Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-23 / 113. szám, csütörtök

Tanuljunk Lenintől és mindennapi munkánkban fejlesszük hagyatékát (Folytatás a 3. oldalról) Lenin hangsúlyozta, hogy mindig az 'újonnan adódó tényekből, a szocialista forradalom győzelme után előálló lényeges gazdasági és osztályszerkezeti változásokból kell kiindulni. Ezzel szöges ellentétben a Kínai Kommunista Párt képviselői ma dogmatikus módon ragaszkodnak ahhoz, hogy az osztálydiktatúra a szocialista állam tartós lényege még akkor is, amikor végleg és teljes egészében győzedelmeskedett a gazdasági és társadalmi viszonyok szocialista rendszere. A szovjet elvtársakat azzal vádolják, hogy elárulják a leninizmust, ha — mint azt a kommunizmus építése megkívánja — össznépi államot szerveznek. A napnál ls világosabb okfejtésük káros merevség. Mi államunk fejlesztésében következetesen kitartunk a lenini úton, a munkásosztály a szocializmus fejlődése, a kommunizmusba való átmenet során is megtartja vezető szerepét, az egységes szocialista társadalmi erők élén áll, és hatalmilag érvényesíti érdekeiket és szükségleteiket a szocialista össznépi állam szervezése során. Elutasítjuk azokat a törekvéseket, hogy a dolgozók különböző rétegeinek érdekeit a szocialista társadalmon belül egymással szembeállítsák. Szocialista államunk a munkások, szövetkezeti parasztok és az értelmiség Lenin örökét védelmezni, valóra váltani és továbbfejleszteni azt jelenti, hogy következetesen és alkotó módon érvényesítjük gondolatait szocialista államunk külpolitikájában, amelynek alappillére az imperialista háború elleni harc, a békés együttélés és versengés politikája. Mennyire időszerűn hangzanak ma is felháborodott és megalkuvást nem Ismerő szavai, amelyekkel szembeszegült a „béke ellenfeleivel", azokkal, akik ultrabalos pozícióból, állítólag „a nemzetközi forradalom érdekében" elutasították az Imperialista államokkal kötött békét és elvetették a békés együttélés gondolatát. Lenin határozottan elutasított minden kalandor elméletet, amely háború segítségével törekedett a forradalom exportjára. Határtalan erővel és elszántsággal törekedett arra, hogy biztosítsa a fiatal szovjet állam békéjét, mint a társadalmi változásod megvalósításának múlhatatlan feltételét, rendkívül lelkiismeretesen vizsgálta az objektív nemzetközi helyzetet, a tőkés világon belül kialakuló erőviszonyokat és ellentéteket, hogy minden lehetőséget kihasználjon a szovjet állam elleni háború megakadályozására. Azóta gyökeresen megváltoztak a világ erőviszonyai, mégpedig a szocialista népek közösségének javára, amelyekhez a béke védelmében, az imperialista háború ellen folyó harcukban világszerte millió és millió ember csatlakozik. Reális lehetősége nyílt annak, hogy ne csak a háború létrejöttét akadályozzuk meg, hanem még az imperializmus teljes megszűnte előtt eltüntessük az emberiség életéből a támadó, igazságtalan háborúkat. „A kommunisták történelmi hivatásukat nemcsak abban látják," hangsúlyozza az 1960. évi moszkvai nyilatkozat, „hogy világméretben megszüntessék a kizsákmányolást és nyomort, s hogy minden Időkre kiküszöböljék az emberi társadalom életéből mindennemű háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a jelenlegi történelmi Időszakban megszabadítsák az emberiséget az új világháború rémétől." Valóban lenini eszme ez, amely alkotó módon alkalmazza korunk viszonyaira Leninnek a háborúról és a békéről szóló tanítását. Kifejezésre jut benne a marxizmus—leninizmus mélységesen humánus szelleme, valamint az a tény, hogy a békéért, a békés együttélésért folytatott harc ma a tőkés rendszer elleni osztályharc egyik legfontosabb jellemző vonása, a forradalmi mozgalom fellendülésének közvetlen és múlhatatlan feltétele. Aki elismeri Lenin szavainak igazságát, hogy a szocialista állam a világforradalom fejlődését elsősorban gazdaságpolitikájával, a szocialista építés eredményeivel befolyásolja, megérti, mit jelent ez irányban a béke megőrzése. Az atomháború nemcsak beláthatatlan szenvedéseket jelentene, hanem nagyrészt megsemmisítené mindazt, amire népünk anynyi erőfeszítést fordított, veszélyeztetné országunk puszta létét. A dolgozók ügyét egyébként egyáltalán nem szolgálja a nemzetközi feszültség és az úgynevezett hidegháború, mert a múlhatatlanul szükséges biztonsági kiadások azoknak az anyagi együttes, mindennapos munkájának eredménye. Lenin az össznépi demokratikus közigazgatás egyik fontos ismérvét látta a demokratikus képviseleti szervek felépítésében. Szerinte a megválasztott képviselők „maguk dolgoznak, maguk hajtják végre törvényeiket, maguk ellenőrzik, hogyan valósítják meg rendelkezéseiket a gyakorlatban, közvetlenül maguk tartoznak felelősséggel választóiknak." Ezek az alapvető szempontok érvényesek a nálunk megválasztandó képviselőkre ls. Elsősorban arról lesz sző, hogy fokozzuk legfőbb népképviseleti szervünk, a nemzetgyűlés munkás jellegét, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács törvényhozó és végrehajtó funkcióját, amely az egész állam gazdasági és társadalmi vezetése rendszerének fontos láncszeme. A Központi Bizottság Elnöksége ily értelemben foglalkozik jelenleg a pártbizottságok és széles körű aktíva kidolgozta javaslatokkal, amelyek megvalósítása lehetővé teszi az alkotmány alapelveinek teljes érvényesítését. Az alkotmány megköveteli, hogy a nemzetgyűlés fokozott mértékben teljesítse szerepét a központi végrehajtó szervekkel, a kormánnyal és az egyes minisztériumokkal szemben, nagyobb gondot kell fordítania ellenőrző funkciójára is, a népi ellenőrzés választott rendszerével együttműködve, jobban kell biztosítania jogrendünk alkotása eszközöknek a terhére mennek, amelyekből megjavíthatnánk, gazdagabbá tehetnénk életünket. Meggyőző érvek ezek, bár rajtuk kívül még számos okunk van rá, hogy a leghatározottabban elutasítsuk a háború gondolatával játszó kalandorpolltikát, és felidézzük Leninnek az imperialista háború ellen harcra mozgósító szavait. A béke megőrzését, a népek baráti kapcsolatalt szorgalmazva nem követünk valamiféle sajátos, csupán egyes szocialista országoknak megfelelő célkitűzéseket. Világos, hogy a békés légkör nem csökkenti a tőkés országok munkásosztályának harcát, hisz míg 1958-ban világszerte 27 millió dolgozó sztrájkolt, 1962-ben a sztrájkolók száma elérte a 60 milliót. A burzsoázia legreakciósabb részei nagyon Jól tudják, hogy e helyzetben nem fokozhatja a végtelenségig a kommunista ellenes propagandát, nem nyomhatják el erőszakkal és kíméletlenül „a haza veszélyeztetése" ürügyén a forradalmi mozgalmat. Ezért a munkásosztály világszerte helyeslőn fogadja a békés együttélés lenini politikáját. A világbéke megőrzése meggyorsította a nemzeti felszabadító mozgalmak fejlődését. Nem a világháború idején, hanem a béke esztendeiben nyerte el további ötven ország nemzeti függetlenségét. A kommunistáknak természetesen fontos, hogy a gyarmatok elnyomott népe minél kisebb áldozatokkal nyerje el függetlenségét, de ugyanakkor teijes mértékben elismerik a népeknek azt az elvitathatatlan jogát is, hogy fegyvert fogjanak és erőszakkal űzzék ki hazájukból a gyarmatosítókat. Äm e jog semmiesetre sem dönti meg a békés együttélés lenini elméletét, hisz az első esetben a nemzetek függetlenségi jogáról, a másodikban pedig két különböző társadalmi rendszer együttéléséről van sző. A háború megakadályozásának, kiküszöbölésének útja nem sima, nem mentes akadályoktól. Az elmúlt években gyakran voltunk tanúi az imperialisták komoly háborús készülődéseinek — az Egyiptom elleni agreszszió, a nyugat-berlini provokáció, a forradalmi Kuba ellen előkészített támadások esetében. Ám a válságos pillanatokban mindig sikerült lefogni a támadók kezét Az emberiség elsősorban a Szovjetuniónak lehet hálás, amiért ma békében élünk. A világkapitalizmus természetesen tovább folytatja kísérleteit, hogy guruló dollárokkal exportálja az ellenforradalmat, elnyomja a haladó erőket. Számos példával mutathatnánk rá, hogyan készítik elő az imperialisták a „helyi háborúkat", hogyan készíti elő az amerikai titkos szolgálat a katonai államcsínyeket, ügyet sem vetve a hivatalos észak-amerikai politikára, amely a legkülönbözőbb változatokban hajtogatja a demokrácia, szabadság, nemzeti felségjogok szavakat. Ám minden kísérlétük hiábavaló: előbb utóbb minden országban a nép győz. A nemzetközi szocialista együttműködés erőink kimeríthetetlen forrását jelentik. A szocialista munkamegosztás további fejlesztése nem jámbor óhaj, hanem objektív törvényszerűség, amelyet a termelőerők Marx és Engels felfedezte, Lenin hangsúlyozta fejlődésének szükségletei váltanak ki

3 és végrehajtása során az alkotmányosság és törvényesség ellenőrzését. Következetesebben kell érvényesíteni az alkotmánynak azt a rendelkezését, amely a Szlovák Nemzeti Tanácsot tekinti Szlovákiában az államhatalom és közigazgatás felelős nemzeti szervének. Lenin mindig azt követelte, hogy a szocialista képviselők egységes egészként dolgozzanak a szovjet állam politikájának kialakításán és végrehajtásán. Csakis így érhetjük el életünk minden területén politikánk célkitűzéseit. Ezért az emberek joggal tiltakoznak az ellen, ha a nemzeti bizottságok képviselőinek nehéz és áldozatos munkája körmönfont támadások, gúny tárgyát alkotja, ha a közéletben részt nem vevő úgynevezett „kritikusok" becsmérlik a szocialista képviseleti szervek munkáját. A párt és a társadalmi szervezetek feladata lesz, hogy a választásig hátralevő heteket alkotó politikai munkával telítsék, meggyőzően az emberek elé tárják azokat a nem csekély eredményeket, amelyeket elértünk, valamint a jövőben megoldandó problémákat, felébresszék és felkarolják a gazdasági fejlődésünket előmozdító széles körű kezdeményezést, s hogy a választási előkészületek széles körű és nagyfokú aktivitása teljes mértékben kifejezésre juttassa lenini demokráciánk e fontos eseményének jelentőségét. A szocializmus és a haladás erőinek harca az imperializmus és a reakció elien, megköveteli, hogy az SZKP és valamennyi marxista párt oldalán mindent megtegyünk a nemzetközi kommunista mozgalom egységének biztosítására az 1957. és az lübü. évi nyilatkozat alapján. Ezt az egységet jelenleg közvetlenül és veszedelmesen fenyegeti a Kinaí Kommunista Párt vezetőségének ténykedése, amely rosszindulatú, gyűlölködő kampányt indított minderi forradalmi erő ellen, amely hűséggel viseltetik a marxizmus—leninizmus iránt és nem hajlandó elfogadni a Pekingből származó, torz, antileninista programot. A legdurvább szavakkal, amelyek semmiben sem maradnak el a burzsoázia propaganda agyszüleményeitől, támadják elsősorban az SZKP-t és leninista vezetőségét, a XX. kongresszuson megkezdett utat. A szovjet kommunistákat a legsúlyosabb bűnökkel vádolják, szégyentelenül a történelem legnagyobb revizionistáinak, az imperialisták segítőtársainak, a szocialista forradalom árulóinak bélyegzik őket. A Kínai KP vezetői nyilván abból indulnak ki, hogy egységbontó ténykedésükben nem számithatnak sikerre, még nem sikerült aláásniuk Lenin pártjának óriási tekintélyét. E tekintetben mintha elvesztették volna arányérzéküket és gátlásaikat jól emlékszünk arra, hogy nemrég még magukat tüntettek fel a moszkvai dokumentumok egyetlen igazhitű védelmezőiül, s a többieket e dokumentumok megsértésével vádolták. Ám ma már maguk jelentik ki, hogy a két nyilatkozatnak hibái vannak, s nyiltan követelik, hogy a két dokumentumot változtassák meg, alkalmazzák az ő saját, pekingi helytelen elméleteikhez. Logikus, hogy e helyzetben eszmei platformjukat csupán köpenynek kell tekintenünk, amellyel egész más, csöppet sem eszmei célkitűzéseiket leplezik. Ezzel orvul hátba támadták a nemzetközi munkásmozgalom egységét, amely csak közösen jóváhagyott irányvonalra támaszkodhatik. Ezért egyetlen párt sem jelentheti kl, hogy nein tekinti magára kötelezőnek e dokumentumokat. Pedig éppen ezt tették a kínai vezetők. Kína Kommunista Pártjának vezetősége nemcsak bomlasztja a világ forradalmi erőinek egységét, hanem egyáltalán tagadja ennek az egységnek a szükségét is, mintha nem látná, hogy a kommunizmus ellenes harcban egységes imperializmus ellenében, az egész világ forradalmi munkáspártjainak egységes gátját kell állítani. Szinte hihetetlen, hogy a vezető kínai kommunisták elméletileg törvényszerűségként Indokolják meg a forradalmi mozgalom egységének megbontását, mert úgymond, minden „ami egységes, két részre oszlik — méghozzá két versengő részre"; további cikkeikben egyenesen magasztalják az egységbontás és frakciós tevékenység hasznosságát. Felmerül a kérdés, miért tagadják most a kínai vezetők az egész világ kommunista és munkáspártjainak értekezletén jóváhagyott vonalat. Propagandisztikus kirohanásaik áradatából, abból, hogy számos országban pártellenes csoportokat szerveznek, csak arra következtethetünk, hogy rá akarják kényszeríteni a többi pártra a maguk kalandor, trockista vonalát. Eljárásuk értelme nyilvánvaló: maguknak tulajdonítani a nemzetközi forradalmi mozgalom hivatott vezérének, döntőbírójának szerepét, akinek korlátlan joga meghatározni mi a forradalmi, és ml nem az. Ez a hegemónia nyilván megfelelne azoknak a nacionalista törekvéseknek, amelyek minden jel szerint túlsúlyba kerültek a Kínai KP vezetőségében. Lenin egyik müvében rámutat az orosz forradalom bizonyos általános érvényű, lényeges vonásaira, s megállapítja annak ismérvét, hogyan válhatik egy győztes szocialista forradalom a többi példaképévé. Meggyőzőn mutat rá, hogy a példakép fogalma elválaszthatatlan a győztes szocialista ország fejlettségétől. Kína Kommunista Pártjának vezetői szeretik magukat a lenini hagyaték legfőbb őreinek feltüntetni, helyénvaló lenne, ha gondolkodóba esnének ezen. Tulajdonképpen milyen is a kínai vezetők vonala, amelyet kíméletlenül igyekeznek ráerőszakolni a forradalmi erőkre? Rövidesen összefoglalva csöppet sem bonyolult Szerintük csak az marxista, aki az erőszakos fordulatot a proletárforradalom egyetemes törvényének tekinti. „A politikai hatalom a puska csövéből sarjad," „ a hatalom megszerzése fegyveres erőszakkal, a vitás kérdés megoldása háború útján a forradalom központi feladata és legmagasabb rendű formája...", „Csakis puskákkal változtathatjuk meg az egész világot". Ezek a — mint magok mondják — dicső mondások — állítólag kifejezésre juttatják a proletariátus és a háború utáni népi demokratikus forradalmak alapvető tanulságait, s az egész világ kommunistái számára minden elmélet és gyakorlati munka alapjául kell, hogy szolgáljanak. Csak egy hibájuk van: egy szóval sem emlékeznek meg arról, hogyan vegye rá a párt a tömegeket, hogy megvalósítsák a szocialista forradalmat. Ezenkívül a világot nem puskákkal, hanem egész más fegyverekkel változtatnák át, s az eredmény elképzelhetetlen, mérhetetlen pusztulás lenne. Lenin idegenkedett az erőszak minden általánosításától. Hangsúlyozta, hogy bizonyos feltételek mellett az erőszak elkerülhetetlen és hasznos, más feltételek között nem hozhat semmilyen eredményt. Másutt hangsúlyozza: „A forradalmi erőszak csak bizonyos fejlődési mozzanatok közepette volt a forradalom szükséges és törvényszerű eleme, csak bizonyos sajátos feltételek között, viszont e forradalomnak sokkal mélyrehatóbb, állandó tulajdonsága és győzelmének feltétele a proletár tömegek, a dolgozók szervezettsége." A kínai vezetőknek az a törekvése, hogy Lenin-ellenes módon épj>en e kérdésekben revideálják a moszkvai nyilatkozatot, nem tekinthető másnak, csupán annak, hogy kispolgári módon nem hisznek a munkásosztály erejében, a szocializmus erejében. Lenin gyakran figyelmeztetett rá, hogy a kispolgártól idegen a proletár fegyelem, a türelmes apró munka, ezzel szemben Jellemzi őt az álforradalmi türelmetlenség. A kínai vezetők politikáját éppen a forradalmi frázisok jellemzik. Még néhány évvel ezelőtt azt hangoztatták, hogy a legrövidebb időn belül az Ipari termelés terén túltesznek Anglián, s hogy Kina lesz a világ első országa, ahol felépítik a kommunizmust. Amikor e csöppet sem reális célokat nem sikerült valóra váltaniuk, sőt erőszakolásuk számos nehézséget okozott, nem okultak a hibákból, teljesen elvetették a gazdasági versengés és az együttélés gondolatát, s ma revizionista agyszüleményként beszélnek róla. A szocialista világforradalomért folytatott igazi harcot újabb forradalmi frázissal helyettesítették — puskával akarják megváltoztatni a világot. V. I. Lenin talán semmit sem veteti meg annyira, mint éppen a forradalmi frázist. Jól tudta, miben rejlik nagy veszélye, egyenesen mámorító hatalma, amely nagyon ls elfogadhatóvá teszi a kispolgári rétegek és a kevésbé öntudatos munkások szemében. Ezért harcot hirdetett a forradalmi frázis ellen, hangsúlyozta, harcolni kell ellene, nehogy egyszer elmondhassák rólunk a keserű Igazságot: A forradalmi háború forradalmi frázisa tönkre tette a forradalmat. A nemzetközi kommunista mozgalomnak elég a tapasztalata és ereje, hogy ne téríthessék arra a veszélyes útra, amelyet a kínai vezetők akarnak rákényszeríteni. A kaland és az egységbontás útja ez, amelyen a legdurvább koholmányokat használják, a l'egotrombább módon forgatják kl más pártok véleményét, hogy joguk legyen fellépni ellenük. A testvér kommunista pártok többségével együtt úgy véljük, hogy nem nézhetjük tovább tétlenül azt, amit a kínai vezetők tesznek. Pártunk elsősorban határozottan elutasítja azokat a támadásokat, amelyeket az SZKP ellen, vezetőségének lenini politikája ellen, és Hruscsov elvtárs ellen intéznek. Szükségesnek tartjuk ma ismét világosan kijelenteni, hogy pártunk szilárdan áll a Szovjetunió Kommunista Pártjának oldalán, s egyetértésünket semmi sem zavarhatja meg. Már az a puszta tény, hogy pártjainkat a teljes egyenjogúság testvéri kötelékei fűzik egybe, találón megcáfolja mindazokat a sértéseket és rágalmakat, amelyekkel a nemzetközi frakciósok illetik a szovjet kommunistákat. Pártunk és az SZKP teljes eszmei, politikai és akciós egysége, szilárd és megbonthatatlan kapcsolatai az egész világ színe előtt újból beigazolást nyertek párt- és kormányküldöttségünk legutóbbi szovjetunióbeli látogatásakor, Lenin pártja és a nemzetközi kommunizmus élenjáró képviselőjének, a kiváló lenini forradalmárnak, Nyikita Szergejevics Hruscsovnak 70. születésnapja alkalmával. Csehszlovákia Kommunista Pártja a mai lenini évfordulón is nagyra értékeli azokat a vitathatatlan érdemeket, amelyeket a szovjet kommunisták szereztek a forradalmi elmélet és gyakorlat fejlesztésében. Közismert tény, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom közös programszerű dokumentumainak kidolgozásához az alapokat az SZKP XX. kongresszusának a megújhodást Jelentő határozatai rakták le. Ezen a kongresszuson, valamint XXII. kongresszusukon a szovjet kommunisták általánosították a szocializmusért folytatott harcban szerzett saját tapasztalataikat, és nemzetközi mozgalmunk tapasztalatalt, 'és alkotó módon dolgozták ki korunk számos fontos problémáját, amilyen például a szocialista rendszer szerepe, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése és gazdasági versengése, a kapitalizmusból a szocializmusba való békés átmenet lehetősége, és élesen bírálták Sztálin személyi kultuszát. A XXII. kongresszus jóváhagyta a kommunizmus építésének programját a Szovjetunióban, e program utat mutat a világ valamennyi haladó erőinek. A nemzetközi kommunista mozgalom az SZKP eme munkáját úgy értékelte, mint a lenini tanítás következetes és alkotó szellemű továbbfejlesztését. Nem egyszer hangsúlyozta, hogy az SZKP-ban látja bevált élcsapatát, ami kifejezésre jut a 81 testvérpárt képviselői által aláírt 1960. évi nyilatkozatban is. Ezt a dokumentumot aláirta a Kínai Kommunista Párt képviselője is, azé a párté, amely ma nem vallja magáénak a nyilatkozat elveit. A világ forradalmi erőinek egysége túlságosan drága kincsünk, semhogy megengedhetnénk a kínai vezetőknek, hogy felelőtlen játékot űzzenek vele. Teljes mértékben támogatjuk az SZKP javaslatát, hogy hívják egybe a kommunista és munkáspártok értekezletét, amely megvitatná a nemzetközi kommunista mozgalomban beállt jelenlegi helyzetet, és azokat a kérdéseket, amelyek öszefüggnek azzal, hogy a marxizmus—leninizmus alapján, az együttesen kidolgozott és jóváhagyott lenini irányvonalnak megfelelőn megszilárdítsuk mozgalmunk egységét. V. I. Lenin egész életével, egész munkájával, egész lángelméjével a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megteremtésére és szüntelen megszilárdítására törekedett. Pártunk kötelességének tekinti — és e tekintetben megtesz mindent, ami erejétől telik —, hogy hozzájáruljon az egész világ forradalmi erőinek lenini, internacionalista összefogásához, a kommunizmusért, az emberiség boldog békés életéért folytatott harcban. Elvtársak, a dicső évforduló, amelyre ma emlékezünk, a leninizmus Iránti hűségünk manifesztációja. Pártunk Vlagyimir Iljics Lenintől tanulta, hogy elvileg oldja meg a történelem felvetette feladatokat, tőle tanulta meg, hogyan kell legyőzni a burzsoáziát Lenin öröke életadó forrása minden törekvésünknek, amelynek célja szocialista társadalmunk továbbfejlesztése. Tanuljuk meg V. I. Lenintől, hogy mindennapi munkánkban egy pillanatra se tévesszük szem elől harcunk nagyszerű távlatait, nézzünk mindig forradalmárhoz illőn, merészen a jövőbe. Életre váltjuk az emberiség legnemesebb célkitűzéseit — a kommunizmus célkitűzéseit. E célokat a leninizmus jegyében teljes egészükben megvalósítjuk. Előre pártunk lenini politikájának új sikereiérti Előre a nemzetközi kommunista mozgalom lenini egységéért, a leninizmus győzelméért az egész világonl Elsőrendű feladatunk: minden forradalmi erő lenini nemzetközi összefogása ÚJ SZÖ 23 * 1984. április 25.