Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-06 / 96. szám, hétfő

Äntonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) siszta ľudák állam megdöntéséért, és az ú| Csehszlovák Köztársaság megteremtéséért, amely két egyenjogú nemzet otthona lesz. A párt e munkája okozta a szlovák hadsereg egy részének felbomlását, egyes osztagok átállását a Vörös Hadsereg oldalára. A felkelés közvetlenül a partizánmozgalom fokozatos kiszélesedésének, hosszú hónapokon át folytatott politikai és szervezési előkészületeknek az eredménye volt. A CSKP moszkvai vezetőségének irányelvei szerint, amely valamennyi csehszlovák kommunista nemzeti felszabadító harcának elismert irányító központja volt, a felkelést, a kommunista funkcionáriusoknak és a Tiso-féle rendszer ellenfeleinek ezrei készítették elő a nép támogatásával és szorosan együttműködve a szovjet partizán parancsnokokkal. Pártunk büszkén és joggal vallja saját művének a Szlovák Nemzeti Felkelést, amelynek ügyét jelentősen előbbre vitte az 1943 decemberében aláírt csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés. Karol Šmidke, Jan Sverma és más elvtársak részvételét a felkelés előkészítésében és vezetésében, a partizán- és fegyveres harc Irányításában úgy értékeljük, hogy általuk pártunk jelentősen hozzájárult a cseh és a szlovák nép szabadságáért és egységéért folytatott közös harcához. A Szlovák Nemzeti Felkelés rendkívüli jelentőségét már a felkelés ideién, 1944. szeptember 15-én, hangsúlyozta Klement Gottvvald a Moszkvában megjelenő „Československé listy" (Csehszlovák lapok) folyóiratban, mikor azt írta: „Az a tény, hogy épp a szlovák nemzet volt az, amely a kedvező körülmények találkozása folytán Ily széles körben foghatott fegyvert — e tény nemcsak a szlovákok becsületére válik, hanem kétségtelenül hozzájárul ahhoz is, hogy az új szabad Csehszlovákiában megszilárduljon a szláv nemzetek testvéri összefogása az egyenlőség elve alapján." A Szlovák Nemzeti Felkelés értelmét, programját és örökét találón hangsúlyozzák Klement Gottwald szavai, amelyeket Csehszlovákia felszabadulása után mondott: „A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak a német megszállók ellen irányult, hanem ugyanolyan élesen és félreérthetetlenül szembefordult Tiso'és Tuka áruló rendszerével is, amely Szlovákiát háborúba és fasiszta rabigába döntötte Állampolitikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelést a Csehszlovák Köztársaság helyreállítása jellemezte új alapokon, a csehek és a szlovákok testvériségének és egyenjogúságának alapján. Belpolitikailag a Szlovák Nemzeti Felkelés a közélet demokratizálására, a régebbi fasiszta rendszer képviselőitől való következetes megtisztítására irányult. Külpolitikailag a Szlovák Nemzeti Felkelés keleti szomszédunkkal, a Szovjetunióval és dicső Vörös Hadseregével való legszorosabb szövetségre támaszkodott. Ezek szerint értékeltük mindig a Szlovák Nemzeti Felkelést és ügyeltünk arra, hogy hagyományai 1945. május 9 ének hagyományaival együtt, amellyel minden időkre egybeforrt hazánk felszabadítása a hős szovjet hadsereg részéről, a Csehszlovákia önállóságáért és függetlenségéért folytatott győztes harc jelképét alkosssák. Pártunk egész további politikájában hangsúlyozta e két hagyomány megbonthatatlan egységét. Durva valótlanság ezért minden olyan állítás, amely azt akarná az emberekkel elhitetni, hogy a további fejlődés során kicsinyítettük és nem értékeltük kellőképpen a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét. Engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, amit itt Banská Bystricán mondtam 1959-ben, a SzlnváK Nemzeti Felkelés 15. évfordulója alkalmával tartott beszédem bevezetőjében: „A Szlovák Nemzeti Felkelés annak a hősi nemzeti felszabadító harcnak egyik fontos szakasza, amelyet népünk folytatott a fas'szla uralom ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörölhetetlenül ott szerepel nemzeteink dicső szabadságharcainak történetében és azoknak egyik legfényesebb fejezetét alkotja A Szlovák Nemzeti Felkelésről megemlékezve kezdjük meg hazánknak n dicső szovjet hadsereg által történt felszabadítása 15. évfordulójának idő szakát. E felszabadítással egybeforrt nemzeti és demokratikus forradal munk győzelme és az új népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság létrejötte." A párt értékelésében teljes súllyal méltatta a Szlovák Nemzeti Felke lés jelentőségét abban, hogy az egyenjogúság alapján megteremtettük két nemzetünk testvéri egységét. Ennek bizonyságául idézem 1959-1 beszédem tovfthbi részét: „A Szlovák Nemzeti Felkelés a csehszio vákiai nép nemzeti felszabadító harcának részeként nagy történelmi esemény. A kommunista párt vezetésével a csehek és szlovákok harcoltak a közős ellenség — a német fasizmus és az áruló cseh és szlovák burzsoázia soraiból kikerült szekértolói — ellen, és ez az együttes harc fontos okulást hozott népünknek. Népünk újfent meggyőződött arról, hogy életének és a köztársaság jövendő elrendezésének alapvető kérdéseiben a két nemzet útja közös. Felismerte, hogy a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásának gondolata, tehát a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságán alapuló állami kötelék gondolata a burzsoázia uralma alatt lehetetlen, de megoldható a munkásosztály uralma alatt, a szocializmus és a kommunizmus építése során." A párt internacionalista politikájában mindig szem előtt tartotta azt az elvet, hogy a szlovák nemzet nemzeti sajátosságának kiharcolása, a cseh nemzethez való viszonyának az egyenjogúság alapján történő rendezése biztosítja elsősorban ez egységes csehszlovák állam szilárdságát ós erejét. Ennek az internacionalista meggyőződésnek megfelelően fokozatosan leküzdötte a Beneš féle csehszlovakizmust és a szlovák burzsoá szeparatizmus maradványait, abból indulva ki, hogy talán sehol a világon nincs két nemzet, amelyek történelmi fejlődésüket, közös érdekeiket, kulturális egymásra hatásukat és nyelvük rokonságát tekintve oly közel állnának egymáshoz, mint a csehek és a szlovákok. Az 1945. évi košlcei kormányprogramtól kezdve az 1960. évi szocialista alkotmányig, ez alkotmány elfogadása óta mindmáig és a jövőben is mindenki meggyőződhetik arról, hogy a csehek és a szlovákok viszonyának tekinletében a párt céltudatosan és konkrétan váltja valóra a két nemzet közeledésének irányvonalát. Marxista—leninisták lévén a gyakorlatot tekintjük minden elképzelésünk és intézkedésünk legfőbb és egyetlen kritériumának, s ezért jogosult büszkeséggel mutathatunk rá, hogy elért eredményeink mind a csehek és a szlovákok, mind a többi nemzetiség viszonyát tekintve teljes mértékben igazat adunk pártunk nemzetiségi politikájának. Igazolják, hogy Csehszlovákiában a szocialista termelőerők elért fejlődése, s általános keretükön belül Szlovákia iparának és mezőgazdaságának fellendülése, a szlovákiai nép társadalmi gazdagságának gyarapodása, kultúrájának, műveltségének fellendülése, a dolgozók anyagi és kulturális helyzetének szüntelen javulása csakis azáltal volt biztosítható, hogy Csehszlovákia szocialista gazdaságát komplex módon, egységes egészként, országunk valamennyi dolgozójának együttes munkájával fejlesztettük. Másfelől Szlovákia gazdasági színvonalának emelése és iparosítása a cseh országrészek munkásosztálya, Csehszlovákia Kommunista Pártja számára egyenesen életkérdést és politikai szükségszerűséget jelent. Ha ezt az irányvonalat nem váltottuk volna valóra, pártunk nem élhetne és ném dolgozhatna internacionalista pártként. Emlékezzenek rá, a párt közvetlenül 1945 után Klement Gottwald szavaival a cseh munkásosztály lelkére kötötte, hogy legfőbb létérdekeinek felel meg, ha támogatja Szlovákia iporosításának megvalósításában a szlovákiai munkásosztályt, s hogy pártunk mily határozottan váltotta valóra ezt a vonalat. Mindezt valóban szemléltetően bizonyítja egész országunk és Szlovákia 1945 utáni gazdasági és kulturális fejlődése. Hadd említsük a kommunisták határozott állásfoglalását, amikor a nemzeti szocialistáknak és a cseh burzsoázia más soviniszta erőinek ellenállása ellenére keresztül vitték, hogy bizonyos üzemeket a cseh határvidékről Szlovákiába telepítsenek át. Ez az áttelepítés az adott helyzetben valóban döntő lépést jelentett Szlovákia gazdaságának megerősítésére. Ugyanakkor megmutatta, hogy közvetlenül az új, szocialista Csehszlovákia építésének legelejétől fogva a párt számíthat a cseh munkásosztály támogatására Szlovákia gazdasági felvirágoztatására irányuló törekvésében, ami egyben hozzájárul egész köztársaságunk fejlesztésének meggyorsításához. Senki sem tagadhatja, hogy már ma, noha a kiegyenlítés folyamata még nem ért véget, Szlovákia egészben véve szocialista köztársaságunk fejlett ipari része, amely a világ legiparosodottabb államaihoz számít. Emellett Szlovákia egyes vidékei már jelentősen túltettek nem egy cseh-, illetve morvaországi körzeten, nemcsak ipari fejlettségüket, hanem elsősorban az ipari üzemek műszaki színvonalát és a termelés koncentrációját tekintve is. Ä több mint 500 alkalmazottat foglalkoztató gépgyárak és üzemek aránya például Szlovákiában 48,4 százalék, a cseh országrészekben csak 38,7 százalék. A vegyiparban — amely valóban a legkorszerűbb iparág — Szlovákiában az 500-nál több alkalmazottat foglalkoztató üzemek aránya 50 százalék, a cseh országrészekben csak 26 százalék. Ha jobban elgondolkozunk e tényeken, elvtársak, úgy azt látjuk, hogy komoly előnyt jelent számunkra Szlovákia iparának Jelentős koncentráltsága á viszonylag korszerű technikai színvonala. A cseh országrészekben viszont az a komoly feladat áll előttünk, hogyan szervezzük nagyobb termelő egységekbe a sok kis és elavult üzemet, hogy biztosítsuk a technika gyorsabb fejlődését, a műszaki haladás sebesebb ütemét és ezzel a munka termelékenységének növelését. Szlovákia iparosítását elsődlegesen, és már a technika mai színvonalán biztosították, s ez nemcsak az összes ipari termelés gyorsabb növekedésében, hanem az egyes iparágak termelésében is kifejezésre jutott. A számadatok azt mutatják, hogy Szlovákiában 1948-tól 1963-ig a villanyáram és a hő termelése 7-szeresére, a fémfeldolgozó és gépipar termelése közel 13-szorosára, a vegyiparé 12-szeresére, a gumiiparé 11-szeresére, az építőanyagiparé 6,5szörösére, a textil- és élelmiszeriparé kereken 4,3-szorosára emelkedett. Rendkívül gyorsan nőtt a szónfejtés eredménye, amely teljes egészében a közép-szlovákiai kerületben összpontosul, mégpedig az 1945. évi 352 000 tonnáról 4143 000 tonnára 1963-ban. Gyakorlatilag Szlovákia ipari termelése a papír- és cellulőze Ipar kivételével az országos átlagnál gyorsabban fejlődött. Ám ebben az iparágban is csak ideiglenes a megkésettség, mert 1963 őszén megkezdték a párkányi nagy papírkomblnát építését, s ezzel Szlovákia papírgyártása is termelésének gyarapodását tekintve túltesz az országos átlagon. Egészben véve Szlovákia része az egész ország ipari termelésében az 1948. évi 13 százalékról 1963-ban közel 20 százalékra emelkedett. Úgy hiszem, konkrét viszonyainkat tekintve Szlovákia iparának e hatalmas arányú fejlődését semmi esetre sem biztosíthattuk másképpen, mint megfelelő ipari, technikai bázis, hozzáértő szakemberek segítségével, s ez a bázis elsősorban a cseh országrészekben létezett, s természetesen nagy mértékben elősegítette Szlovákia termelő és szellemi erőinek felvirágzását. Elvtársak, az elmúlt időszakban sikeresen teljesítettük a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet alapvető feladatát, — a kis- és középparasztok túlnyomó többségét megnyertük a szövetkezeti nagytermelésnek. A párt nem egyszer értékelte e bonyolult folyamatot és rámutatott, hogy aránylag rövid idő alatt elért megoldása azt bizonyítja, hogy konkrét viszonyainkban helyesen érvényesítettük Lenin szövetkezeti politikáját, bizonyítja a munkás-paraszt szövetség nagy erejét, amelynek alapján valósult meg a szövetkezetek szervezése. A munkásosztály nemcsak politikai befolyásával biztosította a mezőgazdasági kistermelésről a nagytermelésre való áttérést, hanem óriási pénzügyi és anyagi eszközökkel is elősegítette, akár azáltal, hogy fedezte a végrehajtott beruházási építkezések jelentős részét, vagy ellátta a mezőgazdaságot a szükséges technikai felszereléssel. Ennek következtében mezőgazdaságunkban a munkatermelékenység 1949 és 1963 között annyira nőtt, hogy a nagyjából az 1936. évinek megfelelő összes termelést kereken 60 százalékkal kevesebb munkaerővel biztosítottuk. Őszintén meg kell mondani azt is, hogy a mezőgazdaság szocializálásának folyamata nem ment végbe egyforma gyorsan a cseh országrészekben és Szlovákiában. A cseh országrészekben ma a szocialista szektor gazdálkodik a mezőgazdasági termőterület kereken 94 siázalékán, Szlovákiában csupán 82 százalékon, ebből a szövetkezetek a mezőgazdasági terület nem egész 63 százalékát művelik meg. A gazdálkodás szocialista módjára való áttérés különböző üteme okozza részben azt is, hogy miért nem érte el a szlovákiai mezőgazdaság anyagi és technikai felszerelését tekintve a cseh országrészek színvonalát. Az alapvető ok azonban abban keresendő, hogy bár Szlovákia mező- és erdőgazdasá gába jelentős összegeket fektettünk be, a beruházások 1948 és 1963 között 20,6 milliárd koronára rúgtak (az országos beruházás mintegy 63 milliárd koronára), az elmúlt időszakban nem sikerült leküzdeni azt a lényeges különbséget, amelyet a mezőgazdaság fejlettségi színvonalát tekintve a múlttól kaptunk örökbe. Látnunk kell, hogy közvetlenül a második világháború előtt Szlovákiában a mezőgazdasági termelés belterjessége közel a felével volt alacsonyabb, mint a cseh országrészekben. 1950-ig a mezőgazdasági nyerstermelés Szlovákiában a háború előtti színvonalhoz viszonyítva mindössze 2,7 százalókkal nőtt. A mezőgazdaság szocialista átalakításának folyamán azonban Szlovákia nyers mezőgazdasági termelése több mint egyharmadával emelkedett annak ellenére, hogy a lehetőségek keretében felhasznált anyagi eszközök még mindig nem elegendők ahhoz, hogy leküzdjük az anyagi és műszaki bázisnak a múltban megvolt színtkülönbségét. A szocialista termelési viszonyok megszilárdításának folyamata évrőlévre bővül, mind több szövetkezet és állami gazdaság kerül egészséges gazdasági alapokra. E fejlődés állandó folyamat az állam támogatásával is azt mutatja, hogy ott, ahol a szövetkezetek és állami gazdaságok élén jól gazdálkodó, politikailag öntudatos emberek állnak, s ahol a járási és kerületi szervek rendszeres politikai, s egyben színvonalas szakmai segítségben részesítik őket, ott jól dolgozik a mezőgazdasági vállalat és a szövetkezeti tagok elégedettek. Hadd emlékeztessek arra, hogy a párt sohasem tűrte a parasztokhoz való szektás viszonyt, bármennyire is állítják manapság egyes mondvacsinált teoretikusok. Nem tűri a jövőben sem, mint azok az intézkedések is bizonyítják, amelyeket a párt XII. kongresszusán, a Központi Bizottság januári és márciusi ülésén hagytunk jóvá a mezőgazdasági termelés sokoldalú támogatására. Politikánk továbbra is arra irányul, hogy lehetőleg minden tekintetben biztosítsuk a mezőgazdaság intenzív fejlődését Szlovákiában is. E cél érdekében 1964-től 1970-ig előzetesen legalább 18 milliárd korona beruházással számolunk (a beruházások országos összege mintegy 55 milliárd korona lesz), ebből nagyjából 3,9 milliárd koronát fordítunk talajjavításra. Már ma javában folynak a munkák legnagyobb arányú vízgazdasági építkezésünkön, amely a keletszlovákiai síkság óriási területének termővé tételét szolgálja. A köztársaság más részeiben is folynak a talajjavítási munkák. Idén Szlovákiában mintegy 440 millió koronát fordítunk a föld termővé tételére, ami 40 százalékkal több a tavalyi év hasonló beruházásainál. Az összes mezőgazdasági beruházások idén az előirányzat szerint 24 százalékkal haladják meg az 1963. évi szintet, és Szlovákiában az összes beruházások 22 százalékkal múlják felül a tavalyi év összegét. Emellett nyíltan meg kell mondanunk, hogy a szlovákiai kerületekben jelentős kihasználatlan tartalékok vannak, amelyeket e kerületeknek saját erőikből kellene mozgósítaniuk. Jelentős lépést tettünk előre a népművelés és a kultúra területén. Csupán egy példát említek. Szlovákiában a háború előtt a közép- és szakiskolai tanulók száma 23 000, a főiskolai hallgatóké 2258 volt. A tavalyi tanévben a közép- és szakiskolák tanulóinak száma már elérte a 113 000-et, a főiskolai hallgatóké pedig a 44 000 et. A főiskolai hallgatók arányszáma a lakosság számához viszonyítva nagyobb, mint Nagy-Britanniában, Franciaországban vagy a Német Szövetségi Köztársaságban. Emellett nem akarok beszélni az egész köztársaság lakosságának magasabb életszínvonalát tanúsító közismert tényekről; az életszínvonal területén a szlovákiai lakosság lényegében eléri a cseh országrészek színvonalát. Mindezt csak azért említem meg, hogy lássuk: a XII. kongresszuson kitűzött irányelvek megvalósítása során Szlovákiára nagy feladatok várnak mind az ipari termelés területén, mind abban, hogy mezőgazdaságát az ipar színvonalára emelje. A termelés intenzitásának szüntelen növelésével Szlovákia különösen sokban járulhat hozzá ahhoz, hogy lényegesen növeljük egész országunk mezőgazdasági termelését és ezzel — egéssz népünk érdekében — megszüntessük gazdaságunk alapvető aránytalanságát. Elvtársak, egész sor tényt említettem, melyek a párt gazdasági politikájának eredményeit bizonyítják az elmúlt esztendőkben, beleértve Szlovákia gazdasági felvirágoztatását. Ez eredményekben munkásosztályunk, né. pünk mérhetetlen munkája rejlik. Lépten-nyomon — főleg itt Szlovákiában — meggyőződhetünk arról, hogy az elmúlt időszakban Javult-e valami vagy sem. Fölösleges volna ezt bizonyítanum önöknek, hisz legjobban tudják, mily rohamosan fejlődött kerületük gazdasága. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem voltak hibák, nem voltak veszteglések és veszteségek, amelyekre nem lett volna szükség, s hogy országunkban minden a legjobb rendben van. A párt e hibákat sesmmiképpen sem leplezi, ellenkezőleg, nyíltan feltárja őket, s megfelelő konkrét intézkedéseket tesz leküzdésükre. Szocialista társadalmunk további fejlesztésének útját a XII. kongreszszus határozatai mutatják, amelyeket a Központi Bizottság bontott fel kötelező és konkrét feladatokra. A XII. kongresszus vonala magában foglalja az egységes szocialista társadalom építésének és fejlesztésének egységes koncepcióját, melyet — mint már a Nemzeti Front kibővített központi bizottsági ülésén hangsúlyoztam, — pártunk az egész nép erőfeszítéseinek élén haladva foko< zatosan és tervszerűn valóra vált. A legfontosabb terület, ahol döntés történik a meglévő társadalmi különbségek leküzdéssévei, a kommunizmus építésének megkezdéséhez szükséges anyagi feltételek kialakításával összefüggő további kérdésekről, a szocialista termelőerők fejlesztése és színvonaluk emelése az iparban, a mezőgazdaságban és a termelés többi szakaszán. Elképzelhetetlen, hogy fokozatosan érvényesítsük a társadalmi és személyes fogyasztás területén az elosztás kommunista elemeit és elveit, ha nem biztosítjuk a nép egyre igényesebb és szélesebb körű szükségleteinek kielégítését szolgáló anyagi javak kiváló minőségét és széles választékát. Abból indulunk ki, hogy a termelés fejlesztésének valamennyi szakaszán a minőségi szempontok betartása biztosítja a nemzeti jövedelem szükséges gyarapodását és oly elosztását, hogy az állam szükségletelnek, megszilárdításának és fejlesztésének biztosításánál megállás nélkül tovább haladhassunk a már megkezdett úton, melyen eljutunk a társadalmunkban még meglévő különbségek kiegyenlítéséhez. Az életszínvonal területén, az ipari és mezőgazdasági dolgozók munkafeltételeiben, a nők foglalkoztatását és szakképzettségének biztosítását, valamint anyai hivatásukat megkönnyítő feltételekben fennálló különbségekre, a sokgyermekes családok társadalmi helyzetének megjavítására gondolok. Ugyanakkor nagyobb gondot fordíthassunk az ifjúságnak, mint egységesen szocialista és jövendő kommunista nemzedéknek az oktatáséra és nevelésére, társadalmi biztosításunk rendszerének állandósítására és fejlesztésére és konkrét tettekkel bizonyíthassuk, hogy legfőbb érdekünk az ember javáról és szükségleteiről való gondoskodás. E célkitűzések biztosítása csakis akkor lehetséges, ha intenzíven fejlesztjük egész társadalmi termelésünket, és oly változtatásokat hajtunk végre gazdaságunk szerkezetében, viszonyainak általános rendszerében, amelyek tág teret biztosítanak a tudományos és műszaki haladásnak. Ez a párt gazdaságpolitikájának alapvető koncepciója, amelynek természetes részét alkotja, hogy igyekszünk a mezőgazdaságot az ipar színvonalára emelni és leküzdeni a testi és szellemi munka között meglévő lényeges különbségeket, közelebb hozni a munkásosztályt a tudományos és műszaki értelmiséghez. Elvtársak, a kommunista jövőt szem előtt tartva céltudatosan fejlesztjük szocialista demokráciánkat, szocialista államiságunkat, és a vezetés munkájának minden ágát. Az ezzel kapcsolatos időszerű és koncepciós feladatokat a Nemzeti Front kibővített központi bizottsági ülésén nagyon részletesen taglaltuk. Ezért csak néhány szót szeretnék mondani egyes kérdésekkel kapcsolatban. Önök tudják, hogy a szociálist államunk további fejlődésével kapcsolatos kérdések feldolgozásának jelentőségét többek között a Központi Bizottság jogi bizottságának megalakításával is hangsúlyoztuk. E bizottság azzal kezdte munkáját, hogy felülvizsgálta azoknak az intézkedéseknek az összességét, amelyek a Szlovák Nemzeti tanács jogkörének teljesebb érvényesítését szolgálják, szocialista alkotmányunknak és Cseh. Szlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusán hozott határozatoknak a szellemében. Ezeknek az intézkedéseknek a javaslata az SZLKP KB kezdeményezésére jött létre, és a központi, valamint szlovákiai állami és pártszervek legszorosabb együttműködésében dolgozták ki őket. 14 nappal ezelőtt a javaslatot megvitatta a Központi Bizottság elnöksége, és észrevételeit most a szlovák elvtársak a javaslat végleges szövegé(Folytatás a 3. oldalon] rri o - -L! - -f —>