Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-08 / 68. szám, vasárnap

A mezőgazdasági termelés fejlesztése országos feladat (Folytatás az S. oldalról) latalkat. Ezért azt ajánljuk a mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak, hogy ezt a jelenséget ne kicsinyeljék le és az Iskolákból kikerült fiatalokat két-három évre más me zőgazdasági üzembe, lehetőleg állami gazdaságba osszák be termelési gya korlatra, hogy kellő tapasztalatokra tegyenek szert és megfelelően felké szülve térjenek vissza szülőfalujukba. A mezőgaz'daságl termelési igazgatóságoknak rá kell vezetnlők az állami gazdaságokat és főleg a szövetkezeieket, hogy a dolgozókat szakképzettségük szerint osszák be a termelőmunkába. A párt elnöksége úgy döntött, hogy közvetlenül a termelési Igazgatóságok kössenek tanulmányi szerződéseket a nem parasztcsaládokból származó fiatalokkal és azokkal, akik számára nem akad taníttató vállalat. Helyes lesz, ha ezeket a fiatalokat munkaközösségekben egyesítik, és együtt küldik az üzemekbe, eleve megállapított munkahelyekre eleve kitűzött feladatok elvégzésére. E munkacsoportok tagjainak munka beosztását legalább három esztendő re biztosítani kell, gondoskodni kell arról is, hogy szakképzettségük és munkájuk eredményei szerint díjazzák őket. "" Nem hagyhatjuk figyelmen kívül hogy a fiatalság egy része — főleg a lányok — még mindig tanoncvi szony nélkül kerül évről évre a mezőgazdaságba. Ezekről a fiatalokról sem -szabad megfeledkezni. A termelési Igazgatóságok szervezzenek szá mukra télen tanfolyamokat, hogy megszerezhessék a szükséges alapve tő szakismereteket. Az első ilyen tanfolyamokat már Idén kellene tető alá hozni, A szakképzett mezőgazdasági dolgozók számának növelésében és álláncló alkalmazásában fontos szerepet Játszik az, hogy kibővítsék i gépálicmások mezőgazdasági terme lőmunkáját, és már az Idei év folya mán mintegy 8000-rel növeljék alkal mazottjaik számát. Nem szabad azonban megengednünk, hogy a gép- és traktorállomások új alkalmazottjai mezőgazdasági üezemekből kerüljenek ki. Ezzel semmit sem oldanánk meg. A gépállomások dolgozóit — traktorosokat, gépkezelőket stb. — elsősorban azok közül kell toboroznunk, aktk az utóbbi években a gépállomások vagy mezőgazdasági üzemek állományából a népgazdaság más ágaiba vándoroltak. A Központi Bizottság januári ülésén számos intézkedést hagytunk jóvá annak érdekében, hogy a mezőgazdaságban a dolgozók élet- és munkafeltételeit a népgazdaság más ágainak színvonalára emeljük. Hasonló intézkedéseket hagytunk jóvá már tavaly a tanoncok ügyében. Nem kis dologról van szó, és ezek az intézkedések nagyjából anyagilag biztosítják a legégetőbb problémák megoldását. A mezőgazdasági dolgozók ezeket az intézkedéseket örömmel fogadták, megnőtt a munkakedvük. Most arról van szó, hogy a dolgokat Jobban megszervezzük és hogy az Intézkedéseknek megfeleljenek a termelést eredmények is. Komoly megoldandó probléma a falusi lakáskérdés. A podbofanyl EFSZ példája mutatja, mit jelent a mezőgazdasági munkaerők számának növelése szempontjából, ha elég alkalmas lakás áll rendelkezésre. Az elvtársak hirdetést tettek közzé az újságokban, hogy néhány családot vesznek fel a szövetkezetbe, és hogy alkalmas lakások állnak az illetők rendelkezésére. Hamarosan több mint 130 ajánlatot kaptak. Megállapításaink szerint falvalnkban 1970-ig kereken 100 000 lakást kell felépíteni. E szükségletet teljes mértékben aligha biztosíthatjuk. Am a Jelenlegi helyzettel semmiképpen sem elégedhetünk meg. Novotný elvtárs az észak-morvaországi kerületben mondott beszédében rámutatott annak lehetőségére, hogy a lakáskérdést, főleg a fiatalok számára, a szövetkezeti lakásépítés útján oldják meg olyképpen, hogy az érdeklődőknek kölcsönt bocsátanak rendelkezésükre. Az Illetékes szervek konkrét javaslatokat dolgoznak ki e téren. Elsősorban a szövetkezeti lakásépítés előnyösebb formájának kialakításáról van szó, amely az eddigi állami lakásépítés helyére lép, továbbá arról, hogy szövetkezeti lakásokat építsenek teljes önsegély alapján az állami gazdaság vagy EFSZ támogatásával, előnyökben részesítsék a családi házak önsegélyes építését és támogassák a Jelenlegi falusi lakások tatarozását és korszerűsítését. A Javaslatok szerint az alkalmazottak részére a szövetkezeti lakásépítés akcióiban az építtető szerepe az állami gazdaságoknak és az EFSZ eknek Jutna. Az alkalmazott a szövetkezeti tagilletmény teljes összegének nagyságában kamatmentes kölcsönt kap a vállalattól (EFSZ-től) és a szövetkezeti lakás tulajdonosa lesz, Amennyiben az illető alkalmazott bizonyos ideig (tíz vagy több évig) a mezőgazdaságban marad, a kölcsönt egyszerre vagy részletekben leírják Minthogy a mezőgazdaságba történő munkaerőtoborzás során számolnunk kell azzal, hogy előbb a lakásokat kell felépíteni és csak aztán tehetünk szert megfelelő munkaerőkre, s hogy az állami gazdaságnak'vagy az EFSZ nek sok esetben nem lesz elég lakásépítő szövetkezeti tagja ahhoz, hogy a lakásépítő szövetkezetet megalakít hassák, számbavették annak lehető ségét Is, hogy a lakásépítő szövetkeze tet megalakíthatják anélkül is, hogy tudnák, kik lesznek a tagjai. Egyben azt is tervbe vették, hogy további előnyöket biztosítanak a többgyermekes családoknak, az olyan családoknak amelyeknek több tagja dolgozik a mezőgazdaságban, valamint a fiatal há zasoknak minden gyermek születésénél. Tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésünkre elég építőipari kapaci tás, a lakásépítés ama formáit kell különös előnyben részesíteni, amelyek teljes egészében vagy legalább részben függetlenek az építőipari vállalatoktól. Ezért szorgalmazzák és különös előnyben részesítik a teljes önsegélyen alapuló szövetkezeti lakásépítést. Előnyöket biztosítanak az önsegélyes családi házépítések részére is. Azt ajánljuk, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak a teljes anyagi költségek összegéig családi házépítési hitelt nyújtsanak, beleszámítva a szállítási költségeket is. Ez a hitel egyszázalékos kamatláb mellett 20—30 évre szól Jon. A hitel folyósításának, feltétele, hogy a családi ház abban a faluban épül, ahol a mezőgazdasági üzem működik. A lakásépítés formáinak rendezésé ről szóló javaslat egyben intézkedik a jelenlegi falusi lakások előnyös tatarozásának és korszerűsítésének módjairól, főleg olyan esetekben, ha a szükséges munkákat vagy egy részüket önsegély alapján az állami gazdaság vagy az EFSZ munkaerői végzik el. Azt ajánljuk, hogy a lakásépítéseket szervezetten Indítsák meg, főleg a határvidéki járásokban. A járási termelési Igazgatóság a mezőgazdasági üzemmel együtt aszerint, hogy hol van a legnagyobb szükség új munkaerőkre, megállapíthatná tízhúsz lakás építésének helyét, felhívással fordulhatna a mezőgazdasági Iskolát végzett fiatalokhoz, vagy a leszerelés előtt álló katonákhoz, hogy a védnökségi üzemek részvételével önsegéllyel építsék fel a lakásokat és új otthonra tegyenek szert, amelyet maguk is építettek. Mindezek a javaslatok nyilván hozzájárulnak ahhoz, hogy Jobb előfeltételeket teremtsünk 9 mezőgazdasági munkaerők toborzásához és állományuk állandósításához. Ami a mezőgazdaság beruházási építkezéseit általában illeti, e tekintetben is rugalmasabb intézkedések kidolgozására készülünk. Például egyszerűbb építkezések, főleg önsegélyes építések esetén, ha az épület értéke nem halad meg bizonyos összeget (egyelőre 100 000 koronáról van szó], nem lesz szükség semmiféle dokumentációra az eddig vett értelemben. Elég, ha az illetékes technikus kidolgozza az építkezés durva vázlatát és költségvetését. Természetesen ez az Intézkedés nem vezethet a kötelező szakmai gondosság, biztonsági előírások stb. elhanyagolására. Egyszerűsíteni kell a további építkezések dokumentációját ~is. A mezőgazdasági termelés növelésében felelős szerep jut az EFSZ-ek és az állami gazdaságok vezető kádereinek, valamint a mezőgazdasági üzemekben dolgozó szakembereknek. Tavaly a Mezőgazdasági Főiskolát 762 hallgató végezte el (az erdőmérnökök kivételével) és közülük 43,5 százalék a szövetkezetekben, 27,7 százalék az állpml gazdaságokban dolgozik. A mezőgazdasági üzemekben tehát összesen 71,2 százalék vállalt munkát. 13,1 százalék állategészségügyi intézetekből, 10 százalék vetőmagtermesztő gazdaságokban, hizlaldákban és fajtenyésztő állomásokon kapott állást. A végzett hallgatók döntő többsége tehát közvetlenül mezőgazdasági üzemekben és létesítményekben helyezkedett el. Ez pozitív jelenség. Arról van szó most, hogy ezeket a fiatal szakembereket megtartsuk a mezőgazdaságnak. A mezőgazdasági szakiskolák végzett hallgatóinak száma tovább nő. Ez azonban a dolognak csupán egyik oldala. A szövetkezetek és az állami gazdaságok építésének Időszakában százszámra nőttek fel a tapasztalt vezetők, a termelés kiváló szervezői. Sok üzem élén ma tapasztalt dolgozók állnak és nem kevés azoknak a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak a száma, ahol minden fontos tisztséget megfelelő emberrel töltöttek be. Természetesen távolról sem állíthatjuk, hogy mindenütt ez volna a helyzet. Komoly hiba főleg a középkáderek nek — a technikusoknak alacsony színvonala. Telepvezetőkre, a mun kacsoportok vezetőire és sok esetben a komplexbrigádok vezetőire gondolod A termelési Igazgatóságok és pártszervezetek gondoskodjanak rendszeresen a fiatal szakemberek nevelésé ről, valamint az Idősebb, tapasztalt vezető dolgozók továbbképzéséről. A termelési Igazgatóságok még mindig keveset foglalkoznak .a vezető dolgozókkal, kevés gondot fordítanak rájuk. Az idei télen a Mezőgaz dasági Minisztérium sem szorgalmaz ta eléggé, hogy a termelési igazgatóságok különböző tanfolyamokat stb. szervezzenek. A termelési igazgatóságok munkája gyakran abban merül ki, hogy biztosítsák a kitűzött feladatok elvégzését és keveset törődnek az emberekkel. Ez a problémakör rendkívül széles, ám nem töprengeni kell fölötte, hanem gyakorlatilag biztosítani a haladó tapasztalatok, műszaki újdonságok, gazdasági ismeretek elterjesztését és népszerűsítését. A minisztériumnak e munkát komoly rendszerbe kellene foglalnia, be kellene vonnia e tevékenységbe a kutatóintézeteket, főleg a Gazdálkodás Tudományos Rendszereivel Foglalkozó Kutató Intézetet és kerületi, illetve Járási állomásait, a mezőgazdasági szakiskolákat, a mező- és erdőgazdasági társaságokat, magtermesztő és fajtenyésztő állomásokat, valamint a szélesebb alapokra helyezendő haladó tapasztalatok Iskoláit. Elvtársak, valóban tíz és tízezer dolgozónk van, akik többet adhatnának, mint amit adnak, s amellett maguk is fejlődhetnének. Mindig kifizetődik, ha gondoskodunk a vezető dolgozók szüntelen szakma! és politikai fejlődéséről. Mondhatnám, ez a legjobb befektetés. Tovább kell erősítenünk a mezőgazdasági üzemeket a mezőgazdaságon kívül dolgozó szakemberekkel és szervezőkkel. A Központi Bizottság tavalyi áprilisi ülésén már megemlékeztünk azokról a rendkívül jó eredményekről, amelyeket e téren a délmorvaországi kerületben értek el. Az elvtársak az elmúlt év folyamán sikeresen folytatták e munkájukat és öszszesen 1613 vezető funkcionáriust és szakembert nyertek meg a mezőgaz dasági üzemekbén végzendő munkának. Ez annak a meggyőző munkának az eredménye, amelyet a fárásl bi zottságok a legszélesebb alapokon szerveztek meg. Számos szakember pártfeladat alapján vállalt munkát a mezőgazdaságban. A községek kétharmad részében az EFSZ-ek pártszervezetének és a nemzeti bizottságoknak a részvételével elemezték a helyzetet, s az elemzés alapján megállapították, hogy konkrétan milyen szak emberekre és egyéb munkaerőre van szükség. Az elemzés során rámutattak, hogyan kell a mutatkozó szükségletet megoldani. A községekben és üzemekben a bizottságok százai és széles körű aktíva nyújtottak segítséget e Javaslatok megoldásánál. Lényegében a mindennapi meggyőző munka megszervezéséről van szó a községekben, üzemekben, termelési igazgatóságokon és a járási pártbizottságokban. A délmorvaországi kerületben e módszerrel Igyekeznek megerősíteni a gyöngébb pártszervezeteket ls. Az új dolgozók segítsége már eredményekben is megnyilvánul. A dél-morvaországl elvtársak tapasztalatait a többi kerületben ls sokkal szélesebb körben és erélyesebben kellene érvényesíteni. Az Ipari üzemek és egyéb szervezetek vezetői, a minisztériumoktól az üzemi Igazgatókig mutassanak több megértést a mezőgazdasági üzemek káderproblémái Iránt. Mindenütt tevékenyen támogatni kell a szakemberek munkavállalását a mezőgazdaságban ugyanúgy, mint azoknak a dolgozóknak a visszatérését, akik falu helyt laknak ugyan, de a múltban elvándoroltak az iparba. A nemzeti bizottságoknak Is szem előtt kel! tartaniuk a mezőgazdaság szükségletelt, amikor szervezett toborzás alapján munkaerőket biztosítanak a népgazdaság kulcsfontosságú ágazatai számára. Elvégre elképzelhetetlen, hogy egyfelől könnyelműen elbocsássuk a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerőket, s ugyanakkor másfelől nagy nehézségek árán ismót visszaszerezzük őket. Teljes foglalkoztatás az egész évben Tovább! probléma, amelyen jelenleg szorgosan dolgozunk, a mezőgazdasági munka Idényjellegének csökken tése. A munka felhalmozása a vegetációs Időszakban, s másfelől munkaalkalom hiánya főleg télen, komoly tényező, amely csökkenti a mezőgazdaság vonzóerejét, a dolgozók jövedelmét és arra vezet, hogy 1 munkaerőkét nem használják kl tel Jesen. A mezőgazdasági munka idény Jellegét sohasem szüntethetjük meg egészen. Am a mezőgazdaság és az ipar színvonalának kiegyenlítése során fokozatosan leküzdhetjük és már ma arra kell törekednünk, hogy biztosítsuk a szövetkezetek és állami gazdaságok munkaerőinek jobb kl használását. Ebben az ügyben sokat tehetnek maguk a mezőgazdasági üzemek, amennyiben helyesen szervezik meg a munkát, az év folyamán megfelelően osztják be a munkaidőt, gondoskodnak arról, hogy a mezőgazdasági termelés egyes ágai kölcsönösen kisegítsék egymást és kellő kiegészítő termelési ágakat vezetnek be. A kiegészítő termelések fejlesztéséről szóló Irányelveket már Jóváhagyták, és most arról van szó, hogy a mezőgazdasági termelési Igazgatóságok járási és helyi nemzeti bizottságok* részvételével megszervezzék a szövetkezeti tagok kellő foglalkoztatását azokban az időszakokban, amikor a mezőgazdaságban ném teljes a foglalkoztatottság, és gondoskodjanak arról, hogy a mezőgazdasági üzemekben megteremtsék e munka anyagi föltételeit. Számításba jöhet például a homok- és kavicsbányászat, különböző tárgyak készítése hely! nyersanyagokból, mezőgazdasági kézi szerszámok előállítása, bizonyos szolgálatok vagy munkák elvégzése szocialista szervezetek részére, erdőmunkák stb. Nézetünk szerint a kiegészítő termelés jóváhagyott felsorolása megteremti annak lehetőségeit, hogy a szövetkezetek Jelentős részben megfelelően kihasználják a munkaerőket. Am a döntő megoldás attól várható, hogy biztosítjuk a mezőgazdaság együttműködését népgazdaságunk többi ágazatával. A mezőgazdaságban például sok a szállítóeszköz, amelyek télen pihennek, bár a közlekedés gazdaságunk egyik szűk keresztmetszete. Helyes volna, ha a felszabaduló szállítóeszközöket és dolgozókat bevonnák a közlekedés problémáinak megoldásába. Ez természetesen megkívánja, hogy megállapítsuk ennek az együttműködésnek a rendszerét, szabályozzuk a Javítások, pótalkatrészek és kerékabrancsok problémáit, mégpedig úgy, hogy az ne a mezőgazdaság karát, hanem a javát szolgálja. Persze semmi esetre sem engedhetjük meg, hogy a mezőgazdasági üzemek Ipar! szállításokat vállaljanak a mezei munkák dandára Idején. Tavaly Előfordult, hogy a földeken katonák dolgoztak autóikkal, a szövetkezeti tagok pedig szenet szállítottak. A mellékes termelési ágak vagy egyéb nem mezőgazdasági Jellegű munkák semmi esetre sem vonhatják el a szövetkezet erejét a mezőgazdasági termeléstől. A mezőgazdasági dolgozók idényen kívül együttműködhetnek a termelőszövetkezetekkel, a közszolgáltatási vállalatokkal és ipari üzemekkel. E téren is szereztünk már bizonyos tapasztalatokat. Például a Kamenica nad Llpou-i Állam! Gazdaság növénytermesztő részlegének 26 dolgozója decembertől márciusig szerződéses alapon a közeli üzemekben dolgozik. Az idénymunkákban, főleg a burgonya betakarításánál ezeknek az üzemeknek a dolgozói nyújtanak viszont segítséget az állami gazdaságnak. A déčfnl Járásban ezen a télen az EFSZ-ekből és állami gazdaságokból 200 ember dolgozik az ipari üzemekben. A zhofcisi Győzelmes Február EFSZ és a pacovl Élelmiszeripari Gépgyár már évek óta kölcsönösen kisegítik egymást munkaerőkkel. Télen a gyárban 10—12 szövetkezeti tag dolgozik, a gépgyár pedig Idénymunkák Idején 10—15 emberrel és szállítóeszközökkel segíti a szövetkezetet. Emellett a gépek Javításánál is segítséget nyújtanak az EFSZ-nek. Ezek egyelőre csak részleges eredmények. Ám azt mutatják, hogy e problémák Jóakarattal megoldhatók. Természetesen ezt szem előtt kell tartani már az Idén a gyárak termelési tervelnek kidolgozásánál. A termelési igazgatóságok és Járási nemzeti bizottságok dolgozzanak ki részletes áttekintést a munkaerők és a munkaalkalmak helyzetéről, s ennek alapján operatív módon állapodjanak meg a munkafeltételek kérdésében; kívánatos, hogy ezek a kérdések az irányító gazdasági szerveknél és az Illetékes minisztériumokban ls több megértésre találjanak. Fokozzuk a gyöngébbeknek nyújtott segítséget Mezőgazdaságunk fejlődését súlyos koloncként fékezi, hogy még mindig jelentős az elmaradozó szövetkezetek száma. E helyzet orvoslására fordított erőfeszítéseink, a ráfordított "költségek nem járnak elég haszonnal, főleg azért, mert egyszerre valamennyi szövetkezetre szórjuk szét őket, s végén nem marad más egy-egy esetre, csak a puszta jó szándék. Ezért az Idén azt javasoltuk a Járási termelési Igazgatóságoknak, hogy évente csak néhány, 5—6 fejlődésében lemaradó szövetkezetet jelöljenek kl, ezekre összpontosítsák segítségüket olyképpen, hogy az év folyamán az átlagos vagy közepes szövetkezetek színvonalára emeljük őket. Ha egy év alatt ezt Járásonként legalább öt szövetkezetben sikerül elérni, úgy ez országosan 500 EFSZ-t Jelent, ami már nem lekicsinylendő szám. Az utóbbi Időben egyes járásokban egyre inkább megnyilvánul az a törekvés, hogy megszabaduljanak a lemaradó szövetkezetektől, és az állami gazdaságok nyakába sózzák őket. Ez az eljárás, amelyet nem Indokolnak alkalmas gazdasági egységek kialakításával, természetesen arra vezet, hogy tjem keresik többé a fejlődésükben lemaradó szövetkezetek gazdálkodása megjavításának egyéb útjait. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a mezőgazdaságban "továbbra ls párhuzamosan fejlődik a tulajdon mindkét formája és közeledésük elsősorban gazdasági szerkezetük minőségi változásai következtében valósul meg. Egyes vidékeken, ahol rosszabbak a természeti és gazdasági viszonyok, azonban a társadalom szempontjából célszerűbb lesz, ha a mezőgazdaság további fejlődését elsősorban az állami szocialista szektor alapján biztosítjuk. Elsősorban a hegyvidéki és határvidéki Járásokra gondolok, ahol az állami gazdaságok révén gyorsabban teremthetjük meg a termelés növelésének és szakosításának feltételeit, oldhatjuk meg a különbözeti Járadék és a munkaerők állandósítása kérdését. Az állami szektort azokon a területeken Is kiterjesztjük, ahol az állam nagy összegeket fektet be a talajjavítási munkálatokba. Mindez azonban nem oldható meg elsietve, hanem csakis megfontoltan, tervszerűen gondos elemzések alapján. A szlovákiai hegyvidéki és hegyaljai járásokban helytelen volna sürgetni a szocialista szektorba való átmenetet mindaddig, míg nem teremtettük meg a hegyvidéken a hatékony nagyüzemi termelés feltételeit. Bár a jövőben előkészítjük e probléma megoldását, az ott gazdálkodó parasztokat is tekintetbe kell vennünk. Értelmes és elfogadható termelési és felvásárlási feladatokat kel! megállapítanunk számukra és gondoskodni kell termelésük anyagi biztosításáról, főleg műtrágyával, szerszámokkal stb. Ez a gépipari üzemekre !s vonatkozik, amelyek nem állíthatják le könynyű szívvel a szükséges mennyiségű kévekötőgép, lővontatta kaszálógép stb. gyártását. A Járási termelési Igazgatóságok vegyék számba ezeket a gépeket, és más, fontos szerszámokat is, amelyek ma sok EFSZ-ben kihasználatlanul hevernek, ajánlják fel őket a hegyvidéki és hegyaljai szövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak. Az EFSZ-ek mezőgazdasági termelésének további fejlődését jelentősen befolyásolja az a körülmény, hogy a szövetkezeteknek és a szövetkezeti tagoknak anyagi érdekük fűződjék a mezőgazdasági termelés növeléséhez és gazdaságosabbá tételéhez. Ismeretes, hogy a szövetkezeti tulajdon feltételei között minden egyes szövetkezeti tag személyes anyagi érdekeltsége és személyes jövedelmének nagysága nem csupán munkájának mennyiségétől és minőségétől függ, hanem attól ls, hogy mennyi pénzt szerez a szövetkezet a termelt Javak eladásával. Ezért az lletékes szervek azt a feladatot kapták, hogy tüzetesen elemezzék a mezőgazdasági termékek mai felvásárlásának rendszerét, számításba véve mind a mezőgazdasági termelés további fejlesztésének, mind a társadalomnak szükségleteit. Az elemzés alapján megfelelő intézkedéseket kell javasolniuk. Már eleve rá szeretnék mutatni, hogy a különbözeti Járadék problémáit nem oldhatjuk meg teljes egészükben árrendezéssel, esetleg prémiumokkal vagy adóval, amint ezt egyes elvtársak képzelik. A hegyvidéki járásokban, azokon a területeken, ahol a föld rosszabb minőségű, a problémák megoldásának fő útját a termelés fejlesztése, szakosítása Jelenti. ^ (Folytatás a 7. oldalon) ŰJ S7ft R * 19B4 március 8.