Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-18 / 108. szám, szombat

Az idegrendszer és a mirigyek tevékenysége között szoros az összefüggés. A tudósok ennek megállapítására előbb állatokon végeznek kísérleteket. A PAJZSMIRIGY szerepe a szervezetben A szlovák endokrinológusok nagy feladatvállalása © Miért borul fel az egészséges ember lelki és testi egyensúlya? O Az atomkorszak embere Szlovákiában még az ötvenes évek elején ts százezrek szenvedtek pajzsmirigy-bánt almakban. A mírlgyműködés rendellenességeivel sújtottak többsége ugyan nem észlelt komolyabb nehézségeket — a közbelépés mégis halaszthatatlan volt MIÉRT NEM ESZÜNK MA KÖSŰT? Megalakult a Szlovák Tudományos Akadémia' belső elválasztási mirigyek élet- és kórtanával foglalkozó tudományos központja — az Endokrinológiai Intézet. A laboratóriumi vizsgálatok meghozták az első eredményt: jódos vegyületekkel kell gazdagítani a konyhasót... S amint az utóbbi évek statisztikája mutatja, a strümát (Bazedow-kór) sikerült visszavernünk. A csehszlovák orvostudomány elsőként tűzte ki a világon az ifjú nemzedék egészséges fejlődése problémáinak vizsgálatát. Megállapítást nyert, hogy a belső elválasztási mirigyek, tehát a pajzsmirigy ls befolyásolja az ember testi és szellemi fejlődését, a szervezet anyagcseréjét és a legfontosabb életmüködésl folyamatokat. EGYENSÚLY E tudományos feladattal párhuzamosan nőttek tudósainak is. S a Szlovák Tudományos Akadémia Endokrinológiai Intézetének munkája ma a gyermek születése utáni első Időszak életműködésére vonatkozik: hogyan kapcsolódnak be a szervezet működésébe a legkülönbözőbb mirigyek. A cél természetesen nemcsak a normális fejlődés megállapítása, hanem a defektusok okainak felderítése ls. Elsősorban fontos megismerni, hogyan befolyásolja a belső elválasztási mirigyek működését a szervezet váratlan vagy állandó fizikai, esetleg szellemi megterhelése. Mert tudnunk kell védekezni a káros befolyások ellen ls. Végső soron tehát az ember! szervezet testi ós lelki egyensúlyának kérdéseire kell fényt deríteni — az ember boldog és alkotó tevékenysége kibontakoztatása érdekében. Az Idő változik s vele az ember Is. De nem elég a puszta megállapítás: az ember Idegei manapság jobban Igénybe vannak véve, mint valaha ls. Életünk még az atomkorban sem lesz bonyodalommentes, bár e kor nem egy nyomásztó tényezőt kiküszöböl mindennapi életünkből... Az orvostudománynak ezért máris halaszthatatlan feladata: az emberi szervezetet a XXI. század követelményeihez Idomítani. DISZNÓBŐR AZ ÚJSZULÖTTÖN Az amerikai orvosi társaság egyik legutóbbi ülésén különös esetet ismertettek a New Ybrk-i plasztikai sebészek: egy újszülött csecsemő vele született rendellenességből származó nagyméretű bőrhiányának pótlására élő sertésbőrt használtak fel. S a csecsemő még 109 napot élt a bőrátültetést követően, s végül ls ettől független ok miatt halt meg. Testén a sertésbőr végig életben maradt, a gyermek vérerei mélyen belenőttek. A kísérlet valószínűsíti, hogy állati bőrök is felhasználhatók sérült, elpusztult bőrfelületek ideiglenes pótlására, biológiai „felöltöztetésére", például súlyos égési sérülések után. Unesco Featares TETOVÁLT RÓZSÁK CZÖKE és kékszemű. Szépnek ls ^ mondhatnám, ha szabályos arcának a legcsekélyebb mondanivalója is lenne. Nyugtalan szemejárása pedig megriadt verébfiókára emlékeztet. Hanának hívják. De ugyanúgy nevezhetnők Vlastának, AniCkának, vagy Zsuzsinak, esetleg Ibolyának is... Amikor a lépcsőházban megszólítom, gyanakvóan mér végig, majd pillantásában a felismerés fénye gyúl ki. — Ahá, maga azl A szeméről ismertem fel, a szeméről, amely érdeklődéssel és részvéttel pihent meg rajtam, amikor a műtőasztalon vergődtem... Igen, a műtőasztalon. Remegett, mint a rezgőnyárfa levele, amikor dr. Feftek az érzéktelenítő Injekciókat szúrta felsebzett karjába. Aznap már három kisebb műtétnek voltam a szemtanúja. Majd az ápolónő Hanát vezette be. Műsoron kívül jött, s neki köszönhetem, hogy szemtanúja lehettem, hogyan távolltja el a gyerekarcú, törékeny alkatú dr. Otokar Feftek, a prágai Kozmetikai Intézet kiváló bőrgyógyász-sebésze, öreg és fiatal balgák testéről a tetoválásokat. Maga a műtét, hála a prokaininjekció érzéktelenítő hatásának, nem fájdalmas, Hana azonban mégis remeg a műtőasztalon. És feljajdul, jóllehet az ápolónő a lehető legkíméletesebben veszi le a kötést a paciens két karjáról. Két karján két tenyérnagyságú sebet látok, s a sebek bíborán ls átüt a tetovált rózsák fekete körvonala. — Barbár munka, a legmélyebb tetoválások egyike, amelyet láttam, súgja fülembe dr. Fertek, s máris kezébe veszi a Schrois féle magas fordulatszámú orvosi marógépet, amely másodpercenként harminchatezer fordulatot tesz meg, és neki lát a műtétnek. Zümmög a marógép, spriccel a vér. húsfoszlányok fröccsennek a reflektor fémburkolatára. Az orvos centimétert centiméter után csiszol tisztára. Eleltűnnek a fekete ornamentumok pontozott körvonalai, hogy aztán momentumok, esetleg külső kényszerítő körülmények ls közrejátszottak. Így például a Karel Ptáőnlk híres 1921-es évfolyamához tartozók, akiket a háború alatt Heydrlchék a totális bevetés keretében kényszermunkára deportáltak a Harmadik Birodalomba, a tetoválással egybetartozásukat akarták hangsúlyozni. Dr. Fertek a magas fordulatszámú orvosi marógéppel távolítja el a tetovált rózsákat Másoknál, a volt koncentrációs táborok egykori foglyainál a kézcsukló felett látható szám, Htler rabjainak nyilvántartási száma. No meg aztán van még hazánkban egy-két öreg tengerész, akik ezekben a barbár testdlszekben rég letűnt ifjúságuk emlékét tisztelik. V

OLT azonban nemrégiben dr. FeFteknek egy igen érdekes esete. Egy szombati napon, délfelé járhatott az idő. Az intézet dolgozói már hazafelé készülődtek, amikor egy szlovákul beszélő férfi ajtóstul rontott be a rendelőbe. — Doktor úr, könyörüljön rajtam, Hana pontos. Szőke haja frissen van ondolálva, s két karján a kötés is vadonat új. A Savarln egyik kényelmes boxában ülünk. Társnőm már jóval nyugodtabb mint délelőtt volt, de szemében újra és újra feltűnik az űzött vad riadtsága. A tetovált rózsák történetét azonban készségesen mondja el. A story sablónos. Hatan voltak .Szombat, vasárnapra a Sázava völgyébe jártak trampolni. Aztán tavaly, a nyár elején feltűnt Miro, a tizenkilencéves automechanikus. Hana a kedvéért rászokott az ivásra ... — Tavaly, fúlius elején a tizenkilencedik születésnapomat ünnepeltük, jókedvem volt, ittam, többet mint amennyit bírtam... Reggel idegen sátorban ébredtem fel. Karomon pedig ott "riszelegtek a tetovált rózsák. Akkor még tetszett a „díszlet", Miro szemével néztem a világot. Aztán Mirót becsukták, a csoport felbomlott. Az anyám sírt, a szomszédok szidtak, munkahelyemen kigúlyotak. Kénytelen voltam egy Nuslétól távolabbra eső drofériában állást válalnl. Itt állandóan hoszszúújjú blúzt és ruhát hordtam. A tetovált rózsa égetett. Átlzzott a szöveten, világított... A fiúk, akik tetszettek, a második találkozóra már. sohasem jöttek el... Elhallgat. Akaratalnul ls a jáchymovi bányászra és a szép bárdámára gondolok. Majd egy régi emlék jut eszembe. Élt gyerekkoromban Léván egy öreg hentes, aki fiatal korában az osztrákmagyar haditengerészetnél szolgált. A Perecparton az öreg mindig nagy büszkén mutogatta tetovált hátát. — Kölykök, mondogatta, ezekre a díszekre még 1914-ben a Cattaról öbölben tettem szertl Aztán a bakari tengerész kadétískola egykori pedellusán láttam ilyen „csodaszép" tetoválást, majd a háború után, a fogoly SS-legényeken. Igaz, kevésbé szépeket! Ám ezeknek a barbár harcias díszeknek, csak úgy mint a Maori szigetek bennszülöttei tetoválásainak mégegyszer, utoljára újfent felbuk- távolítsa el testemről ezt a csúfságot semmi, de semmi köze nincs ezekhez kanjanak ... — Fáj? — kérdi dr. Feftek Hanátől. A leány nemet Int, majd félhangosan mondja: „Csak folytassa doktor úr!" És Ismét felzúg a marógép, újból fröcsköl a vér... Elönt a forróság, és nagyhirtelen lemeztelenítette ízléstelen tetoválással elcsúfított jobb karját. Hiába szabadkozott az orvos, hiába hivatkozott a munkanap leteltére, a páciens, aki a jáchymovi bányákban dolgozott, térdre esett előtte és sírva a tetovált rózsákhoz, amelyek szülót és tanítót, nevelőt és mestert egyaránt nyomatékosan figyelmeztetnek: nevelési módszereikben valami nincs rendben! Valaki ezért a tömeges öncsúfításért felelős. Valamit tenni kell, mégpedig gyorsan. Mert fiataljaink sajnálom ezt a szerencsétlen terem- kértelte: '„Aranyos doktor úr, ment- egy része eltévedt, s könnyen zsákuttést, akinek élőhúsát farigcsálja a marógép. Más lehetőség azonban nincsen. Vagy megszabadulni a tetovált rózsáktól, vagy pedig egy életen át szégyenkezni és szenvedni miattuk. Aztán az orvos kikapcsolja a gépet, eldobja a fehér álarcot és megkönynyebbülten gyújt rá egy cigarettára. — Mára elég volt — mondja az orvos és áttessékel irodájába, egy csésze feketére. Itt átöltözöm, s míg szívélyes vendéglátóm a kávéfőzéssel foglalatoskodik, kimegyek a lépcsőházba. Jókor Jövök, Hana éppen elindul a lépcsőkön lefelé. Rám ismer, és szívesen beleegyezik az esti találkába. Visszatérek dr. Feftekhez, aki már vár rám a kávéval és jónéhány száz fényképpel. A felvételek láttán elszörnyedek. Fiatal fiúk és lányok ocsmány feliratokat és ábrákat tetováltattak különböző testrészeikre. A pálmaligetek, a tengeri sellők, a horgonyok és az ejtőernyők még ártatlan játék, Jóllehet eltávolításuk igen nehéz. A legtöbbször azonban a tetoválások kevésbé naivak. És minden esetben az emberi butaság, no meg az erkölcsi esettség bizonyítékai. Dr. Feftek pedig szomorkás mosollyal mondja: „Eddig már több mint ezerhétszáz a maihoz hasonló műtétet hajtottam végre, s nein egy esetben magam ls meghökkentem számos kiskorú fiú és lány amoralitásán, amikor a legkényesebb testrészeken fedeztem fel tetoválásokat. A paciensek nagyrésze a tizennégy és tizenötévesek közül kerül ki. Ezek az emberpalánták egymást majmolva csúfítják el fiatal testüket. Érdekes, hogy a tetoválásoknak éppen a tanoncotthonok, no meg a különböző javító intézmények a melegágyai. Újabban, folytatja az orvos, a tényleges katonai szolgálatot teljesítő katonák soraiban terjed járványszerűen a tetoválás divatos hóbortja. Pillanatnyilag fogalmunk sincs, hány ezer és tízezer megcsúfolt testő fiatal jár-kel hazánkban. Sokan, a szellemileg alacsonyabb rendűek, büszkélkednek ezzel a „dísszel", ám még többen szégyellik magukat. Ezek előbb vagy utóbb bekopognak hozzánk... Más a helyzet az idősebb korosztályoknál. Náluk bizonyos lélektani sen meg. Hiszen így nem mehetek haza, elűzne az asszony és a faluban sem lenne maradásom." Az orvos végül is kötélnek állt. A bányász már a műtőasztalon feküdt, amikor dr. Feftek megkérdezte tőle: „Mondja csak, mikor követte el ezt a bolondságot?" A felelet meghökkentő volt. — Tegnap. Az orvos nagy dühösen felugrott. — Hát bolond maga? Tegnap úgy, ma meg így? Nem operálokl A tetoválást mégis eltávolította. Kiderült ugyanis, hogy a bányászt előtte való este társai leitatták és valamelyik rosszakaratú lvópajtása örökre el akara öt csúfítani. — Különben ís, mondotta dr. Feftek, a jövő héten egy nagyon szép, harmincötéves asszonyt fogok operálni. A mellén vannak a tetoválások. Itt is az alkohol játszott közre. A közeli dóm órája déli tizenkettőt jelez. Búcsúzom. Kilépek az Intézet kapuján a nyüzsgő utcára, de nem tudom kivonni magam a megrázó élmény hatása alól. Gyanakodva nézem a járókelő férfiakat és nőket, ruhájuk alatt röntgenszemmel a tetoválásokat keresem. És hatkor Hanával van találkám. Nincs mindenkinek a kobakja megtömve sütnivalóval cába juthat! Hana már hosszú utat tett meg rövid életében. Még húsz sincs, ám hatnyolc évvel idősebbnek tűnik. Fáradt arcára csupán a remény lop gyenge fényt, a remény, hogy a testére tetovált rózsák végleg elhervadnak. M

ÉG néhány percig élvezzük a jóleső csendet, aztán fizetek. Az E. F. Burian színházban Williams Tennessee, a híres amerikai szerző drámáját, a Tetovált rózsákat játszák. A darab a legújabb németnyelvű Világirodalmi Lexikon szerzői véleménye szerint, fehérek és feketék „szekszuális, morbid ,és pszicliopatoj logiai viszonyáról rántja le a leplet." Két Jegyem van és félóra múlva kezdődik az előadás. BARSl IMRE Ez is művészet? Nemrégen New Yorkban különös hangversenyt adtak a szimfonikusok. John Cage 51 éves zeneszerző mutatta be legújabb „remekét", melynek ezt a címet adta: „A téli zene ekllptikus atlasza". A koncerten minden zenész elé 90 mikrofont, 7 hangerősítőt és 7 hangosbeszélőt helyeztek. A zenekart automata vezérlőasztal mellől két operátor Irányította. Meglepetésnek számított, hogy Cage nem személyesen vezényelte müve bemutatását, hanem átadta helyét egy robotnak ... Amikor egy romboid alakú számlapon különleges mutatók elérték a 12-es számjegyet, a robot karja leereszkedik, zöld fény gyullad kt: ez Jeladás a zenészeknek, hogy allegro következik, a vörös fény pedig az andantét jelzi. A zenészek egyébként a kéztartásról ítélik meg, meddig kell játszaniuk bizonyos részt. Igaz, elég nagy szabadságot élveznek, például 8 percig azt játszhatnak, amit akarnak. Cage az indetermlnalizmus követőjének vallja magát és hangoztatja: azt akarja elérni különös zenéjével, hogy a hallgatók megkülönböztessék a megszokott, unalmas hangokat a rendkívüli, nem mindennapi hangoktól. A zenészek persze más véleményen vannak, mint például az az öreg oboás, aki a bemutató után kijelentette: Nem való hangversenyterembe ez a pokoli zenebona. Cagenek csak egyben volt igaza, amikor a robotról kijelentette: „Nagyszerűen helyettesített. Jobban vezényelt, mint én." (NowsweskJ V I NE TARTANA ma a babonát nevetséges, középkorra em lékeztető Jelenségnek? Mert ugyan miért lenne szerencsésebb napunk a szürke hétköznapnál, ha reggel munkába menet kéményseprővel találkozunk? S miért történnék szerencsétlenség velünk, ha fekete macska fut át előttünk az úton? S mégis, valahol lelkünk mélyén még ott kísért a gyermekkorban hallott öregné nikék babonás hite. Csak így tudom megmagyarázni, miért rettentem meg, mikor egy napsütéses tavaszi reggelen a kórházba igyekeztem, s egy nagy, fekete kandúr jutott át előttem. — Butaság — mormoltam ma gamban. — Mért Jelentene ez a kis állat számomra valami roszszat? — De azonnal aggodalom fogott el, mert mért kellett éppen most, mikor a kórházban jekvő férjemhez igyekszem, fekete macskát látnom? De csakhamar el űztem nyugtalanító gondolataimat, s vidám mosolyt erőltetve arcomra, léptem be a betegszo bába, ahol férjem műtétre élőké szítve feküdt kórházi ágyán. — Ne félj — próbáltam megnyugtatni. — Meglátod, nemsokáL. KISS IBOLYA: BABONA rn túlleszel az operáción, s nem fogsz fájdalmat érezni, mert ér zésteleníteni fognak... Férjemet megnyugtattam, én azonban szorongó érzéssel léptem kl a kórházkapun, kizárólag csak tragikusan végződő műtétek jutottak eszembe, s a szerencsés kimenetelűek kiestek emlékezetemből. Megkétszerezve lépteimet bolyongtam a város utcáin felemet lehajtva, mint akit nagy gondok gyötörnek. S jártam) róttam az utcák sorát, míg egyszercsak megbotlott a lábam egy kiálló kőben. Felpillantottam, s tekintetem egy kirakatra esett, amely felett fekete tábla függött, rajta a felirat: „TEMETKEZÉSI VÁLLALAT" Pár pillanatig tágult szemgolyókkal meredtem az üveg mögötti koporsókra, aztán gyors tempóban rohanni kezdtem a város főtere felé, hogy az ott levő cukrászdában próbáljam megédesíteni szomorú perceimet. Az elárusí tónő azonban nem vett tudomást rólam. Négy asszony állta körül, azokkal beszélgetett, s még a kö szöné^emre sem reagált. Egy darabig ' vártam, hogy majd csak megkérdezi: „Mivel szolgálhatok?" S mivel még mindig nem vett tudomást rólam, türelmet vesztve a közelébe léptem. S mit láttam? Az asszony szeméből patakzott a könny, ruhája fekete volt, s a kö rülötte állók részvétüket kifejezni jöttek az üzletbe. A fiatal asszony pár hét előtt temette el a férjét, s ma jött a temetés után először szolgálatba. Szó és sütemény nélkül fordultam ki, s rohantam vissza a kórház sebészeti osztályára, ahova úgy léptem be, mint az alvajáró ... A szobában csend fogadott, melyben csak a megoperált élettársam szakadozott lélegzete hallattszott. Az arca sápadt volt, a szeme lehúnyva, de élt... Elt... I Élt Itt Lerogytam az ágy melletti székre. S ekkor a szobában levő, már gyógyulófélben lévő betegek elkezdtek nevetni. Megütközve bámultam rájuk. Mit nevetnek? Mulatnak az én izgatottságomon? Vagy csöppnyi részvétet sem éreznek szegény férjem iránt? S ekkor különös váratlan dolog történt. Az uram, aki csaknem élettelennek látszott, jelemelte jobb karját és ... és... elkezdett dalolni: Piros, piros, piros, Háromszor ls piros. Piros bort az üvegbe, Csinos, csinos, csinos, Fiatal és csinos, Szép kislányt az ölembe.., — Erti már mért nevetünk? — nevettek ismét a szoba betegei. — Mert férjeura mióta visszahozták a műtőből, szüntelenül a csinos kislányról énekel, sőt az ápolók szertnt az altatószerek hatása alatt a műtőasztalon ts ezt nótázta. .. Azóta juthat előttem fekete kandúr, láthatok temetkezési vállalatot — nem ijedek meg. De férjemnek a „csinos" kislányt, akit az ölébe akart ültetni, nem tudom megbocsátani soha ... 1984. április 19. Sf ÜJ SZÖ 3