Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-14 / 104. szám, kedd

Mészkőbánya az Alsóhegyen Dél-Szlovákia mészkőhegységeinek keleti nyúlványain — az ottani elnevezés szerint az Alsóhegyen — épül hazánk egyik legnagyobb mészkőbányája. Építését 1963-ban kezdték meg azzal a céllal, hogy innen látják majd el mészkővel a Kelet-szlovákiai Vasmű kohóit és fedezik vele az acéltermeléshez szükséges meszet. Bátor tervek, nagy feladatok megvalósítása előtt állnak az itt dolgozó mérnökök és munkások. Fönt a hegytetőn, közel 450 méter tengerszínt feletti magasságban kezdték meg az építést. Az erdő kiirtása, az útépítés, épületek, berendezések, gépek elhelyezése mind-mind komoly, kitartó munkát igényel. Odaadóan kell dolgozni, ha azt akarják, hogy a tervezett határidőre, 1970-re teljesen elkészüljenek. A mészkőbánya átadása részletekben történik. Ez év júniusában egy zúzóban már megindul a munka. A kitermelt követ egyelőre tárolják, mert az összekötő vasútvonal csak 1985 márciusában készül el. Ekkor adják át a nagy zúzót is, s ezzel egyidejűleg megindul a kőszállítás a Keletszlovákiai Vasmű részére. Naponta 40 vagon mészkövet indítanak majd útnak. A tervezőmérnökök előrelátóak. A szállítás lebonyolítását figyelembe véve szükségesnek találták a mészkőbánya mellett egy cementgyár felépítését ls. Ugyanis a mészkövet szállító vagonok visszafelé üresen jönnének, s így nem lennének kellőképpen kihasználva. Ha felépül a cementgyár — erre egyelőre csak mint lehetőségre számítanak —, a vagonok viszszajövet elszállíthatják a kohók salakját, amit a cementgyártásnál jól föl lehet használni. Az építkezés máris jó pár hektár területen folyik. A hegyoldalon 33 hektáron vágták ki a fákat. A beépített terület állandóan nagyobbodik. A tulajdonképpeni termelés a hegytetőn, 395—420 méter tengerszínt feletti magasságban kezdődik. Innen szállítják majd a követ a szovjet gyártmányú 40 tonnás kocsik az első zúzóba, ahol kb. 35 cm nagyságra enfs: A lánctalpas báger mohón mar bele alatt megtelik s jöhet a következő... a földbe. A teherautó pillanatok törik a köveket. A szállítószalagon részben alagúton keresztül kerül a kő a második és a harmadik zúzóba, majd az osztályozóba. Az osztályozás után tárolják s később — szalagrendszerrel — a vasúti kocsikba juttatják. Elég bonyolult a folyamat, amíg a hegytetőről a Kelet-szlovákiai Vasműhöz ér a mészkő. Sok szakképzett dolgozóra, még több gépre van szükség. A hazai gyártmányokon kívül, több ország különböző típusú gépelt vonják be a termelésbe. A Szovjetunióból zúzókat és tehergépkocsikat kapnak. Segítséget nyújt a Német Demokratikus Köztársaság és Svédország. Sokszor megnehezíti a munkát, hogy a kooperáló üzemek nem küldik el idejében a megrendelt árut. A bratlslavai Energetikai Elosztó Üzemnek (Energetické rozvodné závody) már régen át kellett volna adni az egyes épületek tervrajzait, sőt több épületnek már készen is kellene lennie, de a terveket még mindig nem kapták meg. Ezek az esetek természetesen nagyon hátráltatják a munAz összekötő vasútvonalat építő munkásoknak jólesik egy kicsit megpihenni s a tűz mellett elfogyasztani a tízórait. (A szerző felvételei) kát s a dolgozók a legjobb akarattal sem tudják teljesíteni a tervet. Sokkal jobb és előnyösebb olyan partnerral együttműködni, mint a breznói Hídüzem, ahonnét határidőre megkapják a megrendelt árut s készségesen nyújtanak segítséget, ha arra szükség van. Néha az is akadályt jelent, hogy nem rendelkeznek elegendő munkaerővel. A múlt évben még nem panaszkodhattak, de a növekvő üzem egyre több munkaerőt igényel. Az elmúlt hónapokban majdnem 150 munkás hiányzott, ami bizonyára visszatükröződik majd a tervteljesítésben is. Már most 300 ember dolgozik itt — nem a legjobb körülmények között. A munkásoknak — akik kora reggel indulnak el Debrődről, Zsarnócáról, Jabloncáról és a környező községekből — a rossz közlekedés miatt még kilométereket kell gyalogolniuk munkahelyükig. Télen hóban, most a nagy sárban teszik meg ezt az utat. Mérgelődnek, szidják a sarat s ki tudja kit... De azért kitartóan dolgoznak. Célt látnak maguk előtt, meg jó munkalehetőséget. Ha elkészül a mészkőbánya — 1970-ben átadják rendeltetésének —, 450 embernek nyújt majd munkaalkalmat. Zsebík Sarolta Testvéri együttműködés A Bratislava! Vízgazdálkodási Fejlesztési Intézet Igazgatósága egyes építővállalatainkkal együttműködve elkészítette a beruházási építkezések tervét, melyek főleg a Dunán építendő vízerőművekkel függnek össze. Anton 2iak mérnök, az intézet igazgatója a közelmúltban nyilatkozott a távlati fejlesztés tervéről. Kijelentette, hogy vízgazdálkodási szakembereink szorosan együttműködnek a magyar szakemberekkel. Ez az együttműködés különösen a jövőben mind a beruházások, mind a műszaki megoldások terén még az eddiginél is gyümölcsözőbb lesz. (CTK) P

ECSENYE Akos öt év előtt költözött a fővárosba ifjú nejével. Előbb albérletben laktak, de nJután Pecsenye jó mélyre eresztette gyökerét a Kávédaráló Vállalatban, amelynek legügyesebb aktatologatója lett, a cég háromszobás,, összkomfortos lakást szerzett neki érdemei elismeréséül. Pecsenyéék tehát áj lakásba költöztek. Volt némi megtakarított pénzük, no meg a falusi szülők sem maradtak érzéketlenek. Kisebb-nagyobb összegekkel, jókora élelmiszeres csomagokkal támogatták a fiatalokat, hogy ne legyen semmiben sem hiányuk. Ment is minden a maga útján. Megvásárolták a modern, szépvonalú bútorokat, a szőnyegeket, a hűtőszekrényt, híres mesterek reprodukcióit és a családi otthon koronájaként: a televíziós készüléket. Mikor már semmt sem hiányzott a lakásból, Pecsenye Ákos illendőnek találta, hogy látogatóba hívja apját, az idősebb Pecsenyét. Anyját egyelőre nem merte meghívni, mert az ifjabb Pecsenyéné nagyon berzenkedett attól a gondolattól, hogy az anyóssal közös tálból egyék cseresznyét. Pecsenye Ákos tehát hazamenesztett egy meleghangú levelet, megkérte apját, ruccanjon fel a fővárosba, s töltsön náluk néhány napot. A válaszra nem kellett sokáig várakoznia. Az egyik este táviratot hozott a postás, amiben ez állt: „Holnap délután egy órakor érkezem a gyorssal, várjatok. Csókol apátok." Ül SZÖ 4 * 1984. ápriUs 14, Papucs Másnap csakugyan megérkezett az öreg Pecsenye. A csomagokat hárman is alig bírták cipelni. Az ifjabb Pecsenye gavallérosan taxit rendelt, keréken suhantak haza, a külvárosi lakónegyedbe. Otthon a fiú dagadó önérzettel mutatta meg a pazarul berendezett szobákat. Az öreg Pecsenye ámulva csoszogott a szőnyegen, aztán belehelyezkedett a fotelbe. — Jól van fiam, — jelentette ki — látom, hogy szépen berendezkedtetek és becsülettel sáfárkodtatok a pénzetekkel... Ekkor a fia lábára esett a tekintete, aki cipőjét levetve, csak úgy, zokniban üldögélt mellette. — Nincsen papucsod, kedves fiam? — Papucsom? Ja? Tegnapelőtt dobtam ki a szemétbe, mert már nagyon el volt nyűve. Fizetéskor majd veszek másikat... — Ertem — mondotta az öreg Pecsenye, és arról kezdett beszélni, milyen kemény telük volt az idén.. Öt napig maradt a fiánál. Napjait heverészéssel olvasással töltötte. Elutazása napján, az állomáson azzal búcsúzott a fiataloktól: — Nagyon jól éreztem magamat, szép a lakásotok, meg jól is éltek. Maradtam is volna még szívesen, de haza szólít a kötelesség ... A fiatalok hálásan ölelték meg az öreg Pecsenyét, aztán felsegítették a vonatra, amely dühös prüszköléssel indult hazafelé ... Odahaza az öreget azzal fogadta a felesége: — Mondd csak te ember, hogyan él a fiam abban az irdatlan nagy városban? Az öreg Pecsenye homloka ráncba szalad, és nehéz sóhaj szakad fel a melléből. — Hogyan él? Elképzelheted. Még papucsa sincs szegény fiamnak. Pecsenyéné szeme sarkába kapja kötényét, azzal itatja fel könnyeit. — Jaj, istenem, milyen szegények lehetnek ezek! Mennyit koplalhatnak. Tudtam én, sejtettem én, hogy mindent elflancol az a híres menyem ... P

ÉNZT vesz elő a sublótból, kifordul az ajtón, s indul a cipöboltba. Útközben találkozik a keresztlányával . — Hová olyan sebesen, Mariska néném? — Csak ide, kedves lányom, a j:ipöboltba... — Aztán mit akar venni, néném? — Papucsot ... — Amolyan divatosakat láttam ott a múltkor ... — Olyan kell nekem is, lányom. Mert a fiamnak veszem. Tudod, olyan szegények azok, hogy még papucsra sem telik nekik. No, isten áldjon sietek, mert még ma postára akarom adni. Legalább papucsa legyen szegénynek.,. —des— Még mindig toborzás Mezőgazdaságunkban nagy a szakemberhiány, kevés a fiatal a szövetkezetekben. Természetes, hogy ezáltal a kelleténél jóval magasabb a dolgozók átlagos életkora. Ha jól megvizsgáljuk a dolgokat, a szakemberhiány is a fiatalokkal függ össze. Nézzük a tényeket. A diószegi két kilencéves Iskolából az elmúlt két évben 62 fiatal ment mezőgazdasági szakiskolába. Az 1964—65-ös tanévet ugyanebből a két iskolából további 20 fiatal kezdi meg valamelyik mezőgazdasági iskolán. A toborzásnál tehát minden rendben van. A korábbi tanévekben is hasonló volt a „toborzás" a mezőgazdasági szakiskolákba. Ez alól Diószeg sem volt kivétel. És lám, mégis ml a helyzet a diószegi EFSZ-ben Az 1200 hektáros szövetkezet 206 tagja és 175 aktív dolgozója közül mindössze 14 a fiatal. Ha mind a 14 technikumot, vagy éppenséggel más szakiskolát végzett volna, az sem lenne sok. de ezt távolról sem állithatjuk ezekről a 14, 15 és 26 év közötti fiatalokról A diószegi iskolából az utóbbi három évben 82 fiatal jelentkezett mezőgazdasági iskolába. Feltételezhető azonban, hogy a szövetkezet vezetősége nem sokat tudott ezekről a fiatalokról. Vajon az ilyesmi nem befolyásolja-e a fiatal szakemberek hiányát? Okulva a helyzeten, az 1964—65-ös tanévre 10 fiatallal köt szerződést a diószegi EFSZ vezetősége. Nyolcan a tallősi mezőgazdasági szaktanintézetbe mennek, egy a kertészeti szakra, egy pedig gépjavítónak. Vigaszként könyvelhetjük el talán még azt, hogy az 1963-as évben egy gépjavító és ebben az évben két gépjavító tért, illetve tér vissza a szövetkezetbe, s a bérelszámolást egy gazdasági iskolát végzett fiatal lány vette át. Szintén fiatal, szakiskolát végzett egyén került a vezető állattenyésztői funkcióba. És ha minden jól megy, ebben az évben — a szerződés alapján — egy főiskolát végzett szakember kerül a gazdasági ügyek élére. Mindez alig mondható jó eredménynek, de egyszer el kell kezdeni. A bajok, a hibák okai ismertek. A fiatal kezek, a szakemberek hiánya sürgős tetteket követel. Már maga az a tény, hogy egy szaktanintézetben tanuló fiatal kétévi taníttatási költségei nem kevesebb, mint 28 000 koronát tesznek ki (a 63—64-es tanévtől a tanulási idő már három év szaktanintézeteinkben) maga is sokat mond. És mit kap társadalmunk ezért a nagy anyagi áldozatért? Vagy kitől várhalja a nagy anyagi befekietés kamatoztatását? De lássunk talán egy konkrét példát. A tallösi mezőgazdasági szaktanintézet három első és két, második osztályának tanulói a következő felkészültséggel kezdték el tanulmányaikat. Az első A osztály tanulói közül hatan az alapfokú kilencéves iskola hetedik osztályából, kilencen a nyolcadik osztályból és heten a kilencedik osztályból kerültek ki. Az első B osztály tanulói közül egy csak az általános iskola hatodik osztályát végezte el, öten a hetediket, heten a nyolcadikat és nyolcan a kilencediket. Az első C osztály tanuló! közül ketten a nyolcadik osztályt, tizenhatan pedig a kilencedik osztályt végezték el. Hogy milyen eredménnyel? Arról talán máskor. Ugyanígy ismertethetném a második osztályosok általános iskolai végzettségét is. A különbség itt csak az lenne, hogy közöttük olyanokat ls találnánk, akik csak az általános iskola ötödik osztályát tudták elvégezni. Mindezek után vajon milyen teljesítményt várhatunk egy szaktantntézettől? Várhatunk-e ilyen körülmények között sikeresebb munkát? Aligha. Az eddigi tapasztalatok egyébként azt is mutatják, hogy az itt végzett fiatalok közül alig található valaki a mezőgazdaságban. Ezzel kapcsolatban feltehetünk egy másik kérdést ls. Egyáltalán honnan is várjuk a szakképzett fiatalokat mezőgazdasági nagyüzemeinkbe? Közömbösen szemlélhetjük-e továbbra is, hogy társadalmunk milliókat költ feleslegesen ezekre az Iskolákra? Vagy továbbra is csak a számokat hajszoljuk, mondjuk azzal a céllal, hogy a galántai járásban a toborzási terv szerint az 1964—65-ös tanévre 460 fiatalt nyerjünk meg a mezőgazdasági szakiskolák számára? Fontos kérdés és nem megoldhatatlan. De a legilletékesebbeknek, szövetkezeteink vezetőinek az eddiginél sokkal szorosabban kell együttműködniük alapfokú iskoláinkkal, ahonnan a fiatalokra számíthatnak. A toborzásnál ne a számok játszszák a főszerepet, hanem a mezőgazdasági szakemberhiány felszámolása legyen a fő szempont. SÁRKÁNY ÁRPÁD A kertek és telkek használati joga Az új polgári törvénykönyvet magyarázzuk A múltban sokan építettek családi házat olyan telekre, melyet nem egy esetben nehéz ezrekért kellett megvásárolniuk. A telektulajdonosok pedig spekulációk révén nagy haszonhoz jutottak. Ez az éremnek az egyik oldala. Az érem másik oldala viszont azt mutatja, hogy földalapunk évről évre csak azért zsugorodott, mert a mezőgazdasági területek nagy részét minden másra használták, csak éppen mezőgazdasági célokra nem. Ezeknek a visszásságoknak vet véget az új polgári törvénykönyv. Ugyanis az az állampolgár, aki telket akar venni családi ház, víkendház vagy garázs-építés céljára, csak a helyi nemzeti bizottsághoz beadott kérvénye alapján kaphat telket. Hasonlóan járnak el akkor ls, ha az állampolgár kertet igényel. Az említett célokra juttatott telkekért bért kell fizetni, de indokolt esetben ingyen Is használhatja a telket az Igénylő. Tehát az anyagilag kevésbé tehetős család, melynek égetően szüksége van családi házra és ezt mondjuk megtakarított pénzből akarja felépíteni — a háztelket bérmentve is megkaphatja. Abban az esetben, ha az igénylő nem tudná egyszerre kifizetni a kért összeget, a telek használati bérét részletekben is fizetheti. Ha szövetkezeti tulajdonban, vagy szövetkezeti használatban levő telekről van szó, a bérbeadásról az EFSZ taggyűlése dönt. A családi ház építésére szánt telek nem lehet több 800 négyzetméternél. Víkendházat pedig nem lehet 400 négyzetméternél nagyobb telekre építeni, valamint a kert is csupán 400 négyzetméternyi lehet. Ugyanis, a 400 négyzetméternyi telken ültetett gyümölcsös vagy zöldségeskert még nem kereseti forrás. Házasságkötés esetén az egyik fél telekhasználati joga átmegy a másik félre is, tehát ebben az esetben közös telekhasználati jogról beszélhetünk. Ha egy fiatalember családi ház építésére háztelket szerez, menyasszonyának telekhasználati joga csupán a házasságkötés után érvényes. Az egyik házastárs elhalálozása után a telekhasználati jog a másik házastársat illeti. Mint ismeretes, a családi ház személyi tulajdon, ám a telek, amelyen felépült, továbbra is az állam, esetleg a szövetkezet tulajdona. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a használati jogot éppen úgy védi a törvény, mint a személyi tulajdon jogát. A nemzeti bizottság által juttatott telken épült családi házat bármikor el lehet adni. Az adásvétel után az új tulajdonos a telket, amelyeri a ház áll, ugyanúgy használhatja, mint az előző háztulajdonos. Az új tulajdonos kötelessége, hogy az előző telektulajdonosnak a ház vételárán kívül megtérítse a telek árát, a telekbe fektetett költségeket, például a kút, a kerítés építésének költségeit, a fák ültetésével kapcsolatos kiadásokat stb. Felmerül a kérdés, hogyan kell eljárni olyan esetben, ha valaki az új polgári törvénykönyv érvénybelépése előtt épült házat akar eladni. Először ls a jelenleg személyi, vagy magántulajdonban levő kertek és telkek az új polgári törvénykönyv hatálybalépte, vagyis 1964. április után is változatlanul maradnak. Ebből következik tehát, hogy a telek, amelyen még az említett időpont előtt építettek családi házat, a ház tulajdonosának birtokában marad. Ha tehát a tulajdonos eladja a házát, eladja egyúttal a háztelket is. Abban az esetben, ha valaki olyan telken épít családi házat, vagy víkendházat, amelyet nem utaltak ki neki személyi használatra, bíróság dönti el, hogy ki lesz az épület tulajdonosa. A bíróság a házépítő tulajdonjogát csak kivételes esetben ismeri el, mégpedig ha erre különleges Indoka van. Ellenkező esetben a bíróság úgy dönthet, hogy az építtető saját költségén köteles az épületet eltávolítani. Ennek az intézkedésnek elsősorban az a célja, hogy véget vessenek az ún. fekete építkezéseknek, vagyis az engedély nélküli építkezéseknek a község lakókörzetén kívül. J. Bátovský <