Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-25 / 115. szám, szombat

P OTO L J A-E a gép a tanítót? Az évekkel ezelőtt külföldön megfelent tanítógépeknek, oktatógépeknek, kibernetikus tanítóknak stb. nevezett készülékek, a laikusok között és szakkörökben ts nagy visszhangot keltettek. Valóban, első hallásra igen eltérő elképzeléseket vált ki bennünk a „tanítógép" szó. Ha egy munkaműveletet gépesítünk, elsősorban azt értékeljük, hogy a fáradságot a gépre hárítottuk át, helyettünk dolgozik. A kisdiák esetleg úgy gondolhat fa, hogy a tanítógép révén fáradság nélkül ömlik majd fejébe a tudás és megszabadul a tanítótól. 1 A Szlovák Műszaki Főiskolán I. Bajcsy mérnök vezetésével kéi szült ez a feleltető gép Mérni félreértések adódtak a pe™ dagógusok körében is. A tanítógépeket gyártó cégek a hatásosabb reklám kedvéért ugyanis olyan állításokat is megkockáztattak, hogy a kibernetikus tanító az igazi tanítónál alaposabb munkát végez, s idővel teljesen kiszoríthatja őt. Az önérzetükben sértett pedagógusok természetesen tiltakoztak az ilyesmi ellen, s mélyreható lélektani elemzéssel bizonygatták, hogy létezik egy bizonyos határ, amelyen túl a technika erőszakos alkalmazása csak hóbort vagy kontárkodás. A viták valóban félreértésből eredtek. Senki sem tagadja, hogy a pedagógus személyes befolyását, nevelő tevékenységét lehetetlen géppel pótolni. A modern információelmélet és a gyakorlatban szinte fantasztikus teljesítménnyel működő kibernetikai készülékek azonban bebizonyították, hogy mindenütt, ahol egy-egy tevékenység vagy munkafolyamat az információcsere alapelemeire bontható fel, érdemes gépre bízni a „szellemi" munka egy részét. A mi esetünkben azt mondhatnánk, hogy a tanítási folyamatnak sok olyan mozzanata van, ahol a tanító szellemi erőkifejtése — a tanulók tudásának egyenletes, folyamatos gyarapodása szempontjából — igen rosszul használódik ki, az ismeretek átadása nagy „veszteségekkel" jár. A mai oktatás hiányosságai A tananyag összeállítói tapasztalatból tudják, milyen sorrendben és milyen ütemben kell egy-egy tantárgy ismeretanyagát előadni, hogy az átlagos képességű tanuló is felfoghassa. Nos, a tanító lépésről lépésre haladva elmagyarázza az osztály előtt az anyagot, itt-ott kérdéseket ad fel tanítványainak, hogy ellenőrizze, megértették-e a magyarázatot. Mégis gyakran előfordul, hogy valamelyik tanuló — figyelmetlenségből vagy gyengébb felfogóképessége folytán — egy-egy mondatot, tételt, bizonyítást nem ért meg, vagy félreért. Oda van a folytonosság, a további magyarázat egyre fokozódó zűrzavart támaszt az agyában, sőt helytelen összefüggések vésődnek az emlékezetébe. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a tanulók ritkán vallják be, ha valamint nem értettek meg, inkább eltitkolják. Egyszóval: a tanító pontosan előadja az anyagot, egy-két tanítványánál ellenőrizheti ls az eredményt, de egyszerűen képtelen arra, hogy v a1 a menny i tanulónak az agyába lásson és meggyőződjék arról, hogy a közölt adatok láncolata pontosan, logikusan rendeződött-e el, épltődött-e be az emlékezetükbe. Ez csak úgy lenne lehetséges, ha minden tanuló mellé külön tanítót állítanánk, aki lépésről lépésre ellenőrizné az ismeretközlés eredményességét. Mondhatjuk így is: amíg a tanító előad, „jó hatásfokkal" dolgozik, hisz egyidejűleg egy egész osztálynak adja át az ismereteket. Ellenőrzés, vagyis feleltetés közben azonban külön-külön kell foglalkoznia minden tanulóval, illetve annak írásbeli dolgozatával, tehát többé-kevésbé gépies, újból és újból megismétlődő műveletet kell végeznie. A legrosszabb pedig az, hogy rendszerint csak Jő későn szerez tudomást arról, hol akadt el egyik-másik tanuló ismeretgyarapodásának folytonossága. Kézenfekvő tehát, hogy a tanítógépek szerkesztői először ts a sok időt elrabló feleltetés terhétől igyekeztek megszabadítani a tanítókat. Az ilyen gép feliratok alakjában kérdéseket tesz fel a tanulónak és minden alkalommal több választ mellékel. Ha a tanuló a helyes válasznak megfelelő gombot nyomja le, a gép „Jó pontot" regisztrál, ellenkező esetben „rossz pontot" A tanító tehát gyorsan áttekintést nyerhet tanítványának tudásáról. Hány évig fognak iskolába járni unokáink? Az oktatás gépesítését [helyesebben: intenzívebbé tételét) más okok is szükségessé teszik. Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, azt látjuk, hogy a tanulmányi idő egyre hosszabbodik. Ha pl. ma valaki doktorátust akar szerezni valamely tudományágban, az átlagos emberi életkor egyharmadát tanulással kell eltöltenie. (Nem beszélve arról, hogy a tudományos ismeretek rohamos gyarapodása következtében a szakembereknek gyakorlatilag szüntelenül tanulniuk kell.) Hogyan lehetne az iskolákban lerövidíteni az alapos szakmai felkészüléshez szükséges időt, tehát biztosítani az alkotó munka mielőbbi megkezdését? M o o r e amerikai professzor szerint az írás-olvasás tanulását a gyermekeknek már két-három éves korukban meg kellene kezdeniük, megfelelő tanítógépek segítségével. Ezzel kapcsolatban gyakorlati kísérleteket is végzett és jó eredményeket ért el. Mégis azt hisszük, hogy a szocialista oktatásnak más módszereket kell találnia: az iskoláskorban kell intenzívebbé tenni a tanulást. Intenzívnek nevezhető-e a mai gyakorlat, amikor a tanító a gyengébb tanulók kedvéért gyakran kénytelen újból és újból átvenni a tananyag egy részét, ugyanakkor a Jobb tanulók unatkoznak, hiábavalóan fecsérelik el az idejüket ahelyett, hogy a nekik megfelelő ütemben folytatnák ismereteik gyarapítását? A tanltógépek szerkesztői szem előtt tartják ezt a körülményt is. Az egyik megoldás az, hogy minden tanuló előtt nyomógombokat helyeznek el, melyek segítségével meg kell adniuk a helyes választ a magyarázat közben feltfctt ellenőrző kérdésekre. A tanító tehát azonnal tudja, kik szorulnak bővebb magyarázatra: ezekkel aztán külön foglalkozhat Az igazi tanítógépek Az egyéni képességekhez való alkalmazkodás megnyilvánul azoknál az Igényesebb felépítésű (gazdag kérdésfelelet készletet tároló) gépeknél is, amelyek már nemcsak feleltetnek, hanem valóban tanítanak is tanító közreműködése nélkül. Pl. a gép úgy teszi fel a kérdéseket, hogy gyorsan meggyőződhessék róla, tisztában van-e a tanuló az illető problémakör részleteivel. Ha igen, akkor tovább halad, ha nem, akkor jelzi a hibás választ és magyarázó szöveget iktat közbe, hogy rávezesse a tanulót a helyes gondolatmenetre. Végül újabb ellenőrző kérdést ad. Az Ilyen egyéni használatú tanítógép sem teszi azonban feleslegessé a pedagógus munkáját. A társadalmi élet szabályait, a szabatos fogalmazást és kifejezésmódot, a biztos fellépést, az élet különböző körülményei között a helyes magatartás elsajátítását — mindezt csak a nevelés adhatja meg. A gépek igazi jelentősége a szakoktatásban nyilvánul meg. De itt sem az élő tanító kiküszöbölése a cél, hanem olyan feladatok megoldása, amelyekre a hagyományos módszerekkel egyszerűen képtelenek lennénk. A mai kor s főleg a jövő követelményeinek megfelelő iramú szakoktatás ugyanis óriási számú oktatót igényelne. Gondoljunk arra, hogy egy-egy új géptípus, berendezés, Jármű, termelősor üzembe állításakor rövid Időn belül nagyszámú kezelőszemély kiképzéséről kell gondoskodni. Az illető problémakört felölelő program segítségével a tanítógép lépésről lépésre átadhatja az ismereteket a tanulónak, türelmesen megismétli akár ezerszer 1« a bonyolultabb részleteket, fáradhatatlanul ellenőrzi a tanulót és nem megy tovább, míg meg nem győződött az anyag elsajátításáról. További hálás területe a gépi oktatásnak az idegen nyelvek tanulása. Történhet e

z iskolában kollektív módon, de egyéni használatú gépek segítségével is, melyek a helyes kiejtés elsajátítása érdekében magnetofonnal is kiegészíthetők. Láthatjuk, hogy a „gépi oktatás" távolról sem Jelenti az ismeretek fáradság nélküli „becsempészését" az ember agyába. Eredményességének titka nem a könnyítésben rejlik, hanem abban, hogy maximális szellemi összpontosításra kényszeríti a tanulót. Nem engedi meg a kényelmetlen fejezetek kihagyását, ismeretbeli hézagok keletkezését, a tanulót a logikus gondolatmenet elsajátítására kényszeríti az illető szakterületen. (A program kidolgozása, tehát a tananyag szakaszokra való bontása persze roppant igényes feladat) Az Intenzív tanulás követelményeinek megfelelően az egyes tanítógépek meghatározott időn belül kívánják a választ, késedelem esetén az egyébként helyes választ ls gyengébb Jeggyel osztályozzák. Csehszlovák tanítógépek A tanltógépek között szerkezeti megoldás, működési elv szempontjából igen sok változat ismeretes. Hazánkban az első mintapéldányok tavaly születtek meg. Két prágai mérnök, Zdenék Kŕečan és Jan Tűma sikerrel mutatta be a különböző tantárgyak tanítására alkalmas gépét. Működését röviden így jellemezhetjük: Az indítógomb lenyomása után a televízióhoz hasonló képernyőn megjelenik az első kérdés. A tanuló a megfelelő gomb lenyomásával adja meg a választ. A helyes és a hibás feleleteket számlálókészülék regisztrálja. Hibás válasz esetén a diavetítő magyarázószöveget vetít a képernyőre. Az első, KT-1 jelzésű készülék fémháza tápegységet, 37 jelfogót, logikai áramköröket és hat leolvasó rendszert (optika és fotocellák) tartalmaz. Elkészült már a jóval nagyobb kapacitású KT-2 készülék is, egy további típus építésének előkészületei pedig most folynak. Bratislavában a Szlovák Műszaki Főiskola szakemberei állítottak elő egy ellenőrző feleltetésre és az anyag átismétlésére alkalmas készüléket Július Bajcsy mérnők vezetésével. Az e téren tevékenykedő hazai tervezők között máris szoros együttműködés alakult ki, úgyhogy gyors fejlődés várható. Néhány közép- és főiskola kísérletileg már bevezette e gépek használatát. Különleges Jelentőségük lesz a levelező tagozatokan végzők szempontjából, akik a vizsgák előtt e gépek segítségével ellenőrizhetik majd ismereteik színvonalát. Dósa József A plzeňi Lenin Művekben befejezéséhez közeledik a vállalat szennyvíztisztító-állomásának építése. Üzemba helyezésével tisztább lesz a folyók vize. Képünkön a tisztítóállomás látható. (CTK — J. Vlach felvétele} Vendel bácsi hajóra száll Zdenek K f e C a n és Jan Túrna mérnökök az első csehszlovák tanítógép tervezői a mintapéldányok mellett A

HARMINCAS évek elején történt. „Tejfaluban tizenhét családot fenyeget az éhhalál" — jelentette ki akkor fölöttesének a falu jegyzője. Tényleg Igaz lett volna? Csóka Ferenc, a falu egyik vezetője így vélekedik. — Megtörténhetettl Ahhoz azonban még túl fiatal vagyok, hogy bővebb felvilágosítást adhassak. Pillanatokig cipője orrára szegezi a tekintetét majd hirtelen a homlokára csap. — Megvanl Kérdezzük csak meg Vendel bácsit. Bodor füstöt pipál a ház kéménye, amelyik előtt megállunk. Az udvaron hasított fakalitkák sorakoznak. A favágók fejszéje most Is nagyokat villan. Az udvarból friss kenyérillatot hoz a táncoskedvű áprilisi szél. Csóka Feri barátomtól tudtam meg, hogy a szövetkezet pékségében Járunk. Itt sütik a szövetkezeti tagok számára az ízletes, ropogós búzakenyeret. így a tagoknak erre sincs gondjuk. Mindennapi friss kenyeret — és ami nem megvetendő — házi kenyeret esznek, olyant, amilyennek az íze sokáig megmarad az ember szájában. A favágók egyike Vendel bácsi. Amikor rákszöntünk leteszi a szerszámot. Parolázás közben bemutatkozik. — Nagy Vendel a becsületes nevem. Aztán hozzáteszi: — Ne sajnáljátok jól megnyomni a szót, mert a bal fülem már alaposan bedugult. Barátommal egymás szavát kiegészítve elmondjuk, ml járatban vagyunk. Vendel bácsi arcán mosoly suhan át. — No, várjatok csak. Valami talán eszembe jut. Fürkésző tekintetét körül hordozza, valamilyen ülőalkalmatosság után kutat Feri barátom azonban azt javasolja: — Szomszédban a vendéglő. Egy pohár sör mellett talán Vendel bácsinak is könnyebb lesz az emlékezés. Alighanem jónak találta a javaslatot, mert se szó, se beszéd a kijárat felé indult. Jót húztunk a habos sörből. Vendel bácsi vaskos szivarra gyújtott, s csak azután szállt az emlékezés hajójára. — Igazat Irt a jegyző úri Sokat éheztünk, rongyoskodtunk annak Idején. Az említett esztendőben bizony örültem, ha sült krumplival, vagy az urasági földekről „csórt" cukorrépával tarthattam el a családot. Hirtelen elhallgat. Tekintete most olyan, mintha gondolatunkat szeretné kifürkészni. Bizonytalan mozdulatot tesz a kezével, amikor újból megszólal: — Előfordult, hogy a kenyérnek, hetekig színét se láttuk. Nagy volt a család, munka meg... Sok volt az eszkimó és kevés a fóka. A inai fiatalok közül sokan már hinni sem akarják, mit Jelentett a magamfajta embernek, ha kenyér volt az asztalon. Mielőtt tovább folytatná, nagyot szív a füstölgő szivarból. — Ma a kalácsnak sincs olyan becsülete, mint akkoriban volt a kenyérnek. Az én gyermekeim kiskorukban a korpakenyeret is kalácsnak nézték... ma pedig zsír, vaj nélkül meg sem eszik. Vendel bácsinak — ahogy megtudom — kétszeresen nehéz volt a helyzete. A földbirtokosok, bérlők ha csak egy mód volt rá, nem alkalmazták. Az ő munkájára nem volt szükség. Rossz híre járta akkoriban az Ilyen embereknek. Azt mondták rájuk: Izgága, felforgató elemek. Csakugyan ilyen lett volna Vendel bácsi? Nem volt Izgága, csak kommunista. Olyan ember, aki nemcsak megmondta a véleményét, hanem harcolni is tudott az Igazáért. Ezerkllencszázhúszban ő állt a tejfalusiak aratósztrájkjának az élén. Ö tárgyalt az urakkal, rajta verték el a port a csendőrök. Igaz, a sztrájk eredménnyel Járt, de Vendel bácsi neve közismert, gyűlölt lett a kastélyban. Már a második korsónál tartunk, amikor Vendel bácsi újból felveszi a beszélgetés fonalát. — Megtörtént, hogy az egyik alkalommal népesebb társaságban a sült krumplit, meg a cukorrépát emlegettem. Erre föl az egyik suttyó kölyök azt mondja: Ejnye Vendel bácsi, ilyet már ne mondjon. Szavahihető embertől hallottam, hogy akkoriban több hús volt az üzletben, mint ma. Nem haragudtam meg rá. Lényegében Igazat mondott. Az üzletekben jóformán megbüdösödött a hús, annyi volt belőle, csak éppen a dolgozó ember zsebe volt üres. Persze a fiú már nem tudhatta, hogy abban a „Jó világban" gyomorbajt kaptam a koplalástól. Akaratom ellenére is kicsit sajnálkozva néztem erre a megtört öregemberre. És lám, mintha olvasni tudna az ember gondolataiban, így fordítja a szót. — Azőta ezt ls kihevertem. Megeszem már most a vasszöget ls, csak egy kis borocska akadjon hozzá. — És még akad? — tréfálkozik Csóka Feri. — Meg fiaml Sokszor mondtam már nektek, hogy aki megbecsüli a keresetét, és a munka nem esik nehezére, tisztességesen megélhet. Szedelőzködtünk, amikor Feri barátom azt mondja: — Vendel bácsi nemcsak a múltban tudta, hol a helye. Amikor például a szövetkezéssel próbálkoztunk az utolsó szó mindig az övé volt. Hetvennégy éves létére még ma is becsületesen eljár a munkába, bár nem lakik a faluban. Elköltözött aszszonylányához Somorjára. A szövetkezettől azonban nem tudott megválni. Reggel jön, este megy, és ahogyan mondta, addig nem Is válik meg tőlünk, amíg erejéből futja. M AGY VENDEL ma ls tagja a pártnak, hasznos tagja. Kora ellenére ls bátran kiáll ott, ahol úgy véli: a párt igazáról, a párt becsületéről van szó. Egyik alkalommal az elvtársak megkérdezték: nem fárasztJák-e még a gyűlések, a sokszor késő éjszakába nyúló tanácskozások. Nagy elvtárs erre tréfásan így válaszolt: már csak kibírom addig, amíg fel nem ülök Szent Mihály lovára. És most, amikor választásra készül a falu, az ország, Nagy Vendel újból egyike a legjobb agitátoroknak. Mondanivalóját nem könyvből, hanem az élet Iskolájából tanulta. SZARKA ISTVÁN 1964. április 25. * 0] SZÖ