Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-11 / 101. szám, szombat

A „CSÁSZÁR PÉKJE" 1) BESZÉLGETÉS JAN WERICHHEL Jan Werlch neve nem Ismeretlen az olvasó előtt. 'A legendás Voskovec és Werich, az első köztársaságbeli híres Osvobozené divadlo t Felszabadult Színház / alapí­tóinak, a cseh haladó színművészet zászlóvivőinek nevét aranybetűkkel jegyezte fel a színháztörténelem. A fiatal komikus az évek folyamán a szó szoros értelmében vett nagy művésszé fejlődött. Háború utáni alakítása szín­padon, mozivásznon, a televíziós filmeken fogalommá váltak. Tudásával, művészt egyéniségével nemcsak a ha­zai közönség, hanem a nemzetközt művészvilág elisme­rését is kivívta. Jan Werichet a köztársasági elnök ta­valy júliusban a csehszlovák kultúra fejlesztésében vég­zett nagy érdemeiért a legmagasabb állami kitüntetés­ben részesítette: nemzeti művész címet adományozta. Hogyan vélekedik Jan Werich a fcsehszlovák szín- és filmművészetről, min dolgozik, mik a tervei — erről beszélgettünk a művésszel otthoná­ban. • Az Ön művészt tevélcenysége igen sokrétű. Színész, filmszínész, író, rendező. Mit csinál a legszí­vesebben? — Ami szórakoztat. Szívesen fil­mezek olyan emberekkel, akik közel állnak hozzám, akik rokonszenvesek nekem, például Jasný, Trnka, Frlč. Velük megy a munka, mint a karika­csapás. Nagyon szeretem a színházat. A személyi kultusz időszakában ne­hézségeim voltak, abbahagytam ... Ma ls szívesen dolgoznék színpadon, de egyrészt egészségi állapotom nem engedi meg, hogy naponta fellépjek, másrészt véleményem szerint a szín­házak vezetése körül a bajok még nem szűntek meg, s ilyen körülmé­nyek között nehéz jő színházat csi­nálni. Könnyebb a helyzet e kis színházakban, ahol a fiatalok — te­le hévvel, odaadással, mondanivaló­val — magukkal ragadják a közön­séget. Ezért vannak sikereik. Így az­LENINRE EMLÉKEZNEK fiOnjumnaui ház, melyben Lenin la­kott 1911 nyarán. F ranciaországban közös szovjet­francia TV-filmet készítenek Lenin franciaországi emigrációjá­ról. Szovjet részről Nyikolaj Szem­jonovics Birjukov irányítja a fel­vételeket. Birjukov elvtárs elbeszé­lése nyomán megelevenednek azok az emlékezetes helyek, ahol jó fél­századdal ezelőtt Lenin, a nagy forradalmár állandó vendég volt. A filmesek expedíciója Párizsból indult el. Mint tudjuk, Párizsban a Marie-Rose utca 4. számú ház 2. emeletén lakott Lenin. A készülő filmben megörökített idős Malterre professzor jól emlékszik arra a napra, amikor apja, egy könyvtár vezetője újságot lobogtatva rohant végig az utcán: „Emberek, Uljanov úr, akt állandó látogatója volt könyvtáramnak, miniszterelnök lett!" A reggeli lapok ugyanis ép­pen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméről adtak hírt. A 76 éves Jules Estequier annak idején zárat csinált Lenin Marie­Rose utcai lakására. Nagy tiszte­lettel beszél monsieur Uijanovról, akit a környéken igen szerettek. A filmesek Párizst elhagyva Pornlque faluban kutatták Lenin emlékeit. Lenin egy vámőrnél la­kott itt, s nagyon megbarátkozott a családdal. Egy másik bretagnei faluban él az id. Raymond Labarrc paraszt, aki személyesen ismer­te Vlagyimir Iljicset, „Ki gondolta volna, hogy miniszterelnök lesz? Nagyon derék ember volt Uljanov úr" — Így emlékezik Labarre. — „Sokat kerékpározott az erdőszé­len és nagyon szerette a paraszt­gyerekeket. Gyakran játszott ve­lük". {LJ tán inkább filme- § ket csinálok és né­ha írok • Rész vett a Monte Carlól te­levízió-film feszti- | válón. Ml a véle­ménye a külföldi produkciók szín­vonaláról? Tartjuk velük a lé­pést? — Bonyolult kérdés. Művészi szem­pontból igen, a legjobbakkal ls. Ami viszont a televíziótechnikát illeti, köztudomású, hogy nem. Szerintem ez a szervező munkával Is összefügg. Tény, hogy minél nagyobb tért hó­dit a békés egymás mellett élés el­ve, annál jobban fokozódik a nemze­tek érdeklődése egymás művészi al­kotásai iránt. Ez mindig, az első, és a legolcsóbb lépés a közeledéshez. Ezért kellene televíziónknak Is a le­hető legtöbb művészi színvonalú fil­met készítenie. Az egész világon a műsorok kölcsönös kicserélésére tö­rekednek. Hogy televíziónk hasonló úton haladhasson, sokat kell termel­nie és eladnia. • Mivel foglalkozik most és mik a legközelebbi tervei? — Shakespeare IV. Henrik és A windsorl víg nők színdarabjaiból Jól ismert Falstaff figuráját dolgoz­tam fel. A színdarab címe: Vidám já­ték sir John Falstaff szomorú örege­déséről, melyet áprilisban mutat be a prágai S. K. Neumann Színház. Voj­töch Jasnýval játékfilmre ls átírjuk. A filmben én játszom Falstaffot, a vidám, könnyelmű, kicsapongó öreg lovagot. Becslésem szerint egy-másfél éves munka vár ránk. • Á Jasnýval váló együttműködése nagyszerű eredményeket hozott. A Cannesban nagydíjat nyert Ami­kor Jön a macska világsikert ara­tott. Fogják az Egyesült Államok­ban ls Játszani? — Megvették és a legfrisebb hí­rek szerint a Metro Goidwin Mayer jó áron átvette a disztribúció jogát. Úgy hallottam, szinkronizálni fogják. • Mikor találkozott Voskoveccal? — Nyáron. Részt vettem a mont­reali filmfesztiválon és utána meg­látogattam New Yorkban. Az Egye­sült Államokban a színésznek nincs könnyű dolga, úgy is mondhatnám: a színészi pálya — kaland. Nagy a tülekedés, állandóan résen kell len­ni, a színész egzisztenciája a darab sikerétől függ. Nincs állandó szerző­dése, egy-egy darabra szerződik. Ha a darab beválik, addig játsszák, amíg közönsége van. Ha megbukik, szét­esik az együttes és a tagok kezdhe­tik élőiről az épület, együttes, meg­fölelő szerep keresését. A színésznek fáradhatatlannak kell lennie, óriási energiára van szüksége. Voskovec bír­ja szusszal. Jelenleg a Hamletben játszik. A darabnak — bár igen ér­dekes felfogásban adják, az egész elő­adás mint egy színházi próba pereg le a közönség előtt és a kritikusok vagy hevesen támadják, vagy elragad tatással írnak róla — nagy sikere van. Több városban Játszották. A Jö­vő hónapban a Brodwayen kerül be­mutatásra. 9 Ml a véleménye a csehszlovák filmgyártás fejlődéséről? — Érdekes jelenség, hogy bár kis nemzet vagyunk, a filmnek nálunk régi hagyománya van. Azelőtt is vol­tak és most ls vannak kimagasló te­hetségek, akik maradandó értéket al­kotnak. A cseh film még keresi a sa­ját Jellegzetes énjét, mint ahogv az angol, francia, olasz filmnek is meg­van a jellegzetessége. A legtisztábban ez egyelőre Trnkánál található meg a legközelebb talán Jasný és még né­hány fiatal rendező áll hozzá. Vitat­hatatlan, hogy az utóbbi időben több olyan film készült, amely felveszi a versenyt bármelyik film-nagyhatalom produkciójával. • Melyek a legkedvesebb alakí­tásai? — Kevés színésznek volt olyan sze­rencséje, mint nekem. Sohasem ját­szottam olyasmit, ami nem érdekelt. Ebből következik, hogy minden sze­repemet kedvvel játsztottam. A sok alakítás közül mégis Jobban a szí­vemhez nőtt a Császár pékje és a pék császárja, a Rongyballada, Oliva fi­gurája a Macskából. Olíva volt pálya­futásom egyik legnehezebb alakítása Nem kellett megjátszani, mert Jófor­mán nem csinált semmit és éppen ez a nehéz. Nagyobb művészet nem játszani és mégis tartalmat adni a figurának. Előre örülök Falstaffnak, szép feladat lesz. Feljegyezte: KISS ÉVA BI R. HOCHHUT, a Helytartó című, ma már világhírű drámája — amely XII. Pius pápa a náciuralom Iránti elnéző magatartásával foglalkozik és óriási sikereket arat Párizs, New York, valamint Berlin színpadjain — új vitát váltott kl az olasz parlament­ben. A katolikus sajtó ezzel kapcso­latban azt igyekszik bebizonyítani, hogy a pápa ellenezte a zsidóüldö­zést, de csak óvatosan, nehogy fel­bőszítse a náci vezetőket a papok ellen. Cyril Chramosta: Halászat a horusicei tavon. (Rajz, 1962. Jurij Bondarev regénye MINDIG AZ A KÖNYV RENDIT MEG a legjobban, amelynek igazsága meg­egyezik az élet Igazságával Ez a leg­nagyobb érdeme Jurij Bondarev, a háború utáni szovjet írónemzedék egyik legtehetségesebb képviselője Csend című regényének Ismerve az eredetiben altg két esztendővel ez­előtt megjelent regény otthoni, majd külföldi nagy visszhangját, még elol­vasása előtt feltettem magamban a kérdést, vajon jó értelemben vett bestsellerről, afféle nagysikerű Izgal­mas olvasmányról van-e szó vagy lé­nyegesen többről: olyan műről, amelynek értékét a holnap ls elisme­ri? Egyértelmű válasszal felelhetek: a regény rászolgál az elismerésre és mindenképpen megérdemli, hogy fel­hívjuk rá olvasóink figyelmét. Most, hogy ismertetni és elemezni próbálom Bondarev munkáját, első­sorban arról kell szólnom, a köny­vek, a jó regények áradatában miért oly kivételes és felfigyeltető a ha­tása? Kevés volna, ha azt állítanám, hogy már maga a mű témája, a há­ború utáni Moszkva élete 1945-ben és 1949-ben. A regény jelképes címével nem csupán azt jelzi, hogy a négy fergeteges háborús esztendő után bé­ke következett be, amely meghozta a sokat megpróbáltatott családok éle­tében a nyugalmat — sokszor csak a látszólagos nyugalmat — és feléb­resztette a fiatal lelkekben a szere­lem érzését. A csend ennél lényege­sen többet mond, többet takar és leplez le. Leleplezi az első évek fér­ges elemeinek, a feketézőknek és ké­tes egzisztenciáknak társadalomelle­nes életét, takarja a háborús bűnét eltüntető gyávát, aki ügyeskedésével eléri, hogy bűnének terheit más vi­selje, más szenvedje meg helyette gazságait. „Csend forrasztja össze a kétségek­kel küszködő becsületes ember tor­kára a kikívánkozó kérdéseket — olvassuk a könyv füljegyzetében — és csend, mélységes csend nyeli el a puszta gyanú alapján letartóztatotta­kat, akikről a hozzátartozók vagy nem tudnak semmit, vagy csak nagy­sokára értesülnek sorsáról." Szergej Vohmlncev kapitányként tér vissza a háborúból, kitüntetések ékesítik a mellét, az elmúlt években parancsnoki poszton emberül meg­állta a helyét, de most itt áll bará­taival együtt a nagy kérdés előtt: hogyan tovább, a halálveszedelemből kikerülve hogyan folytassák életü­ket? A sofőri munka, amely megélhe­tésüket biztosítja, nem elégítheti kl őket, s erre legelébb Nyina vezeti rá szerelmesét, Szergejt. Az ő érdeme, hogy Szergej jelentkezik a főiskolán és barátja, Konstantyin is jónak lát­ja, hogy folytassa tanulmányait. Egyenruhában beülnek újra az Is­kola padjaiba és nem is sejtik, hogy a harcnak egy új fejezete kezdődik, mely nem olyan véres, mint az előző, de ugyanolyan mély sebeket üt és hasonló bátor helytállást követel. SZERGEJ A REGÉNY ELSŐ fejeze­teiben szembekerül ezredtársával, Uvarovval, akiről tudja, hogy a ha­lálba kergette tüzérjeit és egy tiszt­társa életével vásárolta meg a saját­ját. A szóváltás hevében Szergej ar­cul üti Uvarovot és ezzel kezdetét veszi a regény konfliktusa. Az Inci­dens elsimul ugyan, a gyáva Uvarov nem kér elégtételt, Szergej nem je­lenti fel, mert aki mellette tanús­kodhatna nincs az élők sorában — de négy esztendő múlva, amikor Szer­gej a legválságosabb óráit éli, a kép­mutató és rágalmazó Uvarov aljas bosszút áll rajta. 1949-ben egy névtelen feljelentés alapján letartóztatják Szergej édes­apját. Nyikolaj Grigojjevics régi párt­tag, testestől lelkestől híve a kom­munista társadalomnak, de védekezni nem tud, mert kohol vádak ellen vé­dekezni nem lehet, ha azokat az erő­szak emberei olvassák a letartózta­tott fejére. Az államvédelmi minisztériumban, ahol Szergej apja sorsa után érdek­lődik, megfenyegetik, és mikor a fő­iskolán bejelenti, hogy nem mehet el nyári gyakorlatra, felháborítónak tartják magatartását. Az ellene indí­tott fegyelmi eljárás a pártból való kizárásával végződik mert apja mellé áll és nem tagadja meg, mint a nép ellenségét. Megrendítő a regénynek az a fejezete, amelyben Szergej ki­tart apja mellett, tudva azt, hogy ezt követeli tőle a kommunista becsület és hűsége önmagához. Győznek a hangoskodó, szólamokkal élő. pártta­gok, a személyi kultusz tipikus alak­jai, a lélektelen bürokraták, a szer­vilisek és a még veszedelmesebbek, az eszközeiket nem válogató rágal­mazók, akik nem ismernek más célt, csak a saját előmenetelüket, karrier­jüket. DE NEM MINDEN KÉZ emelkedik a magasba, amikor szavazni kell ki­zárása mellett és ezek a kevesek Jel­zik, hogy Szergej ügye nem végződ­het vereséggel, a földbe taposott, kiforgatott és ledorongolt Igazságnak egyszer győzedelmeskednie kell. Bon­darov Itt kevés szóval, páratlan Jel­lemző erővel érezteti, mennyire ki­forgatta a személyi kultusz a gyen­gébb jellemeket, de ugyanakkor meg­mutatja, hogy valójában Idegen volt a párttól, annak Igazi híveitől, a szov­jet nép zömétől a megpróbáltatás legnehezebb esztendeiben Szergej tudja, hogy kizárását újabb retorzió követné: kizárnák a főisko­lából Is és ezért maga Ír levelet az igazgatónak, hogy töröljék a Bányá­szati Főiskola hallgatóinak sorából. Otthon egy gyűrött, piszkos három­szögbe hajtogatott, pecsét és bélyeg nélküli levelet talál. Alig tudja el­olvasni a tintaceruzával rótt, papirost szaggató, sebtében odavetett sorokat, jóformán el sem hiszi, hogy ez va­lóban apja levele, hogy a felismerhe­tetlenségig megváltozott Írás csak­ugyan az ő keze vonása. Áz apa levele mindent egy marok­ra összefog, ami szörnyűség ezekben az években az ártatlan, tiszta és Igaz emberek százait és ezreit érte. Nein ad magyarázatot és feleletet arra, amit megmagyarázni és amire felelni nem lehet, de megmutatja a balsor­sában megingathatatlan kommunista ember fénylő jellemét. „Néha a halál is tévedés, fiam" — olvassuk a levélben. — „Ezt tudod a háborúból. Nem, a legrosszabb nem a vallatás, nem a durvaság meg a kínzás; hanem az, amikor az ember nem bizonyíthatja igazát, hogy erő­szakkal akarják rávenni, hogy írjon alá valamit, és semmisítse meg azt, amit egész életén át épített és szere­tett. Mindez véget ér, véget kell érnie, mert tévedés ... Hidd el, nem vagyok bűnös. Hidd el, kommunista vagyok, nem a nép ellensége, ahogy talán el akar­ják hitetni veled. Hidd el, nekem a párt ügye minde­nekfölött való, ezért éltem egész éle­temben. Akármi történjék Is, fiam, maradj hű a forradalom ügyéhez, csak ezért érdemes élni!" SZERGEJ NEM TÖRIK ÖSSZE a tra­gikus események súlya alatt. Buzdítja apja levele, amely megalkuvást nem tűrő becsületérzéséhez apellál. Nem törik össze, mert hisz a történelem igazságtevésében, a pártban és az igaz emberekben is, akik ugyanúgy bíznak és melléje állnak, öreg tanár­ja, Morozov docens Kazahsztánba küldi a kerületi pártbizottság titká­rához Intézett levéllel. Magatartása, kiállása Szergej mellett ékes bizo­nyítéka, hogy a szovjet társadalom­ban túlsúlyba kellett jutnia a hala­dás egészséges erőinek, azoknak az embereknek, akik a gyanakvás és rágalmazás légkörében meg tudták őrizni tiszta látásukat és a személyes kockázat vállalásával is kitartottak az igazság mellett. Gnyezilov, a kerület párttitkára kétkedő pillantással fogadja ugyan a pártból kizárt Szergejt, de emberis­merete hamar meggyőzi, hogy Szer­gejnek alkalmat kell adnia, hogy munkával bizonyítsa be igazát és hű­ségét. IGY ZÄRDL EZ A NEM EGY feje­zetében komor és lehangoló regény optimista kicsengéssel, a jobb jövő hitébe vetett reménnyel. Szergej út­jában még ott vannak a göröngyök, de minden oka megvan rá, hogy higy­gyen a jövőben, hogy legyőzhetetlen­nek érezze magát és elérje hite és hűsége jutalmául boldogságát is. EGRI VIKTOR Veszélyben a pisai ferde torony Az olasz lapok megkondították a vészharangot: nemzetközi összefogás­ra szólítják fel a tudósokat, hogy gondoljanak ki valamit a híres pi­sai ferde torony megmentésére. A XII. században épült román stílű 54 és fél méter magas torony talaj­süllyedés következtében elferdült és századok óta 4.3 m elhajlással állott. A ferde torony a pisalak büszkesége és jövedelmi forrása, hisz a turisták tömegeit vonzza. Az utóbbi években azonban megállapították, hogy a to­rony tovább süllyed és sorsa meg­pecsételődhet, ha a tudomány és a technika elméi nem tesznek idejében lépéseket a műkincs megmentésére. 1934 és 1957 között 27 mm-rel dőlt tovább a torony, s ez aggodalomra ad okot. Pierraccini olasz ktyzmunkaügyi mi­niszter a napokban törvényjavaslatot nyújtott be, melynek aiapján pályá­zatot hirdetnek a becsei műemlék megmentésére. A pályázat nemzet­közi jellegű, minden jelentkezőt tárt karokkal fogadnak. (Negyelja) ÚJ SZÖ 10 * 1BS4. április 11.

Next

/
Thumbnails
Contents