Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-08 / 68. szám, vasárnap

A mezőgazdasági termelés fejlesztése országos feladat (Folrtatái • 4. oldalról) <~-2 100 000 tehenünk lesz, ez a szám lehetővé teszi, hogy kellőképpen fo kozzuk a te) termelését. A tehénállomány forgalma és hasznosságának növelése érdekében sür gősen el kell érnünk, hogy minden tehén évente bor)azzon. Egyelőre nem ez a helyzet. 1962-ben 100 tehénre 85,8 borjú esett, 1963 ban mindössze 82,1 borjú. Enn>k oka főleg a késel hágatás. A 17 járásban 212 000 tehan esetében végzett ellenőrzés azt mu tatta, hogy a tehenek kereken 21 százalékát több mint 150 nappal a borjazás után hágatták, ami jelentősen csökkenti a tejhozamot. Becslések szerint ez okból évente több mint 120 millió liter teitől esünk el. Annak érdekében, hogy a jövő években biztosítsuk a tejtermelés növelését, lényegesen javítani kell a borjak és üszők nevelésén Ezért nem csak a mezőgazdasági üzemek, hanem a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, fajtenyésztő központok és állategészségvédelml intézmények Is felelősek. Célszerű lesz, ha minden mezőgazdasági üzemben kialakítják a törzsállományt, rendszeresen ellenőrzik hasznosságát, és csak az ellenőrzött tehenek üszőborjait veszik fel a törzsállományba. Az üszőket 22, kivételesen 24 hónapos korukban kell hágatnl. Sürgősen fel kell építeni a szükséges borjúistállókat. Amikor szakemberekkel és gyakorlati dolgozókkal tanácskoztunk a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés kérdéseiről, elhangzott az a javaslat, hogy e feladatok céltudatos biztosítása és a tapasztalatok kicserélése érdekében alakítsák meg a Mezőgazdasági Minisztérium mellett az országos szarvasmarha-tenyésztési bizottságot. Ebben az évben a borjak és üszők nevelésére több mint 200 millió koronát használunk fel abból a segítségből, amelyet az EFSZ-ek azért kapnak, hogy az állatállományt mentesítsék a betegségektől. A borjú- és üszőnevelés kérdésével rendszeresen foglalkozni kell, prémiumokkal kell I díjazni a mezőgazdasági üzemeket és az állatgondozókat azésrt, ha megállapított határidőre jó tehenet nevelnek fel. Ha |ől biztosítjuk mindezeket az intézkedéseket, gondoskodunk o szükséges takarmányról, érvényesítjük az anyagi érdekeltség elvét, úgy Joggal iűzhetjük célul magunk elé, hogy öthat éven belül egy egy tehén átlagos tejhozamát évi 2500 literre emeljük. Ezeket a feladatokat a Mezőgaz^lasá gi Minisztériumnak részletesen kl kell dolgoznia Célprémiumot kell kitűzni ama üzemek részére, amelyek a tervben előirányzott tehénállománynál kellő tejhozamot érnek el. Az idén a termelés és a felvásárlás növelésére elsősorban azok a prémiu mok ösztönöznek, amelyeket legutóbbi ülésünk határozatai alapján fizet nek ki a szövetkezeteknek. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy e határozat helyes volt. Február végéig a mezőgazdasági üzemek összesen 374 millió liter tejet adtak be, ami 60 millió literrel több, mint a tavalyi év azonos időszakában. Hangsúlyozni kell azonban, hogy távaly sokkal rosszabb volt a takarmányellátás Or szágos viszonylatban az idén a tejfel vásárlás időtervét 101,3 százalékra teljesítik. A második félévben meg kell vizsgálni a kifizetett prémiumok hatásét és ezzel kapcsolatban a felvásárlási rendszer értékelése során minden tekintetben felül kell vizsgálni a tejtermelés és további mezőgazdasági termékek termelésének elvét ós helyesen kell megállapítani az egyes termelési ágazatokban az ösztönző anyagi tényezőket, elsősorban olyan termények esetében, amelyekre a társadalomnak leginkább szüksége van. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy fegy hektárra átszámítva minél nagyobb termést érjünk el. Ismétlem, hogy minden tekintetben biztosítanunk kell a tej termelését. A Mezőgazdasági Minisztériumnak konkrétan ki kell dolgoznia e feladatot, megoldására a legjobb erőket kell összpontosítania és ellenőriznie kel) teljesítését. Hatékony termelés, gazdaságos takarmányozás Elvtársak, most néhány megjegyzést szeretnék tenni a takarmányproblémával kapcsolatban. E tekintetben nagy tartalékaink vannak mind a termelés belterjességének növelésében, mind a veszteségek csökkentésében, hisz a mezőgazdasági termelésben a veszteségek itt a legnagyobbak. Ezért semmi esetre sem helytállók azok a nézetek, hogy a szemes termények vetésterületének kibővítése a -XII. pártkongresszus határozatainak szellemében veszélyezteti a takarmányalapot. A mezőgazdasági üzemek a mezőgazdasági igazgatóságokkal együtt vizsgálják felül, hogy viszonyaikban melyik takarmányfajta adja a legtöbb zabegységet és a legtöbb emészthető fehérjét. A Közgazdasági Főiskolán dolgozó elvtársak matematikai számításokkal önműködő számológépeken kezdték vizsgálni a takarmányalap legjobb összetételét. Munkájuk érdekes eredményekre vezetett. Ezeket az eredményeket kétségtelenül az eddiginél szélesebb körben kellene kipróbálni. Nézetem szerint külön rá kell mutatni a cukorrépa termesztésének fontosságára, amely számunkra ma nagyon célszerű a kivitelre szánt cukor gyártásának szempontjából — (tavaly csupán az eredetileg takarmánycélokra szánt répából gyártott cukorért kereken 55 millió koronának megfelelő devizaértéket kaptunk) — s amellet kiadós takarmányforrás is. Csak a répa zöldje annyi takarmányt ad, mint a lóhere egyszeri kaszálása. A jičínl járás példája mutatja, mit jelent a cukorrépa az állattenyésztés számára. A szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói 1963-ban a cukorrépa hektárhozamát 100 mázsával, vagyis 342,3 mázsára növelték, ami 42,8 mázsával múlja felül az országos átlagot és 1962-höz viszonyítva összesen 600 000 mázsával több terimés takarmányt termeltek (a silótakarmányt is beleértve). A 400 mázsás répa-hektárhozamért indított Jičínl mozgalomba be kellene vonnunk minden cukorrépatermesztőt. Elegendő búzát takaríthatnánk meg, ha több burgonya állna rendelkezésünkre a sertéshlzlalás céljaira. A tavalyi év jó tapasztalatai után a termelők között mindenül elterjesztjük a burgonya nagy terméshozamáért Indított mozgalmat. Az Idén, ne legyen mezőgazdasági üzem, amely hektáronként 150 mázsánál kevesebb burgonyát takarít be. Az Idén 75 százalékban kicseréltük az ültetőanyagot, és az ezáltal biztosított jó termés lehetővé teszi, hogy burgonyával pótoljuk a szemes termények |elentős ré szét. Ugyancsak nagy figyelmet kell szentelnünk a hüvelyeseknek — lóbabnak és borsónak — továbbá a lucernának, silókukoricának és takarmánykáposztának. Leginkább a rétek és legelők kihasználásának terén nagy a lemaradás és óriáslek a tartalékok, főleg a határvidéken, bár a tavalyi év folyamán önkéntes munkabrigádok, a hadsereg és a határőrség segítségével több szénát takarítottunk be, mint az előző években. Ezért az idén a határvidéken mindenütt el kell érnünk, hogy minden földterületről idejekorán betakarítsák a termést és megsokszorozzák azoknak a réteknek a számát, amölyek évente két termést pdnak. A Mezőgazdasági Minisztérium feladata, hogy a határvidéki mezőgazdasági üzemeket elsősorban gépekkel lássa el, több arató-, rakodógéppel, pótkocsival és szénapréssel stb. lássa el őket. A mezőgazdasági termelési Igazgatóságok feladata, hogy gondoskodjanak e gépek helyes elosztásáról és teljes kihasználásáról. Ne képzeljük, hogy a határvidéki mezőgazdasági üzemek egymaguk képesek megbirkózni e feladattal. Ezért már most konkrét áttekintést kell nyernünk és szerződésileg meg kell állapodnunk az ország belső területén fekvő járásokkal és üzemekkel, hogy mely határvidéki területeken gyűjtik be a termést saját munkaerőikkel és gépeikkel. Néhány évre szóló szerződéseket kell kötni, hogy az ország belső vidéken működő üzemek a szóban forgó területeket ne csak learassák, hanem gondozzák ls. A határvidéki szénatermés betakarításánál az idén számolnunk kell az ifjúság messzemenő segítségével. Ugyanakkor arra kell törekednünk, hegy a hegyvidéken minden úton-módon tovább fejlesszük a növendékállatok és a juhok tenyésztését. Általában meg kell állapítanunk, hogy nálunk a juhtenyésztést sokan még mindig indokolatlanul nem kifizetődőnek tartják. Be kell látnunk, hogy a juhok olyan területeken legeltethetők, amelyeket másképp nem használhatnánk ki, s emellett hasznát vesszük a gyapjúnak, a sajtnak, húsuknak és Irhájuknak. Nem hallgathatjuk el, hogy a múltban különböző Intézkedésekre került sor, amelyek nem segítették elő a juhtenyésztést, ellenkezőleg, gőtolták és megnehezítették. A Mezőgazdasági Minisztériumnak gondoskodnia kell róla, hogy ez a helyzet minél hamarabb megváltozzék, és rendezni kell a juhtenyésztésl termékek alacsony árait. Nem szabad napirendre térnünk afölött sem, hogy sok helyütt nem kaszálják le az üdülőkhöz és turistaszállókhoz tartozó réteket A nemzeti bizottságoknak a legnagyobb következetességgel elő kell ÍDniuk számukra ls a beadási feladatokat. A takarmánytermelés növelését természetesen Istállótrágyával és na gyobb műtrágya

:juttatásokkal kell elősegíteni, ugyanekkor harcolnunk kell a veszteségek ellen. Márpedig a veszteségek, főleg kedvezőtlen tdő|árás esetén, a takarmánybetakarltás során valóban óriásiak. Nagy hiányt szenvedünk takarmányfehérjékben, mégis a betakarítás során legalább 30 százalékuk veszendőbe megy. Ezért lé nyegesen kl keli bővíteni a takarmá nyok silózását és mesterséges szári tását. ^ i A mezőgazdasági üzemeknek az Idén 4 millió tonna fehérjedús sllótakarmányt kell előállítaniuk. A sllózáshoz elég tartósító szer áll rendel kezésre. Ám több, mint 3 millió köbméternyi silótartály hiányzik. Ogy látjuk azonban, hogy sok járásban veszély fenyegeti a sllógödrök építését. A mezőgazdasági termelést Igazgató Ságoknak el kell érniük, hogy minden EFSZ és állami gazdaság kidolgozza a szükséges sllógödrök létesítésének konkrét tervét. Az Idén messzemenően kl kell használni a legelőket. Mindjárt tavasszal a növendékmarhák tízezrei legelhetnek ezeken a területeken. E feladatot már most minden eszközzel biztosítani kell, a legelőkön egy szerű karámokat kell építeni, s a legelők egy részét azoknak a járásoknak a rendelkezésére kell bocsátani, ahol nincs elég terimés takarmány. A mezőgazdaságnak jelentős segítget nyújt a takarmánytermelő Ipar felépítése, amelyről a párt XII. kongresszusa hozott határozatot. A kormány már elhatározta, milyen lesz enhek az Iparágnak a felépítési menete. Ha ezt az Iparágat nem építjük fel, nem biztosíthatjuk széles körűen a vegyi és biológiai anyagok felhasználását a gazdasági állatok etetésénél. Itt húgyanyra, ammóniákra, szintetikus aminosavakra, a takarmány felhasználását és az állatok egészségét befolyásoló anyagokra, vitaminokra, enzimekre, nyomelemekre, antibiotikumokra, stimulánsokra stb. gondolok. Az idén kereken 7400 tonna húgyanyt használunk fel takarmányozásra, 1965-ben 1000 tohnát és 1970-ig 5000 tonnát. Ezt az anyagot egyelőre a szarvasmarha hizlalásánál használ iák fel, ahol 1 kg húgyan általában élősúlyban 1 kg gyarapodási eredmé nyez. A lyzln, mint nélkülözhetetlen ami nosav elősegíti a sertések takarmá nyában levő fehériék kihasználását és a súlygyarapodást 5—50 százalékkal növeli (a takarmányfogyasztás csök kenése mellett), és lehetővé teszi a? állati fehérjék helyettesítését a ta karmányban fokozza egyes alsóbbren dű takarmányok takannánvértékét stb. 1964-ben 60 tonna lyzln felhasz nálásával számolunk és ezi a meny nylséget 1970-ig 1800 tonnára akarjuk emelni. Már megtettük a kellő intézkedéseket, hogy felépüljön a lyzin gyártó üzem. A takarmánykeverékekben egyre nagyobb mennyiségű lovábl biológiai és vegyszereket használunk fel (A-vltamlnok, D, E, K vitamin, antlbiotl kumok és nyomelemek), jelentősen kl kell bővíteni a biológiai ösztönző anyagok, stimulánsok felhasználását amelyek fokozzák az állatok ellenál lását a betegségekkel szemben és elősegítik szaporuíatukat. A vegyi és biológiai anyagok felhasználását az állatok takarmányozá sában kellő időelőnnyel oldjuk meg A már gyakorlatban alkalmazott anyagok melett sürgősen ki kell dolgozni és felül kell vizsgálni a vitami nok, enzimek és nyomelemek kihasználását, hisz tőlük függ az állatte nyésztésl termelés, a takarmányok ha tékony kihasználása, az állatok egész sége, a hús, a tej és a tojás teljes értéke. Továbbá szó van betegség megelőző (mikrobákat pusztító) anya gok, detergens, a takarmányszükségletet csökkentő, valamint antioxidá clós anyagok alkalmazásáról. Az utóbblak biztosítják a takarmánykeverékben levő zsiradékok és vitaminok megmaradását. Ezeknek az anyagoknak a felhasználása érdekében a tudományos kutatóintézetek dolgozói, a vegy- és gyógyszeripar sürgősen kellő segítséget kell hogy nyújtsanak a mezőgazdasági termelésnek. A KB elnökségében a közelmúltban vitattuk meg a fentebb említett lehetőségekről szóló beszámolót és kitűztük a konkrét feladatokat. A veszteségek csökkentése - a termalés növelésének fontos tartaléka Már szóltam arról, mennyire csökkentik a fölösleges veszteségek mezőgazdasági termelésünk eredményeit, mégis szükségesnek tartom, hogy külön vlsszalérjek e kérdésre. Öriási tartalékról van szó, amely egy év alatt néhány milliárd koronára rúg. Elvtársak, mi figyelmünket elsősorban a termelésre összpontosítjuk és gyakran figyelmen kívül hagyjult, ml történik a termelt javakkal a betakarítás, a tárolás és a szállítás során, a feldolgozóiparban és a kereskedelmi hálózatban. Ha e szempontból ítéljük meg a mezőgazdasági termelést, nem járunk messze az Igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a mezőgazdasági termelésnek — vagyis annak, ami a földeken termett vagy az istállóban vágősúlyra érett — mintegy 15—20 százaléka veszendőbe megy. Persze nem minden veszteség akadályozható meg, de a mai veszteségeknek legalább a fele könnyen elkerülhető lenne. Már szóltam a gabonafélék és takarmányok betakarításánál előforduló veszteségekről. Hasonló a helyzet a tárolás területén ls Ismeretes, hogy a tavalyi burgonyatermésből száz meg száz vagon ment tönkre a szeszfőzdékben és keményítőgyárakban. Csupán két keményítőgyárban — Ronov nad Sázavou-ban és Pfibyslavban — 1963 ban több mint 230 vagon burgonya ment tönkre. Miért nem kötnek a mezőgazdasági üzemekkel továbbra is szerződést, amelyek a múltban tavaszig mindig maguk vermelték a burgonyát? Ismeretes, milyen nagy veszteségekre került sor tavaly a zöldség betakarításánál. E termények tárolásáról a szlovákiai kerületekben végzett ellenőrzés ad képet, amelyről nemrég a Rudé právo és a Pravda számolt be. Hasonlóképpen megy tönkre jelentős mennyiségű tojás, baromfi, főleg kacsa és más mezőgazdasági termék. Nem hunyhatunk szemet a hústermelés terén beálló veszteségek fölött. Gyakran néhány napig tart, amíg az élő állatok a hizlaldából a vágóhídra kerülnek, ott megint csak hosszú időt töltenek, mielőtt levágnák őket és ezáltal száz meg száz tonna hús megy veszendőbe. További tartalékokról is beszélhetnék, például a hulladék, csontok, vér stb feldolgozásáról, I használása érdekében e feladatra kell amelyek tönkremennek, s ugyanakkor | összpontosítanunk már a legközelebbi a készítményeket, amelyeket ezekből , években a beruházási .összegek egy az anyagokból állíthatnánk elő, kény- részét is. telenek vagyunk a tőkésországok piacain beszerezni. Azt javasoljuk, tegyük kötelezővé, hogy a feldolgozóüzemek feladata nemcsak előállítani a fő terményt, hanem biztosítaniuk kell a termelési hulladékok teljes kihasználásai is. Magétól értetődő, hogy a malomban a gabona őrlése során nem dobják el a korpát, és ugyanilyen természetes legyen, ŕ°8y a v

ä" góhídort sem szabad a csatornába ereszteni a vért stb. Sok veszteségnek elejét vehetnénk, ha nagyobb figyelmet szentelnénk annak, hogy a mezőgazdasági termékeket félkészárúkká dolgozzák fel. Az élelmiszeriparban ezt példázza a szárított burgonyakása és a krumplis tészta előkészítéséhez szükséges keverék előállítása. Egyelőre az első gépsort állítottuk üzembe. Ha százezer tonna burgonyát dolgoznánk fe) ily módon, évente kb. 25 millió koronát takarítanánk meg és kereken 30 ezer tonna burgonya nem menne veszendőbe, nem Is szólva a hulládé kokról, amelyek takarmánynak használhatók fel. Határozottan véget kell vetni minden Indokolatlan veszteségnek, bárhol és bármi okból következnek be Azt javasoljuk, a Központi Bizottság tegye a kormány és az illetékes minisztériumok kötelességévé, hogy vezessék be haladéktalanul a hatékony ellenőrzés rendszerét, és vonják le a legszigorúbb következtetéseket mindazokkal szemben, akik gondatlanul gazdálkodnak a mezőgazdasági termékekkel, és tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy kellőképpen gondoskbdjanak a felvásárolt és tárolt terményekről és állati termékekről. Ugyanakkor múlhatatlanul szükséges, hogy pártszervezeteink ne hagy x lanak figyelmen kívül egyetlen" esetet sem, amelyben könnyelműen bánnak mezőgazdasági termékekkel és intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy semmi se menjen veszendőbe. Elraktározó térségek biztosítása, a hulladékból készült takarmányok előállítása, a feldolgozó Iparban a me zőgazdaságl termékek minél jobb klkövetkezetesebben szakképzett és állandó káderek biztosítására Az egyik fontos megvitatandó probléma a munkaerők, főleg a Hatatok kérdése a mezőgazdaságban. Ismeretes, hogy miben rejlik fő nehézségünk. Elsősorban abban, hogy mezőgazdaságunkban nincs összhang a dolgozók száma, és a műszaki (elszerelés között, a mezőgazdasági dolgozók életkora Igen magas és szakképzetségük színvonala általában alacsony. A mezőgazdaságban a dolgozók átlagos életkora egyre gyorsabban emelkedik és ez kedvezőtlen hatással van számos további tényezőre, amelyek döntő szerepei játszanak a mezőgazdasági termelés színvonalánaK emelésében, elsősorban a nagyüzemi termelési technika és technológia bevezetésében. Jól tudjuk, hogy a műszaki felszerelés meilett e kérdésben döntő szerep jut annak, hogy milyen a dolgozók viszonya a gépekhez és kihasználásukhoz, s milyen a szakképzettségük. A munkaerők számának csökkenése és tartós hiánya nemcsak a ml mezőgazdaságunkat sújtja. Világméretű probléma ez. Nálunk persze Különösen érezhető és megoldását Igazán nem halogathatjuk tovább anélkül, hogy ne éreznénk komoly következményeit/Falvalnkban a munkaerők vonalán tapasztalható kedvezőtlen helyzet okait Ismerjük. Elégtelenül érvényesítjük a gyakorlatban az anyagi érdekeltség elvét, nincs elég megfelelő lakás, a mezőgazdasági termelésben a munka kultúrája alacsonyabb, nehezebbek a munkafeltételek, hosszabb a munkaidő stb. Igaz, hogy a szövetkezeti tagoknak és az állami gazdaságok dolgozóinak általános életszínvonala a múlthoz képest jelentősen emelkedett. Am a múlt örökségétől nem szabadulhatunk meg olyan könnyen, mint szeretnénk, fokozatosan meg kell teremteni hozzá a szükséges anyagi feltételeket. A mezőgazdasági dolgozók Jövedelmét erősen befolyásolja a mezőgazdasági munka Idényjellege, valamint az a tény, hogy a munka díjazásénak összege — tekintettel a mezőgazdasági termelés jellegére, — erősen ingadozó. A szövetkezetekben az egy dolgozóra eső kisebb jövedelmet kiegyenlíti a háztáji gazdaság. Ez viszont nem gyakorol elég vonzerőt a fiatalokra. A fiatalokat csak akkor nyerlük meg a mezőgazdaságnak, ha egész évben alkalmazást biztosítunk számukra, és olyan díjazást a közös gazdaságban végzett munkájukért, amely megfelel szakképzettségüknek, ha egész évben gondoskodunk rendszeres keresetükről, lehetővé teszszük, hogy váltakozó műszakokban dolgozzanak és főleg, ha megfelelő lakásokról gondoskodunk számukra. Nem kell attól tartanunk, hogy Ilyen feltélelek mellett a fiatalság elvándorol a mezőgazdaságból. Ellenkezőleg, megmarad falvainkban és áldozatos munkát végez. A XII. kongresszus feladatul tűzte ki, hogy évente 40 000 fiatal tanoncot nyerjünk meg a mezőgazdaságnak. E feladatot az elmúlt évek egyikében sem teljesítették. A hibák az idén is gyakran Ismétlődnek. 1964. március 1-lg a toborzás országos tervéi 30 százalékra teljesítették, az 1963. évi 36,9 százalékkal szemben. Emellett közismert tény, hogy a mezőgazdasági munkának a megnyert fiatalok jelentős része kétesztendős költséges tanulmány után elvándorol a népgazdaság más ágaiba. Elsősorban az EFSZ-ek és az állami gazdaságok vezetősége felelős azért, hogy a fiatalokat megtartsak falvainkban. Mindenekelőtt tőlük függ, milyen munka- és életfeltételeket találnak a fiatalok, megtetszlk-e nekik a mezőgazdasági munka vagy sem, egész életre szóló hivatást látnak-e benne vagy csak átjáróházat. Egyenesen büntetendő, ahogy a mezőgazdaságban nemegyszer a fiatalokkal bánnak. Ez a mezőgazdasági fő- és középiskolákat végzet.t fiatalokra is érvényes. A szövetkezet vagy állami gazdaság a legalapvetőbb feltételekről sem gondoskodik számukra, lakásról, a legelemibb egészségvédelmi követelmények kielégítéséről, étkezésükről stb. Nem bánnak jobban a szövetkezetek azokkal a fiatalokkal sem, akiket maguk küldtek iskolába. Az iskola elvégzése után a fiatalok nemegyszer panaszkodnak; hogy otthon a szövetkezeiben nem veszik komolyan őket, alantas munkát sóznak a nyakukba, elutasítják a termelés megjavítására tett javas(Folytatás a 6. oldalon) 1964. március 8. * ÜJ SZÓ 5