Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-24 / 114. szám, péntek

< Vilá

g proletárjai, egyesül jetele! Bratislava, 1964. április 24, péntek 30 fillér 9 XVII. évf. 114. szám Ünnepe) a jövő nemzedéke A 15. születési évforduló jelentős határkő a serdülő lányok, fiúk életében, és rendszerint nagy családi eseménynek számít. Ilyen „családi" alkalomból ünnepel ma egész társadalmunk, amikor a CSISZ pionírszervezetének megalakulására emlékezve 15 fehér gyertyát gyújtunk az ajándéktortán. A 15 éves kislány maga a virágba induló élet, a 15 éves fiú izmos, vállas fiatalember tele nyíló értelemmel és életkedvvel. Ilyen a szervezet is, amelynek megtett útját, derekas munkáját és eredményeit felmérve, szinte hihetetlennek tűnnek egykori csecsemőméretei, kezdeti nehézségei ugyanúgy, mint ahogy a 15 éves kamasz is nehezen képzelhető vissza a pólyába. A CSISZ harmadik kongresszusa Ifjúsági mozgalmunk haladó hagyományaink szellemében határozta el, hogy megalapítja a munkásosztály legifjabb őrségváltásának a szervezetét. Az alapítóknak akkori elképzeléseikben a szervezet működéséről, munkájáról a szovjet pionírok példaképe mellett fontos helyet kaptak azok a tapasztalatok is, amelyeket az első köztársaság idején az erősödő párt katonái a proletár gyermekekkel való foglalkozásaik során szereztek. Társadalmunk viszonyai közepette széles lehetőségek nyíltak arra, hogy a gazdag hagyományok és a nagyszerű elképzelések ötvözetéből alakult szellem ifjúságunkat már zsenge korától munkaszeretetre, becsületességre nevelje, megtanítsa nemesen szórakozni, örülni az életnek, s beléoltsa a közösségi felfogást, a felelősségérzést. A pionírfoglalkozásokon a gyermekek kiapadhatatlan ötletessége, kezdeményező szelleme találkozott a csapatvezetők megfontolt irányításával, a kis pajtások élete megtelt színnel, ízzel, hasznos romantikával Az iskolák szervezetei keretében és a pionírházak mellett a legkülönfélébb érdeklődési szakkörök alakultak, amelyekben a gyerekek a fényképezéstől a csillagászatig szórakozva is jelentős ismeretekre tesznek szert. Szabad idejük megtelt érdekes foglalkozással, amely egyéniségüket csiszolja, s idejében megtették az első lépést a/ pályaválasztás felé. A szervezett kirándulásokon megismerkedtek a természettel, egészségüket edzették. A hulladékgyűjtéssel, környezetszépítő munkájukkal pedig jelentős hasznot hoztak népgazdaságunknak. Természetes, mindez vonzotta a gyerekeket és vonzza ma is. Alapvető követelmény, hogy minden foglalkozást a találkozásokat és gyűléseket mindig másként, mindig újszerűen kell érdekessé tenni. Vagyis megfontolt, pedagógiailag megokolt Irányításra van szükség ahhoz, hogy a felnőttek elgondolása visszhangra találjon a gyermekeknél. S itt értünk el a pionírszervezet 15 éves életén keresztül kísérő komoly problémához. Az elmúlt évek nyomasztó árnyékaiból a kötetlen robbanó kacagásra, sportolásra hivatott gyermekeinkre is vetődött éppen elég. Talán a formalizmus címszó fejezné ki legjobban mindazt, ami nem egy esetben megbénította a gyermekek szervezetének életszerű egészséges szellemét. Ebben elsősorban a felnőttek, a vezetők tapasztalatlansága, de még inkább önző kényelmessége volt a hiba A pionírvezetők, de a funkcionáriusok is túl higgadtan értelmez ték a csapatok, a rajok irányítását, s a hangtompító, a kezdeményezést fojtó szerepet vállalva megfeledkeztek arról, hogy a pionírszervezet kizárólag a gyermekek szervezete, s arra hivatott, hogy szervezett foglalkozással, szórakozással töltse be a pajtások iskolán kívüli idejét. A pionírvezető helyzetét és küldetését sajnos még mindig lebecsülik, s ezzel a funkcióval többnyire kezdő tanítókat bíznak meg, akik -ezen a címen a legjobb esetben is csak néhány órás felmentést kapnak az oktatási kötelezettség alól. Csupán néhány nagyobb iskolánk rendelkezik önálló pionírvezetővel, de még ott sem mindig a legsikerültebb a választás. A pionírtevékenység súlypontja ugyan az egyes osztályok szervezeti egységeiben vagyis a rajokban van, s ezek vezetői rendszerint felsőbb évfolyamos diákok. Vannak köztük igazán kiváló szervezők, olyanok, akik néhány éven át mint pionírok igyekezetükkel magukra vonták a figyelmet, s most CSISZ-taggá válva erkölcsi kötelességüknek, s egyben szép feladatuknak tartják, hogy fiatalabb diáktársaikkal foglalkozzanak. Nagyon sok esetben azonban az ilyen fiatal vezetők nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Nagyon hasznos és sokat ígérő az a jelenség, amikor a szülők és iskolabarátok köre, esetleg a védnökségi üzem is magáévá teszi a pionírcsapat sorsát. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy jelentős sikereket érnek el azok az érdekkörök, amelyeket szakmunkás szülők, amatőrök vezetnek. Ismert dolog, hogy a diák az egyes tantárgyakat úgy kedveli, mennyire megnyerő számára az illető tantárgy tanítója. Hasonlóképpen vonzóbb a pionírok számára is, teszem, a természetbarátok köre, ha a község, a lakónegyed közismert kertésze vagy erdésze vezeti. Nagy megtisztelésnek veszik a pajtások, amikor rajuk vezetésére szocialista munkabrigádok tagjai vállalkoznak. Sajnos, az ilyen tapasztalatokkal a magyarlakta vidéken csak szórványosan találkozunk. Sokan azzal magyarázzák ezt a hiányosságot, hogy Szlovákia déli részén kevés az ipari üzem, az ipari munkás, akiknél ugyanis több az előfertétel az ilyen gyámkodásra. Viszont szövetkezet és állami gazdaság éppen elég van, s közülük nem egy éppen a fiataloktól várja megerősödését, felvirágzását. A szövetkezet elnöke, az agronómus, a zootechnikus, kellene, hogy időt találjon magának arra, hogy legalább alkalmilag meglátogassa a pionírok mezőgazdasági vagy állattenyésztési irányú szakkörét. Oktatási törvényeink értelmében a 15 éves fiatal kikerül az iskolából, tanonc lesz, középiskolába megy vagy munkába lép, de mindenesetre több önállóságot, több felelősséget várunk tőle. Azonban akkor sem marad magára, társadalmunk továbbra is őrködik felette, útját egyengeti. Vegyük ilyen felserdült fiatalnak gyermekeink szervezetét is. Eredményes munkája 15 éves tapasztalatai arra vallanak, hogy megáll a maga lábán és képes vállalni a reá háruló feladatokat. De mégse hagyjuk magára. Mint szülők, pedagógusok, CSISZ-tagok és kommunisták a jövő nemzedékéért vállalt felelősségünk tudatában viseljük szívünkön a szervezet sorsát, munkálkodjunk szeretettel és megértéssel azon, hogy gyermekeinkből társadalmi vívmányainkhoz és távlataink feladataihoz méltó utódokat neveljünk. Megkezdődött az EFSZ-ek VI. kongresszusa Á mezőgazdaság hat év alatt eléri az ipar színvonalát Több mint 900 ezer földművesszövetkezeti tag képviselői tanácskoznak • Közel 1500 delegátus a kongresszuson A kongresszusi küldöttek közül tegnap már a délelőtti órákban több mint ezren ismerkedtek a Július Fučík Kultúra és Pihenés Parkjának környezetével. Pedig jól tudták, hogy a négynapos kongresszusi tanácskozás csak délután két órakor kezdődik. Két órakor már sehol sem foghíjasak a padsorok. Harmadszor csöngetnek. Ütemes taps közepette vonul be a kongresszus elnöksége Kicsitul a taps. A hadsereg zenekara a himnuszt játssza, utána csend, majd Josef Nágr mérnök, a mező-, erdő- és vízgazdasági miniszter első helyettese lép a mikrofonhoz. Üdvözli a kongresszus küldötteit, majd a szocialista országok küldöttségeit. Nagy taps köszönti az I. P. Volovcsenko földművelésügyi miniszter vezette szovjet küldöttséget Majd a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Bulgária, a Mongol Népköztársaság, Kuba és Jugoszlávia küldöttségeit köszöntik tapssal a hazai delegátusok és a vendégek. Josef Nágr miniszterhelyettes ezután mezőgazdaságunk eddigi sikereit méltatja és röviden felvázolja mezőgazdaságunk jövőbeni feladatait. Ezután a kongresszus napirendi pontjainak jóváhagyása következik, majd a küldöttek megválasztják a kongresszus munkaelnökségét, a javasló bizottságot és a mandátumvizsgáló bizottságot. Ezzel a miniszterhelyettes megnyitottnak nyilvánítja a kongresszust, s átadja a szót Jirí Burian, mező-, erdő- és vízgazdasági miniszternek. A miniszter beszámolóját többször félbeszakította a küldöttek egyetértést kifejező tapsa. J. Burian földművelésügyi miniszter beszéde Elvtársak, tisztelt küldöttek, kedves vendégek! Olyan időszakban gyűlünk össze, amikor egész társadalmunk minden erejét a népgazdaság és társadalmi életünk minden egyes szakaszának a továbbfejlesztésére összpontosítja. Ennek az igyekezetnek az alapvető útiránya a CSKP XII. kongresszusának a tanulságai, s elsősorban a kongreszszus határozata. A XII. pártkongresszus határozata kimondja, hogy társadalmunk főfeladatának a következő időszakban a mezőgazdasági termelés fejlesztését kell tekintenünk. Enélkül nem biztosíthatjuk a népgazdaság arányos fejlődését és a lakosság életszínvonalának emelkedését. Valószínűleg az összes jelenlévő küldött véleményét nyilvánítom ki, ha azt mondom, hogy köszönettel fogadjuk a mezőgazdaság ilyen méretű elismerését a népgazdaság szempontjából, és hogy olyan helyet kapott, amely jelentőségét tekintve joggal kijár neki. Az elkövetkező időszakban a CSKP XII. kongresszusának messzemenő távlati céljaiból származó feladatok mind nagyobb mértékben megvalósulnak egy anyagi-műszaki bázis kiépítésével, amely fokozatosan a kommunizmus anyagi-műszaki bázisává fejlődik. A mezőgazdasági termelés fokozása a következő időszakban odairányul, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelés egy szintre emelkedjék, s a falusi és városi életkörülmények folyamatosan kiegyenlítődjenek. Az, amit a szocialista mezőgazdaság kiépítésének elmúlt 15 éve alatt elértünk, hiven igazolja a megtett út helyességét. Ez lényegében és elsősorban a parasztság, ám nem kisebb mértékben az egész munkásosztály, a párttagok tízezreinek és a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak az érdeme. Hisz az 1948-as évhez viszoA kormány megtárgyalta a népgazdaság jövő évi fejlesztése fő irányelveinek javaslatát A kormány e heti plenáris ülésén a kerületi nemzeti bizottságok elnökeinek részvételével megtárgyalta a népgazdaság fejlesztése és a beruházási építkezések 1965-re szóló fő irányelveinek javaslatát. A javaslatok kidolgozásával a kormány a CSKP KB januári ülésének határozatát teljesíti, melynek értelmében a jövő évi terveiket korábban kell kidolgozni, mint eddig. • v A népgazdaság fejlesztésére Irányuló tervjavaslatok elsősorban a hatékonyság fokozását, a termelés fejlesztését és a társadalmi munkatermelékenység növelését tartják szem előtt. Az ipari termelés homlokterében az alapvető ágazatok fejlesztése, főleg a tüzelőanyag- és energetikai alap, a vegyipar és a kohászat kibővítése kerül. A mezőgazdaságot illető tervjavaslatok mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés fejlesztését szolgáló eszközök biztosítását célozzák. Közelebbről: a műtrágyagyártás fokozását és a takarmányipar kiépítésének gépesítését. A javaslatok nagy figyelmet szentelnek a közlekedés megerősítésének is. (Folytatás a 2. oldalon) nyitva a mezőgazdasági termelés 1963-ban 34 százalékkal növekedett, az árutermelés pedig 90 százalékkal. Egyben egy állandó mezőgazdasági dolgozóra eső bruttó termelés mintegy 150 százalékkal növekedett. Ilyen arányú fejlődés csak úgy volt lehetséges, hogy pártunk összpontosíthatta erejét a falu nagyszabású kollektivizálására, és alkotó módon, a viszonyainknak megfelelően alkalmazta Lenin szövetkezetesitési elveit, ugyanúgy a szovjet kolhozok és szovhozok gyakorlati tapasztalatait. Jelenleg a szocialista szektor a mezőgazdasági földterület 90 százalékát műveli, s ennek túlnyomórészén — a terület 63,1 százalékán — földművesszövetkezetek gazdálkodnak. A szövetkezetek népgazdaságunk fontos részévé váltak. Az elmúlt 15 év folyamán kiépítettek vagy közös tulajdonba veitek több mint 45 milliárd korona értékű alapvető termelőeszközt, ami a szövetkezeti tagok akkori betétjének néhányszerese. Ezenfelül az oszthatatlan alapban több mint 25 milliárd koronát, s a szociális és kulturális alapban mintegy 600 millió koronát halmoztak fel. Az EFSZ-ek ma döntő mértékben hozzájárulnak a központi tartalékok feltöltéséhez a főbb mezőgazdasági termékekből. Szövetkezeteink túlnyomó részt gazdaságilag megerősödött üzemek, s a nagyüzemi gazdálkodás minden előfeltételével rendelkeznek. Nem nagyítás, ha azt mondom, hogy ez elmúlt években sok szövetkezetünk fejlődött annyira, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalát tekintve elérte a legmagasabb világszintet. Példaként felhozhatom a mélníki járás klyi szövetkezetét, a dubanyi szövetkezetet a prostejovi járásban, a knéževesit a Prága-nyugati járásban, az izsapi szövetkezetet a dunaszerdahelyi járásban, és számos más szövetkezetet. Pártunk és kormányunk a szövetkezeti gazdálkodás kezdete óta hatéko{Folytatás a 4. oldalon) Szolidaritás a kolonializmus ellen harcoló ifjúsággal! Ezekben a napokban csaknem ktürül a Demokratikus Ifjúsági Világ szövetség budapesti központja: a különböző országokból érkezeti képviselők, a DÍVSZ Irodájának tagjai és munkatársai, akik a Benczúr-utca 34. szám alatti csendes épületben végzik munkájukat, elutaznak az április 24-én megrendezésre kerülő nagy szolidaritási gyűlésekre. Mint a legutóbbi esztendőkben, április 24-én az idén is megünneplik a gyarmatosítás ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ijjúság nemzetközt napját. Erről beszélgettünk a Benczúr-utcai székházban Claude Gatignonnal, a DÍVSZ jőtitkárával, akt — mielőtt a világszövetség központjába került volna — a jrancia demokrati kus ifjúsági mozgalomban tevékeny kedett. • Mióta ünneplik a haladó jiatalok április 24-én a gyarmatosítás elleni harc napját? Honnan ered ez az elhatározás? — hangzott első kérdésünk. — Az Indiai flotta tengerészei 1946 februárjában Bombayban fellázadtak, tiltakozva az angol tisztek uralma ellen. Egyenlőséget, jogaik elismerését követelték. A lázadás magával ragadta India valamennyi kikötőjét, megbénította az angol katonai berendezéseket. Február 21én már 79 hajó és 21 kikötő sztrájkolt. Amikor az angolok megpróbálták fegyverrel leverni a felkelőket, több nagyváros munkásai hirdettek álta ános sztrájkot. Sokan gfi 1 ÍJL^WiL^JiJl CLAÜDE GATIGNON, a DÍVSZ főtitkára életüket áldozták. Egy évvel később Egyiptom ifjúsága rendezett nagyarányú megmozdulásokat hazája függetlenségéért — ugyancsak február 21-én. A DÍVSZ ennek a két megmozdulásnak emlékére javasolta 1948-ban a délkelet-ázsiai konferencián, hogy február 21-ét nyilvánítsák a gyarmatosítás ellen küzdő fiatalok napjává. Az indonéziai Bandungban 1957-ben megrendezett ázsiai diákkonferencia azonban Javasolta, hogy a gyarmati Ifjúság napját ezentúl április 24-én ünnepeljék. Miért éppen április 24-én? Mert 1955-ben ezen a napon ért véget Bandungban az ázsiai és afrikai független ország kormányfőinek első konferenciája. Mérföldkő volt ez a gyarmati rendszer összeomlásának, korunk egyik legjelentősebb folyamatának útján. Azóta április 24 a gyarmati és a kolonializmus alól felszabadult ifjúsággal való szolidaritás napja. • Milyen jelentősebb megmozdulásokra kerül sor az idén április 24-én? Az idén még fokozottabban nyilvánul meg a világ haladó ifjúságának szolidaritása a függetlenségéért, a gyarmatosítók ellen harcoló fiatalokkal. Több nagyvárosban, így Párizsban, Moszkvában, Londonban, Új-Delhiben, Helsinkiben és Budapesten is — nagygyűléseket rendeznek, amelyeken Ázsia, Afrika, Latin-Amerika fiataljainak képviselői is felszólalnak. Sok városba a DÍVSZ küld szónokot, például Nicosiába és Bamakóba. Előreláthatólag a Mali Köztársaság fővárosá(Folylatás a 3. oldalon)