Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-13 / 73. szám, péntek

A művelődés vámszedői Ä múlt év utolsó heteiben Madarból szűkszavú panaszlevelet kaptunk. írója tudtunkra adta, hogy „...a falunak van is, meg nincs is mozija, mivel a vetítőgép gyakran elromlik, s nincs, akt megjavítassa... A gépet helyettesítő televízlót — művelődési otthon hiányában — az Iskolában helyezték el, holott a HNB épületében is volna megfelelő terem, arról nem is beszélve, hogy a TV-nézőknek 50 fillért kell fizetniük egy műsor megtekintéséért ... A Z-akció keretében épülő művelődési otthon falainak felhúzása, ajtóinak és ablakainak elkészítése után a madarl HNB ,.rájött", hogy nem megfelelő helyen — a faluszélen és az EFSZ gazdasági udvarának közelében — kezdték meg az építését. Ezért mitsem törődve a falu lakosságának sok-sok biigádmunkájával és a volt ógyalai járástól kapott 130 ezer koronával, amely az építkezésben fekszik —, leállították a munkát ..," Mit szól a HNB Selmeci Istvánt, a HNB elnökét s egyben a szövetkezet egyik legpéldásabb tehéngondozóját odahaza, eb^d közben találtuk. Ám félóra sem telt el, máris a HNB irodahelyiségében beszélgettünk a falu égető kérdéseiről. Nem kertelt, nyíltan beszélt a bajokról. Lássuk csak, miként vélekedett Selmeci elvtárs, és az irodába véletlenül betérő Szenei István, a pártszervezet elnöke, valamint Borsányi Béla HNB-titkár a TV-ügyről, mely — a pártelnök szerint — felháborodást váltott ki a faluban. — A HNB plénuma — mondta Selmeci István —, nem javasolta a belépődíjat. Igaz azonban, hogy csak elvben volt ellene, mert a körülmények arra késztettek bennünket, hogy mégis beleegyezzünk ebbe az intézkedésbe. — Mik voltak ezek a körülmények? — Nemzeti bizottságunk múlt évi kultúrális költségvetését — vette át a szót a titkár —, csaknem 30 000 koronával csökkentette a járás. A meghagyott pár ezer koronából pedig nem futotta sem a filmvetítőgép, sem a televíziós készülék javíttatására, mely nritagadás, többször volt rossz, mint jó.,, Feltörték az ajtót, az ablakokat Madaron az ismert okok miatt a fiatalok szórakozási lehetőségei Igen mostohák. Kultúrháza ugyan nincs a falunak, de talán éppen ezért korszerű kocsmával rendelkezik. Ebben a másfél éves, éteremmel ellátott új épületben zajlik a falu élete. Következményei lesújtőak. Nézetünk szerint ezen az áldatlan helyzeten csak úgy lehet segíteni, ha sürgősen befejezik a félig felépült, s az idő fogától alaposan kikezdett művelődési otthont. Lehetőség van rá, hisz építési költségeihez — az 1964—65-ös esztendőkre — nem kevesebb, mint 250 000 koronával járult hozzá a járás. Ám egyéb érvek is a gyors felépítés mellett szólnak. Ilyen érv többek között a falu fiataljainak a kultúrszomja. Ennek igazolására hadd mondjuk el a következőket: Két évvel ezelőtt — az „Osveta" jóvoltából — még két községi televízió volt Madaron. Kultúrház hiányában a HNB tanácstermében kaptak helyet. A gépek kezelésével és a terem tisztántartásával Góra Ferencet, a HNB alkalmazottját bízták meg. (Ö szedte a panaszievélben említett 50 fillért is.

j A TV-műsor iránt nagy volt az érdeklődés, főleg a fiatalok részéről. Gyakran előfordult, hogy egy-egy jó műsor alkalmával olyan zsúfolt volt a terem, hogy lehetetlenné vált a rendfenntartás. Vágni lehetett a füstöt, arról nem is beszélve, hogy az előadások után Góra Ferenc lapáttal hordta ki a helyiségből a tökmaghéjat s más szemetet... Ez igaz! Viszont ezen túl a HNB elkövette azt a hibát, hogy túlságosan elfoglalt embert bízott meg a gondnoksággal. Góra Ferencnek ugyanis sokszor nem állt módjában idejében kinyitni a termet, de az is előfordult, hogy meg sem jelent. A fiatalok válasza erre az volt, hogy feltörték a tanácsterem ajtaját, vagy ablakait, és így hatoltak be a terembe, s hozzá nem értő kezek nyúltak a készülékekhez. 'ilyen körülmények között csoda-e, hogy a televíziós készülék „többször volt rossz, mint jó". Csoda-e, hogy nem volt, aki megjavíttassa? De ki, vagy milyen szerv bírta volna ezt anyagiakkal? A kultúrbizottsóg tettekre szánja el magát Ennek az áldatlan helyzetnek Plachý László iskolaigazgató, aki 1962 szeptemberében került a faluba — igyekezett véget vetni. Mint tapasztalt kultúrmunkás — előző Ijelyén, Csallóközaranyoson tíz évig tevékenykedett e téren — a faluba érkezése első percétől arra törekedett, hogy segítse, fejlessze a község kulturális életét. Igyekezetében a HNB is támogatta, hisz ellenkező esetben nem állította volna a falu kultúrbizottságának élére. Az igazság kedvéért meg kell mondani — állították a falu vezetői —, hogy Placbv László nagy kedvvel fogott munkához. A kultúrblzottság hamarosan el ls határozta: felszámolja a tanácsterem körüli áldatlan helvzetet. Igenám, dfi hogvan?! Az elhatározást nehezebb volt megvalósítani, mint gondolták, hisz a kocsma éttermén kívül nagvobb terem nem állt a falu rendelkezésére. Ez viszont nem jöhetett számításba. A kultúrbizottság tehát úgy döntött: ideiglenes művelődés! otthonnak az iskola egyik tantermét rendezik be. Ebben — vélte a bizottság —, megteremthető a rend, a fegyelem feltételei, mert az iskolában tartózkodóbban viselkednek maid a fiatalok is. A számítás bevált, s a lakosságnak sem volt ellene kifogása. Sőt, az ellen sem, hogy eladiák a régi televíziót, s a Dénzből újat vásároljanak, lev is történt! Üi, nagy képernyőjű JANTÁR-készülék került a tanterembe. A gépek kezelésével újból Góra Ferencet, míg a helviség rendbentartásával az Iskola takarítónőlét, Péntek Ilonát bízták mee. A baj tulajdonkénoen akkor kezdődött, amikor híre futott, hogv a TV-nézésért ezután nem 50 fillért, hanem eev koronát kell fizetni. A lakosság zúgolódására azonban más okok is indokul szolgáltak... De erről, majd később. Miért emelték a belépődíi«t? Ä kérdésre Plachý László igazgató adott választ. Beszélgetésünk során elmondta, hogy 1962. szeptemberétől az elmúlt év végéig csak 1000 koronát kaoott a HNB kulturális költségvetéséből. Ez kevés volt ahhoz, hogy fedezni tudja a gépek üzemeltetésével járó kiadásokat. Szerinte a belépődíj emelése, amit a kultúrbizottság 1963. áprilisában hagyott jóvá, nélkülözhetetlen Intézkedés volt. — Ezenkívül a belépődíj emelését" — mondotta — a fiatalok helytelen viselkedése ls szükségessé tette, hisz a tanácsteremben általuk tönkretett filmvetítőgép megjavításáért 1300 koronát kellett kifizetnünk. További 1000 korona kártérítést pedig egy szétszaggatott filmtekercsért. De azokat a költségeket is figyelembe kell venni, melyeket az eladásra szánt televíziók rendbehozatalára fordítottunk ... Kérdem: Miből egyenlítettük volna k! a számlákat, ha egvéb pénzforrás hiányában, nem emeljük a belépődíjat? Ez Igaz, a fiatalok' okozta kár megtérítésre várt. A módszer azonban helvtelen volt, mert a oénzt, enyhén szólva, erőszakkal szedték kl az emberek zsebéből. A kultúrának ilyen módon történő megvámolásáért nemcsak Plachý Lászlót, hanem a HNB-t is felelősség terheli. Különösen Borsányi Béla titkárt, akit annak idején — még mikor 50 fillér volt a belépődíj — Valach elvtárs, a művelődési otthonok járási felügyelője határozottan felszólított a belépődíj azonnali beszüntetésére. Hogy miért nem tett eleget a felszólításnak nem tudjuk, bár abban teljesen Igazuk van a falu vezetőinek, hogy a kulturális költségvetésük „megnyírása" felborította tervüket — melyben 4000 korona épp a TV üzemeltetésére volt beütemezve —, s nem maradt tehát más számukra, minthogy úgy segítsenek magukon, ahogy tudnak. Nem értjük azonban, hogy ha már engedélyezte a pénzszedést a HNB, miért nem tartotta fontosnak az Osveta pénztári könyvének, illetve a rv-nézésért befolyt összeg negyedvagy legalábbis félévi ellenőrzését? Ezzel sok mende-mondának vehették volna elejét. Az iskola kifestése elmarad, mert... Tagadhatatlan, hogy Plachý László sokat tett Madarért. Tudja ezt a falu is! Hogy mégis az igazgató szemére vet egyet-mást, annak nem csupán a magasabb belépődíj az oka, mert ezt kibírta volna az emberek zsebe, hisz javuló formát mutat a falu szövetkezete, s ennek megfelelően a munkaegység értéke is jobb, mint háromnégy évvel ezelőtt. A széles körű felháborodást más okok eredményezték. Ilyen ok például az, hogy Plachý László nem sokká! a faluba érkezése után szétszedette a kisiskolásokkal az iskola deszkafalú szénraktárát, és az építőanyagból garázst épített a szolgálati lakása ablaka alatt. Soron következő tette továbbá az volt, hogy szétverette az iskola betonkerítését, mefyet nem sokkal a faluba jövetele előtt építtetett a nemzeti bizottság. Amikor megkérdeztük, hogy miért volt erre szükség — mellesleg szólva a kerítést március végéig rendbe kell hozatnia —, ezt a választ kaptuk: — Ellenkező esetben csak igen nagy kerülővel tudtam volna kijárni az autómmal... Szóval az autóért mindent, de most nem erről van szó, hanem hogy Plachý László mind a szénraktár, mind a kerítés szétszedését az illetékes szerv, a HNB megkerülése, tudta' nélkül hajtotta végre. Ez bizony rossz fényt vet az Igazgatóra, akit az iskolaügy és a kultúra terén végzett munkájáért elismerő oklevéllel jutalmazott a járás. De rossz fényt vet ez a HNB-re is, amely szemet hunyt az orra előtt lejátszódó dolgok felett. Csak ezzel magyarázható meg az, hogy Plachý László felelősségre vonása helyett 9760 korona értékben új szénraktárt épít tetett. A megrendelést, melyet a bátorkeszi Kommunális Üzem vállalt, a HNB titkára, Borsányi Béla 1963. március 19-én írta alá. Az építkezési engedély száma: 41/63. A JNB ellenőrző bizottsága azt is megállapította, hogy az új szénraktár építésére kiadott pénzt az iskola csinosítására előirányzott keretből vonta le a HNB. Ezért maradnak tehát továbbra is kopottak a madari iskola nemrég épült falai. Vajon, meddig? KEZES JÖZSEF TANULNAK ES TANÍTANAK fiuriska Jozef a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola legjobb hallgatói közé tartozstt. Tanulmányai végeztével válogathatott a jobbnál jobb helyek között. Választása azonban az állattenyésztésre esett. Egy ideig a chynorany-i szövetkezetben zootechnikuskénl dolgozott. Az akadémia lužiankyi célgazdasága zootechnikust keresett. Sokan Duriskát ajánlottak. A gazdaságot még abból az időből ismerte, amikor gyakorlatra járt ide a főiskoláról. Most fiatal szakképzett dolgozókat talált a munkahelyeken. A tizcnkilencéves Gregor Ľubomír például 10 hónap alatt átlag 11,31 liter tejet fejt ki tehenenként. Ilyen helyre került a fiatal mérnök. Ezek a fiatalok állandóan figyelemmel kisérik a szakirodalmat, tanulnak, s egyben tanítanak is. (j. k.j A Sp. Nová VRS-Í Dj Otthon Bútorüzem gyártmányai nemcsak hazánkban, hanem a külföldön, főként a Szovjetunióban is ismertek. A jó eredményekben nagy részük van a szocialista munkabrigádoknak. Képünkön az egyik szocialista munkabrigád tagja, Margita Tomaščíková feljegyzi az aznapi eredményeket. (R. BCreuhaut felvétele) ül ľ I I A napokban több érdekes film került a mozik műsorára. A kubai filmgyártást Ascot rendezésében három filmnovella képviselte (Kuba 58) címmel. A Batista-rendszer utolsó napjait örökíti meg, szenvedélyes jelenetekben ábrázolja egy szabadságra vágyó nép hősles megmozdulását, céltudatos harcát. A lengyel filmgyártás janusz Nasfeter rendezésében érdekes pszichológiai filmmel szerepelt. AZ APÁM témájában hasonlít egy régebbi lengyel filmhez, Az elnök úr látogatásához. Hőse egy kisfiú, aki soha sem ismerte idegenbe vándorolt apját, eszményi férfinak képzeli el, s nagyon csodálkozik és csalódik, amikor 11 év múltán megtört öregembert lát viszont. A téma kidolgozása a lengyel filmművészek finom lélektani ábrázoló készségét bizonyltja. Ugyancsak elmélyült lélektani ábrázoló készségre vall Saraliev bolgár rendező alkotása, a KETTEN EGY ÉG ALATT. Témája: a meg nem értett szerelmesek története, melyben ezernyi gátat leküzdve kiharcolják boldogságukat, hisz oly kevés kell hozzá: a kék ég alatt mindenki számára van hely. Nagy sikere van Basil Dearden angol rendező új filmvígjátékának, a GENTLEMANOK LIGÁJÁNAK Dearden neve nálunk sem Ismeretlen. Vígjátékai általános tetszést arattak. Oj művével társadalmi szatírát alkotott. Hősei nyugalmazott katonatisztek, vérbeli gentlemanek, akik a tiszti iskolában szerzett tudásukat, szolgálati tapasztalataikat kamatoztatva úri betörőbandát szerveznek és művészi pontossággal, stratégiai alapossággal hajtják végre akcióikat, míg egy bankrablásnál ők Is elcsúsznak azon a végzetes banánhéjon. Hű történelmi ábrázolás, forradalmi monumentalitás jellemzi Mircea Dragan román rendező LUPENI 29 című filmjét, mely a tavalyi III.moszkvai nemzetközi filmfesztiválon is nagy sikert aratott. Az 1929-ben lezajlott nagy lupeni sztrájkot eleveníti fel. A filmben a sztrájk egykori résztvevői is szerepet kaptak, s az ábrázolás hitelességét az is bizonyítja, hogy a felvételek mind az események színhelyén készültek. Társadalmi szatíra Berlanga neves spanyol rendező PLACIDO című filmje is, mely a mai francóista társadalom képmutatását leplezi le. A Placido története jótékonysági ünnep, melyen a dúsgazdag ourzsoázia „Vacsorázzunk a szegényekkel" jelszó jegyében „jótékonykodásával" kérkedik. Mindez csak arra jó, hogy látszólag elsimítsák az osztályellentéteket. A burzgó katolikus „társadalmi elit" unszolására a halálos ágyon összeesketett Pascual és Conchida utólagos „frigye" is csak egy színjáték, melyen Placido, a bukás szélén álló élelmes motorkerékpáros kifutó nyer. A filmtörténetet helyzet- és jellemkomikumok tarkítják, s a szellemes film komoly mondanivalóját könnyű megérteni. Végül beszélnünk kell két hazai sikerről. Az egyik a fiatal Miloš Formán PÁLYÁZAT című alkotása a valóságot természetesen ábrázoló cinema verité módszerével ábrázolja a prágai Semafor Színház életét, próbáit, belépőt ad a nézőnek az érdekes művészi intézmény kulisszái mögé. A másik hazai siker, Csehov IVANOV című drámájának filmváltozata, ténye-i gében a bratislavai Hviezdoslav Színházban nagy sikerrel játszott darab megörökítése fllmsaalagon. Jozef Budský, a darab színpadi és filmrendezője ugyanis eléggé színpadias keretek között mozgott, nem tudta Csehov mondanivalóját megfelelően átültetni a film nyelvére. Ez korántsem jelenti azt, hogy az Ivanov filmváltozata nem sikerült, csupán azt rójuk fel, hogy nem eléggé filmszerű a feldolgozása. Ha a hét filmjei nem Is Jelentettek valamilyen rendkívüli sikert, általában megállapíthatjuk, hogy a közönség elégedett volt az átlagon felüli alkotásokkal. L. L. Jó szerkesztés — jó műsor Egy-két gondolat a rádió irodalmi rovatáról Mennyi minden belefér egy félőrába, ha okosan bánunk az idővel ós az anyaggal! A rádió „Egy hazában" című, vasárnap elhangzott irodalmi műsora a bizonysága ennek. Dénes György ügyes szerkesztői érzékkel állította össze a műsort. Fő értéke, hogy hazai irodalmunk néhány időszerű kérdéséről rövid lélegzetű Írásokban és nyilatkozatokban tudott hű helyzetképet nyújtani. Az egész összeállításnak megvolt az a szükséges lendülete, amely nélkül rádiószerűségről nem beszélhetünk. (Sok hazai magyar rádióadásnak éppen a vontatottság és egyhangúság a legnagyobb hibája.) Szerencsésen váltotta egymást nyilatkozat és felolvasás, vers és beszélgetés, folyóiratszemle, megemlékezés és könyvismertetés. Nagyon jó ötlet volt, hogy a szerkesztő megszólaltatta Forbáth Imrét. Halaszthatatlan és sürgős tennivalókról beszélt. Igaza van. De vajon hallgatták-e Forbáth nyilatkozatát azok, akiknek elsőrendű kötelességük volna a polgári köztársaság irodalmának, haladó szellemű lapjainak, s a kulturális kölcsönhatásoknak értékelése és publikálása? Igen örvendetes, hogy Forbáth Imre újból nagy irodalmi terveket sző. Hasznos lenne, ha a rádió rugalmasan nyomon követné a művek születését is, és gyakrabban tájékoztatna majd a költő munkásságáról, műhelytitkairól. Batta György feldolgozásában hírt hallottunk a nyitral magyar főiskolások irodalmi lapjáról, a még mindig csak sokszorosított Fórumról s a köréje tömörülő fiatal költők és írók ügybuzgalmáról, „ezernyi problémájáról". Ogy érzem, Laczkőné Kiss Ibolya beszélgetése Madách Imre ükunokájával egyik első megnyilvánulása annak a megemlékezéssorozatnak, amelyet a nagy drámaíró halálának 100. évfordulója alkalmából rendeznek országszerte. A rádió kezdeményezését, leleményességét helyeselnünk kell. Hisszük, hogy Laczkóné Kiss Ibolya, mint a Madách-probléma kiváló ismerője és kutatója, a centenáriumi ünnepségek keretében többször is hallatja még a hangját. Az irodalmi összeállítás minden további eleme is helyénvaló és helyes volt. Szóvá kell azonban tennünk, hogy a versek előadásmódja nagyobb gondosságot igényel. A bemutatott négy költemény közül hármat alig lehetett élvezni, mert a versmondó nagyon halkra, suttogóra fogta a hangját. Emiatt, — meg aztán a hullámhosszba örökké bejátszó más adás miatt is — hatásfokuk nagyon lecsökkent. Várjuk a további jó irodalmi műsorokat. Tolvaj Bertalan EGY TANULSAGOS KIÁLLÍTÁS Sok szempontból tanulságos, nem kevésbé érdekes és valóban nagyon eredeti tárlatot rendezett Košicén a Keietszlovákial Galéria. A kiállítás termeiben a gyermekek festményeivel, rajzaival, első képzőművészeti szárnybontogatásukkal, kísérletezéseivel találkozunk. A gondosan, szakértelemmel, kellő céltudatossággal párosuló ízléssel kiválasztott és a nyilvánosság elé állított képek, rajzok és vázlatok mindennél ékesebben világítanak rá és tárják elénk legifjabbjaink gondolatvilágát, sajátos elképzelésüket, vágyaikat, az Iskolában szerzett első benyomásokat, a pajtáskoUás első örömeit, szóval a fiatal élet első tapasztalatait. Ezek minden hagyomány nélküli, befolyás és Iránymentes elképzelések, amelyeket még csak kizárólag a gyermek lelkének első avatottkezü karmestere — a tanító — Irányított a ' helyes mederbe. Miután pedig az igyekezet itt nem jelenthetett sikert, a sikert sem jelképezheti hatáskeltésl vágy, hiszen a gyermek keze csak saját örömére, szórakozására, vagy időtöltésére vette kezébe az ecsetet vagy ceruzát. Így tehát a gyermek lelkivilágának legösztönöseSb megnyilvánulását érzékelteti a mintegy kétszáz kép, melyet csupa hét és tizenhárom év közötti gyermek alkotott. A legtöbb kiálítási anyag Martinból, Zilináról, Bratislavából, Topolőanyból, Košicérôl és Prešovról származik. Nehéz kiemelni a sok hangulatos kép közül valamelyiket. Mind egyformán üde, javarészt a maga egyszerűségében is sokatmondó. Akár a kilencéves Ľuba Mlgátová „Fagylaltárusa", Hegedűs Péier „Lamplónos felvonulása", a nyolcéves V. Balog meglepő színkultúráról tanúskodó „A leningrádi cirkusz bohóca", a tizenhárom esztendős bratislavai Margita Polónylová „Esős nap" c. pasztellje, vagy a žilinai Pavol Paňák hangulatos „Ponty" c. képe előtt állunk. A kiállítás nem csupán a gyermekek szorgalmáról és tehetségéről tanúskodik. Azt is bizonyítja, hogy minálunk a tehetséget már a fiatal korban felfedjük, nyilvántartjuk, céltudatosan irányítjuk és támogatjuk, később vezetjük, Irányítjuk, felkaroljuk és további sikerek elérésére serkentjük. (tä) 1964 mírrins 13. * ffj SZÓ 5