Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-14 / 74. szám, szombat

íýcCnätteáneft TILOS A BEMENET! ^ Ilyen hely is van Prágában. Tavaly 'ősszel nyílt meg a Várban a Csehszlovák Gyermekek Háza, ahová a felnőtteket — 15 éven felill — egyszerűen nem engedik be. Hasonló intézményt hiába keresnénk az egész világon. A prágai Vár magában is történelmi nevezetesség, ritka műemlék, ahol évente kétmillió ember, közöttük több százezer külföldi fordul meg. Nem csoda tehát, hogy rendezésének, karbantartásának és átalakításának irányítására külön eszmei tanács alakult Novotný elvtárssal az élen. Ez a tanács döntött úgy, hogy a hajdani királyi helytartósági reneszánsz épületet az Arany utcácska és a Fekete torony között eredeti stílusát és Jellegét megőrizve a Gyermekek Házává alakítsák át. Az előcsarnokban egyforma türkizkék mellényt viselő gyerekek vesznek körül. Mielőtt udvariasan kitessékelnének, megmagyarázom, ml Járatban vagyok. Kísérőt kapok Stanislav Vor á č tizennégy esztendős pionír felnőtt idegenvezetőt is megszégyenítő tudással tájékoztat nemcsak a Ház házirendjéről, hanem a termek képzőművészeti stílusáról, küldetéséről, a gyönyörű mozaikok, .szobrok, gobelinek szerzőiről, egyszóval mindenről, ami az épületről tudni illik és tudni kell. Elmondja, hogy az előcsarnokban várakozó „egyenruhás" gyerekek szolgálatot teljesítenek. A gyermekházat az igazgató és két CSISZ funkcionárius vezeti, különben minden tennivalót a gyermekek látnak el. A 130 tagú állandó aktíva tagjai az ügyeletet felosztják maguk között. Minden délután tizennégy pionír tart szolgálatot. A prágai iskolák pionírcsapatainak legjobbjait érheti ez a nagy kitüntetés. Nos, kezdjük el körsétánkat Stanislav kíséretében. Az átrium falát művészi rajz és Hrubln verse díszíti. A kiállítási teremben a szikrák szájtátva nézik a nagyszerű villanyvasutat. Szemaforok, váltók, alagutak, minden, ami egy igazi vasúti gócponton megtalálható. '' l ' Milyen lemezt tegyUnk fel? — Szabad hozzányúlni? — kérdi egyikük a szolgálatostól. — Persze, hogy szabad. Ebben az épületben minden a tietek. Csinos fiatal lány néz be az ajtón. Stanislav rögtön bemutatja: Lenka Navrátilová, a gyermekház egyik alkalmazottja. Megragadom az alkalmat és megkérdem, ügyelnek-e a gyerekek a berendezésre. — A szülők el sem hinnék, milyen I fegyelmezett a gyerek távollétükben. Talán éppen azért, mert nem hallják az örökös figyelmeztetést: ne bántsd, ne nyúlj hozzá, össze ne törd. Pedig naponta négyszáz—ezer gyerek fordul meg nálunk, de láthatja: még minden vadonatúj. És igazán szabadon „garázdálkodnak" ... A szomszéd teremből zene hallatszik. Jaromír P e š e k a dzsessz történetéről beszél és magyarázatát rögtön hanglemezekkel Illusztrálja. — Nos, kívánsághangverseny következik. Mit tegyünk fel elsőnek? A tízéves fiúk és lányok a közkedvelt Matuška-Pilarová slágert — a „Láska nebeská"-t kérik. Hát igen, a szerelem, legalábbis lemezről, már ebben a korban vonzza a fiatalságot. A zeneterem falát pompás háromszázhatvan színárnyalatú gobelin díszíti. Puha szőnyeg, kényelmes karosszékek, magnetofon, a legmodernebb zeneszekrény és sok-sok hanglemez a zeneterem felszerelése. A szomszédos olvasóteremben le- ' mezjátszó, televízió, folyóiratok és regények várják az érdeklődőket. A társalgóban az egyik asztalnál társasjáték, a másiknál sakkparti folyik. A gyerekek elmerülten játszanak. Megzavartam őket. Karel Túma ötödikes pionír magabiztosan válaszol kérdéseimre. — Ha csak egy kis szabad időm van. Ide jövök. Annyi szórakozásban van részem: olvasnivaló, remek filmek, érdekes előadások. A múltkoriban itt Jártak: Tomášek, Lohnisky és Cáslavská neves sportolók. írók is el szoktak látogatni... Változatos programban nincs hiány. Neves kulturális dolgozók, sportolók szívesen látogatnak el a gyermekházba. Tudják, micsoda örömöt szereznek a gyerekeknek. Gyermekegyüttesek ís fellépnek. Vannak az. után komolyabb akciók is. Pl. Prága nyugati körzetéből Itt jöttek össze a környék legjobb agronómusaival, zootechnikusaival, traktoroKözeledik a tél, mind nagyobb gyötrődésben telnek napjai. A szüleire, testvéreire gondol, akiken segíteni akart és lám, túlbuzgóságában ide Jutott, ahonnan már csak egy lépés a szennyes alvilág, a fertő. Decemberben Nürnbergbe „vezénylik". A nürnbergi tábor, habár ez is csak deszkabarakk, otthonabb az eddigieknél. A lakók havonta 12 márka zsebpénzt (Taschengeld) kapnak. Ez ugyan füstölnivalóra sem elég, de azért csak pénz. Jobban örül azonban annak, hogy a tábor parancsnoksága végre összeírja, ki mihez szeretne kezdeni. — Bochin Péter! ,' :— Igen. [.i —Hová szeretne menni? jr' Brazíliába. ' — Mikor? — Azonnal! Miért éppen Braziliát választotta? ÍTalán mert egy ismerőse ott él, és jól megy a sora. Az is lehet, hogy a romantika, a forró éjszakák, tüzes nők, táncok csábítják. Napról napra feszült várakozásban él. Aztán úgy véli, hogy megfeledkeztek az útról. Ehelyett egyre másra zaklatják őket a különféle kémszervezetek, a CIC és Gehlen emberei. Mesés jövőről beszélnek, sok pénzt Ígérnek. Nem áll kötélnek. Naphoszszat kóborol a város utcáin. Dolgozik, ha éppen adódik munka. A vasútállomáson szenet hord, zsákol, fát aprít a jobbmódú házaknál. Egy télvégi napon úgy érzi, nem bírja tovább. Elhagyja a tábort, a környéken csatangol. Alkalmi munkákat vállal, koldul, idegen házakba kopog be, talán megszánják. Néhol beszólítják, megvendégelik. Sok helyen ridegen elutasítják, kicsúfolják. Úgy kell neki, a csavargónaki Miért nem nyughatott otthon?! Fáj a magalázás. Mások hangosan kimondják, amit fél magának bevallani. Koldus, csavargó lett. ö, aki két keze munkájával otthon emberhez méltóan élhetett. Mit szólnának a szüléi, testvérei, az ismerősök, ha tudnák, hová jutott? Egy íél éve, hogy így rászedték. Azóta egy sort sem írt haza. De mit írjon? Azt, hogy nyomorult koldus lett? Szülei biztos elveszettnek vélik. Jobb is így, legalább hamarább beletörődnek.Éjszakánként várótermekben, fészerekben, jobb híján a fagyos földön veti ágyát. Egy hét múlva csontig összefagyva, megszégyenülve tér viszsza a táborba. A napok egyhangúan telnek, mint azelőtt. Háromszor naponta ételnek nevezett kotyvalék, egyszer havonta a Taschengeld. A többiek Ilyenkor bemennek a városba, hogy részegen, pénz nélkül térjenek vissza. Nem tart velük. Ogy érzi, nem tartozik közéjük. Legtöbbjük a megérdemelt büntetés elől szökött meg hazulról. Rendes emberek is akadnak közöttük, de már azokat is megviselte a könyörtelen tábori élet. Lassan mindenki kivetkőzik emberi mivoltából. Rá is ez várna? Irtózik még a gondolatától Is .., Az amerikai hadsereg toborzóinak megtetszik a jókötésű legény, 1951 szeptemberében amerikai egyenruhát húznak rá, és kéthetes kiképzés után a Kaiserlautern melletti erdőben elrejtett hadianyagraktár őrzésére osztják be. Az amerikaiak gavallérok, jól fizetnek. Egy idő után azonban jelentkeznek a keserves tábori élet, a rengeteg csavargás nyomai. Reuma gyötri, ott kell hegynia az amerikai hadsereget. Nincs más lehetőség, újra vissza. kell térnie a meggyűlölt táborba. A tizennégyhónapos szolgálatból csak annyi haszna marad, hogy jogot tarthat a munkahlvatal segélyére. Munkát hiába keres. Csak szakmunkásokat vesznek fel. Akinek nincs szakmája, éhen halhat. A havi 25 márka munkanélküli segély itt fejedelmi összegnek számít. Nürnberg után még belekóstol a landshuti tábor életébe is. Itt éri a hír, hogy a brazíliai út megvalósul. Néhány szlovák, lengyel, jugoszláv és német menekült társaságában 1954 márciusában a hamburgi kikötőben búcsút int Európa partjainak. Ogy véli örökre. Nem sejti, hogy rövideA lépcsőház egy részlete. Érdekes ellentét: az eredeti fal és a korszerű csillár. saival azok a nö vendékek, akik a mezőgazdasági pályát választották. A barátság terme üres. A nagy kerek asztalon apró nemzeti zászlók. Csak ünnepélyes alkalmakkor használják. Itt látják vendégül a külföldi pionírokat, a pionírtanács ls Itt tart megbeszélést. — Az egész Várban nincs ehhez hasonló érték — magyarázza kísérőm. — Az átalakítások folyamán, a falak kaparása közben előbukkant az eredeti reneszánsz festmény. A műtörténészek megállapították, hogy II. Rudolf idejéből származik. Különösen értékes a mennyezet. A restaurátorok rendbehozták az egész termet j most a Vár egyik legbecsesebb műemléke. A podébradyi iskolások körében találjuk Otakar Husníkot, a Gyermekek Házának vezetőjét. Tőle tudóin meg, hogy áprilisban a harmadik emelet is megnyílik. Ott lesznek a tudomány és technika termei. Tavasszal pedig a Vár fiatal idegenvezetői is megkezdik a szolgálatot. — Egyes prágai iskolákban történelmi körök működnek. Tagjai a történelem, műemlékek, műkincsek iránt érdeklődő gyerekek. A legjobbaknak előadásokat rendezünk a Várról, a régi Prágáról, a huszita és a munkásmozgalmi emlékekről. Tavasztól kezdve ők veszik át fiatal társaik kalauzolását. A gyermekházat elsősorban a prágai és a Prága környéki gyerekek keresik fel, de három szlovákiai Iskola pionírjait is vendégül látták. Örömmel várják a tanév végét és a vidéki iskolák látogatását. Búcsút veszek Stanislavtól. Távozóban még látom, ahogy a lépcsőket hármasával veszi, a falatozóba siet. A szolgálatosok ingyen kapják az uzsonnát. Bizonyára alaposan megéhezett. Ha tőlem függne, dupla adagot kapna. Talpraesett értelmes fiú, jobb kísérőt nem is kívánhattam volna. KIS EVA sen újra viszontlátja. A hosszú hajóútón megviselt lelkében újra feltámad a remény. Éjszakánként a ringó hajóágyon, napközben a fedélzeten a végeláthatatlan messzeségeket bámulva terveket sző. Gyermekkora kedvenc olvasmányai elevenednek fel lelki szemel előtt, mesebeli brazil városok, forró éjszakák, pálmafás tengerpart, karneválok, csendes, naptól Izzó birtokok. Három heti hajózás után Rio de Janeiróban kötnek ki, ahol egy segélyszervezet ügynöke vár rájuk. A feltétel: egy hónapig támogatást kapnak — addig munkát kell szerezniük. Rióban nagy a munkanélküliség, egy Jó tanácsra hallgatva, néhányad magával Sao Paulóba utazik. A hónap vége vészesen közeledik, munkát itt sem kap, egyre reménytelenebb a helyzete. A már megszokott életmódhoz folyamodik. Hosszabb, rövidebb időre munkát talál, majd vándorol tovább. A bennszülöttek rossz szemmel nézik a bevándorlókat. Gyűlölik őket, amiért a kevéske munkalehetőséget is elhalásszák előlük. Hamarosan ráeszmél, hogy itt még nagyobb a 'munkanélküliség, mint Nyugat-Németországban. Egy ideig egy építészeti vállalkozó alkalmazza. Egy órára hat cruzeirót kap. Siralmas bér, egy almát, vagy limonádét vehet érte. Rövidesen ezt is elveszti, ismét az utcára kerül. Karácsony közeledik, a hetedik karácsony otthonától távol. Egy napon lélekszakadva rohan hozzájuk német sorstársuk. — A csehszlovák kormány amnesztiát hirdetett a külföldre szökött állampolgároknak, — lobogtatja kezében az újságot. — Menjetek haza, biztos jobb dolgotok lesz! Én is mennék, dehát rjiinek?! Mihez kezdenék otthon? Nem hisz a szemének. Az élet, az utóbbi évek megtanították kételkedni. Az emberekben, az igazságban. Azért három társával mégis csak felkeresi a rlói csehszlovák követséget. 1955. december elején búcsút int DélAmerika partjainak, amely a várvavárt boldogság és megnyugvás heKönyvek, könyvtárak becsülete K

önyvek hónapja, könyvek ünnepe. Emberhez méltó ünnep. Jlyenkor az érdeklődés fókuszába kerül a könyv. A lapok többet foglalkoznak vele, mint máskor, a könyvesboltok kirakatai díszesebbé lesznek, sűrűbben rendeznek könyvkiállltásokat, vitaesteket. Szerte a világon — nálunk különösen — növekvőben az írott szó becsülete. Tömegcikké vált a könyv s mint ilyen, közelebb került a néphez, a falvak parasztjaihoz, az üzemek munkásaihoz. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy minden faluban van már könyvtár, majd, minden falusi üzletben könyveladás. A hiba csak ott van, hogy nem minden könyvtár megjelelő, nem minden könyvtár nyújtja azt, amit nyújtania kellene az embereknek. Miért? Mert a falvak, községek elöljárói nem biztosítanak megfelelő környezetet a népkönyvtárak számára. Valahogy elsikkad ez a kérdés a problémák tömkelegében, nem hatol a tudat mélyére, nem gondolkoztatja el a vezetőket. A falvakban ott van a könyvtár, mert ugyebár szégyen lenne a mai világban, ha hiányozna. A kezelésére is találnak valakit, aki néhanap kiadja és beszedi a könyveket. De hogy ezenfelül hogy s mint áll a könyvtár ügye, az már nem érdekli az illetékeseket. Pedig a környezet nagyon sokat jelent. Mert van vonzó és elriasztó könyvtár, illetve könyvtárhelyiség. Nemrégiben a Csallóköz szivében, Lak szakállason jártam, ahol megtekintettem a falu népkönyvtárát is. Távolról sem volt bizalomgerjesztő. A könyvtár a kultúrház előcsarnokában van s ezt a helyiséget mulatságok 'alkalmával söntésként használják. Könyvtár és söntés? Sehogyan sem fér össze. Már csak azért sem, mert a mulatságokon mindig szenvednek a könyvszekrények. Öszszerugdossák, megrongálják őket, de hát ki ís törődne ilyenkor a könyvekkel? Pedig a falu lakói szeretnek olvasni. Ezt állítja Petróczy Ilona tanítónő ís, a könyvtár vezetője. A lakszakállaslak szorgalmasan forgatják a könyveket, örömet találnak bennük, eddig még sem sikerült elérni, hogy megjelelő környezetet teremthettek volna könyotáruk számára. A község vezetőinek, a helyi nemzeti bizottság képviselőinek bizony el kellene gondolkozniuk s lehetőség szerint új környezetet teremteniük a könyvtár számára. Mert ami jó, ami hasznos, több becsületet érdemel. De nemcsak Lakszakállason táláljuk ilyen visszariasztó környezetben a könyvtárat. Akad ilyen másfelé is bőven. Igaz, hogy másfajta könyvtárak ts találhatók szép szerivel, amelyek bízvást megnyugtatják az embert kellemes környezetükkel, vendégmarasztaló levegőjükkel. Ezekben a könyvtárakban le lehel ülni, el lehet tölteni az időt a könyvek forgatásával, a lapok, folyóiratok nézegetésével. Az ilyen könyvtárnak becsüíete van, az ilyen könyvtár már tudatosít, hogy itt valami történt a falu szellemi életében, valami szép, felemelő dolog. Egy szó, mint száz: arra kell törekednünk, hogy városon, falun, tanyán szép és jó környezetet kapjon a könyv. A szépen megterített asztal mellett jobban esik az étel. A könyveknek is meg kell terítenünk, a könyveket is úgy kell találnunk, hogy az olvasó érezze: ez valami ünnepélyeset, felemelőt jelent, derűs környezetben átnyújtott lelki táplálékot. L

egyen a könyvtár második otthonunk, ahol jól érezzük magunkat. Ezt követeli tőlünk a mai élet, a haladás. Ez az a többlet, ami a szellem főkönyvében mindenkoron a nyereséget jelenti. -desAZ EMBER „...-hat, -het" — azon is elmerenghet, ami sekélyes; — arra is ráfizethet, ha nincs pénze; — olyasmibe is belemehet, amibe bele sem fér; — arra is ráébredhet, hogy még nem is aludt; — akkor is csigolyatörést szenvedhet, ha gerinctelen; — olyankor is nevethet jóízűen, ha a főnöke mondja a viccet — az alakoskodás már nem mindig kőtelező ... (kor)' lyett újabb csalódást és megpróbáltatást jelentett. Karácsony előtt néhány nappal Génuában kötnek kl. Nyomban vonaton folytatják útjukat hazafelé. Az osztrák határt átlépve szüntelenül zaklatják őket. Szándékukról szeretnék lebeszélni valamennyiüket. Azt mondják, hogy otthon büntetés vár rájuk, és hozzátartozóiknak kell megtéríteni az útiköltséget. Bochin Péter enged a rábeszélésnek. Fél, kimondottan fél. A szilvesztert Bécsben tölti, néhány kilométernyire hazájától. Az osztrák rendőrök iratai vizsgálgatása közben rájönnek, hogy nyugatnémet útlevele van, Átadják a nyugatnémet hatóságoknak. Az új év első napját a Bad Reichenhall-i börtönben tölti, mert közben kiderül, hogy sajátkezűleg meghosszabbította az útlevelét. A börtönben töltött idő teljesen letöri, szabadulása után másfél évig az ingolstadti menekült-táborban tengődik, utána innen Is elbocsátják. A munkahivatalhoz fordul, adjanak neki munkát. — Saját munkásainkat sem tudjuk elhelyezni — utasítják el minden alkalommal. Délen próbál szerencsét, úgy hallotta, ott könnyebb munkát keríteni. Sikerül bejutnia egy szénraktárba. A munka nehéz, a fizetés kevés. Továbbáll. Örökös vándorlására a hatóságok is felfigyelnek. 1961 derekán a brauweiler! munkatáborba dugják. A másfél évi kényszermunka csordulásig tölti keserűséggel. Dönt. Ha csak módját ejtheti, hazatér. Berlinbe szeretne eljutni, a csehszlovák nagykövetségre. De hogyan? Egy amerikai katonai teherautóra kéredzkedik fel. A helmstadti határállomáson letartóztatják. A börtönben azon rágódik, hogyan lehetne hazajutni. Amit egyszer a fejébe vett, abból nem enged. Ezek, úgy látszik nem szívesen engednék. Nyilván túl sokat látott, tapasztalt az agyondicsért szabad világból! Dehát akkor már végképp arra lenne kárhoztatva, hogy egész életét nyomorban, csavargással töltse? Szabadulása után Stuttgartba utazik. Azt hazudja, hogy dolgozni megy, fejében azonban másvalami motoszkál. Ojra felkéredzkedik egy amerikai teherautóra és egy határmenti városkában leszáll. Vaktában indul neki, mint a megátalkodott. Elfogják és csodák-csodájára nem tartartóztatják le. Másnap vonatjegyet váltanak neki Nürnbergbe. A nürnbergi állomáson egy jószívű polgártól pénzt kér. Visszatér a határvárosba. Az állomáson a vagoncédulákat nézegetve Csehszlováklába irányított szerelvényre akad. Ogy véli, most vagy soha. Tétovázás nélkül felkapaszkodik az egyik nyitott kocsiba. Lélegzetét visszafojtva lapul meg a vagon sarkában. A hideg elviselhetetlen. Besötétedik, mire a vonat elindul. Feszülten várakozik, fejében egymást kergetik a gondolatok. A vonat lassít, német szófoszlányok ütik meg a fülét. Homlokán a fogvacogtató hideg ellenére kiüt a verejték. Végre! Fellélegzik, a vonat erőlködve elindul. Érkezését próbálja gondolatban felvázolni. Holnap szilveszter. Az új évet talán már otthon ls töltheti! Vagy letartóztatják? A fékek újra megcsikordulnak. A vagon deszkarésein ismerős beszédet hoz a szél. Jól hallotta. Valaki csehül beszélt, a másik szlovákul válaszolt. Ojjongani szeretne. A világba kiáltani, hogy itthon van. összegémberedett tagjait ropogtatva, kikecmereg a vagonból. — Állj! Ki vagy! Fel a kezekkel! Két egyenruhás férfi géppisztolya mered rá. A barátságtalan hangnem, mintha édes megszólítás lenne. Békésen engedelmeskedik. Végre Itthon vagyok! Három nap múlva a prágai vasútállomáson egy gondolataiba merült férfi száll fel u mezőlaborci gyorsra.,, PALÄGYI LAJOS 1964. március 14. * ÚJ SZÓ 5