Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-25 / 115. szám, szombat

v aros a jeg a latt A XX. század hamis romantikája: Camp Century Atomköipont az örök jég honában • Egy halálra ítélt város lakói Radar segítségével keresik a zsákmányt BALNAVADASZAT L ' A Szovjetunió legkeletibb csücskén túl, ahol az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán vizel barátkoznak, Jó halászterület nyülik a végtelenbe: cápák, bálnák találkozóhelye itt a tenger. A partmenti lakosság foglalkozása a tenger gazdagságából adódik: a vidék férfiai erős, edzett tengeri halászok. Romantikus a halászok élete. Legalábbis mi látjuk így... Akkor csodálkoznánk csak el igazán, ha megpillantanánk a tengerről visszatérő halászhajó rakományát. Az egyszeri zsákmány általában 5—10, egyenként negyven, ötven tonna súlyú bálnát is eredményez, de nem ritka a százhuszonöt tonnás cápa sem, ami már egymagában is jókora „hústömeg". Érdekes a halóriások halászata. A bálnavadászok zsákmányukat nem veszik fel mindjárt a fedélzetre, csupán „bólyákkal" jelölik helyét, s levegővel telítik, hogy alá ne merülhessen. Csak a vadászat befejeztével kapcsolják be rádiólokátorukat, hogy megkeressék az elejtett példányokat, s a parton épült halkombinátba szállíthassák. A VILÁGSAJTÓ hasábjain még nemrégen U sokat írtak arról, hogy az indiánok kiveszőben vannak. Az eredetileg 750 ezer főből álló indiánok száma egyötödére csökkent. A múlt század végétől azonban számuk újra növekedett. Ma a részükre kijelölt területeken 650 ezer indián él. Statisztikai becslések alapján úgy vélik, hogy néhány évtized múlva számuk az eredeti létszámot is meghaladja. Grönland, a több mint 2 millió négyzetkilométer területű szigetbirodalom, az örök Jég hazája épp olyan rejtélyes földrész, mint Afrika, vagy a Himalája vidéke, vagy az ausztráliai szigetvilág. Talán azzal a különbséggel, hogy nem a buja őserdők lombozata, hanem a kietlen hó- és jégmezők páncélkérge alatt rejlik ezer meg ezer titok... Thule kikötőtől vagy 200 kilométerre angol feliratú tábla fogadja a véletlenül idetévedt északi vándort: Camp Century. Magyarul annyit jelent: A század tábora. Ez a tábor amerikai atomkutató Intézet, nem ls akármilyen..'. Műszaki csoda .'ľľ Camp Century atomváros lényegében húsz méter mélyen a jégbe vájt alagút. Mesterségesen megvilágított „városka" negyven házzal, amelyekben amerikai katonák, technikusok és atomkutatók élnek. Az atomvárosnak nevezett nagy laboratórium építését három évvel ezelőtt kezdték meg. Rendkívül mostoha viszonyok között dolgoztak az építők. Az utolsó szegig mindent messziről szállítottak. A Thuléban partra tett hajórakományokat lőkhajtásos gépek vitték a Camp Centurytól legközelebb eső repülőtérre, Innen traktorvonatokon Juttatták el az építkezés helyére. Így épült fel húsz méter vastag jégtakaró alatt ez a műszaki csoda. A város szíve az atomreaktor. Közvetve fényt, meleget áraszt. A jégváros lakóinak munkaprogramja: meteorológiai és mágneses méréMigrén elleni gyógyszer ? Hogy milyen fejfájási rohamokkal, szédüléssel, gyomorémelygéssel, emlékezetgyengüléssel járó gyötrődést okoz az ún. migrén, csak az tudja, aki ebben az Idegbántalomban szenved. A roham órákig, napokig, sőt hetekig eltarthat. Végre! Egy svájci gyógyszervegyészeti gyár amerikai testvérvállalata elkészítette a migrén elleni gyógyszert. A METHYSERGID nevű kis drazsékat egyre tetszetősebb tálalásban kínálgatja a nyugati sajtó, de ... Az amerikai cég becsületére legyen mondva, hogy a hangzatos hírveréshez hozzáfűzi: az új gyógyszer reménytelenül Idült esetekben ls megszünteti a fájdalmakat, de nagyon drága, melléktünetektől (rosszullét) nem mentes, kizárólag szigorú orvosi felügyelettel élvezhető, vese- és májbajos egyéneknek árt, valamint érelmeszesedésben szenvedőknek sem szabad szedniük. sek, a napfoltok tanulmányozása, szeizmikus megfigyelések, különféle anyagok kipróbálása a sarkvidéki viszonyok között. A kutató személyzet négy-hat hónaponként váltakozik. Tovább nem is bírnák ki. Mondanunk sem kell, hogy a jégváros lakói egytől egyig férfiak, akik a viszonylag biztosított kényelem ellenére lelkileg megtörten kerülnek ki a jég birodalmá bői. Napi 12 órát dolgoznak nagy erőfeszítést igénylő viszonyok kőzött. A szellemi üdülés, a pszichikai „torna", amit munka után végeznek, hatástalan; a nagy idegmegterhelést nem tudja közömbösíteni. Gyakran veszekszenek és főként sokat isznak. Halálra ítélt város A recsegő, pattogzó, „robbanó" jégtömbök alatt nincs csendélet. A jégváros lakói tudják, hogy halálra ítélt városban laknak. Igen, ez a műszaki csoda, ez az atomváros lassan, de elkerülhetetlenül el fog tűnni, illetve össze fog roppanni az egyre vastagodó jégpáncél alatt. A jégtakaró a függőleges mozgáson kívül vízszintes mozgást is végez; így nagyon valószínű, hogy a betemetett atomváros romjait a mozgó jégtömbök egyszer kivetik az óceánba. Persze, ez egyelőre a jövő komor távlata. Egyébként az állandóan felszínre kerülő jégrétegekkel együtt rég kialudt tűzhányók hamuja is napvilágra jutott. Érdekességként azt is elárulhatjuk, hogy az a vlz, melyet jégtáblákból szerezve a kutatók isznak, legalább százéves. Ezt bizonyítják a glaciológusok számításai ... Felmerül még egy kérdés: mi értelme van a halálra ítélt jég alatti atomvárosnak? Hivatalosan azt vizsgálják, lehetséges-e élet a jég alatt, és megszokja-e az emberi szervezet a nem mindennapi viszonyokat. Eszerint kimondott tudományos kutatást szolgál a Camp Century, viszont az amerikabarát norvég sajtó is beismeri a kutatótelep másik, leplezett célját, mely összefügg az amerikai ultrák atomőrületével: vajon ad-e tökéletes biztonságot a jégpáncél a gyilkos nukleáris sugarakkal szemben? (A Nyegyelja nyomán.) ' » > ' Arany a technika szolgálatában A technika fejlődésével egyre „halványul" az arany egykori „fénye". Az uralkodók fejét ékesítő nemesfémkoronák az olvasztókemencéik tisztítótüzéből kikerülve gyakorlatiasabb hivatást kezdenek betölteni az emberiség fejlődésében. Egymás után szállnak le magas polcukról, hogy ipari segédeszközzé „alacsonyodva" a haladás szolgálatába álljanak. Az ún. festékpisztolyból ma már permetezhetjük az aranyat, s szinte gyermekjátékká vált az eddigi bonyolult aranyozási eljárás. Az új módszerre a rakétatervezők jöttek rá kísérletezéseik folyamán. Nyilvánvaló, hogy a tervezők nem azzal a célzattal találták fel az arany permetezését, hogy könnyebben és gyorsabban bevonhassanak vele különféle tárgyakat. Jeles tulajdonságai miatt hővetítőnek és áramvezetőnek szánták az aranyat az űrhajók készítésénél. Mivel a többi aranyozási eljárás (galvanizálás és vákuumtechnikai aranyozás) nem vált be az űrhajózási technikában, Donald Levy, a Lockheed Művek vegyésze végül Is feltalálta az arany permetezését, amelyet „LocksprayGold" eljárásnak nevezett el. A Lockspray-Gold-féle eljárás világszerte nagy érdeklődést váltott ki. A sziporkázó arany fémre, üvegre, kerámiai készítményre ós műanyagra permetezhető, aminek nyomán tükörsima aranyfényezés keletkezik a tárgyon. Egyetlen feltétele a sima és zsírmentes felület. Az oldatot kettős tartályból permetezik, mindkét tartály tartalmát egyidejűleg, szobahőmérséklet mellett. Az egyik tartály aranyoldatot, a másik erős redukciós vegyszert tartalmaz. Egyik folyadék sem mérgező hatású. Valószínű, hogy ez az egyszerű eljárás csakhamar elhagyja a rakétakészítők boszorkánykonyháját, és a mindennapi életben is bevál K. E. Nyílt láng fölött gyártott textilanyag A Strakonice! FEZKO textilipart Izem legrégibb s legidősebb dolgozói sem hallották anak hírét, hogy valahol nyílt láng fölött szőnek kelméket, szöveteket. S ma már ők is így dolgoznak... A legújabb gyártási műveletet nemrég Ismertették a több mint 150 éves textilipari üzem dolgozóival. Az üzemben ugyanis sikeresen tejezték be a poliuretánhabbal kombinált textilanyag előállítását megelőző kísérleteket. Az avatatlanok számára ismeretlen poliuretánhab ahhoz hasonló műanyag, amelyből általában mosdókesztyűket, szivacsokat stb. készítenek. Strakonicén eddig már 5000 méter ilyen textilanyagot gyártottak, melynek előállítása a technika egyik — bár kisebb — csodája. A gyártási eljárás lényegében a következő: egy hengerről vékony szövet s egy további hengerről polluretánhab vékony rétege göngyölődik egy gép fölé, ahol apró gázlángok lobognak. A lángocskák azonos nagyságúak és csupán a műanyaghab felületéig érnek, hogy azt megolvasszák, majd a szövethez ragasszák. Ha ezek az apró lángnyelvek csupán valamicskével hosszabbak lennének, ekkor a műanyaghab szemünk láttára semmivó foszlana. ' A másfél milllGYAPJO HELYETT méteres habréteg —————— és a szövet ilyen kombinálása kiváló minőségű textilanyagot eredményez. Az új anyag habkönnyű, kiválóan melegít, sohasem gyűrődik és ami szintén nagyon fontos: sok valutát takarít meg, amelyet egyébként külföldi gyapjú behozatalára kellene fordítanunk. A strakonlcei FEZKO egyik részlegének dolgozói már meg is varrták az új textilanyagból az első — valóban kiváló minőségű — próbadarabokat. Míg egy vatelinnel bélelt gyapjúszövet télikabát súlya 3—3,5 kg, az új anyagból készült kabát kétharmadával, sőt néha háromnegyedével ls könnyebb. Szakértőink kiszámították, hogy minden Ilyen kabát 2 kg tiszta gyapjú megtakarítását teszi lehetővé. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a szigetelő habréteggel kombinált anyagból készített kabát épp annyi — ha ugyan nem több — meleget ad, mint egy vatelinnal bélelt gyapjúszövet kabát ————— Már a közeljöSOROZATGYÁRTÁS vőben sorozatosan készítenek az új textilanyagból különböző női és férfikabátokat, sportblúzokat, női kosztümöket, férfizakókat, meleg munkamellényeket, traktorosok és földművesek meleg felsőruháit stb. Mindez már nem a „jövő zenéje", mert — amint mondottuk — a strakonicei FEZKO dolgozói a közelmúltban megkezdték a poliuretánhabbal kombinált textilanyag gyártását. Ez év második felére havonta 100 000 méter Ilyen anyag készítését tervezik és később évente 1 millió métert adnak piacra. (»n>.) HE Az Egyesült Államok politikai életének utóbbi eseményeivel, főként Kennedy elnök gálád meggyilkolásával kapcsolatban mind gyakrabban esik szó az amerikai ultrákról. Ök azok, akik felszisszennek és dühödten hadakoznak, valahányszor enyhül a nemzetközt feszültség. Ezekről az amerikai politikusokról és üzletemberekről rántja le a leplet a New York-i NATlON-ban Fred Cook neves amerikai újságíró. 1. Az amerikai dráma főszereplői Habbard Russell dúsgazdag kaliforniai farmer 1954 Júniusában beutazta Chicago, New York és Washington államokat. Hazatérve „titkos" emlékiratot juttatott el bizonyos beavatott személyekhez. Egy példány azonban a NATION birtokába jutott, s a titok nyilvánosságra került. Habbard Russell körútjával híveket toborzott az „Amerikáért" mozgalomnak, amely „Politikát Akcióbizottságnak" nevezi magát. A szervezet kiáltványában fejtette ki céljait: „Katasztrófa előtt állunk. Mindkét párt vezetése külföldi ügynökség kezébe került. Az internacionalista politika aláássa Amerika függetlenségét, csőddel fenyeget, külföldi háborúkba sodor bennünket és megsemmisíti szabadságunkat". Az „Amerikáért"-csoport követelte a jövedelmi adó eltörlését, az Egyesült Államok kilépését az ENSZ-ből, a „külföld alamizsnákkal történő megvesztegetésének" megszüntetését, a „kommunista-szocialista tevékenység" kongresszusi kivizsgálását, a magánvállalatok állami konkurrenciájának felszámolását, a „szakszervezetekbe kényszerítés" megszüntetését és a „szocializmus kiirtását Amerikában". A szervezetet régi szálak fűzik a szélsőjobboldali mozgalmakhoz. Élén Clarance Manion, a Notre Dame Egyetem jogi karának volt dékánja és Róbert Wood nyugalmazott vezérőrnagy, egy monopolista társaság exelnöke állott. Befolyásos követőik közé tartozott Róbert Maccormtck ezredes, az ultrakonzervatív Chicago Tribúne kiadója. Az 1954. június 16-án tartott alakuló gyűlés, helyesebben díszebéd után Russell Taylor bankárral tárgyalt, majd New Yorkba utazott, hogy megnyerje „Vedemeyer tábornokot és Hoower urat." Vedemeyer annak idején Csang Kaj-sek vezérkari főnöke, majd az American Opinionnak, Róbert Welch (a fohn Birch Társaság elnöke) lapjának tanácsadója volt. jelenleg az amerikai biztonsági tanács elnökségi tagja, s ebben az államszervben nagy befolyásuk van a középnyugati nagytőkéseknek és nyugalmazott magas rangú katonatiszteknek. Ezek ajánlatára készült el a szervezet listája. A főkolomposok közé bevették George Sokolskyt, a Hearst sajtókonszern szemleíróját, Roosevelt egykori, kiábrándult hívét, felkapott jobboldali újságírót, Leslie Growes tábornokot, aki annak Idején részt vett az atombomba létrehozására kidolgozott Manhattan-terv megvalósításában, Miibank New York-i bankárt és Richard Berlint, a Hearst kiadóvállalat elnökét. Az ultrák kötéltánca Russell emlékirata szembetűnően visszatükrözi a Jobboldaliak és a szélsőséges ultrák igazi arcát és jellemvonásait. Mindkét csoport hadat üzent a mai világnak, a „népi állam" bárminő formájának, mely a legutóbbi 30 évben eléggé tért hódított. A „tekintélyes konzervatívokat és a szélső jobboldallakat bosszantja a szociális biztosítás és ellátás területének kiterjedése. Átkozzák a szövetségi költségvetés „pazarló kiadásait", természetesen a katonai kiadásokat helyeslik. Az Egyesült Államok határain túl elterülő világot szélesen elágazó, vészes és rendkívül ellenséges összeesküvés megtestesítőjeként látják. A vörös Kínát madárijesztőnek tartják. Állami létét sem ismerik el. Szerintük az Egyesült Államokat becsalták az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, amely afféle kísérletezés a nemzetközi együttműködéssel és az egész világ egyesítésével, ezért az Egyesült Államoknak mielőbb ki kell lépnie a szervezetből. A két fő párt, amelynek vezetése ellenséges elemek kezébe került, megtagadta az Igazi konzervatív hitet és liberális törvényhozást vezetett be, azonosat a fabiánus szocializmussal, mely nem más, mint álcázott kommunizmus. Mindez egy nagy-nagy összeesküvés szerves része. így vélekednek ők a XX. század valóságáról. Lényegében vissza akarják fordítani a történelem óramutatóját. A milliomos üzletember, az újságkirály éppen úgy ezen mesterkedik, mint a „tekintélyes" politikus vagy főreakciós. Az ún. tekintélyesek nem olyan idióták, hogy kommunistának bélyegezzenek neves amerikai személyiségeket, például Eisenhowert, viszont az idiotizmus határán, azon a fokon, ahol az agylágyultság még nem olyan szembetűnő, ők is magukévá teszik a jobboldaliak „összeesküvés-elméletét" és a „boszorkányüldözés" módszereit. A megfontoltság és az Idiotizmus, a tekintély és a szélsőségesség elemeinek vérrokonsága különféleképpen nyilvánul meg. John Tower texasi és Barry Goldwater arizonai szenátor alakoskodni kénytelen a nyilvánosság előtt: mindenképpen meg akarják tartani felelős tisztségeiket, ugyanakkor ragaszkodnak felelőtlen követőik falkahadához. Goldwater nehéz helyzetbe jutott. A szélsőjobboldaliak bálványa reméli, hogy elnökké választják. Éppen ezért az újságírókat érdekelte, ml a véleménye a John Birch Társaságról és alapítójáról, Róbert Welch nagyiparosról, aki például Eisenhowert, a Dulles fivéreket, Truman exelnököt és más neves személyiségeket kommunistáknak, vagy gyámoltalanoknak minősített és követelte Earl Warrennek, a legfelsőbb bíróság elnökének felelősségre vonását. Barry eleinte hallgatott, mivel azonban elég nagy port vert fel a birchisták botránya, ravaszkodva kijelentette, hogy Welch felelőtlen egyén, aki szélsőségességével csak árt. A birchlstákról azonban egy rossz szót sem mondott, csak hangoztatta, hogy más vezér kell nekik. Következik: 2. Az antikommunizmus lovagjai ÜJ SZO * 1984. április 23,