i képzőművészeli középiskola két tagozatában 282 difik sajátítja el a művészi kivitelű üvegtárgyak készítésének minden cslnfát-bínjfit. Képünkön: Miroslav Brfina egy pohár csiszolt díszítéseit készíti. (J. Kruliš — CTK felvétele) — Még mindig körmölsz, te tintakukac? — fordult hozzám az Igazgatónk. — Igyekszem, Ivan Gavrilovtcs — válaszoltam udvariasan. — Miért nincs Itt még kisöpörve? A padlóra tekintettem. — Még nem jött be a takarítónő ... — Söpörni kellI ...Elő azzal a söprüvel... Aztán ne lássak porti Már amennyire nyugdíj előtti életkorom és öreg, petyhüdt tagjaim megengedték, rohanvást rohantam a folyosóra a söprüért. — Álljon meg a meneti Hát a kimutatásokat megcsináltad? — állított meg a főnököm dörgedelmes basszusa. — Parancsára egész éjszaka itt gürcöltem ... Roppant terjedelmes anyag. Bocsásson meg, egy kevéske még feldolgozatlan belőle... — Duma az van, de a munkának semmi látszata ... Elegem van ezekből a naplopásokból. Ülj le és írj! Bűntudatteljesen lépkedtem az asztal felé. Az igazgató tüzet okádva tekintett rám, majd eltűnt az ajtóban. A derekamba belehasított a fájdalom. Könny szökött a szemembe, s fáradtan fogtam át a fejemet reszkető kezemmel. — Most mi a fenét csináljak ezek kel az átkozott kimutatásokkal? — Köpj rájukI — mondta valc' / hátam mögött nyugodtan. Tessék, most már hallucinálok is — gondoltam és körülnéztem. — Nem, nem bírom kt a nyugdíjaztatásig. Addig lenyel engem keresztbe! — Kiveri a fogadatI — jegyezte meg gúnyosan a csendes hang. — Hát ez ml az Istennyila? Kt mondta ezt? — kérdeztem hangosan. — A belső hangod — hallottam a kellemes baritont, s ugyanakkor finom remegést éreztem alsó végtagjaimban. Lázálom. Misztikum! — Buta vagy te, Vaszillf Vasiiljevlcs — mondta a belső hangom. — Csapj az asztalra, hadd fizessen ez a vérszívó pióca túlórát! Ember vagy te, Vasztltj Vaszlljevlcs, nem gép! — Nagyon ls igaz! — örvendeztem. — Am az öröm tüstént ijedelemmé változott, mert lépteket hallottam az ajtó mögül. — No te tintakukac, elfirkáltál egy hordó tintát, még sincs látszata a munkádnak! — szólt az igazgatóm, — amikor az asztalomhoz lépett. — Igazam van? Ugyan mit mondhatnék Illedelmeset, hogy ne bántsa a qsőrét — gondolkoztam. — Mondd: te piszok! — tanácsolta a belső hang. — Te piszok... — mondtam én. — Kl a piszok? — kérdezte a főnököm csodálkozva. Ereztem: zuhanok a feneketlen mélységbe. — Maga a piszok! — Ismételtem meg bátran, és a sorsomba belenyugodva vártam, hogy azonnal megüt a guta. — Hogy értsem ezt? — a főnököm nehezen tudta megemészteni a szó jelentését. Azonnal bocsánatot kérek, még nem késő! — villant át agyamon a gondolat. és kinyitottam a számat. — Értsd úgy, ahogy hallod! — diktálta a belső hang, és én pontosan megismételtem a hallottakat. — Még nem ittunk pertut — tettem hozzá bizonytalanul — maga pedig Olvasnám, olvasnád, olvasná... Csupán így fogalmazhatom meg a komáromi 081701 számú könyvesboltban töltött néhány óra tanulságát. Vagy talán nem ls tanulság az, inkább olyan felismerés-féle, amelyből az Illetékeseknek kell levonni a tanulságot. íme a száraz valóság: Jön a vevő, az olvasó, s nem egy esetben az ajándékozó, aki határozott elképzeléssel lép be a könyvesbolt ajtaján. Bár lehet, hogy, csak a kirakatban látott könyvek vonzották, .vagy a nagy jelszó: Március, a könyv hónapja — ez kevésbé valószínű —, mert a könyvet szerető személyek számára egy-egy új könyv megjelenése, megvásárlása Jelenti az ünnepet, nem a jelszó. Jön a vevő, vagyis jöttek, a három óra alatt harmincnégyen. Kétharmada vidéki volt és nő. Jöttek és kértek. Harmincnégyből huszonheten Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz, Lovicsek: Csillagszemű asszony — ebből állítólag harmincat lehetne eladni naponta —, Tőzsér: Mogorva csillag, Fejes Endre: Rozsdatemető, Flaubert: Bovaryné, és egyéb, Magyarországon kiadott könyveket kértek. A válasz: sajnos, nincsen. S hogy huszonötén mégis vásároltak könyvet, ez már az elárusítók érdeme, mert ugye, ha minden kötél szakad, akkor jön az utolsó s leghatásosabb érv: — Tessék meséskönyvet, a kicsinek. Alig akad édesanya, aki ezt az ajánlatot visszautasítja. Tizenöt mesekönyv Indult útjára, hogy nyiladoztassa a legkisebbek értelmét. Tizen szintén szépirodalmat vásároltak, csak ketten távoztak könyv nélkül. E néhány kiragadott számból nem lehet meszszemenő következtetést levonni, de az elárusítók szerint a magyar könyveket keresők 70—80 százalékának nem tudják adni a kért könyvet. Az eladók szinte félnek a gépkocsivezetőktől. A közelmúltban a leendő gépkocsivezetők csoportosan jöttek zsebkönyvet vásárolni. A válasz „nagyon sajnáljuk, de magyar nyelven nincsen". De jönnek egyéb kérdésekkel is. Miért nincs szlovák—magyar és magyar-szlovák nagyszótár, magyar technikai zsebkönyv, mezőgazdasági szótár stb. A diákok naponta keresik a Poznáte naše vtáky és az Atlas liečivých rastlín című szép kivitelű könyveket, hogy mikor kaphatnák meg magyar nyelven. Nincs egyáltalán ifjúsági leányregény 12— 18 éveseknek. A Bűn és bűnhődésből januárban 300 darabot rendeltek, most kaptak harminoat, s mire a sorok a nyomdafestéket látnák, egy kötet sem lesz a polcon. E néhány sor nem a borúlátást akarja ösztönözni, de a felsoroltak kell, hogy elgondolkoztassanak bennünket. Az emberek olvasnak, a könyv iránti érdeklődéssel nő a könyv iránti igény is. Az olvasó egyben vevő, válogat, vagy legalábbis szeretne válogatni. Az Idén erre nem nagy lehetősége nyílt. Most csomagolják Dobos László: Messze voltak a csillagok című kötetének utolsó példányszámait. Apránként „fogyasztotta" a közönség, éppen kitartott a könyhónap végéig. Persze, lehet, hogy akad még olyan egyén ls, aki a jövő hónapban szeretné megvenni. Nem kapja meg. Ogy kell neki! Tanulja meg végre mindenki, hogy csupán március a könyv hónapja. CSETÖ JÁNOS letegez engem... Azt hiszem én vagyok az öregebb. Az igazgató bambán nézett rám. Megvakarta az állát. — A konyhakertészetben én mtndenklvel pertu vagyok, és ha magának nem tetszik, engem ts tegezhet... Hol vannak a ktmutatások? — Bocsá~son meg... — suttogtam csendesen. — Hallgass! — szakított jélbe durván a belső hang. — Mondd: aljas bürokrata, vérszopóI • Reszkettem félelmemben. — Nem merem! — Rajta! — rikkantott a belső hang. — Büro... — kiáltottam kétségbeesésemben. — Mi az? — vágott a szavamba az igazgató. — ... krata!... Egész testemben reszkettem. A tárgyak táncoltak a szemem előtt, és megértettem, hogy nincs tovább megállás. — Raj-ta Vasz-ja! Vasz-jaľ... — kiabálta ütemesen a belső hang magánkívül izgalmában. — Kicsúfolja az embert!... — Ki csúfolódik?! — üvöltött — nyomban az Igazgató és fenyegető lépéseket tett felém. — Maga csúfolódik!... Maga! Maga! Maga! — De hiszen tudja... i — Tudom! Mindent tudok! Nem bocsát el — megöl — lett úrrá bennem a félelem, ám újra éreztem az új, belső erők friss áramlatát. — Most már aztán elég! Nem kötelességem, hogy éjszakákon át itt ücsörögjek! És nem is fogok, ha így beszélnek velem. Nem vagyok rabszolgája magánaki Es nem engedem, hogy valaki sárba tapossa a jogaimat! — Mi van magával, Vaszilij Vaszlljevlcs? — dadogta az igazgató, s közben az ajtó felé tekintgetett. — Akar egy pohárka papramorgót? ... — Nem Iszom tömény szesztl —< üvöltöttem, mint egy bőszült vadállat, és ugrándozva mindkét lábammal döngettem a padlót. Az igazgató szemében kiült a rémület. — Hát persze, no igen... — motyogta zavartan. — Minden embernek van hibája... De ne izguljon. Dolgozzon úgy, ahogy tud. — Tudom, hogy kell dolgozni! Mindent tudok! Végérvényesen a kezembe vettem a kezdeményezést, s ennek okáért földhöz vágtam a márvány tintatartót és felrúgtam két széket. — Ne, az Istenért! — visított az igazgató. — Mt az, hogy az istenért, az istenit! — Mindent megadok magának! Erre a megrémült igazgató kiugrott az ajtón. Utána füttyentettem, majd a székbe roskadtam. Elhagyott az érőm. Valami megakadt a torkomon .. — A belső hangom... a drága! — No, mt kell még? — bugyogott fel belőlem a fáradt belső hang. — Légy üdvöz öregem ... — Mutasd magad! Hadd lássalak! — Hát ez egy kicsit bonyolult — mentegetőzött kellemetlenül. — Nem tanácsos, tudod... Azt mondják, misztikum, hülyeség... — Köpni rá! Kitől félsz? — mondtam szigorúan. — Gyerünk mutasd magad! Kinek beszélek? ... — Miről van szó? — mormogta zavarában, míg egyik lábáról a másikra állt. — Köszönöm neked, kiskomám. Ogy érzem, mintha újraszülettem volna. Egészen más ember lett belőlem. — Ne köszönj semmit. Inkább arra vigyázz, hogy meg ne sértsék az emberi méltóságodat! — mondta a belső hang, szinte htpnotikusan . ... A belső hang csodálatosan közlékeny és kedves barát maradt. No persze, azelőtt nem becsültem az értéke szerint. Oroszból fordította: Pogonyl Antal • Mihail Carjov, szovjet nemzeti művészt 60. születésnapja alkalmából Lenin-díjjal tüntették kl. Carjov 40 évig működött eredményesen Leningrád és más szovjet városok színházkultúrájának fejlesztésében, legnagyobb sikereit azonban 25 évi kis színházi tevékenységével érte el. Nincs probléma Hollandiában az emléktárgyak gyártásával. Az emléktárgyak gyártól külön trösztben tömörültek és évente 100—110 millió arany értékű forgalmat bonyolítanak le. Gyártmányaik ízlésesek, s kizárólag belföldön készülnek. A háború előtt Németországból és Csehszlovákiából Importálták ezeket az árucikkeket. Az idei rajzfilm fesztivált júniusban tartják meg Krakkóban. ' 1964. április 2. • Üf SZÓ 5