Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-07 / 67. szám, szombat

Oleg Celkov: VIRÁG. (Olaj, 1959) VÁRNAI ZSENI: üj asszony született! (A Nők napjára!) Megkondítom a harangokat! Megzúgatom a gyárak szirénáit: Asszonyok I Asszonyok I Üzenek a tavaszi, új napsugárral, üzenek a friss, illatos szél pezsdítő hangszerén: Hahó, hahó, Asszonyok l Március van l Zengjen a tavaszi kürtszó, zúgjon az ébredés kórusa a világtér rezgő hullámain, a föld síkját, magaslatai, mélységei, és örvényes vizei fölött repüljön a mámoros kiáltás:. Tavaszodik / Tavaszodik! Mert nem véletlen az, hogy Márciusban seregiünk, mert nem véletlen az, hogy a tavaszi szél riadója dobbantja szívünket a föld minden térségein, és nem véletlen az, hogy, amikor a gerjedt fekete humusz kitárja méhét, a megtermékenyülés felé: akkor tárulunk ml is, föltámadt asszonyok, s tavaszi szívünkbe fogadjuk az új korszak terhesült magjait. Nagy tél van mögöttünk, S mint ahogy a sarki jég torlaszaiba fagyva dermednek egy ősi élet maradványai, úgy aludtunk mt is, úgy dermedt meg szívünk az évezredek jégkarjaiban, úgy fagyott meg a szó, mt elröppent ajkainkról, s kiáltásunk megállt a siket, hangtalan térben, a mozdulatlan, halotti éjszakában I De új áramlatok jöttek! Forró hullámok, valahonnan a föld vulkános mélységeiből. De új áramlatok jöttek t Talán a nap nyújtotta felénk, mint túlfűtött kohó, legizzóbb lángcsókjait, és recsegés, ropogás, rianás harsant a sarki jégen, mélységek megnyíltak, s rengető roppanássál hegyóriások zuhantak a feneketlen mélybe, hullámok égig csaptak, jégmezők elmerültek, s a teremtés forrongó műhelyéből úf kontinens támadt a holt világ helyébe. Oj föld született t Oj csillag fénye gyúlt, és új ige harsant a tavaszi hajnalodásba. Üj ember robbant a vajúdó föld öléből, ki megnyergeli az őselemeket, és igába kényszeríti a természet vlllámos erőit Győzelmes Akarat Szárnyaló gyönyörű gondolat hegyeken, vizeken, minden térségeken, és a levegő hullámain. , Üj ember született l Oj asszony kell hát a teremtés ragyogó műhelyéből, új asszony, a régi, porlepte Éva helyébe, szárnyaló géniusz a küzdelmes ember mellé, ki a föllendült akaratot acélos erővel röpíti, + Ű j asszony kell I — Daloljuk hát, hogy megszületett l Ledobta sárköntösét, és megfürdött a nagy világtavaszodásban, s lelkének szépséges, hajnali arcát fölragyogtatta a kék kupola alatt I Mert nem véletlen az, hogy Márciusban sereglünk l Mert nem véletlen az, hogy a tavaszi szél riadója dobbantja szívünket a föld minden térségein, s mikor az őstalaj lihegő, barna teste / lüktetve tárul az új magvak elé, akkor támadunk föl ml is új asszonyok, s világgá kiáltjuk erőnket, és akaratunkat I 119191 TIZENÖT ÉVES A CSEMADOK KILTÜRÁM FEJLŐDÉSÉÉRT Irta: Dr. SZABÓ REZSŐ, A CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkára MÄRCIUS 5-ÉN MÜLT TIZENÖT EVE, hogy Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának megbí­zásából a csehszlovákiai magyar nem­zetiségű dolgozók kulturális szerve­zetének előkészítő bizottsága — az ország minden részéből — mintegy 300 magyar nemzetiségű dolgozót hí­vott össze — tanácskozásra. Az egy­napos tanácskozás eredményeként alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete — e CSE­MADOK. Fz Q történelmileg leszögezhető tény az 1945-től 1949-lg tartó időszak befejező momentuma, mely egy kor­szak végére tett pontot. Közismert tény ugyanis, hogy Dél Szlovákia ma­gyar lakta falvai 1949-ben még tel­jes mértékben magukon hordták a háborús, szétzilált állapotokat, mivel a fasiszta elnyomás alóli felszabadu­lást követő évek a Jogegyenlőség he­lyett e társadalmi kitaszítottságot Je­lentették az Itt élő magyar nemze­tiségű dolgozóknak. Az 1945 utáni koalíciós kormány az első köztársa­ság szétrombolásának fő okát nem az osztályviszonyokban, hanem a nem­zeti kisebbségek létezésében, munká­jában kereste. E káros történelmi szemlélet eredménye volt azután a magyar nemzetiségű dolgozók hata­lombői való kizárása, jogfosztottsága is. •Jür 1948 februárját követően a borzal­mas háború embert pusztító és meg­gyalázó ével után tett pontot a nem­zetiségi kérdés megoldását segítő po­litika, s ennek keretében a CSEMA­DOK, mint kulturális tömegszervezet megalakulása. Ezekben a márciusi napokban, hetekben a megfélemlített százezrekbe tért vissza a remény, az „érdemes dolgozni" tudata. A falvakon — minden helyi, vagy járási szintű akadékoskodások ellené­re, mert Ilyenek is voltak — gyors ütemben alakultak meg a CSEMADOK helyi szervezetei, melyek elsőként biztosították a legális összejövetelek, az anyanyelven való véleménymon­dás lehetőségét. A CSEMADOK helyi szervezeteinek vezetőségében — a körülmények és viszonyok folytán — a legaktívabb, legtevékenyebb és legbátrabb embe­rek kerültek, akikben négy-öt vagy még több év visszafojtott tettvágya élt. Nem felülről Jött intézkedés ered­ményeként, hanem a természetes ki­választódás folytán mindenekelőtt az elsö köztársaság kommunista pártjá­nak tagjai, baloldali érzelmű elemei, vagy a második világháború és hadi­fogság által balodalivá — kommunis­tává nevelődött személyek álltak az ügy szolgálatába. A CSEMADOK helyi vezetőségei ele­mi erővel avatkoztak be a községek ügyeinek Intézésébe. Közben a CSE­MADOK-funkciókban Ismerkedtek a közigazgatás, a szervező munka, a po­litikai élet abc-Jével, készültek fel a nemzeti bizottsági és az egységes földművesszövetkezeti tisztségekre. A CSEMADOK létének első két évé­ben —a gyűlések, Jegyzőkönyvek, le­velezés Igazolja — községi méretben a közigazgatási élet és a CSEMADOK élete egybeolvadt. A CSEMADOK tag­gyűlései, melyeken az egész lakosság megjelent, váltak a polgárok legde­mokratikusabb fórumaivá. Itt vitat­ták meg az általános érdeklődésre számot tartó kérdéseket. Itt hallottak Csehszlovákia magyar polgárai szinte először a szocializmusról, a tervgaz­dálkodásról, a nemzetközi helyzetről. A kulturális élet alapjait képezőalap­és általános iskolák ösztönzése is in­nen indult el, csak úgy, mint a tanl­tókáderek kiválasztása. AZ ÖNTEVÉKENY KULTURÁLIS munka ls nagy mennyiségű fejlődésen ment át. A színjátszó csoportok kezde­ték. Nem volt falu, ahol a tél folya­mán két-három színdarabot ne játszot­tak volna... A felszabadultság tu­data, az anyanyelven hangosan ki­mondott szó varázsa hatalmas kezde­ti energiát kölcsönzött. A gyűlések, ünnepségek, évfordulók és a színját­szás mellett létrehívták az esztrádmű­sor-formát, mert ez alkalmasabb volt a különböző összejövetelek kísérő műsorául. Ezen belül Is a táncmozga­lom fejlődött a leggyorsabban, mivel a fiatalságot ez kötötte le a legjob­ban. Ha- nagy hiányosságokkal küzdve ls — és alacsony színvonalon —, de megindult a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális élete, eszmélése. A falvak arculata is észrevehetően változott, s része volt ebben a CSE­MADOK által elindított, majd később országos akcióvá kinövő falu-város­szépítési versenynek Is. Sorban indultak meg a magyar nyel­vű lapok, könyveket hoztunk be Ma­gyarországról és adtunk kl Itt Is; új­ságírók és írók Jelentkeztek és nőt­tek fel, visszajött Magyarországról csaknem kétszáz diák, akiket az 1945—46-os években a tanulás vágya vitt az országhatárokon túlra. AZ ÖTVENES EVEKBEN Indult meg hazánkban a mezőgazdaság szövetke­zetesítése, az egységes földművesszö­vetkezetek szervezése. A CSEMADOK Is bekapcsolódott ebbe a munkába Exkurziók százait, felvilágosító elő­adások ezreit szervezték helyi cso­portjaink. Szakelőadások és tanfolya­mok Indultak, sokszorosított anyagok és brosúrák tömege látott napvilágot. Agitációs párok szerveződtek — élt, mozgott az egész szervezet. A CSEMADOK helyi, Járási és ke­rületi vezetőségeiben gyakorlati ta­pasztalatokra szert tett emberek let­tek a helyi nemzeti bizottságok után a szövetkezetek vezető káderei ls. Ha majd valaki megírja a CSEMADOK történetét, ezt a szakaszt — az 1952— 59-es éveket — fogja a legeredmé­nyesebbnek, a szocializmus építése szempontjából a leghasznosabbnak értékelni. A CSEMADOK szempontjából nézve ezek az évek végeredményben szegé­nyedést jelentettek. Az alapító tagok, az első vezetők más fontos funkciók­ban nagyrészt megfeledkeztek a CSEMADOK-ról. Akik kitartottak mel­lette — sokan vannak ilyenek ls — alig találtak Időt az e szervezetben kifejtendő munkára. Le voltak kötve, szerveztek, Intézkedtek. Gyorsan pró­bálták bepótolni az önhibájukon kí­vül kimaradt évek munkáját, s köz­ben saját képzésükre sem maradt Idő, s képzésükkel — ha úgy tetszik: ta­nulásra kényszerítésükkel — senki sem törődött. Dolgoztak, s dolgoznak, amíg az általuk elindított fejlődés át nem lép rajtuk... Ä CSEMADOK MUNKÄJA és törté­nete elválaszthatatlanul összefonódik a csehszlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók háború utáni életével, a nemzetiségi kérdés megoldásának egyes Időszakaival. 1956 után — éppen akkor, amikor Csehszlovákia magyarsága nagyon ne­héz Időkben, szinte egy emberként tett hitet a szocializmus és a köztár­saság iránti hűségéről — a látszólag helyes Intézkedések végrehajtása és a valóban helyes határozatok csak részbeni teljesítése egyre több prob­lémát okozott a nemzetiségi politiká­ban. Mint az élet sok más területein, itt is tanúi voltunk: más volt az el­mélet és más a gyakorlat. S ha feladatainkat napjaink szem­szögéből mérjük, látni kell azok sok­rétűségét és az üj Igényeket. Nem elég csak megállapítani azt az Igaz­ságot, hogy aki nálunk a csehszlo­vákiai magyar dolgozók érdekelt mel­lőzi, előrehaladását fékezi, fejlődését akadályozza, vagy nemzeti önérzeté­ben sérti, az elsősorban az egész köz­társaságnak, szocialista rendszerünk­nek árt. Minimálisra kell csökkente­ni a megbántás lehetőségét, s felté­teleket kell teremteni — az eddigi­nél Jobbakat — a fejlődéshez, tanu­láshoz, önképzéshez s a tudományos kutató munkához. Ebből a szempontból vetődik fel a magyar dolgozók kulturális élete szer­vezésének kérdése ls. Az első évek­ben ugyanis helyes és hasznos volt ezt a feladatot a CSEMADOK-ra bíz­ni. A hatvanas évektől azonban ez kevés, s ma már mindezt a CSEMA­DOK-től várni — hiba, vétek. Márpe­dig sokan még ma ls úgy tekintenek a CSEMADOK-ra, mintha az a magyar dolgozók kulturális életének egyedü­li Irányítója, szervezője és felelőse lenne. Sokan egyenesen Így fogal­mazzák meg ezt a nézetet: a népmű­velési ház, a nemzeti bizottságok kul­turális Intézményei és az üzemi klu­bok (személyi állományukkal és anyagi eszközeikkel együtt) a szlo­vákok, a CSEMADOK pedig a magya­rok kulturális Igényeinek kielégíté­sére hivatott. A CSEMADOK, az adott feltételek­hez képest, betölti a társadalmi szer­vezet jellegéből adódó funkcióját. Korunk követelménye azonban, hogy az érdeklődés felkeltése és az álta­lános Ismeretek tolmácsolása helyett — a megalapozott világnézeti nevelés mellett — érvényesüljön a tudást és szakképzettséget nyújtó, Intenzív, szervezett és rendszeres oktatómunka. Ezt pedig csak a hivatalos állami szervek irányítása és ellenőrzése alatt álló, és törvényesített Iskolán . kívüli továbbtanulás legszélesebb kör­re való kiterjesztése biztosíthatja. A CSEMADOK VIII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSE szocialista hazánk épí­tése maximális elősegítése céljából szervezetünk fő féladatául a tanulás általánossá tételét tűzte ki. A Jelenlegi időszak első számú kor­parancsa, hogy tagságunk s a cseh­szlovákiai magyar dolgozók abszolút többsége szervezett formában kap­csolódjék be a művelődés folyamaté­ba. Az egyenjogúságnak és a boldogu­lásnak a fő feltétele hovatovább a tudás lesz A nagyüzemi gazdálkodás, de még inkább a Dél-Szlovákia szer­te épülő új üzemek művelt, képzett, kulturált dolgozókat Igényelnek. Aki nem képezi magát — szükségszerűen lemarad. A szakértelemmel nem ren­delkezőkre az a sors vár, hogy ke­reshetik szerte az országban, hol kell téglát adogatni, maltert keverni, föl­det lapátolni, vagy egyéb szaktudást nem igénylő, kimondottan fizikai munkát végezni. Ha a magyar dolgo­zó nem tanul ez a sors vár rá, nem azért, mert magyar, hanem mert más munkára nem alkalmas Ezt tudatosí­tani kell — meg kell mondani, ha fáj is. E szempontbői nézve iskolahálóza­tunkat, — főleg a dolgozók tovább­képzését szolgáló szakiskolák háló­zatát — bővíteni kell. Az Oj Szó 1964. Január 25-1 számában a „Magyar Is­kolák jövője" című cikkben többek között ez áll: „A magyar Iskolák az utóbbi évek folyamán emelkedtek színvonalban, gyarapodtak számban és növekedett a diákok létszáma ls. Társadalmunk megadja a további fej­lődés feltételeit ls". E lehetőségekkel élni kell a csehszlovákiai magyar dol­gozóknak. Pártunk XII. kongresszusa döntő fontosságú feladatként állította min­den szervezet elé a népművelési, agi­tációs és kulturális tömegmozgalml munka hatékonyságának emelését E munka eredményességének fontos feltétele, hogy nem általánosságokban mozgó, hanem konkrét legyen; tar­talmában és formájában vigye figye­lembe a hagyományokat, lelkialkatot; tudományos alapokon álljon és Igaz legyen. E munka végzéséhez kellő mennyiségű és minőségű anyag álljon rendelkezésre és átgondolt, egysé­ges és jó politikai, szervezési és mód­szertani Irányítás érvényesüljön. Ezek a fontos feltételek a magyar dolgozók közötti népművelő munká­ban csak részben érvényesülnek. Ennek fő okozója nézetem szerint az, hogy nincs Szlovákiában olyan állami szerv, amely a magyar dolgo­zók kulturális életének speciális sa­játosságaival rendszeresen foglalkoz­va észrevételeinek általános érvényt szerezne a nemzeti bizottságok vona­lán és rendeletei kötelező erővel bír­nának a népi köztársasági szervek felé. A TAPASZTALATOK AZT BIZONYÍT­JÁK, hogy a népművelés kérdéseivel foglalkozó jelentések, elemzések és javaslatok, melyeket egyes intézmé­nyek és bizottságok az állami szervek elé terjesztenek, igen ritka esetben foglalják magukba a csehszlovákiai magyar dolgozóknak — a múlt le­maradásából ls eredő — sajátos prob­lémáit. Hiányzik a múlt és a jelen tudományos és politikai elemzése — a reális helyzet felmérésén alapuló egyértelmű határozatok, rendeletek és törvények kiadása. Mindez szükség­szerűen eredményezi, hogy a magyar dolgozók között végzett népművelési, agitációs és kulturális tömegmozgal­mi munka, valamint a dolgozók Is­kolán kívüli tanulásának mennyisé­ge, színvonala és hatékonysága — ha­bár óriási fejlődés történt is — a kor követelményeinek nem egészen felel meg. Még elgondolkoztatóbb ez a jö­vő távlata szempontjából. Ez a táv­lat ma már egyre sürgetőbben veti fel a korszerű műveltség, szakmai képzettség kérdését, s e szocialista erkölcs formálásának feladatalt. S ezek megoldása körültekintő, követ­kezetes Intézkedéseket, s az erők összefogását követelik. Tudás és felvilágosultság. őszinte­ség, Igazmondás. A szocializmus és a , szabadság édes gyermekei ezek. Csak ezek gyomlálhatják kl a csehszlová­kiai magyarságból a negyvenötös években belénk súlykolt félelem ér­zését, az ezt követő évek kisebbségi komplexumát. S ezekkel a tudat alat­ti erőkkel le kell számolni. Le kell számolnunk, mert ezek az érzések a további fejlődés, a szocialista építés akadályozói. A KOMMUNISTÁK, a nemzetiségi kérdést mindig fontos kérdésnek te­kintették és tekintik, ám alárendelik a hatalom megszerzése, majd a szo­cialista társadalmi rend megvalósítá­sa, a kommunizmus felépítése kérdé­sének ... Megszoktuk már, hogy e té­telt általában a nemzetiségi kérdés gyakorlatában fennálló hibák vagy hiányosságok megmagyarázására al­kalmaztuk. Meggyőződésem, hogy a ma már elérkeztünk ahhoz az Idő­szakhoz, amikor e szocializmus épí­tése elhetővé teszi a nemzetiségi kérdés elméletének és gyakorlatának tökéletes megoldását. 1984 >-*r-iiis 7 fr» (-»—•*> r> /

Next

/
Thumbnails
Contents