Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-12 / 72. szám, csütörtök

A Banská Bystrlca-i ..Urpln" nevű ének- és táncegyüttest nemcsak hazánkban Ismerik, hanem külföldön is. Az együttes most a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmából oly tánckompozíciót tanul be, amelynek témája a partizánharcok és Jan Nálepka kapitány hősi alakja, valamint ftj műsort készít elő a III. Országos Spartakiádra. Képűnkön: Gyakorol az együttes. (CTK felv.) Hattyúdal — Csak azt mondja mea nekem — mondta atyaian a kultúrotthon titkára —, miért éppen Schubert Hattyúdalát akarja előadni? Burlt, a ftatal énekes értetlenül nézett rá. — Mert ez szép dalciklus — mondta. — Ez az egyetlen ok? — Igen. A kultúrvezető mosolygott. — Na tessék, gondolhattam volna — mormogta. — De kedvesem ez teljesen antidialektikus program lenne. i — Hogyan kérem? — Például hol van itt az összefüggés?l — szólt a titkár. — Van a.z idén. valami Schubertévforduló? — Sajnos nincs. — No kérem! E s maga mégis egy Schubertdalciklust akar előadni. Ez megfoghatatlan számomra. Egyszerűen megfoghatatlan. r — Ďe úgy gondolom — kockáztatta meg Burli úr —, hogy a Hattyúdal nagyon szép. — Nagyon szép! — utánozta őt a titkár. — Micsoda absztrakt, tudománytalan meghatározás! A „szépnek! osztályjellege van, ezt igazán tudhatná. Es azonkívül ... — Es azonkívül — tette hozzá most már csípősen Burli úr — a szöveget Heinrich Heine írta. — „Rőslein, Rőslein, Rőslein, rot, Rőslein auf der Heide" — dúdolta a titkár. — Ez ís Heinétől vagy, úgye? Mikor ts született Heine? — 1797-ben. — Nem jó — kedvetlenedett el a ttikár. — Es mikor halt meg? — 1856-ban. —- Még rosszabb. Sehogy sem jön ki kerek szám! — Miféle kerek szám? — Hát az évforduló! Kerek évforduló. Burli úr felsóhajtott: — De hát én nem évfordulót akarok ünnepeint, hanem a Hattyúdalt énekelni. — Évforduló nélkül, iiatal barátom?! Az énekes megtörölte izzadó homlokát: — Szóval lehetetlen minden alkalomszerűség nélkül, csak csupán a művészetért elénekelni? — Hogy magának mik járnak a fejében! — szakította félbe a titkár. — Hiszen nekünk megvan a magunk jóváhagyott kultúrterve. Most Gallilei-Michelan gelo-Shakespeare év van. — De hát ezek nem írtak olyat, amit el lehet énekelni. — Csak ne gúnyolódjon! Rendben van, a maga kedvéért esetleg kivételt tehetünk, s úgy értelmezhetjük az esetet, hogy ez a szereplés még a tavalyi VerdiWagner évhez tartozik. De maga állandóan Schuberttel jön! Keresztül akarja húzni a mi méltó megemlékezéseinket! Verdi sincs? Vagy Wagner? — Nincs —? kezdett összeroskadni Burli úr —, meg nem is lehet mindennap a Trubadurt vagy a Lohengrint énekelni. — Miért ne? — csattant fel a titkár. — Jegyezze meg, számunkra semmi sem lehetetlent Burli feladta. — Bocsásson meg, dolgom van — mondta, hóna alá csapta a Hatytyúdalt, s indult az ajtó felé. — Álljon meg egy pillanatra — szólt utána a titkár. — Ilyen gyorsan azért ne deferálfon, ha nem ért vele egyet. Talán találunk valami okot, amtvel a maga Hattyúdalát megmagyarázhatjuk. Várjon csak... Milyen napon is volt Schubert esküvője? — Agglegény volt — mondta Burli rezignáltán. —• Szóval ez sem Jöhet szóba, mint évforduló — mondta a titkár, de aztán megint reményteljesen csillant meg a szeme. — Melyik évben adták ki a Hatytyúdalt? — Ez sem kerek szám. — Hát akkor kedvesem, nincs mit csinálni. Pillanatnyi csend támadt, majd hirtelen mégis felragyogott a titkár arca: —- Megvan! Meg vagyunk mentve! Természetesen előadhatjuk a Hattyúdalt! Éppen ma van 50 éve, hogy Lohengrin előadásán először használtak egy élő hattyút. RALPH WIENNER Fordította; V. J. — Kik az Irányítók? — A klub tizenegy tagú vezetőgárdája közül néhányan és a tanííók az egyes körök vezetői. — A tömegszervezetek? — Szintén Itt kapnak helyet. — A gazdálkodás? — Eddig külön kenyéren voltunk, de éppen most tanácskozunk róla, hogy a jövőben minden bevételt ml kezelünk. Ha valamelyik szervezetnek pénzre van szüksége, kérjen. Amennyiben indokolt, nem zárkózunk el. — Amint látom, gazdag a könyvtáruk. — Kétezernyolcszáz kötet Megháromszorozódott, amióta a klubban van a könyvek birodalma. Hetente kétszer kölcsönzünk, közel háromszáz olvasónk van. — A táncmulatságokat Is Itt rendezik? — A nagyteremben. Nincs más helyiségünk. — Filmet is vetítenek? — Külön mozihelyiségünk van. — Sokan látogatják? A jó filmet szeretik. A múlt évben meghívták a „Nap a hálóban" című szlovák film főszereplőjét Olga Salagovát és Martin Bielíkot. — Hogyan segíti a klub a tagság szakmai nevelését? —- A szövetkezeti funkcionáriusokat népi akadémia keretében iskoláztatjuk. — Az előadók? — Három mérnökünk van és néhány technikusunk. Főleg a saját értelmiségünkre támaszkodunk. Mivel az állattenyésztés a leggyengébb pontunk, az állatgondozók részére rendezünk iskolázást. Tanulmányi kirándulásokat is szervezünk. Hadd lássák az emberek, hogyan gazdái kodnak másutt. — Futja a kulturális alapból? — Ha a százötvenezret tízezerrel túllépjük, nem dől össze a világ. Beszélgetésünkből az ebédről vlszszatérő szövetkezeti vezetők zökkentettek ki. A klubban készítik a szövetkezeti gazdálkodás iránytűjét, a tervet. Mi is továbbőllunk hát, másokat „zavarni". A legtágasabb helyiségben az asztalok körül lesik Nagy József újvári cukrász szavait. A sütés-főzés mesterségére oktatja az asszonyokat. Még csak a harmadik előadást hallgatják. Hátra van még negyvenkét óra s aztán majd tanúbizonyságot tesznek, mit sajátítottak el a szakácsmesterségből. Amelyik süteményről tanulnak, az óra végén meg is kóstolják. Nekem is ízlett a finom habcsók. Egy másik helyiségben a jövő traktorosait oktatják. A szövetkezeti tagok közül is mintegy kétszázan a vasnyeregbe ülhetnek. Miért ne lehetne minden fiatal, középltorú tag traktoros is? Lányokat is látok a hallgatók között. — Maguk is meg akarják nyergelni a vasparipát? — Miért ne? — nyelvel az egyik. — Ha megúnom a könyvelést, kiruccanok egy kicsit traktort vezetni. Amíg a jövő traktorosaival beszélgetünk, a főzőkanál szerelmesei elszélednek. De azért most sem üres a terem. A zöld asztalon már pattog a fehér kaucsuklabda. Alig szürkül, máris jönnek a színjátszók, táncosok és bizony a klubvezetőt legtöbbször csak a kormos éjfél veti haza családjához. Tizenöt évvel ezelőtt egy vak", egy süket, és egy kötődő lóval kezdték, aztán a Zetor „nagymama" következett. Ma a szövetkezet vagyonának értéke nem kevesebb, mint 42 855 000 korona és ebből a gépi felszerelés közel 6 millió korona értékű. Hogy mit változott a falu képe, annak csak egy töredéke fér be e cikkbe. TÖTH DEZSŰ Elvszerű együttműködést! Nem a forma, hanem a tartalom a fontos ALIGHA MONDUNK ÜJAT azzal, hogy a munka kulturális téren ls csak akkor lehet Igazán eredményes, ha a művelődési otthonok, az üzemi és a szövetkezeti klubok, valamint a társadalmi és tömegszervezetek összefognak. Példák bizonyítják, hogy születhetnek eredmények, ha a szervezetek egymástól elszigetelve dolgoznak. összehasonlíthatatlanul eredményesebb azonban a munka ott, ahol a szervezetek és a kulturális intézmények vezetői kicserélik tapasztalataikat, egymást kölcsönösen segítik. Az együttműködés azért ls szükséges, mert a tagoltság megosztja a közönség érdeklődését, gyengíti az erőt. A külön-külön dolgozó együttesek csak kínlódnak, szereplőhiánnyal és más problémával küzdenek. Ha viszont összefognak és minden téren együttműködnek, erős, minden problémát leküzdő együtteseket képeznek. Hosszú lenne felsorolni azokat a helységneveket, ahol az együttműködés minden igényt kielégítően jó, ahol a szervezetek és az intézmények maradék nélkül teljesítik az irányelveket. Meg kell azonban említeni a lévai Járási Művelődési Otthon és a zselízi üzemi klub munkáját, amely Intézmények példásan együttműködnek a társadalmi és tömegszervezetek helyi csoportjaival. Különösen módszertanilag és az előadói tevékenységben segítenek sokat. A vezetők rendszeresen tanácskoznak, és közösen döntik el, mikor, hol és milyen előadást és kulturális műsort rendeznek. Hogy a járásban mind a népművelés, mind a néppiüvészet terén jelentős eredmények születnek, az mindenekelőtt az összefogásnak tulajdonítható. A járási művelődési otthon és a CSEMADOK járási vezetőségének az együttműködése eredményezte például azt is, hogy a járásban viszonylag sok szlovák nyelvtanfolyam működik. A lévai művelődési otthon és a zselízi üzemi klub dolgozói műszaki szempontból is önzetlenek. Szükség szerint biztosítják a termet s a különféle kulturális félszerelést. Az együttműködés télen sem szünetelt. A színjátszó együtteseket éppen olyan lelkesen és önfeláldozóan segítették, mint ahogyan nyáron a dalés táncünnepélyeket szervezték és propagálták. Az együttműködésnek köszönhető, hogy a járási székhelyen megalakult az állandó jellegű műkedvelő együttes, amely máris igen kecsegtetően dolgozik. Legközelebb Miller: Pillantás a hídról című müvét mutatják be. Zselízen is jól megy a munka. Az Itteni színjátszók a tavalyi országos drámafesztiválon nagy sikerrel színre vitt és slső helyezéssel Jutalmazott Móricz Zsigmond: Úri muri című színműve után most Mesterházi Lajos: A tizenegyedik parancsolat című müvét tanulják. A LÉVAIAK ÉS A ZSELLZIEK munkájához hasonló — az együttműködésnek köszönhető, — eredmények még sok faluban és városban születnek. Szomorú azonban, hogy vannak helyek, amelyek a jó példák ellenére sem mélyítik a kapcsolatokat, nem Igyekeznek megteremteni a jó, minden tekintetben hasznos és előnyös együttműködést. Néhol a művelődési otthonok, az üzemi és a szövetkezeti klubok vezetői csak a formaságokkal, a számszerű kimutatással s a bevétellel törődnek, mit sem gondolva a kulturális munka tartalmára, az elvszerű együttműködésre, a testvérszervezetek támogatására. A feladatok pedig kölcsönösek. A művelődési otthonoknak, az üzemi és a szövetkezeti kluboknak is elsőrendű feladatuk a kulturális forradalom ügyének a szolgálata, az új ember nevelése, a szocialista eszmék terjesztése, akárcsak a társadalmi és tömegszervezeteknek. Közeledniük is kölcsönösen kellene. A szigetelmét, „az egyedül vagyunk mindent magunknak kell végezni", éppen olyan káros, mint a hasonló természetű „egyesületesdi", vagy a klubsovinizmus. Ma, amikor, ha eltérő eszközökkel is, de a lényeget tekintve minden vonalon azonos célért és elvért küzdünk, e „munkaformák" közül egyik sem alkalmazható. A művelődési otthonoknak, az üzemi és szövetkezeti kluboknak éppen annyi a teendőjük, mint a CSISZ-nek, a CSEMADOK-nak, a Nőszövetségnek és a többi szervezetnek. A magyarlakta vidéken például a járási művelődési otthonok a mostaninál nagyobb mértékben támaszkodhatnának a CSEMADOK helyi szervezeteire. A CSEMADOK helyi szervezeteinek viszont a művelődési otthonokhoz kellene fordulniuk nagyobb anyagi és módszertani támogatásért. Mindkét fél számára hasznos lenne, ha az eddiginél Is több 1 alkalommal rendeznének népművé< szeti és népművelődési aktívákat, • szakiskolázásokat, szakmai eszmecse| rát. A művelődési otthonoknak, az s nem nyújthatja azt, amit a múltban. Többet, jobbat kell adnia Ez azonban csak üdvözölhető. A színvonalemelés, a több és jobb egyébként Is nagyon szükséges. A mflkedvelés tehát a jövőben sem szűnik meg. Ellenkezőleg, tovább fog fejlődni, erősödni, hogy egyre jobban betölthesse a mai hivatásos kulturális együttesek szerepét és feladatát. S ha többre hivatott, egyre jobban keli dolgoznia. A jó munka, a nagyon szükséges színvonalemelés azonban csak úgy érhető el, ha megszűnik a széttagoltság, a tervszerűtlenség, és helyébe az elvszerű együttműködés, a közös erőfeszítés lép. JELENLEG AZ ÜZEMI ÉS SZÖVETKEZETI klubokban a legtöbb a teendő. Az utóbbi időben ugyanis az együttműködés terén ezekben az intézményekben találkoztunk a legtöbb elégtelenséggel. A klubok anyagilag sokkal jobban állnak, mint a szervezetek. Érthetően, hiszen az üzemeknek és a szövetkezeteknek van miből támogatníok a kultúrát. Mivel jobb az anyagi ellátottságuk, a klubokban a munkafeltételek ls jobbak, mint másutt. A szervezetek együttesel így szívesen dolgoznának a klubokban. Ám a klubok vezetősége legtöbbször csak abban az esetben egyedik bele a közös munkába, ha az együttesek címlegesen is átmennek hozzájuk. Vagyis, ha a rendezvényeken a csoport nem úgy szerepel, mint ennek és ennek a szervezetnek, és ennek és ennek a klubnak, — hanem csak mint kizárólag a klubnak az együttese. Ehhez — a hirdetmények és a plakátok elkészitéseko'r — a klubok vezetői furcsa módon csökönyösen ragaszkodnak. Nem lenne semmi baj, ha a szervezetek nem tennék ugyanezt. Ezek azonban szintén igénylik, hogy a rendezvény plakátján az ő nevük is szerepeljen. Gyakran ebből adódik a sok meg nem értés, és a felesleges huzavona. Pedig erre semmi szükség, hiszen egyszerű dolgokról van szó. Nem esne ugyanis csorba egyik klub tekintélyén sem, ha az ő anyagi fedezetükkel, de a mások által szervezett csoportok bemutatóit úgy hirdetnék, hogy ennek és ennek a szervezetnek, ezzel és ezzel az üzemi klubbal együttműködő szereplői bemutatják... stb. Az ilyen fogalmazás azért is indokolt, mert a klub bármennyire is jól áll anyagilag, ' csak intézmény. A CSISZ, a CSEMADOK, a Nőszövetség és a CSSZBSZ viszont tömegbázist jelentő szervezetek. Nevük feltüntetése növelné a klubok rendezvényeinek jelentőségét és vonzóerejét. Mindez — a klubok vezetői bármennyire is teklntélykérdést csinálnak belőle — kicsiség: nem szabadna, hogy ez gátolja az együttműködést és elejét vegye a jó munkának. Ebben az esetben is érvényes az elv: nem a forma, hanem a tartalom a fontos. Itt a műsor, a rendezvény ténye a tartalom. Az elnevezés csak forma, amely mindenképpen alárendelhető a közösség érdekének: az együttműködésnek. A SZERVEZETEK RÉSZÉRŐL sem Indokolt, ha örökösen az elnevezésen lovagolnak. Hívják a szereplőket bárhogyan. Nem a név, hanem a műsor, a teljesítmény a fontos. Jó munka esetén, bármilyen néven szerepel valamelyik csoport, tiszteletet, megbecsülést szerez. A tisztelet és a megbecsülés pedig a legjobb értékmérő, a legjobb névjegy. Ezt kell szem előtt tartania mindig, mindenklnekl BALÁZS BÉLA üzemi és a szövetkezeti kluboknak a mostaninál nemcsak sokkal több segítséget kellene nyújtaniuk a szerve zetek mellett működő együtteseknek hanem a szervezetek együtteseit ls jobban be kellene vonniuk saját munkakörükbe. Éppen a fent említett okokért, hogy leküzdjék a szereplő hiányt és a többi nehézséget. A SZÁMOS HELYEN MEGNYILVÁNULÓ és igen szépen gyümölcsöző együttműködés ellenére különösen a falvakon gyakori, hogy a kultúra zászlóvivői távolról sem dolgoenak úgy, mint dolgozhatnának, és ahogy dolgozniuk kellene. Leginkább két fogyatékosság észlelhető: az egyik a tagoltság, a másik a tervszerűtlenség. Bár az Irányelvek mindenütt jók: meghatározott mederbe próbálják terelni a szervezetek és az Intézmények munkáját, sokak tevékenységét mégis az ösztönösség, a máról holnapra élés, az „apropo"-szerüség jellemzi ... Játsszunk valamilyen színdarabot, rendezzünk valamilyen Irodalmi éstet, jó lenne valamilyen előadás stb. stb.... A hangsúlyt a rendezvény tényére és nem a tartalomra, nem a mondanivalóra helyezik. Mindig „valamilyen" műsorról van szó. Pedig a rendezvények, legyenek azok akár népművelésiek, akár népművészetiek, csak akkor lehetnek jók, csak akkor tölthetik be fontos szerepüket, ha az igényekből és az adott lehetőségekből Indulnak ki. Ha nem „valamiről", hanem arról szólnak, ami a nézőket és a hallgatókat leginkább érdekli. Am igen sok faluban kulturális együttes dolgozik a CSEMADOK-ban, a CSISZ-ben, a Nőszövetségben és a meglevő többi szervezetben, ugyanakkor még „önálló" együttesek dolgoznak a szövetkezeti klubban és az iskolában. Olyasmi is előfordul, hogy két együttes más más helyen, egyidőben rendez műsort. Helyes ez? Szerintünk semmiképpen seml Nem lenne semmi hiba, és egy szót sem szólhatnánk, ha a széttagoltság a nemes versengést szolgálná, ha az egyik csoport azért dolgozna külön, hogy megmutassa: többet, jobbat tud és akar, mint a másik. A különállásnak azonban a legtöbbször más az indítóoka. Leggyakrabban a pénz s az, hogy a bevétellel az együttes önállóan akar gazdálkodni. Ez érthető ls. Ha nincs máshonnan anyagi támogatás, az együtteseknek abból kell magukat eltartaniuk, amit megkeresnek. Ahol így van, rendjén van. A hiba ott kezdődik, amikor elsősorban az anyagi érdek kerül előtérbe. És sok helyen sajnos az utóbbi a jellemző, a kereseti lehetőség az elkülönülés oka. A PROBLÉMA EGYRÉSZT EZÉRT, másrészt azért igényel különös figyelmet és orvoslást, mert gyakran hallani olyan kijelentéseket, hogy a televízió korában a műkedvelő tevékenység már nem vonzó, időszerűtlen. Többen feleslegesnek ls tartják nemcsak az együttműködésre való törekvést, hanem általában azt, hogy a kultúra fellendítése érdekében valamit ls tegyenek. E véleményekre és módszerekre bárhol, bármilyen formában nyilvánulnak ls meg, csak határozott nemmel felelhetünk. A televízió elterjedése befolyásolja és minden bizonnyal a jövőben ís befolyásolja majd a műkedvelők munkáját. Feleslegessé és időszerűtlenné azonban nem teszi sem most, sem a jövőben. A televízió olyan formában hat a műkedvelésre, hogy ezentúl a műkedvelés sem topoghat egy helyben Bohumil Kubista: Iparvidék. (Olaj.) 1984 mérrius 12. * fi f 5