Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-23 / 113. szám, csütörtök

Tanuljunk lenini Vladimír Koucký elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága titkárának beszéde tápunk tegnapi számában már jelentettük, hogy V. I. Lenin születésének 34-ik évfordulóján Prágában ünnepi estet tartottak, amelyen V. Koucký elvtárs, a CSKP KB titkára tartott beszédet. Koucký elvtárs beszédét az alábbiakban közöljük. Pártunk és népünk számára Vlagyimir Iljics Leninnek, a nagy embernek, forradalmárnak, a kommunista korszak lángeszű építőjének évfordulói mindig ösztönzésül szolgálnak arra, hogy megvonjuk végzett munkánk mérlegét, és megvizsgáljuk fejlődésünk távlatalt eleven örökének világában. Országunkban a szocializmus sokoldalú fejlődésének társadalmi gyakorlata napról napra igazolja Lenin tanításának érvényét, időszerűségét és kötelező voltát. Lenin eszmél mutatják fejlődésünk irányát a kommunizmus felé; a pártépltés és a pártélet lenini elvei jelentik a kommunista párt sérthetetlen alapjait, határozzák meg eszmei és szervezeti egységét, cselekvőkészségét. Leninnek a proletár diktatúráról és a szocialista demokráciáról szóló tanítása szocialista államunk fejlődésének, a dolgozók alkotó forradalmi aktivitásának eleven forrása. Lenin közgazdasági műveiből merítjük népgazdaságunk átépítésének, helyes irányításának módszereit és irányelveit. Lenin nemzetiségi politikája az az alappillér, amelyen megszilárdul a két testvérnép, a csehek és a szlovákok, valamint a köztársaságunkban élő nemzetiségek egysége. Külpolitikánk alapját a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének, és gazdasági versengésének lenini tézisei alkotják. A lenini Internacionalizmus minden időkre összeköt legnagyobb barátunkkal, a testvéri Szovjetunióval, a szocialista rendszer országainak népeivel, amelyek a lenini elvek szellemében építik boldog jövőjüket, valamint azokkal a népekkel, amelyek Lenin szellemében Igazságos harcot vívnak az Imperializmus és a gyarmati rendszer elnyomása ellen, a lenini internacionalizmus köt össze az egész világ proletariátusával. Kommunista pártunk születése,' felépítése és egész története egybeforr Lenin nevével. Lenin közvetlen segítségével pártunkat kezdettől fogva internacionalista tömegpártként építettük fel. Éppen ez a jellege, a burzsoá hatalommal vivott véres harcok tanulságai tették munkásságunk gondolkodásában az osztályegység és a végső győzelem biztosítékává sérthetetlen alapelvévé a proletár nemzetköziség eszméjét. Ügy gondolom, éppen ma, politikailag rendkívül időszerű rámutatni, mennyire áthatja pártunk egész történetét az a törekvés, hogy életében és munkájában következetesen érvényre juttassuk a leninizmust, s a bolsevik párt tapasztalatait alkotó módon érvényesítsük országunk osztályharcaiban. Itt meg kell emlékeznünk a CSKP V. kongresszusának nagy jelentőségéről, amely a leninizmus erejének meggyőző bizonyítéka volt. Ez a kongresszus jelentette a párt megújhodási folyamatának tetőpontját, amelynek során érvényre jutottak a pártmunka lenini elvei. Mindez múlhatatlan feltétele volt annak, hogy a nagy sztrájkharcok vezetése során kialakuljon a CSKP politikájának lenini jellege, s a párt rendkívül tevékenyen vegyen részt a népfront nemzetközileg érvényes stratégiájának, a Hitler-ellenes széles körű nemzeti felszabadító harc koncepciójának kidolgozásában. Pártunk tekintélyét az ország dolgozó népének szemében nem frázisokkal, hanem áldozatos lelkesedéssel és lemondásokkal, nélkülözésekkel, sok ezer névtelen kommunista és pártonkívüli forradalmár vérével és életével váltotta meg. Csehszlovákia népi demokratikus államként történt helyreállítása, munkásosztályunk februári győzelme, pártunk lenini politikájának nagy diadala volt. Sok jelenlévő elvtárs bizonyára emlékszik, mily nagy hatással volt, mennyi okulással szolgált számunkra 1945 és 1948 között Lenin két munkája: a „Két taktika" és az „Áprilisi tézisek". A februári győzelem a gyakorlatban igazolta a marxizmus—leninizmus ama tételeinek helyességét, hogy a munkásosztály békésen Is átveheti a hatalmat. Ezt csak azok nem vették tudomásul, akiket elvakított a dogmatizmus és a korlátolt nacionalizmus. A kínai mondvacsinált teoretikusok az áruló emigránsok buzgó helyeslése mellett februári győzelmünket kis híján az akkori állam! apparátus adminisztra tív intézkedések eredményének tün tetik fel, ezzel szemben nekünk egye nesen internacionalista kötelességünk hogy e kísérletüket élesen elítéljük. V. I. Lenin születésének 94. évfordulója alkalmából tegnapelőtt ünnepi estet rendeztek Prágában, amelyen Jaromír Dolanský, Alexander Dubček, Zdenek Fierlinger, Jiŕí Hendrych, Drahomír Kolder, Bohuslav Lastovička, Jozef Lenárt és Antonín Novotný, a CSKP KB elnökségének tagjai, a Központi Bizottság további tagjai, a kormány és a Nemzeti Front képviselői vettek részt. Jelen volt inég M. V. Zimjanyin, a Szovjetunió prágai rendkívüli ás meghatalmazott nagykövete . . Mindez csak élvakultságukat tanúsítja, hogy minden áron kirohanjanak a lenini eszmék minden alkotó továbbfejlesztése és alkalmazása ellen. A háború utáni években, a CSKP VIII. és IX. kongresszusán kifejtik a szocializmus építésének alkotó szellemű koncepcióját. A párt politikai vonalának nem egy aktív és merész elemét később megbénította, megcsonkította a személyi kultusz gyakorlata. A párt nyíltan rámutatott akkori fejlődésünk árnyoldalaira is, lenini szellemben leszámolt velük. E hibákat semmiképpen sem akarjuk lekicsinyelni, elszánt akaratunk, hogy megakadályozzuk megismétlődésüket. Ám azt sem engedhetjük meg, hogy a 15 év előtti időszak valóságát még tíz esztendeig egyszerűen a feje tetejére állítsák, hogy leplezzék, eltakarják Igazi tartalmát. Ez a tartalom pedig hazánk győztes elindulása volt a szocialista fejlődés útján, pártunk vezetése alatt, a dolgozó milliók kitartó és áldozatos erőfeszítéseinek jóvoltából. Pártunk ezért sohasem ad iga zat azoknak, akik ma sötéten, feketén ábrázolják az utóbbi, főleg az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt éveket, mint a koncentrált dogmatizmus és személyi kultusz időszakát. Mindenki, aki úgy ahogy kapcsolatba került a közügyekkel, sokszor meggyőződhetett róla, hogy fenntartás nélkül és aktívan magunkévá tettük a XX. kongresszus Irányvonalát, s hogy pártunk és Központi Bizottsága az ott elhangzott lenini eszmék konkrét kidolgozására törekedett, minden erejét a lenini normák teljes helyreállítására fordította. A párt XI. és XII. kongresszusán határozottan megnyilvánult az új munkastílus, az időszerű kérdések alkotó szellemű megoldása. A gazdasági, politikai, kulturális és ideológiai téren elért sikereink, szocialista demokratizmusunk rendszeres fejlesztése és az a tény, hogy viszonylag rövid idő alatt felépítettük, és ma a XPi. pártkongresszus szellemében minden tekintetben továbbfejlesszük a szocializmust, eléggé meggyőzően bizonyítják a párt sokoldalú tevékenységét a leninizmus alkotó továbbfejlesztésének területén. Pártunk teljes mértékben magáévá tette az SZKP XXII. kongresszusának eredményeit, s tanulságait a XII. pártkongresszuson alkalmazta a mi viszonyainkra. Ez teljesen megfelel pártunk forradalmi hagyományainak. Mindig ragyogó példa, a tanulságok kimeríthetetlen forrása volt számunkra Lenin pártja, amely elsőnek vitte diadalra a szocializmus ügyét. Dolgozóink jól emlékeznek Klement Gottwald elvtárs szavaira, aki 1929-ben kereken megmondta a hatalom akkori burzsoá bitorlóinak, hogy miért járunk Moszkvába tanulni. Az SZKP XXII. kongresszusán Antonín Novotný elvtárs kijelentette, hogy magunkénak valljuk az SZKP új pártprogramját, és országunk helyzetéhez mérten következetesen hozzá Igazítjuk munkánkat, mert saját jövőnk alapvető tulajdonságait ls megmutatja. Még nagyobb helyesléssel fogadják e programot dolgozóink ma, amikor az SZKP programja és lenini politikája újból és újból a trockisták minősíthetetlen támadásainak és rágalmainak célpontját alkotja, Pá.rtunk győzelmeinek biztosítéka mindig a leninizmus iránti rendíthetetlen hűsége volt, az a tény, hogy szembefordult a jobboldali opportunisták kísérleteivel hogy revideálják a párt forradalmi lényegét, s mozgalmukat kispolgári vizekre tereljék. Pártunk ugyanolyan határozottan szembeszegül a szektássággal, a meddő dogmatizmussal is. Pártunk szilárdan halad előre a lenini eszmék pozitív fejlesztésének útján, a gazdasági és kulturális építés alapvető kérdéseinek megoldásában, minden téren goiídoskodik róla, hogy gyarapodjék a dolgozók széles tömegeinek kommunista öntudata. Ugyanakkor nem huny szemet afölött sem, hogy a múlt évtizedek opportunizmusa még ma is tovább él egyesek gondolkodásában, akik megpróbálnak visszaélni a párt becsületes törekvéseivel és egyszerűen kultusszal bélyegeznek mindent, amit a párt az elmúlt években tett. Á párt nyílt bírálattal, szívós munkával igyekszik jóvátenni a hibákat, ők azonban summásan tagadnak mindent, lerombol/ják az értékeket, kirohanásokat intéznek a párt ellen, becsmérlik a becsületes kommunista funkcionáriusokat és a korlátlan liberalizmus, anarchia kötetlenség rehabllltására törekednek. Miért térünk vissza Ismét pártunk múltbeli tevékenységére? Elsősorban azért, mert sok mai problémát éppen a párt történelmi tapasztalatai segítenek megoldani. Továbbá azért is, hogy újból világosan kijelentsük, hogy nem engedjük meghamisítását aszerint a jelszó szerint, hogy ami a múltban vörös volt, az ezentúl fekete, s ami fehér volt, legyen vörös. Igen, következetesen szembe kell nézni az újonnan megállapított tényekkel; de elég volt már a párt múltja ellen intézett kirohanásokból, amelyekkel a pártot vádlottnak, az opportunistákat, trockistákat és sovinisztákat pedig vádlóknak szeretnék feltüntetni. Lenin a proletariátus forradalmi történetének jelentőségéről szólva hangsúlyozta, hogy ezt a történetet úgy kell megírni, hogy elősegítse a jelen feladatainak megoldását. Ha ma Vlagyimir Iljics Lenin forradalmi örökének világában tekintünk vissza megtett útunkra, úgy jogosult büszkeség tölthet el bennünket. Bár sebeket szenvedjünk el, sebeket ütöttünk önmagunkon, mégis a kommunisták és pártonkívüliek milliói megvetették szocialista jelenünk alapjait, megedződtek az osztályellenség ellen vívott harcban, megtanulták kormányozni országukat. Csak elismeréssel és megbecsüléssel beszélhetünk a kemény harcokban teremtett és megszerzett szellemi és kulturális értékekről, a harcos tömegek lenini lelkesedéséről. Elvtársak, a pártunk XII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáért harcolunk. Harcterünk a mindennapi élet, a gazdaság, a tudomány, a művelődés, a művészet területén. A párt egyesíti a különböző területeken megnyilvánuló törekvéseket, állítja őket a kommunista célkitűzések szolgálatába. Ezért egyre nagyobb igények nyilvánulnak meg a párt egészével, minden szervével, szervezetével, minden egyes kommunistával szemben. Ezt nem mindenki érti meg és tartja szem előtt. Sok még az egy helyben topogás, gyakran bürokratikus közönnyel kerülik meg az égető kérdéseket. Egyfelől formailag elítélik a hibákat, másfelől elvetnek minden tényleges bírálatot, általában kinyilatkoztatják az új követelményeket, de nem törekesznek komolyan a párt intézkedéseinek végrehajtására — mindez még mindig azt bizonyltja, hogy egyes dolgozóktól nagyon távol állnak a lenini munkamódszerek. Arról van szó, hogy valóban megértsük és tiszteletben tartsuk további fejlődésünk objektív követelményeit. Szolgáljon mércéül Lenin megállapítása, hogy a hatalom megszerzése után a pártnak gazdasági kérdésekre kell összpontosítania figyelmét. Forradalmunk súlypontját ma a gazdaság fejlesztése jelenti, a gazdasági feladatok sikeres megoldásától függ végeredményben, hogy nemzetközi téren győzedelmeskedünk-e. A párt Központi Bizottsága az utóbbi Időben foglalkozott gazdasági fejlődésünk problémájával, s a XII. pártkongresszus határozatainak szellemében elsősorban a gazdasági vezetés meggyorsítására összpontosítjuk figyelmünket. Eközben tekintetbe veszszük a dolgozók kezdeményező javaslatait. Az új gazdasági' problémák megoldása elképzelhetetlen, ha nem szállunk harcba a merev gondolkodással, maradisággal, formalizmussal. A pártnak ezért eszmeileg egységesen össze kell fognia a Központi Bizottság körül, határozottan elutasítania mindent, ami gyöngíti a párt eszmei egységét, eltereli figyelmét társadalmi fejlődésünk időszerű kérdéseinek megoldásáról. Lenin példáját követve ügyelni fogunk a marxista— leninista tanítás tisztaságára, nem tűrjük a burzsoá ideológia megnyilvánulásait, az imperializmus ideológiai dlverzióját. Ideológiai téren sohasem volt és nem is lehet megbékélés. Az eszmei megbékélés ábrándját tények cáfolják meg. Elég, ha rámutatunk, hogy egyre nagyobb összegeket fordítanak a szocialista országok ellen irányuló ideológiai aknamunkára. 1953-ban az USIA amerikai propaganda központ költségvetése 85 millió dollár volt, 1963-ban már 161 millió dollár. Napról napra a „kelet-európai kérdéseket tanulmányozó munkacsoportok" százai ontják ezerszámra a hazug cikkeket, a rádió és televíziós műsorokat, amelyekben agyondicsérik a polgári életstílust, a szabadság individualista értelmezését stb. Tőkét próbálnak kovácsolni minden nehézségünkből, gyalázatos rágalmakra használnak fel minden felelőtlen megnyilatkozást. Terveikben számolnak minden számukra kedvező mozzanattal, elvtelenséggel, liberalista nézetekkel, egyszóval bizonyos egyének csekély erkölcsi ellenálló erejével. Nem árt ismét megemlíteni, hogy nem csupán Ideológiai eszközökkel harcolnak ellenünk. Ezért minden kommunistának az a kötelessége, hogy aktív Ideológiai munkával forduljon szembe e törekvésekkel, harcosan terjessze a lenini eszméket, életünk minden területén érvényesítse a lenini elveket. Legfonlosabb, hogy ma pártunk munkájában valóra váltsuk a párt egységéről, felépítéséről, belső életéről, vezető szerepének megszilárdításáról szóló lenini eszméket. Pártunk politikájában lenini szellemben mindig minél szélesebb rétegek tapasztalataiból indult ki. Segítségével igyekezett megtalálni a helyes megoldást és megvalósítani a hozott határozatokat. Ezért joggal kívánja, hogy a viták a párt egységének, a párt és a nép kapcsolatainak megszilárdítását szolgálják, és elősegítsék problémáink pozitív megoldását. V. I. Lenin a kommunista felelősségtudat fontos Ismérvének tekintette, hogy bíráló szemmel nézzük végzett munkánkat és önkritikusan saját hibáinkat. Mindez azonban föltétlenül konstruktív jellegű kell, hogy legyen. Az idei járási és kerületi pártkonferenciákat az elvi kritikai szellem jellemezte: az a kritika azonban pártos kritika volt, a problémák megoldását kereste, hogy szabaddá tegye a szocializmus építésének útját. A pártkonferenciák ezért joggal utasították el, és bírálták meg azokat a nézeteket, amelyek lekicsinylik elért eredményeinket: Egész pártunk számára mérvadó V. I. Lenin állásfoglalása, aki határozottan elutasította a tények nihilista semmibe vételét, a hibák pánikkeltő felnagyítását. A nyílt eszmecsere a párt egységének alapja, Lenin benne látta az eszmei összefogás múlhatatlan feltételét. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy minden eszmecserének véget vet a meghozott határozat, amely minden párttagot egyaránt kötelez, és amelynek végrehajtása során kovácsolódik az igazi akciós egység. Az örökös vitatkozókat Lenin szószaporítóknak, az intellektuális nihilizmus képviselőinek tekintette, akik szabad vitaegyesületté szeretnék változtatni a munkásosztály szervezetét. A párt minden tagja számára érvényes a demokratikus centralizmus elve, minden tagot kötelez a párt alapszabályzata, és a pártszervek határozatai. Ennek keretében tág tere nyílik a kommunisták alkotó kezdeményezésének, eszmei és elméleti munkájának, szervező ténykedésének. Ugyanúgy, ahogy a párt felelősséget érez minden egyes kommunistáért, minden kommunistának ís személyes ügyének kell tekintenie a párt politikáját, amelyet áldozatosan védelmez, és következetesén valóra vált. A demokratizmus és a centralizmus dialektikus egysége a kommu=_ nísta párt átalakító erejének, aktivitásának sarokköve, az a tengely, amely egybeköti a párt szerveinek, szervezeteinek és tagjainak széles körű és sokoldalú munkáját. V. I. Lenin nem egyszer hangsúlyozta, hogy a párt egysége és aktivitása a párton belüli demokrácián épül fel, s szembefordult minden törekvéssel, amely szembe akarta állítani egymással a demokratizmust és a centralizmust. Nem egyszer élesen bírálta azokat a párttagokat, akik bírálták a párt politikáját, de nem harcoltak fegyelmezetten a párt soraiban. Ezeknek a lenini gondolatoknak az időszerűsége nyilvánvaló. A pártban nincs kétféle mérce, nincsenek kétféle jogok és kétféle kötelességek, valamennyi kommunista demokratikusan részt vesz a pártpolitika kitűzésében és végrehajtásában, mindnyájukat egyenlő felelősség terheli a párt előtt. Alapvető fontosságú számunkra Lenin harca a dogmatizmus minden formája ellen. Szembeszegült azzal, hogy mereven ragaszkodjanak a tegnapi elméletekhez, amelyek mint minden elmélet, a legjobb esetben is csak általánosan, hozzávetőleg vázolják fel az élet bonyolult valóságát. A marxistának mindig a való életet, a való tényeket kell szem előtt tartania. Eszerint járt el pártunk XII. kongresszusa, amikor értékelte szocialista társadalmunk, szocialista államunk eddigi fejlődését, s kitűzte szocialista demokráciánk további fejlődésének útjait. Lenin a szocialista demokrácia fejlődését úgy értelmezte, hogy folyamatát meghatározza az osztályviszonyok fejlődése. A proletár diktatúra számára nem- öncél volt, hanem forma, amelynek keretében a történelmi feltételeknek megfelelően egyre szélesebben érvényesül a dolgozók demokráciája. Az a követelése, hogy minél több egyszerű állampolgárt vonjanak be az állam Igazgatásába, nem jelentette az osztálypozícíók feladását, ellenkezőleg, arra Irányul, hogy a munkásosztállyal együtt harcoljanak történelmi hivatásának valóra váltásáért a parasztok, értelmiségiek milliói. A ml szocialista államunk ls a munkásosztály diktatúrájából valóban össznépi állami szervezetté fejlődik. Szocialista demokráciánk jelenlegi fejlődési szakaszában új formában nyilvánulnak meg a proletárdiktatúra jellemző vonásai, és egyre erősödnek az össznépi állam elemei. a (Folytatás a 4. oldalon) 9 1984. április 23. * ÜJ SZŐ £