Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-25 / 115. szám, szombat

Ä mezőgozdaség fejlesztése az egész társadalom ügye (Folytatás az X. oldalról) nek a helyi gazdálkodás műszaki fejlesztésének biztosítására. Igazán az ember nem ls tudja, hová tekintsen, hol születnek ezek az Intézmények. Hasonló Intézmények szervezése szerfölött meggondolatlanság, mivel az Irányításuk közvetlen a nemzeti bl zottságok hatáskörébe tartozik és ma szükségtelenek. Vigyázzunk elvtársak és legyünk következetesek, mert az adminisztráció féktelen felduzzasztása komoly következménnyel járna. Erről a kérdésről már több fzben beszéltem. Szándékosan említem meg az önök kongresszusán is, mert így tovább dolgozni nem lehet. Ha egyszer jóváhagytuk a tervet, ez törvényszerlnt mindenkire kötelező, két hónap múl va nem változtathatunk rajta és nem léphetünk fel munkaerőszükséglet és egyéb követelményekkel. Hasonlóképpen a mezőgazdaságban is az óv elejétől kezdve — s ez a múlt ban nem mindig volt így — teljesítik az állattenyésztési termékek felvásárlási feladatait. Április 20-ig a felvá sárlásl tervet vágóállatokban 108 százalékra, tejben 101,2 százalékra, tojásban 112,8 százalékra teljesítették. A tavaszi munkák kezdete az Időjárás hibájából ugyan megkésett, de ezt a késést gyorsan behozzák. Ogy vélem, mindez az anyagi érdekeltség növelésére, a járadék és társadalmi biztosítás rendezésére, a mezőgazdaság vezetésében és más területeken tett intézkedések pozitív hatását bizonyítja. Ezek az idei év vitathatatlanul pozltfv jelenségei, s fontos, hogy erőfeszítéseink ne lanyhuljanak. Szövetkezetes elvtársak, Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkásosztály és a dolgozó parasztság elé 1949. évi IX. kongresszusán feladatul tűzte, hogy építsék fel falvainkban a szocializmust. A pártot az a lenini elv vezette, hogy a szocialista társadalom nem építhető fel, ha a mezőgazdasági magán-kistermelést nem alakltjuk át szocialista nagytermeléssé. Az egész párt vezérvonala Lenin szövetkezeti terve volt a kis- és középparasztok megnyerése a közös nagytermelő gazdálkodásnak földművesszövetkezetek építése útján, amelyekbe a parasztok a munkásosztály, a szocialista ipar és az állam rendszeres és állandó politikai ós termelési segítségével lépnek be. Önök közül sokan átélték ezt a fejlődést, harcoltak célkitűzéseinkért. Ezzel semmi esetre sem akarom azt mondani, hogy e rendkívül bonyolult forradalmi folyamatban ne lettek volnak hibák és fogyatékosságok. Igenis voltak, s a párt az akkori megismerés színvonalán meg is oldotta őket. Tény, hogy a személyi kultusz befolyása nem volt képes megzavarni Csehszlovákia Kommunista Pártja lenini politikájának lényegét, sem a munkás-paraszt szövetséget, amely falvaink szocialista fejlődésének alapJát jelenti. Nem törölhető kl a történelemből az a tény, hogy a mezőgazdaság szocialista átépftése, amely nálunk viszonylag rövid idö alatt játszódott le, együtt járt a munkásosztály és a dolgozó parasztság osztályszövetségének állandó megszilárdulásával, ami nem lett volna lehetséges, ha a fejlődés úgy alakult volna, ahogyan ma egyesek ábrázolják akik e folyamatot nem él'ék át, és másodkézből származó, kiragadott mozzanatokból vonják le következtetéseiket. Elvileg helyes eljárásunkat bizonyltja, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítése során szembetűnőn emelkedett a munka termelékenysége. 1951. és 1961 között mezőgazdaságunkban az egy állandó dolgozóra eső termelés közel 63 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor EFSZ-einkben az 1 hektár mezőgazdasági területre átszámított brutto termelés 1953-tól 1963-ig 3Ü94 koronáról 5615 koronára, vagyis 52 százalékkal emelkedett tehát 1962ben a legnagyobb szárazság Idején. Teljes joggal állíthatjuk, hogy tapasztalataink és ellárásunk gazdagította a nemzetközi forradalmi munkásmozgalmat is. Fontos szerepet játszott például az. hogy a revizionizmus erőteljes rohamai idején, főleg 1956 után kommunista pártunk következetesen teljesítette a nemzetközi forradalmi kommunista mozgalom vonalát, és megtudta nyerni a dolgozókat, hogy szilárdítsák és továbbfejlesszék falvatnkban a szövetkezeti mozgalmat. Ez főleg az 1954-től 1980ig terjedő időszakra vonatkozik, amikor a parasztok döntő többsége belépett az egységes földtnűvesszövetke zetekbe és új, valóban haladó módon kezdett gazdálkodni. Azt, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és a munkásosztály képes volt megnyerni e parasztokat a szocialista nagytermelésnek, bizonyltja, hogy egységes földművesszövetkezeteinkben egyre növekszik a termelőeszközök társadalmasításának foka. Szövetkezeteink csak nagyon rövid ideig maradtak meg az egyes földművesszövetkezetek alsóbb, átmeneti szervezettségi fokán, a szomszédi együttműködés és kölcsönös segítség módszerénél. Parasztjaink haladó gondolkodását bizonyltja, hogy hamarosan belátták a szövetkezeti gazdálkodás alsóbb fokú formálnak korlátait, és tagosított szövetkezeti földeken kezdtek gazdálkodni, áttértek a közös állattenyésztésre, a nagytermelés megszervezésére. Később a szövetkezetek egyesítésével még nagyobb gazdasági egységeket hoztak létre. Ezzel létrejöttek a döntő feltételek, hogy már most továbbfejleszthessük a szocialista szövetkezeti mezőgazdasági nagytermelés minden haladó mozzanatát, s közelebb hozhassuk az ipari termelés színvonalához. 1960-ban, amikor mezőgazdaságunk szocialista szektora gazdálkodott már a megművelhető föld túlnyomó többségén, teljes joggal foglaltuk új alkotmányunkba azt a megállapítást, hogy hazánkban gyözött a szocializmus, hogy társadalmunk politikai és szociális alapját ma a munkások és a szövetkezeti parasztok szövetséges osztályai teszik, s hogy kialakult országunkban a szocializmus anyagi és termelési bázisa. Természetesen mindnyájan tudjuk, hogy a szocialista termelési viszo nyok győzelme és megszilárdulása mezőgazdaságunkban csupán a mezőgazdaság szocialista átépítésének első szakaszát jelenti. További feladatunk, hogy leküzdjük a termelőerők színvonalénak, a társadalom szükségletei kielégítésének, a termelés növelése ütemének terén ós más területeken az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu közt még fennálló komoly különbséget. E különbség jelenti ma számunkra az alapvető politikai és társadalmi problémát, amely egész társadalmunkat érinti. Mint már mondtam, nem jutnánk el kommunizmusba, ha megmaradna az aránytalanság a rohamosan fejlődő Ipar és az elmaradó mezőgazdaság között. Nem juthatnánk el a kommunizmusba azokkal a különbségekkel sem, amelyek a munkásosztály és a szövetkezeti parasztok osztálya között tapasztalhatók szociális téren, a munka területén és más szakaszokon. A Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusán kitűzött távlati céljainkból következik az a feladat, hogy kialakítsuk egységes társadalmunkat, amelyben fokozatosan elmosódnak a megmaradt gazdasági, társadalmi és kulturális különbségek a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, a város és a falu, a testi és szellemi munka között. A vezetés különböző fokain, a népgazdaság fejlesztésének anyagi biztosításával foglalkozó meggondolások során a mezőgazdaság immár nem csupán egy miniszteri tárca ügye. Ahogy fokozatosan valóra váltjuk népgazdaságunk szerkezeti átalakítását, a fejlődés egyik fő Irányának tekintjük, hogy erősítsük a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisát, fokozzuk termelésének ipari jellegét és belterjességét. Célunk, hogy a mezőgazdaságban, akárcsak gazdaságunk valamennyi más területén, bevezessük a legfejlettebb technikát, a vezetés és a termelés szakaszán fejlesszük és érvényesítsük a tudomány vívmányait, biz tosítsuk a dolgozók sokoldalú műveltségét, magasabb kulturális színvonalát. Ez megkívánja, hogy elmélyítsük egész népünk marxista-leninista öntudatát, és leküzdjük a régi gondolkodás minden maradványát, a régi erkölcs különböző csökevőnyelt és megszilárdítsuk az emberek közti elvtársi kapcsolatokat, nemzeteink és nemzetiségeink internacionalista egységét. Azt ls tudjuk, hogy a termelés színvonalát tekintve nem követelhetünk gyökeres változásokat kevéssel azután, hogy mezőgazdaságunkban győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok.. Ezért távlati, céltudatos elképzelésre van szükség, hogy egész népgazdaságunk fejlődésének, a nemzetközi szocialista munkameg osztás elmélyítésének megfelelőn biztosítsuk mezőgazdasági termelésünk nagyfokú belterjességét és hatékonyságát. Meggyőződésünk, hogy erős ipari bázisunk, amelyet a múltban felépítettünk és a jövőben továbbfejlesztünk, lehetővé teszi, hogy viszonylag gyorsan haladjuk előre. Ez érthetőn azt jelenti, hogy a gépek gyártását és szállítását, a vegyipar fejlesztését és egész beruházási politikánkat a belterjes mezőgazdasági nagytermelés követelményeihez kell alkalmazni kongresszus határozatainak alapján már határozott Intézkedéseket tettünk annak érdekében, hogy vegyiparunk több műtrágyát termeljen, s hogy kidolgoztuk a takarmánytermelő és aszaló Ipar koncepcióját Ezzel kapcsolatban szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy további lépést akarunk tenni annak érdekében, hogy biztosítsuk a mezőgazdaság jobb és rugalmasabb gépellátását. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége jóváhagyta azokat az irányelveket, amelyek értelmében a gépés traktorállomásokat közvetlenül a mezőgazdasági-termelési igazgatóságok Irányítják, s ezzel kapcsolatban elfogadta az Ipar és a mezőgazdaság rugalmasabb kapcsolatait, a mezőgazdasági gépek kielégítő szállítását biztosító irányelveket is. Önök Is tudják, hogy 1959 után komolyan megváltozott, sok esetben eltorzult a gép- és traktorállomások feladata, ezek az állomások elvesztették ere deti jellegüket, nem voltak többé me zőgazdaságunkban a műszaki haladás hordozói, s ösztönösen átalakultak különböző Ipari üzemek fiókjaivá amelyeknek semmi közük sincs a mezőgazdasághoz. Ezeket a hibákat most helyrehozzuk. a gép- és traktorállomásoknak vissza kell térniük hivatásukhoz, hogy a műszaki fejlődés hordozói le gyenek mezőgazdaságunkban, gondos kodjanak a meglévő gépekről, s a szélesebb körű nagytermelési technológia követelményeinek megfelelőn megteremtsék további gépek bevezetésének feltételeit. Ezzel kapcsolatban a gép- és traktorállomások feladata elsősorban ügyelni arra, hogy mezőgazdaságunk csak jó minőségű gépeket kapjon, a mezőgazdasági termelés szükségleteinek tökéletes Ismeretei alapján, s gondoskodniuk kell azokról a szolgálatokról, amelyek összefüggnek a mezőgazdaság technikai haladásával. A gép- és traktorállomások munkájukat a járási mezőgazdasági-termelési igazgatóságok közvetlen részeként végzik, ezzel tehát megszűnnek a központi és kerületi mezőgazdasági gépesítési vállalatok. Elhatároztuk, hogy kidolgozzuk a szállítók és fogyasztók viszonyának lényeges egyszerűsítését, — a gyakorlatban arról lesz szó, hogy a mezőgazdasági üzemek, a mezőgazdasági-termelési igazgatóságok közvetlen kapcsolatban kerülnek a mezőgazdasági gépeket gyártó vállalatokkal. Vagyis megszűntetünk minden fölösleges közbeeső láncszemet, amely a mezőgazdasági gépek fejlesztésében, termelésében és szállításában más érdekeket képviselne, mint a szocialista mezőgazdasági nagytermelés érdekeit Am a legtökéletesebb gép is csak halott anyag, ha nem kerül olyan emberek kezébe, akik tökéletesen értenek hozzá, bánni tudnak vele és ismerik értékét a termelésben. Ezért a technika intenzív bevezetése mellett meg kell oldani a mezőgazdasági dolgozók szakképzésének, az állandó káderek kialakításának kérdését is. Fát hordanék az erdőbe, ha azt kezdeném magyarázni, hogy nem egyszerű dologról van szó: ám tudnunk kell, hogy ez alapvető feladat, amelyet meg kell oldanunk, ha mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára akarjuk emelni. Az állam támogatásával ma kedvező feltételeket teremtünk a szakképzett dolgozók megnyeréséhez és neveléséhez akár közvetlenül a termelés számára, akár a mezőgazdasági üzemek vezető állásainak betöltésére; ennek ellenére nem jutnánk előbbre, ha a szövetkezeti tagok részéről nem találkoznánk kellő megkat, hogy kellő készleteket gyűjtünk és helyes intézkedéseket teszünk közvetlenül a termelésben. A mezőgazdaságban nem bízhatunk a véletlenben, hisz ha ezt tennénk, nem beszélhetnénk haladásról. Ugyanaz Ismétlődnék, ami nagyapáink és ősapáink gyakorlata volt — ha isten akarja, teremni fog, ha nem akarja, nem terem. Ezért a műveltség és a szakképzettség általános fejlesztésével utat kell nyitnunk a haladásnak, minden újnak a termelésben és a falu egész életében, le kell küzdenünk a megcsontosodott szokásokat és a maradiságot. Természetes, hogyha az ember sokéves munkájával bizonyos tapasztalatokra tett szert, ezeket tekinti a legjobbaknak, s Igyekszik érvényre juttatni őket, ha mondjuk ő lesz az egységes földművesszövetkezet elnöka Természetesen a szövetkezetek vezetésében és szervezésében mindenütt szükség van a helyi viszonyok között szerzett tapasztalatokra, amelyek végeredményben az Iskolában szerzett szaktudást gazdagítják. Ám arról van szó, hogy a gyakorlati dolgozók gazdag tapasztalatait kiegészítsék új elmélet! Ismeretekkel, hogy az elvtársak tudásukat mindazzal gyarapítsák, amire a szocialista nagyüzemi termelésnek szüksége van. Arról van szó, hogy a vezető tisztségeket tapasztalt gyakorlat! szakemberekkel és szakképzett mezőgazdászokkal töltsük be. Ezért szüntelenül fejlesztenünk kell a mezőgazdasági káderek nevelésének minden formáját, s csak az EFSZ-ektől függ, hogy funkcionáriusalkat és más tehetséges dolgozóikat rendszeresen elküldjék iskoláztatásra. Mezőgazdaságunk mai és jövőbeni problémája azonban elsősorban a fiatalok kérdése. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja lépésről lépésre igyekszik érvényre juttatni azokat az intézkedéseket, amelyek a fiatal mezőgazdasági dolgozók javát szolgálják, akár a termelésben, akár megfelelő életfeltételek kialakításában. Természetesen nem maradunk meg azoknál a határozatoknál, amelyeket a Központi Bizottság januári ülésén Jóváhagytunk. Tovább keressük és igyekszünk megvalósítani azokat az alkalmas intézkedéseket, amelyekkel elősegíthetjük a fiatal dolgozók megnyerését mezőgazdaságunk számára. Ám sok függ attól, hogyan fogadják maguk a szövetkezeti tagok a szakiskolát végzett fiút vagy lányt, aki dolgozni kezd a mezőgazdaságban. Márpedig e tekintetben, szövetkezeti funkcionárius elvtársak, nincs minden rendben. Sok fiatal ember számára a munka megkezdése nagyon kemény dió, különösképpen, ha „meg édesítik" a különleges helyi viszo nyok. Ezt amit nem én találtam kí fiataloktól hallottam önök közül ls sokan Ismerik, például efféle meg jegyzésekből: Mit akar nekünk prédikálni, hisz még nemrég itt látszott a téren, vagy hosszú copfot viselt. A

7 efféle nézetek nem segítenek a fia taloknak. Határozottan el kell vetni őket, és segédkezet kell nyújtani a fiataloknak. Elvtársak, mint már a bevezetőben mondtam, egész mezőgazdaságunk előtt ko moly feladat áll: hogyan töltsük meg pártunk XII. kongresszusának határozatait gyakorlati munkával és olyan intézkedésekkel, amelyek mezőgazdaságúnkat az Ipar színvonalára emelik. Bizonyára nem mondok újat, amikor rámutatok, a szocialista társadalom fejlődése és politikai egységének kialakulása attól függ, hogyan küzdjük le társadalmunk alapvető ellentmondását, hogyan egyenlítsük ki a mezőgazdasági teri^lL^ÍĽlL™^'*

1* ,r

á" melés, a falusi élet színvonalát az nyúló aktív erőfeszítésekkel. Igazat megvallva a mezőgazdaságunkban ma meglévő technika, bár mennyiségét és minőségét tekintve jelentős haladást képvisel, csak részben tekinthető olyan technikának, amely megfelel a korszerű nagytermelés szükségleteinek. De még ezeket a ma meglévő gépeket sem használják kl szakszerűen és kielégítőn, s karbantartásuk is nagyon hiányos. Nem mindig az anyag az oka, hogy a gépek keveset dolgoznak, az ok sokkal inkább a szakképzett munkaerők hiányában keresendő. Az igazi nagyüzemi termelés megköveteli, hogy ismerjük a természetben végbemenő élettani, vegytani és fizikai folyamatokat, amelyek együttvéve megszabják a termelés feltételeit. Ha e természeti folyamatok törvényszerűségeit nem ismerik és nem használják kl tudatosan, sőt esetleg maradi módon semmibe veszik őket, ügy a szükséges eredmények csak véletlenül következnek be, nem pedig a ipari termelés, a városi élet színvona Iával. E kiegyenlítés nélkül nem teremthetjük meg azt az alapot, amelyről elindulhatunk a jövendő kommunista társadalomba. Mint tudják, sok Intézkedés már megvalósult vagy megvalósulásban van. Fentebb beszéltem róluk. Természetesen mindig úgy kell eljárnunk, hogy tovább támogassuk a szövetkezetek megszilárdulásának, megerősödésének folyamatát, azokból a lehetőségekből induljunk ki, amelyekkel társadalmunk ma rendelkezik, s amelyekkel előmozdíthatjuk a mezőgazdasági termelést, a mezőgazdaság Iparosítását szolgáló Intézkedéseket. Ezért ma, miután mezőgazdaságunkban győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok, másképp kell néznünk a mezőgazdaság Jövendő fejlődését. Magától értetődik, hogy kommunista pártunk és államunk az alapvető tudatos, célra törő munka következ feladat Időszakában — amikor a szö tében. Az időjárás előre nem látott j vetkezeti mezőgazdaságért harcol szeszélyei és egyéb esetlegességek j tunk, hogy a kis- és középparasztok, önök előtt Ismarates, hogy a XII. | ellen azzal kall biztosítanunk magún- | a mezőgazdaság haladó erői, a szövetkezeti nagyüzemi termelés útjára lépjenek — minden segítségét éppen e politikai cél elérésére összpontosította. Önök tudják, nem kevésről volt szó, akár anyagi, akár pénzügyi eszközöket tekintve, hogy nem volt csekélység az a támogatás, amelyeket a patronáló üzemek nyújtottak az egységes földművesszövetkezeteknek, tudják, hogy káderekkel siettünk a szövetkezetek segítségére stb. Mindez a tulajdonképpeni politikai segítség mellett sok sok milliárd koronát jelent, ezt az értéket a szövetkezeti mezőgazdaság gondolatának' győzelméért vetette harcba munkásosztályunk, iparunk. Ma szövetkezeteink túlnyomó többsége megerősödött, jól gazdálkodik^ mezőgazdaságunk viszonyai megszilárdulnak, a mezőgazdasági termelés egészben véve fejlődésnek Indult. Ez az egész folyamat aránylag rövid Idő alatt megrázkódtatások nélkül ment végbe. Eredménye a munkásosztály és a szövetkezeti parasztok szövetsége. Ez az erő jelenti ma köztársaságunk alapját, s a dolgozó értelmiséggel együtt Csehszlovák Szocialista Köztársaságunkban a szocializmus építésének pillére. A most következő időszakban mezőgazdaságunkban teljes egészében felvetjük a gazdálkodás gazdasági elveit, amelyeknek érvényesülniük kell mind a mezőgazdasággal szemben követett állami gazdaságpolitikában, mind az állami gazdaságok ós egységes földművesszövetkezetek gazdálkodásában. Az állam továbbra ls támogatni fogja a mezőgazdasági termelés fejlődését, természetesen ez a segítség új Irányt kap. Ezentúl nem fogjuk, mint a múltban az egyes földművesszövetkezeteket támogatni, nem bocsátunk rendelkezésükre anyagi eszközöket Ilyen vagy amolyan célra. Az állam egész segítsége tervszerűen ós szervezetten a mezőgazdasági nagyüzemi termelés döntő problémáinak megoldására Irányul olyképpen, hogy mezőgazdaságunkban, akárcsak az Iparban, a termelés, az egész népgazdaság alapvető problémáit oldjuk meg a társadalom érdekelnek megfelelően. Ez azt jelenti, elvtársak, hogy az állam a rendelkezésre álló eszközöket ennek az elvnek a szellemében nagy akciókra összpontosítja, például egész területek talajjavítási munkálataira, amelyeknek nem csupán a helyi egységes földművesszövetkezet látja hasznát, hanem számos szövetkezet és állami gazdaság. Főképpen pedig ezek az akciók fokozzák a mezőgazdasági terület kihasználását, és elősegítik a társadalom szükségleteinek kielégítését mezőgazdasági termékekkel. Vagy az állam anyagi eszközeit vlzgazdaságl építkezésekre fordítják, amelyek nagy területek öntözését teszik lehetővé. Hasonlóképpen — mint már fentebb említettem — mindent megteszünk a vegyipar, takarmánytermelő ipar kiépítésére. Az állam megfelelő összegeket fordít a mezőgazdasági tudományos kutatásra. Ezzel mindenki részesül az állami támogatásból, és a szövetkezetektől függ, hogyan veszik e segítség hasznát a maguk hatáskörében végrehajtott intézkedésekkel. Az állam segítsége abban ls megnyilvánul, hogy megszervezzük az egységes földművesszövetkezetek munkaerőinek kihasználását az idénymunkák időszakán túl, mégpedig olyképpen, hogy bizonyos árucikkeket, amelyeket ma ipari vállalatok állítanak elő — például kisebb fogyasztási cikkeket — a mezőgazdaság dolgozói készíthessenek télen és a szükségletnek megfelelően vihessék őket a piacra. Hasonlóképpen arra is szükség lesz, hogy már ma más szemmel nézzük a felvásárlást és megszervezését, aszerint, hogyan használjuk kl a mezőgazdaság meglévő gazdasági és munkaerőit, hogyan könnyítsünk a felvásárló szervezetek és a belső piac helyzetén. Arra gondolok például, hogy az állam által felvásárolt gabona és burgonya egy részét a szövetkezetben tárolják, ahol megvannak hozzá a szükséges feltételek, ós biztosak lehetünk felőle, hogy az EFSZ magtáraiban gondoskodni fog a tárolt gabonáról. A szövetkezet fokozatosan adja majd át az államnak a gabonát és a burgonyát, és kellő költségmegtérltést kap érte. A termények tárolásánál a mezőgazdaság további munkaerőit foglalkoztathatják a tél folyamén. Hasonló lesz a helyzet a gyümölcs és zöldség esetében is, ahol nincs rá szükség, hogy az egész termést egyszerre elszállítsák a belkereskedelem raktáraiba. Ellenkezőleg, azt akarjuk, hogy a szövetkezetek gondoskodjanak e mezőgazdasági terményekről, és a szükségleteknek megfelelően, a megkötött szerződés sze(Folytatta a 3. oldalon) Ű] SZÖ 2 * 1964. április 25,