Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-18 / 108. szám, szombat

ELFELEJTETT NEVEK? W e in a z ó ]»ű ii c... EGYSZERŰ, brosúra formájú könyv. A kivitelezéssel szolid összhangban van a cfm: Kitüntetett mezőgazdasági dolgozók. Lapozgatok a közelmúltat elevenítő „történelemben". Ismerős nevek, jól ismert arcok tárulkoznak elém. Loksa Laci, Ferdics bácsi, Kovács József meg sokan mások. Olyan emberek neve és képe, akikkel évről évre ott találkozhatunk a mezőgazdasági munkák frontjának legnehezebb szakaszain. Űj lapra fordítok. Lányosan kedves, de férfiasan határozott vonású, hullámos hajú szőke fiatalember mosolyog rám a képről. Nem is kell az aláírást néznem, Igen, ő az, az 1955ben Munkaérdemrenddel kitüntett traktoros, ű az a kismácsédi ember, akit úgy ismertek meg a környékbeliek, hogy kötelességtudása alapos szakismerettel, szorgalma munkasikerekkel párosul. Ö az, akinek kilenc évvel ezelőtt, amikor a prágai Várban mellére tűzték a magas kitüntetést, mind felettesei, mind ismerősei nagy jövőt jósoltak. — Sokra viszed, ha nem lankad benned az akarat, az igyekezet — veregették a vállát a galántai gépállomáson a jókívánságok közben. Vörös Guszti, kisparaszti család sarja, nem szokta meg az ünneplést. Számára az volt a kalendárium pirosbetűs napja, ha a gondjára bízott gépet a vártnál hamarabb s a reméltnél jobban sikerült megjavítania. Vagy az ha szántás közben olyan takarosan borultak egymásra az omlós hantok, hogy abban még az irigy sem tálalhatott hibát. Nem csoda tehát, hogy fülig pirult a dicsérő, elismerő szavakra. Ha meg is bizsergette, jóleső érzéssel töltötte is el a szíve táját a kitüntetés, az ünneplés perceit mégiscsak ólomlábon kúszó örökkévelóságnak érezte. Hogy miért, arra az élete ad elfogadhatóbb választ. — Hogy mikor szerettem meg a munkát, a földet? — kutatott emlékeiben, akkor kilenc évvel ezelőtt. Vontatottan indul a beszélgetés. A legtöbb szegényebb sorsú parasztgyerekkel együtt ő is hamarább járt apja mögött a barázdában, mint az iskolába. Szerette-e a földet? Istenem, hát olyan nagy művészet azt megszeretni egy olyannak, akit azzal bíztatnak a szülei, hogy ha minden jól megy, neked már saját földed, lovad lesz, nem kell majd felest, harmadost művelni. A nyalka paripák illúzióját megbontotta ugyan egy kép, de csak rövid időre. Lassan 35 éve lesz, hogy Diószegről Mácsédra egy Fordson vontatta a cséplőgépet, az elevátort, meg a hozzájuk tartozó felszerelést. A bámészkodó gyereksereg között Guszti ls ott volt. Mondta is még aznap este az apjának. — Édesapám, a traktor szántant is tud, meg a cséplőgépet is elhaltja. — Ügy van. — Hallgatott egy ideig, csak később tette hozzá. — Neked azért soha nem lesz traktorod. — De ha sok pénzünk lesz? — Soha. — Zárta Be a vitát az apa. Ezzel a hanggal már nem lehetett ellenkezni. Alig volt 14 éves, amikor eltemették az anyját. Különöseh ettől az Időtől kezdve tavasztól őszig ott találjuk az újmajori gazdaság napszámosai között, már amikor munkát kapc.tt. Nem mindig kapott. A tél volt aztán igazán hosszú. Talán azért is kötött barátságot a kaptafával. Tétlenkedni nem tudott, meg nem is lehetett. Sok pénz kell ahhoz a hosszú téli estéken. A földhöz azért nem lett hűtlen. A tavasz újra és újra csábította. És aztán egy szép napon ... 1949 októberében, mint a galántai gépállomás traktorosa megnyergelhette a 30-as Skodát. Nagy nap volt. KiGYÚBÜVÖLDK Látványosság vagy haszon? Thaiföld, Kambodzsa, Burma és más ázsiai országok legveszélye-. sebb ragadozója a királykobra. Az elefánttal, a tigrissel is végez, s nemegyszer emberekre veti magát. A mérgeskígyók különféle fajtái a trópusi Afrikát is rettegésben tartják. Nem csoda, ha Indiában és más ázsiai országokban különös tisztelete tel veszik körül az úgynevezett k ígyóembereket. Azt tartják róluk, hogy apáról fiúra szálló természetfölötti erővel rendelkeznek, közömbösek a kígyóméreggel szemben, szóval még a hatalmas kígyókon is erőt vesznek. A „kígyóemberek", — vagy a clr^ kuszl látványosságokkal kapcsolat-. ban nálunk Ismertté vált elnevezéssel — a klgyóbűvölők nem valamilyen csodálatos erejű „szent" emberek, mint azt a primitív népek hiszik. Valószínűen egynapos kobrák enyhébb erejű csípéseivel Immunitásra tesznek szert, szervezetük megszokja a kígyómérget, ezért lesznek később közömbösek a klgyómarással szemben. Ez különben egyéni adottságtól is függ. A kígyóbővölő mesterségének lényege az, hogy különféle mozdulatokkal kifárasztja a mindig egy pontra koncentráló hüllőt, amely lassan hipnotikus félálomba merül. Ilyenkor felpeckelik a száját és kiürítik a méregzacskóját, melyből az isiász, az epilepszia és más, elsősorban ízületi bajok ellen jól bevált szérumokat készítenek. A kígyóméreg gyógyító hatását már a XVII. és a XVIII. században japánban, sőt Franciaországban is ismerték, Még most is beleizzad, ha az izgalmas percekre gondol. Engedelmes társa lett a gép. Nem makrancoskodott, de nem is tehette meg, mert Vörös Guszti jól ismerte minden porcikáját. És őrizte,.gondozta, jobban mint büszke gazda a fényesszőrű lovait. Álmában is gyakran ott bíbelődött a géppel, a Fordsonnál jóval gyorsabb, de nehéz vontatásra, könnyebben betegeskedő Skodával. Talán apja szavára akart rácáfomi? Vagy igazán „sajátja" lett a gép? — Kiváló traktoros — így beszéltek róla. Azért ls bízták rá az első DT—54-es lánctalpast. Ott is helytállt embe

rül. S mint az divatos, jó munkás lévén „kiemelték" a traktor nyergéből, motorbiciklit vettek alá, brigádvezető lett. Pedig ő aztán igazán nem parancsoló természetű. Mégsem emiatt változtatott helyet. Közelebb akart kerülni a családhoz. Ezért cserélte fel Diószeget Nagymácséddal, a motorkerékpárt a traktorral. MÉG JOBBAN rákapcsolt-e vagy a tudása, tapasztalata volt több? Tény, hogy eredményei a korábbinál is jobbak lettek. 1954-ben például (átlaghektárra átszámítva) 2326 hektáros teljesítményt ért el a DT-jével. A tervet 188 százalékra teljesítette. Megtakarított 3130 liter üzemanyagot, amely 100 hektár föld mélyszántásához elegendő. Mégjobban felfigyeltek rá. A kerületi nemzeti bizottságtól „A szocialista munkaverseny győztese" oklevelet kapta. A Földművelésügyi minisztériumtól, a „Legjobb dolgozó" címet. S a legnagy-obb kitüntetést 1955. április 30-án a Várban, a köztársasági elnök tűzte a mellére. Még fülemben csengenek a szavak: Sokra viszed, Guszti. Kilenc éve mondták neki a munkatársak, a barátok, az Ismerősök. Egyesek talán egy kis irigységgel, de a többség azzal az őszinte örömmel, hogy a mezőgazdasági dolgozók néhány munkaérdemrendese közül egy a járás szülötte. Azóta bizony nem találkoztunk. Még a nevével sem az újságokban. Kissé kellemetlen, amikor agyamba tolakszik a kérdés: Vajon mi lett vele! Talán... arra gondolni se jó, hogy három gyermek apja... Vagy talán megrészegítette a dicsőség? Talán hátat fordított a szakmának? Témára ékesen rajzolódnak ki előttem a képek, s a fantázia már-már eseményeket kanyarít a munkaérdemrendes szakmunkás kilenc éve ismeretlen élettörténetéhez. KÖDÖS TAVASZI VASÁRNAP. Latyakos az út a faluvégi házhoz. Azaz, a volt faluvégi épülethez. Azóta már tovább nőtt az új sor. A gazda a ház előtti kiskertben a virágok közt tesz-vesz. Restellkedik, hogy vasárnap így munkaruhában találjuk. Bocsánat, de így igaz, nem is a szavalt, hanem a kertész szakértelméről árulkodó virágoskertet szemléljük. — Bizonyára szereti a virágokat. Mosolyog. — Szabad időmben szívesen el vagyok köztük. Meghát három lányom van. Jobb lenne valahol itt folytatni a beszélgetést, de furdal a kíváncsiság. — Ha meg nem sértem, a szakmához hü maradt? — Ahogy vesszük. Nagyjából igen, de azért a tizenöt év előtti szándékomhoz viszonyítva mégsem egészen. Pedig még ma is az a szívem vágya, hogy traktoron ülhessek. (Talán itt a téma érdekességének magja, csak rajta.) — Valamt külső beavatkozás? — A, semmi különös — mondja mosolyogva. — Csupán olyan dolog, amilyen bármelyikünkkel megtörténhet az életben. Szinte szégyenlősen mondja el, hogy a kitüntetés után újra „kiemelték'', brigádvezető lett. Í956-ban pedig iskolára ment. Egy év után újra brigádvezető Nagymácsédon. Sok volt a munka, még több a bosszúság. Különösen betakarítás idején. — Gyakran megtörtént — emlékezik, — hogy egyik-másik szövetkezetes csak addig segédkezett a betakarításnál, amíg annyit lopott amennyi jól kiegészítette a kertiföld terméséi a háztáji gazdálkodáshoz. Kérdőn néz ránk, mondja vagy ne. Biztatás nélkül Is folytatja. — Egyik alkalommal traktorral szedtünk össze 40 zsák kukoricát. Az egyik tagot akkor 100 koronára büntették. Kifizette s azt mondta: Velem ugyan nem szúrtok kl, mert ötszörösen visszalopom. A traktorosokra abban az időben Igen komoly feladat hárult. A Vörösbrigáddal nem volt baj, helytállt emberül. Évről évre. Aztán egy egész esztendeig kényszerpihenőt tartott, a szanatóriumban kezelték. Felgyógyulása után inkább a műhelyt ajánlották neki. Megfogadta a tanácsot. Azóta is ott dolgozik a galántai. GTÁ-n. Fáradhatatlanul, be csillettel. öt ls éppúgy megbecsülik, mint a 9—10 évvel ezelőtt. Most ls éppúgy vállalja a legkevésbé kifizetődő munkát is, mint akkor. Nem az ő bűne tehát, ha a közvélemény, kilenc éve Jóformán semmit nem tud róla. Újságírói hajlamosság a szenzációkeresés. A kitüntetés jó ürügy a nagy szavak válogatására, a munka frontjának hétköznapi szürkesége nem csábító. Pedig éppen a termelés legnehezebb szakaszain születnek meg az érdemrend anyagi-erkölcsi alapjai. VÖRÖS GUSZTI (hála a sorsnak) nem halt meg, még az akaratának, tettrekészségének sem csorbult ki az éle. Csak éppen nem kapott még egy érdemrendet. Megmaradt eleven, „hétköznapi" embernek. HARASZTI GYULA Különös reklám Minden cég reklámot csinál gyártmányainak, nincs ebben semmi rossz. Persze semmilyen összefüggést nem látunk egy inggyár áruja és a rászegezett pisztoly között. A bonni államban azonban mindent sajátos szempontból néznek. A nyugatnémet militaristák véleménye szerint egy pisztoly vagy bombavető modellje éppen úgy gyönyörködteti a vásárlókat, mint a nylon ing vagy a patent nadrágtartó, legalább is így kellene lennie. A bonni államban különböző módszerekkel, köztük ilyen reklámokkal igyekszenek hatni a közvéleményre. A müncheni Q u i c k egész hasábon szentel neki. „Ne lő j j ö n az elárusítónőre — figyelmeztet az aláírás. Az ingek minősége bizonyára olyan, hogy ön elégedett lesz." Nem tudjuk, mit szólnak hozzá a vásárlók, de a bonni hadügyminisztérium felelős tisztviselőt határozottan elégedettek. Hogyisne, az ilyen „humor" puskaportól bűzlik ... (Za rubezsom) KLASSZIKUS ZENE a szülőszobában De B r u i n e holland szülész az egyik haerlemi kórházban nyugtatók helyett zenével Igyekszik csökkenteni a szülési fájdalmakat. Tapasztalatai szerint a szülő nők a klasszikus zenére reagálnak a legjobban; a tánczene és a könnyűzene hatástalan rájuk, a modern zene (például Stravinszkij) hatása pedig nagyon is egyéni. Kísérleteinek eredményeképpen a szülőszobák „műsora" jelenleg a következő: Beethoven Egmont nyitánya és Pastorale szimfóniája; Mozart Egy kis éji zene; Chopin polonézek, mazurkák és prelüdök; Liszt 2. Magyar Rapszódiája és Bach Brandenburgi versenye. Beethoven 8. szimfóniájának 1. és 2. tétele ls „használható" — mondjk De Bruine. Medical News LÁTOGATÁS M. M. GERASZIMOV ANTROPOLÓGUS LABORATÓRIUMÁBAN Válasz sok történelmi talányra RETTEGETT IVÁN CÁR (M. M. Geraszlmov portréja) A MOSZKVAI Lenin sugárút egyik emeletes házában van Geraszlmov professzor birodalma. A „birodalom" szó egy kicsit túlzás, mindössze laboratórium-műteremről beszélhetünk, meg ahozzá tartozó zsúfolt szoborgyűjteményekről. Hiába, Moszkvában is szűkében vannak a helynek ... Mihail Mihajlovics Geraszlmov szobrász-antropológus nemzetközi tekintélynek örvendő szovjet tudós. Művét a tudománynak és a művészetnek különös ötvözete jellemzi. Antropológiai Ismeretei segítik a művészt abban, hogy évezredekkel ezelőtt élt emberek képmását rekonstruálhassa. Geraszimov titka Mihail Mihajlovics tudományos-művészeti sikerét két tényezővel magyarázzák: először nagyszerűen ismeri az emberi testet, a testrészek fejlődési törvényeit, fiziológiáját, az egyes testrészek változásának az egész szervezetre gyakorolt hatását, másodszor intuícióval, csodálatosan pontos megsejtéssel. Geraszimov professzor azt vallja, hogy a koponya, vagy meglehetősen jő állapotban levő koponyamaradvány nagyon sokat elárul a megboldogult kilétéről, meghatározza arcvonásait. Persze nem örökre. Betegségek, különféle szokások befolyásolhatják az egyén arcizmainak működését, s így deformálódhat az arckifejezés. Például a világtalan emberek a bizonytalanságban tapogatózva kissé felszegett fejjel, merev testtartással járnak. Ez nyomot hagy gerincükön és az elváltozás nyomai koponyájukon ls felfedezhetők. Az antropológiai vizsgálat, a tudományos ismérvek alapján Geraszlmov profeszszor eléggé pontosan rekonstruálni tudja rég meghalt emberek arcmását. Geraszimov módszerének tudományos pontosságát az ismert Schillereset is bizonyítja. A nagy írót 1805-ben tömegsírba temették. Az exhumáláskor barátja, Goethe, a költőóriás ismerte fel Schiller holttestét, és csak ekkor temették el díszsírhelyen. Kevesen tudták, hogy Schillerről halotti maszkot készítettek, melynek hitelességét századunk elején néhány német tudós kétségbe vonta. Sokáig húzódott az ún. Schiller vita, míg végül Geraszimov professzor segítségét kérték. Geraszimov az író állítólagos koponyája alapján rekonstruálta Schiller eredeti portréját, s ez bámulatosan megegyezett a halotti maszkkal, melyet Geraszimov nem is láthatott. A vita eldőlt: Goethenek volt igaza. Geraszimov professzor bevált tudományos módszerével, az arc ún. lágy részelnek hiteles és művészi reprodukálásával számos történelmi Miben halt meg Rettegett Iván cár? Goethének volt igaza A voronyezsi ősember nagyság portréját készítette el. Még főiskolás korában szülővárosa, Irkutszk mellett talált lelet alapján elkészítette a neandervölgyi ember meglehetősen pontos arcmását. A második világháború után egy ismeretlen katona arckifejezését rekonstruálta és a szobormű alapján a szülők ráismertek elveszett fiukra. Geraszimov professzor legújabb műve Rettegett Iván cár portréja. Jelenleg a Voronyezs közelében talált ősi sírok 40 ezer éves lakói ábrázatának rekonstruálásával foglalkozik. A félelmetes cár Nemrégiben beszámoltunk Rettegett Iv^n cár és fia sírjának feltárásáról a kremli Arkangyal-székesegyházban. A vezeklő, szerzetesruhában, de a fejénél pazar kivitelezésű velencei serleggel eltemetett cárra vonatkozó számos adatot ellenőriztek ós kiigazítottak. A régészek után a modern tudomány művelői, a vegyészek és más szakemberek folytatják korszerű módszerekkel a kutatást. Geraszimov professzor modern méréstechnikai és matematikai módszerek alkalmazásával megállapította, hogy iV. (Rettegett) Iván cár hatalmas termetű, 178 cm magas és 80— 90 kg súlyú tagbaszakadt, vállas ember volt. Egyáltalán nem hasonlított arra a cárra, amely Repin festményein, Ejzenstejn filmjében, drámákban, operákban elevenedett meg. A valóságban kövér volt. Súlya a halál beálltakor meghaladta a 80—90 kilót, mert Iván májbajban szenvedett és élete végén állandóan puffadt. Valószínűleg víz borította el Szervezetét. Ezt abból következtetik a régészek, hogy a cárt sietve temették el; kőkoporsója szélét egy helyen nagyon kivájták, valószínűen azért, hogy beférjen a cár holtteste. A kőfaragó a gyors munka hevében több helyesírási hibát vétett. A múlt századokban az a mendemonda terjedt el, hogy Iván cár nem természetes halállal halt meg, hogy megmérgezték, sőt a hírhedt Borisz Godunov bojár önkezével fojtotta meg a cárt. A vegyelemzós erre ls fényt derített. A cár poraiban normális mennyiségű arzént, de rendkívül nagy mennyiségű higanyt találtak. Talán ezzel mérgezték volna meg? Nem, ezt ls tisztázták. A cár furcsa ízületi bajban szenvedett és az akkor ismert gyógyító erejű higanykenőcs használatában éppen olyan mértéktelen volt, mint evésben-ivásban. így került a sok higany a cár testszöveteibe. Valóban csoda történt Ezt a feltevést az a tény is bizonyítja, hogy Rettegett Iván (a higanytól) korán megkopaszodott. Sírjában egyetlen hajfonatot sem találtak, ugyanakkor fia, Iván cárevics koporsójában néhány vörös hajcsomóra bukkantak. A cárevics koponyája viszont nem maradt épségben. Rettegett Iván másik fiának, Fjodor cárnak a koponyája csak részben maradt meg, megkísérlik rekonstruálni ábrázatát. Fjodort állítólag az a Borisz Godunov tette el láb alól, akinek parancsára fiát, a kiskorú és epilepsziás Demetert a monda szerint Ugltcsban bérgyilkosok megölték. Boriszt a cárok közó VORONYEZSI ŐSEMBER, élt negyvenezer évvel ezelőtt. (M. M. Geraszlmov portréja) temették, de Ál-Demeter, a lengyel urakat kiszolgáló trónkövetelő kivettette Borisz holttestét, melyet valamelyik kolostorban temettek el. Az Ugllcsból átszállított Demeter holtteste mégsem került Borisz helyére, A szarkofág üres. Ugyan miért? Ezt is megfejtették. A pravoszláv egyház szentté avatta az ártatlan gyermeket és állítólag az enyészettől megkímélt holttestét nem adta át a sírnak, hanem közszemlére, a székesegyházban állította fel, hogy Imádkozzanak hozzá. A szállításkor állítólag friss vér csöpögött a holttestéből, A történelmi kutatások most megerősítik azt az egykori mende-mondát, hogy Demeter holttestét elsikkasztották és látványosság céljából egy kis parasztgyereket ölettek meg; ezért folyt a sebből friss vér, ezért volt romlatlan a holttest. A modern tudomány sok történelmi talányra ad még választ. Ebben kétségtelnül Mihail Geraszlmov antropológus-szobrásznak ls nagy érdeme lesz. összeállította: Lőrincz László C] SZÖ 6 * 1964. április 1«.