Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)
1964-04-11 / 101. szám, szombat
Irányítás és előrelátás A KÖNYVTÁRAK SORON LEVŐ FELADATAIRÓL A. Szkirutyitye: Daloló anyaföld (Linóleummetszet, 1961.) VOJTECH MIHÁLIK: Asztalhoz ültek... Asztalhoz ültek, költségvetést csinálnak. Jövendő autójuk tülköl már álmaikba, kis örömökkel fognak érte fizetni: a kávét s cigarettát, korsó sört és tejet, mozit, futballt, gyümölcsöt szétőrli a motor, elnyeli majd a karosszéria. Elérhető vágyak, melyek mosolygóssá varázsolják a szürke napokat, a szerelem s a munka mind-mind tétellé válik költségvetésükben. Messze kerüljétek kapzsi kezeiket, eltompult, eszelős gondolataikat! Kerüljétek őket, hisz megfojtották meghitt, sugárzó napját heteik- s éveiknek, s gyermekeik arcába öregedő szemeket ültettek, sóvár szemeket, tele irigységgel. Asztalhoz ültek, költségvetést csinálnak. Egyetlen nagy boldogság ábrándjáért elűzték otthonukból az apró örömöket. S az apró örömök ott ülnek ablakuk előtt s belecsicseregnek őszi civakodásaikba, miként a fecskék, melyek holnap melegebb fészkek felé szállnak, hogy vissza többé sose térjenek. Fügedi Elek fordítása MONOSZLÓY M. DEZSŐ: A tudat közösségérői Arra gondolok, amire te is gondolsz, azt érzem, amit te is érzel, mert az, hogy ki-ki másképp bánik az ésszel, ez nem alaki, csak minőségi meghatározás. Talán néha a szellemi mozdulat bennem más ütemű, talán nagyobb hőfokú az érzés, mely zsákmányért nyúl az élet erdején belül, de a rengetegben te is ott lépkedsz velem, a Lét humuszán nem jár senki egyedül. VERES JÁNOS: EMLÉK - Jólész utca tizenhárom, a macskaköves út felfelé szalad, Jólész utca tizenhárom, kis házak ablakában virít a nap, Jólész utca tizenhárom, rövidnadrágos fiúk csillagokkal golyóznak, Jólész utca tizenhárom, az őrtorony teteje felhőkbe ér. Siess, megterült az asztal, megmosakodtam a csorba lavórban, felvettem kék ruhámat, a kivágás fölött ragyog a bőröm, vadgalamb jelenti érkezésed. Onnan jöttem, aho! jégből vannak a virágok, s most mi mosolygunk fényt a levelekre, annan jöttem, ahol párába fúlnak a szavak, s most némán is tiszta hangon beszélünk. Add a kezed, hadd folyjon belém remegése, mámor csapong a vén falak között, legyőzhetetlen élet jár oldalunkon; a habfelhők nevető labdarózsák, szándékaink tüzes nyilai tavaszi sugárral keverednek, A KÖNYV ÜNNEPNAPJAI idején éppúgy, mint azt követően, számtalan megjegyzés, észrevétel hangzott el a könyvtárak munkájáról, az olvasók igényeiről és azokról a teendőkről, melyek e téren sürgetően ösztönzik a megoldást, az elmélyült, körültekintő munkát. A decemberi Ideológiai plénum határozataiból eredő feladatok is azt követelik, hogy a könyvvel végzett munka alaposabb, hatékonyabb legyen az eddiginél. Ha könyvtáraink s a könyvállomány gyarapodását, vagy az olvasók naponta növekedő számát nézzük, vitathatatlanul jelentős eredmények tanúi lehetünk. Az elmúlt évben megvalósult egységes könyvtárrendszer felmérései bizonyítják a legkifejezőbben azt a nagyarányú társadalmi gondolkodást, melyet a felszabadulást követő években a könyvtárak fejlesztése érdekében tettünk. A könyvtáraknak ma már kiterjedt hálózata van hazánkban. Csak Szlovákiában 15 200 különféle könyvtár közel húsz milliós könyvállománya áll az érdeklődők rendelkezésére. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1937-es nyilvántartás mindössze 2976 nyilvános könyvtárról beszél, a felszabadulást követő évek fejlődése szemléltetően kirajzolódik előttünk. A könyvállomány fejlődésére jellemző többek között az is, hogy míg 1956ban a szlovákiai könyvtárak közel 7 millió kötettel rendelkeztek, ma már ez az állomány csaknem 13 millióval növekedett. A fejlődést Illetően az 1958-as évnek a népművelési munkába éppúgy, mint a népkönyvtárak szakaszán mérföldkő Jellege van. A párt Központi Bizottságának a népművelési munka eszmei hatékonyságáról hozott határozata — majd ezt követően a népművelésről és a könyvtárakról hozott törvény — a kulturális forradalom soron levő, a népgazdaság fejlesztésével összefüggő sokrétű feladatainak megvalósítását tűzte célul. Ha teendőinket a Központi Bizottságnak e határozata vagy a decemberi ideológiai plénum következtetései tükrében vizsgáljuk kétségtelenné válik számunkra, hogy a tennivalók sorában a könyvtárakra is jelentős feladat hárul. Az a tény, hogy hazánk 11963 községére 13 413 (tehát községenként 1,12) népkönyvtár esik, — s ebből Szlovákiában 3396 működik — kedvező feltételeket teremt a kitűzött feladatok megvalósításában. BÄR KÖNYVTARAINK az elmúlt években jelentős munkát végeztek, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a munkavégzés hatékonyságának sok helyütt komoly akadálya még a könyvtárak elhelyezése, felszerelése, adottságai. Aligha lehet ugyanis vonzó az a könyvtár, melyet fűtetlen, nem megfelelő helyiségbe kényszerítettek. Sajnos, ilyen nehézségekkel nem egyhelyütt találkozhatunk. Es ha a nehézségek okait vizsgáljuk, ezek között nem egyszer ott találjuk a könyvtár munkája iránti közömbösséget, a meg nőm értést is. Márpedig mindenki számára magától értetődőnek kellene lenni, hogy a könyvtárak Jó munkája csak kedvező munkafelételek között képzelhető el. Hogy ezek meglegyenek, ebben elsősorban a nemzeti bizottságok segíthetnek a legtöbbet. Rájuk vár az a feladat, hogy a központi irányelveknek a gyakorlatban érvényt szerezzenek, s gondoskodjanak a könyvtárak kulturált munkavégzésének feltételeiről. • • • Ha mindennapok igényeit nézzük a könyvtárakra háruló legfontosabb feladatok Így alakulnak: • minőségileg javítani a könyvtárak könyvállományát; • a helyt körülmények figyelembe vételével biztosítani, hogy a könyvtár munkája hatékonyan segítse a község életével, fejlődésével összefüggő kérdések megoldását; • több figyelmet fordítani az olvasótábor kiszélesítésére. Eltekintve attól, hogy Jónéhány könyvtár állományát nem egyszer az aránytalanság Jellémzi [sokszor elavult, íde|étmúlt könyvek, brosúrák duzzasztják) Jelentős a hátrány nemcsak a klasszikusok, vagy a szovjet és a haladó Irodalom, hanem a mai hazai irodalom közvetítését illetően Is. Márpedig az olvasók Ilyen Irányú Igénye természetes. S a könyvtárak munkájával kapcsolatban hangsúlyoznunk kell az! a küldetésből eredő feladatot, hogy a könyvtár az olvasó szolgálatát jelenti! S hogy ez a szolgálat teljes lehessen, ahhoz nemcsak az igények, hanem a lehetőségek Ismerete Is szükséges. Ezt pedig a könyvtárosok alapos szakmai felkészültsége nélkül aligha képzelhetjük el. Sőt napjaink sokrétű feladataiból következik az ls, hogy a politikai és szépirodalmi tájékozottságon kívül a műszaki irodalom területén Is beavatottaknak kell leniök. A SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG és a körültekintő, lelkiismeretes munka révén lehetőség nyílik arra is, hogy az elj5ző évek kárcs gyakorlatát, a kampány-jellegfl munkát teljes mértékben száműzzük a könyvtárak életéből. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kampányszerűség elkerülésének egyedüli módja a következetesség és a módszeresség elvének érvényesítése. A mezőgazdaság fejlesztése, az ifjúság nevelése, vagy a műszaki ismeretek terjesztése ugyanis állandó, a népkönyvtárak munkatartalmával szorosan összefüggő feladat. Helyesebben azzá válik, ha rendszeresen törődnek vele. Kétségtelen, hogy a könyvtárakban fellelhető hiányosságok nagymértékben összefüggnek a könyvterjesztés, könyvkiadás, s egyáltalán a könyvtárak anyagi lehetőségeinek kérdéseivel. Az előbbieket már sok elmarasztalás, bíráló szó érte. Most nem ls lehet célunk, hogy ennek okait kutassuk. Az anyagi lehetőségekről azonban hadd mondjunk néhány szót. Mindenekelőtt a tervezésről. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy az egyes községek költségvetésében ott szerepel ugyan a könyvtárra fordítandó összeg, ezt azonban sok esetben vagy nem merítik kl, vagy túlságosan minimálisra tervezik. Bár gazdasági helyzetünk miatt a költségvetési keret ls szűkült, a könyvtárak saját bevétele (kölcsönzésőrt, késés miatt stb.), valamint egyéb bevételek (szervezetektől, különféle szolgálatokért stb.) előnyösen szolgálhatják a könyvtárfejlesztés ügyét. HOGY A KÖNYVVEL VÉGZENDŐ munka számunkra nem lehet öncél, ezt már eddig ls jórészt felismerték a népművelés és a könyvtárak dolgozói. A decemberi ideológiai plénum határozatai azonban még sürgetőbben felvetik a hatékonyság elmélyítésnek kérdését. Az a tény, hogy a népművelés homlokterébe a politikai nevelés és a továbbképzés került, mindez a könyvtárak feladatát is jelentősen dúsítja. „Az ideológiai munkának arra kell törekednie, hogy a tudomány és a technika társadalmi jelentőségű kérdései áthassák a dolgozók tudatát, kezdve a gazdasági vezetőktől; ...Az a fontos, hogy jobban törődjünk a műszaki ismeretek tömeges terjesztésével és a tudomány népszerűsítésével, megmutassuk, hogy a tudomány és a dolgozók magas fokú szakképzettségének kérdései gazdaságunk fejlődési problémáinak fontos részét alkotják, küzdjünk a konzervativizmus, a tudománnyal és a technikával kapcsolatos maradi nézetek ellen" — mondja a párthatározat. A valóságszemléletnek ez a látlelete ma már a könyvtárak munkájában ls nyomon követhet anélkül, hogy elvitatnánk a szépirodalom fontosságát, embert, lelkiséget szépítő, gazdagító szerepét, megállapíthatjuk: a közművelődésben csökkent az Irodalom szerepe, a tudományok, különösen a természettudományok térhódítása következtében. Bár a hagyományos művészetekhez (zene, színház, képzőművészet) viszonyítva az Irodalom megtartotta előnyét, a kulturális szolgáltatás forradalmasított eszközei' (film, televízió) versenyében — társadalmi hatásában is — hovatovább a háttérbe szorul. Természetes tehát, hogy az igények Ilyen módosulását a könyvtárak mindegyikének figyelembe kell venni. S bár ezek a változások különböző szervezési problémákat Is felvetnek (például: a bázis-könyvtárak létesítésének kérdését stb.) a könyvtáraknak naponta lépést kell tartaniok ezekkel az igényekkel, követelményekkel. Más szóval ez azt Jelenti, hogy a népművelés és a könyvtárak dolgozóinak ismerniük kell a község (város, járás) adottságait, pillanatnyi helyzetét (gazdasági jellemzők, szociális összetétel, képzettség stb.). Elengedhetetlenül szükséges azonban a fejlődés távlatainak ismerete is. Csakis ennek alapján választhatják meg azokat az eszközöket, melyekkel az iskolai és az Iskolán kívüli művelődés formáit a legelőnyösebben segíthetik. E téren a buktatók elkerülésének, a szubjektivizmus megnyilvánulásai mellőzésének egyedüli módja a nemzeti bizottságokkal való szoros együttműködés, valamint a pártszervezetekkel, szakszervezettel és a tömegszervezetekkel való állandó kapcsolat. A KÔNYTÄRAK ALIGHA teljesíthetnék feladataikat, ha nem összpontosítanák figyelmüket az olvasótábor szélesítésére. Ha figyelembe vesszük, hogy országos viszonylatban a népkönyvtárak olvasótábora — a lakosság számához viszonyítva — 13,2 százalék (Szlovákiában 12 százalék) ez aligha lehet megnyugtató számunkra. A feladatokat illetően szemléltetésként hadd említsünk még egy példát: Csehországban az egy lakosra eső évi kölcsönzés 3,71 könyv, míg Szlovákiában csupán 1,71 (Csehországban egy olvasóra 27,14 kölcsönzés Jut, Szlovákiában 14,24!). S ha ehhez hozzászámítjuk azt ls, hogy az egyes könyvtárak könyvkölcsönzőinek csaknem a fele a tanulóifjúság soraiból kerül ki, a feladatok sürgőssége nyilvánvalóvá válik. A FENTIEKBEN CSUPÁN néhány érzésünk szerint a legfontosabb — problémákat Igyekeztünk kiragadni. A számszerűségeken kétségtelenül lemérhető az elmúlt évek fejlődésének üteme, azonban ha teendőinket a feladatok tükrében vizsgáljuk, sürgetően parancsolódnak a tettek! S ezeknek a tetteknek pedig — éppen a kiművelt emberfők sokasága érdekében — fontos feltétele, hogy az okos irányító munka — mindenütt az országban — politikai bölcsességgel, előrelátással párosuljon. FÖNOD ZOLTÁN * Óriás Buddha Az afganisztáni Bamianban Buddha homokkőből faragott 174 láb magas szobrára bukkantak, melyet az idők foga eléggé megkímélt. A kutatók most lázas buzgalommal tanulmányozzák a bamiani ezer helyiségű barlangvárost. A leletekből arra következtetnek, hogy Afganisztán nagy szerepet Játszott a buddhista filozófia és vallás terjesztésében, valamint a görög buddhista művészi Iskola meghonosításában. E földrészen, újabban a pakisztáni Bahtarban talált régészeti leletek is azt bizonyítják, hogy valaha nagyon fejlett volt itt a görög buddhista művészet. OÍ tí.v i tua, Andrássy Tibor: Hideg tavasz (Fametszet, 1963) 1964 április 11 * Ül SZÖ 9