Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-19 / 109. szám, vasárnap

Az általános műveltséget nyújtó iskolákban az utóbbi években egyre nagyobb tért hódit a termelési gyakorlat. A bratislavai Novohradská utcai 12-éves iskoia növendékei például hetenként 6-órás termelési gyakorlaton vesznek részt. Képünkön: Gita Tumášková tanuló a szaktanár magyarázatát hallgatja. (CTK — Prakeš felvétele.) Szenzációs felfedezés Níkotcnmaiifes cigaretta gyógyhatású és samlages változatban A dohányosok mindenkori álma @ Az egész világ figyelmét magára vonta @ Három évtizede 50 000 dollár várja az „újszülöttet" — Szófiában nikotinmentes cigarettát szívtam — jelentette ki Fausto Ibba tudósító az Unita olasz lapnak. Bulgária a jövő évtől kezdve négy tonna nikottnmentes cigarettát szállít majd külföldre. A „prototípus", az első tonna — két változatban már a bolgár dohányraktárokban van. Az „Atrotabak" atropint tartalmaz, ami kedvezően hat az asztmás és gyomorfekélyes emberekre. — A „Neutrotabak" nem tartalmaz atropint és természetesen nikotint sem... Az érdem a Bolgár Tudományos Akadémiáé, amely az új dohányfajta kitenyésztését szorgalmazta. Az új növény érdekes keresztezésből született: a dohányt paradicsommal és nadragulyával keresztezték. A növény kezelése megegyezik a hagyományos dohányfajták termelési módjával. Megrendelészuhatag Az amerikai, görög, francia és izraeli konszernek szinte ellepték a bolgár fővárost megrendelésekkel... Nyugat-Németország felajánlotta, hogy teljes egészében megveszi évi termélésüket. Egy francia érdekcsoport harmincmillió dollárt ajánlott fel a „találmányért" — természetesen visszautasító választ kapott. Ki kapja a Nobel-dijat 1936 óta a Nobeldíj alap mellett egy külön ötvenezer dolláros alapot létesítettek, (amely azóta már alighanem megkétszereződött): a nikotinmentes dohány „feltalálójára" vár. De mivel a bolgár találmánynak nincs személy szerint megnevezhető „felfedezője", mivel az új dohány kollektív mű — kérdés, kinek ítélik majd oda a Nobel-díj különleges jutaimi alapját... ?1 Georgi Delcsev professzor állt a kísérlet élén — a munka oroszlánrészét ls ő vezette. A világsajtó érdekes közleményekben számol be Delcsev professzorról — többek között leírják azt az eseményt is, amikor az ötvennégy éves tudós „megízlelte" az első dohánylevelet: öreg bolgár parasztokhoz hasonlóan Delcsev is újságpapírba „pedrette" az első nikotinmentes dohányt... S az első „slukkok" után, mindjárt le is adta a jelentést a tudományos akadémiának... A kirándulás elmaradt Feltűnő megjelenésű fiatalember a 19 éves Kornel Karpatský. Rozsdavörös, hullamos haj, sápadt, érdekes vonású arc, karcsú termet, jól szabott sötétkék ruha. Hirtelen azonban megüti a szemet valami, ami a a vonző megjelenést elcsúfítja: a tetoválásl Ott éktelenkedik a fiatalember nyakán, kézfején, és akik J61 Ismerik, azt mondják, egész testén. Érthetetlen módon elterjedt a fiatalok egy részénél ez az öncsúfltás, ám ez a fiatalember ebben sem mindennapi. Nyakára ezt tetováltatta: „ITT ELMETSZENI!". Egyik kezefején az Eiffeltorony, a másikon az angol zászló, hátán pedig állítólig ez a meghökkentő mondat: „Életem egy nagy tévedési". Ez a tetovált megállapítás, sajnos, Igen találő: Kornél Karpatský ugyanis negyedszer áll a bíróság előtt. Még 17 éves se volt, amikor lopás miatt elöször ült a vádlottak padján. Akkor csak feltételesen ítélték el. Egy évre rá azonban már 8 hónapos szabadságvesztéssel sQJtották és pontosan négy hónappal a büntetés letöltése után ez év januárjában Ismét Itt állt, lehajtott fővel hallgatva az ítéletet: .Idegen tulajdonban levő tárgy Jogtalan használatának" bűntettéért (autókat lopott) 18 hónapi szabadságvesztésre ítélte i bratlslaval Járásbíróság büntetötanácsa. A további bajok ott kezdődtek, hogy addig, amíg az ítélet Jogerőssé vált szabadlábon hagyták a fiatalembert, aki alig lépett*kl a bíróság épületéből, máris szőtte 9 terveket, hogyan kerülje el a börtönt. Gyorsan határozott: kiszökik Nyugatra. Tervének megvalósításához azonban pénzre és társakra volt szüksége. Sikerűit rábeszélnie néhány éretlen, kalandvágyó fiatalkorú fiút, tartsanak vele. A pénzt a Nyerges utcai antikváriumban kellett volna megszerezniük. „Vezérhez" illően pontosan kidolgozta a betörés módját és kiosztotta 2 szerepeket. Meghatározta az Időpontot ls- február 2-án éjjel. Azt hitte ugyanis, hogy elseje után az antikváriumok pénzt kapnak az egész hónapi könyvvásárlásra és azzal számolt, hogy így kb. 30 000.— kjronához jutnak. A terv folytatása: a betörés után lopott autón elmennek a nyugatcsehországi határvidékre és ott „Ilyen összegért" találnak valakit, aki átvezeti őket a határon. A „nagy kaland" Időpontjáig azonban egy egész hét volt még hátra, a „vezér" pedig nem akarta ezt az Időt munkahelyén tölteni. Mivel Bratislaván kívül dolgozott és csak szombat-vasárnapra Járt haza, az otthoniakkal nem volt különösebb gondja. A problémát csak az okozta, hogy valahol aludni is kellett és mivel Január volt, a szabad ég alatt ez sem volt lehetséges. Két leghűbb társával — egy 14 éves fiúval és egy 15 éves leánnyal — elindult tehát hálóhelyet keresni. A legegyszerűbb megoldásnak az autólopás kínálkozott. Kétszer Is megpróbálták. Az elsőt nem sikerült beindítani, a másiknál egy rendőr közeledése zavarta meg őket, úgyhogy kénytelenek voltak eliszkolni. Ezzel el Is ment a kedvük attól, hogy autóban „vessenek ágyat" maguknak. Később jobb ötletük támadt: 14 éves társa tudott egy kertes házról Károlyfalun, melynek lakói egy hétre elutaztad — Ide „költöztek be" arra az Időre. Csakhogy enni ls kellettl Ezért másnap eladták a lakásban „talált" két aranygyűrűt, majd harmadnap még egy másik kunyhóba ls betörtek, hogy élelmiszert kerítsenek. Amikor a hét végén Kornél Karpatský hazatért, már kereste őt a rendőrség és Így 9 Nyugatra-szökés amúgy is gyerekesen naiv terve füstbe ment. Ellenben az Ítélet jogerőssé válásáig szabadon töltött Időért Karpatskýnak Ismét a bíróság előtt kellett felelnie. Két kiskorú társát büntetőjogilag nem vonhatták felelőségre, ezért nevelőintézetben helyezték el őket. A Januári 18 hónaphoz most áprilisban a bíróság Ismét ugyanennyit adott. Lehet, hogy ez a tapasztalat elgondolkoztatja, mit kell tennie, hogy ne legyen igaza annak a testére tetovált mondatnak, és fiatal élete ne legyen „egy nagy tévedés". t-Kgy-J Kiknek érlel kalászi a csallóközi rúna? Egy járás a számok tükrében Erre a kérdésre ad választ az a bizonyos fiizetecske, amelyet a választásokat megelőzően a dunaszerdahelyi járási marxista—leninista tanácsadó a járási Népművelési Otthun dolgozóival közösen adott ki. Az egybehozott tények, adatok világos képet adnak a járás fejlődéséről, s különösen az utóbbi négy esztendő eredményeit domborítják ki. Meg kell adni, alapos munkát végeztek az elvtársak. Nem ártana, ha más járásokban is követnék példájukat. Egy kis visszapillantás A múlt, a jelen és a jövő találkozik az említett füzetben. Emberek, irattári adatok, számok, érvek, elvitathatatlan tények idézik a múlt nyomorát, igenlik a mát, a holnapot. Már a bevezetőben felvetődik a kérdés: hogyan is élhetett a múltban a nagysziget népe? Hogyan élhettek ott, ahol az ipart jóformán csak hírből Ismerték, ahol a kenyeret termő föld kétharmada a földbirtokosoké, kulákoké volt. A lakosság döntő többsége az urak földjén gürcölt kora reggeltől késő estig, mégsem ehetett még kenyérből sem eleget. A harmincas évek elején a lakosság 11 százaléka nem ismerte e betűvetést, 20 százaléka tüdőbajban szenvedett. A mai dunaszerdahelyi Járás területén akkor 9000 lakosra jutott egy orvos. A nyomor, az éhség mindennapi vendég volt a tenyérnyi ablakú nádfedeles vityillókban. A tejfalusi körjegyzőség például 1932-ben nyomatékosan figyelmeztette a somorjai járásfőnököt, tegyen valamit, mert 78 embert az éhhalál fenyeget. Varga Béláné, ez egyik somorjai ács felesége végső elkeseredésében a köztársasági elnökhöz fordult segítségért. Levelében többek között így írt: „Mélyen tisztelt méltóságos elnök úr, nagyon kérem, ne haragudjon rám, amiért soraimmal bátorkodom zavarni, de nem tehettem egyebet. Ez számomra az utolsó szalmaszál, amelyben szeretnék megkapaszkodni. Se égen, se földön nincs, aki segítsen rajtunk. Férjem már második esztendeje nem dolgozik, pedig szereti o munkát. Megfájdul a szívem, ha ránézek. Talán nálunknál is jobban szenved, amikor látja, hogy ruhátlanok vagyunk, éhezünk, rongyoskodunk. összetett kézzel kérem, ne hagyjon bennünket éhen veszni, segítsen rajtunk, szegényeken .. A nyomorból kivezető utat azonban nem mindenki Masaryk „jószívűségében, emberszeretetében" látta. A kommunisták tudták és arra tanították az embereket: nem lesz itt addig jó világ, amíg a dolgozók verejtékes munkájának gyümölcsét földbirtokosok, kulákok, kupecok harácsolják el. A munkásember csak a szocializmusban válhat igazán emberré. Ám azt is hozzátették: a szocializmust nem lehet kikönyörögni, harcolni kell érte. És az elnyomottak ezrei Csallóközben ls vállalták ezt a harcot. Ennek megmondhatói a vásárútiak, somorjaiak, tejfalusiak, hősiek és még sokan mások, akiket a csendőrszurony sem rettentett meg. fis mégis tudnak gazdálkod

ni A felszabadulás után gazdát cserélt a föld. A hoppon maradt nagybirtokosok kezdetben így vigasztalták magukat: tudnak ls ezek gazdálkodni, előbb-utóbb, ha egyébért nem is, észért mégiscsak hozzánk fordulnak. Mást mondtak azonban a kommunisták, ezt: — Ne féljenek, emberek, legyen csak mienk a föld... Majd megmutatjuk... És megmutatták. Helytállásukat az esztendők bizonyítják. Mintha nekik még a föld is jobban termett volna. Állításunk igazolására nem árt, ha néhány számadatot „kikölcsönziink". A múltból ránk maradt adatok azt bizonyítják, hogy a hetvenkedő úrinépség nem is tudott olyan jól gazgazdálkodni. Az 1930—35-ös években csupán 13 és fél mázsa volt búzából az átlagos hektárhozam. Ma pedig a dunaszerdahelyi járásban — szintén 5 évre viszamenőleg — meghaladja a 24 mázsát. Árpából annak idején 14—15 mázsát arattak jelenleg a járás szövetkezetesel már 28 mázsán felül. És a jószágállomány? Akadnak még ma is emberek, akik meggondolatlanul azt próbálják bizonygatni, hogy a földesúr azért gazdagodott, mert sok volt a jószága. Valóban így volna? Nem, nincs Így. Azért gazdagodott, mert százak munkájából vett vámot. Ám beszéljenek Inkább a számok. Vegyük alapul újból az előbb, már „előráncigált" esztendőket. Nos, mit mutatnak a számok? Azt, hogy annak idején 37 szarvasmarha és 48 sertés lutott száz hektárra, s ma ugyanakkora területen 72 szarvasmarhát és 196 sertést tartanak számon Tehát földesúr, kulák nélkül ls tudnak gazdálkodni a csallóközi parasztok. Négy esztendő tükre Elég a múlt hánytorgatásáből, inkább beszéljünk a máról, holnapról, a jövőről. Már csak azért Is tartsuk magunkat ehhez, mert eredeti célunk ŰZ volt, bemutatni, mit hozott a dunaszerdahelyi Járásnak az elmúlt négy esztendő. Vagy talán nincs mit mondani? Ugyancsak rövidre kellene fogni a „gyeplőt", ha egy cikk keretében mindent el akarnánk mondani. Azt már az eddig elmondottakból tudjuk, hogy nem rossz gazdák a járásbeliek. Most pedig vegyük közelebbről szemügyre, mit bizonyít az utóbbi négy esztendő. Azt, hogy a fejlődés nem állt meg. A legfontosabb mezőgazdasági termékek piaci termelése állandóan magasabb szintet ér el. Hogy állításunkat példákkal Is Igazoljuk: 1960-ban egy hektár földről 165 kiló húst Juttattak piacra, tavaly pedig már 192-t. Az egy hektárra eső tojástermelés 256-ról 284 re szaporodott. Bizonyos visszaesés mutatkozik a tejtermelésben, de még ennek ellenére is szlovákiai méretben náluk a legnagyobb az egy hektárra eső piaci termelés. Itt kell mindjárt megemlítenünk, hogy a járás a kedvezőtlen Időjárás ellenére is a múlt esztendőben 25 vagon húst, 540 000 liter tejet és másfél millió tojást adott el terven felül. A jó gazdasági eredmények kedvezően befolyásolták a szövetkezetek pénzügyi helyzetének alakulását ls. Az egy hektár föld utáni bevétel négy esztendővel ezelőtt még alig érte el a 4000 koronát, a múlt évben pedig már jóval 5000 koronán felül tartottak. És a munkaegységek értéke? 1960-ban egy munkaegység még csak 14 korona és néhány fillért tett ki. Tavaly már megközelítették a 18 koronát. Mit kapott a járás? Nagy vonalakban vázoltuk, milyen gazdasági eredményeket ért el a járás, érintettük, miként tettek eleget állam Iránti kötelességüknek. Most pedig — bár csak a leglényegesebbekre térünk kl — azt szeretnénk bemutatni, mit kaptak ők a társadalomtól. Kezdhetnénk talán azzal, hogy a járás területén épült fel és néhány héten belül üzembe helyezik Európa egyik legkorszerűbb tejfeldolgozó üzemét. Nagymegyeren nádfeldolgozó üzem létesült. Korszerű mosodát adtak át rendeltetésének Dunaszerdahelyen. A járás területén 3109 lakást hoztak födél alá. Igen jelentős dolog például az ls, hogy amíg 1960-ban 1 476 000 koronát fordítottak talajjavítási munkákra, 1963-ban ez az összeg megközelítette a 7 000 000-t. Röviden: A kérdéses négy esztendőben különféle építkezésekre közel 58 millió koronát fordítottak. Külön hangsúlyoznunk kell, hogy igen nagy figyelmet szenteltek az iskolák és általában a népművelést szolgáló létesítmények építésének. A járás területén négy esztendő alatt 327 tanteremmel, 27 új iskola, a Z-akciő keretén belül pedig 6 kultúrház épült. A kultúrális célokat szolgáló berendezésekre több m,int 5 millió koronát áldoztak. Az általános jólét alakulása Hiába, adódnak esetek, amikor konkrét számok nélkül az ember bármennyire is sokat beszél, keveset mond. Valahogy ml Is így állunk a dolgokkal: Akarva, nem akarva újból a számokhoz kell folyamodni. Az általános jólét gyarapodásával szorosan összefügg, miként gondoskodik :a társadalom koros, munkaképtelen tagjairól. Erre a látszólag egyszerű kérdésre is igen nehéz lenne válaszolni konkrét adatok nélkül. Hogyan lehetne például számok nélkül kifejezni azt, hogy a múltban a a járás területén mindössze öt-hat orvos volt, ma pedig a fogorvosokon kívül 95 őrködik a dolgozók egészségén, a négy esztendő alatt szociális járadék címen 168 millió Koronát fizettek ki, az egészségügyre fordított összeg pedig — 1958-hoz képest — 6 millióról 22 milióra szökött. Ennek az .egyre fokozódó gondoskodásnak az eredménye, hogy az átlagos életkor — a harmincas évek elejéhez viszonyítva — 12 esztendővel meghosszabbodott. Az emberek személyi fogyasztásának alakulása szintén mai életünk nagyszerűségét bizonyltja. Hogy csak néhány példával igazoljuk állításunkat: Négy esztendővel ezelőtt minden. 46. emberre jutott egy, ma pedig a Járás területén minden 17. ember televizortulajdonos, 1960-ban 292 hűtőszekrényt adtak el, tavaly pedig 602-t. Vagy pedig: 1960-ban 483 mosógép talált gazdát, a múlt esztendőben pedig 926. Négy évvel ezelőtt 602 motorkerékpárt, 1963-ban pedig 868-at vásároltak. Lényegesen megnövekedett a jobb minőségű élelmiszerek fogyasztása is. A hellyel való takarékoskodás okáért elég, ha csak a húsfogyasztást említjük meg. A járásban minden egyes családra jut egy házi sertésvágás. Azonban a vásárolt hús — egy személyre eső fogyasztása — a tárgyalt Időszakban 37 kilóról 49 kilóra szökött. A sörfogyasztás 22 000 hektoliterrel emelkedett. Ez az utóbbi szám részben arra a kérdésre is választ ad, miért okoz időnként gondot a sörellátás. Négy év alatt csak egyetlen járásban 22 000 hektoliterrel emelkedett a sörfogyasztás, mennyivel emelkedhetett akkor az egész 'országban? Mit ígér a jövő? Ha már ennyit foglalkoztunk a járás múltjával, jelenével, szükséges, hogy legalább egy pillantást vessünk a jövőbe. Csallóköz és a dunaszerdahelyi járás fejlődése szorosan összefügg a dunai vízi erőmű felépítésével. Csupán az említett járásban több ezer hektár föld öntözését teszi lehetővé. Hogy ez mit jelent, nemigen szorul különösebb magyarázatra. Dunaszerdahelyen még az Idén megkezdik Közép-Európa egyik legkorszerűbb cukorgyárának az építését. Az építkezés előreláthatólag 213 millió koronát emészt majd föl. A gyár napi teljesítménye — a tervek szerint — 4000 tonna cukorrépa feldolgozása lesz. Az állami és szövetkezeti lakásépítkezések keretében még az idén elkészül 131 lakás és újabb 169 építését kezdik meg. Tovább is folytathatnánk a nagyszerű adatok felsorolását, de úgy gondoljuk, a jóból is megárt a sok. Mielőtt azonban pontot tennénk e cikk után, térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, amelyből kiindultunk: Kinek érlel kalászt a csallóközi rónai No kinek? Fölösleges, hogy a kérdésre mi adjuk meg a választ, ezt már megtették a felsorolt eredmények: a mindennapi élet. SZARKA ISTVÁN A hlohovecl gyógyszergyár üzemi népi ellenőrző bizottsága jó munkájával kiérdemelte a dolgozók bizalmát. Felvételünkön a tablettákat gyártó részlegen a népi ellenőrző bizottság két tagja az Acylpyrin minőségét vizsgálják. (Németh J. íelv.J C] SZÖ 140 * 1964. április 1«.