Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-10 / 70. szám, kedd

0.V. KONGRESSZUS HELYE A PÄRTIORTENETEBEN A napokban múlt harmincöt éve annak, hogy lezajlott a CSKP V. kongresszusa, amely hosszú időre megszabta pártunk fejlődését, a párt­munka jellegét és kihatással volt egész nemzedékünkre. A Rudé právo Jan Novák cikkével emlékezik meg erről a kongresszusról, melynek je­lentőségét a szerző teljes nyíltsággal, tudományos következetességgel elem­zi, hogy pártunk történetében megfe­lelő helyre helyezhessük, s időszerű tanulságot vonhassunk le belőle. A CSKP V. kongresszusán csúcso­sodtak ki azok az események, ame­lyek munkásmozgalmunkban döntő fordulatot eredményeztek. Nem keve­sebbről, mint a párt forradalmi jelle­géről volt szó, arról, képes-e ez a párt Csehszlovákia népét a szocializ­musért vívott harcban vezetni. A viharos időszak kezdetét az 1928. júliusában kudarcba fúlt vörös nap jelentette. A párt érdeke mindenek­előtt az volt, hogy megismerje a ku­darc igazi okát. A Jllek-féle pártve­zetés hajlandó volt elismerni néhány szervezési hibát, de politikailag csak részleges fogyatékosságokról beszélt. Ä Központi Bizottság júliusi plénu­mán támadta azokat az elvtársakat, akik nem elégedtek meg a kudarc okainak felületes elemzésével, és a pártban lezajlott eseményeket tágabb összefüggésekben akarták magyaráz­ni. Már ezen a plenáris ülésen kiala­kult a nézet, miszerint a fogyatékos­ságok és kudarcok okait a párt álta­lános helyzetében kell keresni, min­denekelőtt az egészségtelen légkör­ben, a bírálat elnyomásában. Kételyek ls felmerültek az általános irányvonal helyességével szemben. A Jílek-féle vezetéssel szemben kez­&ett kialakulni a Klement Gottwald vezette baloldali ellenzék. Az ellen­zék helyzete nem volt könnyű. Jílek fenyegetően lépett fel mindazok el­len, akik bírálni merték a politikai irányvonalat, és a pártegység meg­bontőinak bélyegezte őket. Jílekék csak akkor kezdték elveszíteni érvei­ket, amikor a baloldal a pártmunka egyik szakaszát a másik után mély elemzésnek vetette alá. 1928 augusz­tusában Jílekék további csapást szen­vedtek — a Kommunista Internacio-, nálé Végrehajtó Bizottságának cseh­szlovák bizottsága a baloldal mellé állt, és helytelennek minősítette a párt irányvonalát. E zzel új szakasz vette kezdetét. A vita a vezető szervből kiter­jedt az alapszervezetekre, százával tartották a gyűléseket, amelyeken szembesítették a nézeteket, s a tag­ság tömegei fokozatosan meggyőződ­tek róla, hogy a pártvezetésben gyö­keres változásra van szükség. Persze ez a folyamat nem volt könnyű, hi­szen Jílek és társai — mindenekelőtt a pártapparátus dolgozói, akiket a kerületek pártszeveibe a jobboldali vezetés ültetett be, valamint a szak­szervezetek Hais-féle vezetése — erős MIRŐL (R A RUDÉ PRÁVO? ellenállást fejtettek ki. Nehéz volt a baloldal helyzete azért is, mert kép­viselői nagyrészt fiatalok voltak, akikben az idősebb nemzedék nem bízott, és soraikba néha a helytelen radikalizmus is megnyilvánult. A súlyos harcban a tagság többsé­ge felismerte, mely oldalról fenyegeti a párt létét az opportunizmus veszé­lye. S ez döntött. Az V. kongresszus új vezetőséget választott, Klement Gottwalddal az élén. Azonban nem­csak a pártvezér leváltásáról volt szó. Szükségessé vált az olyan egyé­nek eltávolítása is a vezetőségből és az apparátusból, akiknek semmi ke­resnivalójuk nem volt a forradalmi mozgalom vezetésében, mert súlyos helyzetbe hozták a pártot, és politi­kájuk elszigetelte a pártot a töme­gektől. Az ellenük vívott súlyos, de sikeres harcért az akkori baloldalt képviselő elvtársakat kimagasló hely illeti meg pártunk történetében. Az V. kongresszus megvitatta az összes alapvető problémát. A fő irány­vonal megszabása szempontjából nagy jelentőségű volt az a megállapítás, hogy a Csehszlovák Köztársaság im­perialista állam. A kongresszus meg­teremtette a párt új arculatát. Bár a határozat tézisét nem voltak mindig teljesen pontosak, a helyesen meg­állapított fő irányvonal az elkövetke­ző évek tömegmegmozdulásainak megbízható alapja lett. Az opportunizmus elleni harc azon­ban a kongresszussal nem ért véget. Ez a küzdelem Igen bonyolult volt, s megnehezítette az úgynevezett Fried-csoport, amely a vezetésben a radikalista irányzatot képviselte, bal­oldali frázisokat puffogtatott, és akár­kire rásütötte az opportunizmus bé­lyegét. Ez a szélső baloldali csoport azonban rövidesen felbomlott — tag­jainak többsége megértette, hogy té­vedett és munkáját a pártban az V. kongresszus szellemében folytatta. A szélső baloldali túlkapások ve­szélye azonban nem múlt el. Újjászü­letésüket megkönnyítették azok a szektáns nézetek, amelyek a Kommu­nista Internacionálé 1928. évi VI. kongresszusán hangzottak el és ha­tással voltak pártunkra is. A KI VI. kongresszusa felmérte a tőkés kon­A 31 napra eső kombájnos szénfejtés új világrekordját állította fel március 3-án a Havíŕov Suchá-i Dukla Bánya ifjúsági kollektívája, amely 31 nap alatt 106,162 tonna szenet fejtett. A kollektívának segítségére volt az opavai Ostro j üzemben gyártott KSV 80-a típusú szénfejtő kombájn is. A három műszakban váltakozó bányászoknak többször kellett különböző akadályokat leküzdeniük, de naponta ennek ellenére is átlagosan 3424 tonna szenet fejtettek. Képünkön a rekordteljesítményt elért kollektíva tagjai az utolsó éjjeli műszak után. IV. Švorčlk ČTK =si felv.) junktúra gyengéit és rámutatott a vál­ság közeledtére. Számos már, az ob­jektív fejlődéssel öszefüggő kérdés­ben azonban — főleg ami a különféle helyzetek objektív értékelését és új fejlődési irányzatok lehetőségét ille­ti — dogmatikusan leegyszerűsített álláspontot foglalt el. A Kl VI. kong­resszusának határozata ezért néhány vonatkozásban eltérést jelentett a le­ninizmustól, ami sok nehézséget oko­zott később a nemzetközi kommunis­ta mozgalomnak, főleg a fasizmus el­leni harcban a harmincas évek ele­jén. Szektás nézetek nyilvánultak mei» például az egységfront taktikájának új értelmezésében, a szociálfasizmus elméletében, amely helytelenül érté­kelte a szociáldemokrácia feladatát a burzsoá államban. A Csehszlovák Köztársaság gaz­** désági és politikai fejlődése a CSKP V. kongresszusa után, s főleg a gazdasági válság súlyos éveiben megkövetelte pártunktól számos tézis korrigálását, és olyan új tézisek le­fektetését, amelyek Jobban megfelel­tek az objektív helyzetnek. Pártunk­nak ebben az Időszakban ez volt egyik legpozitívabb vonása, mert a való helyzet reális felmérésén, az új helyzetre való érzékeny reagálásán, a harc problémáinak mélyebb elem­zésén alapult. Ekkor alakult ki az egységfront helyes taktikája a párton kívüli munkásokhoz való viszony kér­désének helyes értelmezése, a párt vezető szerepének nem formális meg­nyilvánulása. A gazdasági harcokban a válság idején a párt megtanulta a tömegpolitikai munkamódszerek alko­tó érvényesítését, nagy lépést tett előre az eredetileg lenini egységfront­taktika elméleti és gyakorlati fejlesz­tésében, s megszabadult sok dogma­tikus hordaléktől. E harci tapaszta­latok máig is érvényes tanulságát a CSKP küldöttel, a Kommunista Inter­nacionálé 1932. évi XII. plénumán Is ismertették. Az objektív valóság mind pontosabb felderítése, s ennek alapján az egyre tökéletesített harci módszerek alkal­mazása természetes és törvényszerű nemcsak pártunk múltjában, hanem jelenében is: Mert az V. kongresszus utáni Időszakot főleg az jellemzi, hogy a helyzet új alakulása alapján szerzett tapasztalatok szerint a párt elvetette az elavult téziseket, rugal­masan kidolgozta és érvényesítette az új valóságnak megfelelő, vele össz­hangban álló irányzatot. A válság utáni időszakban a harc a gazdasági területről a politikai küz­dőtérre tolódott át. A megoldásra vá­ró kérdések száma megnövekedett. Itt ismét a bevált módszerhez, az új helyzet diktálta új megoldások gyors érvényesítéséhez kellett volna folya­modni. Am 1933 második felében Sztálin beavatkozása révén a Kom­munista Internaclonáléban Ismét dog­matikus irányzat ütötte fel a fejét, s átmenetileg túlsúlyba került. Ez késleltette a rugalmas reagálást az új helyzetre. Hitler hatalomra jutott Né­metországban, komoly összetűzésekre került sor a reakcióval Ausztriában és Franciaországban is, de ezek a sú­lyos tények is csak akkor késztették a KI VII. kongresszusát a fasisztaelle­nes harc helyes irányvonalának ki­dolgozására (1935), amikor sikerült megtörni az elavult, megcsontosodott elvekhez- mereven ragaszkodó szárny csökönyös ellenállását. A KI VII. kongresszusa ismét kiemelte a szocia­lista forradalomhoz vezető átmenet különféle formáinak lenini gondola­tát, s így a dogmatizmus elleni harc egyik jelentős mérföldköve. A CSKP 1934-ben visszatért 1932-ben kialakított következtetéseihez, és ki­vette részét a KI VII. kongresszusa helyes Irányvonalának meghatározá­sából. Az 1936. évi VII. kongresszuson a CSKP kihirdette programját a köz­társaság védelmére. Innen már egye­nes út vezet a megszállás idején, és az 1945—49 években megvalósított po­litika felé. • • » A CSKP V. kongresszusának és az utána következő időszaknak az igaz, és marxista elemzésére való törekvése nem csökkenti, hanem még növeli e fejlődési szakasz történelmi Jelentőségét. Az Ilyen elemzés nem­csak elgondolkoztat, hanem lehetővé ls teszi, hogy a múltból időszerű, nem formális következtetéseket vonjunk le. Az a régi nézet, miszerint a nevelő­hatás érdekében töröljünk ki a párt­történetből minden problémát és ne­hézséget, a többi között oda vezetett, hogy az V. kongresszus 1948 után közzé tett dokumentumai és kihagyá­sokkal és változásokkal kerültek a nyilvánosság elé. Ezért helyes lenne, ha a tudományos és propagandamun­ka színvonalának emelése, pártunk gazdag történelmi tapasztalatainak jobb kihasználása érdekében közzé tennék az V. kongresszus és a Mün­chen előtti köztársaság Idején lezaj­lott más legfelsőbb szintű párttanács­kozások teljes anyagát. (v.) Jíídtíha VAmSSSSSSSfSSSAŕAŕSAfSSSSArS*fSSS/r L. Guderna aktív humanizmusa A Városi Képtár kiállítási termé­nek falait nagyméretű rajzok borít­ják. Feszültség árad belőlük. Ott vib­rál a levegőben és tovább rezeg az emberben. Kialakult a kapcsolat a mű, s a néző között, — az Igazi mű­vészet csalhatatlan ismérve. gében, plasztikusan emelkednek ki a4 ellentétes színhatású háttér bársonyod fekete és hamvas szürke síkjából. Szépségük a formálás nemes fegyel* mezettségéből és érzéséből születettj Az ülő- és álló aktok nemcsak az ero­tikus fluidum éreztető!, s a test vará­Tanulmány egy kompozícióhoz A rajzok szerzője a nyitrai születé­sű, negyvenhárom éveš Ladislav Gu- . derna, az Ifjabb nemzedék Idősebb rétegéhez tartozik, s a haladó szel­lemű Augusztus 29.-ike alkotó cso­port tagja. Mint festő, illusztrátor, mo­numentális díszítő művész és főképp mint a rajz mestere, a hazai képzőmű­vészet élvonalában áll. A modern francia rajzművészet tanulságai és ih­letése érzik művein, akárcsak Galan­dáén és Matejkáén, Bízvást mondhat­juk, hogy nevének Jó nemzetközi csen­gése is van. Itthoni elismertetésén és sikerein kívül az 1958-as brüsszeli vi­lágkiállításon kitüntetést nyert. Kö­zép- és Nyugat-Európa, s Itália kultu­rális központjaiban, Moszkvában, Tu­niszban, Indiában, New-Yorkban és Sao-Paulóban egyéni és csehszlovák kiállításokon, meg képzőművészeti versenyeken szerepeltek alkotásai. A tárlat anyaga több mint 30 szén­rajz, az elmúlt öt esztendő termésének válogatása. A rajz, a képzőművészeti műfajok ábécéje és alapja. A csírázó gondolat rögzítése, amelyből tovább­fejlődik s felépül a mű. Tehát segéd­eszköz, előkészítő tanulmány, de lehet a festménnyel és szoborral egyenérté­kű és önálló művészi termék. Az utób­bi kategóriába sorolhatók az itt fel­vonuló szénrajzok. Arcok, fejek, ak­tok, táj- és csendéletek -a motívumok. S mi a motívum? Garaudy, napjaink nagy francia marxista esztétája meg­közelítőleg így határozza meg: a motí­vum eredeti jelentése szerint az, ami mozgásba hozza a festőt, lendületet ad az alkotásnak. Nagy a Jelentősége, mert Jellemzi a művész gondolkodá­sát, lelkiismeretét, és azt, hogy mit tart fontosnak kora valóságából, mely­nek nem csupán tanúja, hanem részt­vevője is. Az erősen intellektuális, és szilárd világnézetű alapállással ren­delkező Guderna Igazában résztvevője napjaink valóságának. Erőteljes, és érett felfogással, igényességgel bízza a klasszikusan tiszta vonal kifejező erejére a külső és belső valóságot tö­mörítő gondolatot. A művészi igazsá­got a környező világtól határozott kontúrral körülvett statikus zártságú forma, és a harmónikus képesítés domborítja kl. A rajzsorozatok gerincét női aktok és arcok képezik. Fiatal női testek, melyeket lendülettel és gyengéd lírá­val ölel körty a vonal. Igéző fehérsé­Állandó szí örvendetes fellendülés kezdődött Léva kulturális életében. A járási mű­velődési otthon mellett szlovák és magyar részleggel állandó jellegű mű­kedvelő színpad alakult. Elsőként a szlovák csoport mutatko­zott be Dunai Ferenc: Nadrág című vígjátékával. A magyar együttes Schönthán A szabin nők elrablása oí­mű háromfelvonásos zenés komédiájá­val lépett a közönség elé. Ha figye­lembe vesszük, hogy most van kiala­kulóban az együttes és ez volt az első fellépése, nyugodtan elmondhatjuk, hogy beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. E sorok keretében ls meg kell emlé­keznünk Körinek Lajosról, az egyik főszereplőről, aki egy héttel a darab bemutatása előtt váratlanul elhunyt. Személyében a magyar műkedvelő színjátszás tehetséges és lelkes tagját vesztettük el. Hogy Ilyen nem várt esemény után mégis sikerült a színművet bemutatni, ez csak annak köszönhető, hogy Nagy László rendező vállalni tudta Rettegi színigazgató szerepét és teljesítménye az est fénypontja volt. Mint rendező ls nagyszerű munkát végzett. A színpa­don olyan helyzetkomikumot tudott teremteni, ami nem mindennapos te­hetségről .tanúskodik! zsának ünneplői. A holdsarlóképif Edit, — a Szomorú leány, arcánaki oválja, az Éjjel titokzatos vonalritmu­sa, a Háborús arc szuggesztív, kubizá­16 formálása, mély érzelmi tartalom* ról szólnak. A Könnyek gyászos ese­mények kétségbeesett siratói. Aggoda­lomról, megrázkódtatásról, drámáról és tragédiáról vallnak az összefonódó Szerelmesek, s a Látomásban a gyer­meke életéért remegő anya alakja. Mind az örök asszonyiság jelképei. Guderna is a század lelkiismereté­nek kifejezője. A Picasso sugalmazású Gyilkos megszálló című temperájával, is ezt bizonyítja, melynek cinikus, ha­lálfejü fő alakja, izmokig s csontjáig lemeztelenítve, kegyetlen vigyorral kéjeleg a fasizmus okozta szenvedés­ben és pusztulásban. Néhány csendéletén a tiszta körvo­nalak közé fogott egyszerű tárgyak beszéde is mintha jelképes szószólója lenne az életnek. Az Épülő gyár világos, józan szer­kezete a modern technikai clvillzáciö pozitívumát igenli. — A Mechanizmu­sokban a gyilkos találmányok, a nuk­leáris fegyverek ellen tiltakozik. Guderna aktív humanizmusából kö­vetkezik, hogy ő sem tekint! a művé­szi alkotást „puszta díszítésnek, sem szórakozásnak". — A rajz s a szín ná­la is, mint nagy példaképénél, Piccas­sónál fegyver, amivel a világ s az em­berek tudatába kíván hatolni. BÄRKÄNY JENÖNÉ npad Léván Dicséretet érdemel az együttes min­den egyes tagja, mert tudásuk legja­vát adták. Jók voltak még Sztehlík Magda, Mészáros Tibor, Czinte Éva, Sztehlík László, Szél Döncl és Svarba Ferenc. A Jól sikerült táncbetéteket Czinte Károlyné és Sztehlík Magda ta­nították be. Mlkus László tánctehet­sége kellemes meglepetés volt. A ze­nekar Hevesi Sándor vezetésével ala­posan felkészült s csak a szereplők" gyenge énekhangja miatt nem volt a zenei számoknak átütő sikere. Hochsteiger Ferenc díszletel és a kosz­tümök ls hozzájárultak a zenés komé­dia sikeréhez. Az együttes első bemutatkozása után megállapíthatjuk, hogy sikerült olyan műkedvelő gárdát összehozni, amely sokkal nagyobb és komolyabb teljesítményre ls képes. Mert e zenés komédia tartalma annyira keveset mondó, hogy csupán arra volt Jó, hogy egybehozzon, összebarátkoztasson egy, olyan műkedvelő csoportot, amely ne­mes nevelő küldetésének majd csak ezután adja bizonyítékát. É3 erre meg Is van minden reményük, mert Tóth Károly, az állandó színpad magyar részlegének vezetője elmondta, hogy az együttes Miller: Pillantás a hídról című háromfelvonásos drámáját ké- • szül bemutatni* Sándor Károly (JJ SZÖ 4 * 1984. március 10.

Next

/
Thumbnails
Contents