Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-25 / 115. szám, szombat

Ä mezőgazdaság fejlesztése az egész társadalom ügye (Folytatás a 2. oldalról) rlnt szállítsák piacra, természetesen a tárolás költségeit megkapják a szövetkezetek. Elvtársak, nem arról van szó, hogy a szövetkezetek ipari termeléssel foglalkozzanak, mint valamikor, amikor például autó-műutat építettek, és a mezőgazdasági termelést csak másodrendű teendőnek tekintették. Néni célunk, hogy ily módon használjuk ki a mezőgazdasági munkaerőkot. A földművesszövetkezetek fő feladata a mezőgazdasági termelés, s minden egyéb csak másodsorban jön tekintetbe. Akárcsak az iparban, a mezőgazdaságot is egészében, öszefüggéseiben kell látnunk, ezért nem engedhetjük meg, hogy háromszáz hektáros, vagy még kisebb szövetkezeteknek kombájnjaik vagy más nehéz gépeik legyenek, amelyeket évente csak néhány napon át használnak ki, s gyakorlatilag befagyasszák a drágán előállított termelőeszközöket. A mezőgazdaságban is gondosan számba kell vennünk, milyen áron termelünk és milyen áron adunk el. Ezért a szövetkezetekben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk az egész társadalom szükségleteire, a társadalomnak viszont az árrendezések és más intézkedések során figyelembe kell vennie a mezőgazdasági termelés bonyolultságát, s eszerint kell értékelnie a piaci viszonyokban a mezőgazdasági termények munkaigényességét, a munka nehézségeit. Ezért ha már egységes társadalom kialakulásáról beszélünk, egyformán kell megítélnünk az ipar és a mezőgazdaság problémáit, aszerint, hogy mi áll az egész társadalom érdekében, mi használ a társadalomnak, mi a legelőnyösebb a társadalom számára. Elvtársak, mezőgazdaságunk alapja a növénytermesztés, a rendelkezésünkre álló egész termőföld belterjes művelése. Tény, hogy a pártnak a múltban éppen ellenkező nézetekkel és elképzelésekkel kellett megküzdenie, amelyek mezőgazdaságunk alapját az importált takarmányra felépülő állattenyésztésben 1 látták. Az állam és a gazdaság irányító szerveiben sokáig tartotta magát ez a számunkra tarthatatlan elképzelés. Áldatlan következményei beruházási politikánk területén is éreztették hatásukat, akár a vegyipar, akár a mezőgazdaság szakaszán, ahol lebecsülték a föld termőképességének fokozását és a nöyénytermesztós racionalizálását szolgáló beruházások jelentőségét. A lakosság számához viszonyítva országunkban kevés a termőföld, de ebből nem vonható le az a taTiulság, hogy a földről való gondoskodás csak Másodrendű jelentőségű. Éppen ellenkezőleg. Minden talpalatnyi földet ki kell használnunk, mégpedig nem akárhogyan, hanem belterjes gazdálkodással. Néha valóban érthetetlen, hogy úgy gazdálkodunk a földdel, mintha annyi volna belőle, hogy azt sem tudjúk, mihez kezdjünk vele, mintha a mezőgazdasági termelés céljaira csak a legzsírosabb földeket választhatnánk ki, és jó termőföldön gyárakat építhetnénk, amelyek területét jó szélesen körülkerítjük. Hogyan akarunk beszélni belterjes gazdálkodásról, hisz azzal, hogy tíz és tízezer hektár termőföldet ugaron hagyunk, tulajdonképpen úgy Járunk el, mint a jellegzetesen külterjes gazdálkodást folytató országok. A párt igyekszik elejét venni a gondatlan talajgazdálkodásnak, be akar vonni a mezőgazdasági termelésbe minden földterületet, amelyet a múltban megműveltek, vagy amely legalábbis megművelhető. E törekvéssel gyakran úgynevezett gazdasági érveket állítanak szembe. Arról beszélnek, hogy kisebbek lesznek a költségek, ha az új gyárat nem terméketlen, hanem Jól termő földön építik fel, közlekedési és egyéb szempontokat sorakoztatnak fel. Ám elfeledkeznek arról, hogy erre a kisebb megtakarításra az egész társadalom sokszorosan ráfizet. E tekintetben már határozott intézkedéseket tettünk, új törvényt hoztunk a földdel való gazdálkodásról, és azok az üzemek, amelyek e rendelkezéseket nem tartják tiszteletben, pénzügyi gazdálkodásukban érzik majd meg eljárásuk következményeit. Igaz, a parasztoktól, főleg a szövetkezeti tagokiól is . néha azt halljuk, hogy a kevésbé termékeny föld megművelése rontja a szövetkezet rentabilitását, gazdasági eredményeit. Rövidlátó számítások ezek, nemcsak , a társadalom szükségleteinek, hanem magának a szövetkezetnek a szempontjából ls. Az Ilyen szövetkezetek zömében egyik napról a másikra gazdálkodnak, csak arra ügyelnek, mennyit ér majd év végén a munkaegység, de azzal nem törődnek, hogy mennyi lesz a takarmány 'télire. Aztán Jajgatnak, hogy adjanak takarmányt az állami alapokból, vagy éhkoncon tartják a jószágot tavaszig. Amit a földön megtakarítottak, azt aztán elvesztik azzal, hogy kevesebb tejet, húst adnak el, hogy csökken az állatállomány száma és hasznossága. Mindaz, amiről eddig beszéltem, nagyon .szorosan összefügg mezőgazdaságunk irányításával. Mezőgazdasá-, gunk új fejlődési szakaszának kezdetén érvényesíteni kezdtük a vezetés fejlettebb formáit, amelyek megközelítették az ipar vezetési módszereit. AZ államhatalom választott szervei — a nemzeti bizottságok — továbbra is felelősek a mezőgazdasági termelésért, de ugyanakkor központilag Irányított, lényegében vállalati szervek, a mezőgazdasági-termelési igazgatóságok rendszerét hoztuk létre. A demokratikus centralizmus szellemében ez megszilárdítja a mezőgazdaság központi irányítását, s ugyanakkor fokozza annak lehetőségeit, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően beavatkozzunk a mezőgazdasági termelési és gazdasági folyamataiba. Ügy vélem, a gyakorlat megmutatta, hogy az általunk követett elvek helyesek, a mezőgazdasági-termelési igazgatóságok megállták helyüket. Feladatunkat azonban nem mindenütt teljesítették jól. Nem szabad munkájukat fölösleges adminisztrálással és hivataloskodással terhelni. A mezőgazdasági-termelési igazgatóságok továbbra is a mezőgazdasági termelés irányításának láncszemét jelentik, az a célunk, hogy munkájukat tovább tökéletesítsük, s valóban a vezetés komplex szerveivé építsük kl őket. Említettem már, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságoknak rendelik alá a gép- és traktorállomásokat is, s ez úgy vélem, jelentősen fokozza szerepüket. Mint már a kongresszusi beszámolóban megállapították, Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága jelenleg a népgazdaság irányításának és tervezésének megjavításával kapcsolatban a mezőgazdasági tervezés rendszerének módosításával is foglalkozik. Azt akarjuk, hogy a tervezés munkájában következetesebben érvényesüljenek a társadalom érdekei, s emellett széles teret biztosítsanak a termelésben foglalkoztatót emberek kezdeményezésének, a helyi termelési adottságok kihasználásának. Abból indulunk kl, hogy mezőgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyok győzelme alapján ma már kifejezésre jut a társadalommal szembeni felelősség tudata, háttérbe szorulnak a magántulajdonos, önző érdekek. A párt és az állam szervet is, határozottan nagyobb befolyást gyakorolnak a szocialista mezőgazdaság fejlődésére, mint akkor, amikor még a magánkistermelés volt túlsúlyban. Mindez megteremti a mezőgazdasági termelés rugalmasabb tervezési és irányítási módszerei megfontolt érvényesítésének feltételeit. Ezért nem szükséges, hogy minden tekintetben fenntartsuk az állami terv részletes és rendelkezőn feladat-megállapító szerepét, figyelmünket arra összpontosíthatjuk, hogy megszabjuk a társadalom szükségleteit a legfontosabb mezőgazdasági termények viszonylatában, ami az árutermelés mutatószámaiban jut kifejezésre. Egyúttal megállapítják, mit kapnak a szövetkezetek e feladatok biztosítására, például mennyi műtrágyát, mennyi gépet, beruházási' eszközt štb. Minden más ezeknek az alapvető mutatószámoknak a keretében a mezőgazdaság irányító szerveinek és a mezőgazdasági üzemeknek a dolga lesz Ogy vélem, legfőbb ideje, hogy véget vessünk a fölösleges kötöttségnek, a mezőgazdaság irányításában fellépő sablonoknak. Nem kell megmondani, mikor vessenek Itt vagy amott, mikor kapáljanak, mikor arassanak stb. Azt hiszem, a múlt évek e gyermekbetegségei már mögöttünk vannak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a tervezés rendszerének módosítása azt a célt szolgálja, hogy jobban biztosítsuk a társadalom szükségleteit, megszilárdítsuk a társadalmat képviselő állam és a mezőgazdasági termelés, főleg az EFSZ-ek kapcsolatait. Semmi esetre sem szabad ellenkező eredményre jutnunk, például arra, hogy az ú| tervezés rendszerében helyi vagy személyes érdekek érvényesüljenek. Az államnak az egységes földművesszövetkezetekkel szemben és a szövetkezteknek az állammal szemben vállalt kötelezettségeit szerződésbe foglalják, amelyet mindkét félnek be kell tartani. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek, h^ számukra előnyösetfbnek találják, nem sérthetik meg egyszerűen a szerződést, nem adhatják el suba alatt közvetlenül a fogyasztóknak, nagyobb áron a terményeket ahelyett, hogy átadnák az állami felvásárló vagy kereskedelmi hálózatnak. Természetesen a felvásárló szervezet sem véthet vállalt kötele zettségei ellen,- számára is kötelező az aláírt szerződés. Ogy vélem, mindez kellőképpen bizonyítja, hogy a mezőgazdasági-termelési igazgatóságokra és a mezőgazdasági üzemekre sokkal nagyobb politikai felelősség nehezedik, — meg nőtt hatáskörük mellett — mint eddig, s hogy következetesen megköveteljük maid, hogy e felelősségüknek eleget is tegyenek. Ugyanakkor a tár sadalom szükségleteinek biztosításával párhuzamosan a mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozóinak, valamint az EFSZ-ek és állami gazdaságok élén álló dolgozóknak az anyagi érdekeltségét ts biztosltjuk. A tervezés megváltozott rendszere nagyobb igényeket támaszt a me zőgazdasági-termelési Igazgatóságok minden dolgozójával, az egységes földművesszövetkezetek funkcionáriu salval szemben, s ezért minden tekintetben támogatni kell őket, hogy feladataikat jól teljesítsék. E segítség egyik formája az általuk elkövetett hibák tárgyilagos bírálata is. Ám határozottan szembe kell fordulhunk mindenkivel, aki a bírálat leple alatt nevetségessé akarná tenni, esetleg gyalázni a nemzeti bizottságok, mezőgazdasági-termelési igazgatóságok és egységes földművesszövetkezerek funkcionáriusainak és dolgozóinak munkáját. Megbecsülünk minden cikket, minden irodalmi vagy képzőművészeti alkotást és filmet, amelynek alkotóját az a becsületes szándék vezette, hogy megismerje és az igazsághoz híven ábrázolja falvaink történelmi átalakulásának sokrétű, bonyolult folyamatát. Örömmel üdvözlünk min denkit, aki művében igyekszik megragadni, hogyan tükröződnek e mélyreható változások az emberek nézeteiben, egyéni életében és kölcsönös viszonyaikban, jellemük fejlődésében. Örömmel köszöntünk minden művet, amely bíráló szemmel mutatja meg a hibákat, és megmutatja orvoslásuk útját. Forradalmi, sokrétű folyamatról van szó, amelynek érthetően árnyoldalai is vannak, de amely lényegében, alapvető irányzataiban pozitív és haladó. Aki valóban megérti és a maga módján támogatni akarja azt, ami új és haladó, az általános megbecsülést, elismerést érdemel. Művészetünkben, már vannak ilyen figyelemre méltó alkotások. Persze, azok. akik mindent feketén látnak, csak a hibákat és elégtelenségeket veszik észre, és nincs szemük a pozitívumok számára, azok inkább ne men|enek falura. Egyesek azt mondják, az igazságot akarják ábrázolni, úgy, ahogy van. Ám a valóságban csak azt látják, amit látni akarnak, amivel befeketíthetik az embereket és munkájukat. Az emberek nálunk — és nemcsak faluhelyt — Joggal tiltakoznak élesen az efféle „művészet" ellen, s mi nem bocsátjuk terjesztésének rendelkezésére sem a sajtót, sem a rádiót

t sem a filmet sem televíziót. Elvtársak, elvtársnők, szövetkezetesek, engedjék meg, hogy érintsem mezőgazdaságunk még egy égető problémáját. Ha figyelmünket arra a feladatra irányltjuk, hogy mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára emeljük, nem szabad megfeledkeznünk arról a fontos tényről sem, hogy a mezőgazdaságon belül ts sok mindent ki kell egyenlíteni. Sok egységes földművesszövetkezet van, amelyek már valóban fejlett, nagytermelő üzemek, de a szövetkezetek egy része messze lemaradt mögöttük. Alacsony termelési színvonalukkal és rossz gazdasági eredményeikkel számos problémát okoznak maguknak, jelentősen fékezik, lerontják a mezőgazdaság álta lános színvonalának fejlődését. Ugyanez vonatkozik az elmaradó állami gazdaságokra ls. Érthető, hogy a gazdálkodás színvonala szorosan összefügg a szocialista öntudat fejlettségével, s hogy ott, ahol a gazdálkodásban lemaradnak, sokkal szívósabban élnek a különféle előítéletek, csökevények, helytelen nézetek. Ezért a legkomolyabban hozzá kell fognuk e probléma megoldásához Ahogy nem juthatunk el a kommunizmusba a munkásosztály és a szövetkezeti parasztok között ma meglevő különbségekkel, ugyanúgy nem juthatunk a kommunizmusba azokkal a különbségekkel sem, amelyek ma a parasztságon belül léteznek. A szövetkezeti parasztoknak minl den téren fel kell emelkedniük, s ezért a különbségeket saját erőinkből és a társadalmi erők segítségével le kell küzdeniük, hogy teljes mértékben érvényesüljenek az együttműködés és az elvtársi segítség szociális I ta viszonyai. Ez társadalmunk további fejlődésének törvényszerűsége, amelyet érvényre kell juttatni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a jól gazdálkodó egységes földművesszövetKezetek tagjai nem hunyhatnak szemet a szomszédos szövetkezet rossz gazdálkodása fölött, ellenkezőleg kötelességünknek kell tartaniuk, hogy a másik szövetkezet vezetését, munkaszervezetét. munkaerkölcsét, technikai fejlettségét a maguk színvonalára emeljék. Keresniük kell az útját, módját, szervezési formáit annak, hogy e szövetkezeteknek segítsenek, felelősséget kell érezniük nemcsak saját munkaközösségükért, hanem egész mezőgazdaságunkért, egész társadalmunkért is. Másielől a mezőgazdaságra fordított társadalmi eszközöket is a mezőgazdaság belső különbségeinek leküzdésére kell összpontosítanunk, szorgalmaznunk kell, hogy ebben az irányban hassanak aZ anyagi érdekeltség és más gazdasági ösztönzők. Ki akarom Jelenteni, hogy e kérdésekkel komolyan foglalkozunk. Jelenleg például feldolgozzák a mezőgazdasági üzemek és az állam közti gazdasági kapcsolatok átfogó ériékelését azzal a céllal, hogy fokozzák a gazdasági indítékok hatását a termelés fokozására, növeljék a szövetKezeti tagok és állami gazdasági dolgozók anyagi érdekeltségét. A még befejezetlen elemzések azt mutatják, hogy a felvásárlás és az egységárak ú) rendszerének bevezetése óta a mezőgazdaság brutto termelése évi átlagban 1,8 milliárd koronával nőtt, az 1956—1959-es évek átlagához képest. Ez lényegében ezeknek az intézkedéseknek a helyességét bizonyítja. Az 1960. évi Intézkedések hatá:;a azonban nem jutott kifejezésre a termelés oly mérvű növekedésében; amely megfelelne a társadalmi szükségleteknek és a mezőgazdasági üze mek lehetőségeinek. Ez elsősorban a tej- és vágómarha termelés állandó növekedésének biztosítására, a hegyi és hegyal|ai körzetek mezőgazdasági termelésének fokozott belterjességére, valamint a szlovákiai kerületek egyes problémáira vonatkozik. Ezzel kapcsolatban gyakran vitatják a mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak kérdését. Elvben nem érthetünk egyet azok nézetével, akik azt követelik, hogy a felvásárlási árakkal biztosítsuk az egyes mezőgazdasági üzemek bárminemű önköltségeinek fedezését. Lehetetlen, hogy az állam és a társadalom fedezze az aránytalanul nagy költségeket ott, ahol drágán termelnek. A mezőgazdasági üzemek jelentősen befolyásolhatják a költségek csökkenését Utaltam már arra, hogy sokszor teljesen azonos viszonyok közt gazdálkodó EFSZ-ek eredményei lényegesen különbözők. Ez vonatkozik a termelési költségekre ls, ahol az egyes mezőgazdasági üzemek közti különbségek 50 százalékosak, sőt nagyobbak is. A mezőgazdasági termelési költségek csökkentésének súlypontja tehát közvetlenül a mezőgazdasági üzemek ben van. E problémák teljes mérték ben érintik nemcsak az egységes földművesszövetkezeteket, hanem az állami gazdaságokat is, ahol a társadalmilag indokolatlan magas önköltségeket számos esetben azzal kell csökkenteni, hogy fokozzuk a dolgozóknak a gazdasági eredmények eléréséhez fűződő anyagi érdekeltségét. Ezenkívül a jövőben is érvényes marad az elv, hogy a társadalom a felvásárlási alapárral fedezi a termékek rentabilitását azokon a területeken, ahonnan az illető termékek zöme kerül az állami alapokba. Roszszabb termelési feltételek között az indokoltan nagyobb költségeket más formában, prémiumok vagy az alapárhoz fizetett pótlékok révén kell kiegyenlíteni. Ám ezeken a vidékeken is a termelés belterjességének növelésére kell törekedni, azáltal, hogy biztosítják a termelés megfelelőbb szerkezetét, szakosítását. Ez a különbözeti járadék következményei leküzdésének fő útja. Ez alapvető szempontunk. Nem jelenti, hogy nem vagyunk hajlandók figyelembe venni a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásét befolyásoló külső hatásokat, hogy nem vesszük fontolóra egyes felvásárlási árak kérdését stb. Az elemzések például azt mutatják, hogy a szarvasmarha-tenyész'és, elsősorban a tejtermelés, valamint egyes növényi termékek termelésének rentabilitása más mezőgazdasági termékek költségeihez és árához viszonyítva alacsonyabb. Bizonyos mértékben ebből indultunk ki már akkor, amikor tejbeadási prémiumokat állapítottunk meg. A kérdéssel továbbra Is foglalkoznak azért is, hogy felülvizsgálják a szarvasmarha-tenyésztés előnyösebb árainak lehetőségét, mégpedig egyrészt azáltal, hogy a mezőgazdaságon belül rendezzük az áriakat, esetleg a népgazdaság más pénzügyi eszközeinek ráfordításával. Helyénvaló lesz, ha e kérdésben az önök kongresszusa ls felelősen állást foglal. Elvtársak, kedves barátaim, érintettem a CSKP XII. kongresszusának Irányvonalát követő előrehaladásunk néhány problémáját és feladatát. Inkább a mezőgazdaság egészéről szóltam, mert mezőgazdaságunkat nem csupán az egységes földművesszövetkezetek jelentik, bár legnagyobb részét alkotják. A szövetkezeti parasztok társadalmunk második alapvető osztályaként nem fordíthatják figyelmüket kizárólag a szövetkezet problémakörére, teljes mértékben támogatniuk kell Csehszlovákia Kommunista Pártját az egész mezőgazdaság, az egész népgazdaság fejlesztésére irányuló erőfeszítéseiben, tevékenyen be kell kapcsolódniuk a jelenleg végbemenő politikai, gazdasági és ideológiai fejlődésbe. Csehszlovákia Kommunista Pártja a mezőgazdaság gyökeres fejlődési fordulatára Irányuló törekvéseit neíncsak anyagi feltételekre alapítja, hanem arra is, hogy országunkban, elsősorban falvainkban alapjában megváltozott az emberek gondolkodása. Emlékezzenek csak vissza, hogyan gondolkoztak és beszéltek az emberek akkor, amikor megkezdtük a mezőgazdaság szövetkezeti alapokra helyezését, s ml a helyzet ma. Van bírálat, elég sok bírálat, az emberek elégedetlenek a hiányosságokkal. Ez h.elyes bírálat, az új társadalom egyik jellemvonása, amely az emberek közti szocialista viszonyból fakad, ha jobb és több gépet, elegendő pótalkatrészt követeinek, amelyek nélkül a géjjek nem működhetnek, igazán korszerű, a riagytermelésnek minden tekintetben megfelelő gazdasági épületeket követelnek. Egyszóval a szocialista valóság már falvainkban ls gyökeret eresztett, és az emberek előbbre akarnak jutni. Már nem beszélnek csupán a szocializmus építéséről falvainkban, hanem arról, hogyan fejlődik a szocializmus egész köztársaságunkban, figyelemmel kísérik más szocialista országok mezőgazdaságának eredményeit. Mindez azt mutatja, hogy az egykori Individualista viszonyok ma már alapjában szocialista viszonyokká alakultak át. A fejlett ipar mellett ez a másik legfontosabb feltétele annak, hogy feladatul tűzhetjük kl a mezőgazdaság ipari színvonalra emelését. Öt-hat évvel ezelőtt e feladat aligha talált volna megértésre, nem léteztek volna a megoldásához szükséges feltételen. Ugyanúgy, ha akkor vetettük volna fel mezőgazdaságunkban az anyagi érdekeltség kérdését, ahogyan a XII kongresszus és a KB januári ülése után országosan megoldjuk, sehová sem jutottunk volna el. Végül, ha öt-hat évvel ezelőtt a szükséges objektív feltételek nélkül tértünk volna át a mezőgazdaság Irányításának olyan módszerére, amelyet a mezőgazdasági-termelési lgazgatóságpk megalakításával és fejlesztésével szorgalmazunk, nem érhettük volna el a kitűzött célt. Semmi esetre sem hunyunk szemet afölött, hogy a mezőgazdaság minőségi fordulatának elérésére törekedve sok akadállyal és nehézségekkel kell megküzdenünk. Hisszük azonban, hogy a munkásosztály, a szövetkezeti parasztok és a szocialista értelmiség összefogásával megoldjuk azokat a feladatokat, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja a XII. kongresszus határozatainak szellemében tűz ki egész társadalmunk fejlődése, mezőgazdaságunk általános felvirágoztatása érdekében. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy csak most, miután győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok, nyílik meg a mezőgazdaság termelőerői előtt a fejlődés széles útja. A fejlődés feltartóztathatatlanul halad előre, ami régi, helyet ad az újnak, ami pedig új, megköveteli mezőgazdaságunk munkájában a szocialista feltételek kialakítását. Szövetkezetes elvtársak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának és a köztársaság kormányának nevében azt kívánom, hogy kongresszusuk fontos határkő legyen előrehaladásunk útján, amelyen egységes szocialista társadalmunk felvirágoztatására, egész népünk anyagi és kulturális színvonalának emelésére törekszünk. Az előttünk álló gazdasági esztendőben minden szövetkezeti parasztnak sok sikert kívánok az Idei terv feladatainak teljesítését, Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk általános felvirágzását szolgáló munkájában. Éljen Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, társadalmunk vezető erejel 1964. április 25. * Ül SZÖ 3