Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-11 / 101. szám, szombat

Irányítás és előrelátás A KÖNYVTÁRAK SORON LEVŐ FELADATAIRÓL A. Szkirutyitye: Daloló anyaföld (Linóleummetszet, 1961.) VOJTECH MIHÁLIK: Asztalhoz ültek... Asztalhoz ültek, költségvetést csinálnak. Jövendő autójuk tülköl már álmaikba, kis örömökkel fognak érte fizetni: a kávét s cigarettát, korsó sört és tejet, mozit, futballt, gyümölcsöt szétőrli a motor, elnyeli majd a karosszéria. Elérhető vágyak, melyek mosolygóssá varázsolják a szürke napokat, a szerelem s a munka mind-mind tétellé válik költségvetésükben. Messze kerüljétek kapzsi kezeiket, eltompult, eszelős gondolataikat! Kerüljétek őket, hisz megfojtották meghitt, sugárzó napját heteik- s éveiknek, s gyermekeik arcába öregedő szemeket ültettek, sóvár szemeket, tele irigységgel. Asztalhoz ültek, költségvetést csinálnak. Egyetlen nagy boldogság ábrándjáért elűzték otthonukból az apró örömöket. S az apró örömök ott ülnek ablakuk előtt s belecsicseregnek őszi civakodásaikba, miként a fecskék, melyek holnap melegebb fészkek felé szállnak, hogy vissza többé sose térjenek. Fügedi Elek fordítása MONOSZLÓY M. DEZSŐ: A tudat közösségérői Arra gondolok, amire te is gondolsz, azt érzem, amit te is érzel, mert az, hogy ki-ki másképp bánik az ésszel, ez nem alaki, csak minőségi meghatározás. Talán néha a szellemi mozdulat bennem más ütemű, talán nagyobb hőfokú az érzés, mely zsákmányért nyúl az élet erdején belül, de a rengetegben te is ott lépkedsz velem, a Lét humuszán nem jár senki egyedül. VERES JÁNOS: EMLÉK - Jólész utca tizenhárom, a macskaköves út felfelé szalad, Jólész utca tizenhárom, kis házak ablakában virít a nap, Jólész utca tizenhárom, rövidnadrágos fiúk csillagokkal golyóznak, Jólész utca tizenhárom, az őrtorony teteje felhőkbe ér. Siess, megterült az asztal, megmosakodtam a csorba lavórban, felvettem kék ruhámat, a kivágás fölött ragyog a bőröm, vadgalamb jelenti érkezésed. Onnan jöttem, aho! jégből vannak a virágok, s most mi mosolygunk fényt a levelekre, annan jöttem, ahol párába fúlnak a szavak, s most némán is tiszta hangon beszélünk. Add a kezed, hadd folyjon belém remegése, mámor csapong a vén falak között, legyőzhetetlen élet jár oldalunkon; a habfelhők nevető labdarózsák, szándékaink tüzes nyilai tavaszi sugárral keverednek, A KÖNYV ÜNNEPNAPJAI idején épp­úgy, mint azt követően, számtalan megjegyzés, észrevétel hangzott el a könyvtárak munkájáról, az olvasók igényeiről és azokról a teendőkről, melyek e téren sürgetően ösztönzik a megoldást, az elmélyült, körülte­kintő munkát. A decemberi Ideoló­giai plénum határozataiból eredő fel­adatok is azt követelik, hogy a könyvvel végzett munka alaposabb, hatékonyabb legyen az eddiginél. Ha könyvtáraink s a könyvállo­mány gyarapodását, vagy az olvasók naponta növekedő számát nézzük, vi­tathatatlanul jelentős eredmények ta­núi lehetünk. Az elmúlt évben meg­valósult egységes könyvtárrendszer felmérései bizonyítják a legkifeje­zőbben azt a nagyarányú társadalmi gondolkodást, melyet a felszabadu­lást követő években a könyvtárak fej­lesztése érdekében tettünk. A könyvtáraknak ma már kiterjedt hálózata van hazánkban. Csak Szlo­vákiában 15 200 különféle könyvtár közel húsz milliós könyvállománya áll az érdeklődők rendelkezésére. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1937-es nyilvántartás mindössze 2976 nyilvá­nos könyvtárról beszél, a felszabadu­lást követő évek fejlődése szemlél­tetően kirajzolódik előttünk. A könyvállomány fejlődésére jellemző többek között az is, hogy míg 1956­ban a szlovákiai könyvtárak közel 7 millió kötettel rendelkeztek, ma már ez az állomány csaknem 13 millióval növekedett. A fejlődést Illetően az 1958-as év­nek a népművelési munkába éppúgy, mint a népkönyvtárak szakaszán mérföldkő Jellege van. A párt Köz­ponti Bizottságának a népművelési munka eszmei hatékonyságáról ho­zott határozata — majd ezt követően a népművelésről és a könyvtárakról hozott törvény — a kulturális forra­dalom soron levő, a népgazdaság fej­lesztésével összefüggő sokrétű fel­adatainak megvalósítását tűzte célul. Ha teendőinket a Központi Bizottság­nak e határozata vagy a decemberi ideológiai plénum következtetései tükrében vizsgáljuk kétségtelenné vá­lik számunkra, hogy a tennivalók so­rában a könyvtárakra is jelentős fel­adat hárul. Az a tény, hogy hazánk 11963 községére 13 413 (tehát köz­ségenként 1,12) népkönyvtár esik, — s ebből Szlovákiában 3396 működik — kedvező feltételeket teremt a kitűzött feladatok megvalósításában. BÄR KÖNYVTARAINK az elmúlt években jelentős munkát végeztek, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a munkavégzés hatékonyságának sok helyütt komoly akadálya még a könyvtárak elhelyezése, felszerelése, adottságai. Aligha lehet ugyanis von­zó az a könyvtár, melyet fűtetlen, nem megfelelő helyiségbe kénysze­rítettek. Sajnos, ilyen nehézségekkel nem egyhelyütt találkozhatunk. Es ha a nehézségek okait vizsgáljuk, ezek között nem egyszer ott találjuk a könyvtár munkája iránti közömbös­séget, a meg nőm értést is. Márpedig mindenki számára magától értetődő­nek kellene lenni, hogy a könyvtá­rak Jó munkája csak kedvező munka­felételek között képzelhető el. Hogy ezek meglegyenek, ebben elsősorban a nemzeti bizottságok segíthetnek a legtöbbet. Rájuk vár az a feladat, hogy a központi irányelveknek a gya­korlatban érvényt szerezzenek, s gon­doskodjanak a könyvtárak kulturált munkavégzésének feltételeiről. • • • Ha mindennapok igényeit nézzük a könyvtárakra háruló legfontosabb fel­adatok Így alakulnak: • minőségileg javítani a könyv­tárak könyvállományát; • a helyt körülmények figye­lembe vételével biztosítani, hogy a könyvtár munkája hatékonyan segítse a község életével, fejlődésével össze­függő kérdések megoldását; • több figyelmet fordítani az olvasótábor kiszélesítésére. Eltekintve attól, hogy Jónéhány könyvtár állományát nem egyszer az aránytalanság Jellémzi [sokszor el­avult, íde|étmúlt könyvek, brosúrák duzzasztják) Jelentős a hátrány nem­csak a klasszikusok, vagy a szovjet és a haladó Irodalom, hanem a mai hazai irodalom közvetítését illetően Is. Márpedig az olvasók Ilyen Irányú Igénye természetes. S a könyvtárak munkájával kapcsolatban hangsúlyoz­nunk kell az! a küldetésből eredő fel­adatot, hogy a könyvtár az olvasó szolgálatát jelenti! S hogy ez a szol­gálat teljes lehessen, ahhoz nemcsak az igények, hanem a lehetőségek Is­merete Is szükséges. Ezt pedig a könyvtárosok alapos szakmai felké­szültsége nélkül aligha képzelhetjük el. Sőt napjaink sokrétű feladataiból következik az ls, hogy a politikai és szépirodalmi tájékozottságon kívül a műszaki irodalom területén Is be­avatottaknak kell leniök. A SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG és a körültekintő, lelkiismeretes munka révén lehetőség nyílik arra is, hogy az elj5ző évek kárcs gyakorlatát, a kampány-jellegfl munkát teljes mér­tékben száműzzük a könyvtárak éle­téből. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kampányszerűség elkerülésének egyedüli módja a kö­vetkezetesség és a módszeresség el­vének érvényesítése. A mezőgazda­ság fejlesztése, az ifjúság nevelése, vagy a műszaki ismeretek terjesztése ugyanis állandó, a népkönyvtárak munkatartalmával szorosan összefüg­gő feladat. Helyesebben azzá válik, ha rendszeresen törődnek vele. Kétségtelen, hogy a könyvtárak­ban fellelhető hiányosságok nagy­mértékben összefüggnek a könyvter­jesztés, könyvkiadás, s egyáltalán a könyvtárak anyagi lehetőségeinek kérdéseivel. Az előbbieket már sok elmarasztalás, bíráló szó érte. Most nem ls lehet célunk, hogy ennek oka­it kutassuk. Az anyagi lehetőségek­ről azonban hadd mondjunk néhány szót. Mindenekelőtt a tervezésről. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy az egyes községek költségvetésében ott szerepel ugyan a könyvtárra for­dítandó összeg, ezt azonban sok eset­ben vagy nem merítik kl, vagy túl­ságosan minimálisra tervezik. Bár gazdasági helyzetünk miatt a költség­vetési keret ls szűkült, a könyvtárak saját bevétele (kölcsönzésőrt, késés miatt stb.), valamint egyéb bevéte­lek (szervezetektől, különféle szol­gálatokért stb.) előnyösen szolgál­hatják a könyvtárfejlesztés ügyét. HOGY A KÖNYVVEL VÉGZENDŐ munka számunkra nem lehet öncél, ezt már eddig ls jórészt felismerték a népművelés és a könyvtárak dol­gozói. A decemberi ideológiai plé­num határozatai azonban még sür­getőbben felvetik a hatékonyság el­mélyítésnek kérdését. Az a tény, hogy a népművelés homlokterébe a politikai nevelés és a továbbképzés került, mindez a könyvtárak felada­tát is jelentősen dúsítja. „Az ideológiai munkának arra kell törekednie, hogy a tudomány és a technika társadalmi jelentőségű kér­dései áthassák a dolgozók tudatát, kezdve a gazdasági vezetőktől; ...Az a fontos, hogy jobban törődjünk a műszaki ismeretek tömeges terjeszté­sével és a tudomány népszerűsítésével, megmutassuk, hogy a tudomány és a dolgozók magas fokú szakképzettsé­gének kérdései gazdaságunk fejlődé­si problémáinak fontos részét alkot­ják, küzdjünk a konzervativizmus, a tudománnyal és a technikával kap­csolatos maradi nézetek ellen" — mondja a párthatározat. A valóságszemléletnek ez a látle­lete ma már a könyvtárak munkájá­ban ls nyomon követhet anélkül, hogy elvitatnánk a szépirodalom fon­tosságát, embert, lelkiséget szépítő, gazdagító szerepét, megállapíthatjuk: a közművelődésben csökkent az Iro­dalom szerepe, a tudományok, külö­nösen a természettudományok térhó­dítása következtében. Bár a hagyo­mányos művészetekhez (zene, szín­ház, képzőművészet) viszonyítva az Irodalom megtartotta előnyét, a kul­turális szolgáltatás forradalmasított eszközei' (film, televízió) versenyé­ben — társadalmi hatásában is — hovatovább a háttérbe szorul. Természetes tehát, hogy az igények Ilyen módosulását a könyvtárak mind­egyikének figyelembe kell venni. S bár ezek a változások különböző szervezési problémákat Is felvetnek (például: a bázis-könyvtárak létesí­tésének kérdését stb.) a könyvtárak­nak naponta lépést kell tartaniok ezekkel az igényekkel, követelmé­nyekkel. Más szóval ez azt Jelenti, hogy a népművelés és a könyvtárak dolgozóinak ismerniük kell a község (város, járás) adottságait, pillanatnyi helyzetét (gazdasági jellemzők, szo­ciális összetétel, képzettség stb.). Elengedhetetlenül szükséges azon­ban a fejlődés távlatainak ismerete is. Csakis ennek alapján választhat­ják meg azokat az eszközöket, me­lyekkel az iskolai és az Iskolán kívüli művelődés formáit a legelőnyöseb­ben segíthetik. E téren a buktatók elke­rülésének, a szubjektivizmus megnyil­vánulásai mellőzésének egyedüli módja a nemzeti bizottságokkal való szoros együttműködés, valamint a pártszervezetekkel, szakszervezettel és a tömegszervezetekkel való állandó kapcsolat. A KÔNYTÄRAK ALIGHA teljesíthet­nék feladataikat, ha nem összpontosí­tanák figyelmüket az olvasótábor szélesítésére. Ha figyelembe vesszük, hogy országos viszonylatban a nép­könyvtárak olvasótábora — a lakos­ság számához viszonyítva — 13,2 szá­zalék (Szlovákiában 12 százalék) ez aligha lehet megnyugtató számunkra. A feladatokat illetően szemléltetésként hadd említsünk még egy példát: Csehországban az egy lakosra eső évi kölcsönzés 3,71 könyv, míg Szlo­vákiában csupán 1,71 (Csehország­ban egy olvasóra 27,14 kölcsönzés Jut, Szlovákiában 14,24!). S ha ehhez hozzászámítjuk azt ls, hogy az egyes könyvtárak könyvkölcsönzőinek csak­nem a fele a tanulóifjúság soraiból kerül ki, a feladatok sürgőssége nyil­vánvalóvá válik. A FENTIEKBEN CSUPÁN néhány érzésünk szerint a legfontosabb — problémákat Igyekeztünk kiragadni. A számszerűségeken kétségtelenül le­mérhető az elmúlt évek fejlődésének üteme, azonban ha teendőinket a fel­adatok tükrében vizsgáljuk, sürgető­en parancsolódnak a tettek! S ezek­nek a tetteknek pedig — éppen a ki­művelt emberfők sokasága érdekében — fontos feltétele, hogy az okos irá­nyító munka — mindenütt az ország­ban — politikai bölcsességgel, előre­látással párosuljon. FÖNOD ZOLTÁN * Óriás Buddha Az afganisztáni Bamianban Budd­ha homokkőből faragott 174 láb ma­gas szobrára bukkantak, melyet az idők foga eléggé megkímélt. A kuta­tók most lázas buzgalommal tanul­mányozzák a bamiani ezer helyisé­gű barlangvárost. A leletekből arra következtetnek, hogy Afganisztán nagy szerepet Játszott a buddhista filozófia és vallás terjesztésében, valamint a görög buddhista művészi Iskola meghonosításában. E földrészen, újabban a pakisztáni Bahtarban talált régészeti leletek is azt bizonyítják, hogy valaha nagyon fejlett volt itt a görög buddhista mű­vészet. OÍ tí.v i tua, Andrássy Tibor: Hideg tavasz (Fametszet, 1963) 1964 április 11 * Ül SZÖ 9

Next

/
Thumbnails
Contents