Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-06 / 96. szám, hétfő

Äntonín Novotný elvtárs beszéde ' (Folytatás a 2. oldalról) nek kidolgozásánál realizálják; a Javaslatot hamarosan végleges jóváhagyásra terjesztik elő. Ezt a dokumentumot még a választások előtt nyilvánosságra hozzák ama javaslatokkal együtt, amelyek célja biztosítani a Nemzetgyűlés és a nemzeti bizottságok munkájának elmélyítését. A Javaslat gyakorlati megvalósításához az újonnan megválasztott Szlovák Nemzeti Tanács haladéktalanul hozzáfoghat. Lényegében arról van sző, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács és kollektív szervei — plénum, elnökség, bizottságok — az alkotmány rendelkezéseinek szellemében teljesebben és határozottabban tegyenek eleget hivatásuknak, mint a központi vezetés rendszerének szerves része, s ennek alapján sokkal tevékenyebben vegyenek részt a társadalmunk és államunk fejlődésével összefüggő valamennyi elvi kérdés megoldásában. Ezzel kapcsolatban intézkedéseket hagytak jóvá, mind a Szlovák Nemzeti Tanács tulajdonképpeni munkájának megjavítására, mind pedig annak érdekében, hogy minél szorosabb és hatékonyabb kapcsolatokat tartson fenn az országos szervekkel, a Nemzetgyűléssel, a kormánnyal, a minisztériumokkal és a nemzeti bizottságokkal ls a fontos országos határozatok előkészítésének folyamán, valamint a megvalósításukat szolgáló intézkedések végrehajtása során, főleg a Szlovákia fejlesztésével kapcsolatos alapvető feladatok megoldásánál. Másfelől hangsúlyozottan felhívták a központi szervek figyelmét arra, hogy az alkotmány szellemében széleskörűn használják fel a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és szerveinek munkáját, bízzák meg őket az országos feladatok biztosításával Szlovákia területén, a Szlovák Nemzeti Tanács pedig az alkotmány szellemében fejtsen ki kezdeményező tevékenységet országos törvények kiadatására. A párt Központi Bizottsága határozottan megoldja a vezetés munkájának megjavításával kapcsolatos kérdéseket, hogy minden téren; a vezetés minden folcán fokozzuk az egész szervek és egyes személyek felelősségét, azért, hogy valóra váltják és teljesítik a Központi Bizottságnak és szerveinek irányelveit és határozatait. E tekintetben megjavítják azokat a módszereket, amelyekkel a párt vezető befolyását, valamint a széles körű vita és eszmecsere elvét érvényesítik az elvi jelentőségű intézkedések előkészítése során. Bevezetjük és elmélyítjük a hatékony népi ellenőrzés és pénzügyi ellenőrzés rendszerét. Rendkívül komolyan vizsgáljuk a vezetés új rendszere kialakításának, a népgazdaság tervezése megjavításának útjait minden fokon, a XII. kongresszus határozatainak szellemében. Nem titok, hogy a Központi Bizottság vezetése alatt e kérdéseket már hosszabb ideje tanulmányozzák. Arról van szó, hogy a vezetés és tervezés egész rendszerében következetesen érvényesítsük a demokratikus centralizmus és a felelősség elvét, széles teret biztosítsunk a biztos tekintélyű állami terv tudományos előkészítési módszereinek, valamint annak, hogy a vezetés és az anyagi érdekeltség gazdasági eszközeit rugalmasan és célszerűen, az emberek kezdeményezésének felébresztésére használjuk fel. A vezetés megjavításának fő célja az legyen, hogy biztosítsuk minden termelő munka kiváló minőségét és társadalmi hasznosságát. Lényegesen meg kell erősíteni pártunk irányító befolyását a gazdasági és termelőmunka területén minden fokon és minden téren. A Központi Bizottság valamennyi eddigi határozata a XII. kongreszszus Irányvonalából indul kl. Ezek a határozatok és mindaz, amit még szocialista társadalmunk fejlesztése érdekében meg kell oldanunk, szemléltetőn tanúsítja, hogy kommunista pártunknak mindig konkrét program ja volt és van, és ezt a programot céltudatosan valóra váltja. Minden elfogulatlan ember számára meggyőző érvül szolgálnak pártunk politikájának már elért eredményei és további szocialista fejlődésünk kilátásai. Ezzel kapcsolatban, elvtársak, hangsúlyozni szeretném, hogy pártunk politikájában a szocialista társadalom további fejlődésével kapcsolatos Igé nyes feladatok megértése és biztosításuk szüksége volt a fő oka annak, hogy a párt élesen bírálta és mélyrehatóan elemezte a gazdaságunkban tapasztalható hibákat és aránytalanságokat. Mint Ismeretes, minden marxistaleninista párt politikája helyességének és érettségének fő mércéje, hogv nyíltan meglátja saját hibáit. A párt ereje abban van, hogy e hibák fel ismerése után képes leküzdeni a ne gatív Jelenségeket, természetesen nem kinyilatkoztatásszerűen, hanem gyakorlati intézkedésekkel. Csakis ily nyíltsággal teljesíthette és teljesítheti feladatát, mint Csehszlovákia egész népének vezető forradalmi ereje, szilárdíthatja meg az egész dolgozó néphez fűződő kapcsolatalt. Ezért világos tekintettel előre nézve, a forradalmi munkáspárt célkitűzéseit szem elől nem tévesztve, pártunk a kongresszust megelőző vitában, a XII. kongresszus határozataiban, valamint a Központi Bizottság 1963. és 1964. évi ülésein hozott határozatokban nyíltan megmondta az igazat, a Jelenleg felbukkanó bizonyos nehézségeink objektív és szubjektív okairól, s megmondta azt is, mire kell összpontosítanunk erőinket, hogy javulást érhessünk el és előre haladhassunk. Ezért nem térhetünk hallgatással napirendre ama tény fölött, hogy egyesek úgy beszélnek, mintha mindezt nem tudnák, s úgy nyilatkoznak, hogy ez megzavar egyes elvtársakat, és azoknak a kártékony Irányzatoknak a malmára hajtja a vizet, amelyekkel a párt határozottan szembeszegül. A legkomolyabban kijelentjük, senkinek sincs joga saját személyes szempontjait a párt érdekei fölé helyezni, és még a személyi kultusz időszaka — amelynek okait a párt feltárta és következményeit lényegében már leküzdötte — sem Jogosíthat fel senkit arra, hogy torzított és becsmérlő módon nyilatkozzék a párt 1948 februárja óta végzett munkájáról és Jelenlegi törekvéseiről. Teljes Joggal mutathatunk rá, hogy a kultusz praktikái nem foszthatták és nem is fosztották meg vonzóerejüktől a párt és a szocializmus eszméit, amelyeket országunkban a kommunisták százezrei és a dolgozók milliói vallottak és váltottak valóra, s hogy a párt a kultusz minden torzításé ellenére egészében egészséges szervezet maradt, és lényegében mindig helves úton haladt. Politikáját és munkájának kilátásait nem hamisíthatják meg azzal, ha különféle féligazságokat hirdetnek iparunk és mezőgazdaságunk fejlődéséről, az emberről való gondoskodásról. Ezen az sem változtat, ha fennhéjázón lekicslnyllk és gúnyosan emlegetik a pártpolitika osztályelveit, amelyeket kommunista pártunk követett és a jövőben is mindig követni fog. Ml határozottan jővátessziík mindazt, ami a múltban igazságtalanság volt, vagy ami a múltból megmaradt az emberek gondolkodásában és cselekedeteiben. Am a párt hagyománya és tapasztalatainak összessége arra tanít, hogy a dogmatikus és szektás csökevények leküzdésének leghatékonyabb útja mindig az volt, hogy konkrétan törekedtünk mindannak megváltoztatására, ami fejlődésünket fékezi, olyan alkotó, akciós intézkedések megvalósítására, amelyek megacélozzák a párt forradalmi jellegét. Ez tölti el ma a párt politikai és ideológiai munkáját, amely sikeresen törekszik a XII. kongresszuson hozott valamennyi határozat megvalósítására. Programunk nem volt és nem is lehet a tagadás, a múltbeli hibák célzatos felhánytorgatása és summás emlegetése, ami csak ellenünk fordulhat, élteti az opportunista elképzeléseket, vagy liberális hangulatokat szít. A XII. pártkongresszuson kitűzött pártvonalat teljes egészében, minden szubjektivlsta szűkítés nélkül akarjuk megvalósítani, erre törekszünk és ezért harcolunk. Ebben a törekvésben, ebben a harcban válik el, megállja-e helyét a kommunista, milyen állást foglal el azzal a megújhodási folyamattal kapcsolatban, amelyen a párt keresztül megy és amelyet irányít. E harcban helye van mindenkinek, aki alkotó módon dolgozik, tetteivel vallja szocialista felelősségét, önállón gondolkozik, az egész társadalom érdekében cselekszik, és képes a dolgozók erőfeszítéseit megszervezni, arra irányítani, hogy szocialista életünk minden szakaszán küzdjünk mindenért, ami új és haladó Jellegű. Ezzel a folyamattal kerül azonban szembe mindenki, aki megszokta a Járt utakat, nem akar megszabadulni a munka és a vezetés régi módszereitől, egy helyben topog és a gyümölcsöző szervező munkát üres szöszaporítással vagy az emberekkel és a társadalom szükségleteivel szemben tanúsított bürokratikus magatartással helyettesíti. A pártvonallal ellentétbe kerül azonban az ls, aki a párt vonalát és Igazságát összezagyválja, intellektuális fennhéjázásának szubjektív érzéseivel helyettesíti, vagy a kispolgári fegyelmezetlenség hullámán akar a magasba emelkedni. Elvtársak, ilyen a párt életének törvénye, amelyet szem előtt tartunk, s amely szerint eljárunk. Kezet nyújtunk mindenkinek, aki dolgozni akar a pártért, egybe akar forrni a párt törekvésével, és helyet akar találni benne. Nem harcolunk vak bizalomért, amely a kultuszt jellemezte, s mindenféle helytelenségekre élhettek vissza vele. Azt mondjuk azonban, hogy a párt belső ereje a marxizmus—leninizmus objektív felismerésén, a párt eszméinek helyességéről vallott meggyőződésen, azon alapul, hogy a párt minden tagja kommunista felelősségtudatot és fegyelmet tanúsít a párt határozataival szemben, kölelezőnek ismeri el a demokratikus centralizmus elveit. Az a szilárd véleményünk, hogy megbocsáthatatlan és súlyos politikai hiba lenne, ha egyetértenénk azokkal a hangúkkal, amelyek szerint egyre csak vissza kellene térnünk és a tényekkel ellentétben meg kellene engednünk, hogy meghamisítsák a párt helyes vonalát a múltban és a jelenben, sőt szubjektív és egyoldalú szempontok szerint „átértékeljék" a párt egész történetét. A Központi Bizottságnak és a párttagok túlnyomó többségének az álláspontja — a párttagok többsége helyesen elfordul az efféle törekvésektől — talán nem felel meg egyeseknek, ám biztos irányt Jelent, amelyet követve hamarosan leküzdhetjük hibáinkat és előbbre viszi a szocializmus jelenlegi és jövendő érdekeit. Álláspontunk abból indul ki, hogy ma nem az a legfontosabb, hogy spekulatívan új fajta elképzeléseket találjunk ki, általáuos elmélkedésekbe vesszünk, és új papiroshegyeket halmozzunk fel, hanem arról van szó, hogy új munkastílussal — amelyet 1956 óta a XI. kongresszus határozataiban, a szocialista alkotmány rendelkezéseiben és a XII. kongresszus irányvonalában érvényesítettünk, — bátran valóra váltsuk a párt világos koncepcióját, mint népünk gondolkodásának, munkájának és cselekedeteinek szilárd részét. Csakis ebben és semmi másban sem keresendő a dolgozóknak a párt és politikája helyessége iránt tanúsított növekvő bizalmának forrása és záloga. A.párt nagyra értékeli a dolgozók bizalmát, és erőfeszítéseiket, amelyekkel leküzdeni igyekeztek a tavalyi nehézségeket, és teljesítik, túlteljesítik az idei terv feladatait. A Központi Bizottság nemegyszer hangsúlyozta és hangsúlyozza, elsőrendű kötelességének tekinti, hogy megtegyen mindent annak érdekében, hogy a dolgozók lássák és érezzék: határozottan megoldunk minden fonákságot és hibát, amelyekre Jogosult bírálattal mutatnak rá. A bizalom tanújelének tekintünk minden konstruktív bíráló megnyilatkozást, amely segítségünkre van, és kifejezésre juttatja azt a kezdeményezést, amely a párt akaratával egyetértőn utat tör előre, a gazdasági és közéletben harcol a párt célkitűzéselért, szocialista ideológiánk elvi tisztaságáért és alkotó felvirágzásáért. Ám nem érthetünk egyet semmiféle olyan törekvéssel, amikor egyesek a párton kívül valamiféle üdvözítő és megváltó pózban tetszelegnek, hisz e magatartásuk mögött a legtöbb esetben kielégítetlen egyéni törekvések bújnak meg. Ugyanígy elutasítjuk az olyan, kritikátlan érzelmi izgalom kiváltására irányuló kísérleteket, amelyekben a felelős pártos magatartást liberalista felfuvalkodottság és fennhéjázás harsogja túl. Ez vonatkozik többek között az áldozatos pártfunkcionáriusok és munkáskáderek címére szánt körmönfont célzásra, akik a párt megbízásából vezető helyeket töltöttek be állami és gazdasági szervekben, nem ismertek mást, csupán a szocializmusért végzett munkát, s tevékenységüket most egyesek értelmiségi fennhéjázással kontárkodásnak vagy „félanalfabetlzmusnak" ócsárolnák. Az efféle megnyilvánulásokat határozottan elutasítjuk, mivel megsért minden áldozatos dolgozót és osztályöntudatos munkást, akik a párt legbiztosabb támaszai voltak a február előtt és február után vívott éles osztályharcokban és a szocializmusért vívott győztes harc élvonalában haladtak, ök voltak mindig a párt politikájának legkövetkezetesebb hordozói és képviselői, népi, munkás- és osztályjellegének őrei, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának legaktívabb erői, a munkásság és az értelmiség szövetségének szorgalmazói. Ez a pártnak az alapja, amellyel a párt győztesen vívta meg a harcot a hatalomért, és új sikerekért küzd. Politikai, népgazdasági és egyéb Ismereteik színvonala nem mérhető csupán iskolai bizonyítvánnyal. A szocialista társadalmi fejlődés folyamatának egészében, amelyben az emberek széles tömegei vesznek részt, a műveltség és a gyakorlati tapasztalatok általános emelkedése alapján a szocialista termelőerők fejlődésének biztosítása során a legtöbben azok közül, akik politikai és gazdasági életünk különböző szakaszain és fokain felelős állást töltenek be, poi litikai látókörüket és szaktudásukat gyakran többel gyarapították, mint amit a tőkés rendszer támogatta Iskolai műveltség adhatott nekik. Ezen felül a dolgozók tízezer számra gyarapítják műveltségüket, növelik szaktudásukat esti iskolákban vagy azál tal, hogy távhallgatókként végzik el a szak- és főiskolákat. Önök. elvtársak, tudják, hogy Hruscsov elvtárs a legkülönbözőbb alkal makkor a tőkés országok vezető államférfiéival folytatott tanácskozásai során ls büszkén hangsúlyozza, hogy munkás volt, és hogy számára az egyetemet a munkásosztály ügyéért, a szocializmusért végzett munka jelentette, s hogy mindig a munkásosztály akaratát fogja teljesíteni. Nem akarom hozzá hasonlítani magam, de én is nyíltan megmondom, büszke vagyok rá, hogy munkás voltam, és hogy a munkásosztály és pártja megbízásából láthatom el mai funkciómat. A gyár, a munkások közössége, a sokéves pártmunka és közéleti tevékenység számomra mint sok ezer más, egy életre a párttal egybeforrt munkás számára Igazi főIskola volt, amelyben a munkás funkcionáriusok büszke elmét szereztük meg. Fenntartás nélkül vállalom a közösséget azokkal az elvtársakkal, akik a dolgozók soraiból kerültek ki, és 1945-től mindmáig a társadalomért végzett munkában edződtek meg, minden úton-módon, erejüket nem kímélve Igyekeztek leküzdeni a nehézségeket és akadályokat, hogy megteremtsék a szocialista rendet és továbbfejlesszék vívmányait. Ezek az elvtársak mindig a párt politikájának szellemében jártak el, vele együtt hatoltak a társadalmi és gazdasági fejlődés bonyolult problémáinak mélyére, megoldásuk közben sajátítoták el őket, tanultak és az élet tanította őket. Közben, tévedhettek is, de a párt és tudományos világnézete jelentette azt az erőt, amely részleges tévedéseiket idejekorán helyreigazította, helyes útra vezette őket. Végeredményben objektív tény, hogy a szocializmus építésének Irányvonalát szorgalmazva mindig a párt hangsúlyozta politikájában első helyen azt a követelést, hogy szüntelenül gyarapltsuk minden dolgozó műveltségét, szaktudását és politikai érettségét. Ezt az elvet követte belső életében is, ezért ma a pártban az a helyzet, hogy a járási titkárok nagy része, a kerületi és központi káderekről nem is szólva, főiskolai képzettséggel rendelkezik. A jövőben ls ezt az irányvonalat követjük, mert nagyon komolyan vesszük a testi és szellemi munka közti lényeges különbség áthidalását és e szerint járunk ls el. Nagyra becsüljük azokat a művelt embereket, akik tudásukat és képességeiket a szocializmus szolgálatába állítják. Ideológiai téren, bár a párt eszmeinevelő munkájában Jelentős sikereket ért el, itt-ott mégis helytelen irányzatok bukkannak fel, amelyek mélységesen nyugtalanítják a kommunistákat és a többi dolgozót, s amelyekbe nem törődhetünk bele. Vegyünk például bizonyos kulturális folyóiratokat a cseh országrészekben és Szlovákiában egyaránt, de gondoljunk e televízióra és rádióra is, és mit látunk? Akadnak egyes cikkek, amelyek felelősen és szakszerűn elmélkednek azokról a kérdésekről, amelyeket a párt megold, s amelyekben nyilvánvaló az előre felé irányuló törekvés. Az Ilyesmit természetesen örömmel fogadjuk, támogatunk és támogatni fogunk minden építő jellegű bírálatot és eszmecserét. Ám vannak rossz cikkek Is, amelyekben leplezetten vagy nyíltabban nyilvánulnak meg a megengedhetetlen ellenzékiség hangjai, körmönfont célzásokat tesznek a politikára és más dolgokra, amelyek felháborítják funkcionáriusainkat, a párttagokat és más becsületes állampolgárokat, akik ezeket a cikkeket joggal elutasítják. Teljes mértékben Igazuk is van, mert egyes cikkek általános szelleme gyakran destruktív, jellemző vonásuk, hogy kétségbe vonnak mindent, amit tettünk, és a párt eleven munkáját célzatosan úgy ábrázolják, mint tévedések, hibák és túlkapások összefüggő láncolatát. A rosszindulatú megjegyzések szerzői közül sokan alig nőttek kl a gyerekcipőből, s fogalmuk sincs a gyakorlati testi és szellemi munkáról. Ez valóban rossz légkört hoz létre, s nyíltan megmondom, nem térhetünk szótlanul napirendre e dolgok fölött, legfőbb ideje, hogy elvileg cselekedjünk. Továbbra is rámutatunk a helytelen nézetekre, meggyőzzük azokat, akik tapogatózva keresik a helyes utat, elválasztjuk a magot az ocsútól, de senki sem legyen kétségben afelől, hogyha nem segít a türelmes meggyőzés, határozottan véget vetünk az efféle jelenségeknek. Pénteken nyilvánosságra hozták a CSKP. KB ideológiai bizottságának állásfoglalását kulturális folyóirataink helyzetéről és hivatásáról, amelyet a párt Központi Bizottságának elnöksége Jóváhagyott. Ez az állásfoglalás elvtársi elvhűséggel ismerteti a párt nézeteit. A kulturális folyóiratokban működő elvtársakat aszerint értékeljük és Ítéljük meg, milyen álláspontot foglalnak el e pártos értékeléssel kapcsolatban. Aki gondolkodóba esik a dolgok felett, a párthoz Igazítja lépteit és erőfeszítéseinek megfelelően segít megoldani azokat a kérdéseket, amelyekre társadalmunknak szüksége van, támogat minden új és haladó jelenséget és a párt vezetésével eltávolítja életünkből mindazt, ami torz és egészségtelen, azzal minden rendben lesz. Ám senki se képzelje az ellenkezőjét. Csak egy féle páľtfegyelem van, amely mindenkit kötelez, s aki azt képzeli, hogy a párttag Jogait és kötelességeit kénye-kedve szerint értelmezheti, annak eleve megmondjuk, Inkább magad menj a pártból, mielőtt a párt elbúcsúzna tőled. Arról sem hallgathatunk, ha bárki olyan célzatosan torzított nézetekkel és elképzelésekkel lép nyilvánosságunk elé, amelyek szögesen eltérnek szocialista társadalmunk elveitől és gyakorlatától. Ez vonatkozik egyes jelenségekre, amelyekkel bármi módon zavarni akarnák a csehek és szlovákok testvéri viszonyát, vagy meghamisítani az Igazat szocialista gazdaságunk mindkét nemzetünket szolgáló vívmányairól. Köztársaságunkban senki sem fizet rá senkire: sem a csehek a szlovákokra, sem a szlovákok a csehekre, mert egy család vagyunk, közösen gazdálkodunk, közösen oldjuk meg Csehszlovákia egységes gazdaságának fejlesztési feladatalt. Sok szlovák munkás dolgozik az ostravai szónmedencében, ahonnan a szlovákiai kerületek és üzemek szükségleteit is biztosítják az ott fejtett szénnel, kohászati termékekkel, gépi berendezésekkel. Sokan közülük cseh országrészekben tanulják meg szakmájukat, hogy az újonnan épült szlovákiai üzemekben dolgozhassanak, amelyek néhány év múltva egész társadalmunkat látják el termelt javaikkai. Szlovákiában is dolgoznak cseh szakemberek, szerelők ós munkások. Így helyes, mert olyan államban, amely Internacionalista alapokon épül fel és fejlődni akar, másképp nem is lehet. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságával egyetértőn támogatja és előmozdítja mindazokat az intézkedéseket, amelyek pártunk egységének megszilárdítását ós szocialista nemzeteink közeledését szolgálják. Kommunista pártunk nem tűr semmiféle nacionalizmust sem az egyik, sem a másik részről. Programja, amelyet megvalósít, világos: pártunk az egységes csehszlovákiai gazdaság keretében szilárdítja két nemzetünk és a többi nemzetiség szocialista kapcsolatait, s megteremti egész népünk egységét, amelynek alapja a munkásosztály. Elvtársak, pártunk fenntartás nélkül magáévá tette az SZKP XX. kongresszusának irányvonalát, ami azt jelenti, hogy harcolunk a személyi kultusz minden maradványának leküzdéséért, a XX. kongresszus valamennyi lenini határozatának alkotó szellemű érvényesítéséért országunk viszonyaiban. Pártunk Központi Bizottsága szembeszegül e vonal bárminemű jobboldali vagy baloldali eltorzításával, és aktívan a szocialista demokrácia elmélyítésére, a párt és az állam életében a lenini normák érvényesítésére, államunkban a munkásosztály vezető szerepének lenini megszilárdítására törekedett. A gyakorlat megmutatta, hogy ez helyes volt, mivel elvileg befolyásolta a szocializmus alapjainak felépítését célzó és az 1956. évi országos konferencián kihirdetett irányvonal kidolgozását, amelyhez logikusan kapcsolódott a szocializmus építésének véghezviteléről szóló koncepció. Ezt az 1957. évi országos vitában tűztük kl, és Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa hagyta Jóvá 1958-ban. Ez az irányvonal valósult meg a szocialista társadalom felépítésével, aminek tényét 1960ban ismét országos vita után Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk új alkotmányában Juttattuk kifejezésre. A párt elvszerü következetességgel fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának eredményeit. Nem csupán hangzatos szavak voltak, amikor a kongresszus szónoki emelvényén kijelentettük, hogy az SZKP új programját teljesen magunkévá tesszük és elveit hazánk viszonyainak megfelelően úgy fogjuk megvalósítani, hogy Csehszlovákiában már a inal nemzedék a kommunizmusban éljen. A XXII, (Folytatás a 4. oldalon) 1984. április 6. * (JI SZÖ 3