Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-19 / 109. szám, vasárnap

A tanügy szolgálatában EVEKKEL EZELŐTT JÁRTAM Nagymegyereo, akkoriban épült az új iskola. Az Épület már elkészült, a munkások a beisíi berendezésen dolgoztak, a fűtőtesteket, a villanyt szerelték, egyes tantermekben festettek, másokban takarítottak, fényesítették a parkettet. Kint, az épQlet előtt zsúfolt teherkocsik szállították a padokat, táblákat és más iskolai berendezést. Ámulva jártam a mésszeltelefröcskült folyosókat, a tantermeket, amelyekben még szanaszét hevertek a munkaszerszámok. A munkások elmerülten, szakavatott kézzel végezték a szerelés utolsó simításait. A nagy sürgésforgás és zűrzavar közepette már érezhető volt a rendteremtés alkotó légköre. Egyes tantermekben már úgy fénylett a parkett, akár a tükör, és a nagy, tágra nyitott ablakokon úgy árad be a napfény, mintha a terem gyűjtőlencséje lenne a világosságnak, a tisztaságnak. Ámuló szemlélődésemben nem voltam egyedül, egyes diákok, akik tudták, hogy nekik épül az új iskola, ott lézengtek az épületben. Ok is terepszemlét tartattak. Derfis, csodálkozó tekintetükön láttam, hogy örülnek, költözködésre készülnek és titokban, valahol a szívük mélyén összehasonlítják a régi tantermeket az újakkal. Ki tudja, talán már azt is kiszemelték, hol, melyik ablak mellett fognak ülni, hogy minél több napfény, világosság érje őket az új tanteremben. A diákok élvezték az épülő Iskola szépségét, megszimatolták benne az új varázsát, noha fogalmuk sem volt még arról, hogy évek múlva jön majd egy Igazgató, aki az új tantermekben a tanítás új formáival kísérletezik majd. Az igazgatót TELEKY MIKLÖSNAK hívják, ez idén ünnepli tanítói működésének 20. évfordulóját. A jubileumi íinnep azzal kezdődött, hogy kitüntették a „Példás tanító" címmel, és folytatódott azzal, hogy iskolájában az idén, februárban bevezette a szaktantermes tanítás módszerét. Teleky éveken át készült erre az úttörő intézkedésre. Még 1959 ben megismerkedett a leningrádi 119. számú iskola Igazgatójával, akivel alapos vitát folytatott az új ember nevelésének kérdéséről. Később, amikor 1962-ben tanulmányi úton járt a Szovjetunióban és a moszkvai, kijevi internátust iskolák szaktantermes hálózatát tanulmányozta, Leningrádba is ellátogatott, ahol régi ismerősével találkozott, aki igen szívélyesen fogadta és értékes tanáccsal, segítséggel látta el készülő terve megvalósításában. Amikor tanulmányi útjáról hazaérkezett, első dolga volt, hogy érdeklődött a hazai iskolák írá^t, ahol már bevezették a szaktantermes tanítást. Így került kapcsolatba a Mladá Boleslav melletti dobrovícei Iskolával, amelyet meglátogatott, szaktantermeinek berendezéseit tanulmányozta, majd az igazgatóval és a tantestülettel való megbeszélés során tisztázódott benne néhány kérdés. AZ ÜT HASZNOSNAK bizonyult, gazdag tapasztalatokkal tért vissza, a két iskola között szoros barátság fejlődött... Azóta állandóan leveleznek egymással és kicserélik tapasztalatalkat. Hasonló kapcsolat létesült a győri Májer Lajos Gimnáziummal ls. A két Iskola egymást segíti a módszer tökéletesítésében, Ezek a kapcsolatok, viták, érlelték meg benne a tervet, amely végre az idén a megvalósulás stádiumába jutott. Telekyvel szemben ülök az Igazgatót szobájában. Ama nyugtalan, alkotó szellemű emberek közé tartozik, akik szívesebben cselekeszenek, mint beszélnek. Kérdéseimre igyekszik ugyan megfelelő választ adni, de látni rajta, hogy gondolatai másutt, bizonyára a szaktantermekben járnak. Ezenkívül ma különösen el volt fogÖsi néger művészet: Terrakottajej Ijéből. lalva, a győri iskolából három tanártársa érkezett Ide tanulmányútra, rajtuk kívül Henrich janus elvtársat, a Bratislava! Pedagógiai Kutató intézet egyik dolgozóját várta, aki mára jelentette be látogatását. Ilyen körülmények között ad Teleky elvtárs felvilágosítást arról, hogy mi is tulajdonképpen a szaktantermes tanítási forma lényege. — A lényeg — válaszolja — a tananyagátadás többoldalúsága. Ez úgy értendő, hogy a segédeszközök révén a tanuló egyszerre a szemével, fülével, tapintásával, egyszóval több érzékszervével veszi át az anyagot. Ily módon a tananyag elsajátítása tartósabbá válik jobban a diák emlékezetébe vésődik. Mélyebben, alaposabban veszi át az órán a tananyagot. A továbbiak során távirati stílusban még elmondta, hogy módszere abban különbözik a dobrovícei iskolában alkalmazott módszerektől/ hogy ott a hatodik osztálytól kezdik a szaktantermes oktatás, míg ő már az első osztályban bevezette az elementáris szaktantermet. Bővebb magyarázatot már nem adhatott, mert a várt vendég megérkezett. Az igazgató kapott az alkalmon, azt javasolta, hogy nézzük meg közösen a szaktantermet, mert minden szónál, magyarázatnál többet mond, ha magunk győződünk meg a módszer lényegéről. ELINDULTUNK, HOGY megtekintsük az elementáris szaktantermet. Ez a szó, hogy elementáris, mélyen az emlékezetembe vésődött. Úgy éreztem, hogy itt, ebben a teremben akadok rá az egész módszer nyitjára. Ösztönömben nem csalódtam. Igaz, a nebulók éppen kitódultak a tanteremből, amikor beléptünk, de a derűs gyermekarcok tökéletes összhangban voltak a látottakkal és azokkal a benyomásokkal, amelyeket azokban a pillanatokban szereztem, amikor átléptem a terem küszöbét. Az élénk színek és a játékok sokasága volt az, ami egyszerűen elkápráztatott. Ennek a teremnek nem volt se ceruza-, se paplrszaga, a fekete tábla gyászos színe is eltűnt a falakon kiaggatott rengeteg színes kép és a zöldre festett mágneses tábla mellett. A mágneses táblához kis ezüstszínű repülők és különböző színű apró autók tapadtak. A rideg számolóállványt a mágneses tábla helyettesíti: Ezen tanulnak meg a gyerekek olvasni, számolni. A betűk, a számok hátára mágneses gomb helyezhető és a gyerek játékos mozdulatára a táblára tapadnak. De, hogy ne legyen egyhangú ez a tevékenység, a segédeszközök különböző változatai állnak a tanítók rendelkezésére, hogy lekössék a tanulók figyelmét. Ám a sok játék, segédeszköz között leginkább az önkiszolgáló sarok ragadott meg. Egy pult állt itt, mögötte apró fiókokban különböző kockák, játékok voltak elhelyezve. A pulton műanyagból készült kis kosarak hevertek, amelyekben a kis vásárlók elhelyezték az árut. Ebben a sarokban az történik, hogy a kis első osztályos tanuló jön bevásárolni. Kezében a kis kosár, közeledik a pulthoz, amely mögött a tanító áll. A kis vevő először udvariasan köszön, ahogy kell, ahogy Illik, aztán közli, hogy azt a zengő kockát, meg még egy s más játékot szeretne venni. A tanító megmondja neki, hogy mibe kerül és a kis vevőnek a két játék árát össze kell adnia. A gyerek ily módon nemcsak az összeadás és kivonás műveletét tanulja meg, de azt is hogy kell köszönni, viselkedni. Nagy szerepet kap ebben az elementáris szaktanteremben a higiéniára és az esztétikára való nevelés is. A tanítók rajzai, festményei mellett a falakon ott sorakoznak a kis nebulók képei és egy asztalon, a színes gittből gyúrt figurákból amolyan kiállítás-félét rendeztek. REND ÉS TISZTASÁG uralkodik itt minden zugban. Eltekintve attól, hogy minden szakteremnek megvan a maga felelőse, minden tanuló kötelességének tartja, hogy a tanteremben példás rend uralkodjék. Az iskola segédeszközökben rendkívül gazdag. Noha a szaktanításban még az elején tartanak, minden tanteremben diafilmek és vetítőgépek állnak a tanítók rendelkezésére. A földrajz- és történelem-szaktanterembe éppen akkor léptem be, amikor a tanítónő Szibériát tanította. A terem falain különböző domborműtérképek mellett az emberiség történelmét ábrázoló képek tették szemléltetővé a tananyagot. A tanítónő kérdezett, feleltetett, közben bekapcsolta a vetítőgépet, és Szibéria színes képei jelentek meg a vásznon. Azt, amiről az Imént beszélt, most színes képekben láthatta a tanuló. Hasonló módszerrel folyik a történelem korszakainak, az irodalom és a nyelvek tanítása különböző szaktantermekben. Lemezek, magnetofonok állnak a tanítók rendelkezésére, hogy a tananyagot szemléltetőbbé tegyék a diákok számára. A SZAKTANTERMEKBEN a jó és gyengébb tanulókból csoportok, körök alakulnak. Ezeknek tagjai kollektíven albumokat készítenek, amelyekbe a tananyaghoz tartozó anyagot gyűjtik. Többek között, a Petőfi- és József Attila-album mellett, egy Igen szép Lenin-albumot láttam, amelybe a különböző újságokból kivágott képek nyomán követni lehetett Lenin életének fontosabb állomásalt. Néhány diákot megkérdeztem, ml a véleményük a tanítás új módszereiről. Szabó Teréz, az általános középis kola II/B osztály tanulója azt mondta, — hogy a diafilmek, hangszalagok és más segédeszközök nemcsak az iskolában, hanem otthon is megkönnyítik a tanulást, mert az ember látja maga előtt az anyagot, .könnyebben emlékszik rá. Tóth Ilona, az I/A osztály tanulója, aki Csillzradványból jár be, azt állítja, úgy érzi, hogy amióta itt tanul, a szlovák nyelv elsajátításában ls előrehaladt. Banka Gyula, a VI/B osztály kitüntetett tanulója azt kifogásolja a, szaktantermes oktatásban, hogy az egyik teremből a másikba való költözködés során a diák gyakran elfelejti tanszereit. Arra a kérdésre, vajon elvesztett-e már azóta valamit, határozott nemmel válaszol és hangsúlyozza, hogy az elfelejtett holmit tanulótársai mindig visszaadták. Varga Ildikó, az l/A osztály tanulója az új oktatásnak azt az előnyét emeli ki, hogy a diák a szünetben most már nem nagyon tanulhat, mert hiszen költözködnie kell egyik teremből a másikba, így arra kényszerül, hogy otthon alaposabban vegye át az anyagot. EZUTÁN A GYŐRI vendégeknél érdeklődöm az itt szerzett tapasztalataikról. lappints Arpád tanár a következőket mondja: — Megragadott a tantestület és az igazgató közötti tökéletes összhang. Az a helyzet, hogy a szaktantermes oktatás sikere az egész tantestület összefogásán múlik. Ez a módszer az Igazgatótól és a tanítótól egyaránt megfontoltságot és sok kezdeményezést követel. Ügy látom, hogy ebben az iskolában mindenki az ügy szolgálatába állította képességeit. Gergely Sándor, a győri gimnázium igazgatóhelyettese benyomásait a következőkben juttatja kifejezésre: — Valamennyiünk nevében mondhatom, olyan iskolával sikerült kapcsolatot teremtenünk, amely valóban lelkesedik azért, hogy az új szocialista ember nevelésében eredményeket érjen el. E téren a tantestület tagjai nem Ismernek fáradságot. Munkájukban különösen azt a tényt kell kiemelni, hogy nem választják el az oktatást a neveléstől. A történelem- és földrajz-szaktanteremben azt tapasztaltam, hogy az előírt anyagon kívül hazafiságra és internacionalizmusra nevelik tanítványaikat. — Ezenkívül — folytatta kis szünet után — ebben az iskolában különösen megragadott a szülők és a tanítók között kialakult kölcsönös bizalom. Azon az előadáson például, amelyet itt tartottam, több mint 300 szülő jelent meg. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom tehát, hogy mi, a magyarországi Iskola tanerői sok szép és értékes tapasztalatot szereztünk a nagymegyeri magyar iskolában. Végül Henrich Janushoz fordulok, hogy nyilatkozzék itt szerzett tapasztalatairól. — Az oktatási forma — mondta Janus elvtárs, majd hozzátette: én inkább formának, mint módszernek tartom — határozottan sok előnyt rejt magában, mert a tanítónak nemcsak új segédeszközök után kell állandóan kutatnia, hanem a diákokat is kezdeményezésre kell ösztönöznie. A szaktantermes oktatás bevezetésénél ezenkívül nagyon fontos, hogy az Igazgató lelkes híve legyen ennek az újfajta oktatásnak és lelkesedését átvigye az egész tantestületre. Azt tapasztaltam, hogy az igazgatónak ez sikerült. A szaktantermekben az órarend pontosan átgondolt rendszer szerint van felosztva és a racionalizált oktatás minden teremben zavartalanul folyik. MINDEHHEZ ANNYI A MEGJEGYZÉSEM, hogy a szaktantermes oktatás bevezetése rendkívüli áldozatkészséget követel az igazgatótól és a tantestület minden egyes tagjától. A tanítónak gonddal kell készülnie a tanításra, hogy az órán minél szemléltetőbbé tegye az oktatást. Ojabb és újabb segédeszközöket kell alkalmaznia, hogy tökéletesítse az oktatást. Ez az odaadó törekvés, amely hatványozott összpontosítást, munkát követel a tanítótól, megvan a nagymegyeri magyar Iskola tantestülete minden tagjában. Nyugodtan állíthatom, hogy a nagymegyeri tanítók magatartását az az alkotó szerénység jellemzi, amely meghozza úttörő munkájuk előrelátható sikerét, eredményét. SZABÓ BÉLA a tu L o KJ m EH EVELOK1 Fl A közösségi szellem kialakításáért A SZOCIALISTA ÉS A KOMMUNISTA társadalom építése folyamán megváltoznak a társadalom erkölcsi normál, szabályai és szokásai, s ezt kővetően az emberek erkölcsi magatartása is. Társadalmi fejlődésünk mindezt Igazolja, hiszen gyakran hangsú» lyozzuk, hogy a mai ember már nem olyan, amilyen a burzsoá társadalomban volt, de még nem ls igészen olyan, amilyen a kommunista társadalomban lesz. Ezt az erkölcsi átalakulást társadalmunkban tudatos nevelőmunkával segítjük elő. Különösen nagy szerep hárul ránk az új nemzedék erkölcsi formálása terén, mivel az a célkitűzésünk, hogy az ifjúság ne a régi erkölcsi formákat, hanem az új társadalom erkölcsét tegye magáévá. Az új erkölcsi normák érvényesülését azonban még fékezik a burzsoá társadalom erkölcsi csökevényei. Szembetűnő, hogy társadalmunkat még mindig befolyásolja a régi, a burzsoá társadalom alapvető erkölcsi felfogása, az egoizmus, az önzés. Ez az önzés elválaszthatatlan a burzsoá magántulajdon-szemlélettől, hiszen csakis ennek alapján lehet meggazdagodni. A burzsoá társadalom jelszava: vagy én csapom be a máslkat, vagy ő csap be engem. Ezért mindenki igyekszik önző egyéni céljait megvalósítani, mit sem törődve azzal, hogy az embertársainak káros-e vagy sem. A szocialista és a kommunista társadalomtól Idegen az ilyen emberi magatartás. A szocialista társadalmi tulajdon alapján kialakul az ember új erkölcsi jellemvonása a kollektivizmus, a közösségi érzés. Társadalmunk ugyanis nem önző egyének társadalma, hanem egységes, erős közösség, egy nagy család. A szocialista ember jelszava: egy mindenkiért, mindenki egyértl A kollektíva mindenkor az egyén segítségére van, de az egyénnek mindenbe^ a kollektívát kell támogatnia, mert társadalmunkban az ember egyéni céljai, csakis a társadalmi célkitűzéseken keresztül valósíthatók meg. Az Ifjúsággal kapcsolatosan egyik alapvető feladatunk, hogy a közösségi szellemet minden részletében magáévá tevő embereket neveljünk. Olyan új nemzedéket, amely egyéni céljait és érdekeit össze tudja hangolni a társadalom érdekeivel és céljaival, s a társadalom boldogulásában látja egyéni boldogságának alapját. A közösségi szellemben történő nevelésnek három döntő tényezője van: az iskola, a család és a társadalom. Gyermekeink kollektív szellemben történő neveléséért tehát felelősek vagyunk úgy is, mint szülők, és úgy is, mint a társadalom felnőtt tagjai. A CSALÁD A LEGKISEBB emberi közösség, amely sokoldalú kapcsolatban áll a társadalommal. A harmonikus családi élet tehát a közösségi szellemben történő nevelés egyik legfőbb alapja. A gyermek ugyanis a családban kerül először kapcsolatba a közösséggel. Ebben a közösségben a felnőttek példáján keresztül alakul kl a társadalmi munkához, a közös vagyonhoz és embertársaihoz való viszonya. Nyilvánvaló, hogy a közösségi nevelés szempontjából ls jó hatással lesz a gyermekre, ha azt látja, hogy szülei és idősebb testvérei becsületesen kiveszik részüket a társadalom javára végzett munkából. Igen káros hatással lesz rá azonban, ha családtagjai között lógósok, munkakerülők és naplopók vannak, akik a munkát nem tartják létszükségletüknek. Szülők ajkáról gyakran elhangzik a kérdés: Kitől tanul meg ez a gyerek ilyen tiszteletlenül viselkedni? Kitől tanulta a köztulajdon rongálását? A válasz nem nehéz: tőlünk,' felnőttektől. Kétségtelen, hogy a gyermekre rossz hatással • HELIKON KISKÖNYVTÁR címmel új sorozat kezdődött a magyarországi Helikonnál. Első kötete, A gólyakalifa című Babits-regény. A sorozatban a magyar és a világirodalom kisebb terjedelmű remekművei látnak napvilágot. • VISCONTI OLASZ FILMRENDEZŐ Marcello Mastroiannival a főszerepben, Camus Közöny című regényének megfilmesítésén dolgozik. Filmet szándékszik készíteni Grimaud életéről is. A film alapötletét Annié Girardot adta, aki szeretné eljátszani a spanyol hazafi özvegyének szerepét. • GERSHWIN mintegy száz kiadatlan dalt hagyott hátra. Fivére és szövegírója, Ira Gershwin negyed századon keresztül titokként őrizte a melódiákat, és most végre elhatározta, hogy néhány dalhoz megírja a szöveget. A dalok közül hármat megvásárolt Billy Wilder, a világhfrű filmrendező „Kiss Me, Stupid" című új filmje számára. van, ha a családban azt tapasztalja, hogy szülei nem tisztelik kölcsönösen egymást, esetleg ha szüleitől azt hallja: „Ne köszönj annak a nénineK, tudod, hogy nem beszélünk vele!" A KÖZÖSSÉGI SZELLEMBEN történő nevelés egyik legfőbb tényezője a közös munka. A gyermeket már a családban, majd az iskolában is rá kell szoktatni a közös munkára, arra, hogy örülni tudjon a közös munka eredményeinek. Igen jó hatással van a gyermekre, ha azt tapasztalja, hogy a szülők kölcsönösen segítenek egymásnak. Igyekezni kell a gyereket Is bevonni a házkörüli teendőkbe. Igen helytelen, ha túlzott szeretetből a gyermeket nem bízzuk meg semmilyen feladattal. Hiszen már az óvodás gyermek ls segíthet édesanyjának rendbe rakni játékait, vagy édesapjának a javításoknál. Különösen nagy jelentősége van a közösségi szellem kialakításában az Iskolai közösségben végzett munkának. Nem szabad ezért akadályozni gyermekünket abban, hogy a politechnikai oktatás keretében termelőmunkát végezzen, részt vegyen az iskola által szervezett brigádokon, vagy segítséget nyújtson az iskola kertjének gondozásában. Ne akadályozzuk meg gyermekünket abban sem, hogy részt vegyen az iskola, a pionírszervezet, vagy CSISZ-szervezet közösségi életében. A gyermek számára a közös tevékenység és az elért sikerek nagy élményt jelentenek. Ezért támogatnunk kell őt abban, hogy örülni tudjon a közös sikereknek. A közösségi nevelés szempontjából ls nagy jelentőségű a gyermek nevelésében a játék. A gyermek játszhat egyedül ls és közösségben ls. Mindkét forma szükséges. Minél többet játsszék azonban a gyermek közösségben, barátaival, osztálytársaival, vagy testvéreivel. A közös játék közös munkát jelent a gyermek számára, s nemcsak szórakoztatóbbb, élménydúsabb, de nevelőbb hatású ls. Tudnunk kell, hogy pajtások és játszótársak nélkül a gyermekkor nem lehet igazán örömteli. A falusi gyermekek bizonyos előnyben vannak a városlakkal szemben, mert a falusi környezet előnyösebb a kollektív játékokra. Társadalmunk azonban egyre inkább megteremti — sportpályák, játszóterek, pionlrházak stb. építésével gyermekeink sokoldalú közösségi életének feltételeit. GYERMEKEINK EREDMÉNYES nevelése megkívánja azt ls, hogy leszoktassuk őket az önzésről. Már a családban arra kell nevelni a gyermeket, hogy cukorkájából megkínálja testvéreit, szüleit, s hogy osztozni tudjon testvéreivel az örömben ls. Igen káros hatással van a gyermekre, ha a szülők tudtára adják, hogy például édesapja funkciójából kifolyólag más helyzete van az Iskolában, mint a többi gyereknek. Itt kell megemlítenünk azt is, ne akarjük, hogy gyermekünk feltűnő legyen az iskolában, vagy barátai között. Nem helyes ezért ebből a szempontból sem az iskolába járó gyereket kirívóan öltöztetni. Legyen gyermekünk öltözete ízléses, tiszta és célszerű, de ne legyen kirívó, feltűnő. Ne akarjuk, hogy gyermekünkben gyökeret verjen a feltűnési vágy és ez által ls nagyképűvé és önzővé nevelődjék, egyre inkább eltávolodjék az egészséges fejlődést elősegítő kollektívától. Mindez azonban fordítva is Igaz. Ha ugyanis gyermekünk elhanyagolt külsővel és ruházatban jelenik meg társai között, előbb-utóbb alacsonyabb rendűnek érzi majd magát és ugyancsak elszakad a közösségtől. A KÖZÖSSÉGI ÉRZÉSSEL szoros kapcsolatban van a köztulajdon tiszteletben tartása. Nem lehet kollektív érzelmű ember az, aki rongálja vagy meglopja a közös vagyont. Ne engedjük, hogy gyermekeink rongálják a játszópark berendezését, vagy tönkretegyék a fákat, bokrokat. De ellentétben áll a közös szellemben történő neveléssel az ls, ha a szülő megparancsolja, gyermekének, hogy „hozz egy zsák lucernát az EFSZ lucernatáblájáról", avagy „egy darab deszkát a közeli építkezésről". Ezzel a közös tulajdon eltulajdonítására, meglopására és nem védelmére neveljük gyermekünket. A KÖZÖSSÉGI SZELLEMBEN történő nevelés Igen sokoldalú tevékenységet igényel. Szülők, nevelők, az egész társadalom nevelő hatására van szükség ahhoz, hogy megszüntessük a régi erkölcsi normák befolyását Ifjúságunkra, megakadályozzuk, hogy gyermekeink önzőkké és a társadalmi érdeket lebecsülő individualistákká váljanak. ONÖDI JÁNOS, a nyitral Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese 1964 április 19. * tJJ SZÖ 5 mm